Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-15 / 191. szám, csütörtök

A Contadora-csoport újabb külügyminiszteri ülést tart (ČSTK) - A Contadora-csoport (Mexikó, Kolumbia, Panama és Venezuela) külügyminiszterei au­gusztus 23-án találkoznak a ko­lumbiai Cartagéna városban, hogy újra tanácskozzanak a közép­amerikai válság békés rendezésé­ről - közölte Augusto Ramirez Ocampo kolumbiai külügymi­niszter. A háromnaposra tervezett talál­kozón részt vesznek Argentina, Bra­zília, Uruguay és Peru képviselői is. Ezek az országok a közelmúlt­ban támogatásukat fejezték ki a Contadora-csoport béketörek­vései iránt. Daniel Ortega nicaraguai ál­lamfő Managuában újságírókat fo­gadott. Kijelentette, a Reagan- kormány folytatja terrorista politi­káját a nicaraguai néppel szem­ben és durván megsérti jogát az életre és a békés munkára. Hang­súlyozta, hogy éppen ezért az or­szág védelmi képességének meg­szilárdítása elválaszthatatlan ré­szévé vált a nicaraguaiak harcá­nak a békéért és az amerikai ag­resszió megállításáért. Ezzel együtt a kormány kész továbbra is minden eszközzel törekedni a re­gionális válság politikai rendezé­sére. — Ortega elítélte Washintgton ar­ra irányuló próbálkozásait, hogy lehetetlenné tegye Nicaragua és Costa Rica tárgyalásait a közös határon létrehozandó demilitari- zált övezetről. Felhívta a figyelmet arra, az amerikai kormánynak érdeke, hogy Nicaraguát ellen­ségek vegyék körül. Ezért kény­szeríti Costa Rica kormányát a ni­caraguai békekezdeményezének elutasítására. Kifejezte meggyő­ződését, hogy Costa Rica elutasít­ja az amerikai diktátumot és a konstruktív párbeszéd útjára lép, ami megfelelne mindkét ország érdekeinek. Tömeges békeakciók Szovjetunió-szerte (ČSTK) - A Szovjetunióban a tömegpusztító fegyverek betiltá­sáért vívott harc és az atombom­bázás japán áldozataival való szo­lidaritás hetének keretében meg­valósult akciók arról tanúskodnak, hogy a szovjet nép szilárdan elha­tározta. nem engedi meg Hirosima és Nagaszaki tragédiájának meg­ismétlődését. Az akciók jellemző vonása volt, hogy ezeken külföldi küldöttségek és turisták ezrei is részt vettek. A felvonulásokon és nagygyűléseken aktívan részt vet­tek a japán békevédók is. Az atom- fegyverkisérletek betiltását köve­telő nemzetközi találkozók voltak Kijevben, Habarovszkban, Na- hotkában, Ogyesszában, Jaltá­ban, Harkovban, Rigában, Kali- nyinban és más városokban. A szovjet békevédők akciói szeptember 2-ig folytatódnak, amikor valamennyi szovjet iskolá­ban megtartják a hagyományos békeórát. A gyerekeknek a béke­harccal kapcsolatos legjobb írásait és képzőművészeti alkotásait megküldik az ENSZ titkárságának azzal összefüggésben, hogy a vi­lágszervezet döntése értelmében 1986. január 1-ével megkezdődik a nemzetközi békeév. Phenjani megemlékezés (ČSTK) - Phenjanban tegnap ünnepi nagygyűlést tartottak Ko­rea felszabadulásának a 40. év­fordulója alkalmából, amelyen részt vett Kim Ir Szén, és további párt- és állami vezetők, valamint az ünnepségeken résztvevő kül­földi delegációk, köztük a szovjet párt- és állami küldöttség is. Kang Szong-szan kormányfő ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió döntő szerepet játszott nemcsak az európai né­peknek a fasizmus igája alóli fel­szabadításában, hanem az ázsiai népeknek a japán militarista el­nyomástól való megszabadításá­ban is. Kim Ir Szán, a Koreai Mun­kapárt KB főtitkára a Koreai NDK államfője tegnap fogadta azt a szovjet párt- és állami küldöttsé­get, amely Gejdar Alijevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tag­jának, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa első alelnökének vezetésé­vel Phenjanban részt vesz Korea felszabadítása 40. évfordulójának ünnepségein. A két fél véleménycserét folyta­tott a szovjet-koreai kapcsolatok­ról és több időszerű nemzetközi problémáról. A koreai legfelsőbb vezető teg­nap vacsorát adott a szovjet kül­döttség tiszteletére. Vietnami gesztus (ČSTK) - A Vietnami Szocialis­ta Köztársaság kormánya tegnap nyilatkozatban jelentette be, hogy augusztus végén átad a kínai fél­nek 19 kínait, akik ellenséges szándékokkal illegálisan behatol­tak vietnami területre, majd az ot­tani hatóságok feltartóztatták őket. Meg kell valósítani a Dél-Afrikára vonatkozó ENSZ-határozatokat (Folytatás az 1. oldalról) A pretóriai fajüldöző rezsim az apartheid-rendszer homlokzatá­nak a mentése céljából tegnap ismét valamiféle „reformokat“ he­lyezett kilátásba. Az Afrikai Nem­zeti Kongresszus nyilatkozatában leszögezte, hogy a „reformok“ ígérgetésével Pretória időt akar nyerni és a nemzetközi közvéle­ményt próbálja megtéveszteni, amely gazdasági szankciókat kö­vetel a fajüldöző rezsim ellen. A Szovjetunió kinyilvánítja szolidaritását a szabad és de­mokratikus Dél-Afrikáért küzdő afrikai nép harcával és követeli az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak, köztük az 1985. július 26-án elfogadott határo­zatnak a feltétlen teljesítését. Az ENSZ ebben felszólítja a dél-afri­kai kormányt, hogy szüntesse be az erőszakos akciókat az őslakos­ság és az apartheid további ellen­feleivel szemben, oldja fel a rend­kívüli állapotot, és haladéktalanul bocsássa szabadon az összes po­litikai foglyot. Ezt hangsúlyozta tegnapi moszkvai sajtóértekezle­tén Vlagyillen Vaszev, a Szovjet­unió külügyminisztériumának osz­tályvezetője. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a Dél-afrikai Köztársaság­ban egyre fokozódik a népi el­lenállás az apartheid embertelen rendszerével szemben. A rezsim által közelmúltban be­vezetett rendkívüli állapot kapcsán leszögezte, hogy ennek elrendelé­se is azt igazolta: tarthatatlan az Egyesült Államok és a pretóriai fajüldözők közötti „konstruktív együttműködés“ politikája. A fajül­dözők mind nagyobb mértéket öltő terrorja tiltakozó akciók hullámát indította el, s az országot a polgár­háború szélére sodorta. Vlagyillen Vaszev rámutatott egyes nyugati hatalmak kettős megatartására, amelyek szavak­ban elítélik az apartheid-rendszert és bűntetteit, de a gyakorlatban viszont akadályozzák hatékony in­tézkedések foganatosítását a dél­afrikai fajüldözők megfékezésére. Emlékeztetett arra, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia a Biztonsági Tanács legutóbbi ülésein vétót emelt a Dél-afrikai Köztársasággal szembeni köte­lező érvényű szankciók elfoga­dása ellen. Ezt annak ellenére tette, hogy a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország támogatását élvező afrikai és más el nem köte­lezett államok kötelező szankció­kat sürgettek. A Szovjetunió ha­tározottan elítéli azt a katonai­politikai támogatást, amelyet a NATO országai nyújtanak a fajüldözőknek, az USA együtt­működését a pretóriai hatósá­gokkal és törekvéseiket a re­zsim politikai elszigetelésének a meghiúsítására, szögezte le a szovjet külügyminisztérium kép­viselője. ÚJ SZÚ 1985. VIII. 15. A világháború utojsó felvonása Korea 40 éve szabadult fel a japán megszállás alól K orea népe ma ünnepli a ja­pán megszállás alóli fel­szabadításának 40. évfordulóját. Egyes fanatikus japán egységek azonban - a császár kapitulációs parancsa ellenére - még folytatták a hiábavaló ellenállást, minde­nekelőtt a szovjet-japán fronton, Északkelet-Kínában és Koreában. Korea felszabadítása elsősor­ban a szovjet hadsereg hadműve­leteinek egyik jelentős része volt, amely rövid időn belül szétverte Mandzsúriában az egymillió főt számláló japán elit hadsereget, és a kínai-koreai határ átlépése után Koreában folytatta felszabadító misszióját. A szövetségesek kö­zötti korábbi megállapodás értel­mében a szovjet hadsereg megállt a 38. szélességi foknál azzal, hogy ettől délre a japán kapituláci­ót az amerikai csapatok vezérkara fogadja. A felszabadító harcokban a Szovjetunió oldalán részt vett a Kim Ir Szén által 1932-ben alakí­tott Koreai Népi Forradalmi Had­sereg is. Korea északi részén ez­zel betetőzött a félsziget népének sokéves nemzeti felszabadító for­radalmi harca, és létrejöttek a fel­tételek az önálló népi demokrati­kus állam építéséhez. Korea déli részén csak szep­tember 8-án szálltak partra az amerikai egységek, vagyis hat nappal azután, hogy Japán aláírta a feltétel nélküli kapitulációt, és ezzel befejeződött a második vi­lágháború. Az ideiglenes hadmű­veleti vonalnak szánt demarkációs vonal a 38. szélességi fokon az észak-amerikai imperializmusnak „köszönhetően“ olyan határ lett, amely egy országot és egy nem­zetet két teljesen különböző világ­ra osztott. A Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia külügymi­nisztereinek moszkvai konferenci­áján döntést hoztak arról, hogy szavatolni kell Korea függetlensé­gét és egységét egy központi kor­mány létrehozásával, ezt azonban a Nyugat obstrukciói miatt nem lehetett megvalósítani. Miközben Korea északi részén pozitív de­mokratikus kibontakozás indult el, addig Délen az Egyesült Államok felújította azt a magát lejáratott burzsoá, népellenes, Amerika-ba- rát apparátust, amely később át­vette a hatalmat, majd a bábkor­mány 1984. augusztus 15-én kiki­áltotta az ún. Koreai Köztársa­ságot. A Koreai-félsziget demokratikus pártjainak és szervezeteinek kon­ferenciája valóban demokratikus törvényhozói választásokat irt ki, amelyeken Északon a szavazók 99,9, Délen pedig 77,5 százaléka vett részt. A Legfelsőbb Népi Gyű­lés első ülésén, 1948. szeptember 9-én kikiáltották a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságot mint összkoreai demokratikus államot, jóváhagyták az alkotmányt és ki­nevezték a népi kormányt. Az amerikai imperialisták a dél­koreai reakciós erőkkel együttmű­ködve sikertelen kísérletet tettek a sziget északi részén mindinkább kibontakozó demokratikus folya­mat felszámolására, amikor 1950. VI. 25-én megtámadták a KNDK-t. Az Egyesült Államok azt is keresz­tülvitte, hogy az imperialista ag­ressziót az ENSZ hivatalos támo­gatásával leplezzék. Az interven­ciós kaland azonban nem az Egyesült Államok elképzeléseinek megfelelően végződött: Korea né­pe kínai önkéntesek segítségével és a szocialista országok népének támogatásával visszaverte a fegy­veres agressziót, és a három­éves háború 1953. július 27-én a túzszüneti egyezmény aláírásá­val ugyanott fejeződött be, ahol kezdődött, a 38. szélességi fokon. A Koreai Munkapárt vezetésé­vel az ország népe viszonylag rö­vid idő alatt, alig három év alatt felszámolta a népgazdaság min­den ágazatában az agresszió okozta károkat. Az ötvenes évek végére szinte teljesen megvalósult a város és a falu szocialista átala­kítása. A gazdasági és kulturális sike­rekkel párhuzamosan jelentősen megnövekedett a KNDK nemzet­közi súlya és tekintélye. 1975. ele­jén az ország a világ 78 államával tartott fenn diplomáciai kapcsola­tokat, 1983-ra ez a szám már 104- re emelkedett. A KNDK külpolitikájának sarka­latos kérdése továbbra is a Dél- Koreában tartózkodó amerikai csapatok távozása és a félsziget békés egyesítése. A dél-koreai rezsim hosszú időn át minden javaslatot visszautasított az egyesítésről fo­lyó tárgyalások megkezdésére. Az első hivatalos megbeszélésekre csak 1972-ben került sor. Az ered­mény egy közös nyilatkozat elfo­gadása lett, amelyben leszögez­ték, hogy külső erő és idegen beavatkozás nélkül el kell érni a nagy nemzeti egységet és a bé­kés egyesítést. A KNDK további javaslatait a tárgyalásokra Szöul azonban visszautasította. Nem ta­lált megértésre Kim Ir Szén elnök­nek az az egy évvel későbbi ja­vaslata, hogy konföderatív köztár­saságot hozzanak létre, amelyben Észak és Dél egyaránt meghagy­ná eddigi társadalmi berendezke­dését. A szöuli rezsim elutasította a KNDK tavalyi javaslatát, hogy kezdődjenek háromoldalú tárgya­lások a KNDK, Dél-Korea és az Egyesült Államok között a koreai kérdés átfogó megoldásáról. Az alacsony politikai szinten részlet- kérdésekről folyt eddigi megbe­széléseket a KNDK kezdeménye­zésére most a békés egyesítésről tárgyaló parlamenti szintű eszme­cseréknek kell felváltaniuk, ame­lyeknek az előkészítése már folya­matban van. (ČSTK) Ismét gázszivárgás az Union Carbide egyik üzemében Washington utcáin a külügyminisztérium épületéhez vonult az a menet, amelynek résztvevői tiltakoztak a Washing­ton és Pretoria közötti „konstruktív együttműködés“ politikája ellen. Baloldali képünkön: a menet élén haladó Paul Newman színész és Jesse Jackson volt elnökielölt. Jobboldalt: a dél-afrlkal apartheid-politika ellen tiltakozó atlantai tüntetés résztvevői láthatók. (Telefoto - ČSTK) (ČSTK) - Az Egyesült Államok­ból tegnapra virradó éjszaka érke­zett jelentés szerint 48 órán belül már másodszor észleltek gázszi­várgást az Union Carbide kon­szern gyárban. Kedden az Institu­te városban levő gyárban észlel­tek gázszivárgást, ennek követ­keztében 135 ember szenvedett egészségi károsodást. Az elmúlt éjszaka Charleston külvárosában volt üzemzavar, az első gázszi­várgás helyétől mindössze 32 km- re. Az Union Carbide képviselői si­ettek bejelenteni, hogy ezúttal nem mérgező gáz illant el, bár elismerték, hogy ez a gáz is fejfá­jást, légzési nehézségeket és szemkárosodást okoz. Az üzem környékén lakókat felszólították, hogy maradjanak otthonaikban, zárják be az ablakokat és kapcsol­ják ki a ventillációt. La Chaux-de-Fons svájci vá­rosban levő, ipari hulladékokat fel­dolgozó gyárban is mérgező gáz szabadult ki, az idén másodszor. A Catalyse Industrielle cég gyárá­ból három személyt kellett kózház- ba szállítani. A városi hatóságok szerint a gáz szétoszlott a légkör­ben, így a város lakóit semmilyen veszély sem fenyegeti. Ortega: Washingtonnak érdeke, hogy Nicaraguát ellenségek vegyék körül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents