Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-28 / 229. szám, szombat

Legyen az ENSZ az egyetemes béke tekintélyes védnöke A szovjet külügyminiszter felszólalása a rendkívüli, jubileumi BT-ülésen Külügyminiszteri találkozó New Yorkban Sevardnadze és Vu Hszüe-csien a politikai párbeszéd folytatása mellett • Bohuslav Chňoupek eszmecseréi (ČSTK) - Eduard Sevard­nadze, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere New Yorkban tegnap találkozott Vu Hszüe-csi- ennel, a Kínai Kommunista Párt KB PB, valamint az államtanács tagjával, Kína külügyminiszte­rével. A találkozón tájékoztatták egy­mást az országaikban folyó szo­cialista építőmunkáról Eduard Sevardnadze tájékoztatta kínai kollégáját az SZKP XXVII. kong­resszusának előkészületeiről, va­lamint a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítását célzó gyakorlati intézkedésekről. A kínai külügyminiszter ismertette a kö­zelmúltban megtartott országos pártértekezletek eredményeit, a kínai gazdasági reform lefolyá­sát és távlatait. A megbeszélése­ken mindkét részről megelége­déssel szóltak a két ország közötti kereskedelmi-gazdasági, tudomá­nyos-műszaki, kulturális és egyéb területeken megvalósuló kapcso­latokban bekövetkezett pozitív változásokról. Síkra szálltak a köl­csönös kapcsolatok bővítése mel­lett, beleértve a politikai párbe­széd folytatását is. A szovjet külügyminiszter kor­mánya nevében hivatalos szovjet­unióbeli látogatásra hívta meg Vu Hszüe-csient, aki a meghívást el­fogadta. A kínai külügyminiszter Eduard Sevarnadzét kínai látoga­tásra hívta meg a neki megfelelő időszakban. A két látogatás idő­pontját később tűzik ki. A szovjet külügyminiszter meg­beszélést folytatott Wojcziech Ja- ruzelskivel, a LEMP KB főtitkárá­val, kormányfővel is. A testvéri barátság és a teljes nézetazonos­ság jegyében megtartott találko­zón áttekintették a kulcsfontossá­gú nemzetközi kérdéseket, bele­értve a közgyűlés mostani ülés­szakán szereplő problémákat is. Megvitatták a minden területen si­keresen fejlődő szovjet-lengyel együttműködés néhány kérdését is. Eduard Sevardnadze ezt köve­tően megbeszélést folytatott Kharsid Álam Khánnal, az indiai ENSZ-küldöttség vezetőjével, ke­reskedelmi államminiszterrel, Ber­nardo Sepulveda mexikói és Wil­liam Hayden ausztrál külügymi­niszterrel. A szovjet külügyminisz­ter ezután szíriai kollégájával, Fa­ruk Sarával találkozott. xxx Bohuslav Chňoupek szintén több kétoldalú megbeszélést foly­tatott az ENSZ-ben. Csütörtökön este találkozott Giulio Andreotti olasz külügyminiszterrel. A tárgy­szerű eszmecsere során értékel­ték a kétoldalú kapcsolatok hely­zetét és rámutattak azok bővítésé­nek további lehetőségeire, a kö­zös érdeklődésre számontartott területeken. Nemzetközi kérdé­sekről szólva rámutattak arra, hogy a legnagyobb hangsúlyt az atomháborús veszély elhárításá­ra, a béke megszilárdítására és az enyhülési folyamat megszilárdítá­sára kell helyezni. A csehszlovák külügyminiszter New Yorkban megbeszélést foly­tatott Szabah Ahmad Dzsabir Szabah kuvaiti miniszterelnök-he- lyettessel, külügyminiszterrel. A találkozón a kétoldalú kapcsola­tok bővitéséről és a háborús ve­szély elhárításával, a béke és a le­szerelés kérdéseivel összefüggő problémákról volt szó. Külügyminiszterünk tegnap eszmecserét folytatott Isidoro Malmierca kubai és Stefan And­rei román külügyminiszterrel. A közgyűlés általános politikai vitája újabb felszólalásokkai folytatódott (ČSTK) - New Yorkban folytatódott az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakának általános vitája. A csütörtök esti vitá­ban kért szót Nicolas Ardito Barletta panamai elnök, aki rámutatott arra, hogy a hetvenes évek derekától Latin- Amerika országait mind nagyobb mér­tékben sújtják a növekvő mértékű inflá­ció, az olajáremelés és a magas ka­matlábak okozta következmények. Utána Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter lépett a szónoki emelvényre. Az NSZK diplo­máciájának vezetője rámutatott arra, hogy a világbéke mindenekelőtt a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatoktól függ, majd hangsúlyozta, hogy német földről soha többé nem indulhat ki háború. Kursid Alan Khamp indiai kereske­delmi államminiszter beszédében az atomháború veszélyére hívta fel a fi­gyelmet. Roland Dumas, francia külügymi­niszter kormánya nevében üdvözölte a kelet-nyugati kapcsolatok felújítását és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának közelgő párizsi látogatását. Felipe González spanyol kormányfő szintén pozitívan értékelte a két nagyha­talom párbeszédének a felújítását. Leopold Gratz osztrák külügymi­niszter annak a reményének adott han­got, hogy elérhető a fegyverzetek lé­nyeges csökkentése és létrejöhet a fegyverzetkorlátozási megállapodás. Arra szólította fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hogy tegyenek meg mindent az eltérő álláspontok át­hidalására. Leó Tindemans belga kül­ügyminiszter felszólalásában igazolni próbálta kormányának beleegyezését az amerikai szárnyasrakéták belgiumi elhelyezésébe. Kijelentette, hogy ez a „súlyos politikai döntés nem országa militáns beállítottságának vagy agresz- sziv szándékainak a visszatükrözóje“. Jorjósz Jacovu ciprusi küldött rá­mutatott arra, az ENSZ tevékenységé­nek számos területén eredményeket ért el, így többek között a dekonolizá- ció és több humanitárius program vo­natkozásában. A küldöttek tegnap Husszein jordá- niai király beszédét hallgatták meg, majd újabb felszólalások következtek. Késő este került sor Wojcziech Jaru­zelski legfelsőbb lengyel képviselő, valamint az NDK és Afganisztán dele­gátusának a felszólalására. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése AZ ÚJJÁSZERKESZTETT PÁRTPROGRAMRÓL ÚJ SZÚ 1985. IX. 28. (ČSTK) - Moszkvában ülést tartott az SZKP KB Politikai Bizott­sága és jóváhagyta Mihail Gorba­csov Kádár Jánossal, az MSZMP főtitkárával folytatott szerdai tárgyalásának eredmé­nyeit. A politikai bizottság ülésén megvitatták az SZKP újjászer­kesztett programjának tervezetét, amelynek kidolgozásáról a párt XXVI. kongresszusa döntött. A testület megállapította, hogy az előterjesztett dokumentum tükrözi a Szovjetunió belső életében és a nemzetközi helyzetben fellelhető alapvető tendenciákat, összegezi mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az SZKP a jelenleg ér­vényben lévő pártprogram elfoga­dása óta eltelt időszakban halmo­zott fel és összhangban áll az SZKP KB ez év áprilisi plénumán, valamint a tudományos és műsza­ki fejlődésről tartott országos érte­kezletén született állásfoglalások­kal. Ez lehetővé teszi, hogy ponto­sabban és konkrétabban határoz­zák meg a szovjet társadalom fej­lődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus eléréséhez veze­tő utakat és eszközöket. A politikai bizottság alapvető politikai és el­méleti jelentőséget tulajdonított annak a megállapításnak, hogy a jelenlegi bel- és külpolitikai vi­szonyok közepette a Szovjetunió számára a szocializmus sokoldalú tökéletesítésén át vezet az út a kommunizmusig. A politikai bizottság megvitatta az SZKP szervezeti szabályza­tának módosítására tett javaslato­kat is. A testület megvitatta a Szovjet­unió következő ötéves és a két­ezerig terjedő időszakra vonatko­zó, a politikai bizottság utasítására pontosított népgazdasági tervét. A politikai bizottság határozatot hozott arról, hogy ezeket az általa most megvitatott kérdéseket vitára és elfogadásra az SZKP Központi Bizottságának következő ülése elé terjesztik. (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtök esti - a világszervezet 40. évfordulója alkalmából meg­tartott - miniszteri szintű ülésének résztvevői kötelezték magukat a világbéke biztosítására és egyetértettek ab­ban, hogy szükség van a Biztonsági Tanács szerepének fokozására. Az ülésről kiadott nyilatkozatban a BT tagjai elismerik, hogy nem teljesültek maradéktalanul azok a remények, melyeket a nemzetközi közvélemény fűzött az ENSZ-hez. Megerősítették, hogy eleget tesznek indi­viduális és kollektív felelősségüknek és új elszántsággal és határozottsággal fogják védelmezni a békét. A Biztonsági Tanács ünnepi ülésén felszólalt a Szov­jetunió, az Ukrán SZSZK, Trinidad és Tobagó, Thaiföld, Peru, India, Franciaország, Egyiptom, Dánia, Kína, Buor- kina-Fasso, Ausztrália, az USA, Nagy-Britannia és Mada­gaszkár képviselője. Az alábbiakban közöljük Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter beszédét. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek évfordulója jó okot szolgáltat arra, hogy figyelembe véve a múlt tanulsá­gait, értékeljük a jelent és a jövőbe tekintsünk. Reprezentatív ülésünk konkrét fela­datot tűzött maga elé: az ENSZ szere­pe növelésének elősegítését a jobb világ építésében és a Biztonsági Ta­nács hatékonyságának növelésében, amelyre a fő felelősség hárul a béke és a biztonság megőrzésében. Ennek a feladatnak az időszerűsé­gét elsősorban a nemzetközi helyzet bonyolult jellege határozza meg. En­nek a feszültségnek az okairól már beszéltünk a közgyűlés plenáris ülé­sén. Itt csak még egyszer hangsúlyo­zom, hogy ezért azokat terheli a fele­lősség, akik csökönyösen nem akarják figyelembe venni korunk realitásait, el­képzeléseiket a katonai fölény elérésé­vel kapcsolják össze és igyekeznek másokra rákényszeríteni akaratukat. A világ keresztúthoz érkezett. Vagy továbbfejlődik a jelenlegi veszélyes irányvonal, amely katasztrofális követ­kezményekkel fenyegeti az emberisé­get, vagy közös erőfeszítésekkel sike­rül felszámolni a katonai veszélyt, vé­get vetni a lázas fegyverkezésnek és felszabadítani az eszközöket a sürgető gazdasági és szociális problémák megoldására. Az emberiséget csak valamennyi or­szág erőfeszítéseinek egyesítésével lehet megszabadítani az öt ma fenye­gető veszélytől. Ezt bizonyítják a hitler- ellenes koalíció tapasztalatai is, sőt maga az a tény, hogy létrejött az ENSZ, amely elválaszthatatlan kap­csolatban áll a békeszerető nemzetek nagy győzelmével. Ennek a következtetésnek a vitatha- tatlansága különösen szembetűnő az atom- és az űrkorszakban. A nukleáris tragédia egyedüli ésszerű alternatívá­ja, hogy minden ország szigorúan tel­jesítse az ENSZ Alapokmányának kö­vetelményeit és jószomszédként béké- ■ ben éljen együtt. Véleményünk szerint éppen