Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-15 / 191. szám, csütörtök

A rentabilitás növelése - a gazdasági fejlődés objektív követelménye I. írta: František Mišeje, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság pénzügyminisztere DJ szú 1985. VIII. 15. A CSKP Központi Bizottságá­nak 15. ülése és az SZLKP Köz­ponti Bizottságának ez évi júniusi ülése határozatot hozott Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának, illetve Szlová­kia Kommunista Pártja kongresz- szusának összehívásáról. Mindkét ülés határozatában hangsúlyoz­ták, hogy a párt és az egész társadalom fontos és egyben igé­nyes időszakba lép, amelyben meg kell oldani a társadalom to­vábbi szociális, gazdasági és kul­turális fejlesztésének kulcsfontos­ságú kérdéseit. A kongresszusok előkészítését ezért nemcsak az eltelt évek eredményei bíráló elemzésére kell felhasználni, ha­nem elsősorban a következő öt­éves tervidőszak és a 2000-ig terje­dő további fejlesztés átgondolt programjának kidolgozására. Indokoltan hangoztatják, hogy a most kezdődő időszakban fő­képpen a népgazdaság intenzifi- kálásában kell alapvető fordulatot elérni. A jövőbeni programot az eddigi fejlődéshez kapcsolódva fogalmazzuk meg. Ezért fontos, hogy következetesen értékeljük az elmúlt időszak eredményeit és fo­gyatékosságait, objektivan vegyük számba a kihasználatlan lehető­ségeket. A gazdasági fejlődést gátló kérdésekben a helyes tájé­kozódás megoldásuknak és a további fejlődés üteme meg­gyorsításának döntő feltétele. A gazdaság irányítószférájának a jelenlegi ötéves tervidőszak ala­pos értékeléséből tapasztalatokat kell nyernie, mindent fel kell hasz­nálni és meg kell hatványozni, ami hozzájárult a kedvező eredmé­nyek eléréséhez. Amint azt az említett üléseken kiemelték, a népgazdaságnak az eltelt négy évben és az idén elért fejlődése megteremti annak felté­teleit, hogy fő mutatóiban teljesít­jük a 7. ötéves terv alapvető irány­zatait. E tervidőszak első két esz­tendejében a gazdasági növeke­dés és a nemzeti jövedelem, kiala­kítása ütemének lelassulását kö­vetően a párt, az állami és a gaz­dasági szféra erejének mozgósí­tásával 1983-ban megújult a fejlő­dés dinamikája. Ez lehetővé tette 1984-ben a tervfeladatok prog­resszívebbé tételét. A kitűzött cé­lokat lényegében elértük. Számos kedvező vonás mutatkozott meg Szlovákia gazdasági fejlődésében is. Tavaly a nemzeti jövedelem gyarapodása megelőzte a terme­lési fogyasztás növekedését, mig azelőtt ez az arány fordított volt. Csökkent a termelés tüzelőanyag- és energiaigényessége, az anyag­fogyasztásban elérték a tervezett célokat, és négy év alatt összes­ségében a tervezett nyereséget is. Tovább bővült a termelés anya­gi-műszaki bázisa, habár részben csökkent részaránya a nemzeti jö­vedelem létrehozásában. Csupán a Szlovák Szocialista Köztársaság központi szervei által irányított gazdasági ágazatokban a négy év folyamán az állóeszközök értéke több mint negyvenhétmilliárd ko­ronával növekedett. Az összes termelési ágazat fejlődött, miköz­ben nagy figyelmet fordítottak azoknak az ágazatoknak és ter­melésnek előnyben részesített fej­lesztésére, amelyek kevésbé igé­nyesek a tüzelőanyag- és energia- fogyasztásra, jól hasznosítják a nyersanyagokat és egyéb anya­gokat, s termékeik hozzájárulnak a hazai és a külföldi piac igényei­nek jobb kielégítéséhez. Tovább bővítették főképpen a fa- és cellu­lóz-papíripari termelési kapacitá­sokat, amelyekben hazai nyers­anyagokat dolgoznak fel. A Szlo­vák Szocialista Köztársaság gaz­dasága e jelentős ágazatának át­építésére és bővítésére az utóbbi másfél évtizedben mintegy húsz­milliárd koronát fordítottak. A könnyű-, a vegy- és az élelmi­szeriparban is bővitették és kor­szerűsítették a termelést. Az ágazatok fejlesztésében és a hatékonyság növelésében szá­mos kedvező eredményt értek el. Többek között a cipó- és a bőr­iparban sikeresen valósítják meg a cipőgyártás növelésének prog­ramját, főképpen a meglevő álló­alapok alaposabb kihasználásával. A petrolkémiai komplexumban túl­teljesítik a tervezett paramétereket a források létrehozásában, miköz­ben az állóeszközök rentabilitása 8,13 százalékot ért el a tervezett 7,71 százalékkal szemben. NE KERÜLJÉK MEG A PROBLÉMÁKAT ÉS NE INDOKOLJÁK A FOGYATÉKOS­SÁGOKAT Szlovákia gazdasági fejlődésé­nek több más kedvező vonását is megemlíthetnénk még. A gazda­sági kérdésekhez való hozzáállá­sunk azonban megkívánja, hogy ne elégedjünk meg az elért ered­ményekkel, főképpen akkor, ha ezek nincsenek összhangban a szükségletekkel és a lehetősé­gekkel. Márpedig az elemzések azt mutatják, hogy gazdaságunk­ban még mindig sok a kihaszná­latlan lehetőség és megoldásra váró probléma. Ezek súlya eltérő, s hatásuk is különféle a vállalatok, az ágazatok gazdálkodására. Kö­zös jellemzőjük azonban az, hogy nem használták fel a gazdaság valamennyi elérhető erőforrását és lehetőségét a hatékonyságnak, mindenekelőtt a termelés gazda­ságosságának növelésére és mi­nőségének javítására. A Szlovák Szocialista Köztársaság központi szervei által irányított gazdaság költségrentabilitása az eltelt négy évben mindössze hat százalék kö­rül mozgott (tavaly 5,65 százalék volt), míg országos méretben meghaladja a tizenegy százalékot. Lényeges eltérések mutatkoz­nak a termelési ágak és ágazatok, valamint az egyes összehasonlít­ható vállalatok között. Az SZSZK Ipari Minisztériumának reszortjá­ban a vranovi Bukóza vállalatnál a mínusz 31,6 százaléktól (cellu­lóz-papíripari ágazat) a trnavai Skloplast vállalatnál a 27 százalé­kig (üvegipari ágazat) terjed. Ugyanakkor tavaly mintegy negy­ven központilag irányított vállalat gazdálkodása volt mínusz rentabi­litás értékű, tehát veszteséges, vagyis teljesítményeik nem fedez­ték a költségráfordítást. Az alacsony fokú rentabilitás kérdését több okból hangsúlyo­zom. Elsősorban azért, mert szín­vonala és fejlődése koncentráltan kifejezi a gazdálkodás minőségét és hatékonyságát, úgyszintén mindegyik szervezet újratermelési képességét, tehát hozrascsot önellátását, azt a képességét, hogy létre tudja hozni saját fejlő­désének szükségleteit. De azért is, mert minél rentábilisabban dol­gozik a gazdaság és mindegyik vállalat, annál magasabb a hasz­nossága a társadalom ama erőfor­rásai számára, amelyekből a sür­gős és gyorsan növekvő társadal­mi szükségleteket fedezik, főkép­pen a szociális területen. Ezeket az összefüggéseket az összes irá­nyító dolgozónak meg kellene ér­tenie. Hasonlóképpen nagyon fon­tos, hogy minden vállalatnál, az összes munkahelyen megmagya­rázzák a dolgozóknak a rentábilis munka jelentőségét. Nem mindenütt váltotta ki a szükséges visszhangot a CSKP XVI. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a párt központi bizottságai gazdasági kérdésekkel foglalkozó üléseinek határozatai­ban hangsúlyozott követelmény, miszerint alapvető fordulatot kell elérni a gazdaság hatékonyságá­nak kérdéseihez való hozzáállás­ban. A tovább tartó fogyatékossá­gokkal kapcsolatban a múlthoz képest nem sokat változott a re­szortok, a vezérigazgatóságok és a vállalatok egyes irányító dolgo­zóinak álláspontja. Az irányító­munkában továbbra is megnyilvá­nulnak a régi stílusok és módsze­rek, a döntésekben és a problé­mák megoldására irányuló intéz­kedések kidolgozásában a rutin­szerűség; hasonlóképpen meg­mutatkozik ez akkor is, amikor azt indokolják, hogy miért nem tudták leküzdeni a fogyatékosságokat. Az ilyen gyakorlat semmiképpen nem tanúskodik igényességről azoknak a feladatoknak a teljesí­téséhez való hozzáállásban, ame­lyeket a párt tűzött ki a gazdasági fejlesztés programjában. Abban a helyzetben, amikor a gazdasági fejlődés alapvető cél­jait és a tervezett feladatokat egé­szében megvalósították, nem for­dítottak mindenütt kellő figyelmet a fogyatékosságok megszünteté­sére. Az önelszámolási szféra számos hiányosság következmé­nyét nem is érezte meg mindig kellően. A gazdasági tervfelada­toknak a valóságos fejlődéshez történő módosításával és a szub­jektumok között az anyagi eszkö­zök elosztásával nemcsak a válla­latok és a termelési-gazdasági egységek terveinek teljesítését biztosították, hanem gyakorlatilag tervezett szükségleteiket is. Az ef­féle eljárás nem teszi lehetővé a gazdálkodás igazi színvonalá­nak megállapítását, és eltakarja a jól és a rosszul dolgozó szubjek­tumok közti különbséget. A saját dolgozókollektíva számára, de gyakorta a párt- és a szakszerve­zet, sőt a felsőbb szervek számára is ilyen módon olyan légkör alakul ki, amelyben úgy érzik, hogy min­den rendben van ott is, ahol fogya­tékosságok fordulnak elő, hogy nem kell semmit változtatni, s fő­képpen, hogy nincs szükség radi­kális változtatásra. Sajnos, eddig ilyen példák nem mentek ritkaság- számba. Az iparban és az építő­iparban például több termelési­gazdasági egység és vállalat kon­szolidációs programot fogadott el pénzügyi-gazdasági helyzetének megjavítására, és konkrét felada­tokat tűzött ki nyereség létrehozá­sára. Igy történt ez többek között a Fa- és Bútoripari termelési gaz­dasági egységben, a žilinai Che- micelulóza, a ružomberoki V. I. Lenin Gyapotmúvek, a Michalov­cei Magasépítő Vállalat, a humen- néi Chemkostav stb. vállalatoknál. A programban foglalt feladatokat azonban egyikük sem teljesítette. Ugyanakkor a felsőbb szervek hozzájárultak e vállalatok tervfela­datainak csökkentéséhez. E ter­vek teljesítéséből aztán olyan kö­vetkeztetést vontak le, hogy a problémákat megoldották és a konszolidáció céljait elérték. AZ ALACSONY FOKÚ RENTABILITÁS GYÖKEREI Melyek a rentabilitás alacsony színvonalának okai? Miben rejle­nek a növelés lehetőségei? A rentabilitás színvonalát ked­vezőtlenül befolyásoló komoly kérdés számos múltbeli beruhá­zás alacsony hatékonysága és főképpen elégtelen megtérülése. A beruházásokkal kapcsolatos gondok régóta tartanak és több­nyire ismertek. Egyes, gazdasági­lag fontos termelési kapacitásokat két-, sőt többéves késéssel he­lyeznek üzembe. Megengedhetet­lenül költségesek voltak, és sok közülük még ma sem éri el a ter­vezett termelési és gazdasági pa­ramétereket. A termelés állóesz­közökkel való ellátásában a tech­nikai színvonal növelésére nem használták fel kellőképpen a tudo­mányos-műszaki haladás vívmá­nyait. Megszegték a hatékony épí­tés elveit, amelyek megkívánják, hogy a beruházási akciókat alapo­san előkészítsék, majd ezt követő­en a lehető leggyorsabban végre­hajtsák, szem előtt tartva azt, hogy nem az épülő termelési kapacitás mérete, hanem elsósorbán mű­szaki színvonala dönt az új terme­lés hatékonyságáról és rentabilitá­sáról. Nem vezet a termelés haté­konyságának és rentabilitásának növeléséhez, ha olyan helyen lé­tesítünk új termelési kapacitáso­kat, ahol csökken az állóeszközök kihasználása. (Folytatás a holnapi számunkban). ■ilili Az otrokovicei Moravan vállalat megkezdte a Z 37 T Agroturbo típusú új repülőgép gyártását a mezőgazdaság számára. A Slov-air légitársaság, amely az egész ország területén trágyázást és vegy­szeres növényvédelmet végez, az idén hatot vásárol az új gépből. A képen: Vojtéch Babáček az M 601 Z típusú turbolégcsavaros motor elektromos bekötését ellenőrzi. (Vít Korčák felvétele - ČTK) Jogos az igény A pártoktatás tapasztalatainak hasznosítása A Csehszlovák Államvasutak Kelet-szlovákiai Körzetének párt- bizottsága a napokban értékelte a legutóbbi pártoktatási év tapasz­talatait, s fogadott el határozatokat az új oktatási évre. A Kelet-szlo- vákiai Vasúti Körzet közel ötezer kommunistájának eszmei-politikai neveléséről Kocska Gyulával, a pártbizottság elnökével beszél­gettünk.- Az 1984-85-ös pártoktatási évet értékelve fenntartások nélkül elmondhatom, hogy sikerült tovább emelni a marxista-leninis­ta elmélet oktatásának színvona­lát. A hallgatóinkkal megismertet­tük a pártkongresszus dokumen­tumait és a CSKP, valamint az SZLKP KB üléseinek anyagát, il­letve határozatait. Ugyanakkor ha­tékonyan alkalmaztuk a Szovjet­unió Kommunista Pártjának gaz­dag tapasztalatait, s megvitattuk az időszerű ideológiai kérdéseket. Arra törekedtünk, hogy a pártökta- tás keretében hallgatóink elsajá­títsák a legfontosabb politikai is­mereteket, hogy aztán ezeket hasznosítani tudják a mindennapi életben és főleg a munkahelye­ken. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az új ismereteket hallgatóink elsajátították, munkájukat ezek szellemében végzik.- Elmondható ez minden párt- alapszervezet tagságáról?- A pártoktatásban a 4902 párt­tagunk és 437 párttagjelöltünk kö­zül 4127 tag, 387 tagjelölt, vala­mint 417 párton kívüli vett részt. A jó eredmények nem automatiku­san születtek, s én sem mondha­tom, hogy a pártoktatás színvona­lával minden alapszervezetünk­ben elégedettek lehetünk. Problé­mák főleg a kis létszámú alapszer­vezetekben mutatkoztak, ott ahol a pártoktatásban a különböző té­mákról csak egy előadó tartott elő­adásokat. Ezek közül néhány fel- készültsége bizony nem mindig volt kielégítő. Előfordult az is, hogy egyesek ilyen és olyan elfoglaltsá­gokra hivatkozva azon a szeminá­riumon sem vettek részt, amelyet a járási pártbizottságok politikai nevelés háza szervezett a szá­mukra. így nem csoda, ha olyas­mivel is találkozhattunk, hogy ezek az előadók az előirt pártokta­tási anyagot nem előadták, hanem csak rövidített formában felolvas­ták. Az ilyen magatartást mi elitél­jük, s intézkedéseket tettünk, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő. A jövőt illetően elmondhatom, an­nak a lehetőségét is fontolgatjuk, hogy a kisebb létszámú pártalap- szervezetek tagjainak összevont pártoktatást szervezünk, lehető­séget teremtve ezzel arra, hogy több jól felkészült előadó szóljon a hallgatókhoz.- A pártelóadókra, a pártpropa­gandistákra kétségtelenül komoly feladatok hárulnak, hiszen munká­juk így vagy úgy hatással van a társadalmi életre és a gazdasági eredményekre.- Vasúti körzetünkben a párt- előadók és propagandisták kivá­lasztására, felkészitísére megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk. Jelenleg 720 pártelőadónk van. Ezek 85 százaléka kiváló ered­ménnyel végezte el a Marxizmus -Leninizmus Esti Egyetemét, illet­ve a pártiskola valamelyik felsőbb fokozatát. Pártelőadóink többsége gazdag elméleti és gyakorlati ta­pasztalattal rendelkezik. Ennek el­lenére nem hallgathatom el azt sem, hogy gyengébb képességű előadóink is akadnak, öt ilyen elő­adó munkájára az új pártoktatási évben például már nem tartunk igényt. Helyettük tehetséges, jól felkészült, dolgozni akaró és tudó pártelóadókat választottunk.- Milyen volt a hallgatók rész­vétele, érdeklődése az előadá­sokon?-A vasúton éjjel-nappal, hét­köznap és vasárnap sem állhat le a munka, ezt csak azért említem, hogy nekünk a gyűlések, a tanfo­lyamok időpontjának megválasz­tását nagyon meg kell fontolni. Ilyen körülmények között örvende­tesnek tartom, hogy fokozatosan javul a pártoktatásban a részvé­tel. A tavalyi oktatási évben 86,4 százalékos volt a jelenlét, s ami még fontosabb, a hallgatók aktivi­tása is növekszik.- A Kelet-szlovákiai Vasúti Kör­zet pártalapszervezetei mennyire éltek a differenciált párloktatás nyújtotta lehetőségekkel?- Még nem minden alapszerve- zetról mondható el, hogy kellően alkalmazta az új módszereket. Úgy tapasztaltuk, hogy a hallgatók kiválasztása és besorolása a megfelelő pártoktatási alakulat­ba egyes helyeken felületesen tör­tént. A politikai nevelés kabinetjé­be bejelentett 343 hallgató közül 37-et fel kellett mentenünk, mert tévesen küldték őket ide, ugyanis a pártoktatásnak ezt a formáját már elvégezték. Mindez pedig azért történhetett meg, mert a be­sorolásukról őket nem is értesítet­ték. Ebből levontuk a tanulságot, s intézkedéseket tettünk annak ér­dekében, hogy az érintett alap­szervezetekben megerősödjön a pártfegyelem. Különben, amint a beszélgetésünk elején is emlí­tettem, az eszmei-politikai nevelő munkában jó eredményeket ér­tünk el. Ezt az bizonyítja a legjob­ban, hogy a népgazdasági érde­keket szem előtt tartva párttagja­ink elkötelezetten, kommunista meggyőződéssel, a napi munkafe­ladatok teljesítésében példamuta­tóan igyekeztek helytállni. A nép- gazdasági terv alapvető mutatói­nak túlteljesítéséért elnyertük a Szövetségi Közlekedésügyi Mi­nisztérium és a Vasúti Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Köz­ponti Bizottságának vörös zászla­ját. Továbbá hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulója tiszteletére tett szocialista kötelezettségválla­lásunk teljesítéséért elismerő ok­levelet kaptunk a csehszlovák kor­mánytól és a Szakszervezetek Központi Tanácsától. SZASZÁK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents