Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-14 / 190. szám, szerda
Segíts magadon - a gyártó is megsegít ÜZEMLÁTOGATÁS A REKLAMÁCIÓK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSE CÉLJÁBÓL Bizonyára sokan akadnak olvasóink között olyanok, akik már végigjárták a reklamációval járó kálváriát, s tudják, milyen hosszan tartó, rengeteg időt és energiát követelő folyamat ez. A dolog igen egyszerű, ha sikerül újra, hibátlanra kicserélni a megvásárolt, hibás árut. Viszont a bosszúságok egész sora következik akkor, ha esetleg már a boltban nem hajlandók a cserére, s csak a felsorakoztatott érvek és tények sokaságának köszönhetően „szabadulhatunk meg“ tőle, vagy hónapokat várakozhatunk, míg a drága pénzért vásárolt rádiót, hűtőszekrény, vagy más hón óhajtott árut végre megjavítva a magunkénak tudhatjuk. Nem vitás, a reklamáció senkinek sem jó. Irtózik tőle a vásárló, a kereskedő és a gyártó egyaránt. Ez utóbbi, aki jó minőségű, termékek gyártásával elejét veheti a problémának, tervbe is foglalja a reklamációk számának csökkentését. Egyedül, a kereskedelem támogatása nélkül azonban nem sokra megy. A vásárlónak meg kell kapnia a szakszerű felvilágosítást, továbbá megfelelő bánásmód híján az üzletek raktáraiban a termék megsérülhet vagy árthat minőségének a helytelen raktározás. A következmények már ismertek. Nyilvánvaló, hogy a reklamációk számának csökkenését csak a gyártók, a kereskedők és a vásárlók jobb együttműködésével érhetjük el. E három tényező közt tátongó - gyakran nagyon is mély - szakadék áthidalható. Követésre méltó példa bizonyítja: két évvel ezelőtt a Liptovský Mikuláš-i Bőrfeldolgozó Vállalat a reklamáció számának csökkentése céljából újszerű kezdeményezéssel állt elő.- A propagáció keretében belül már évek óta nem foglalkoztunk felvilágosító munkával - mondja Vladimír Hlavačka mérnök; a minőségszabályozási osztály vezetője. - Nem tanítottuk meg sem a kereskedelem dolgozóit, sem pedig a vásárlókat arra, hogy a bőrből, szőrméből készült terméken meg tudják különböztetni a természetes alapanyag jegyeit a gyártás folyamán keletkezett hibáktól. A mulasztásnak meg is lettek a következményei. Jóllehet a reklamációk száma nem lépte túl a megengedettet, gyakran olyan esetekkel is kellett foglalkoznunk, amelyekben nem volt indokolt a reklamáció. 1983-ban aztán a Liptovský Mikuláš-i Prior áruház behozatallal és kivitellel foglalkozó célszervezetének dolgozóit üzem- látogatásra hívtuk. Beavattuk őket a bőrfeldolgozás és a szőrmekikészítés titkaiba, miközben felhívtuk figyelmüket a minőséggel kapcsolatos alapvető kérdésekre, anyagok természetes jegyei és a gyártás folyamán keletkezett hibák közti különbségekre, valamint bemutattuk a szörmebundák és a bőrből készült termékek helyes raktározásának módjait. Az üzem- látogatás meghozta a várt eredményt: csökkent a reklamációk száma.- Két évvel ezelőtti kezdeményezés tehát hasznosnak bizonyult. Milyen volt a folytatás?-Az elmúlt időszakban több, előadásokkal összekötött üzemlátogatást szerveztünk - különböző kereskedelmi vállalatok kérésére. Az idén a közép-szlovákiai áruházak küldik el hozzánk dolgozóikat, de Bratislavából, a Prior vezér- igazgatáságáról is érdeklődtek már. Egyébként mindegyik kereskedelmi vállalatnak, amellyel szállítói-megrendelői kapcsolatban vagyunk, szívesen a rendelkezésére állunk, és lehetővé tesszük számukra az üzemlátogatást. * * ★ Az első tanulmányi kirándulás után a sorrend kicsit megváltozott: a kezdeményezők a kereskedelmi vállalatok lettek, ók igénylik- s egyre nagyobb számban- a szakelőadásokkal összekötött üzemlátogatást egy ilyen akció nyilván a kereskedelemnek is hasznos. A bratislavai Prior áruház behozatallal és kivitellel foglalkozó célszervezetének dolgozói nemrégiben a Liptovský Mukuláš-i Bőrfeldolgozó Vállalatnál jártak. Az üzemlátogatásról Olga Kristová szakreferenssel beszélgettünk.- Mi tette indokolttá, hogy dolgozóikat a bőrfeldolgozó vállalathoz küldjék?- Elsősorban azt akartuk elérni, hogy alaposabb tájékozottságra tegyenek szert a szörmebundák minőségi osztályokba való besorolása terén. Ezekre az ismeretekre főként a behozatalból származó termékek esetében van szükség. Ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően a külföldről behozott szőrmebundákat és több más terméket nem kiválasztásukkor, hanem csupán a szállítmány megérkezése után soroljuk a megfelelő minőségi osztályba. S ha az osztályozást nem végezzük szakszerűen, akkor a külkereskedelmi vállalat és a Prior között sok probléma adódhat.- Megérte a fáradságot a tanulmányi kirándulás?-Természetesen, sót több szempontból is. A legjelentősebb eredmény az, hogy csökkent a külkereskedelmi vállalathoz érkezett reklamációk száma. A lehetőség adott, csak élni kell vele. Az eredmények azt mutatják, hogy a szóban forgó üzemlátogatások a gyártó szempontjából hasznosak. Viszont a kereskedelmi vállalatok körében mutatkozó érdeklődésből nem következtethetünk másra, mint hogy az eladónak is megéri többet tudni a felkínált áruról. S ha mindez ráadásul a fogyasztó érdekét szolgálja, akkor valóban követésre méltó példa. KOVÁCS EDIT Már az őszre gondolnak Az idei aratás nagy gonddal végzett munkaszervezést, jobb és ésszerűbb irányítást igényelt a lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz- ben is, mivel a gabonaterületük jelentős hányada dőlt meg a viharok következtében. Másrészt a gabonabetegségek okozta termés- csökkenést a betakarítási veszteségek mérséklésével kellett pótolni. Rákócza József, növénytermesztési részlegvezető a nyári csúcsmunkákat értékelve elmondta, a körzetükben évek óta nem volt ilyen nehéz, nagy gyakorlati tapasztalatokat és szakértelmet kívánó aratás, mint az idei. A 386 hektár tavaszi árpa, 230 hektár borsó száz százalékát földhöz tapasztotta a júniusi zivatar. Az 1030 hektáros búzaterületük többségét is csak kalászemelók segítségével, egyirányú haladással tudták felszedni. A terméseredmény szempontjából a vegyszerhiány következtében fellépő fuzá- riumos gombafertőzés jelentette a legnagyobb problémát. Nem tudtak idejében és hatásosan védekezni, így a korábban rekordtermést ígérő gabona visszaesett. A tavalyi szintet ugyan nem érték el, de a tervüket túlteljesítették. Búzából a tervezett 6,1 tonnával szemben 6,5, árpából 5,9 tonna helyett 6 tonna termett hektáronként. Gabonafélékből 250 tonnával teljesítették túl tervüket, de kukoricából még így is 7,4 tonnás hektárhozamot kellene elérni ahhoz, hogy szemesekből teljesíthessék az ötéves tervet. A kukoricák egyenlőre szépek, biztatók, de jó vagy rossz termés a csapadék »vábbi alakulásától és a hőmérséklettől függ. Csúcseredményt értek el borsóból. A 3,3 tonnás átlaggal elsők a járásban. Rákócza elvtárs dicsérte az aratók helytállását. A nagy melegben idejében és jó minőségben végezték munkájukat. Lelkiisme- reseten, példát mutatva dolgoztak a vendégkombájnosok is. A megengedett 1,5 százalékkal szemben alig 1 százalék volt a betakarítással járó veszteség. A mennyiségi és minőségi normák alapján a kombájnosok munkaversenyét 102 tonna gabona kicséplésével Vajlik József és Bajcsi István nyerte, a második helyre Lovas Vince, Simon Zsigmond, a harmadik helyre a Fúzik István, Bokor Pál páros került. A legjobb kombájnosok között 2400 korona jutalmat osztanak szét. A szövetkezet dolgozói becsületes munkával kezelik a náluk maradt gabonát, hogy megőrizze jó minőségét. Az eddigi laboratóriumi elemzések alapján az eladott 3400 tonna búza száz százaléka hasznosítható élelmiszeripari célokra. Az otthon tárolt 130 vagon árpa minősége is megfelel a söripari elvárásoknak. A magvak nitrogéntartalma nem közelíti meg a felső határt, viszont a normánál több a másodosztályú, apadt, szem, amit tisztítás után takarmányként értékesítenek. Nagy területen a szalma begyűjtését, tárolását, inkább lassúbb ütemben, de jól végzik, ügyelve a kazlak biztonságos betetőzésére. A gépek két műszakos üzemeltetésével napi 60-70 hektáron szabadul fel a tarló. A szántást követően 350 hektáron vetették el a másodnövényeket. A szalmahordók étellel, alkoholmentes itallal való ellátását megoldották. Az aratást tűz és balesetmentesen fejezték be. Jelenleg már az őszi munkákra készülnek. Gépeket és gépi berendezéseket készítenek elő silózáshoz, répaszedéshez és 1030 hektáron, a szántóterület 25 százalékán istállótrágyát is bedolgoznak a talajba. KRASCSENICS GÉZA Huszonnégy óra szolgálat naponta A munkám folyamán sok jóérzésű, humánus, segítőkész férfivel és nővel találkoztam. A napokban ismerkedtem meg a bélai (Belá) születésű Štefan Andruško elvtárssal és úgy érzem, emberségben, nemeslelkúségben, példá- mutató magatartásformákban túlnövi mindazokat, akikkel eddig összehozott az élet. íme egy sokatmondó előzmény: kerestem ót komáromi (Komárno) Tó utcai lakásában. Nem volt otthon. A szimpatikus szomszédasszonyától kérdeztem.- Hol lehet a Pista bácsi?- Dolgozik.- Mikor jön haza?- Egy héten egyszer néhány percre.- De este csak itthon találom?- Nem, akkor is dolgozik.- Éjjel is?- Éjjel is.- A nap 24 órájában szolgálatban van?- Igen, beteget ápol éjjelnappal. E rövid beszélgetés nemcsak a személye iránti kíváncsiságomat növelte, hanem el is gondolkodtatott, ugyanis tudtam hogy AndruŠCsaknem egy hónappal a határidő előtt a Hydrostav vállalat dolgozói a napokban megkezdték a földmunkákat a gabčíkovói vízerőmű zsilipjeinél. Egy év alatt több mint 1,35 millió köbméter földet és kavicsot mozgatnak meg. Ezt megelőzően sikeresen teljesítették az idei év egyik fő feladatát, a zsilipek medrének injektálását. (Pavol Neubauer - ČSTK) ko elvtárs 83 éves. Arra gondoltam, .aki ennyire közel kerül a bűvös százhoz és ilyen teljesítményre képes, nem lehet akár milyen ember. Nem is az! Szolgálati helyén, a város túlsó végén egy harmadik emeleti lakásban találkoztunk. Agyvérzésbénította betege mellett szorgoskodott. Türelmesen teljesítette kívánságait; a 75 kilós férfit előbb jobbra, majd balra fordította. Kérte, hogy aludjon egy keveset, mert az éjjel nyugtalan volt. Amikor a takaróját is megigazította, egy hozzáértő pillantást vetett a szobára és mivel mindent rendben talált, halkan becsukta az ajtót és ezt mondta.- Most aludni fog, mi pedig beszélgethetünk. Az ezt követő két órát soha el nem felejtem. Megismertem egy végtelenül szerény férfi igen tanulságos, gazdag életútját. Ember tudott maradni két világháború embertelenségében is, segített az arra rászorulóknak. Mint laboráns szándékosan félrevezető leleteket adott az orvosoknak, makk egészséges emberekről állította, hogy bacilusgazdák, tífusz - és vérhasgyanúsak, hogy kórházba és ne a frontra küldjék őket.- Miért tette?- Fiatal koromban baloldali gondolkodású emberek között éltem, láttam a nincstelenek szenvedését, s végső soron a saját bőrömön is éreztem, a nyomort és megaláztatást, mert politikai tevékenységem miatt a munkaadóm kitanult géplakatos létemre az ökrök gondozását bízta rám az egyik bélai birtokon. De tudtam, hogy egyszer eljön a mi időnk is. Sokat kellett harcolni érte, de megérte. Štefan Andruško elvtárs 1948 óta tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Ez iránytűje volt - és ma is az - életének. Pártunk humánus politikája lelkesedést, szimpátiát váltott ki benne, munkaszeretetért pedig sohasem kellett a szomszédba mennie. Ezek ismeretében érthető meg, miért vállalta mindig az egészségügyi munka nehezét. Sokan a magatehetetlen beteg látványától is megriadnának, ó pedig ilyen embertfor- gat, emel, tisztába tesz, etet, itat, mosdat. Nem fukarkodik a biztató, jó szóval sem, hiszen az sok esetben többet ér, mint a drága gyógyszer. Ha még hozzáteszem, hogy a napi huszonnégy órás műszakban porszívózik, ablakot mos, nagytakarítást végez, joggal merülhet fel a kérdés, hogyan lehetséges ez ilyen előrehaladott életkorban? Meg is kérdeztem tőle, így válaszolt.- Én ennek a munkának élek. Boldoggá tesz, ha azt látom, hogy a lesoványodott beteg pár dekát hízott, ha ma többre képes, mint tegnap. A mostani páciensem sokáig letargikus állapotban feküdt. Ma már tévét néz, híreket hallgat. Ezt az előrehaladást látva nagy boldogságot érzek, mert arra gondolok, hogy ebben nekem is van egy parányi részem... Hozzátette még, hogy nemrég megbetegedett ó is. Tüdógyülladást kapott.- A betegemet akkor sem hagytam ott - mondotta. - Kaptam gyógyszereket - főleg antibiotikumokat - és amikor tudtam, feküdtem. Negyven fokos lázam volt, de a beteget éjjel-nappal elláttam. Ezt csinálja valaki utána, főleg nyolc iksszel a vállán! Fölébredt a beteg, kopogott. Elbúcsúztunk. A lefüggönyözött szobából kiléptem a bódító virágillatoktól fűszerezett augusztusi dél- elóttbe. Az életbe. De vajon csak a fény, a ragyogás jelent életet? Aligha, hiszen százezer arcának egyikét éppen most láttam egy merőben más környezetben. Pista bácsi, ha akarna reggeltől estig kószálhatna az utcán, de ö éjjelnappal a betegére vigyáz, óv egy életet, mely az ápolt számára ugyanolyan értékes, mint a járdán éppen szembejövő fiatalé. Minden élet fontos, mert csak egy van belőle. Kérdés: hogyan sáfárkodunk vele? Úgy érzem, Andruško elvtárs jól sáfárkodik, mert elégedett és boldog. Élhetne gondtalanul is, mert a fia többször hívta: költözzön hozzájuk, külön szobában lakhat és élvezheti élete szép, hosszú őszének az örömeit. Amikor beszélgetésünk folyamán ez szóba került, meg is kérdeztem tőle, miért maradt Komáromban, hiszen családi körben könnyebb, kényelmesebb lenne?- Én nem vágyom ilyesmire. Dolgozni szeretek, akkor vagyok boldog, ha a jól végzett munka tudatában hajthatom nyugovóra a fejem. Csend merevedett akkor közénk. Pista bácsi láthatóan akart még valamit mondani.- Essünk túl rajta - biztattam - mi nyomja a szívét?- Nem bánom, megmondom ezt is: amikor a fiam hívott és felsorolta mennyi szép és jó vár rám, közölte, hogy délutánonként én fogom sétáltatni a kutyuskáját. Ekkor arra gondoltam: hatvan éve az emberek szolgálatában állok, mindig velük foglalkoztam, rajtuk segítettem, hogy nézne az ki, ha öreg koromban pincsikre vagy tacskókra vigyáznék... Hát ez is közrejátszott abban, hogy nem mentem el. így történt. És nem bántam meg az elhatározásomat. Elgondolkodtam a szavain, s úgy éreztem, igaz^ volt, helyesen döntött. Sok helyen dolgozott, mindig mindenütt tisztelték, szerették. Munkáját nagyra értékelik a pártszervek is. Nyolcvanharmadik születésnapján önfeláldozó tevékenységéért az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának Elnöksége elismerését és köszönetét fejezte ki Štefan Andruško elvtársnak. Nagyon megérdemelte. KOMLÓSI LAJOS Az aratók példásan helytálltak