ez a békés egymás mellett élés. Hiszen magát, szervezetünk nevét - Egyesült Nemzetek - minden nyelven azért ejtik ki olyan reménnyel és tiszte­lettel, mivel megtestesült benne az ál­lamok egyesülésének gondolata a bé­kés jövő nevében. A történelem arról tanúskodik, hogy minden olyan alkalomkor, amikor a kö­zös érdekek nevében az ENSZ tagjai­nak sikerült felemelkedniük az ideoló­giai, politikai és más ellentéteken, reá­lis eredmények születtek a béke meg­szilárdítása terén. Ezekben az esetek­ben a szervezet teljesítette feladatát mint a gyümölcsöző nemzetközi együttmüködés hatékony eszköze. A nemzetközi kérdésekhez való rea­lisztikus és felelősségteljes hozzáállás megköveteli a jelenlegi feszültség fel­oldását, az enyhülési politika újjászüle­tését és konkrét erőfeszítéseket a jobb világ felépítése érdekében. Ha bármely földrészerrrbármely or­szágban megkérdik az embereket, mit jelent számukra a jobb világ, bátran állíthatjuk, hogy tekintet nélkül a világ­nézeti, ideológiai, vallási és kulturális tradícióik különbözőségére, valameny- nyien főleg abban értenek egyet: a jobb világ olyan, amelyben nem kell félni a nukleáris katasztrófától, fegyve­rek - atomrakéták, vegyi és más fegy­verek - nélküli világ. Az államok arzenáljaiba már annyi eszköz halmozódott fel a háború foly­tatására, hogy el lehet pusztítani min­den élőt a földön. Ezeknek az eszkö­zöknek a felhalmozása és tökéletesíté­se mégis folytatódik. Ezen kivül az úgymond „földi“ fegyvereken kivül egyes országok űrfegyverekre is szert akarnak tenni, az olyanokat is beleért­ve, amelyek gyakorlatilag azonnal elér­hetnek minden célpontot, legyen az bárhol - szárazföldön, tengeren, a le­vegőben vagy magában az űrben. A Szovjetunió kijelentette, hogy nem lép elsőként fegyverekkel a világűrbe. Senki se számítson azonban arra, hogy nem lesz képes megtenni a szük­séges ellenintézkedéseket, ha valaki más tesz ilyen lépést. Az emberi tudást nem az önpusztitás mind tökéletesebb eszközeinek feltalálására, hanem az emberek jobb élete érdekében a tudo­mányos-technikai haladás újabb csú­csainak elérésére kell irányítani. Éppen igy jár el a Szovjetunió. Orszá­gunk elsőként bocsátotta fel a Föld műholdját. A világ első űrhajósa a Szovjetunió állampolgára volt - Jurij Alekszejevics Gagarin. A szovjet mér­nököké az elsőbbség az atomerőmű és az atomjégtöró felépítésében. Változatlan és elvhű politikájából ki­indulva a Szovjetunió a közgyűlés mostani ülésszaka elé terjesztette ja­vaslatát a világűr békés felhasználása terén való nemzetközi együttműködés fejlesztésére, a világűr militarizálásá­nak kizárásával. Meg akarjuk akadá­lyozni a fegyverek behatolását a világ­űrbe, azt akarjuk, hogy az űrben teret kapjon az államok közös alkotómunká­ja. Ezt a kérdést haladéktalanul meg kell oldani, még mielőtt a világűrre kiterjedne a lázas fegyverkezés. Az ENSZ Alapokmányával össz­hangban a szervezet valamennyi tag­államának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy elérjük a leszerelést. Ez érthető­en elsősorban azokra az országokra vonatkozik, amelyek nukleáris fegyve­rekkel rendelkeznek - annál is inkább, mivel valamennyi a Biztonsági Tanács állandó tagja. A Szovjetunió egyoldalúan leállította a nukleáris robbantásokat. Kihasznál­juk azt, hogy ebben a teremben jelen van valamennyi nukleáris hatalom kép­viselője és ismét felszólítjuk őket, első­sorban az Egyesült Államokat, hogy nagyon komolyan mérlegeljék ezt a kezdeményezést és kövessék pél­dánkat. Ami az ellenőrzést illeti, ezt a problémát a hajánál fogva rángatták elő. A nukleáris robbantásokat ma nem lehet eltitkolni, amit jól tudnak azok is, akik ennek ellenkezőjét állítják. Országunk megegyezést javasol a nukleáris veszély elhárításával összefüggő kérdések egész komple­xumáról - az atomfegyverek befa­gyasztásától egészen teljes felszámo­lásukig. A Szovjetunió olyan mértékben kor­látozza és csökkenti bármely fegyver­fajta számát, amilyen mértékben ké­szek ezt megtenni partnerei. Hogy a világ jobb legyen, meg kell szabadulnia az agresszió tűzfészkeitől és a fegyveres konfliktusoktól. Ma ez azt jelenti, hogy véget kell vetni Nicara­gua és más közép-amerikai országok belügyeibe való beavatkozásnak, az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háborúnak és az arab államok elleni agressziónak, lehetőséget kell adni Palesztina arab népének saját állama létrehozásához, véget kell vetni Nami­bia törvénytelen megszállásának a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző re- zsimje által. Nemcsak a jelenlegi konfliktusok fel­számolása fontos, hanem az is, hogy mindent megtegyünk az új válsághely­zetek kialakulásának megakadályozá­sára. Ezért arra van szükség, hogy a nemzetközi élet valódi törvényeivé váljanak az ENSZ Alapokmányban foglalt elvek - az erő alkalmazásáról való lemondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a viták békés rendezé­se és a szuverenitás tiszteletben tar­tása. Az ezek ellen az elvek ellen irányuló minden támadásnak határozott ellenál­lásba kell ütköznie, s ezen a téren különös feladat hárul a Biztonsági Ta­nácsra. A Szovjetunió következetes híve an­nak, hogy minden ország és nép való­ban békében és megértésben, a meg­bízható biztonság feltételei között él­jen. Ezt a célt tűzzük magunk elé más országokkal való kétoldalú kapcsolata­inkban ugyanúgy, mint regionális szin­ten, amikor arra törekszünk, hogy foly­tatódjon és fejlődjék a Helsinkiben kez­dett összeurópai folyamat, amikor az ázsiai biztonság garantálásához való komplex hozzáállás gondolatával ál­lunk elő. Globális mértékben is erre törek­szünk, vagyis az ENSZ-ben is, ahol nagy horderejű kezdeményező javas­latokat teszünk. A jobb világ olyan világ, amelyben nincsenek elnyomott nemzetek, amely­ben nem korlátozzák az emberi egyé­niséget. Olyan világ, amelyben felszá­molták az embernek ember általi ki­zsákmányolását és elérték a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúsá­gát, a valódi demokráciát, ahol biztosí­tott a kiterjedt szociális vívmányok, kul­turális értékek és a legfelsőbb ismere­tek elérése. Az ENSZ-nek továbbra is energiku­san ki kell állnia a reális emberi jogok és szabadságjogok mellett, mégpedig tekintet nélkül fajra, nemre, nyelvre és vallásra. Támogatnia kell mindazokat, akik a gyarmatosítás maradványai, a faji megkülönböztetés és a népirtás ellen harcolnak. A jobb világ felé vezetó út mindaddig elképzelhetetlen, mig valamennyi or­szág nem hagy fel azzal, hogy a gaz­dasági és pénzügyi eszközöket a politi­kai kényszerítés eszközeiként használ­ja, míg nem számolják fel a diszkrimi­nációt a nemzetközi gazdasági kap­csolatokban és ezeket a kapcsolatokat nem építik át igazságos és demokrati­kus alapokon. A szó valódi értelmében korpa­ranccsá válik az államok közti konst­ruktív együttmüködés a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és tudományos­műszaki kapcsolatok bővítése és olyan globális problémák megoldása terén, mint az éhség és az elmaradottság felszámolása, a környezetvédelem, a világtengerek és óceánok kihaszná­lása. Hogy jobbá váljék a világ, maximáli­san ki kell használni mindazokat a le­hetőségeket, melyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete nyújt. A Szovjetunió - mint az ENSZ egyik alapítója - azt szeretné, ha az ENSZ valóban tekintélyes világszervezetté válna. Úgy véljük, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye annál nagyobb lesz, minél jobban fogja az ENSZ a népek érdekeit szolgálni. Országunk éppen ezért szorgalmaz­za az ENSZ, és mindenekelőtt a Biz­tonsági Tanács hatékonyságának sok­oldalú fokozását. Az ENSZ-be belépő minden ország kötelezettséget vállal, hogy teljesiti a Biztonsági Tanács határozatait. A BT határozataival összhangban eljárni - ez a minimuma annak, amit megkö­vetelnek az országoktól, hogy el lehes­sen érni az ENSZ Alapokmányában meghirdetett célokat. Nem szabad be­lenyugodnunk abba, hogy a Biztonsági Tanács határozatai csak papíron ma­radjanak. Ez elsősorban azokra a dön­téseire vonatkozik, melyeknek hozzá kell járulniuk a közel-keleti, a közép­amerikai és a dél-afrikai válsághelyze­tek megoldásához. Az ENSZ Alapokmánya kiterjedt jog­körrel ruházza fel a Biztonsági Taná­csot, hogy garantálhassa határozatai teljesítését. S ha a Biztonsági Tanács egész potenciálját még nem állították a béke szolgálatába, akkor az azért van, mert vannak, akik az ENSZ-re saját szűk érdekeik szemszögéből te­kintenek. Néha pedig megengedhetet­len lépéseket tesznek, melyek az ENSZ egész rendszerének megbontá­sára irányulnak. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár úr a szervezet tevékenységéről szóló legutóbbi évi jelentésében joggal adott hangot kétségeinek, hogy az ENSZ „a Biztonsági Tanács határozatai és telje­sítésük iránti tisztelet hiányától szenved“. Kifejtett még egy gondolatot. A jobb világot nem lehet felépíteni, ha csak egy ország érdekeit és elképzeléseit fogjuk tekintetbe venni, legyen az bár­milyen erős és gazdaságilag fejlett. A jobb világot nem lehet felépíteni csak az országok egy korlátozott csoportja számára. A jobb világ mindenki világa, s csak mindenki hozzájárulásával lehet felépíteni. Ezt szeretném elmondani éppen itt, a Biztonsági Tanácsban, melynek te­vékenysége állandó tagjai nézetazo­nosságának elvén alapszik. A Biztonsági Tanács állandó tagjai­nak felelősségét semmiképp sem csökkenti az a szerep, melyet a nem­zetközi béke megőrzése terén a tanács többi tagjának és mindazoknak az or­szágoknak kell játszaniuk, melyek tag­jai szervezetünknek. Legyenek köztük bármilyen különbségek, ennek nem szabad beárnyékolnia a legfontosab­bat - közös felelősségüket azért, hogy elháruljon a nukleáris fenyegetés és megőrizzük a békét. Mint azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozza, minden ember élni akar, senki sem akar meg­halni. Ezért politikai bátorságot kell tanúsítani és megállítani a kibontakozó fenyegető folyamatot. Meg kell állítani a lázas fegyverkezést, hozzá kell látni a leszereléshez és a kapcsolatok javí­tásához. Szeretném kifejezni azt a reményt, hogy mai ülésünk újabb ösztönzéssé válik az ENSZ és Biztonsági Tanácsa hatékonysága fokozására, a béke ne­vében, az emberiség javára folytatott tevékenységükben.

Next

/
Thumbnails
Contents