Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-31 / 205. szám, szombat
KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Augusztus 24-töl 30-ig Szombat: Cartagenában 8 latin-amerikai ország külügyminisztere kezdett tanácskozást a közép-amerikai válság békés rendezéséről Vasárnap: Francia-nyugatnémet csúcstalálkozó volt az Azúrparti Bregancon városában Hétfő: John Block amerikai mezőgazdasági miniszter Moszkvában folytatott tárgyalásokat - Párizsban nyilvánosságra hozták az ún. Tricot-jelentést a Greenpeace mozgalom hajójának elsüllyesztésével kapcsolatban Kedd: Genfben világkonferencia kezdődött az atomso- rompó-szerződés végrehajtásáról - Szovjet-laoszi legfelsőbb szintű megbeszélésekre került sor Moszkvában - Nigériában katonai hatalomátvétel zajlott le Szerda: A delhi kormány a közelgő pandzsábi választásokkal összefüggésben lezárta az indiai-pakisztáni határt Csütörtök: A kétoldalú viszonyról és az ázsiai biztonság kérdéseiről tárgyalt Mihail Gorbacsov szovjet és Dzsambin Batmönh mongol legfelsőbb vezető - Eltemették Samantha Smith-t, aki hétfőn repülőszerencsétlenség áldozata lett - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminisztert iráni látogatása alkalmával fogadta Khamenei államfő Péntek: Az Alois Indra vezette csehszlovák parlamenti küldöttség megkezdte tárgyalásait Phenjanban A Dél-afrikai Köztársaságban az elmúlt hét az újabb apartheid-ellenes megmozdulások és a féktelen rendórterror jegyében zajlott le. A rendőrség kedden tartóztatta le Allan Boesakot (a képen középen), a legnagyobb ellenzéki tömörülés, az Egységes Demokratikus Front alapítóját, a Református Egyházak Világszövetségének elnökét (Telefoto - ČSTK) Cartagenában Közép-Amerikáról Nyolc latin-amerikai ország külügyminisztere a kolumbiai Cartagenában az elmúlt hét végén kétnapos tanácskozást tartott a közép-amerikai válság békés rendezésének előmozdítása céljából. Argentína, Brazília, Peru és Uruguay most első izben csatlakozott a Mexikót, Panamát, Venezuelát és Kolumbiát magában foglaló Contadora-csoporthoz. Ismeretes, a Contadora-orszá- gok egy éve dolgozták ki a „kö- zép-amerikai béke és együttműködés okmányát“. Ezt csupán Nicaragua hajlandó elfogadni, a térség többi országa - az USA nyomására - nem. A békefolyamat így megtorpant, s a helyzetet alapvetően súlyosbító körülmény (a nicaraguai ellenforradalmároknak nyújtott fokozódó washingtoni segítség) mellett Nicaragua és Costa Rica konfliktusa is kiéleződött. Ezért több dél-amerikai ország felajánlotta, hogy intézményes formában is hajlandó támogatni a Contadora-csoport erőfeszítéseit. Peruban július végén született megállapodás az ún. limai egyeztető csoport létrehozásáról. Argentína, Brazília, Peru és Uruguay a közép-amerikai békefolyamatban való részvétellel nagyobb politikai súlyt kíván adni a Contado- ra-csoportnak. Aktív támogatásuk egyben azt is jelzi, hogy a latinamerikai országok többségének az a meggyőződése: a középamerikai konfliktus az egész kontinens ügye, és csakis a a Contado- ra-elképzeléseknek megfelelően, békés úton rendezhető. Ugyanezt hangsúlyozta a carta- genai tanácskozásról kiadott záróközlemény, amely leszögezte, hogy a „limai csoport" is aktív diplomáciai tevékenységet kíván kifejteni a közép-amerikai válság tárgyalásos megoldása érdekében. A külügyminiszterek kitértek arra is, hogy Közép-Amerika gondjait lehetetlen az erő alkalmazásával rendezni, s arra a fontos megállapításra jutottak, hogy a válság gyökerei a gazdasági és szociális egyenlőtlenségből fakadnak, s abban a politikai struktúrában, amely lehetetlenné teszi a néptömegek aktív közreműködését sorsuk alakításában. Amint az várható volt, a nyolc külügyminiszter nem foglalkozott sem az ún. Contadora-békehad- test felállításával, sem a Nicaragua és Costa Rica közötti határ- szakasz demilitarizálásával. Álláspontjuk egyelőre nem egységes arra vonatkozóan, miképpen hajlandók szerepet vállalni e két elképzelés megvalósításában. A carta- genai értekezleten viszont hangsúlyozták, hasznos lenne az Egyesült Államok és Nicaragua közötti közvetlen párbeszéd felújítása. Hatalomváltás Nigériában Afrika az utóbbi időben a híradások főszereplőjévé lépett elő, nem utolsósorban az erőszakos hatalomváltások miatt. Mindez természetesen összefügg a kontinens általános helyzetével, főleg pedig a súlyos gazdasági gondokkal. Nigériában, a földrész legnépesebb államában viszonylag rövid időn belül már másodszor történt katonai hatalomátvétel keddre virradóan, Az emlékezetes 1983-as szilveszteri puccs a korábbi polgári kormányzatot fosztotta meg hatalmától, most viszont katonák váltották fel a katonákat. Helyesebben: lényegében erőátrendezésról beszélhetünk, mivel például Ba- bangida tábornok, az ország új elnöke az előző kormányzatban is befolyásos személyiség volt, s a most megdöntött Buhari tábornokot hatalomra segítő puccs irányítói között szerepelt. A hadsereg Nigéria életében sajátos szerepet játszik. A függetlenség elnyerése (1960) óta eltelt 25 esztendő alatt hosszabb ideig álltak az ország élén katonák mint civilek. A fegyveres erők befolyása 1966 és 1979 között, s különösen pedig a biafrai háború (1967-1970) idején erősödött meg. Afrikában Egyiptom után Nigériának van a legerősebb hadserege. A hetvenes években felfutott kőolajtermelésből származó jövedelmek is lényegében a katonai rendszert szilárdították. Az olaj Nigéria rohamos fejlődésének alapja lett, ugyanakkor - ez ma már nyilvánvaló - átok is volt az ország számára. Főleg az 1979-ben hivatalba lépett polgári kormányzat bánt felelőtlenül ezzel a kinccsel, s szinte kizárólag ezt az ágazatot fejlesztette. A többi ágazat, mindenekelőtt a mezőgazdaság, szinte elsorvadt, s az élelmiszerekből egykor önellátó Nigéria ma jelentős behozatalra szorul. A kedvezőtlen olajpiaci változások hatására a kőolaj termelése s ebből eredően a . központi bevételek a nyolcvanas évek legelején visz- szaestek, a korábbi túlméretezett kiadások és a gazdaságszerkezet aránytalanságai így súlyos gazdasági, politikai és szociális nehézségekhez vezettek. A polgári elnököt, Shehu Sha- garit 1983 októberében még újraválasztották, ám az év szilveszterén már színre léptek a katonák, akik tervei a lakosság lelkes támogatására találtak. Átütő eredményt azonban nem tudtak elérni, s a korábbi feszültségek ismét kiújultak. A most hatalomra került Baban- gida tábornok szerdai rádióbeszédében azt mondta, elődje túlságosan türelmetlennek és hajthatatlannak mutatkozott. Nyilván a hitelfelvételekről korábban folytatott tárgyalások kudarcára utalt, mivel nyomban kijelentette, hogy első feladatának a Nemzetközi Valuta Alappal való „jó kapcsolatok helyreállítását“ tartja. PAPUCSEK GERGELY Phenjanban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea vöröskereszt küldöttsége a hét elején tárgyalt egymással a félsziget északi és déli részén élő, az 1950-1953-as háború következtében kettészakadt családok tagjai kölcsönös látogatásának lehetőségeiről. Képünkön: a két delegáció a tárgyalások megkezdése előtt üdvözli egymást (Telefoto - ČSTK) A szólásokat: eredeti formájukban! Többször is foglalkoztunk már a szólások helyes és helytelen használatával. Hiába figyelmeztetjük azonban a toliforgatókat, hogy ezek a nyelvi eszközök csak a saját formájukban alkalmasak arra, hogy élénkítsék, szemléletessé tegyék stílusunkat, még mindig sok a szólásmegváltoztatás és -keverés. S emiatt a homályos értelmű vagy éppen zavaros mondat. Nézzük a példákat! „Igényességükből egy tapodtat sem hátrálnak“ - írta egy riporter a közelmúltban egy összetartó kollektíváról. Jó tulajdonság az állhatatosság, de az igényességből hátrálni egyébként sem szokás. Ha valaki védi jónak tartott elveit, felfogását, a támadások ellenére is kitart mellettük, arra mondjuk: egy tapodtat sem hátrált. De valamiből egy tapodtat sem hátrálni nem lehet, valamiből csak engedni nem lehet, esetleg, egy jottányit sem. A ióta (ejtsd: jóta), a görög ábécé legkisebb betűjének, az »- nek a neve, s mint ilyen került be a szólásba. Tehát ha azt írta volna szerzőnk: „Igényességükből egy jottányit sem engednek“ - nem akadtunk volna fenn a fogalmazásán. „Erre aztán fenheted a részeges torkodat!“ mondta a feleség az iszákos férjnek egyik lapunkban, s az ajándékba kapott pálinkát elzárta a szekrénybe. Itt megint csak megáll az olvasó: hogy lehet a torkot fenni? Köszörülni szokás ugyan, ha szólás előtt egy-két köhintéssel kitisztítják, de fenni...? Fenni csak a fogat lehet —valamire és valakire. Ha valamire fenjük a fogunkat, ez lehet étel; olyasmi, amit rágni kell. Például: „Már előre feni a fogát a birkapörköltre.“ Lehet továbbá olyasvalami is, amit az ember meg akar szerezni magának; fenhetjük a fogunkat egy szép házra, autóra stb. Fenhetjük valakire is: arra, akire dühösek vagyunk, s bajt akarunk neki okozni. De italra vonatkoztatva nemigen használjuk ezt a szólást. Az igen, hogy fáj rá a foga. A szerző tehát esetleg ezt írhatta volna a pálinkáról: „Ez aztán nem csúszik le a részeges torkodon!“ Vagy: „Erre aztán hiába fáj a fogad.“ „Apáról apára száll itt a fazekasmesrterség“ - állapította meg az újságíró az egyik vidékről. Szállhat apáról apára is, ha már a fiú is apa, amikor e mesterséget megtanulja, de a szólás így mégis zavaró. A mesterség - s bármi más is - apáról fiúra száll a szólás szerint. Ugyanis még gyermek vagy ifjú korukban veszik át az értékeket - főként a megőrzésre várói és továbbörökítendő szellemi kincseket - az ifjabb nemzedék tagjai a szülőktől. De ha mindez az ifjabb nemzedék felnőtt korában történik is: a meglett ember is fia az apának, tehát az apa-fiúi viszony akkor is fennáll. „...mindent elkövet, hogy akadályt hárítson a megegyezés útjába“ - állapította meg a tudósító az egyik nyugati országról. Akadályt hárítani valaminek az útjába nem lehet. A hárít ugyanis ezt jelenti: kivéd, eltérít valamit az útjából, másra fog valamit stb., tehát számításba sem jöhet a szólás értelme szempontjából. Az elhárít meg azt jelenti: valakit vagy valamit valahonnan odább taszít, akadályokat, gátló körülményeket eltávolít stb., tehát a hárít ige az elhárít-nak ez utóbbi, az akadállyal kapcsolatba hozható jelentése miatt került a mondatba. Csakhogy rossz helyre került, mert - egy másik szólás szerint - még elhárítani is éppen valakinek vagy valaminek az útjából szoktunk valamilyen akadályt, nem pedig az útjába. Az útjába - így a megegyezés útjába is - gördíteni szokták az akadályt. Ha már az akadályoknál tartunk, nézzünk meg egy másik példát is, ez sem „marad el“ az előbbi mögött: „Különböző akadályok ütötték fel a fejüket.“. Igaz, az üti fel a fejét, ha elsóízben mutatkozik, ami rossz, káros; s az is igaz, hogy az akadály sem tartozik a jó dolgok közé; mégis idegenül hat ez alanyként a szólásban. A felüti a fejét szólás alanya ugyanis olyan káros dolog szokott lenni, ami hirtelen jelentkezik, és terjedni is kezd, vagy legalábbis megvan a veszélye annak, hogy elterjed. Felütheti a fejét például az elégedetlenség, a széthúzás, a járvány stb. Az akadály azonban nem. A különböző akadályok esetleg keletkezhetnek, gördülhetnek az utunkba, tornyosulhatnak valami elé, felmerülhetnek stb. JAKAB ISTVÁN Színek és képek A nyelvben igen gyakran nem a rossz és a jó, azaz nem a helytelen és a helyes, hanem a jó és a még jobb áll egymással szemben. Az a kifejezés, hogy rendet csinál, nem helytelen, de a rendet teremt kifejezőbb és színesebb nála. Semmiképpen nem lehet kifogásolni, ha valaki úgy jellemzi valamelyik ismerősét, hogy nagyon jószívű és szelíd ember, de ha egyetlen szóval galamblelkűnek vagy vajszívünek mondja, tömörebben fejezte ki magát, és szemléletesebb képet festett róla. Megértjük azt is, ha így panaszkodik valaki: nagy gondban vagyok, de ha ezt mondja: fő a fejem, talán még jobban átéljük a helyzetét, mert - noha lényegében ugyanazt fejezte ki - egy nyelvi képpel még azt is éreztette, hogy olyanféle zaklatott lelkiállapotban van, mint amilyen nyugtalanul áramlik és kavarog valamely fövő étel vagy folyadék. Nem hibás és nem magyartalan az a kifejezés sem: helyrehozza a hibát, a vele legtöbb esetben fölcserélhető kiköszörüli a csorbát azonban a puszta ténymegállapításon kívül még egy kis képpel is megajándékoz bennünket, mert hallatára szinte magunk előtt látjuk azt az embert, aki ragyogó arccal nézegeti újra kiélesített bicskáját vagy más, ismét használhatávó tett vágóeszközét. Minthogy szavainkkal rendszerint nemcsak puszta gondolat- közlés a célunk, hanem érzelmi és akarati hatásokat is el akarunk velük érni, úgy kell beszélnünk és írnunk, hogy alkalomadtán színes szavakat, szólásokat vagy szólásszerű kifejezéseket is használjunk. Ezek - a bennünk levő kép segítségével - mintegy a kézzelfogható valóságot villantják fel hallgatóink vagy olvasóink előtt, és a fogalmak elvont világából a színes kavargó élet közvetlen érzékeléséhez vezetik vissza őket. De természetesen csakis olyan képes kifejezéseket használjunk, amelyek éppen azt mondják, amire gondolunk, amelyekkel fején találjuk a szöget. . O. NAGY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1985. VIII. 31.
