Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-31 / 205. szám, szombat
A kenyér és a béke ünnepe Szép utcákon vonultak az aratókoszorúkat vivő menetek Már a reggeli órákban lázasan készülődtek a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz tagjai a nagy eseményre. Félretették az aratás porával belepett munkaruhájukat és előkészítették az ünneplőt. Többségük fehér inget öltött, mert ilyen ünnepi alkalommal ebben illik megjelenni a felvonuláson és az ezt követő gyűlésen. A késő délelőtti órákban a tűző napsütésben csoportosan jöttek a központi iroda felé, ahol egy népi zenekar fokozta a jókedvet. [gy kezdődött az új kenyér és a béke ünnepe ebben a virágzó egységes földműves-szövetkezetben, amely a Galántai (Galanta) járás egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalata, öt falu dolgos földművesei találják meg benne megélhetésüket. Ebédidőben, összehangolva két irányból indultak a menetek a falvak szép utcáin, amelyeket korszerűbbnél korszerűbb, többnyire emeletes házak szegélyeznek. Jó magam is beálltam a sorba, mert olyan felemelő érzés volt azok között lépkedni, akik még nem is olyan régen a határban verejtékeztek azért, hogy hazánk minden polgárának asztalán ott legyen a foszlós bélű kenyér. A két menet a hidaskürti futball- pálya előtt találkozott, ahol a szövetkezet fóagronómusa emelt fővel jelentette, hogy learatták a gabonát. A termés raktárakba került, a szalmát összehordták és szépen bekazlazták. A bokréták felfűzése után került sor a legszebb aktusra. Horváth István, az efsz elnöke szertartásosan, áhítattal szegte meg az új búza lisztjéből sütött kenyeret. Felmutatta a jelenlevőknek, íme itt van munkánk eredménye. Sorra kínálta a körülötte lévőket, akik az ízlelés után azt mondogatták, jó ez a kenyér, jobb mint a tavalyi. Ezután összefonódtak a menetek és jelképezve a kialakult egységet, a díszemelvény elé érkeztek, ahol meghallgatták a rövid értékelő és köszöntő beszédeket. Mert ilyenkor így szokott ez lenni. A jó munkáért dicséret jár. Karácsony Sándor, a szövetkezet alelnöke nagyra értékelte az aratók becsületes és odaadó munkáját. Igazán mindent megtettek azért, hogy minél nagyobb legyen az új kenyér. A felszabadulás 40. évfordulója évében lényegesen hozzájárultak az élelmiszer-ellátás javításához. Szilárdították szocialista hazánkat. Az efsz elnöke többször is megemlítette, hogy az öt falu földművesei egymásra találtak. Az egyesülés óta sikert sikerre halmoznak. A tizenharmadik aratóünnepélyen már a gazdálkodás megszilárdulása és magas szintje jellemző szövetkezetükre. A gabona igazán jól fizetett. A búza átlagos hektárhozama 7,10 tonna volt. A tavaszi árpa nagy részét a sörgyáraknak adták el, amiért jó pénzt kaptak. Az üzemgazdász beszámolójából kiemelkedett az a rész, amelyben arról beszélt, hogy egyre kifizetődőbben gazdálkodnak. Az évi nyereség tervét a félévben 51,99 százalékra teljesítették, pedig a bevételek nagyrésze majd ezután érkezik a közös kasszába. Baráti köszöntők hangzottak el az árnyas fák alatt. A magyarországi Fejér megyei abai Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet üzemi pártszervezetének titkára egy szép vázát nyújtott át a Vörös Csillag Efsz elnökének, az együttműködés szorosabbra fűzése jelképéül. Az ünnepi aktusok lezajlása után sportrendezvények és kultúrális műsorok szórakoztatták a tagságot. Akinek pedig az esti órákban kedve volt, táncra perdülhetett. Mert ez is az élethez tartozik. Vigadtak, akik jó munkát végeztek. BALLA JÓZSEF Horváth István a szövetkezet elnöke megszegi az új kenyeret. (A szerző felvételei) Ami a második világégést megelőzte A háború első napja: péntek ÚJ SZÚ 5 1985. VIII. 31. A Nemzetek Szövetsége megalakulásával (1919) - amely később a Népszövetség néven vált ismertté úgy látszott, hogy az első világháború egyúttal az utolsó lesz az emberiség történetében. Hiszen a győztes nagyhatalmak hívták életre (s tagjai lehettek a legyőzött államok is), kötelezettséget vállalva, hogy megvédik egymást, elkerülik a háborút, még ha ellentétek adódnak is köztük. A szövetség (székhelye Genf lett) kimondta, hogy minden nemzet függetlensége szent, s hogy minden szerződést tiszteletben kell tartani. De nem csatlakozott minden állam a Népszövetséghez (például az USA sem, holott éppen Wilson elnök javasolta a létrehozását), és a magasztos elveket sem tartotta minden tagállam kötelezőnek. Példa rá Japán; megtámadta Mandzsúriát... és 1933-ban- ugyanabban az évben Németország is - kilépett a szövetségből. A Szovjetunió 1934-ben lett a tagja. A Népszövetség azonban tétlenül nézte hogy a német hadsereg bevonul a Rajna-övezetbe (demili- tarizált övezet!), hogy Németország bekebelezi Ausztriát, feldarabolja Csehszlovákiát... Új párt alakul Talán maguk a pártalapítók sem gondolták, amikor egy müncheni sörcsarnokban megalapították pártjukat a Nemzetiszocialista Német Munkás Pártot, hogy alig egy évtized múlva az övék lesz a hatalom az országban. A nácik szervezkedtek, garázda akciókat folytattak. A Reichstag felgyújtása- 1933. február 27-én volt az első támadás a béke ellen. A kommunistákat vádolták a gyújtogatással s minthogy a tettet mégsem sikerült rájuk bizonyítani, két hónappal később Berlinben máglyát raktak- húszezer „eretnek“ könyvből. Hajsza indult a német nép két „ellensége“, a kommunisták és a zsidók ellen; tudósok vizsgálták a koponya méreteit, s a parkokban tábla került a padokra, s rajta felirat: csak árjáknak... A Vezér tervei- ..., a mi 85 milliós népünk számára igazságos egy minden más nemzeténél tágasabb élettér!- Ezeket a szavakat Hitler mondta 1937-ben, amikor már négy éve birodalmi kancellár volt, és amikor már egy éve tartott a spanyol polgárháború. Ismertette terveit: Ausztriát Németországhoz csatolni, Csehszlovákia önállóságát megszüntetni, területéből a magyaroknak és a lengyeleknek is juttatni... - Ha lehet, Ausztriát és Csehszlovákiát békésen fogjuk elfoglalni - mondta. Sajnos lehetett. 1938. március 13-án Hitler bevonult Bécsbe. A müncheni egyezmény a független Csehszlovákiát is kiszolgáltatta a náciknak. 1939 márciusában Hitler Berlinbe hívatta Csehszlovákia miniszterelnökét és külügyminiszterét (Háchát és Chval- kovskýt), és közölte velük: a hadsereg ne tanúsítson semmiféle ellenállást a Csehszlovákiába behatoló német csapatokkal szemben. Hácha „a cseh nép és az ország sorsát bizalomteljesen a Német Birodalom Vezérének kezébe helyezte“. Bevonulás pompa nélkül 1939. március 15-én, este háromnegyed nyolckor a német csapatok bevonultak Prágába. Elkeseredett tömeg fogadta őket, olyannyira, hogy Hitler - nem érezve magát túlságosan biztonságban - csak a Hradzsin ablakából nézte a várost. A csehszlovák hadsereg egyetlen lövés nélkül megadta magát, s ez még a német hadvezetést is meglepte, hiszen a Fali Grün-nek (Zöld-terv) megfelelően a németek a csehszlovákiai hadműveletekben 39 hadosztályt akartak bevetni, Csehszlovákia pedig 45 hadosztállyal, 1582 repülőgéppel, 469 harckocsival, 5700 különféle űrméretű tüzérségi és egyéb fegyverrel rendelkezett. A katonai szakértők így vélekedtek: ,.mindenki csodálkozott a cseh határ menti erődítményeken. Szakembereink elképedtek, amikor a próbatüzeléskor lövege- ink, amelyeket ezek ellen az erődítmények ellen kellett volna alkalmazni, hatástalanoknak bizonyultak. Hitler maga is megérkezett a volt határra, hogy személyes benyomásokat szerezzen ezekről az erődítményekről, s megrendülve távozott. A bunkerok meglepően erősek, rendkívül ésszerűen telepítettek, és a terep nagyszerű kihasználásával mélyen lépcsó- zöttek voltak. Ha egy erős védelem körülményei között kellett volna elfoglalni őket, ugyancsak sok vért kellett volna áldoznunk. “ A csehszlovák hadsereg erkölcsi fölényben is volt; a kormány megakadályozhatta volna az ország feldarabolását, de nem vette igénybe a Szovjetunió felajánlott segítségét. Inkább fejet hajtott Hitlernek, s tettét azzal indokolta, hogy bárminemű ellenszegülés kerül rá. Harminckilenc májusában ugyanis mindkét szövetséges kötelezte magát, hogy ha Németország megtámadja Lengyel- országot, ók megtámadják Németországot. A béke utolsó napján, 1939. augusztus 31-én, 12 óra 40 perckor Hitler aláírta az 1. számú direktívát, ami azt jelentette: a Fali Weiss (Fehér-terv) végrehajtandó. Helmut Naujocks SS-tiszt Glei- witzben (ma Gliwice, bányaváros Dél-Lengyelországban) várta a telefonhívást. Majd a parancs értelmében ötödmagával autón a városi börtönhöz hajtott. Ott a rendelkezésére bocsátottak egy tucatnyi rabot, akiken este már lengyel egyenruha feszült. Az ál-lengyelek megrohanták a helyi rádióállomás épületét, s rövid tűzharc után a rádióban lengyel nyelvű felhívás hangzott el, hogy eljött az idő, fogjunk össze, öljünk meg minden németet. A német rádióadók még A háború első napja: mosolygó német katonák eltávolítják a határ- sorompót (Foto: Interpress) Németországgal szemben a békét veszélyeztetné. Hitler bevonulásának második napján megalakult a Cseh-Morva Protektorátus; a kormány élére Rudolf Beran került. Hitler kinevezi Kari Von Neurathot helytartónak, K. H. Frankot államtitkárnak. A Szovjetunió még aznap tiltakozó jegyzéket bocsát ki: nem ismeri el Csehszlovákia feldarabolását; még a hónap folyamán megalakul a Szlovák Állam (Tiso miniszterelnök ezt táviratozta Hitlernek: „...a szlovák állam az ön védelme alá helyezi magát. A Szlovák Állam kéri önt a védelem elvállalására. “) hónapokig tartanak a végül is eredmény nélküli angol-francia -szovjet tárgyalások; és augusztus 23-án Moszkvában aláírják a német-szovjet meg nem támadási egyezményt. A béke utolsó napjai A versailles-i szerződés 87. cikkelye szerint a nyugatlengyel terület jelentős része Németországnak maradt. Az amerikai, angol, francia kormány nem volt hajlandó teljesíteni Lengyelországnak a tengeri kijáróért támasztott követeléseit, ezért létrehozták az ún. lengyel korridort, amely a német -lengyel ellentétek forrása lett. Gdanskot „szabad várossá“ nyilvánították. Hadászati szempontból az ország német harapófogóba került: Kelet-Poroszország állandó veszélyt jelentett a számára, a lengyel területeh maradt 700 ezer német lakost pedig szüntelen provokációkra használták fel. Lengyelország azonban nem nézte tétlenül Németország háborús készülődését. Amikor a németek bejelentették követelésüket Danzig átadására, az ország vezetői hozzáláttak a háború hadászati megtervezéséhez. Erős szövetségeseikben - Angliában és Franciaországban - bízva azt hitték, sikerrel vívják meg a háborút - ha sor aznap világgá röpítették a „glie- witzi incidensről“ szóló hírt. (Hitler előzőleg kijelentette: ,,Én szolgáltatok propagandaokot a háború kirobbantására, és hogy valószerú lesz-e, annak nincsen jelentősége“.) Mondhattak, amit akartak: tanú nem mardt. A lengyel egyenruhába bújtatott bűnözőket helyben agyonlőtték. Szeptember elseje Hajnalban, 4 óra 45 perckor kezdték meg a német páncélosok és bombavetók a támadást. Ugyanennyit mutatott az óra, amikor a Danzigi-öbölbe „baráti látogatásra“ érkező hajó, a Schleswig- Holstein lőni kezdte a Westerplat- tét, az öbölben levő erődöt. A német hadvezetés terve, a Fali Weiss villámháborúra számított. Fegyveres erőinek létszáma 1,6 millió volt (a lengyeleké 1 millió); 2800 harckocsija (a lengyeleknek 870), 2000 harci repülőgépe (a lengyeleknek 407), 6000 lövege és aknavetője (a lengyeleknek 4300) volt. Az erőviszonyok, mint látható, egyenlőtlenek voltak, a gyengébben felszerelt lengyel hadsereg mégis egy hónapig védekezett. A Westerplatte védői eleinte visszaverték az ellenséget, de szeptember 7-én a helyőrség megadta magát; a hónap végén már Varsóba is bevonultak a német csapatok, s október első napjaiban a legtovább védekező Hel-félsziget maroknyi védője is letette a fegyvert. Az egy hónapig tartó német-lengyel háborúban a lengyel fegyveres erők vereséget szenvedtek: 66 300 halottja volt, 133 700 sebesültje, a németek jóval kisebb vesztesége- 10 600 halott, 30 300 sebesült- haditechnikai fölényüknek köszönhető. Ezzel a második világháború elkezdődött, és tartott még hat évig. K. Cs. A szövetkezet fóagronómusa (balról) büszkén jelenti, hogy learatták a gabonát
