Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-04 / 208. szám, szerda
Hosszú, könnyű nyár Sínek, vonatok, szerelvények. Vagonok. Üresek és megrakottak, hazaiak és messzi földről jöttek. Vagonok a síneken, számok a papíron: január elsejétől július 31-ig hazánk egyik legnagyobb teherpályaudvarán, a štúrovói állomáson 356 ezer 241 tehervonat haladt át. De milyen volt a nyár? A két szeszélyes hónap: július és augusztus? Hosszú és nehéz, vagy rövid és könnyű? Vajon voltak-e álmatlan éjszakái Ján Trhannak, a štúrovói állomásfőnök-helyet- tesnek?- Nem. Szerencsére nem voltak. Mert akárhogy is nézem: a teherforgalmat tekintve számunkra ez a nyár sem volt „keményebb", mint a tavalyi. Ha viszont arra gondolok: micsoda sorok kígyóztak reggel hét és nyolc óra között a jegypénztárak előtt, akkor azt kell mondanom: nem is emlékszem, mikor utaztak tőlünk ennyien - Magyarországra. A cseh turisták ugyanis, akik most már visz- sza-visszatérő nyári vendégei városunknak, felfedezték a magyar fővárost. Rájöttek, hogy az alatt a két-három hét alatt, amíg itt, a Duna-parton pihennek, kétszer- háromszor is leutazhatnak Budapestre. Ha látta volna, mi volt itt reggelenként...- És mi volt napközben, vagy éjszaka, amikor sokszáz tonna érett gyümölcsöt hoztak a vonatok?- Ha kellett, jegeltünk. Július közepén és végén, amikor hirtelen melegedett fel az idő, ötezer tonna gyümölcsöt kellett továbbítanunk. Főleg őszibarackot és dinnyét. Az őszibarackot Görögországból, Romániából és Jugoszláviából kaptuk, a dinnyét pedig Bulgáriából, Magyarországról és Romániából. S mert a gyümölcs romlandó, főleg, ha az időjárás is ellenünk van, fokoznunk kellett a jéggyártás ütemét. De akármennyit termeltünk is, július tizenötödike körül háromszázötven tonna jeget kellett rendelnünk a Slovenské Nové Mesto-i jéggyártól, mert kifogyott a készletünk. Hiába termeltünk naponta ötven-hatvan tonnát, hiába volt kétszázötven tonnás a raktárkészletünk, mind elfogyott, annyit jegeltünk. Volt olyan nap, hogy hat- van-hatvanöt vagont is feltöltöttünk jéggel. Aztán pár fokkal csökkent a hőmérséklet, és minden helyrerázódott. Megszűntek ...a štúrovói állomáson a gondjaink. A tervet száz százalékra teljesítettük.- A zökkenőmentes gyümölcsszállításon kivül még valamit szem előtt kell tartani: azokat a tehervagonokat, amelyekben állatok „utaznak“. Gondolom, itatásukra nem sok idő áll rendelkezésükre.- Bizony, négy óra alatt húszhuszonöt vagonba kell vizet vinnünk; ha megjön a szerelvény, azonnal hozzá kell fogni. Mostanában szarvasmarha-, sertés- és bárányszállítmányokat továbbítunk - a szerelvény Lengyel- országból vagy az NDK-ból jön és Görögországba, Romániába vagy Bulgáriába tart.- Mindezen kívül itt vannak a szokásos szerelvények: a bau- xittal és a szénnel megrakott vagonok.- A bauxit Magyarországról jön és Žiar nad Hronomba megy, a szén NDK-beli vagy csehszlovák, és Magyarországon, valamint Romániában várnak rá. De ne feledkezzünk meg a helybeli Délszlovákiai Papír- és Cellulózgyárról sem, amely naponta nyolcszáz-ezerszáz tonna árut továbbít, s főleg külföldre.- Hallom is gyakran: kevés a vagon, vagy legalábbis kevesebbet kap a gyár, mint amennyire szüksége lenne. így aztán sokszor raktáron marad az áru, s várakozhat a megrendelő.- A gyár jó hírneve nekünk is örömünk, ezért sem akarunk borsot törni a vezetőség orra alá. Hogy olykor-olykor mégis panaszkodnak? Elégedetlenek velünk szemben? Látom én a gondok forrását. Ha alacsonyabb vagy magasabb a Duna vízállása, már akadozik a folyami teherszállítás. Ha kevés a kamion, már növekszik a raktárkészlet. Ilyen esetekben sokkal több vagonra, még a tervezettnél is többre van szüksége a gyárnak. Hiába teljesítjük hát a korábban megszabott szállítás tervét, ha a hajók vagy a kamionok „lemaradnak“, minden ránk hárul, s nekünk sem az égből potyognak az üres vagonok. Ráadásul az sem mindegy, milyen vagonokkal rendelkezünk. A flu- tingtekercsek ugyanis két méter szélesek, s a legtöbb vagon ajtaja ennél kisebb, tehát sokkal több időt vesz igénybe a rakodás. Arról nem is beszélve, hogy a vagonkarbantartási munkálatokon is változtatni kellene már. Mert a rossz vagon nem vagon!- Szóval milyen is volt az idei nyár?- A mi szempontunkból nézve, átlagos. Akárhány tehervonat haladt is át az állomáson - ennél több is volt már és biztos, hogy több is lesz még. (SZABÓ) Már egy éve 91 napelemet üzemeltetnek egy 40 lakásos panellház tetején a mosti Fibich utcán. A helyi lakásgazdálkodási vállalat komplex ra- cionalizációs brigádjának tagjai próbálják ki az új rendszert. A berendezést főleg a me- legviz-szolgáltatás szünetelésének időszakában használták ki, amikor a lakók a napelemek által 55 fokra felmelegitett vizet használhatták. A képen: napelemek a panellház tetején. (Libor Zavoral felvétele - ČTK) Látszólagos takarékoskodás Korszerű, nagy teljesítményű gépek nélkül nagyüzemi mezőgazdaságunkat el sem tudnánk képzelni. A gépek és berendezések a gazdálkodási eredmények állandó növelésének éppoly nélkülözhetetlen kellékei, mint a nagy hozamokra képes növényfajták és hibridek, az egyre termelékenyebb állatállomány, a hatásos növényvédő szerek és a hozamokat hatékonyan növelő műtrágyák. Megnyugtató tény, hogy mezőgazdaságunk gépellátása fokozatosan tovább bővül és korszerűsödik. A mezőgazdasági üzemek az Agrozet kereskedelmi szervezeteinél az év elsó felében több mint két és fél milliárd korona értékű gépet és berendezést vásárolhattak. Az előző év azonos időszakához viszonyítva ez 145 millió koronával több. Egyebek mellett 828 vetőgéppel, több száz korszerű ekével, tárcsával és talajművelő kombinátorral, 1163 gabonakombájnnal, valamint mezőgazdasági tehergépkocsikkal, trágyaszórókkal, nagy teljesítményű rakodókkal, s közel 4000 traktorral bővült a mezőgazdasági üzemek gépparkja. A számszerű, mennyiségi növekedéssel párhuzamos volt a minőségi fejlődés. Az új gépek és berendezések energiatakarékosabbak, illetve lehetővé teszik az ilyen jellegű technológia alkalmazását. A Zetor traktorok közül 2576 darab az l-es, 936 pedig a ll-es egységesített sorozatba tartozik. A napokban Nyitrára (Nitra) látogató szakmabeliek elégedetten nyugtázhatják, hogy az elmúlt időszakban a gépellátásban tapasztalt mennyiségi és minőségi fejlődés az elkövetkezőkben is folytatódik. Az Agrokomplex ’85 kiállításon több gépújdonságot is bemutatnak, köztük olyanokat, amelyeket a földművelők rövidesen kipróbálhatnak. A MULTO-6 cukorrépabetakarítóból az őszi munkák megkezdéséig 30 darabot kapnak a szlovákiai mezőgazdasági üzemek. A korai burgonyát termesztők munkáját megkönnyíti és a termelés hatékonyságát növeli az előcsíráztatott burgonya ültetésére kifejlesztett gép. Az Agrozet zvoleni kereskedelmi szervezetének vezető dolgozói a kiállításon bejelentették, hogy 1986- ban az eddigi évi 1200 gabonakombájn helyett 1600 darabot vásárolhatnak a földművesek. A növekvő választékkal kapcsolatosan olyan kérdések is felmerülnek, amelyeken a jövőben a gépvásárlóknak mindenképpen el kell gondolkodniuk. A vásárlásra fordított keretek adottak, meg kell tehát gondolni, hogy mire adják ki a pénzt. De ahogy káros és ráfizetéses a meggondolatlan gépvásárlás, éppúgy csak látszólagos takarékoskodás a szükségessé vált gép beszerzésének elhalasztása. Az jár jól, aki számol, s összeveti az értékeket. Például a régi, házilag átalakított géppel végzett betakarításnál a veszteség nagyságát az adott munkára alkalmas korszerű gép árával. Vagy a növénybetegségek visszaszorítására felhasznált vegyszerek és a gépek fertőtlenítésére alkalmas berendezés árát, amelynek hiányában az egyik növényben megfertőzött gépekkel közvetlenül, fertőtlenítés nélkül mennek át a másik növénybe. Hasonló pontos számítás kell ahhoz, hogy az üzem feltételeivel összhangban megállapítsák a saját és a kooperációban dolgoztatott kombájnok számát, hogy a gabonát a legoptimálisabb időben, vagyis a lehető legkisebb veszteséggel takaríthassák be. De ugyanígy az sem mellékes, hogy egy adott üzemben a cukorrépa-betakarító gépsor felújításakor figyelembe veszik-e az esős és a száraz őszök számát, s ennek megfelelően döntenek-e a legalkalmasabb géptípus mellett. A nagyobb kínálat az ilyen és az ehhez hasonló számítások elvégzését is szükségessé teszi, hogy a vásárlás ésszerű és a takarékoskodás ne csak látszólagos legyen. A célszerű vásárlásokat a jövőben az Agrozet kereskedelmi felelősei is hatékonyabban akarják segíteni. ígéretük szerint több szakmai napot és szakosított gépbemutatót szerveznek, hogy a vásárlók részletesen megismerjék a kínálatot. EGRI FERENC Milyen gazdák vagyunk? A _ utóbbi időben egyre többet ber\Z- szélünk arról, hogy megtanultunk termelni, tudjuk, mit miért teszünk. Az sem megy már ritkaságszámba, amikor egyikmásik iparágban világszínvonalat emlegetünk, hogy már ott tartunk, vagy csak karnyújtásnyira vagyunk tőle. Többnyire azonban ezekről szerényen hallgatunk. Miért? Tényleg ennyire szerények volnánk? Vagy közömbösek? Az is meglehet! Igazában nehéz a kérdésre egyöntetű választ adni. Az igazsághoz talán azok járnak a legközelebb, akik azt állítják: nagyon is bennünk él még annak az ősi közmondásnak az igazsága, hogy: jó bornak nem kell cégér. Minek dicsekedjünk, minek verjük dobra eredményeinket? Kinek használunk ezzel? Népünk döntő többsége nemcsak ismerője az országépító munkában elért sikereinknek, hanem cselekvő részese is. Úgy is mondhatnánk: szorgalmas, dolgos népünk élni tud a szocialista társadalmi rend nyújtotta lehetőségekkel. Naponta hallunk-írunk országraszóló sikerekről valamennyiünk örömére. Viszont előfordul, hogy olyanok vagyunk, mint az a mesebeli hős, akinek az egyik szeme nevetett, a másik meg sírt. Gyakran találjuk szemben magunkat ilyen kérdéssel: miért hát a sok szóbeszéd, ha ennyire egyszerű, kedvderító minden? Azt mondhatná valaki: ahol a fény, ott az árnyék is törvényszerűen jelen van.' (gy igaz. Ám nem mindegy, milyen nagy és mennyire sötét az a bizonyos árnyék. Azt mondtuk, gyakran hallunk-írunk országos hírű eredményekről. Ezek a hírek igazak. Termelni, alkotni tudunk. Ezt bizonyítja viszonylag magas életszínvonalunk is. De vajon a naponta, hetente, havonta megtermelt javak teljes mértékben a társadalom, a közösség javát szolgálják-e?! Erre a kérdésre határozott igennel - és nyugodt lelkiismerettel - aligha válaszolhatunk. Termelni tudunk. Nem vigyázunk azonban eléggé arra, amink van. Sajnos, nem vagyunk eléggé jó gazdák. Kicsire nem adunk, még akkor sem, ha tudván tudjuk, hogy a zsebünkre megy. Ezek olyan kérdések, amelyekről a párt- szervezetek évzáró taggyűlései, az üzemi, járási, kerületi pártkonferenciák előtt nem árt, ha szót ejtünk; sót mi több, fel kell ocsúdnunk, le kell küzdenünk az ártó közömbösséget. Ne szégyelljünk a tükörbe nézni, föltenni magunkban a kérdést: hogyan gazdálkodunk, igazában milyen gazdák is vagyunk? Egyáltalán rászolgáltunk-e, hogy gazdának nevezhessük magunkat? Valahogy így vetődött fel a kérdés a minap is egy értekezleten, amelyen szocialista vállalataink vezetői találkoztak a párt és társadalmi életünk vezetőivel, és épp ezeket a kérdéseket feszegették. A mai vezetőknek a termelés megszervezése mellett nem kisebb a feladatuk a nép, a közösség tulajdonát képező termelőeszközök, gyárak és egyéb ipari létesítmények, valamint a fáradságos munkával megtermelt javak védelme terén sem. Mondhatnánk úgy is, hogy a találkozó tükörbe nézés volt a CSKP KB Elnöksége 1983. februárjában a párt alapszervezeteihez intézett levelében foglaltak alapján. A cél pedig: létrehozni olyan önvédelmi rendszert, amely az egyre jobban elharapódzó visszaéléseknek, bűncselekményeknek útját állja. A legilletékesebbek szájából hangzott el, hogy nálunk ma minden ötödik bűncselekmény gazdasági jellegű és ezek közül csak elenyésző részt derít fel maga az üzem, vállalat vagy intézmény. Mintha az üzemen belüli ellenőrzés csütörtököt mondott volna. Ez annál is inkább szembeötlő, mivel a bűncselekmények okozói rendszerint a „házon belüliek“. A tolvajt, károkozót tehát nem is kell a szomszédban keresni. Ezek bizony meggondolkodtató tények. Mintha feledésbe ment volna a követelmény: aki irányít, az ellenőrizzen is. Az irányítás még csak-csak, de az ellenőrzéssel már hadilábon állunk. Valahogy nem tudatosítjuk, hogy ezzel magunknak ártunk: a károkozók valamennyiünk zsebébe nyúlnak. És az enyveskezűek, a hanyagok, a felelőtlenek itt járnak közöttünk, sokszor velük együtt sopánkodunk, fújjuk az ellenség nótáját: „saját családját károsítja meg az, aki nem lop“. Hamis, ártó, ellenünkre kitalált, mákonyos gondolatok, mégis akadnak, akik szajkózzák, ahelyett, hogy tényleg jó gazda módjára nyitott szemmel járnának, és körmére koppintanának a tolvajnak, akivel naponta találkoznak. Felfigyelnének a gyorsan tollasodókra, felelősségre vonnák a hanyagsággal milliós károkat okozókat, iparkodnának leleplezni a klánokat, a búnszövetkezeteKet, a csaló-” kat, akik a társadalom vagyonából valamennyiünk rovására „kenik a kereket“, szereznek hamis barátokat, hogy majd a kezükre játszanak, szükség esetén mentséget is találva számukra. És mi többnyire hallgatunk, sót még a megvesztegetést, a pazar ajándékozgatást is szalonképessé akarjuk tenni, mondván: ugyan már, semmi az egész, csupán egy kis figyelmesség! Arra nem is gondolunk, hogy az ajándék árát mi fizetjük meg. így válik aztán a köztudatban a megvesztegetés figyelmességgé, a munka után fusizó - aki az alkatrészeket a munkahelyéről cseni el- ügyes, aranykezű szakivá, a vagonokat, raktárakat dézsmáló élelmes emberré. Többnyire mindenre keresünk magyarázatot, és félünk kinyitni a szánkat, tolvajt, gazembert kiáltani ott, ahol ez szükséges. Nehéz ezekről a kérdésekről szólni; Nehéz, de kell! Ha mi hallgatunk, beszélnek mások, és ki-ki a saját szája íze szerint. Nekünk nevén kell neveznünk a dolgokat és ne szégyelljük kimondani- ha a szükség megkívánja -, hogy szigorítjuk önvédelmi rendszerünket. A CSKP KB Elnökségének az előbbiekben már említett levele félreérthetetlenül kimondja: „A káros, társadalomellenes jelenségek esetében a pártszerveknek és -szervezeteknek elvszerúen kell eljárniuk, és le kell vonniuk a következtetéseket... Kiváltképpen igényeseknek kell lennünk a vezetőkkel szemben, hogy ne tűrjék beosztottjaik körében a fegyelem megsértését.“ H ogy azonban az írott szó gyakorlati valósággá váljék, mindenekelőtt az kell, hogy nevén nevezzük a dolgokat: a megvesztegetést ne „kereszteljük“ át figyelmességnek, legyen bátorságunk szóvá teni az ártó szándékú, káros cselekedeteket. Legyünk jó gazdák a munkahelyünkön, és szövetkezzünk minden becsületes emberrel azok ellen, akik kárunkra szemérmetlenül a zsebünkbe nyúlnak: ne féljünk senkinek a szemébe mondani, hogy csaló, tolvaj, ha rászolgált a megbélyegezésre! ÚJ SZÚ 4 SZARKA ISTVÁN 1985. IX. 4. ' * KOMMENTÁLJUK — ^
