Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-15 / 191. szám, csütörtök
Kereskedelem vagy diktátum? Augusztus elején emlékeztünk a helsinki Záróokmány aláírásának a 10. évforduló/ára. Az aláíró 35 ország ebben a dokumentumban nagy teret szentelt az országok közötti gazdasági, tudományos-műszaki és környezetvédelmi együttmúködés bővítésének. A gazdasági együttműködésre vonatkozó fejezetei többek között a kereskedelmet akadályozó vám- és egyéb Jellegű Intézkedések fokozatos felszámolását Irányozták elő. H a ilyen szempontból értékeljük az azóta eltelt egy évtizedet, aligha lehetünk maradéktalanul elégedettek. Helyénvaló a kérdés: az ígéretes kezdet után kinek a hibájából lassult le az együttmúködés és nem teljesültek a várakozások? A válaszadás nem nehéz: nyilvánvaló feleletet adnak erre az Egyesült Államok külgazdasági lépései és politikusainak kijelentései. Az Egyesült Államok nyomására a NATO-országok szocialista államokba irányuló, stratégiainak minősített exportját ellenőrző, párizsi székhelyű COCOM-bizottság az utóbbi időben washingtoni nyomásra bevezette az idei év kezdetétől a tilalmi listán lévő exportcikkek jegyzékének kétszakaszos ellenőrzését. Reagan amerikai elnök szintén gondoskodott arról, hogy az érdeklődés ismét a bizottság tevékenységének az irányába forduljon. Két éven át folyt a vita a hadügyminisztérium és a külkereskedelmi minisztérium illetékessége körül, s végül is a Fehér Ház főnöke a hadsereg javára döntött. Elismerte a Pentagon arra vonatkozó jogát, hogy a hadügyminisztérium is résztvevője legyen azon döntések meghozatalának, hogy milyen berendezéseket lehet katonai célokra is hasznosíthatóaknak minősíteni. A hadügyminisztériumnak tehát döntő beleszólása van abba, hogy milyen kiviteli cikkeket vegyenek fel a COCOM tilalmi listájára. Az elnök döntése nemcsak az amerikai gazdasági körök képviselőinél keltett kedvezőtlen visszhangot, hanem a bizottság többi tagállamánál is. Ezek sejtik az új veszélyt: a Pentagon ugyanis a saját érdekeinek megfelelően szól bele az export-ügyekbe. A hadügyminisztérium képviselőinek véleménye ugyanis számos esetben nem egyezik a kereskedelmi minisztérium illetékeséiével a tekintetben, hogy melyik árut is minősítsék fontosnak az Egyesült Államok „nemzetbiztonságának“ garantálása szempontjából. A hadügyminisztérium fanatikus „héjái“ nem egy esetben túl messze mennek el: Weinberger hadügyminiszter például aggódik elektronikus gyerekjátékok kivitele miatt, mivel ezeket szerinte katonai célokra hasznosíthatják. De nemcsak ilyen paradox vélemények miatt nyugtalankodnak az Egyesült Államok partnerei, hanem egyéb okoknál fogva is. A kibővített embargólistán újabb áruk jelentek meg, közöttük például az úszódokkok, fémek megmunkálására alkalmas speciális technológiai eljárások is. „Pontosították“ a számítógépek, elektronikus építőelemes berendezések, software-k, digitális telefonközpontok és kerámiai anyagok exportjára vonatkozó előírásokat is. Az asztali számítógépek kivitele elvben engedélyezett, de ezt rendkívül bonyolult jóváhagyási eljáráshoz kötötték. A kritérium természetesen az, hogy az adott technológiát vagy terméket katonai célokra is hasznosíthatják-e. Afelől nincs kétség, hogy a Pentagon fűz majd ehhez igenlő vagy elutasító ajánlást. Az Egyesült Államok ugyanakkor nagyon ügyel arra, hogy nyu- gat-európai partnerei szintén ne szegjék meg ezeket az előírásokat. A nyugat-európai fővárosokban működő amerikai nagykövetségeken már régóta létezik úgynevezett feketelista, amelyen feltüntetik a COCOM-elóírások ellen „vétkező“ cégeket. Az Egyesült Államok tehát szigorúan őrködik afelett, hogy Nyugat-Európa ne szegje meg ezeket az előírásokat, vagyis valójában nehezíteni, sőt, veszélyeztetni próbálja a szocialista országokkal fenntartott kapcsolataikat. Az előírások megtartására felügyelő bizottság hároméves létezése óta háromezerhót- százszor lépett közbe. A szigorító intézkedések ellenére, sőt, talán emiatt az érintett cégek nem egy esetben elutasítóan és ingerülten reagálnak. „Kifejezetten gyámkodásról van szó, amelynek semmi köze nincs a nyugati kereskedelem liberalizmusához", szögezte le egy nyugatnémet üzletember. így érvelt egy stuttgarti elektronikai konszern vezetője: „Az NSZK évente 23 milliárd márka értékben exportál a Varsói Szerződés tagállamaiba és Kínába, tehát többet, mint az Egyesült Államok és Franciaország együttvéve. A korlátozások tehát bennünket sokkal jobban érintenek“. Az egyik cég alkalmazottja elmondta, hogy vállalatának az utóbbi öt évben piacra került termékeit sújtották a COCOM szigorító intézkedései. Habár mind ez idáig viszonylag csekély a KGST-országokba exportált csúcsszintű technológia részaránya fennáll a veszély, hogy az elektronikus alkatrészeket tartalmazó NSZK-beli gépeket és berendezéseket a szigorító embargópolitika keretében ismét nagyító alá veszik. Több nyugat-európai gazdasági szakértő rámutatott arra, hogy a szocialista országokba irányuló export további fékezése komoly súrlódásokat okozhat a kapitalista partnerek között is. Nyugat-Európában egyre inkább rájönnek arra, hogy az amerikai diszkriminációs politika nemcsak a szocialista országok ellen irányul, hanem a tőkés konkurrencia- harc, sőt a gazdasági zsarolás átgondoltan alkalmazott eszközévé is válik. Könnyen megtörténhet tehát, hogy a nyugat-európai cégek két szék között találják magukat: egyrészt Washington hátráltatja a szocialista országokkal fenntartott előnyös együttműködés kibontakozását, másrészt fennáll az a veszély, hogy műszakilag és technológiailag elszigetelődnek az Egyesült Államokban folyó kutatásoktól. Mind több USA-beli, kutatásokkal foglalkozó egyetemen és üzemen látható a felirat: ,,csak amerikai állampolgárok számára hozzáférhető". Az NSZK-ban megjelenő Wirt- schaftswoche gazdasági szaklap nem véletlenül szögezte le, hogy ez a magatartás kizárólag az Egyesült Államok saját gazdasági érdekeit tartja szem előtt. A tudományos intézkedésekre is nagy nyomás nehezedik. Ezt bizonyítja az egyik hamburgi meteorológiai intézet esete. Ez a közismert intézmény, a CDC amerikai elektrotechnikai cég frankfurti fiókjánál 15 millió márka értékben megrendelte a szupergyorsaságú Cyber-205 típusú számítógépet, amelyet egy nyugat-európai tudományos program keretében alkalmaztak volna. Közbeszólt azonban Washington, és „biztonsági“ ürügyekre hivatkozva úgy vélte hogy „megbízhatatlan“ az említett intézmény kiszolgáló személyzete, sőt, hogy a „keleti tömb“ országai is bekapcsolódhatnának az időjárást előjelző folyamatba. A bonni kormánynak nagy erőfeszítésébe tellett, míg az aggodalmakat eloszlatta, és üzembe helyezhették a kikötőben három hónapja veszteglő számítógépet. A számítógépet végül is üzembe helyezték Hamburgban, de amerikai részről megszabták, hogy milyen fajta műveleteket végezhetnek vele, kik dolgozhatnak mellette és hogyan ellenőrzik a jövőben mindezek megtartását. A említett eset azonban nem' egyedüli, s csak az a furcsa benne, hogy ugyanilyen számítógép már üzemel Karlsruhe, Bochum és Hannover egyetemein. Több példát idézhetnénk arra is, hogy a COCOM-bizottságban érvényre juttatott engesztelhetetlen amerikai álláspont akadályozza a szocialista országokkal már megkötött szerződések megvalósítását. Klwugati tömegtájékoztató l\lV eszközök is rámutattak arra, hogy az a gyakorlat nem marad következmény nélkül a másik fél, mindenekelőtt a szovjet fél részéről. Arra figyelmeztetnek, hogy felmondják azokkal a cégekkel megkötött üzleteiket, amelyek a COCOM előírásaira hivatkozva nem szállítják le a lekötött gépeket és berendezéseket. (Hospodárske noviny) A kínai gazdasági reform eredményei és hatásai A Kínai Népköztársaságban zajló gazdasági változásokat elemzi az Izvesztyija a kínai sajtóban megjelent cikkek ós írások alapján. A szovjet lap megállapítja: fontos szakaszához érkezett a kínai gazdasági reform, ősszel országos pártkonferenciát tartanak, amelyen megvitatják az 1986-1990-es évekre érvényes gazdaságfejlesztési tervet. Idén kezdték meg az árreformot, amely kínai szakemberek szerint a gazdasági intézkedések legfontosabbika. Mindezek hatása csak a jövőben mutatkozik meg - írja az Izvesztyija. A cikk számtalan adatot közöl az utóbbi évek gyors ütemű kínai gazdasági fejlődéséről, ami egyebek között a fokozatosan helyreálló gazdálkodási körülményeknek és a gazdasági kiigazításnak az eredménye. Jelentős mértékben járultak hozzá a kiugró eredményekhez a bőségesen rendelkezésre álló kihasználatlan kapacitások - ezek aránya a gépiparban például elérte a harminc százalékot. Az Izvesztyija a továbbiakban - ugyancsak a kínai sajtóra hivatkozva - kitér arra, hogy az országban mind többen figyelmeztetnek a túlzott gazdasági növekedés veszélyeire. Mértéktartásra intő körülmény az alapágazatok gyönge- sége, a nyersanyag ós energia hiánya, az infrastruktúra fejletlensége, a szállítási és ellátási nehézségek. Az „ugrások“ a többi ágazatban súlyos népgazdasági aránytalanságokhoz vezethetnek, s válsághelyzetet teremthetnek. Az indokolatlan gyors növekedési ütem a beruházási erőforrások szétforgácsolódásához, a fogyasztás ós felhalmozódás közötti aránytalansághoz vezethet. A kínai sajtó arról is szól, hogy az országban vannak a gazdasági átalakításokat ellenőrző erők, amelyek a reform leple alatt igyekeznek gátolni annak végrehajtását. Mint az Izvesztyija írja, a kínai lapokban megjelenő cikkek komoly veszélyforrásnak tartják az országban a jövedelmi különbségek növekedését, a differenciálódást, ami nagyon könnyen kicsúszhat az ellenőrzés alól. A szovjet lap végezetül egy magas rangú kínai politikus írásából idézve megállapítja: a gazdasági fejlődésben az állami és kollektív gazdálkodásnak, a tervszerű termelésnek és az állami piacnak kell a főszerepet játszania; az egyéni termelésnek és a szabadpiacnak a kisegítő szerep jut. Legyen súlya a szónak A termelési értekezletek színvonala az utóbbi időben emelkedett. Mind több dolgozó tartja fontosnak, hogy növekedjen a termelés, csökkenjenek az önköltségek. Ennek érdekében szólal fel és hasznos intézkedéseket javasol. Ebben az örvendetes aktivitásban jelentős szerepük van a termelésben dolgozó és élenjáró párttagoknak, akik személyes példamutatással mozgósítják közvetlen munkatársaikat, de közrejátszik az a tény is, hogy a munkahelyek többségében bevezették a teljesítmények alapján történő bérezést, így a dolgozók anyagi érdekeltsége is növekedett a feladatok teljesítésében. Ha jobban megy a munka, vastagabb a boríték. Kétségtelenül nagy a jelentősége az anyagi érdekeltségnek, de a régi bölcsesség sem veszített sokat igazából, miszerint a pénz nem minden, vagy egy másik variációban: nem boldogít. Akik tehát felszólalnak a termelési értekezleteken, nemcsak az erszényükre gondolnak. Megnyugtató, hogy egyre több az olyan kétkezi munkás, aki sajátjának érzi a közöst, aki szereti a rendet, s a munkafegyelmet, akinek a munkahelyi közérzete csak akkor jó, ha minden úgy megy körülötte, mint a jól olajozott gépezet. Ezért szólal fel, mutat rá a fogyatékosságokra, újít és tesz értékes kötelezettségvállalást, melynek a politikai, társadalmi és gazdasági haszna felbecsülhetetlen értékű. A napokban közöltünk hirt arról, hogy a Cigeľ Bányában dolgozó Peter Matej vezette 18 tagý ifjúsági kollektíva a kötelezettségek túlszárnyalásával csaknem öt hónappal határidő előtt teljesítette a 7. ötéves tervet. Felmerül azonban a kérdés, mi lesz a sorsuk a termelési értekezleteken elhangzott felszólalásoknak? Ha van jegyzőkönyvvezető, papírra kerülnek. Eljutnak a mester, a művezető asztalára, s ha realizálásuk túlnövi az említettek jogkörét, a főnök asztalára. Kétségtelen, hogy több ilyen alulról jövő kezdeményezést vezettek be a termelésbe és közülük sok jelentős gazdasági hasznot hoz a vállalatnak. Ilyen esetben a javaslatot előterjesztett dolgozó örül és szocialista társadalmunk hasznos tagjának érzi magát. Mit érez azonban az a dolgozó, aki munkahelyének ismeretében szintén tett gazdasági haszonnal kecsegtető javaslatot és szava pusztába kiáltott szó maradt, mert teltek-múltak a hónapok és azt látta: minden maradt a régiben? Felszólal legközelebb, igyekszik feltárni a rejtett tartalékokat saját munkájában, vagy mások tevékenységében? Aligha. Képletesen szólva visszahúzódik a csigaházába és kudarcának a terjesztésével másokat is visszafog, elkedvetlenít, mondván: szólhatsz te itt barátom akármit, elfektetik a javaslatodat. Esetleg valamelyik fiók porosodó aktái között találhatod meg. A gazdasági vezetők elfoglalt emberek, nagy a felelősségük, de mivel nagy többségük párttag, akitől nemcsak a társadalom, de a közvetlen munkatársak is elvárják a kommunistáktól megszokott többletmunkát, hetente vagy havonta egyszer átnézhetnék a termelési értekezletek anyagát. Tekintélyüknek használna, ha pár szóval megbeszélnék a javaslattevővel - vagy ha kockázatosnak látszik az ötlet megvalósítása, a munkahelyet jól ismerő szakemberrel - az indítvány lényegét. Akkor sem dől össze a világ, ha objektív okok miatt elutasító választ kell adniuk, lényeges, hogy érdemben foglalkozzanak a kérdéssel. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökségének és a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkárságának legutóbbi együttes ülésén szintén hangsúlyozták: törődni kell a dolgozók javaslataival, észrevételeivel, szükséges azokat következetesen érvényesíteni és megvalósításukat ellenőrizni. Hálás feladat ez, melynek haszna nemcsak tonnákban és méterekben, hanem a vezetők és beosztottak gyümölcsöző kapcsolatában és természetesen a jó munkaeredményekben is lemérhető. KOMLÓSI LAJOS A strážskeI Chemko vállalatnál ebben az ötéves tervidőszakban lényeges fordulatot sikerült elérni a környezetvédelemben. Ugyanis átadták az új szennyvíztisztító állomást, amely a legnagyobbak közé tartozik hazánkban és Európában Is. Kapacitása csaknem félmilliós lélekszámú városnak lenne elegendő. Ezenkívül még további 22 ökológiai létesítményt építenek az Idei évtől kezdve csaknem 180 millió korona értékben. A képen: Miroslav Počkaj mechanikus figyeli a víz tisztaságát ellenőrző műszert. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) ÚJ szú 4 1985. VIII. 15. I __________KOMMENTÁLJUK__________
