Új Szó, 1985. szeptember (38. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-26 / 227. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG . VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG | A francia autóipar problémái Az észak-franciaországi Duai- ból Spanyolországba tartó teher­vonat útja kalandfilmekből ismert filmkockákra emlékeztetett. A sze­relvény Renault - 9 típusú sze­mélygépkocsik gyártására alkal­mas gépeket szállított Spanyolor­szágba, mivel a helyi üzem terme­lését korlátozzák. Az ok: Spanyol- országban sokkal olcsóbb a mun­kaerő. Ez a lépés magától értető­dően azt jelenti, hogy elbocsátá­sokra kerül sor a francia cégnél. Ezért az Általános Munkásszövet­ség (CGT) határozott akcióba lé­pett. Két héten át sikerült nekik megakadályozniuk azt, hogy a vo­nat elhagyja a francia várost, vé­gül is rendőrségi alakulatok beve­tésével tudtak csak „zöldet“ bizto­sítani a szerelvénynek. A legna­gyobb szakszervezet járőrei elfog­lalták Lensben és Valenciennes- ben a vasútállomást, a tehervona- tot azonban nem sikerült megállí­taniuk. Bordeauxnál eltorlaszolták a síneket, az éjszaka leple alatt azonban 300-tagú különleges ren­dőri alakulat megtámadta őket és eltávolította az akadályt. A teher­vonat mégis az országhatáron kí­vülre szállította a cég említett be­rendezéseit. Ezek a kétségbeesett tiltakozó akciók azonban nem szórványo­sak, hanem mindennaposak. Pá­rizs központjában az ismert Champs Elysées-n súlyos össze­csapásokra került sor a Renault- cég alkalmazottjai és a rendőrség között. A cég dolgozói Spanyolor­szágból és Belgiumból behozott Renault-márkájú autókkal torla­szolták el a sétányt. Nemcsak a Renault-nál, hanem a Citroen és a Talbot üzemeknél is robbanás- veszélyes a helyzet. Ezek az üze­mek a Peugeot-konszernhez tar­toznak. Mindezek a feszültségek a francia autóiparban kialakult ri­asztó helyzetet tükrözik. A közel­jövőben a konszernek arra készül­nek, hogy együttvéve csaknem 50 ezer alkalmazottat elbocsátanak, ami természetesen azzal jár, hogy a szállító ágazatokban is több ezer munkahely forog veszélyben. A francia gépkocsiipart tulaj­donképpen az állami tulajdonban lévő Renault és a magánkézben levő Peugeot jelenti. Az utóbbihoz tartozik a Chryslerek leszárma­zottja, a Simca-Talbot. A peugeot vezetősége nem csinált jó üzletet az utóbbi megvásárlásával. A Cit­roen (a BX-modell sikere ellenére) és a Talbot után csökkent a keres­let, már tavaly 6 ezer munkást elbocsátottak. A Citroen ismét lét­számcsökkentésre készül. A Peu­geot név jól cseng, a 205-ös típus a legkeresettebb francia kocsik közé tartozik, ez az egy típus azon­ban nem menti meg az egész konszernét, mivel az a 80-as évek kezdete óta összesen 12 milliárd frankos veszteséget könyvelt el. A Renault csak a tavalyi évben ugyanilyen deficitet mutatott ki. Franciaország egykori büszkesé­gének a szénája nagyon rosszul áll. Nosztalgikusan a régi dicsősé­get emlegetik, amikor ď Renault állt a francia autógyártás élén. Most viszont az a helyzet, hogy nyugat-európai viszonylatban a konszern az első helyről az ötö­dikre esett vissza, évi 2,2 millióról 1,6 millióra csökkenti a gyártott Innen — onnan • GÖRÖGORSZÁGBAN évi hat­százezer tonna kapacitású alumíni­umüzem épül a Szovjetunió segítségé­vel. Az üzem a közép-görögországi Fokida tartományban létesül, 550 millió dolláros költséggel, és a terület gazdag bauxit vagyonát hasznosítja majd. Az előállított alumínium nagyobbik hánya­dát a Szovjetunióba szállítják. Az üzem várhatóan 1990-ben kezdi meg műkö­dését. • LENGYELORSZÁGBAN vállalati kötvények kibocsátását tervezik a jövő év elejétől. A vállalatok pénzügymi­niszteri engedéJIyel adhatnának ki köt­vényeket, amelyeket más, szabad tó­kével rendelkező vállalatok vagy ma­gánszemélyek vásárolhatnának meg. így a kibocsátó vállalat készpénzköl- csönhöz jut, ha egy beruházáshoz tó­kére van szüksége. A tervezet szerint a kötvénykibocsátó vállalat öt év múl­tán, de legfeljebb 15 éven belül ked­vezményes kamattal visszavásárolhat­ja az értékpapírokat. A kamatnak ma­gasabbnak kell lennie, mint a legkedve­zőbb takarékbetéti kamat (amely ma 15 százalék) és a hivatalos statisztiká­ban közzétett inflációs ráta. • A SVÁJCI KORMÁNY elhatároz­ta, hogy rövidesen Európa legszigo­rúbb autóközlekedési-környezetvédel- mi előírásait vezeti be: eszerint két év múlva, 1987. október 1-tól olyan kipu- fogógáz-szabályozás lép életbe, amely eredményeként egytizedére, de legke­vesebb harmadára csökken a gépko­csikból a levegőbe jutó mérgező anya­gok mennyisége. A rendelkezés azt je­lenti, hogy az új személyautókat külön­leges szűrőberendezéssel kell felsze­relni. A 2 előírás nem vonatkozik a már régebben forgalomba került személy- gépkocsikra és a motorkerékpárokra. gépkocsik számát és húszezer embert elbocsát. Ennek egyik oka az, hogy a cég nem bírja a nemzetközi konkur- renciaharcot, termelési programja elavult. A jelenlegi nehézségekért jelentős mértékben okolható a Re- naultot az Egyesült Államokban ért megrázkódtatás is. A tenge­rentúli vállalkozás veszteséges­nek bizonyult, a kereslet itt a két­harmadával csökkent, évente alig tízezer kocsit adnak el. A társaság vezetése újabb hiteleket vett fel amerikai bankoktól, ami a magas amerikai kamatlábak következté­ben nagy adósságterheket rótt a Renault-ra. Az említett 12 milli­árd frankos deficit négyötödét a még nem törlesztett hitelek je­lentik. A kölcsönt nyújtók nyomá­sára a konszern vezetése újabb amerikai beruházásokra kénysze­rült, s elmondható róla, hogy az amerikai kormányzat önző pénzü­gyi politikájának egyik áldozata. Ilyen helyzetben a leghaladóbb szakszervezeti központ, a CGT az elbocsátások elleni küzdelem élé­re állt. Az utóbbi két évben több tiltakozó akcióra került sor. Ezek közül megemlíthetjük a Talbot cég Párizs melletti Poissy-i üzemében tartott több hetes sztrájkot, amely- lyel csaknem kétezer személy el­bocsátása ellen tiltakoztak. A Cit- roén-cég alkalmazottainak legem­lékezetesebb tavalyi akciója Aul- nay-sous-Bois-ben volt. A dolgo­zók tiltakozása nyomán a vezető­ség példátlan intézkedésekhez fo­lyamodott. Az üzem bejárataihoz „vaskalitkákat“ helyeztek, s a munkásoknak ezen kellett egyenként belépniük az üzembe, így akarták elejét venni a tömeges fellépés megszervezésének. A dolgozók ezt a lealacsonyító megoldást elutasították és több összetűzésre került sor a kivezé­nyelt rendőri alakulatokkal. A CGT aktivistái legutóbb a Renault-cég újabb termeléskorlátozási tervei ellen tiltakoztak és a Spanyolor­szágba tartó említett szerelvény útját próbálták akadályozni. A helyzet megoldásával a szak- szervezeti központ pozitív progra­mot terjesztett elő. Ebben bírálja az áilami tulajdonú Renault túlzott aktivitását külföldön és azt szor­galmazza, hogy francia földön bő­vítse termelési kapacitásait, s in­dítványozza, hogy a francia állami bankok nyújtsanak segítséget neki ebben a válságos helyzetben. A konszern új vezetése azonban a korábbinál is kérlelhetetlenebbül lép fel - úgy tűnik - a kormány irányvonalával teljesen összhang­ban. (pr) Kifulladó fellendülés az USA-ban A z amerikai gazdaság szem­pontjából az indián nyár kétségkívül szomorú lesz. A gaz­dasági aktivitás bizonyos fokú élénkülése következtében koráb­ban reményteljes folyamat indult meg a gazdasági életben, ez azonban hamar kifulladt és már a tavalyi évben bizonyos nehézsé­gek mutatkoztak. Úgy tűnik, hogy az óceánon túl a gazdaság eddig példátlan stag- nációval küszködik, amelyet az jel­lemez, hogy amint a közeli fellendü­lés jelei körvonalazódnak, ezzel párhuzamosan jelentkeznek a dep­resszióra utaló tünetek is. Ez az, amit a nemzetközi szakértők „growht recession“-nak nevez­nek, ami a gyakorlatban a fejlődés megállását jelzi. Olyan betegség ez, amely az amerikai közgazdá­szokat arra ösztönözte, hogy alap­jaiban felülvizsgálják az idei év végéig szóló előrejelzéseiket a gazdasági növekedés ütemére