Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)
1985-09-26 / 227. szám, csütörtök
\ Közös erőfeszítéssel a világ problémáinak megoldásáért Eduard Sevardnadze beszéde az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán Eudard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere kedden beszédet mondott az ENSZ-közgyülés 40. ülésszakán. Beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük. ÚJ SZÚ 1985. IX. 26. A lázas fegyverkezés megfékezését szolgáló olyan fontos lépések, mint a moratóriumok jelentősége mellett a népeknek joguk van radikális intézkedéseket követelni a nukleáris és más fegyverek gyártásának megállítására, sőt, a készletek felszámolására is. Országunk az atom- és űrfegyverekről folytatott genfi tárgyalások megkezdése óta következetesen törekszik a kölcsönösen összefüggő kérdések elvi megoldására, s konstruktív hozzáállást tanúsít. A tárgyalások újabb fordulójára a szovjet küldöttség sok széles körű és messzemenő javaslatot hoz magával. Véleményünk szerint a kozmikus fegyverek betiltásáról és a nukleáris fegyverek valóban jelentős csökkentéséről szóló szerződés jelentené a legkedvezőbb eredményt. Ez a megállapodás a jobb irányába fordítaná az események alakulását a világban. Hozzájárulna a nukleáris katasztrófa elhárításához, s megmutatná a nemzeteknek a holnaptól való félelem nélküli élet távlatait. Az új évezredhez, amely már az ajtónkon kopogtat, az emberiség azzal a bizonyossággal közelítene, hogy a civilizáció fokozatosan tovább fog fejlődni. A Szovjetunió a lázas fegyverkezés megállítását szolgáló egész sor kérdésben terjeszti elő javaslatait. Nem akarom ezeket felsorolni, hiszen a közgyűlésen mindegyik a véleménycsere tárgya lesz. Csak megemlítem, hogy felölelik a nukleáris fegyvereket, beleértve az atomkísérletek leállítását, valamint a vegyi és hagyományos fegyvereket, továbbá a fegyveres erők létszámát is. Egyes esetekben befagyasztásról, más esetekben csökkentésről van szó. A Szovjetunió az eddigiekhez hasonlóan határozottan támogatja az atomfegyvermentes övezetek létrehozását, továbbá a vegyi fegyverektől mentes és békeövezetek kialakítását a világ különböző térségeiben. Síkraszáll a katonai tevékenység csökkentéséért a tengereken, a haditengerészeti fegyverek csökkentéséért és határozottan ellenzi bármilyen új tömegpusztító fegyverek létrehozását. A Szovjetunió a fegyverzetek korlátozását és csökkentését célzó javaslatokkal összefüggésben elkerülhetetlennek tartja a megfelelő ellenőrző intézkedések megvitatását, egyes esetekben nemzeti intézkedésekről, más esetekben, amikor az objektíve szükséges lesz, a nemzeti és nemzetközi intézkedések összekapcsolásáról van szó. A mi érdekeink sem kisebbek másokénál e tekintetben, hogy hatékonyan ellenőrizzük, hogyan teljesítik az államok a leszerelési intézkedések terén vállalt kötelezettségeiket. Felszólítjuk az ENSZ közgyűlésén résztvevő államokat, a katonai-politikai szövetségekhez tartozó, valamint az el nem kötelezett és semleges országokat is, támogassák ezt a hozzáállást, amely meggyőződésünk szerint - konstruktív és realisztikus. Most néhány gondolatot arról szeretnék szólni, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy kollektív igyekezettel felszámoljuk a helyi háborúkat és konfliktusokat, amelyek mérhetetlen szenvedések okozói. Ha a kérdést pusztán az ENSZ szempontjából közelítjük meg, egyszerűnek tűnhet a válasz: elég elrendelni az államoknak, hogy akcióik során teljes mértékben és következetesen tartsák tiszteletben az ENSZ Alapokmányából eredő kötelezettségeket, s hogy elég nekik szigorúan megtiltani azoknak a támogatását, akik megszegik ezeket a kötelezettségeket. Nehezen képzelhető el például, hogy akár egy küldöttség is azt állítsa itt, az izraeli agresszorok bűntettei a szenvedő Libanonban, Ciszjordániában és a Gázai-övezetben megfelelnek az ENSZ Alapokmányának, vagy hogy ezekkel az alapelvekkel összhangban van a több ezer főt- „kontráknak“ is nevezett - ellenforradalmi bandák finanszírozása, kiképzése és felfegyverzése, valamint Nicaraguába küldésük. Vajon soviniszta felfuvalkodott- ság miatt megtagadható-e a palesztin néptől az önálló állami létre való jog, s ugyanez megadható-e az izraeli népnek? Hiszen minden nemzetnek egyenlő jogai vannak. Ki ne ismerné a dél-afrikai apartheid-rendszer elállatiasodott arcát, amely emberek százait lövette agyon és az ország őslakosainak ezreit vetette börtönbe? Ki ne tudná, hogy ez a rezsim szüntelen agresszív támadásokat indít Angola ellen - ahogy annak ma is tanúi lehetünk úgyszintén Mozambik, Botswana és Lesotho ellen. Abszurd már maga a gondolat is, hogy ez az embertelen rendszer az Alapokmány rendelkezéseivel összhangban járna el. Tudvalevő azonban, hogy a pretóriai fajüldözőknek támogatást nyújtanak, sőt mi több, azon hatalom részéről, amely negyven évvel ezelőtt az ENSZ egyik alapító tagja volt. A fajüldözők gaztettei miatti felháborodás kinyilvánítása, az agresszor elítélése még nem jelenti ezeknek a bűntetteknek a megszüntetését. Ennek vagy annak a konfliktusnak békés eszközökkel történő rendezéséhez- minden érdekelt fél jogos érdekeinek teljes és igazságos tiszteletben tartása mellett - szükség van a rendezés politikai alapjára, amely ezeket az érdekeket nem korlátozza, s rendelkezni kell a tárgyalások olyan mechanizmusával, amely minden konkrét konfliktusnál megfelel. Ilyen konkrét politikai alapok minden vagy csaknem minden jelenlegi regionális konfliktus rendezéséhez már léteznek, vagy pedig előkészület alatt állnak. Léteznek vagy létrehozhatóak a szükséges tárgyalási mechanizmusok is. Nézzük a közel-keleti helyzetet. A közel-keleti rendezés fő alapelveit - olyan rendezésről van szó, amely tekintetbe venné minden fél jogos érdekeit - már régen lefektették. Ezek: az 1967-ben Izrael által megszállt területek visszaadása az arab államoknak, Palesztina arab népe önálló államalapításra való jogának érvényesítése, valamint minden közel-keleti ország, beleértve Izraelt is, élethez, békéhez és biztonsághoz való jogának a garantálása. E rendezés tárgyalási mechanizmusára is már régen előterjesztették a javaslatokat. Ez az ENSZ égisze alatt megtartandó nemzetközi konferencia lenne a Közel-Keletről minden érdekelt fél részvételével, beleértve a PFSZ-t is, valamint több más államot, köztük a Szovjetuniót és az USA-t. Ha valaki azt gondolja, hogy a közel-keleti csomót különmegál- lapodásokkal ki lehet bogozni, akkor annak a tapasztalatok megmutatták, hogy az ilyen eljárás nem a konfliktus rendezéséhez, hanem inkább elmélyítéséhez vezet. Feltételezzük, hogy a világ- szervezet közgyűlése az idén még kategorikusabban síkraszáll a halaszthatatlan és igazságos közel- keleti rendezés mellett, s felszólítja azokat, akik az ilyen rendezéssel szembehelyezkednek, hogy hagyjanak fel a szabotálással. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, Izrael éppen e szervezet döntésének köszönheti a saját létezését, s hogy ugyanaz a döntés Palesztinában egy arab állam létrehozását is feltételezi. E kettős döntés egységet alkot. A Szovjetunió aktívan támogatta ezt a határozatot és - csak úgy mellesleg - az elsők között ismerte el az izraeli államot. Alapjában véve a közép-amerikai helyzet megoldását szolgáló tárgyalási mechanizmus is létezik, ezt maguk a latin-amerikai országok hozták létre. A Contadora- csoportról van szó, amelyet a közelmúltban egyes dél-amerikai országok is szolidaritásukról biztosítottak. Létezik a közép-amerikai békeokmány javaslata is, amelyet a Contadora-csoport dolgozott ki. Ez a térség államainak és nemzeteinek széles körű támogatását élvezi, beleértve a nicaraguai kormányt és népet, amely ellen az imperialista agresszió éle irányul. Fontos, hogy az ENSZ támogassa a Contadora-csoport törekvéseit, s elősegítse azok ellenállásának a leküzdését, akik Közép- Amerikában nem a békére, hanem hatalmuk helyreállítására törekednek. A ciprusi probléma is kivezethető a zsákutcából, ha megszűnik az imperialista erők beavatkozása és következetesen abból indulnak ki, hogy a Ciprusi Köztársaság önálló, független és egységes, egy területi egészet alkotó állam. Külön akarok szólni Afganisztánról. A körülötte kialakult helyzet politikai rendezése szintén lehetséges. Az kell hozzá, hogy mindenki elismerje az afgán nép jogát arra, hogy saját elképzelései szerint alakítsa életét, hogy véget vessenek a fegyveres vagy más külföldi beavatkozásnak Afganisztán belügyeibe. Ha ez a beavatkozás megszűnik, és garanciák lesznek arra, hogy nem újítják fel azt, akkor az afgán kormánnyal való megállapodás után lehetővé válik majd a szovjet katonai kontingens kivonása Afganisztánból. Minél előbb elérjük a politikai rendezést, annál jobb lesz mindenki számára. Vietnam, Laosz és Kambodzsa javaslatai megfelelő politikai keretet teremtenek Délkelet-Ázsiában az államok közötti jószomszédi kapcsolatok létrehozásához, főleg az ASEAN és Indokína országai között. Az ilyen kapcsolatok alapjai fokozatosan létrejönnek és a szükséges tárgyalási mechanizmust ezek az országok természetesen maguk is képesek kialakítani. A fontos az, hogy ne akadályozzák a kölcsönös megegyezés iránti szándékukat. Támogatjuk a KNDK erőfeszítéseit Korea békés egyesítésére, azt a követelést, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat, s ugyancsak azt a javaslatot, hogy a Koreai félszigetet változtassák atomfegyverektől mentes övezetté. Igen sürgető ma a dél-afrikai helyzettel kapcsolatos kérdés. Arra van szükség, hogy a Biztonsági Tanács végre teljes mértékben érvényesítse jogkörét a fajüldöző pretoriai rezsimmel szemben, amely az ENSZrhatározatokkal ellentétben nem hajlandó a namibiai nép kezébe adni a hatalmat, s így veszélyezteti az afrikai államok és az egész világ biztonságát is. Negyedszázad telt el azóta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a Szovjetunió kezdeményezésére olyan döntést hozott, amely jelentős mértékben hozzájárult a mai világ képének megváltozásához, nevezetesen a gyarmati országok és nemzetek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozatra gondolok. Ez csaknem lezárt ügy. Csaknem, hiszen a gyarmatosítás még meglévő maradványainak sem lehet helye a világban. Az ENSZ-nek ebben a kérdésben is egyértelműen és véglegesen állást kell foglalnia. Segíteni kell a felszabadult országoknak és nemzeteknek a valódi politikai és gazdasági függetlenségükért kifejtett erőfeszítéseikben. Az ENSZ-nek joga van felemelnie, és fel is kell emelnie szavát a fejlődő országok imperialista monopóliumok általi kizsákmányolása, természeti kincseik kifosztása és gazdaságuknak az eladósodás béklyójával való fojto- gatása ellen. Kuba és az ENSZ néhány további tagállama javaslatot tett az eladósodás problémájának megoldására. Támogatjuk a felszabadult államok azon követelését, hogy igazságos és demokratikus alapokon jöjjön létre az új gazdasági világrend, azokkal a korábbi ENSZ- határozatokkal összhangban, amelyek az újgyarmatositás „kulturális" és „információs" formái, valamint más megnyilvánulásai elleni harcra szólítottak föl. Megengedhetetlen, hogy úgy tekintsenek az afrikai, ázsiai és latin-amerikai államokra, mint valakik „létérdekeinek“ szférájára, mint a szocializmussal való konfrontáció színterére. Ezek az államok alkotják az el nem kötelezettek befolyásos mozgalmát és aktívan síkraszállnak a leszerelésért, a feszültség enyhüléséért és a konfliktusok békés rendezéséért, amit ismét meggyőzően bizonyított a mozgalom külügyminisztereinek nemrég Luandában tartott konferenciája. A nemzetek jogaival elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az emberi jogok és szabadságjogok. Kifejezően bizonyítják ezt a Szovjetunió egyedülálló tapasztalatai. A szocializmus minden állampolgár, minden egyén számára nemcsak megadta az azonos jogokat - a munkához, a lakáshoz és a pihenéshez, a nyugdíjellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz és orvosi ellátáshoz való jogot -, hanem sokoldalúan biztosította is e jogok érvényesítését. A szociális igazságosság normái teljes egységben érvényesültek valamennyi nemzet és nemzetiség önrendelkezése elvének megvalósításával, beleértve nemzeti sajátosságaik megőrzését és olyan nemzeti jegyeik fejlődését, mint a nyelv, az írásbeliség, az irodalom és a művészet. * A szocialista rendszer előnyeinek köszönhetően a Szovjetunió korábban elnyomott, elmaradott és megosztott, ma egységük és összeforrottságuk által erős népei rövid történelmi idó alatt eljutottak a gazdasági fejlődés legmagasabb szintjének határához, elérték a szellemi kultúra felvirágzását és az emberi civilizáció csúcsait. Véleményünk szerint ez az út nemcsak a gazdasági és szellemi felvirágzáshoz, hanem a nemzetek közötti bizalom megerősítéséhez, s ennek alapján közeledésükhöz és az egész emberiség céljainak elérését szolgáló erőfeszítéseik egyesítéséhez is vezet. így értelmezzük az egyén és a nemzetek jogai és szabadságjogai kérdésének lényegét. Az Alapokmány értelmében az ENSZ-nek jelentős szerepet kell játszania az emberi jogok iránti tisztelet megteremtésében és elmélyítésében az egész világon. Ezt a kitételt, amely lefektette az emberi jogok területén folytatott nemzetközi együttműködés alapjait, a Szovjetunió kezdeményezésére foglalták az ENSZ Alapokmányába. Azóta 40 év telt el, azonban mindmáig számos esetben sértik meg durván és tömegesen az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat. Ez annak ä társadalomnak a vonása, amelyben a lakosság többségének kárára létezik a kisebbség hatalma és gazdagsága. A jogok és szabadságjogok megsértése azokban az államokban vált az élet „normájává“, melyek vezetői oly szeretettel tüntetik fel magukat az emberi jogok védelmezőiként. Szeretném ismét felhívni a figyelmüket egy problémára, amelynek megoldásától jelentős mértékben függ majd gyermekeink, unokáink, dédunokáink világa. Ez a világűr békés kihasználásának kérdése. A világűr, amely iránt nem is oly rég csak a fantaszták érdeklődtek, mára az ember gyakorlati tevékenységének szférájává vált. Békés kihasználása az emberiség számára korlátlan lehetőségeket kínál a tudományos-technikai ismeretek érvényesítése terén, a nemzetek gazdasági és szociális haladása, az egész emberiség földi problémáinak megoldása érdekében. Ez a kozmikus lépték - s ezt nemcsak képletesen, hanem a szó igazi értelmében gondolom - azonban a Föld lakosságával és mindenekelőtt az áJlamok vezetőivel szemben új igényekét támaszt. Nem szabad megismételni azt a hibát, amely négy évtizeddel ezelőtt következett be, amikor az államok és nemzetek nem voltak képesek megakadályozni, hogy a 20. század derekán az emberi ész nagyszabású gyümölcse - az atommag energiájának felszabadítása - emberek tömeges pusztításának eszközévé váljon. Ennek az őrültségnek nem szabad megismétlődnie évszázadunk végén, amikor az emberiség kozmikus történetének első oldalait kezdte írni, és most választás előtt áll: vajon a világűr földgolyónk életkörülményeinek javítását fogja-e szolgálni, vagy egy újabb halálos veszély forrásává válik-e. A Szovjetunió azt kívánja elősegíteni, hogy az emberiség a civilizáció további felvirágzásának útján haladjon, s ennek érdekében új, jelentős kezdeményezéssel állt elő, nevezetesen, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakának napirendjére vegyék fel a világűr békés kihasználása során folytatott nemzetközi együttműködésnek és a világűr militarizálása megakadályozásának a kérdését. A Szovjetunió egyben a közgyűlés elé terjesztette a világűr békés kutatása és kihasználása során folytatott széles körű nemzetközi együttmüködés fő irányaira és alapelveire vonatkozó konkrét javaslatait. Világűr csak egy van és a békés kihasználásából eredő haszon minden államot megilleti. Arról van szó, hogy közösen érjünk el haladást a világűr kihasználásának alap- és alkalmazott területein és hogy a kozmikus kutatások eredményeit minden ország hasznosíthassa. Véleményünk szerint az ilyen együttműködés a leghatékonyabban egy kozmikus világszervezet keretében valósulhatna meg. Reálissá azonban csak akkor válik, ha megbízható gátat emelnek a végtelen térség militarizálásának útjába. A félelmetes „csillagháborús“ tervek ellensúlyaként a Szovjetunió most a nemzetek közössége elé terjeszti a „csillagbéke“ koncepcióját. A Szovjetunió reméli, hogy a közgyűlés figyelmesen áttanulmányozza javaslatait. Elnök úr, tisztelt kollégák, a szovjet küldöttség kifejtette a Szovjetunió nézeteit és javaslatait, amelyeket szükségesnek és időszerűnek tartottunk megvitatásra az ENSZ elé terjeszteni.. Szeretnénk remélni, hogy megértésre találnak az ebben a teremben képviselt valamennyi államnál és az emberiséget alkotó minden nemzetnél. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az elmúlt 40 év alatt sok hasznosat tett a békéért és a nemzetközi együttmüködésért. Még többet kell azonban tennie, mivel minden jel szerint az emberiség történelmének legkomolyabb időszakába lépünk, amikor a fő kér- . déere kell megadni a választ - békében akarunk-e élni, vagy elpusztulni az atomháborúban. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni Mihail Gorbacsov szavait, amelyek jelentőségüket tekintve programjellegűek. Célunkat abban látjuk, hogy a legfontosabb és lényegüket tekintve mindnyájunk számára közös , problémákat közösen oldjuk meg - mert az egyén erre nem képes. E problémák pedig a következők: a háború megakadályozása, a lázas fegyverkezés megakadályozása és a leszerelésre való áttérés, a jelenlegi konfliktusok és válságok rendezése, a potenciális konfliktusok és válságok elhárítása, az olyan nemzetközi helyzet megteremtése, amely lehetővé tenné, hogy minden egyes ország figyelmét és erőforrásait saját problémái megoldására összpontosítsa (mutassanak olyan országot, amelynek ne lennének problémái), s végül a globális problémák rendezésére irányuló erőfeszítések egyesítése. Köszönöm, elnök úr.
