Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-30 / 204. szám, péntek
Ellenőrzés után az SZSZK iparügyi tárcájában Több figyelmet és fegyelmet az irányításban A vezetők felelőssége • A törvényesség betartása az irányítás mindennapos feladata • A hiánycikk - a megvesztegetések forrása Népgazdaságunk minden terü-v létén az idei év első fele fontos és alapos ellenőrzések jegyében telt el, amelyek végeztével számot kellett adni legfelsőbb párt- és állami szerveinknek azok eredményeiről. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozó termelő egységekben végzett ellenőrzésről két ízben is vitát tartottak a tárca vezetői, ami nem csoda, hiszen ennek a minisztériumnak a hatásköre nagyon széles skálán mozog. Ízelítőül néhány iparág: fafeldolgozó- és bútoripar, papír- és cellulózgyártás, textilipar, cipőipar, bőrfeldolgozás, vegyipar... . Tehát két ízben is folyt tanácskozás, amelynek feladata - akárcsak a többi tárca esetében - az volt, hogy az SZLKP KB Titkársága, valamint az SZSZK kormányának határozata értelmében értékeljék azoknak az intézkedéseknek a hatékonyságát, amelyek azt célozzák, hogy megakadályozzák a szocialista erkölcs, a fegyelem és a törvényesség megsértését. Mint ismeretes, ebben a tekintetben az alapvető irányelveket a CSKP KB Elnökségének két évvel ezelőtt kibocsátott levele tartalmazza, amely éppen az említett társadalomellenes jelenségek kiküszöbölését szorgalmazza mindennapi életünkben. Ezzel kapcsolatban az elvégzett ellenőrzések és elemzések alapján megállapították az illetékesek: annak ellenére, hogy a tárca keretén belül a legtöbb esetben sikerült megszilárdítani a törvényességet, a rendet és a fegyelmet, az egyes termelési-gazdasági egységekben és termelő szervezetekben továbbra is akadnak olyan jelenségek, amelyek összeegyeztethetetlenek a szocialista életmóddal, a munkához való viszonnyal, valamint a pénzügyi, a bér- és árfegyelemmel. Mindenekelőtt az a része vonja magára a figyelmet az említett két szeminárium vitaindítójából - Štefan Urban, az SZSZK iparügyi minisztere terjesztette elő - amely megállapította, hogy a legkülönbözőbb társadalomellenes jelenségek, valamint a jogtalan meggazdagodás elleni harcot alapfeladatnak kell tekintenünk az irányító és ellenőrző munkában. Ez a feladat politikai szempontból is különösen jelentős. Az is elhangzott: a meglévő hiányosságok legfőb oka, hogy mind ezidáig még nem sikerült elérni azt, hogy a CSKP KB Elnökségének levele, valamint az annak alapján elfogadott komplex intézkedések általánosságban is valamennyi párt-, állami és gazdasági szerv tevékenységének alapját képezzék a tárcán belül. A fő feladat: változzék meg néhány vezető dolgozó alapállása a törvények és jogi előírások alkalmazása terén, akárcsak az, hogy a központi szervek határozataiban és intézkedéseiben ne tevékenységük fékezését lássák, hanem éppen ellenkezőleg: azok tevékenységüket támogatják, és teljesítésük a vezetők elsőrendű kötelessége. Tények Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az elmúlt évben a tárca egyes iparágainak termelő szervezetei összességében teljesítették éves tervüket, s néhány lényeges ágazatban túl is lépték. Vannak azonban olyan jelenségek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják, sót kifejezetten lerontják a tárca gazdasági hatékonyságát. Ilyen például az a tény, hogy az utóbbi ötéves tervidőszakok során szinte állandóan akad általában 9-16 olyan vállalat, amelynek évi vesztesége 74 millió koronától egészen 1 milliárd 106 millió koronáig terjed. Ennek köszönhetően még az 1983-as év folyamán több vállalat részére olyan programokat dolgoztak ki, amelyek a kedvezőtlen gazdálkodást lettek volna hivatottak megjavítani. Itt elsősorban a ružomberoki V. I. Lenin Pamutfeldolgozó Vállalat, a Liptovský Mikuláš-i Május 1. Textilgyár és a vranovi Bukóza vállalat neve került előtérbe. Sajnos, az elmúlt év során nemhogy javulás nem állt be, hanem a veszteség további 70 millió koronával nőtt, elsősorban a Bukóza „jóvoltából“. Komoly gondot okoz a tárcán belül, hogy jelentősek az inpro- duktív kiadások. Annak ellenére, hogy az utóbbi két évben jelentősen csökkent ezek összértéke. Itt elsősorban a különböző pénzbüntetéseket, kötbéreket, egyéb károkat és a rossz minőségből eredő levonásokat kell említeni, amelyek összege meghaladja a félmilliárd koronát. Az is előfordul, mint például az Állami Faipari Kutatóintézetben, amely csaknem százezer korona kötbért fizetett azért, mert a kapitalista országból behozott nagyértékű műszaki berendezéseit időben nem tudta beindítani. Ezek a felesleges kiadások érzékenyen érintik a béralapot, ami nem lehet mellékes az illetékes vezető dolgozók számára. Éppen ezért a minisztérium utasította az egyes termelési-gazdasági egységek vezérigazgatóit, hogy ebben az évben legalább 15 százalékkal csökkentsék az inproduktiv kiadások összegét, azonban mindeddig úgy tűnik, az utasításnak nem volt sok foganatja. Nem éppen a vezető dolgozókat dicséri, hogy eme kiadások jelentős része éppen az irányítás nem megfelelő színvonalából ered. Ennek eltávolítása érdekében mind ezidáig nem vált általánossá, hogy felelősségre vonják azokat a dolgozókat, akik ezt okozták. A bérellenőrzések során például a már említett ružomberoki V. I. Lenin Pamutfeldolgozó Vállalatnál 82 olyan munkás dolgozott, akinek munkalapján adminisztratív beosztás szerepelt. Gyakori jelenség, hogy egyes vállalatoknál az okozott károkat objektív okokra hivatkozva könyvelik el, és nem utasítják azokat, akik okozták, hogy térítsék meg azt. Ilyen például a Levitex nemzeti vállalat esete, ahol az 1 289 000 korona kárból mindössze négyezret téritettek meg, amig az 5 865 612 koronát kitevő kötbérekből senkinek sem kellett megtérítenie egy fillért sem! További bizonyítást nyert, hogy a megvesztegetések forrása, sőt termőtalaja az, hogy a tárcán belül számos iparágban sok a hiánycikk. Ez különösen kényes kérdés, amelyre a CSKP KB Elnökségének már említett, 1983 februárjában keltezett levele is felhívta a figyelmet. Tulajdonképpen ugyanez vonatkozik a minőség javítására is, különösen a textil- és ruházati iparban. Kiút Mindenképpen előrelépést jelent, hogy a tárcán belül az év elején elvégzett ellenőrzések során sikerült feltárni a hiányosságokat, azokat közelebbről megismerni, és ezzel együtt megtenni az első lépést a mielőbbi javulás felé. Megállapítást nyert, hogy a szocialista gazdaság védelmében tapasztalt negatív jelenségek oka elsősorban a konkrét irányitó munka hiányosságaiban keresendő. A hiányosságok mögött pedig emberek állnak, olyan vezető dolgozók, akik nem hajtják végre következetesen az előírt rendeleteket, vagy pedig nem tartják be az érvényben lévő jogi normákat, mert azokat nem ismerik, vagy tudatosan megsértik. Az érvényben lévő törvényekkel és egyéb jogi előírásokkal összhangban a tárcán belül olyan komplex intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek összességükben a szocialista gazdaság védelmének rendszerét alkotják. Annak valamennyi elve betartása hatékonyan szolgálhatja a társadalmi tulajdon védelmét, minden ágazatban. Ebben a kidolgozott rendszerben jelentős szerep jut azoknak a kollektíváknak, amelyek élén a vállalati igazgatók állnak, és tagjaik a vállalati főellenőrök, beosztottjaik, a vállalati jogászok, az üzemrendészet képviselői - hogy csak a lényegesebbeket említsük. Elhangzott, hogy a jövőben semminemű lazaságot nem engednek meg, és hogy a negatív jelenségekért a felelősség súlypontja egyértelműen a vezető dolgozókra hárul, mégpedig a vállalati szinttől kezdve a minisztériumig! Ez azt jelenti, hogy az irányítás egyes fokozatain az eddiginél sokkal alaposabban kell érvényt szerezni a központi párt- és állami szervek, valamint a minisztérium által megszabott intézkedéseknek. Mindezt a szocialista gazdaság védelme érdekében, a szocialista törvényesség, az erkölcs és a fegyelem betartásáért. Ugyanis - ahogy az már fentebb is bizonyítást nyert - milliók sorsa forog kockán, amelyeket a társadalom egyéb területein látványos szociális intézkedésekre lehetne fordítani. Ezzel is bizonyíthatnánk a szocialista társadalom előnyeit. MÉSZÁROS JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ » _____________ A testtartás rendellenességei 1. A gerincoszlop nemcsak a csontváznak, hanem a mozgás- rendszernek is lényeges része. Jellegzetes görbületei az élettani változások korai szakaszaiban (fejemelés, felülés, felállás) alakulnak ki, felnőtt korban - a csontok növekedésének befejeztével- pedig állandósulnak. A mozgás- rendszer betegségeihez tartoznak a csontok és ízületek fejlődési rendellenességei, gyulladásos folyamatai és a baleseti sérülések utókövetkezményei. Sajnos, a gerincoszlop fiziológiai fejlődésére - főleg gyermek- és serdülőkorban- hathatnak különböző kedvezőtlen körülmények is. Ezek következtében állandó jellegű gerincferdülés jöhet létre, melynek megelőzése, illetve sok türelmet igénylő gyógyítása fontos, mert a zavartalan mozgásképesség az egészséges életnek s a teljes munkaképességnek lényeges feltétele. A helytelen testtartás végső fokon esztétikai hátrányt is jelent, s a későbbiek folyamán nem kis fájdalmat válthat ki. Mindez persze nem alakul ki hirtelen, hanem hónapokig, sőt évekig tart. Az újszülött gerincoszlopa még teljesen egyenes (a már meglevő keresztcsonti görbületet leszámítva). Amikor a csecsemő megtanulja emelni és ebben a helyzetben tartani is a fejét, kialakul a nyaki hajlat. Amikor megtanul ülni, létrejön a háti görbület. Amikor megtanul járni, kiképződik az ágyéki hajlat. A gerincsoszlop egészséges állapotban - oldalnézetből - tehát nem egyenes, hanem kétszeresen hajlott (a nyak- csigolyáktól indulva felváltva elő- re-hátra domborodó). Hátulról nézve enyhe ívben elhagyja a törzs középvonalát, nagyrészt a hátcsigolyák magasságában. A terheléstől függően változhat. Tartási rendellenességről akkor beszélünk, ha valamelyik hajlat vagy görbület túlságosan nagyméretű. A gerincoszlop alakjának fejlődési folyamatát több tényező befolyásolja. Az egyén (lényegében nem változtatható már a születésnél „adott“) testalkata, tová- bá erőnléte kedvezően javítható, befolyásolható, az alaptevékenységeknél elsajátított és megszokott tartás, valamint a különböző, kívülről jövő negatív befolyás kiküszöbölhető, befolyásolható. A helytelen testtartás következményeinek megelőzése érdekében legtöbbet a szülő, illetve a pedagógus tehet. Ezért kell elsősorban a szülőknek már csecsemőKOMMENTTÁLJUK Sajnálkozás helyett - tettek Népességünk hat százaléka egészségben károsult vagy maradandóan sérült. Ez az arány mintegy négy százalékkal kisebb, mint a nemzetközi átlag, de így is a lakosság számottevő csoportjáról van szó, amely megkülönböztetett gondoskodást igényel. Négy éve a szövetségi kormány átfogó programot dolgozott ki a csökkent munkaképességű, betegség vagy baleset miatt megrokkant emberek életkörülményeinek javítására, gondozásuk tökéletesítésére. A program célja: lehetővé tenni, hogy teljesebb életet éljenek, beilleszkedjenek a társadalomba, kibontakoztassák megmaradt képességeiket. Összetett feladatról van szó, megvalósításához az egészség- ügyi intézmények, a munkahelyek és a nemzeti bizottságok összehangolt együttmüködése szükséges. Aránylag rövid idő telt el a program elfogadásától, a végrehajtásában elért eredmények azonban általában biztatóak, s egyúttal jelzik azt is, mire kell a következő ötéves tervidőszakban az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani. A programban kiemelten szerepel az egészségügyi tevékenység - az orvosi ellátás tökéletesítése, a betegségek megelőzésének előtérbe helyezése, a munkavédelem fejlesztése. Fokozatosan rendszeresítjük a szűrővizsgálatokat, amelyek a betegségek idejében való felismerését és ezzel az eredményes gyógyítás esélyeinek növelését szolgálják. Előrelépést jelent, hogy a szigorúbb elbírálás ellenére csökkent a veszélyes munkahelyek száma és ugyanakkor az üzemi balesetek gyakorisága is. Sok minden történt az orvosi és foglalkozási rehabilitáció terén is. Ám az új rehabilitációs intézetek átadása ellenére több kórháznak még ma sincs saját rehabilitációs osztálya, arról nem is beszélve, hogy a meglévők együttműködése az ortopédiai osztályokkal nem kielégítő. Nem sikerült elérni, hogy az orvosi és a foglalkozási rehabilitáció folyamatos legyen, mert már a rehabilitáció a kórházi ágyon megkezdődik, igazán eredményes csak akkor lehet, ha a beteget lépésröl-lépésre nagy türelemmel kíséri a gyógyulás felé, visszaadja önbizalmát, hogy ismét megtalálja helyét a családjában és átképzés, betanítás után egészségi állapotának megfelelő munkahelyet foglaljon el. Gondot okoz, hogy bár a munkafolyamatok gépesítése, a tudomány és technika új ismereteinek gyakorlati alkalmazása látszólag több lehetőséget teremt a megváltozott munkaképességűek érvényesüléséhez, a munkáltatók kisebb érdeklődést tanúsítanak foglalkoztatásuk iránt. Mi az oka ennek? Egyre szigorúbb feltételek között gazdálkodnak az üzemek és vállalatok, s így félnek, hogy ráfizetnek a csökkent munkaképességüekre - esetleg kisebb lesz a teljesítményük és növekszik a táppénzes napok száma. A vezetők figyelmét úgy látszik elkerülte az a központi rendelet, amely megakadályozza, hogy az egészségkárosodottak úgynevezett védett munkahelyeinek létesítése károsan befolyásolja a gazdasági eredményeket. Évek óta gyakran emlegetett probléma a szociális intézetek hiánya. Az ötéves terv az intézeti ágyak számának jelentős gyarapításával számolt. Négy év alatt a tervezett 1970-ből 707-et adtak át és bár az utóbbi időben örvendetesen megváltozott az érdekeltek hozzáállása ehhez a kérdéshez, az idén aligha sikerül behozni a lemaradást. A komplex gondoskodáshoz hozzátartozik speciális lakások építése a mozgássérültek számára. Előreláthatóan az év végéig 83 ilyen lakást tudnak átadni, ami a tervezett mennyiségnek nem egész egyötöde. Nem térhetünk ki a programban meghatározott valamennyi feladatra, csupán a legfontosabb teendőket összegeztük. Van azonban még egy tényező, amely talán ugyanolyan fontos az egészségkárosodottak számára, mint az intézményes törődés - és ez az egészségesek megértő figyelme. Nincs szükségük sajnálkozásra, olyan közgondolkodást kell kialakítanunk, amely végeredményében elősegítené a program végrehajtását, s így a rokkantsággal járó gondok enyhítését is. CSIZMÁR ESZTER korától figyelemmel kísérnie gyermeke növekedését, tevékenykedését, mozgását és testtartását, továbbá tudatosan kerülni mindazt, ami a gerincoszlop rendellenes fejlődését kiválthatja. Ennek értelmében pl. a még pici gyermekeket nem szabad kezére ültetnie, hanem keblére ölelve, a mellkasra fektetve kell tartania (ellenkező esetben idő előtti felülésre serkentjük a csecsemőt). Újabb hiba akkor követhető el, amikor a kisgyermekeket mindig egy oldalon (többnyire bal kezünkön) hordjuk, mivel rászokik az egyoldalú mozgástevékenységre és aránytalanul terheli gerincét. Nagyon helytelen, ha a csöpp gyermekeket idő előtt ülni kényszerítjük (pl. az ágy sarkába téve). Izomzata még gyenge, hamar elfárad, ezért nem gátolhatja meg a gerinc előre vagy oldalra történő elferdülését. Az említett súlyos hibákat elkerülendő a legkisebbek játékát fokozatosan úgy irányítsuk, hogy eleinte csak feküdjenek, később hagyhatjuk őket kúszni és mászni. A négykézláb már jól mozgó gyermek támasz (pl. karfa) segítségével már fölállhat. Ebben a helyzetben azonban ne hagyjuk huzamosab ideig, hanem újból fektessük le. Ülni csak akkor engedjük, ha testtartása már egyenes, s nem dől sem előre, sem oldalra. A modern elvek szerint az a helyes, ha a gyermek előbb tanul meg felállni és állni, mint ülni. A pár hónapos gyereket ne cipeljük gyakran és fölöslegesen karunkon, igyekezzünk inkább játszani vele az előbbi tanácsok értelmében az ágyban, a járókában, vagy más alkalmas helyen. Tudatosítsuk azt a tényt, hogy a legkisebbeknek az alváson kivül sok mozgásra van szükségük, mégsem kell sem ülniük, sem állniok. Annál inkább és minél gyakrabban tornásztassuk őket hasukra és oldalukra fektetve (a reakció: fejemelés, végtagemelés). Féléves korától a kezüknél fogva emelgetjük, majd visszafektetjük a gyerekeket, akik ilyenkor rendszerint újjainkba szeretnek kapaszkodni. Arra ügyeljünk, hogy a tornásztatás ne legyen erőszakolt, hanem játékos, jó hangulatú, a gyermek későbbi fejlődési szakaszaiban is. A három évnél idősebb gyerekeknél (akik már önállóan járnak, mozognak) kerüljön előtérbe a törzsizmokat fejlesztő, intenzív, élettanilag is hatásos mozgás. Ide tartozik a futás, a lab- dázás, különféle mozgáselemekkel tarkított játékok (így a labdajátékok is) és minél előbb az úszás. Ebben a korban kell a gyerekeknek megtanulniuk helyesen ülni, főleg az asztalnál. Helyesen akkor ülnek, ha törzsük egyenes, fejük és csípőjük kissé előrehajlik, kezükkel könnyedén érinthetik az asztalt. Az iskolapadban való ülés se legyen feszes, hanem tegye lehetővé az ide-oda mozgást. Dr. SZÓKE ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1985. VIII. 30.
