Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-14 / 190. szám, szerda

Merre tart a büntetőjog? Soha nem létezett emberi tár­sadalom, amely ne ismerte volna a bún és a büntetés fogalmát. Kezdetben - az állam és a jog kialakulása előtt - volt a vérbosz- szú, s a családból, törzsből való kiközösítés. A büntetőjog hajnalán jelenik meg a bűnnel már arány­ban álló „tálíó“ (szemet szemért, fogat fogért) elv alkalmazása, majd az államhatalom megerősö­désével a bún megváltása, a vér­díj. A feudalizmus korában az ál­lam az elrettentő büntetések - el­sősorban a halálbüntetés külön­böző nemei - alkalmazásával tel­jes egészében igyekezett átvállal­ni a bűnüldözést, megakadályozni az önbíráskodást, a vérbosszút. „Az ember nem lehet javíthatat­lanul rossz“ - vallották az újkor, a polgáriasodás filozófusai és sík­ra szálltak a halálbüntetés meg­szüntetése vagy legalább alkal­mazása korlátozása érdekében. „Feltalálták“ a börtönt, a szabad- ságvesztés-büntetést. Nem sok­kal később felismerték azonban azt is, hogy a szabadságvesztés­nek vannak káros mellékhatásai is. Ezeket a börtönártalmakat az egymást követő börtönreformok sem tudták teljesen kiküszöbölni, holott az első magánelzárásos, a magánnyal, teljes anyagi és szellemi elkülönítéssel, kéz- és lábbilincsek alkalmazásával, is­tentiszteletekkel nevelő börtönök­től a mai javító-nevelő intézetekig hosszú és tévedésektől, kegyet­lenkedésektől sem mentes út ve­zetett. Rács mögött és rácson túl A visszaeső bűnözés hazánk­ban is észlelhető fokozatos növe­kedése az összbúnözés adatain belül nem csupán a szabadság- vesztés hatékonyságának, de ká­ros mellékhatásainak kérdését is a figyelem középpontjába terelte. A bűnös hosszabb- rövidebb időre kiesik a munka társadalmi rendjé­ből, elveszti munkájával kivívott helyzetét, önmegbecsülését, ki­szakad a megszokott, s rá nem minden esetben károsan ható családi, munka- és lakóhelyi környzetéból. A börtön percnyi pontossággal meghatározott élet­rendjéhez alkalmazkodva elszokik az önálló döntéshozataltól, a fele­lősség vállalásától, s mindazok­nak a nehézségeknek leküzdésé­től, amelyekkel szabadulása után a rácson túli világban találkozik. Ugyanakkor megjavítása és a tár­sadalomba való beilleszkedésé­nek előkészítése egy olyan közös­ségben megy végbe, amelynek minden egyes tagja bűnelkövető (sokan közülük már-már hivatásos bűnözők), s a rács mögött tanulta­kat - elvben - tisztességes embe­rek közösségében kell alkalmaz­nia. Ám a szabadságvesztés leg­súlyosabb ellentmondása mégis az, hogy gyakran nagyon súlyos büntetést jelent az elítélt családja számára. Jelentősen csökken a család jövedelme, s ezzel egy­idejűleg külön kiadások is kelet­keznek (csomagküldés, útiköltség látogatás esetén,...). A gyerme­kek nevelése, a család életfeltéte­leinek megteremtése a másik szü­lőre, rendszerint a feleségre hárul. Mindezzel együtt azonban ma még elkerülhetetlen a szabadság- vesztés ésszerű alkalmazása, te­kintettel egyes bűnelkövetők meg­rögzött társadalomellenes szoká­saira, életmódjára, bűntettük sú­lyára ... A börtönártalmak felismerése, s az emberiességi szempontok is arra kényszerítették a büntetőjo­gászokat, kriminológusokat, hogy szabadságvesztéssel nem járó büntetések bevezetését vegyék fontolóra. A büntetés céljának elé­réséhez nem elég a különféle sza­badságvesztési módszerek közti választás biztosítása, lehetősé­get kell adni a megfelelő eszköz megválasztására is. A tettes meg­javítását maga elé célul kitűző joggyakorlatnak a bűncselekmé­nyen kívül figyelembe kell vennie az elkövető személyiségét, adott­ságait, indítékait. Két, teljesen azonos bűncselekményt elkövető tettes között is lényeges különbsé­gek lehetnek, nemcsak az indíté­kaikat, hanem megjavulásuk lehe­tőségeit tekintve is. A jövő büntetései Az utóbbi évtizedekben a tör­vényhozásban, s a jogalkalma­zásban egyaránt csökkent a bör­tönreformok jelentősége, a sza­badságelvonás nélküli büntetések tökéletesítésével szemben. Egy angliai bíróság azzal a feltétellel szüntetett meg egy büntető eljá­rást, hogy az elkövető néhány hé­tig utcát fog seperni. Az ilyen „hasznos büntetések“ divatja fő­leg az USA-ban terjedt el. A sza­bálytalanul közlekedő járműveze­tőket gyakran ítélik arra, hogy va­lamelyik kórház baleseti osztályán dolgozzanak. Ismertté vált egy je­lentős anyagi kárt okozó orvos bűnpere is, akit arra kötelezett Védik a természetet A vajkai (Vojka nad Dunajom) Duna Vadásztársaság a legaktí­vabbak közé tartozik a Dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) járás­ban. Pedig a dunai vízierőmű épí­tése miatt rendkívül bonyolult fel­tételek között tevékenykednek. Az építkezés megkezdése előtt va­dászterületük több mint 2000 hek­táros volt, ma már csupán 1100 hektár. Ez is arra ösztönzi a társa­ság tagjait, hogy fokozott figyelmet szenteljenek a vadállománynak. Nagy László Majtényi Kornéllal a fegyvereket ellenőrzi a ver­seny előtt (A szerző felvétele) Nagy László, a helyi nemzeti bizottság elnöke, a vadásztársa­ság elnöke elmondta, hogy körze­tükben elegendő szarvas, óz és apróvad van, sót az utóbbi évek­ben vaddisznók is élnek a környe­ző erdőkben. Az állatoknak szen­telt figyelem eredményeként gya­rapodik az állomány, így tavaly 12 darab szarvast, 7 darab vaddisz­nót, 14 darab őzt és több apróva­dat adhattak át a felvásárló válla­latnak. A vadásztársaság az ötvenes években alakult. Jelenleg 29 tagja van. Valamennyien lelkesen védik az állatokat és a természetet. Már hagyományosan segítenek a du­naszerdahelyi erdőgazdaságnak a fásításban, a gyomirtásban, a szénakaszálásban, etetőket ké­szítenek a vadnak, gondozzák a legelőket és ügyelnek arra, hogy a vadászatok ne befolyásolják kedvezőtlenül a természetet. A vadászok aktívan bekapcso­lódnak a választási programok tel­jesítésébe, a Z-akció keretében részt vesznek a környezetszépí­tésben. Tavaly 300 órát dolgoztak a közterületek rendezése során és több mint ezret saját klubhelyisé­gük építkezésén. Hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére a közel­múltban honvédelmi napokat ren­deztek. Az ennek keretében meg­rendezett céllövó versenyen 96- an vettek részt és nemcsak a du­naszerdahelyi járásból. A győztes a hazai Méri Tibor lett, a második helyen a szarvai (Rohovce) Derzsi Sándor, a harmadikon pedig a csallóközcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove) Iró Gyula végzett. A sike­res rendezvényen Vajka csaknem valamennyi lakosa részt vett és a környező községekből is sok látogatójuk volt. A siker a vadász- társaság lelkes vezetőinek és tag­ságának köszönhető. JOZEF SLUKA a bíróság, hogy három évig ingye­nes praxist folytasson egy fejlődő országban. Ettől függetlenül az amerikai börtönök hírhedtek zsú­foltságukról, s arról, hogy az elítél­tek közt többségben vannak a ki­sebbségi népcsoportok tagjai. A szocialista országokban, így hazánkban is a bíróságok csak olyan büntetést róhatnak ki a vád­lottra, amely alkalmazását a tör­vény lehetővé teszi. A büntetések nagy választéka viszont elkerülhe­tővé teszi a bírói önkényt. Büntető törvénykönyvünk kereken tíz bün­tetési nemet ismer. (A halálbünte­tést, s a tizenöt évet meghaladó szabadságvesztést rendkívüli büntetésként említi). A törvényben felsorolt büntetések fele szinte ki­zárólagosan vagyoni hátrányt okoz, mások pedig inkább meg­előző jellegűek (a tartózkodási és foglalkozási tilalom, a kiutasítás). A Btk ugyanakkor lehetővé teszi a szabadságvesztés végrehajtásá­nak próbaidőre való elhalasztását, a feltételes szabadlábra bocsáj- tást, sót még azt is megengedi, hogy a bíróság eltekintsen a bün­tetés kiszabásától. Igaz ugyan, hogy a bíróságok az évről évre csökkenő arányban kirótt szabad­ságvesztés mellett leggyakrabban a büntetés végrehajtásának pró­baidőre való felfüggesztését és a vagyoni hátrányt okozó javító­nevelő intézkedést alkalmazzák önálló büntetésként - csak elvétve a foglalkozástól való eltiltást, s még ritkábban tekintenek el a büntetés kiszabásától. Az utóbbi lehetőséget főleg a fiatalkorú elkö­vetőknél használják ki, tekintettel bűncselekményük alacsony társa­dalmi veszélyességére, valamint arra, hogy a szabadságvesztés a még nem kifejlett személyiség­gel rendelkező fiatalban dacot vál­tana ki, s végleg szembeállíthatná a társadalommal. Jogpolitikánk a szabadság- vesztés alkalmazása fokozatos visszaszorítása érdekében az utóbbi időben elsősorban a társa­dalmi ráhatás, a munkahelyi kol­lektívák, társadalmi szervezetek segítségével igyekszik elérni a büntetés célját, az elítélt megja­vítását. A társadalmi szervezetek egyre gyakrabban élnek törvény­adta jogukkal, hogy a vádlottak padjára került tagjukért, megjavu- lásáért kezességet vállaljanak. Amennyiben a bíróság elfogadja az ilyen kezességvállalást, a sza­badságvesztés végrehajtását pró­baidőre függeszti fel vagy az el­ítéltet feltételesen szabadlábra bo- csájtja. A feltételes elítélésnek tár­sadalmi haszna vitathatatlan; az elítélt a munkahelyén tovább végzi társadalmilag hasznos mun­káját, társai sokkal eredménye­sebben tudnak hatni rá, mint a börtönök társadalma. Ugyanak­kor áttételesen, de befolyásolja a kezességvállaló jogtudatát, po­zitív viszonyát a jogrendhez, hi­szen látják, hogy a törvénysértés nem maradt büntetés nélkül, s fo­kozza bennük a társadalmi együtt­élés szabályai megtartásáért ér­zett felelősséget, hiszen társukra személyes példamutatásukkal is hatniuk kell. FEKETE MARIAN Nyáron is akadnak hűvösebb napok, ilyenkor sokan keresik fel a termálfürdőt (Miroslav Vodéra felvétele) Szolgáltatás - házközeiben Egy táskányi javítani valót ho­zott. Ki tudja mióta hevert haszná­latlanul az öt esernyő és mennyi bosszúságot okozott a konyhá­ban, hogy életlenek a kések, az ollók.- Ezt is megjavítja, ezzel is tud valamit csinálni? - fordul a fiatal- asszony Balogh Árpádhoz. - Per­sze, csak hagyja itt és holnap ilyentájt jöhet értük - válaszolta. Átadta az igazoló szelvényt és a következő érdeklődőhöz fordult.- Holnap munkából jövet zseb­késemet megvárásra is megkö­szörüli? Naponta használom, ezért nem szeretném itt hagyni, most meg látom sokan vannak.- Jól van, jöjjön holnap - vála­szolta, aztán hozzám fordulva folytatta: - Főképp estefelé keres­nek fel sokan, ilyenkor a legna­gyobb a forgalom. Ez természetes is, hiszen nap­közben a lakótelepek elnéptele­nednek, legfeljebb a gyermekgon­dozási szabadságon levó anyukák meg az idősebbek tartózkodnak otthon, vagy mennek bevásárolni. Ez Bratislavában a Duna jobb partján elterülő városrészt is jel­lemzi. Azt is elmondhatjuk róla, hogy a lakásokkal egyidóben nem készültek el a járulékos beruházá­sok - következésképp a szolgálta­tások terén bőven akad még ten­nivaló. Ezért is nagy az érdeklő­dés az olyan szolgáltatás iránt, mely nemcsak hogy a lakótelepen nem található meg, hanem a vá­rosközpontban sem működik. Te­hát nem véletlen, hogy az ovsištei lakótelep Centrum üzletháza mel­letti „mozgó“ szolgáltató részleg­re felfigyelnek a környék lakói. S hogy mi minden javítását, felújítását vállalja Balogh Árpád? Közönséges és összecsukható hazai és import esernyők javítá­sát, a huzatok felújítását is bele­értve. Mindenféle kések és ollók, valamint darálók késeinek élesíté­sét is elvégzi, de a meghibásodott varrógépeket is üzemképessé teszi.- Nálunk a családban hagyo­mánya van a mesterségemnek. Apám, nagyapám, s talán még az ő elődei is ezt csinálták. Igaz, én szakmát tanultam, értek a gépek­hez, de az említett munkák végzé­se mindig nagyon közel állt hoz­zám. Szeretem a foglalkozáso­mat, s örülök, ha az emberek elé­gedettek munkámmal. Mozgó üzemével - egy átalakí­tott tehergépkocsival, mely lakásul is szolgál, bejárta már hazánk sok-sok városát. Megy, ha hívják, s addig marad egy-egy települé­sen, amíg érdeklődés van munká­ja iránt. Hétvégeken viszont min­dig hazautazik családjához. Most a szünidőben a két gyerek és a feleség is vele tart.- Néhány műveletet már én is megtanultam, segítek a férjemnek- mondotta Balogh Árpádné, aki éppen az egyik esernyőt „öltöztet­te“ új ruhába.- Nekem nincs hol tárolni hete­kig, hónapokig a javítani valót- folytatta Balog Árpád, - a lakos­ság is azt várja el, hogy mielőbb visszakapja kijavított holmiját. Na­ponta annyit dolgozom, amennyire épp szükség van. Akár éjszaka is. Ha megígérem, másnapra kész lesz, ezt meg is tartom. A legtöbb szolgáltató vállalat­ban a pótalkatrészek hiányára hi­vatkozva nem végzik el gyorsan a vállalt munkát, még az ígért határidőn belül sem. Ez Balogh Árpádnál nem fordul elő. Ha nincs alkatrész, hát elkészíti. Érdeke, hogy menjen a bolt. A Galántai (Galanta) Városi Nemzeti Bizottság kisüzemének dolgozója. Amint azt Olga Laššúo- vá, a vezető helyettese elmondot­ta, otthon, a városban, de a járás­ban sem élne meg az ilyen szak­ember, nem volna állandóan mun­kája.- így nekünk is megéri, a dolgo­zónknak is, meg bizonyára azok a nemzeti bizottságok is jól járnak, amelyek közreműködésünkkel elé­gítik ki a lakosság igényeit - mon­dotta. Tehát ily módon is meg lehet közelíteni a szolgáltatások javítá­sának kérdését. Hogy ne az em­bereknek kelljen utazni a szolgál­tatások után, hanem azok jöjjenek közelebb hozzájuk - erre jó példa az említett eset. DEÁK TERÉZ APRÓHIRDETÉS MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1985. augusztus 14-én ünnepli 50. születésnapját a legdrágább édesapa és nagyapa Hromada Ferenc Hroboňovóban. E szép ünnep alkalmá­ból szívből gratulálnak, s jó erőt, egészséget kívánnak felesége, leánya, fiai, menyei, és a két kis unoka: Tibiké és Zolika, akik sokszor csókolják a nagy­apát. Ú-2145 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a Gém. Horkai cellulózgyár dolgozói­nak, munkatársaknak, barátoknak, mindazoknak, akik 1985. július 3-án elkísérték utolsó útjára a rožňavai te­metőbe drága halottunkat Dusza Károlyt, akit a halál életének 64. évében raga­dott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, őszinte részvétnyil­vánítást, amelyekkel igyekeztek enyhí­teni mély fájdalmunkat. Emlékét örökkö őrző felesége, fiai, menyei, unokái, testvérei és az egész rokonság. Ú-2207 ■ Ezúton mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, munka­társnak, aki 1985. július 9-én elkísérte utolsó útjára a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) temetőbe a szerető fiút, férjet, édesapát és nagyapát Kevicky Jánost - Istvánt, akit a halál 50 éves korában ragadott ki családja köréből. Külön köszönetét mondunk a polgári ügyek testületének és a Lengyár igazgatójának a szép búcsúbeszédért, a sok virágért, koszo­rúért, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja. Ú-2208 ■ Életünk legfájdalmasabb napja ma­rad 1983. augusztus 14-e. Ezen a na­pon hirtelen hagyott itt bennünket 47 éves korában a drága jó férj, édesapa, após, nagyapa, fiú és testvér Gasparík József Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a 2. évfordulón. Emlékét örökké őrző felesége, lá­nya, veje, unokája, édesanyja, és az egész rokonság. Ú-2137 ■ Az idő múlik, de a bánat soha nem szűnik, mert mindig hiányzik körünkből a felejthetetlen férj, drága jó édesapa, após, nagyapa, dód nagyapa és testvér Fördős Lajos Sárrét - Blahová, akine' 1983. augusztus 14-én dobbant utolsót szerető szíve és megállt dolgos keze. Akik ismerték, gondoljanak rá szeretettel és szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú második évfordulón. Emlékét örökké szívében őrzi fele­sége, Juliska, gyermekei és az egész rokonság. Ú-2182

Next

/
Thumbnails
Contents