Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-14 / 190. szám, szerda

Segíts magadon - a gyártó is megsegít ÜZEMLÁTOGATÁS A REKLAMÁCIÓK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSE CÉLJÁBÓL Bizonyára sokan akadnak olva­sóink között olyanok, akik már vé­gigjárták a reklamációval járó kál­váriát, s tudják, milyen hosszan tartó, rengeteg időt és energiát követelő folyamat ez. A dolog igen egyszerű, ha sikerül újra, hibátlan­ra kicserélni a megvásárolt, hibás árut. Viszont a bosszúságok egész sora következik akkor, ha esetleg már a boltban nem hajlan­dók a cserére, s csak a felsora­koztatott érvek és tények sokasá­gának köszönhetően „szabadul­hatunk meg“ tőle, vagy hónapokat várakozhatunk, míg a drága pénz­ért vásárolt rádiót, hűtőszekrény, vagy más hón óhajtott árut végre megjavítva a magunkénak tud­hatjuk. Nem vitás, a reklamáció senki­nek sem jó. Irtózik tőle a vásárló, a kereskedő és a gyártó egyaránt. Ez utóbbi, aki jó minőségű, termé­kek gyártásával elejét veheti a problémának, tervbe is foglalja a reklamációk számának csök­kentését. Egyedül, a kereskede­lem támogatása nélkül azonban nem sokra megy. A vásárlónak meg kell kapnia a szakszerű felvi­lágosítást, továbbá megfelelő bá­násmód híján az üzletek raktárai­ban a termék megsérülhet vagy árthat minőségének a helytelen raktározás. A következmények már ismertek. Nyilvánvaló, hogy a reklamáci­ók számának csökkenését csak a gyártók, a kereskedők és a vá­sárlók jobb együttműködésével ér­hetjük el. E három tényező közt tátongó - gyakran nagyon is mély - szakadék áthidalható. Követésre méltó példa bizonyítja: két évvel ezelőtt a Liptovský Mikuláš-i Bőr­feldolgozó Vállalat a reklamáció számának csökkentése céljából újszerű kezdeményezéssel állt elő.- A propagáció keretében belül már évek óta nem foglalkoztunk felvilágosító munkával - mondja Vladimír Hlavačka mérnök; a mi­nőségszabályozási osztály veze­tője. - Nem tanítottuk meg sem a kereskedelem dolgozóit, sem pedig a vásárlókat arra, hogy a bőrből, szőrméből készült ter­méken meg tudják különböztetni a természetes alapanyag jegyeit a gyártás folyamán keletkezett hi­báktól. A mulasztásnak meg is lettek a következményei. Jóllehet a reklamációk száma nem lépte túl a megengedettet, gyakran olyan esetekkel is kellett foglalkoznunk, amelyekben nem volt indokolt a reklamáció. 1983-ban aztán a Liptovský Mikuláš-i Prior áruház behozatallal és kivitellel foglalkozó célszervezetének dolgozóit üzem- látogatásra hívtuk. Beavattuk őket a bőrfeldolgozás és a szőrmekiké­szítés titkaiba, miközben felhívtuk figyelmüket a minőséggel kapcso­latos alapvető kérdésekre, anya­gok természetes jegyei és a gyár­tás folyamán keletkezett hibák közti különbségekre, valamint be­mutattuk a szörmebundák és a bőrből készült termékek helyes raktározásának módjait. Az üzem- látogatás meghozta a várt ered­ményt: csökkent a reklamációk száma.- Két évvel ezelőtti kezdemé­nyezés tehát hasznosnak bizo­nyult. Milyen volt a folytatás?-Az elmúlt időszakban több, előadásokkal összekötött üzemlá­togatást szerveztünk - különböző kereskedelmi vállalatok kérésére. Az idén a közép-szlovákiai áruhá­zak küldik el hozzánk dolgozóikat, de Bratislavából, a Prior vezér- igazgatáságáról is érdeklődtek már. Egyébként mindegyik keres­kedelmi vállalatnak, amellyel szál­lítói-megrendelői kapcsolatban vagyunk, szívesen a rendelkezé­sére állunk, és lehetővé tesszük számukra az üzemlátogatást. * * ★ Az első tanulmányi kirándulás után a sorrend kicsit megváltozott: a kezdeményezők a kereskedelmi vállalatok lettek, ók igénylik- s egyre nagyobb számban- a szakelőadásokkal összekötött üzemlátogatást egy ilyen akció nyilván a kereskedelemnek is hasznos. A bratislavai Prior áruház beho­zatallal és kivitellel foglalkozó cél­szervezetének dolgozói nemrégi­ben a Liptovský Mukuláš-i Bőrfel­dolgozó Vállalatnál jártak. Az üzemlátogatásról Olga Kristová szakreferenssel beszélgettünk.- Mi tette indokolttá, hogy dol­gozóikat a bőrfeldolgozó vállalat­hoz küldjék?- Elsősorban azt akartuk elérni, hogy alaposabb tájékozottságra tegyenek szert a szörmebundák minőségi osztályokba való beso­rolása terén. Ezekre az ismeretek­re főként a behozatalból származó termékek esetében van szükség. Ugyanis a korábbi gyakorlattól el­térően a külföldről behozott szőr­mebundákat és több más termé­ket nem kiválasztásukkor, hanem csupán a szállítmány megérkezé­se után soroljuk a megfelelő minő­ségi osztályba. S ha az osztályo­zást nem végezzük szakszerűen, akkor a külkereskedelmi vállalat és a Prior között sok probléma adódhat.- Megérte a fáradságot a tanul­mányi kirándulás?-Természetesen, sót több szempontból is. A legjelentősebb eredmény az, hogy csökkent a külkereskedelmi vállalathoz ér­kezett reklamációk száma. A lehetőség adott, csak élni kell vele. Az eredmények azt mutatják, hogy a szóban forgó üzemlátoga­tások a gyártó szempontjából hasznosak. Viszont a kereskedelmi vállalatok körében mutatkozó ér­deklődésből nem következtethe­tünk másra, mint hogy az el­adónak is megéri többet tudni a felkínált áruról. S ha mindez ráadásul a fogyasztó érdekét szol­gálja, akkor valóban követésre méltó példa. KOVÁCS EDIT Már az őszre gondolnak Az idei aratás nagy gonddal végzett munkaszervezést, jobb és ésszerűbb irányítást igényelt a lakszakállasi (Sokolce) Cseh­szlovák-Magyar Barátság Efsz- ben is, mivel a gabonaterületük jelentős hányada dőlt meg a viha­rok következtében. Másrészt a ga­bonabetegségek okozta termés- csökkenést a betakarítási veszte­ségek mérséklésével kellett pótol­ni. Rákócza József, növényter­mesztési részlegvezető a nyári csúcsmunkákat értékelve elmond­ta, a körzetükben évek óta nem volt ilyen nehéz, nagy gyakorlati tapasztalatokat és szakértelmet kívánó aratás, mint az idei. A 386 hektár tavaszi árpa, 230 hektár borsó száz százalékát földhöz ta­pasztotta a júniusi zivatar. Az 1030 hektáros búzaterületük több­ségét is csak kalászemelók segít­ségével, egyirányú haladással tudták felszedni. A termésered­mény szempontjából a vegyszer­hiány következtében fellépő fuzá- riumos gombafertőzés jelentette a legnagyobb problémát. Nem tudtak idejében és hatásosan véde­kezni, így a korábban rekordter­mést ígérő gabona visszaesett. A tavalyi szintet ugyan nem érték el, de a tervüket túlteljesítették. Búzából a tervezett 6,1 tonnával szemben 6,5, árpából 5,9 tonna helyett 6 tonna termett hektáron­ként. Gabonafélékből 250 tonná­val teljesítették túl tervüket, de kukoricából még így is 7,4 tonnás hektárhozamot kellene elérni ah­hoz, hogy szemesekből teljesít­hessék az ötéves tervet. A kukori­cák egyenlőre szépek, biztatók, de jó vagy rossz termés a csapa­dék »vábbi alakulásától és a hő­mérséklettől függ. Csúcsered­ményt értek el borsóból. A 3,3 tonnás átlaggal elsők a járásban. Rákócza elvtárs dicsérte az aratók helytállását. A nagy meleg­ben idejében és jó minőségben végezték munkájukat. Lelkiisme- reseten, példát mutatva dolgoztak a vendégkombájnosok is. A meg­engedett 1,5 százalékkal szem­ben alig 1 százalék volt a betakarí­tással járó veszteség. A mennyi­ségi és minőségi normák alapján a kombájnosok munkaversenyét 102 tonna gabona kicséplésével Vajlik József és Bajcsi István nyer­te, a második helyre Lovas Vince, Simon Zsigmond, a harmadik helyre a Fúzik István, Bokor Pál páros került. A legjobb kombájno­sok között 2400 korona jutalmat osztanak szét. A szövetkezet dolgozói becsü­letes munkával kezelik a náluk maradt gabonát, hogy megőrizze jó minőségét. Az eddigi laboratóri­umi elemzések alapján az eladott 3400 tonna búza száz százaléka hasznosítható élelmiszeripari cé­lokra. Az otthon tárolt 130 vagon árpa minősége is megfelel a sör­ipari elvárásoknak. A magvak nit­rogéntartalma nem közelíti meg a felső határt, viszont a normánál több a másodosztályú, apadt, szem, amit tisztítás után takar­mányként értékesítenek. Nagy területen a szalma be­gyűjtését, tárolását, inkább las­súbb ütemben, de jól végzik, ügyelve a kazlak biztonságos be­tetőzésére. A gépek két műszakos üzemeltetésével napi 60-70 hek­táron szabadul fel a tarló. A szán­tást követően 350 hektáron vetet­ték el a másodnövényeket. A szal­mahordók étellel, alkoholmentes itallal való ellátását megoldották. Az aratást tűz és balesetmentesen fejezték be. Jelenleg már az őszi munkákra készülnek. Gépeket és gépi berendezéseket készítenek elő silózáshoz, répaszedéshez és 1030 hektáron, a szántóterület 25 százalékán istállótrágyát is bedol­goznak a talajba. KRASCSENICS GÉZA Huszonnégy óra szolgálat naponta A munkám folyamán sok jóér­zésű, humánus, segítőkész férfi­vel és nővel találkoztam. A napok­ban ismerkedtem meg a bélai (Be­lá) születésű Štefan Andruško elv­társsal és úgy érzem, emberség­ben, nemeslelkúségben, példá- mutató magatartásformákban túl­növi mindazokat, akikkel eddig összehozott az élet. íme egy so­katmondó előzmény: kerestem ót komáromi (Komárno) Tó utcai la­kásában. Nem volt otthon. A szim­patikus szomszédasszonyától kérdeztem.- Hol lehet a Pista bácsi?- Dolgozik.- Mikor jön haza?- Egy héten egyszer néhány percre.- De este csak itthon találom?- Nem, akkor is dolgozik.- Éjjel is?- Éjjel is.- A nap 24 órájában szolgálat­ban van?- Igen, beteget ápol éjjel­nappal. E rövid beszélgetés nemcsak a személye iránti kíváncsiságomat növelte, hanem el is gondolkodta­tott, ugyanis tudtam hogy AndruŠ­Csaknem egy hónappal a határidő előtt a Hydrostav vállalat dolgozói a napokban megkezdték a földmunkákat a gabčíkovói vízerőmű zsilipjeinél. Egy év alatt több mint 1,35 millió köbméter földet és kavicsot mozgatnak meg. Ezt megelőzően sikeresen teljesítették az idei év egyik fő feladatát, a zsilipek medrének injektálását. (Pavol Neubauer - ČSTK) ko elvtárs 83 éves. Arra gondol­tam, .aki ennyire közel kerül a bű­vös százhoz és ilyen teljesítmény­re képes, nem lehet akár milyen ember. Nem is az! Szolgálati helyén, a város túlsó végén egy harmadik emeleti la­kásban találkoztunk. Agyvérzés­bénította betege mellett szorgos­kodott. Türelmesen teljesítette kí­vánságait; a 75 kilós férfit előbb jobbra, majd balra fordította. Kér­te, hogy aludjon egy keveset, mert az éjjel nyugtalan volt. Amikor a takaróját is megigazította, egy hozzáértő pillantást vetett a szo­bára és mivel mindent rendben talált, halkan becsukta az ajtót és ezt mondta.- Most aludni fog, mi pedig be­szélgethetünk. Az ezt követő két órát soha el nem felejtem. Megismertem egy végtelenül szerény férfi igen tanul­ságos, gazdag életútját. Ember tu­dott maradni két világháború em­bertelenségében is, segített az ar­ra rászorulóknak. Mint laboráns szándékosan félrevezető lelete­ket adott az orvosoknak, makk egészséges emberekről állította, hogy bacilusgazdák, tífusz - és vérhasgyanúsak, hogy kórházba és ne a frontra küldjék őket.- Miért tette?- Fiatal koromban baloldali gondolkodású emberek között él­tem, láttam a nincstelenek szen­vedését, s végső soron a saját bőrömön is éreztem, a nyomort és megaláztatást, mert politikai tevé­kenységem miatt a munkaadóm kitanult géplakatos létemre az ök­rök gondozását bízta rám az egyik bélai birtokon. De tudtam, hogy egyszer eljön a mi időnk is. Sokat kellett harcolni érte, de megérte. Štefan Andruško elvtárs 1948 óta tagja Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának. Ez iránytűje volt - és ma is az - életének. Pártunk humánus politikája lelkesedést, szimpátiát váltott ki benne, mun­kaszeretetért pedig sohasem kel­lett a szomszédba mennie. Ezek ismeretében érthető meg, miért vállalta mindig az egészségügyi munka nehezét. Sokan a magate­hetetlen beteg látványától is meg­riadnának, ó pedig ilyen embertfor- gat, emel, tisztába tesz, etet, itat, mosdat. Nem fukarkodik a biztató, jó szóval sem, hiszen az sok eset­ben többet ér, mint a drága gyógy­szer. Ha még hozzáteszem, hogy a napi huszonnégy órás műszak­ban porszívózik, ablakot mos, nagytakarítást végez, joggal me­rülhet fel a kérdés, hogyan lehet­séges ez ilyen előrehaladott élet­korban? Meg is kérdeztem tőle, így válaszolt.- Én ennek a munkának élek. Boldoggá tesz, ha azt látom, hogy a lesoványodott beteg pár dekát hízott, ha ma többre képes, mint tegnap. A mostani páciensem so­káig letargikus állapotban feküdt. Ma már tévét néz, híreket hallgat. Ezt az előrehaladást látva nagy boldogságot érzek, mert arra gon­dolok, hogy ebben nekem is van egy parányi részem... Hozzátette még, hogy nemrég megbetegedett ó is. Tüdógyülladást kapott.- A betegemet akkor sem hagy­tam ott - mondotta. - Kaptam gyógyszereket - főleg antibiotiku­mokat - és amikor tudtam, feküd­tem. Negyven fokos lázam volt, de a beteget éjjel-nappal elláttam. Ezt csinálja valaki utána, főleg nyolc iksszel a vállán! Fölébredt a beteg, kopogott. El­búcsúztunk. A lefüggönyözött szo­bából kiléptem a bódító virágilla­toktól fűszerezett augusztusi dél- elóttbe. Az életbe. De vajon csak a fény, a ragyogás jelent életet? Aligha, hiszen százezer arcának egyikét éppen most láttam egy merőben más környezetben. Pista bácsi, ha akarna reggeltől estig kószálhatna az utcán, de ö éjjel­nappal a betegére vigyáz, óv egy életet, mely az ápolt számára ugyanolyan értékes, mint a járdán éppen szembejövő fiatalé. Minden élet fontos, mert csak egy van belőle. Kérdés: hogyan sáfárko­dunk vele? Úgy érzem, Andruško elvtárs jól sáfárkodik, mert elége­dett és boldog. Élhetne gondtala­nul is, mert a fia többször hívta: költözzön hozzájuk, külön szobá­ban lakhat és élvezheti élete szép, hosszú őszének az örömeit. Ami­kor beszélgetésünk folyamán ez szóba került, meg is kérdeztem tőle, miért maradt Komáromban, hiszen családi körben könnyebb, kényelmesebb lenne?- Én nem vágyom ilyesmire. Dolgozni szeretek, akkor vagyok boldog, ha a jól végzett munka tudatában hajthatom nyugovóra a fejem. Csend merevedett akkor kö­zénk. Pista bácsi láthatóan akart még valamit mondani.- Essünk túl rajta - biztattam - mi nyomja a szívét?- Nem bánom, megmondom ezt is: amikor a fiam hívott és felsorolta mennyi szép és jó vár rám, közölte, hogy délutánonként én fogom sétáltatni a kutyuskáját. Ekkor arra gondoltam: hatvan éve az emberek szolgálatában állok, mindig velük foglalkoztam, rajtuk segítettem, hogy nézne az ki, ha öreg koromban pincsikre vagy tacskókra vigyáznék... Hát ez is közrejátszott abban, hogy nem mentem el. így történt. És nem bántam meg az elhatározásomat. Elgondolkodtam a szavain, s úgy éreztem, igaz^ volt, helye­sen döntött. Sok helyen dolgozott, mindig mindenütt tisztelték, szerették. Munkáját nagyra értékelik a párt­szervek is. Nyolcvanharmadik születésnapján önfeláldozó tevé­kenységéért az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának Elnöksége elismerését és köszönetét fejezte ki Štefan Andruško elvtársnak. Nagyon megérdemelte. KOMLÓSI LAJOS Az aratók példásan helytálltak

Next

/
Thumbnails
Contents