vonatkozóan. Gyakorlatilag egyet­len szakértő sem hisz abban, hogy idén a bruttó nemzeti termék 5 százalékos növekedést ér el, amint azt a Reagan-kormányzat feltételezi. A legderülátóbbak is 3,5-4 százalékos növekedést jó­solnak, a pesszimisták mindössze 2 százalékot, sőt vannak olyanok, akik az év első felének gyengébb gazdasági teljesítményei alapján csak 1 százalékot. Mindez még természetesen nem jelent katasztrófát, de nem is túl lelkesítő. Miközben az orszá­gos pénzügyi irányító bizottság a közelmúltban úgy döntött, hogy tanácskozásra ül össze a gazda­sági helyzet áttekintése és meg­felelő „orvosságok“ meglelése céljából, ugyanakkor a protekcio­nizmus hívei is hallatták hangju­kat. Erről tanúskodik az a terv is, amelynek értelmében az Egyesült Államok ismét egyoldalúan csök­kenteni kívánja az acélbehozatalt, főleg Kanadából és az a szándé­ka, hogy ezentúl a belső acélfo- gyasztasnak mindössze 18 száza­léka lesz fedezhető külföldről. Az amerikaiak, akik keményen megbűnhödnek a dollár mestersé­gesen magasan tartott árfolyama miatt, mostanában mindent védel­mezni akarnak: a cipó-, textil-, és acélgyártást, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket egy­aránt. A kereskedelmi deficit ugyanis változatlanul az Egyesült Államok legsúlyosabb gondja ma­rad. Júliusban tovább nőtt és idén várhatóan eléri a 150 milliárd dol­lárt, ami jóval magasabb a tavalyi 123 milliárd dolláros deficitnél. Az amerikai iparnak ezért ismét visz- sza kell hódítania azokat a piaco­kat, amelyeket a konkurrencia- harcban külföldön elvesztett. * Az Egyesült Államok exportkép­telenségének s az ezzel párhuza­mosan jelentkező hanyatló növe­kedésnek a közvetlen következ­ménye az, hogy bizonyos mérté­kig visszaestek az egyes társasá­gok nyereségei is. A Data Resour­ces közvéleménykutató intézet szerint a társaságok adózás utáni nyereségei a második negyedév­ben az év első három hónapjához viszonyítva 2,1 százalékkal, a ta­valyi év hasonló időszakához vi­szonyítva pedig 9,3 százalékkal csökkentek. A cégekhez hasonló­an az egyes családok bevételei is visszaestek az utóbbi hat hónap­ban. A korábban sok pénzt költő amerikaiak alaposan eladósodtak: felvett hiteleik a rendelkezésükre álló pénzforrások 18 százalékát jelentik, ami a legmagasabb szint 1979 óta. Ennek következtében globálisan véve csökkent a fo­gyasztói kereslet, s emiatt nyilván a jövőben mindinkább arra kény­szerülnek, hogy amerikai termé­keket vásároljanak külföldiek he­lyett. KOMMENTÁLJUK Az energia drága kincs A naptár szerint már öt napja ősz van. Külsőségekben ez - hála a szeptemberi kellemes időjárásnak - főleg csak reggel és késő este mutatkozik, amikor a hőmérő higany­szála tíz fok alá süllyed. Az energetikai dolgozókat azonban nem kápráztatja el a déli, délutáni verőfény, a költővel együtt tudják: „lesznek még hidegebbek is“. Az energiatermelés téli üzemre való átállítása nagyon messze esik a lírától, itta szép szavak helyett jól átgondolt tettekre, minden részletre kiter­jedő szervezési intézkedésekre van szükség. A bányászok és energetikai dolgozók tevékenységét a gondos mérlegelés, a szükséges tonnák kitermelése, a kilowattok ésszerű elosz­tása jellemzi. A téli felkészülést még a nyári hónapok elején elkezdték. A karbantartók megjavították az erőműveket, üzembe helyeztek több kisebb villanytelepet is, mert csúcs- fogyasztás idején minden segítség jól jön. A munka nehezebb részét a bányászok vállalták. Az ost- rava-karvinái szénmedencében az idén 274 csúcsteljesít­ményt értek el. Sokolovóban a 7. ötéves tervidőszak első négy évében több, mint hárommillió tonna barnaszenet fejtettek terven felül és az idei év nyolc hónapjában csaknem 15 milliót küldtek felszínre. Kiemelkedő termelési eredmé­nyek születtek Kladnóban is. Az ottani köszénbányában dolgozó vájárok 100,4 százalékra teljesítették augusztusi tervüket és nagy súlyt helyeztek a lakosság tüzelőanyaggal való ellátásában fontos szerepet játszó osztályzott szén határidőre történő leszállítására. Ezt a feladatukat 3,2 száza­lékkal túlszárnyalták. Terven felül fejtettek szenet Nagykürtö­sön (Veľký Krtíš), a Cígeľ Bányában - ahol 15 rekord dicséri a bányászok idei szorgalmát - és másutt. Az energia drága kincs. A szénért és olajért egyre lejjebb kell hatolni a föld mélyébe és a napfénytől távolodó ember munkája napról napra nehezebb. Ľubomír Štrougal elvtárs a múlt hét végén a dukovanyi atomerőmű építőinek aktivaér- tekezletén többek között hangsúlyozta: „A mi esetünkben arról van szó, hogy a tüzelőanyag és az energia előteremté­sének feltételei mind bonyolultabbak és ezért mind nagyobb költségeket követelnek“. A szövetségi kormány elnökének a szavai a sorok között arra céloznak, hogy ésszerűen, gazdaságosan használjuk fel a drágán és a bányászok nehéz munkájával kitermelt alapanyagokból előállított energiát. Rövidesen megkezdődik a fűtési időszak, rövidülnek a nappalok és viszonylag korán kell lámpát gyújtanunk, a hűvösebb időjárás miatt azok is autóba ülnek vagy a tömegközlekedési eszközöket veszik igénybe, akik - mert közel laknak a munkahelyükhöz - eddig gyalog jártak. Mindez - és a tél sok más velejárója - jelentősen növeli az energiafogyasztást. Takarékoskodjunk a szénnel, gázzal, villamosenergiával, olajjal, benzinnel, hogy mindenkinek jus­son belőle, amennyire szüksége van. Ne csináljunk „szauna­fürdőt“ a lakásból, és az ablakok állandó tárogatásával felesleges az utcát fütenünk! Helytelenül cselekszik, aki arra gondol: „van elég pénze és kifizeti a villany- és a gázszám­lát“. Az energia közkincs, amit egyesek elfecsérelnek belőle, az másutt hiányzik majd. A pénz nem mindenható, ha ésszerűtlen gazdálkodással kimerítjük az energiaforrásokat, nem melegedhetünk a százkoronások mellett! A párt- és gazdasági szervek fontos feladata: az elkövetke­zendő időszakban ügyeljenek arra, hogy a vállalatoknál, üzemekben és intézményekben ne pazarolják az energiát. Feleslegesen ne égjenek a lámpák, üresjáratban ne forogja­nak a gépek. Dolgozzanak ki mindenütt takarékossági intéz­kedéseket tartalmazó irányelveket és teremtsék meg a felté­teleit annak, hogy a munkások és technikusok teljesítsék azokat az energiaigényesség csökkentésére irányuló kötele­zettségvállalásaikat, melyeket a CSKP XVII. kongresszusá­nak tiszteletére fogadtak el. KOMLOSI LAJOS Új létesítménnyel gyarapszik Trenčín A néphadsereg napja és a kele­ti katonai körzet fennállásának 35. évfordulója alkalmából Trenčín központjában felavatják a Nép- hadsreg Házát. A létesítmény el­sősorban a keleti katonai körzet szükségleteit elégíti ki, de a járás és a város lakosainak kulturális igényeit is szolgálja majd. A nép­hadsereg politikai nevelő munkájá­nak egyik központja lesz. Itt rende­zik majd meg az értekezleteket, konferenciákat és vetélkedőket, itt kap helyet a hadsereg marxizmus- -leninizmus esti egyeteme, vala­mint a könyvtár is. A forgószínpaddal ellátott 600 személyes színházterem filmvetí­tésekre is használható. A kong­resszusi terem 500 férőhelyes. A klubhelyiségek közül három al­kalmas előadások, tanfolyamok megrendezésére. A katonai nép­művelő intézetnek korszerűen fel­szerelt nyelvi laboratóriuma is van az épületben. A néphadsereg kör­zeti háza jó feltételeket teremt a szakköri tevékenységhez. A lé­tesítmény átadása méltó néphad­seregnapi ajándék lesz nemcsak a katonák, hanem a város lakosai számára is. -nj­A technológiai berendezések hő­vezető képessé­gének vizsgálatai­val végződött a napokban a nyitrai (Nitra) cukorgyárnak az 58. idényre való előkészülete. Az üzem dolgozói Szlovákiában el­sőként fejezték be a felkészülést. Az idén a terv szerint 115 ezer tonna répát fog feldol­gozni, s ebből csaknem 13 ezer tonna cukrot elő­állítani. A képen Rozália Fábry óvá és Lukáč Kartubik a centrifugák mű­ködését ellenőr­zi. (Drahotin Šulla felvétele - ČSTK) ÚJ szó 4 1985. IX. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents