Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-15 / 191. szám, csütörtök
A rentabilitás növelése - a gazdasági fejlődés objektív követelménye I. írta: František Mišeje, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere DJ szú 1985. VIII. 15. A CSKP Központi Bizottságának 15. ülése és az SZLKP Központi Bizottságának ez évi júniusi ülése határozatot hozott Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának, illetve Szlovákia Kommunista Pártja kongresz- szusának összehívásáról. Mindkét ülés határozatában hangsúlyozták, hogy a párt és az egész társadalom fontos és egyben igényes időszakba lép, amelyben meg kell oldani a társadalom további szociális, gazdasági és kulturális fejlesztésének kulcsfontosságú kérdéseit. A kongresszusok előkészítését ezért nemcsak az eltelt évek eredményei bíráló elemzésére kell felhasználni, hanem elsősorban a következő ötéves tervidőszak és a 2000-ig terjedő további fejlesztés átgondolt programjának kidolgozására. Indokoltan hangoztatják, hogy a most kezdődő időszakban főképpen a népgazdaság intenzifi- kálásában kell alapvető fordulatot elérni. A jövőbeni programot az eddigi fejlődéshez kapcsolódva fogalmazzuk meg. Ezért fontos, hogy következetesen értékeljük az elmúlt időszak eredményeit és fogyatékosságait, objektivan vegyük számba a kihasználatlan lehetőségeket. A gazdasági fejlődést gátló kérdésekben a helyes tájékozódás megoldásuknak és a további fejlődés üteme meggyorsításának döntő feltétele. A gazdaság irányítószférájának a jelenlegi ötéves tervidőszak alapos értékeléséből tapasztalatokat kell nyernie, mindent fel kell használni és meg kell hatványozni, ami hozzájárult a kedvező eredmények eléréséhez. Amint azt az említett üléseken kiemelték, a népgazdaságnak az eltelt négy évben és az idén elért fejlődése megteremti annak feltételeit, hogy fő mutatóiban teljesítjük a 7. ötéves terv alapvető irányzatait. E tervidőszak első két esztendejében a gazdasági növekedés és a nemzeti jövedelem, kialakítása ütemének lelassulását követően a párt, az állami és a gazdasági szféra erejének mozgósításával 1983-ban megújult a fejlődés dinamikája. Ez lehetővé tette 1984-ben a tervfeladatok progresszívebbé tételét. A kitűzött célokat lényegében elértük. Számos kedvező vonás mutatkozott meg Szlovákia gazdasági fejlődésében is. Tavaly a nemzeti jövedelem gyarapodása megelőzte a termelési fogyasztás növekedését, mig azelőtt ez az arány fordított volt. Csökkent a termelés tüzelőanyag- és energiaigényessége, az anyagfogyasztásban elérték a tervezett célokat, és négy év alatt összességében a tervezett nyereséget is. Tovább bővült a termelés anyagi-műszaki bázisa, habár részben csökkent részaránya a nemzeti jövedelem létrehozásában. Csupán a Szlovák Szocialista Köztársaság központi szervei által irányított gazdasági ágazatokban a négy év folyamán az állóeszközök értéke több mint negyvenhétmilliárd koronával növekedett. Az összes termelési ágazat fejlődött, miközben nagy figyelmet fordítottak azoknak az ágazatoknak és termelésnek előnyben részesített fejlesztésére, amelyek kevésbé igényesek a tüzelőanyag- és energia- fogyasztásra, jól hasznosítják a nyersanyagokat és egyéb anyagokat, s termékeik hozzájárulnak a hazai és a külföldi piac igényeinek jobb kielégítéséhez. Tovább bővítették főképpen a fa- és cellulóz-papíripari termelési kapacitásokat, amelyekben hazai nyersanyagokat dolgoznak fel. A Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasága e jelentős ágazatának átépítésére és bővítésére az utóbbi másfél évtizedben mintegy húszmilliárd koronát fordítottak. A könnyű-, a vegy- és az élelmiszeriparban is bővitették és korszerűsítették a termelést. Az ágazatok fejlesztésében és a hatékonyság növelésében számos kedvező eredményt értek el. Többek között a cipó- és a bőriparban sikeresen valósítják meg a cipőgyártás növelésének programját, főképpen a meglevő állóalapok alaposabb kihasználásával. A petrolkémiai komplexumban túlteljesítik a tervezett paramétereket a források létrehozásában, miközben az állóeszközök rentabilitása 8,13 százalékot ért el a tervezett 7,71 százalékkal szemben. NE KERÜLJÉK MEG A PROBLÉMÁKAT ÉS NE INDOKOLJÁK A FOGYATÉKOSSÁGOKAT Szlovákia gazdasági fejlődésének több más kedvező vonását is megemlíthetnénk még. A gazdasági kérdésekhez való hozzáállásunk azonban megkívánja, hogy ne elégedjünk meg az elért eredményekkel, főképpen akkor, ha ezek nincsenek összhangban a szükségletekkel és a lehetőségekkel. Márpedig az elemzések azt mutatják, hogy gazdaságunkban még mindig sok a kihasználatlan lehetőség és megoldásra váró probléma. Ezek súlya eltérő, s hatásuk is különféle a vállalatok, az ágazatok gazdálkodására. Közös jellemzőjük azonban az, hogy nem használták fel a gazdaság valamennyi elérhető erőforrását és lehetőségét a hatékonyságnak, mindenekelőtt a termelés gazdaságosságának növelésére és minőségének javítására. A Szlovák Szocialista Köztársaság központi szervei által irányított gazdaság költségrentabilitása az eltelt négy évben mindössze hat százalék körül mozgott (tavaly 5,65 százalék volt), míg országos méretben meghaladja a tizenegy százalékot. Lényeges eltérések mutatkoznak a termelési ágak és ágazatok, valamint az egyes összehasonlítható vállalatok között. Az SZSZK Ipari Minisztériumának reszortjában a vranovi Bukóza vállalatnál a mínusz 31,6 százaléktól (cellulóz-papíripari ágazat) a trnavai Skloplast vállalatnál a 27 százalékig (üvegipari ágazat) terjed. Ugyanakkor tavaly mintegy negyven központilag irányított vállalat gazdálkodása volt mínusz rentabilitás értékű, tehát veszteséges, vagyis teljesítményeik nem fedezték a költségráfordítást. Az alacsony fokú rentabilitás kérdését több okból hangsúlyozom. Elsősorban azért, mert színvonala és fejlődése koncentráltan kifejezi a gazdálkodás minőségét és hatékonyságát, úgyszintén mindegyik szervezet újratermelési képességét, tehát hozrascsot önellátását, azt a képességét, hogy létre tudja hozni saját fejlődésének szükségleteit. De azért is, mert minél rentábilisabban dolgozik a gazdaság és mindegyik vállalat, annál magasabb a hasznossága a társadalom ama erőforrásai számára, amelyekből a sürgős és gyorsan növekvő társadalmi szükségleteket fedezik, főképpen a szociális területen. Ezeket az összefüggéseket az összes irányító dolgozónak meg kellene értenie. Hasonlóképpen nagyon fontos, hogy minden vállalatnál, az összes munkahelyen megmagyarázzák a dolgozóknak a rentábilis munka jelentőségét. Nem mindenütt váltotta ki a szükséges visszhangot a CSKP XVI. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a párt központi bizottságai gazdasági kérdésekkel foglalkozó üléseinek határozataiban hangsúlyozott követelmény, miszerint alapvető fordulatot kell elérni a gazdaság hatékonyságának kérdéseihez való hozzáállásban. A tovább tartó fogyatékosságokkal kapcsolatban a múlthoz képest nem sokat változott a reszortok, a vezérigazgatóságok és a vállalatok egyes irányító dolgozóinak álláspontja. Az irányítómunkában továbbra is megnyilvánulnak a régi stílusok és módszerek, a döntésekben és a problémák megoldására irányuló intézkedések kidolgozásában a rutinszerűség; hasonlóképpen megmutatkozik ez akkor is, amikor azt indokolják, hogy miért nem tudták leküzdeni a fogyatékosságokat. Az ilyen gyakorlat semmiképpen nem tanúskodik igényességről azoknak a feladatoknak a teljesítéséhez való hozzáállásban, amelyeket a párt tűzött ki a gazdasági fejlesztés programjában. Abban a helyzetben, amikor a gazdasági fejlődés alapvető céljait és a tervezett feladatokat egészében megvalósították, nem fordítottak mindenütt kellő figyelmet a fogyatékosságok megszüntetésére. Az önelszámolási szféra számos hiányosság következményét nem is érezte meg mindig kellően. A gazdasági tervfeladatoknak a valóságos fejlődéshez történő módosításával és a szubjektumok között az anyagi eszközök elosztásával nemcsak a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek terveinek teljesítését biztosították, hanem gyakorlatilag tervezett szükségleteiket is. Az efféle eljárás nem teszi lehetővé a gazdálkodás igazi színvonalának megállapítását, és eltakarja a jól és a rosszul dolgozó szubjektumok közti különbséget. A saját dolgozókollektíva számára, de gyakorta a párt- és a szakszervezet, sőt a felsőbb szervek számára is ilyen módon olyan légkör alakul ki, amelyben úgy érzik, hogy minden rendben van ott is, ahol fogyatékosságok fordulnak elő, hogy nem kell semmit változtatni, s főképpen, hogy nincs szükség radikális változtatásra. Sajnos, eddig ilyen példák nem mentek ritkaság- számba. Az iparban és az építőiparban például több termelésigazdasági egység és vállalat konszolidációs programot fogadott el pénzügyi-gazdasági helyzetének megjavítására, és konkrét feladatokat tűzött ki nyereség létrehozására. Igy történt ez többek között a Fa- és Bútoripari termelési gazdasági egységben, a žilinai Che- micelulóza, a ružomberoki V. I. Lenin Gyapotmúvek, a Michalovcei Magasépítő Vállalat, a humen- néi Chemkostav stb. vállalatoknál. A programban foglalt feladatokat azonban egyikük sem teljesítette. Ugyanakkor a felsőbb szervek hozzájárultak e vállalatok tervfeladatainak csökkentéséhez. E tervek teljesítéséből aztán olyan következtetést vontak le, hogy a problémákat megoldották és a konszolidáció céljait elérték. AZ ALACSONY FOKÚ RENTABILITÁS GYÖKEREI Melyek a rentabilitás alacsony színvonalának okai? Miben rejlenek a növelés lehetőségei? A rentabilitás színvonalát kedvezőtlenül befolyásoló komoly kérdés számos múltbeli beruházás alacsony hatékonysága és főképpen elégtelen megtérülése. A beruházásokkal kapcsolatos gondok régóta tartanak és többnyire ismertek. Egyes, gazdaságilag fontos termelési kapacitásokat két-, sőt többéves késéssel helyeznek üzembe. Megengedhetetlenül költségesek voltak, és sok közülük még ma sem éri el a tervezett termelési és gazdasági paramétereket. A termelés állóeszközökkel való ellátásában a technikai színvonal növelésére nem használták fel kellőképpen a tudományos-műszaki haladás vívmányait. Megszegték a hatékony építés elveit, amelyek megkívánják, hogy a beruházási akciókat alaposan előkészítsék, majd ezt követően a lehető leggyorsabban végrehajtsák, szem előtt tartva azt, hogy nem az épülő termelési kapacitás mérete, hanem elsósorbán műszaki színvonala dönt az új termelés hatékonyságáról és rentabilitásáról. Nem vezet a termelés hatékonyságának és rentabilitásának növeléséhez, ha olyan helyen létesítünk új termelési kapacitásokat, ahol csökken az állóeszközök kihasználása. (Folytatás a holnapi számunkban). ■ilili Az otrokovicei Moravan vállalat megkezdte a Z 37 T Agroturbo típusú új repülőgép gyártását a mezőgazdaság számára. A Slov-air légitársaság, amely az egész ország területén trágyázást és vegyszeres növényvédelmet végez, az idén hatot vásárol az új gépből. A képen: Vojtéch Babáček az M 601 Z típusú turbolégcsavaros motor elektromos bekötését ellenőrzi. (Vít Korčák felvétele - ČTK) Jogos az igény A pártoktatás tapasztalatainak hasznosítása A Csehszlovák Államvasutak Kelet-szlovákiai Körzetének párt- bizottsága a napokban értékelte a legutóbbi pártoktatási év tapasztalatait, s fogadott el határozatokat az új oktatási évre. A Kelet-szlo- vákiai Vasúti Körzet közel ötezer kommunistájának eszmei-politikai neveléséről Kocska Gyulával, a pártbizottság elnökével beszélgettünk.- Az 1984-85-ös pártoktatási évet értékelve fenntartások nélkül elmondhatom, hogy sikerült tovább emelni a marxista-leninista elmélet oktatásának színvonalát. A hallgatóinkkal megismertettük a pártkongresszus dokumentumait és a CSKP, valamint az SZLKP KB üléseinek anyagát, illetve határozatait. Ugyanakkor hatékonyan alkalmaztuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalatait, s megvitattuk az időszerű ideológiai kérdéseket. Arra törekedtünk, hogy a pártökta- tás keretében hallgatóink elsajátítsák a legfontosabb politikai ismereteket, hogy aztán ezeket hasznosítani tudják a mindennapi életben és főleg a munkahelyeken. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az új ismereteket hallgatóink elsajátították, munkájukat ezek szellemében végzik.- Elmondható ez minden párt- alapszervezet tagságáról?- A pártoktatásban a 4902 párttagunk és 437 párttagjelöltünk közül 4127 tag, 387 tagjelölt, valamint 417 párton kívüli vett részt. A jó eredmények nem automatikusan születtek, s én sem mondhatom, hogy a pártoktatás színvonalával minden alapszervezetünkben elégedettek lehetünk. Problémák főleg a kis létszámú alapszervezetekben mutatkoztak, ott ahol a pártoktatásban a különböző témákról csak egy előadó tartott előadásokat. Ezek közül néhány fel- készültsége bizony nem mindig volt kielégítő. Előfordult az is, hogy egyesek ilyen és olyan elfoglaltságokra hivatkozva azon a szemináriumon sem vettek részt, amelyet a járási pártbizottságok politikai nevelés háza szervezett a számukra. így nem csoda, ha olyasmivel is találkozhattunk, hogy ezek az előadók az előirt pártoktatási anyagot nem előadták, hanem csak rövidített formában felolvasták. Az ilyen magatartást mi elitéljük, s intézkedéseket tettünk, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő. A jövőt illetően elmondhatom, annak a lehetőségét is fontolgatjuk, hogy a kisebb létszámú pártalap- szervezetek tagjainak összevont pártoktatást szervezünk, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy több jól felkészült előadó szóljon a hallgatókhoz.- A pártelóadókra, a pártpropagandistákra kétségtelenül komoly feladatok hárulnak, hiszen munkájuk így vagy úgy hatással van a társadalmi életre és a gazdasági eredményekre.- Vasúti körzetünkben a párt- előadók és propagandisták kiválasztására, felkészitísére megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Jelenleg 720 pártelőadónk van. Ezek 85 százaléka kiváló eredménnyel végezte el a Marxizmus -Leninizmus Esti Egyetemét, illetve a pártiskola valamelyik felsőbb fokozatát. Pártelőadóink többsége gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Ennek ellenére nem hallgathatom el azt sem, hogy gyengébb képességű előadóink is akadnak, öt ilyen előadó munkájára az új pártoktatási évben például már nem tartunk igényt. Helyettük tehetséges, jól felkészült, dolgozni akaró és tudó pártelóadókat választottunk.- Milyen volt a hallgatók részvétele, érdeklődése az előadásokon?-A vasúton éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap sem állhat le a munka, ezt csak azért említem, hogy nekünk a gyűlések, a tanfolyamok időpontjának megválasztását nagyon meg kell fontolni. Ilyen körülmények között örvendetesnek tartom, hogy fokozatosan javul a pártoktatásban a részvétel. A tavalyi oktatási évben 86,4 százalékos volt a jelenlét, s ami még fontosabb, a hallgatók aktivitása is növekszik.- A Kelet-szlovákiai Vasúti Körzet pártalapszervezetei mennyire éltek a differenciált párloktatás nyújtotta lehetőségekkel?- Még nem minden alapszerve- zetról mondható el, hogy kellően alkalmazta az új módszereket. Úgy tapasztaltuk, hogy a hallgatók kiválasztása és besorolása a megfelelő pártoktatási alakulatba egyes helyeken felületesen történt. A politikai nevelés kabinetjébe bejelentett 343 hallgató közül 37-et fel kellett mentenünk, mert tévesen küldték őket ide, ugyanis a pártoktatásnak ezt a formáját már elvégezték. Mindez pedig azért történhetett meg, mert a besorolásukról őket nem is értesítették. Ebből levontuk a tanulságot, s intézkedéseket tettünk annak érdekében, hogy az érintett alapszervezetekben megerősödjön a pártfegyelem. Különben, amint a beszélgetésünk elején is említettem, az eszmei-politikai nevelő munkában jó eredményeket értünk el. Ezt az bizonyítja a legjobban, hogy a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva párttagjaink elkötelezetten, kommunista meggyőződéssel, a napi munkafeladatok teljesítésében példamutatóan igyekeztek helytállni. A nép- gazdasági terv alapvető mutatóinak túlteljesítéséért elnyertük a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium és a Vasúti Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának vörös zászlaját. Továbbá hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalásunk teljesítéséért elismerő oklevelet kaptunk a csehszlovák kormánytól és a Szakszervezetek Központi Tanácsától. SZASZÁK GYÖRGY
