Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-27 / 201. szám, kedd
Vári nyár - nyári vár „Diákok a prágai várért“ 15. alkalommal Két hónapra a prágai, libereci, ostravai, košicei, brnói, preáovi főiskolásoké és egyetemistáké a Hradzsin. Ki a várkerteket szépíti, ki az ásatásoknál segédkezik, ki az építkezésnél munkálkodik, ki teremöri tisztet tölt be. A legszebb építőtáborozási lehetőség a kiváló eredményeket elért diákok kiváltsága, ajándék. Sokan közülük most járnak először a fővárosban, először nyílt alkalmuk személyesen is megismerni a város szépségeit, felfedezni az Arany Prágát. A virágok királynője- Kérsz egy almát? - és válaszra sem várva a kezembe nyom egy fényeshátút. Bea gomblyukában bársonyos szirmú rózsa.- Mára készen is vagyunk- mondja, és lehuppan Ida mellé a padra. - Két hétig a Szarvasárokban dolgoztunk, a fiúk kaszáltak, mi lányok gyomláltunk. Néhá- nyan közülünk a Kapucinus kertben árvácskákat ültettek, mi Idával aztán itt folytattuk a munkát, a rózsakertben, nézd csak, szebbet álmodni sem lehet, lehajolsz, előtted virágok, mögötted a Szent Vitus-székesegyház. Miből állt a munkánk? Kapáltunk, rendbe tettük az üvegházakat, tövisteleni- tettük a rózsákat - nevet, s bizonyítékul az ujját mutatja. - Majd elfelejtettük, barackot is szedtünk- mondja Ida. - Ó, rengeteg, élményünk van! Bejártuk a várost, természetesen el is tévedtünk egy picit, - és sorolják a hangversenyeket, a táncmulatságokat a kollégiumban, a Laterna Magica előadását.- Emlékszel - szakítja félbe Bea - a VIT-sétahajózásra? Az éjjeli Prága, aztán a hajnalig tartó séta a Károly hídon! S az a rengeteg ember ilyen szokatlan órában! Az U Flekuban a híres barnasört sem hagytuk ki - s kavarognak az emlékek a nagy barangolásokról, a Malá Strana-ról, az Orlojról... Ida Jankovičová és Bea fa Or- banová ősztől a Nitra-i Mezőgazdasági Főiskola negyedéves hallgatói. A várbeli építőtáborozásnak hagyománya van a nitraiak körében. Huszonegyen érkeztek, s ezúttal is részt vettek a jubileumi munkaversenyben. Melynek a „hagyományokhoz híven“ ismét ók lettek a győztesei. Ki korán kel... Szorgalmasan sepregető kezek, óvatosan keresgélő kerti kís- kapák, terhük alatt meghajló lapátok, földbe vájó csákányok.-A Szent György téren 1984 óta folynak az előzetes feltárások- tájékoztat dr. Jan Frolik, az ásatások vezetője. - A tér a 16. században keletkezett, tavaly vízvezetékre, 16. századi víztartályra bukkantunk, az idei kutatások eredménye eddig egy ugyancsak négyszáz éves könywasalás, egy pecsétnyomó - Csehország területén ez a harmadik ilyen lelet, érdekessége az, hogy mivel a tulajdonosa aláírását helyetesítette, a visszaélések elkerülése végett az illető halála után általában megsemmisítették a pecsétet is. Ezen kívül találtunk még tizenhárom, különböző korokból származó érmét. A gyerekek? Nagyon, ügyesek, igazán meg vagyok velük elégedve.- Érdekes a munka, hiszen a legtöbben most veszünk először részt igazi ásatáson. Szabadidőnkben? - a brnói Műszaki Egyetem építészeti karának hallgatóiról lévén szó, elsősorban a város csodás architektúráját említik, a szakállas Petr Javora az Óváros kanyargó utcácskáiról áradozik.- A Szent Jakab-templomban gyönyörű koncerten voltunk, és nagyszerűek voltak a kirándulások is Marianske Láznéba, Karlovy Varyba - hallatszik a kiegészítés az árokból. A szemüveges, szőke Borivoj felfedezéseiről beszél: - Mi mindent találtunk? Fülbevalót, cserepeket, érméket, igen, én is találtam egyet. Az emberek, ők a legviccesebbek, volt már olyan is, hogy megkérdezték tőlünk, vajon a metró új vonalát építjük-e, a romantikusok arra tippelnek, hogy valami régi-régi térképre bukkantunk, s annak alapján kincsek után kutatunk. De komolyra fordítva a szót, örülök, hogy eljöhettem, sok újat megismertem, kapcsolatba kerülhettem számomra eddig teljesen ismeretlen munkával. És tudod, a prágai vár és maga Prága - nagy csalétek, bár jól ismerem a várost, számomra mindig új, és gyönyörű. Egyébként, bevallom, gyengéd szálak is fűznek ide. Intermezzó kontyos madarakkal A teremórök felé tartok, amikor útközben öt, kék munkaruhába öltözött, szigorúan ráncolt homlokú, csokoládébarnára sült Leonardo da Vinci utódra találok. Kezükben ceruza, előttük az asztalokon rajzpapír és modellek - „kontyos“ madárral, szólólevéllel, fürtökkel díszített párkányok, faburkolatok, római kori kövek, összpontosítanak.- Lerajzoljuk az egyes modelleket, s ebből aztán később katalógus készül majd - magyarázzák.- Nagyon hasznos gyakorlat ez a harmadéveseknek, mintegy előkészítő a jövő évi rajzoktatásra, az elsősök meg beletanulnak a rajzolás fortélyaiba - mondják Marcel és Standa, a brnói Műszaki Egyetem harmadéves hallgatói. Teremőr voltam Teremór voltam a Szent Vitus- székesegyházban, az Ulászlóte- remben, a képtárban, a Szent György-bazilikában, a Mihulka-to- ronyban. Ezt valóban kevesen mondhatják el magukról. E kevesek közé tartoznak a prágai Károly Egyetem és a prešovi Pavol Jozef Šafárik Egyetem bölcsészettudományi karának diákjai.- Bizony jól jött a német, angol vagy spanyol nyelvtudás a hatalmas turistaforgalom idején! - hangsúlyozzák. Vlastimil Kaiser, a Károly Egyetem negyedéves hallgatója a Szent Vitus-székesegyházat vigyázza. - Már két évvel ezelőtt is részt vettem a „Diákok a prágai Várért" akcióban. Történésznek készülök, ez a szenvedélyem, itt az ember úgy érzi, egy kicsit bepillantást nyer a történelem kulisszái mögé, hiszen ahol most vagyunk, maga a történelem. A kollégiumban vidám az élet, jó dolog a strahovi szabadtéri mozi is, s ha a zsúfolfprogram mellett még marad időm, Prága elővárosait járom. A barna, rövidhajú Renata Pre- šovból érkezett Prágába. Az Ulászló-teremben találom. - Esténként, amikor ,,hazamegyünk", nagyokat mesélünk, szinte naponta történik valami, a múltkor például az egyik látogató óvatlanul kihajolt az erkélyről, és lepottyant a szemüvege, végül persze sikerrel kihalásztuk, és visszakerült örvendező tulajdonosa orrára. Tegnap megismételhetetlen élményben volt részünk, megnéztük a Vár reprezentációs termeit, láttam a Spanyol termet is. Ki, hová készül a nyár hátralévő részében? A tervek sokfélék. Kerékpártúra a hegyekbe, a jugoszláv tengerpart, kirándulások, otthoni gyümölcsszedés, a hagyományos komlószüret... S a jövő nyáron, ha sikerül, ismét Prága. TARICS ADRIENN Az ekeszarvától a szuper traktorig új szú 1985. VIII. 27. A technika fejlődésével, a nagyüzemi gazdálkodás térhódításával egyre jobban elmosódnak a határok az ipari és mezőgazdasági termelés között. Ma már magas fokú technikai képzettség nélkül nehéz jó eredményeket elérni, és fokozni a mennyiségi és minőségi termelést a mezőgazdaság területén. Az ipari és mezőgazdasági termelés között azonban a jövőben is lesz lényeges különbség, mely a mezőgazdaság időjárásától és a talajviszonyoktól való függéséből ered. Ezért elképzelhetetlen, hogy az idénymunkák idején a mezőgazdasági dolgozók nyolc órai munka alatt elvégezhessék a kitűzött feladatokat. Azok az emberek, akik kiváló eredményeket érnek el a mezőgazdaságban, megszállottjai a munkának, szerelmesei a földnek. Ezek közé tartozik az Újbódvai (Nová Bodva) Egységes Földműves-szövetkezet tornai (Túrna nad Bodvou) gazdaságának negyvenkilenc éves traktorosa Ando László is. Kórössy Károly a gazdaság vezetője mondja:- Sok ilyen szakemberre volna szükségünk. Harmincegy éve traktoros a szövetkezetben Ando László, most a hetedik gépen ül. Az ó traktora öt év után is úgy néz ki, mintha új lenne. Azt a mezsgyét, vetést, boronálást meg lehet nézni, amit gépe után hagyott. Éveken keresztül nekünk kell figyelmeztetni, hogy Laci, lejár a szabadságod, vedd már ki. - Minek? Mit csináljak otthon? - kérdi ilyenkor. Általában április végén megy szabadságra, ez az utolsó határidő, de minden nap bent van, nézi a mezőt, körül járja a traktorát.- Gyerekkorom óta a mezőn nőttem föl - vallja magáról Ando László. - Nem volt könnyű sorsom. Édesanyám egyedül nevelt, így nagyon korán meg kellett ismernem a munkát. Alig értem föl az ekeszarvát, már szántottam. Volt két és fél hold földünk, azt műveltük ketten. Sokszor sírtam, mert a tehén rálépett a lábamra. A felszabadulás utáni első években nagyon nehéz volt a sorsunk. A mezőgazdaság szocalizálásá- nak idején, igaz ösztönösen, de a közösgazdálkodás híve lettem. 1952-ben az elsők között írtam alá a belépési nyilatkozatot. Alig múltam tizenhat éves, de én voltam a „családfő“. A kezdet nem volt könnyű. Gépek még nem voltak, tehénnel, lóval műveltük a földet. Amikor a traktorállomásról megérkeztek az első traktorok, nem nagy bizalommal fogadták az emberek, különösen az idősebbek. De azért lassan rájöttek, hogy gépek nélkül nem lehet fokozni a termelést.- A katonai szolgálat után - folytatja - visszatértem a szövetkezetbe és traktoros lettem, ma is az vagyok, immár harmincegyedik éve. Fiatal koromban sok idősebb embert ismertem, akik nagyon szerették a földet. Ezektől tanultam meg dolgozni és becsülni ezt a munkát, hiszen életünk alapja a termőföld, mely meghálálja az ember munkáját, szeretetét. Én csak a mezőn érzem jól magam, különösen este, amikor végignézek az elvégzett munkán. Ismerem szövetkezetünk minden dűlőjét, ha szántok, már előre tudom, hol következik a köves, sziklás rész, ott nagyon óvatosan megyek a géppel, mert az ilyen talajon könnyen törik az ekevas. Csodálatos dolog a technika, de ezt is ismerni, szeretni kell. A jól gondozott, karbantartott gép örömet szerez az embernek, meghálálja a gondoskodást, de aki elhanyagolja, annak csak bosszúságot, munkakiesést, eredménytelenséget okoz. A harmincegy év alatt géphiba miatt még nem álltam. Télen elvégezzük a szokásos karbantartást, munka után megtisztítom, ellenőrzőm a motort, a villamosberendezést, így reggel nyugodtan ülök a nyeregbe. Ezerkilencszázötvenkilenctól tagja a pártnak, aktívan részt vesz a párt- és a tömegszervezetek munkájában. Szülőfalujában Áj- ban (Háj) éveken keresztül elnöke volt a Csemadok szervezetnek, s ma is vezetőségi tag, irányítja, szervezi a falu kulturéletét. Magánéletében is boldognak vallja magát. A közelmúltban fejezte be takaros családi házának építését. A lánya már férjnél van, fia tényleges katonaként az utolsó heteket tölti a hadseregben. Ha leszerel, ő is a szövetkezetben dolgozik majd. FECSÓ PÁL Az olcnaval (Spišská Nová Ves-i) kavicsbánya dolgozói sikeresen együttműködnek a régészekkel, akik Vítkovcében ásatásokat végeznek. Már számos leletet fedeztek fel, amelyek bizonyítják, hogy ez a hely már a korai és a késői bronzkorszakban is lakott volt. Az ásatások helyén a szláv kultúra 9. századi emlékeit is megtalálták. (A képen balról: František Javorský, a kutatás műszaki vezetője, valamint Albín Medúz és Dana Podracká egy település maradványainak feltárása közben.) (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Örömet ajándékozni A polgári ügyek testületeinek tagjai boldog emberek. Jelen vannak életünk legszebb pillanatainál, örömtelivé, emlékezetessé teszik ünnepeinket. Sókszelőcén (Seli- ce) arra kerestem választ, vajon ott is így érzik-e? Virágos falu. Ez az első benyomásom a 3280 főt számláló Sók- szelőcéről. Amerre elhaladok, a házak elótt gondozott virágágyakban virítanak a rózsák. Rampasek Borbála anyakönyv- vezetóvel, a testület titkárával ülünk le beszélgetni- Testületünk tagjai pedagógusok, népművelők és a helyi efsz dolgozói - tájékoztat. - Tizenegyen vagyunk, ebből nyolcán nők. Elnökünk Lámala Lajos tanár. Valamennyiünk szívügye szocialista hagyományaink terjesztése, polgári szertartásainkkal a szeretet közvetítése.- Tavaly 37 egyéni és 11 közös névadónk volt - kezdi a testület munkájának bemutatását. - A névadók megható, kedves ünnepek. A szülők ünnepe, hiszen a csecsemők még nem értik a verseket, énekeket, amelyek óvodásaink előadásában hangzanak el, akik boldogan hozzák a virágokat, és ugrálják körül az újszülötteket. Ez számukra is nagy öröm, megértik, hogy egykor őket is így köszöntöttük. Mosolyukért, kedves vidámságukért érdemes fáradoznunk. Névadóink színvonalát bizonyítja, hogy nemrég mi tartottunk a járásban bemutatót, úgynevezett mintanévadót, amelyen jelen voltak a polgári ügyek testületeinek tagjai a környező falvakból. Reméljük sikerült hasznos tapasztalatokat szerezniük. Beszélgetésünk közben kezében az emlékkönyvvel betoppan Stanga Viola.-Elkészült - mutatja Rampasek Borbálának a játszadózó gyerekeket ábrázoló kedves rajzot, amelyet már a hétvégi névadóra készített.- Két éve vezetem az emlékkönyvet - magyarázza, amíg a formás, szép betűkkel írt feljegyzéseket olvasgatom az egyes rendezvényekről. - A művelődési otthon propagandistája vagyok. A középiskola elvégzése után Ga- lántán (Galanta) dolgoztam. Két éve, amikor megszületett második gyermekem, munkahelyet cseréltem, hogy ne kelljen minden nap utaznom. Azóta aktívan bekapcsolódom a polgári ügyek testüle- te akcióinak szervezésébe. Nekem legjobban az esküvők tetszenek. Tavaly 19 házasságkötésünk volt. Megjegyezném, hogy községünkben az egyházi esküvők száma elenyésző. Rendezvényeink előkészítésére nem sajnáljuk az időt. Ügyelünk arra, hogy mindig újat és újat tudjunk nyújtani, s hogy szertartásaink ne váljanak formálissá. Ez nagyrészt a színvonalas kulturális műsornak, Bógyi Blanka zongorajátékának és Szombath Beáta versmondásának köszönhető. Kezd hagyománnyá válni, hogy a falu felszabadításáért harcolt hős szovjet katonák emlékét őrző, a művelődési otthon falán elhelyezett márványtáblát az ifjú házasok megkoszorúzzák.- Megkülönbözetett figyelmet fordítunk az 50 és 60 évesek találkozójának megszervezésére - veszi át a szót Rampasek Borbála.- Tavaly negyven résztvevővel jól sikerült a hatvanévesek találkozója. Magyarországról eljött közéjük egykori tanítójuk, hogy közösen idézzék fel a tanulóévek élményeit.- A nőkről sem feledkezünk meg - mondja Stanga Viola.- Idén a hagyománytól eltérően ünnepeltük meg a nemzetközi nőnapot. Eddig a művelődési otthonban műsoros esttel kedveskedtünk a lányoknak és asszonyoknak. Ezúttal harminc nőt hívtunk meg a hnb épületébe és emléktárgyai, virággal köszöntöttük őket. Nem az ajándékra költött összeg nagyságát tekintjük fő szempontnak, hanem valamennyi rendezvényünkön az ajándékozás módját. Olyan hangulatot szeretnénk teremteni, olyan közvetlen kapcsolatot kialakítani, hogy az ünnepeltek érezzék a megbecsülést. Rampasek Borbála elmondta, hogy megtlhják az ezüst- és aranylakodalmakat, sőt ebben az évben két hatvanéves házassági évfordulót ünnepeltek. Évente kétszer búcsúztatják a sorköteles katonákat s ugyancsak ünnepélyesen fogadják a leszerelóket. Sok hasznos tudnivalóval indítják az életbe a ballagó alapiskolásokat.- Végezetül hadd kérdezzem meg, mérhető-e munkájuk sikere? Rampasek Borbála egy füzetből kitépett, összehajtogatott lapot tesz elém.- Ezt az emlékkönyvben találtuk- mondja. Reszkető kézzel írt sorok egy nyugdíjas nénitől, aki a nekik rendezett találkozó valamennyi résztvevője nevében egyszerű szavakkal köszöni meg, hogy nem feledkeztek meg róluk, öreg napjaikban örömteli, boldog, emlékezetes pillanatokat szereztek számukra.- És szóban is sokan megköszönik. Azért is csináljuk szívesen, mert tapasztaljuk, hogy szeretnek bennünket. Akkor vagyunk elégedettek, ha az ünnepeltek örömét mi is érezzük. Úgy fogalmaznék, a mi munkánk: örömet ajándékozni. TALLÓSI BÉLA
