Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)

1985-08-23 / 198. szám, péntek

Dél-Szlovákiában kevés olyan település van, ahol még nem járt és nem szórakoztatta a bűvész- mutatványokra kíváncsi kicsiket és nagyokat. Megfordult már a Csallóközben, a Szepsi síksá­gon, az Ipoly mentén, Gömörben, Mátyusföldön és másutt. Rengete­gen ismerik kézügyességét, él­ményszámba menó varázslatait, trükkjeit. Egy Volgával és lakókocsival járja az országot. Nem egyedül, hanem családjával, a feleségével és két gyermekükkel. Ha megér­kezik valamelyik járásba, elsó útja a járási nemzeti bizottság kulturá­lis osztályára vezet. Elmondja, mi járatban van, megmutatja a Slov- koncerttöl kapott hivatalos enge­délyét. Ha az illetékesektől szabad utat kap, és az egyes községek­ben, illetve városokban is szíve­sen látják, akkor gépkocsijának csomagtartójából előszed néhány plakátot, felragasztja őket a leg­szembetűnőbb helyekre. Néhány órával a fellépés előtt nekilát a színpadépítésnek. A hátteret fe­kete függönyből alkotja meg, a színpad elé fényszórókat állít, elvégzi a hangszerelést, majd az asztalokon elhelyezi a műsorához szükséges segédeszközöket. Az előadás elején köszönti a közönséget, utána megszólal a zene, s ő munkához lát. Változa­tos és élvezetes műsora van. Mu­tatványait gyorsan, szünet nélkül csinálja és fűzi másfél órás cso­korba. Fémgömböket varázsol az ujjai közé, zsilettet nyel, üres te­nyeréből kendőket potyogtat, pénzt és cigarettát sokszorosít, élő embert vág három részre, majd ragaszt újra eggyé... A pogrányi (Pohranie) Pindes Albert ezen a nyáron a Bódva és a Kanyapta menti falvak estéit igyekezett változatosabbá és han­gulatosabbá tenni. Megnéztük egyik előadását, majd el is beszél­gettünk vele.- Hogyan lesz valakiből „szem­fényvesztő"?- Hogy másból hogyan lett, il­letve lesz, azt nem tudom. Minden bizonnyal embere válogatja. Én például festőnek készültem gyer­mekkoromban. De nem lett belőle semmi, Ostravába, a vasútnál kö­töttem ki egyszerű kétkezi mun­kásként. Évekig ott dolgoztam, amikor az orvosok egy lábsérülés után azt tanácsolták, változtassak szakmát, végezzek könnyebb munkát, mert különben baj lehet. Jó ideig azon töprengtem, hol és mivel folytassam az életet. Mivel tizenéves koromtól kezdve szabad időmben gyakran foglalkoztam kü­lönböző bűvészmutatványok elsa­játításával, s egy-két számot, így például a cigarettaszaporítást és a zsilettnyelést egyesek szerint egész ügyesen csináltam, úgy döntöttem, megpróbálok valamit keresni ezen a pályán. A néhány perces műsoromat újabb trükkök­kel, újabb számokkal bővítettem és jelentkeztem a Slovkoncertnél. Az első vizsgák nem sikerültek, nem vettek fel a hivatásos bűvé­szek sorába. Nem hagytam annyi­ban a dolgot. Addig csiszolgattam tudásomat, míg megfeleltem a vizsgán. Másfél évtizede ennek,- Mettől meddig tart az évad?- Többnyire márciustól decem­berig, s csak a leghidegebb idő­szakot töltjük otthon, a Nyitrához közeli Pogrányban. Persze, azt sem teljesen pihenéssel - készü­lök az új idényre. Néha egy-egy mutatvány vagy kézmozdulat el­sajátítása több hónapig is eltart.- No és a gyerekek?- A jelenleg hétéves Júlia és a nyolcesztendős Patrícia szintén velünk tartanak, s ott járnak isko­lába, ahol éppen vagyunk. Rend­szerint úgy szervezem az előadá­sokat, hogy hosszabb ideig, mondjuk egy-két hónapig egy táj­egységben tanyázunk, ők azalatt azóta kisebb-nagyobb megszakí­tással járom az országot. Közben újabb mutatványokat tanulok. Je­lenleg egy nyolcórás műsorra futja belőlük...- Vándorélet. Egyesek elítélik, mások érdekesnek, romantikus­nak találják...- Is, is. Azaz mindenkinek van némi igaza. Eleinte nekem sem tetszett, s két év után egy kis pihenőt tartottam, majd hetvenhá- romtól hetvenhétig a nyitrai (Nitra) Plastika üzemben dolgoztam. Azóta ismét állandóan úton va­gyok, mert közben a szívemhez nőtt ez a mesterség. Ha akkor nem hallgatok az orvosokra, lehet, hogy ma rokkantként szorulnék az állam támogatására. így viszont az országnak is van belőlem vala­mi haszna, no meg talán az sem elvetendő, hogy másokat szóra­koztatok. az ottani központi község vagy városka iskolájában tanulnak.- Gyerekei nem szerepelnek a műsorban?- Ókét egyelőre nem tanítom bűvészkedésre. Nekik más; köte­lességük van, a tanulás. Előbb foglalkozzanak csak azzal. Az életben az állja meg legjobban a helyét, aki az életre való felké­szülést kicsi korától komolyan ve­szi. Szeretném, ha őket a festé­szet vagy más hivatás vonzaná, és ha ezt különösebb nehézségek nélkül érnék el. Ha esetleg mégis a bűvészet mellett döntenek, meg­tanulhatják azt is.- Végezetül hadd kérdezzem az őszi programjáról.- Ha tervem sikerül, akkor az ország délkeleti csücskében, a Bodrogközben szerepelek. Ott még nem jártam. GAZDAG JÓZSEF Lehet-e szakember az amatör? A műkedvelő tevékenység olyan emerek önként vállalt, nem hivatásszerűen űzött tevékenysé­ge, akik természetes szükséglet­ből, azaz személyes indítékokból aktivizálódnak valamely területen, hogy igy érvényesítsék tehetségü­ket, realizálhassák önmagukat a közösségben. Az effajta tevé­kenységet és művelőjét amatőr­nek is mondjuk. Az amatőr francia eredetű szó, jelentése: valaminek a kedvelője. Ennek pontos meg­felelője az orosz ljubitel kifejezés is. Olyan emberről van tehát szó, aki azért csinál valamit, mert sze­reti azt csinálni. Ezen az elven alapszik egész amatőr mozgalmunk, és túlnyomó részben tulajdonképpen a népmű­velői tevékenység is, hiszen ezt úgyszintén csak az tudja jól vé­gezni, akit valóban érdekel, aki kedveli, szereti ezt a munkát. Az amatőr általában a legjobb tudása szerint dolgozik. Ezért lepett meg, amikor a Malá encyklopédia hudby (Zenei kislexikon - a ford.) kötetében olvasom e jellemzést: az amatőr olyan személy, aki kedvtelésből csinál valamit és rendszerint nem éri el a profi tech­nikájának és alkotói képességei­nek a szintjét. Úgy érzem, kissé pejorativan hagzik ez a jellemzés. Tudunk ugyanis számos példáról, amelyekkel cáfolhatnánk ezt az állítást. Hány, de hány amatőr szinjátszócsoportunk közelíti meg teljesítményével a hivatásos szí­nészek munkájának színvonalát?! Jelzik ezt a Spišská Nová Vesben és Martinban évenként rendezett (Gyökeres György felvétele) amatőr színházi szemlék; a východ- nái folklórfesztivál. Amatőr népművészeti együtteseink kül­földi turnéi ugyancsak bizonyí­tékai a nagy, egyenesen profi szintű mesterségbeli tudásnak, amelyet a külföldi szakemberek is csodálattal ismernek el. Csak szu- perlatívuszokban szólhatunk ama­tőr zenészeink teljesítményeiről is, akik a fúvószenekarok trenčini és Lednické Rovne-i seregszemléjén szerepelnek; és énekkarokról, amelyek Žilinában mérik össze tu­dásukat; és sok más amatőr mű­vész, művészegyüttes teljesítmé­nyéről. Nem hagyhatjuk itt figyel­men kívül az amatőr képzőművé­szek, fotósok kitűnő munkáit sem, amelyekből Dubnicában, illetve Martinban és Ružomberokban szerveznek rendszeresen tárla­tokat. A népművelési intézmények és társadalmi szervezetek gondosko­dásának köszönhetően a műked­velő, azaz az amatőr tevékenység magas szakmai színvonalat ér el, és nem ritka eset, hogy az amatőr átkerül a profik táborába. Legin­kább ez mondatja velünk, hogy az amatőr tevékenységről és az amatőrökről mindenkor nagy elis­meréssel és tisztelettel kell be­szélnünk. Nem csupán azért, mert szabadidejüket áldozzák erre a te­vékenységre, anélkül, hogy pénz­beli jutalmat várnának el, tehát, mert önzetlenül dolgoznak társa­dalmunk javára, hanem azért is, mert az amatőr olyan ember, aki kedvtelésének szeretetből és sze­retettel hódol és a maga tevékeny­ségi területén gyakran valódi szakember. (Osvetová práca) -áb­Világnézeti kérdések a fizikában Egy hasznos könyvről A közelmúltban kaptam kézhez Bálint József és Berkes József Világnézeti kérdések a fizikában című könyvét. A fizikatanároknak nagyon ajánlom ezt a könyvet, általa igen sok hasznos tudnivalót sajátíthatnak el, és a tudományos világnézeti nevelés kérdéseit könnyen alkalmazhatják az órán. A tanórai világnézeti nevelés elméleti és módszertani kérdései­vel foglalkozva a szerzők abból - az iskolai oktató-nevelő munka egészét érintő - követelményből indulnak ki (helyesen!), hogy vég­ső célunk a dialektikus materializ­mus elsajátíttatása a tanulókkal, illetve, a marxista-leninista világ­nézeti meggyőződés kialakítása. A gyakorlati tennivalók kimunkálá­sa, s a természettudományi tár­gyak tanításának keretében folyó nevelés módszereinek kidolgozá­sa során a pedagógusok azonban e feladatot rendszerint annak vizs­gálatára redukálják (helytelenül!), hogy a tananyag egyes részei ho­gyan hozhatók összefüggésbe a dialektikus materializmus tétele­ivel. Lényegesen más perspektíva tárul elénk, ha abból indulunk ki, hogy a tanórai világnézeti nevelés egyetlen hatékony módja, ha a di­alektikus materializmus szemlélet- módját igyekszünk érvényesíteni a tanítási órán. Ez azt jelenti, hogy a tanítási módszer kidolgozása, az egyes órák előkészítése során fi­gyelemmel kell lenni a világnézeti nevelési szempontokra, melyek nem különálló tételek, vagy „kie­gészítő megjegyzések“ formájá­ban, hanem a szakmai anyaggal szoros egységben, annak mintegy szemléleti elemeiként jelennek meg a tanulók számára. S ha figyelembe vesszük, hogy a modern fizika alapvető szemlé­leti elemei - az esemény, a törté­nés, mint alapvető fogalmak; a je­lenségek összefüggése, kölcsön­hatása, mint a kutatás elsődleges tárgya; a tulajdonságok viszonyla­gossága, kölcsönhatásokban való megnyilvánulása stb. - milyen szoros „rokonságot“ mutatnak a dialektikus materialista anyag­felfogás alapvonásaival, láthatjuk, hogy a világnézeti nevelés köve­telményei természetes módon il­leszkednek a szakmódszertan ki­dolgozásának folyamatába, s el­sajátításuk nemhogy többletterhe­lést róna a tanulókra, hanem in­kább megkönnyíti az anyag elsa­játítását, elmélyítését. Igaz, ennek ára van, mivel a módszertani és világnézeti ne­velési szempontok (követelmé­nyek, célok) együttes érvényesíté­se a tanítási óra előkészítése so­rán a tanártól az átlagosnál na­gyobb felkészültséget s elmélyül­tebb munkát követel. A könyv szerzői éppen ehhez kívánnak segítséget nyújtani az­zal, hogy számba veszik, milyen „elméleti alapokon“ nyugszik a tanítási óra ilyen komplex előké­szítése, s miként realizálható a gyakorlatban. Mivel a szerzők elsődleges célja, hogy másokat is az általános iskolai fizikatanítás szakmódszertani és világnézeti nevelési szempontjainak komplex átgondolására és érvényesítésére ösztönözzenek, talán nem lesz ér­dektelen, ha röviden ismertetjük gondolatmenetük főbb mozzana­tait. A fizika és a filozófia kapcsola­tát elemezve áttekintik a fizikai megismerés sajátosságait és a modern fizikai világkép legfonto­sabb szemléleti elemeit. Ezt a át­tekintést úgy is felfoghatjuk, mint a fizikatanítás keretében folyó vi­lágnézeti nevelés célkitűzésének megfogalmazását. Természete­sen az általános iskolai fizikataní­tásban - a szaktárgy terjedelmi és mélységi korlátai, valamint a tanu­lók életkori sajátosságai miatt - ezt a célt maradéktalanul nem érhetjük el, csak többé-kevésbé megközelíthetjük. A következő fejezet a dialekti­kus materialista világnézet (termé­szetfelfogás) azon alapvető ele­meinek áttekintése, amelyek lé­nyegében az előzőekben ismerte­tett fizikai világkép filozófiai alapját alkotják, s amelyeket a szakmai­életkori sajátosságoknak megfele­lően érvényesítenünk kell a fizika­tanításban, annak érdekében, hogy a tanulók korszerű termé­szetfelfogását kellően megalapoz­hassuk. Éppen ez utóbbi lehetőség reá­lis felméréséhez nyújt segítséget a tudományos és a tanórai isme­retszerzés viszonyának elemzése. E fejezet lényegében tehát a tanó­rai világnézeti nevelés „filozófiai megalapozása“, különös tekintet­tel az alapfokú fizikatanítás általá­nos didaktikai szempontjaira. Ezt követi annak részletes elemzése, hogy az előzőekben áttekintett fi- lozófiai-világnézeti mozzanatok az egyes fizikai tananyagrész tanítá­sa során milyen mértékben és ho­gyan érvényesíthetők. Itt a szer­zők a tankönyvekben szereplő egész általános iskolai fizikatana­nyagot áttekintik a világnézeti ne­velési lehetőségek szempontjából, s a világnézeti nevelési és szak­tárgyi, tartalmi és módszertani kö­vetelmények összevetésére törek­szenek. Úgy gondolom, hogy az ismer­tetett fejezetek elegendő alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy a könyvvel megismerkedő fizika­tanárok a saját tanítási órájukon is tudatosan törekedhessenek a szaktárgyi és világnézeti-neve­lési követelmények együttes érvé­nyesítésére. A szerzők nem kí­vánnak receptet adni, hanem kiin­duló alapot, ösztönzést a tanórai világnézeti nevelés önálló, alkotó kidolgozásához. MARKÓ EMIL A Szovjetunió kulturális cseréje A helsinki értekezlet után A Szovjetunióban nagyszabású rendezvényekkel emlékeztek meg az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet tizedik évfor­dulójáról: ez annak idején azzal ért véget, hogy Helsinkiben 35 állam képviselői aláírták a Záróokmányt. Az államközi kapcsolatoknak a Záróokmányba foglalt elveit rög­zítette a Szovjetunió új alkotmá­nya, amelyet 1977-ben fogadtak el, és ezeket az elveket szigorúan tiszteletben tartják. Néhány példát idézünk csupán egy területről - a más országokkal folytatott kul­turális együttműködés fejlődé­séről. 1975 és 1984 között csak a Szovjetunió Kulturális Minisztéri­umának hatáskörébe 2148 mű­vészcsoport és -kollektíva utazott külföldre, 673 kiállítást rendeztek más országokban. Ugyanezen időszak alatt a Szovjetunióban 1246 külföldi művészcsoportot fo­gadtak és 320 művészi kiállítást szerveztek. A Szovjetunióban évente több mint kétezer külföldi szerző köny­veit adják ki fordításban, példány­számuk összesen meghaladja a 260 milliót (a Szovjetunió szilár­dan tartja az „1. számú fordító“ megtisztelő címet, amelyet az UNESCO adományozott). A Szov­jetunióban kétszer annyi külföldi könyvet fordítanak le és adnak ki, mint az Egyesült Államokban, Franciaországban, Japánban és ötször annyit, mint Angliában. A helsinki értekezlet óta eltelt években a Szovjetunióban olyan egyedülálló gyűjteményes kiadá­sok jelentek meg, mint a 200 köte­tes Világirodalmi Könyvtár, az 50 kötetes Világirodalmi Gyermek- könyvtár, folyamatban van a 45 kötetes Az Egyesült Államok Iro­dalmának Könyvtára című sorozat kiadása, újabban megjelentek az Afrika és a Latin-Amerika irodal­mi-művészeti almanachok, egyes országok irodalmi antológiái. Egyre nagyobb tekintélyre tesz­nek szert a Szovjetunióban rende­zett hagyományos nemzetközi ze­nei, balett-, film-, népművészeti és televíziósfilm-fesztiválok, illetve -versenyek. (APN) ÚJ SZÚ 1985. VIII. 23. A BŰVÉSZ Lebeg a fémgolyó (Tárnok Ferenc felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents