Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-13 / 189. szám, kedd

A munka vonzásában Jó munkafeltételeket teremteni a dolgozóknak - ez az üzemek, gyárak vezetőinek egyik célja, mert tudják, könnyebb jobb eredmé­nyeket elérni ott, ahol minden a dolgozót segíti. Ott, ahol van üzemi konyha, üdülési lehetőség, ahol a tágas műhelyek mellé zuhanyo­zókat is építettek, ahol van vállalati bölcsőde, óvoda, és folytathat­nánk a sort. Ám nehezebb munkafeltételek mellett hiánytalanul teljesíteni a kitűzött feladatokat nem könnyű, de mint erről a nemes- ócsai (Zemianská Olöa) cipőgyárban meggyőződhettünk, nem is lehetetlen. Régi és újabb épületek alkotják a partizánskej Augusztus 29-e Ci­pőgyár nemesócsai üzemrészle­gét. A gyár udvarára a nyitott abla­kokon keresztül kihallatszik a gé­pek zakatolása, jelezvén, nyár ide, hőség oda, a munka, a termelés nem állhat meg.- Szorgos, becsületes, dolgos, kitartó emberek élnek ezen a vidé­ken, akikkel együttműködni köny- nyű - vallja beszélgetésünk elején Roman Emil üzemvezető. - Mun­katársaimmal, ötszázharmincan dolgozunk itt, azon vagyunk, hogy az évi száz-száztízmillió korona értéket mindig elérjük. S hogy ez az összeg mit takar? Kílencszáz- ezer pár cipót és egymillió-kilenc- százezer cipófelső megvarrását. Mivel dolgozóink között túlsúlyban vannak a nők (85 százalék), fon­tosnak tartottuk, hogy a kisgyer­mekes anyákon segítsünk első­sorban. Jól működik a minibölcső- de, és négymillió koronával mi is hozzájárulunk a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság épülő bölcsődéjének és óvodájának épí­tési költségeihez. Ezáltal még könnyebb lesz a nálunk dolgozó anyák helyzete. Az üzemvezető beszélt a színvonalas egészség- ügyi ellátásról is, megemlítette, hogy fontosnak tartják a megelő­zést, ezért a zajos munkahelyeken dolgozók rendszeresen ellenőr­zésre járnak, nehogy hallásuk ká­rosodjon. - A munkavédelmi elő­írások megtartására is ügyelünk, s talán ezért nem fordult elő az üzemben súlyosabb baleset - kapcsolódott be a beszélgetés­be Laky László, az üzemvezető helyettese. Elmondta azt is, hogy náluk nem gond a fülvédó haszná­lata ott, ahol viselése indokolt. A gyártási folyamat megköveteli, hogy néhányan acetonos ragasz­tóval dolgozzanak, melynek belé­legzése az egészségre káros le­het. Ezért a gépsorra elszívóbe­rendezést szereltek a dolgozók egészsége védelmének érde­kében.-Az új csarnokban légkondi­cionáló biztosítja majd az évszak­nak megfelelő hőmérsékletet, igaz, majd csak két év múlva - kö­zölte, majd üzemnézóre invitált. Közben elmondta, hogy a varró- múhelyekben kétmúszakos a munka, s a nemesócsai barexci- póket többnyire a Szovjetunióba szállítják. - A mennyiségi mutatók teljesítése ma már nem volna ele­gendő, oda kell figyelni a minő­ségre is, hiszen az igények egyre nagyobbak - közölte kísérőnk. Jo­gos büszkeséggel beszélt arról, hogy az üzemben dolgozók ki­lencvenöt százaléka bekapcsoló­dott a szocialista munkaverseny­be, hogy huszonhármán arany-, harminchétén ezüst- és kettó- száznyolcvankilencen már bronz­jelvényesek, hogy néhány hét le­forgása alatt újabb nyolcvan bri­gádtag kapja meg a különböző jelvényeket. - Azt akarjuk, hogy az itteni üzemrészleg még az idén elnyerje a szocialista munka üzemegysége elmet. Megtudtuk továbbá, hogy több mint ötven munkatárs vállalati, illetve ágazati kitüntetésben részesült. Tovább haladva a varrórészlegre értünk, ahol Bödök Ilona mester elmond­ta, hogy ők egy-egy műszak alatt ezerötszáz fekete posztó felső­részt varrnak. - Mi vagyunk a ,.szerencsés műhely“ - közli mosolyogva, - itt nem változik a fazon, jók a munkakörülmények, nem akadozik az anyagellátás, ezáltal a harminchárom tagú szo­cialista munkabrigád jól teljesítheti feladatait. A szabászati részlegen keve­sebb volt a hely, de Pálfy László szabászt ez nem zavarta. Gépe mellett állt, sorba rakta a késeket, szabta a cipőfelsőket, ügyelve ar­ra is, minél kevesebb anyag vesz- szen kárba. A következő csarnok­ban bizony sűrűn voltak az embe­rek, lehettek itt kétszázan is.- Ilyen körülmények között tel­jesíteni a kitűzött feladatokat nem könnyű - mondta Bugár Margit mester, miközben az egyik varró­gépnek az előcsarnokban keresett helyet. - Titenhárom nap alatt ez már a negyedik cipófazon, mind­egyik fazonhoz más-más gépre van szükségünk. De ez még a ki­sebb baj, a nagyobb az, hogy anyaghiány gátolja munkánkat. Ugyanezt hallottuk a cipőgyártó részlegen, ahol a munka is meg­állt, mert nem érkezett meg a beí­gért cipőtalpszállítmány. A ma­gyarázatot az üzem vezetőjétől kaptuk.- Sajnos, az anyagellátás aka­dozását, illetve folyamatosságát mi nem tudjuk befolyásolni. Az anyaüzemből, Partizánskéből kapjuk a szükséges talpakat, s mert nincsenek raktáraink, na­ponta érkezik a teherautó, ha ér­kezik... S mert elérkezett az ebédidő, megkérdeztük, hogyan oldották meg a dolgozók étkeztetését.- A komáromi (Komárno) cipő­gyárból hozatjuk az ebédet, két hónapja már kétféle ételből vá­laszthatunk. Sajnos, csak kevesen étkeznek, hiszen a felmelegített étel már nem olyan kívánatos, mint a friss. Az üzemi konyha felépítése egyelőre lehetetlen- tárja szét karját az üzemvezető viszont jó szolgálatot tesz a gyár területén található büfé. Pálfy Mária, a büfé vezetője el­mondta, hogy a havi bevétel ki­lencvenezer korona, s a déligyü- mölcsön és a fagyasztott halon kívül szinte nem ismernek hiány­cikket; a dolgozók helyben meg­vásárolhatják nemcsak a felvágot­tat, hanem a konyhakész csoma­golt húst, tejet, kenyeret is. Nyár lévén, szóba került az üdültetés kérdése is. - A hazai beutalók iránt szinte nincs igény- közölték informátoraink.- A Rozsnyói (Rožňava) járásban levő úttörőtáborba csak tizenöten jelentkeztek, igaz, ha mód volna rá, a külföldi (Jugoszlávia, Bulgá­ria, Szovjetunió) nyaralásokra szí­vesen mennének többen is. Ked­veltek a kétnapos kirándulások, ÚJ SZÚ 1985. VIII. 13. Az idén volt 115 éve annak, hogy felfedez­ték hazánk legna­gyobb jégbarlangját, a dobšinait. A barlan­got 1870. június 15- én Ruffinyi Jenő hely­beli bányamérnök Ondrej Megával és Gustáv Langgal kö­zösen tárta föl. Hosz- sza 1386 méter, de a közönség előtt a barlangot csak 475 méter hosszúságban nyitották meg. Az ide­genforgalmi főidény­ben a látogatók szá­ma naponta a 3000-et is meghaladja. A ké­pen: látogatók egy csoportja a Ruffinyi- folyosón. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) amelyeken felváltva vesznek részt az egyes műhelyek.- Nagyon jó baráti kapcsolato­kat tartunk fenn a Tatai Cipőgyár­ral - közölte Laky László. - A na­pokban rendezzük meg a már ha­gyományos sportnapot, fociban, lövészetben és kézilabdában mér­jük össze erőnket. Jól jön ez a kis lazítás a megfeszített munka után - szólt közbe ismét az üzemveze­tő, majd hozzátette: - S meg is érdemeljük, hiszen az első félév feladatait teljesítettük. Az emberek beszédéből ki­tűnt, annak ellenére, hogy munka- feltételeik nem a legjobbak, szere­tik a gyárat, a munkát, s módot találnak arra is, hogy a szerény lehetőségekhez mérten környeze­tüket szebbé tegyék. A közeli vá­ros, Komárom, a korszerűbb mun­kakörülmények nem vonzzák őket. Mi az mégis, ami a gyárhoz köti őket? Szorgos, becsületes, dolgos, i kitartó emberek élnek ezen a vidéken - mondta beszél­getésünk elején az üzem vezetője. Talán ez a legjobb válasz a feltett kérdésre. PÉTERFI SZONYA Csaknem 10 ezer tonna nyersanyagot dolgoz fel évente a lévai (Levice) Levitex pamutipari vállalat. Ebből a mennyiségből évente 350 tonna hulladék keletkezik. Mivel értékes importált nyersanyagról van szó, keresték a módját annak, hogyan hasznosíthatnák a hulladékot. Júliusban helyezték üzembe a hulladéktisztitó autamata gépsort, amely évente 160 tonnát dolgoz fel, és gazdasági haszna meghaladja a 2,5 millió koronát. A képen: Éva Lehocká a hulladékot a gépsorba helyezi. (Pavol Neubauer felvétele - ČSTK) Piaci helyzetjelentés MIT ÁLLAPÍTOTTAK MEG AZ ELLENŐRÖK? Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrzései során azt is felméri, hogy a piacokon ki, hogyan és mennyiért árul. Vagyis arra kíváncsi, hogy a kisterme­lők hogyan értékesítik termékeiket. Törvényeink pon­tosan meghatározzák, hogy a kistermelők a nemzeti bizottság engedélye alapján árusíthatnak, miközben nem szabad senkit foglalkoztatniuk (csak a családta­gok ingyenes segítségét vehetik igénybe), és rend­szeresen fizetniük kell az adót. Ezenkívül kötelesek megtartani a meghatározott kiskereskedelmi árszin­tet, ügyelniük kell arra, hogy árujuk ne legyen egész­ségre ártalmas, piaci standjukon fel kel tüntetniük nevüket és lakhelyüket, kérésre fel kell mutatniuk személyi igazolványukat, a nemzeti bizottságtól kapott engedélyt, valamint a piaci illeték megfizetését igazo­ló szelvényt. Csakis a saját maguk által termesztett termékeket árusíthatják, tehát tilos az üzletekben vagy más állampolgároktól vett áru értékesítése. Árdrágítások Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség minden évben ellenőrzi a piacokat, hogy megakadályozza a vásárlók megkárosítását. Május­ban és júniusban a közbiztonsági szervek tagjaival együtt több pia­con jártak munkatársai. A 340 ellenőrző bevásárlás közül 171 esetben állapítottak meg árdrágí­tást, 100 korona értékű vásárlásra 29,50 korona árdrágítás esett. Az elmúlt évekhez viszonyítva a hely­zet némileg javult, de így sem lehetünk elégedettek. Mindeneke­lőtt azok károsítják meg a vevőket, akik primőr zöldséget és virágot árusítanak, főleg azáltal, hogy ön­kényesen határozzák meg az ára­kat. Igy például július 3-án a ber- nolákovói A. B. Bratislavában az egrest 15 koronáért árusította, mi­közben a legmagasabb ár - a megengedett piaci felárat is beleszámítva - 8,40 korona volt. M. H. három kilogramm eperért 54 koronát kért, ami az jelenti, hogy 30 koronával károsította meg ve­vőjét. E. K. egy szál gerberát 15 koronáért árult, pedig a legmaga­sabb engedélyezett ár 10 korona. A piaci árusok nemcsak árdrágí­tással károsítják meg a vevőket, hanem azzal is, hogy árujukat nem kilogramokban, hanem liter­bögre-, darabszámba mérik. De nemcsak a nyugat-szlováki- ai kistermelők csapják be vevői­ket. Breznóban például egyikük a 9,50 korona értékű szárazborsót és hagymát 12,50 koronával drá­gábban adta. Nem úszta meg ol­csón - 800 korona bírságot kellett fizetnie. Egy példa a Kelet-szlová­kiai kerületből: Michalovcéban J. K. virágokért 261 korona helyett 325 koronát kórt a vásárló ellenő­röktől. Ugyancsak ebben az kerü­letben fordult elő, hogy bizonyos árufajtákat az engedélyezett ár többszöröséért árusították, így például a 18 koronás szalonnát 50 koronáért, a 13 koronás lencsét 40 koronáért, a 0,70 koronás tojást 1,20-ért stb. Még az is előfordult, hogy az üzletben 155 koronáért várásolt férfiinget 180 koronáért árulták. Az üzérkedés és ügyeske­dés határtalan - van aki csempész­árut vagy az üzletekben vásárolt cikkeket próbál értékesíteni, ter­mészetesen felárral. Sokan a má­sok által termesztett virágokat árulják - persze drágábban, mint amennyiért ók megveszik. így a kassai (Košice) piacon naponta virágot árusító I. H. a szegfűt má­soktól vette meg 4 és 5 koronáért, majd 7 és 8 koronáért adta tovább. Az ismételt ellenőrzések során la­kásán összesen kétezer szál szegfűt találtak. Bírálat illeti a nagyráskai (Veľké Raškovce) nemzeti bizottságot is, amely iga­zolta, hogy az egyik helyi lakos felhatalmazza I. H-át az általa ter­mesztett virágok árusítására. Nem egyedi eset, hogy a nemzeti bi­zottság felületességével közvetve az üzérkedést támogatja. Adóbevallások A társadalom támogatja a kis­termelőket és kertészkedóket, hi­szen a piaci kínálatot gazdagítják. Sajnos egyesek visszaélnek ez­zel. Kistermelőként szerepelnek, de tulajdonképpen valóságos vál­lalkozók lettek belőlük. Ellenőrző szerveink többüket leleplezték - összehasonlították kertjük nagy­ságát az árusításból származó be­vételükkel és adóbevallásaikkal. Az eredmények megdöbbentőek. Valamennyi szabálysértőt vagy a nemzeti bizottságok vagy a bűn­üldöző szervek felelősségre vonják. Az adócsalások közül egy ese­tet említünk meg. A sabinovi M. T. és J. C. nem volt munkaviszony­ban, kizárólag virág termesztésé­vel és árusításával foglalkozott. Három korszerű üvegházukban 972 négyzetméternyi területen ter­mesztettek szegfűt. Számítások szerint a „kistermelők“ 1984-ben 188 400 darab virágot termesztet­tek, ami az átlagos hatkoronás árat számítva 1 130 400 korona bevételt jelent. Ha adóbevallásuk­ban valóban egymilliót említettek volna, lényegében rendben lenne a dolog. Egyikük azonban 24 ezer, másikuk 27 ezer korona bevételt ismert be, s így 493 522 koronával kevesebb adót fizettek, vagyis csaknem félmillióval megkárosí­tották az államot. Hasonlóan járt el a nagyráskai A. K., aki a 174 413 korona bevétel helyett csak 9850- et ismert be (igaz, a nemzeti bi­zottság ezt az összeget 25 ezerre felemelte). A nagykaposi (Veľké Kapušany) A. M. 187 000 korona helyett 25 ezret, a bodrogszerda- helyi (Streda nad Bodrogom) A. T. 75 ezer korona helyett 17 800-at ismert be. A felsorolást, sajnos, folytathatnánk. Valamennyi eset­ben az illetékes nemzeti bizottsá­gok utólag behajtják az elmaradt adót, és az üzérkedőket szocialis­ta törvényeink értelmében felelős­ségre vonják. Veszélyeztetik az egészséget A közvélemény tudja, milyen ártalmas olyan zöldség fogyasztá­sa, amelynek termesztésénél a megengedettnél több műtrágyát használtak. Tudnak erről a kister­melők, kertészkedók és piaci áru­sok is. Ennek ellenére sokan nin­csenek tekintettel vevőik egészsé­gére, a nitrogéntartalmú műtrá­gyák alkalmazása során nem tart­ják meg a szabályokat. Az ilyen termesztők mielőbb látszólag szép retket, hagymát, salátát, sárgaré­pát, káposztát, uborkát stb. akar­nak a piacra vinni. Minél nagyobb és szebb a zöldség, annál maga­sabb árakat kérnek, ám a valóság­ban annál jobban ártanak a vevők, főleg a gyermekek egészségének. Az állami felügyelőség laboratóri­umaiban végzett elemzések során 115 esetből 51 -ben a nitrát és nitrit mennyisége a megengedettnél háromszor, kilenc esetben ötször és hat esetben még többször na­gyobb volt. Különösen kedvezőt­len a helyzet ezen a téren a Ko­máromi (Komárno), Érsekújvári (Nové Zámky), Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) -és Kassai já­rásban. Az SZSZK Kereskedelmi Mi­nisztériuma következetesen védi a fogyasztók érdekeit és egészsé­gét. Á nemzeti bizottságoknak is jobban kellene élniük jogkörükkel, és csakis a kistermelőknek sza­badna engedélyt adniuk a piaci árusításra. Bizonyára hasznos lenne, ha az engedély kiadása előtt szakvéleményt kérnének a közegészségügyi szervektől. A nemzeti bizottságoknak joguk­ban áll, hogy bevonják az enge­délyt az olyan piaci árusoktól, akik egészségre ártalmas termékeket adnak el, a megengedettnél drá­gábban árusítanak, nem respek­tálják a piaci rendszabályzatot. Befejezésül még annyit, hogy az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség szervei az említett ellenőr­zések során tíz esetben a helyszí­nen bírságoltak, 24 esetben 13 800 korona bírságot róttak ki, 40 esetet az illetékes nemzeti bi­zottságra továbbítottak, 34-et pe­dig átadtak a bűnüldöző szervek­nek. Az a tény, hogy például a paprikát darabszámra mérve 266 százalékos felárral árusítot­tak, azt tanúsítja, hogy a piacok vezetésével sok esetben nem a legalkalmasabb személyeket bízzák meg. A piacok igazgatásá­ban a nemzeti bizottságoknak pontosan meghatározott jogkörük van, amelyet nem vállalhatnak magukra az ellenőrző szervek. JÚLIUS SEDLÁČEK, az Állami Kereskédelmi Felügyelőség Központi Felügyelőségének igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents