Új Szó, 1985. augusztus (38. évfolyam, 179-205. szám)
1985-08-19 / 194. szám, hétfő
A röplabdázók is feljebb léptek Ha a DAC sportegyesület neve kerül szóba, az ember önkéntelenül a labdarúgásra gondol. Arra az országra szóló sikerre, hogy a futballcsapat feljutott a legfelsőbb osztályba. Sokan még ma sem tudnak rendre térni afelett, hogy egy ilyen kis város, mind Duna- szerdahely (Dunajská Streda), százezres lélekszámú városok tehetősebb klubjaival egy „súlycsoportba“ jutott, és hajlamosak azt hinni: mindez annak az eredménye, hogy itt mindent csak a labdarúgásra áldoznak. Márpedig ez távolról sem igaz. A DAC sportegyesületében több mint féltucat szakosztály működik eredményesen. Az asztaliteniszezők Szlovákiában évek óta a sportág csúcsán vannak, a nők már az I. ligát is megjárták. Legutóbb pedig a röplabdázók - szinte a labdarúgókkal egyidőben, csak kevésbé látványos külsőségek között - kerültek fel a Szlovák Nemzeti Ligába. a DAC röplabdázói is. Szinte teljesen magukra hagyatva érték el a kerületi bajnoki címet, majd nyerték meg az osztályozót. Úgyszólván az egész idényt edző nélkül játszották végig. Csak a tavaszi idény előtt vette kézbe a csapat irányítását Balogh Gyula, aki korábban már dolgozott az együttessel, de egyéb elfoglaltság miatt lemondott egy időre. A téli felkészülés alatt körömszakadtáig edzettek. Meg is látszott a teljesí- ményükön. A tavasai idényben és az osztályozók során erőnlétben minden ellenfelükön túltettek, és ehhez társult a hallatlan lelkesedés.- Tornákon már korábban is értünk el szép sikereket itthon, Magyarországon és az NDK-ban is. Egy alkalommal Weisz Mihály egyesületi elnök azt találta mondani, hogy szép, szép egy tornagyőzelem, de mi azt szeretnénk, ha egyszer már felsőbb osztályba kerülnétek. Akkor megfogadtuk, A DAC röplabda csapata: Balogh edző, Ladziansky, Pogány (a magasugrás szlovák csúcstartója), Olgyay, Lukáč, Kelemen. Guggolnak: Turza, Tomašovič, Búbnak, Petrlenič és Humeník. Hiányoznak: Krempaský, Salay, Nagy, Litva, Buček és Fojtík. Egyesek szerint ez a maga módján legalább olyan nagy fegyvertény, mint a labdarúgók I. ligába jutása, hiszen a röplabdának a Csallóközben úgyszólván semmilyen hagyománya sincs. A dunaszerdahelyi járásban egyedül a DAC-nak van röplabda szakosztálya, s ez is mindössze tizenhárom évvel ezelőtt alakult a sportág néhány lelkes hívének jóvoltából. Ma sincsenek sokan. Maroknyi ember szervezi és irányítja a munkát, szükség esetén játszik is; olyanok, mint Antal István szakosztályelnök („civilben“ iskolaigazgató) vagy Lukáč Dušan, a szakosztály titkára, aki felvillantotta a dunaszerdahelyi röplabdázás rövid múltját és jelenlegi helyzetét:- Ha az úttörőkről beszélünk, akkor elsó helyen feltétlenül idősebb Tomašovič Pavol nevét kell említeni. Katonatisztként került a városba, szerette a röplabdázást és addig nem nyugodott, amig néhány hívet nem szerzett neki. Fiaiból is röplabdázókat nevelt, Pavol ma is csapatunk egyik oszlopos tagja és kapitánya. Kevés olyan megszállottja van a röplabdának, mint az idősebb Tomašovič. Ezen kevesek közé tartoznak éppen a testnevelési szövetség járási konferenciája alatt, hogy ha törik, ha szakad, akkor is felkerülünk a legfelsőbb szlovákiai osztályba. A fogadalmat be is tartották Igaz, a kerületi bajnokság déli csoportjában még csak a 2. helyen végeztek, de a selejtezőktől kezdve, a szlovákiai osztályozóig már nem találtak legyőzőre. Először az északi csoport bajnokát a ZVL Skalicát kényszerítették térdre, majd saját csoportjuk bajnokával is megbirkóztak. Következett a szlovákiai osztályozó Prešovban, amelyen erős mezőny gyúlt össze. Rajtuk kivül ott volt a ČH Košice, Brezno és a Patronka Bratislava. Valamennyi mérkőzésüket megnyerték és imponáló fölénnyel nyerték az osztályozót.- Nem úgy indultak a dolgok, hogy az osztályozót sikerrel vesz- szük. Útközben elromlott az autóbuszunk és éjfél után értünk Pre- šovba. A hosszú út után fáradtan, álmosan léptünk másnap délelőtt pályára a legnehezett ellenfél, a CH Košice ellen. Ha nehezen is de 3:2-re győztünk. Ráadásul nem jött el velünk csapatunk egyik kulcsembere és legtapasztaltabb játékosa, Krempaský, s nem ment ÚJ SZÚ 51985. VIII. 19. Automata edzőtárs Az NDK ökölvívói között keresett edzőtárs az adtom ata- tréner, vagy ahogy hívják a „bokszrobot“. Egy rennen- burgi gépipari üzem technikusai és mérnökei fejlesztették ki, s a robot jó szolgálatokat tett már az NDK válogatottjának is. A bőrből készült robot távirányítás, vagy kábelvezérlés útján, négyféle mozgásra képes (előre, hátra, jobbra és balra). Magassága az ellenfél testméretéhez igazítható. Beépített találatszámlálója nemcsak az ütések számát, hanem erejét is méri. A robot nem üt, de utánoz olyan mozgásokat, amilyenekkel a versenyzők a szorítóban találkozhatnak. Az automata segítségével az edző az adott ökölvívó felkészültségi színvonalának megfelelő optimális és intenzív terhelést adhat. A robot maximálisan fejlesztheti azokat a tulajdonságokat (technika, reflex, gyorsaság, ütőeró, mozgékonyság), amelyekre a jó ökölvívónak szüksége van. A gépnek tagadhatatlan előnyei vannak, annyi azonban bizonyos, hogy egy közepes ökölvívóból nem tud egyetlen éjszaka alatt világklasszist formálni. Az 1984. évi lipcsei őszi vásáron aranyérmet nyert az ökölvívórobot. Az alapötlet Alfred Woecklétöl származik, aki nyolc éven át versenyzett. Jelenleg elismert bíró és a ren- nenburgi ökölvívók edzője. a játék kapitányunknak, Tomašovič Palinak. Le is cseréltette magát. A végén azonban belejöttünk. Annyira belejöttek, hogy meg sem álltak a legfelsőbb osztályig. Októbertől tehát a Szlovák Nemzeti Ligában játszik a DAC röplabdacsapata. Természetesen a felsőbb osztály nagyobb gonddal jár.- Nagyon jópofa volt Weisz Mihály egyesületi elnök, aki elsők között gratulált a sikerhez. Azt mondta: természetesen örülünk a sikernek, köszönjük a derekas helytállást, de óriási gondot okoztatok nekünk, fiúk. A labdarúgók az I. ligában, ti az I. szlovák ligában, ez egyszerre sok. Már mondtam, hogy az egyesület vezetősége nem nagyon törődött velünk. Nem panaszképpen mondom, mert amit akartunk, mindent megkaptunk, de valahogy nem figyeltek ránk. Ók örültek, hogy velünk nincs gond, mi pedig örültünk, hogy amit akartunk, megkaptuk. Csakhogy a legfelsőbb szlovák osztályban ez már nem elég. Igaz, hogy ezek a szervezési kérdések jelentik a kisebbik bajt. Nagyobb baj, hogy nincs utánpótlás, a röplabda iránt Dunaszerdahelyen nincs érdeklődés. Az ifjúsági csapat szétesett. Most akarunk összehozni egy csapatot a szlovák gimnáziumban, és ha már itt tartok, jómagam készítem elő a női csapatot a bajnokságra, és Antal Pista szakosztályelnök az iskolájában vezet egy fiatal, 12-13 éves fiúkból álló csapatot. Jelenleg azonban nincs megfelelő utánpótlás, s ha néhányan abbahagyjuk a játékot, mert már alaposan benne vagyunk a korban, akkor nem is tudom, mi lesz a dunaszerdahelyi röplabdával. Erősítünk, átigazoltuk Litvát, aki Žitinában és Nitrában már játszott az SZNL- ben, Bučekot Pezinokból, Nagyot és Fojtikot, ők a Tomašovič Pali vezette röplabda körben nevelkedtek. Érdeklődünk még a trenčíni Németh Ede iránt és természetesen edző után kell néznünk. Mert bármennyire ment a munka Balogh Gyulával, az SZNL l-ben már csak első vagy másodosztályú képesítéssel rendelkező edzővel dolgozhatunk. Lám milyen gondokat szül a siker. Remélhető azonban, hogy Dunaszerdahelyen leküzdik a gondokat. Egy nagyszerű sportsiker általában magával ragadja az ifjúságot. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele MILYEN KONTINENSÜNK VÍZILABDÁJA? Alig akadt nagy egyéniség A szófiai úszó, müugró és vízilabda Európa-bajnokság után a Népsport tudósítója beszélgetett Markovics Kálmánnal, a spanyol válogatott magyar szövetségi kapitányával. Az interjúból közlünk részleteket. • Reálisnak tartja a végső sorrendet?- Igen, bár rendkívül kiegyensúlyozott volt a mezőny, azaz mindegyik csapat le tudta győzni, vagy megszorítani a legjobbakat is. Egy hajszállal azért a szovjetek és a jugoszlávok jobbak voltak a többieknél. A döntő mérkőzésen is igazságos döntetlen született. Izgalmas, élvezetes találkozó volt, bár a nagy tét miatti idegeskedés következményeként sok technikai hibát követtek -el a játékosok. • Mi a véleménye a csapatokról?- A szovjetek az idén az Euró- pa-bajnokság előtti tornákon jobban játszottak, mint Szófiában. Ők készülhetnek a legjobb körülmények között. Igen összeszokott, jó csapat. A jugoszlávok fiatal együttese is jól felkészült. Az NSZK- beliek a tőlük régebben is látott precíz vízilabdát játszották, de igazából csak egy mérkőzésen, az olaszok ellen voltak elemükben. A magyar válogatott ellen is csak nagy bírói segédlettel nyertek. A magyarok első mérkőzése után azt hittem, ők lesznek az elsők, de fizikailag és pszichikailag nem bírták el a sorozatterhelést, a felelősséget. Az olaszok remekül összeszedték magukat az Európa-baj- nokságra, szellemes, latinos pólót játszottak és apróbb termetű játékosaik kellő játékvezetői segítséget is kaptak... Hasonló stílus jellemző a spanyol válogatottra is, de az ilyen póló a legjobbak ellen nem elég. A hollandoknál többen kiöregedtek a régiek közül. Mostani csapatuk nem képes jobb eredményre a szófiainál. A görögök kemény ellenállást fejtettek ki, de valamennyivel gyengébbek a másik hét résztvevőnél. • Mi volt a legjellemzőbb az Eurőpa-bajnokságra?- Itt most a taktika dominált. Vagyis az a csapat szerepelt jól, amelyik a legjobban alkalmazkodott a támadási időhöz, amelyik ki tudta harcolni a kiállítást, időben lőtte kapura a labdát, kijátszotta a helyzeteit. Ehhez azonban nagy játékintelligencia kell és ezt nem igen lehet tanítani. Ráadásul megfelelő játékoskeret is szükséges hozzá, vagyis a kezdőkkel azonos tudású cserejátékosok. Ilyen tekintetben is a szovjetek és a jugoszlávok emelkedtek ki. • Úgy tűnt, hogy ezúttal kevés volt itt a nagy egyéniség.- Tőlem is megkérdezték, kit tartok az Európa-bajnokság legjobbjának. öt percig gondolkoztam és nem tudtam dönteni. Nem a bőség zavara miatt. Ez a sportág is elüzletiesedett, nemcsak azért játszanak, hogy nyerjenek, hanem, hogy minél jobban el tudják adni magukat. Ezért volt a sok egyénieskedés, a rengeteg elkapkodott lövés, a sok elrontott helyzet. Ma már szinte nincs is olyan játékos, aki irányítaná a csapatot, vagy például mint a nyolc évvel ezelőtti Faragó, egymaga stresszben tudná tartani az ellenfél együttesét. • Úgy tűnik, mind nagyobb szerepet kap a jó védekezés.- Valóban döntő. Rendkívül keményen védekeznek a csapatok. Különösen a centerek ellen. Az erő és a nagy lábtempó dominál. És a sok emberhátrány miatt a kapusok szereplése is mind döntőbb. Van lehetőségük brillírozni, többen meg is tették ezt az Eu- rópa-bajnokságon. • A bíráskodás örök gondja ennek a játéknak.- Mindenekelőtt a bíróküldetést kellene tisztábbá tenni. Ki kellene zárni a lehetőségét is annak, hogy a legjobb csapatok országainak bírói egymás mérkőzéseit vezethessék, mert ez okkal, ok nélkül módot ad arra, hogy a tévedéseiket is csalásnak minősítsék, hiszen az eredményben érdekelt a saját válogatottjuk. A sportdiplomáciai tevékenység is erősen befolyásolható tényező. Egy-egy bírói nyomást nyolc, vagy a huszonöt évvel ezelőtti magyar válogatott még elviselt. De most legfeljebb csak a szovjetek voltak képesek erre. A MIÉRTEKET KELL MEGFEJTENI Csak helyeselni lehet, hogy világszerte napirenden tartják a brüsszeli Heysel-stadionban történteket. Annál is inkább, mert azóta tovább bővült a negatív példatár. Van min töprengnünk, s van mi ellen fellépnünk. Ahhoz azonban, hogy mozgósítani tudjuk erőinket a terjedő vandalizmus ellen, elsősorban a miérteket kell megfejtenünk, az indítékokat szükséges tisztán látnunk. Nem hinnénk, hogy a stadionokban eluralkodó, mind veszélyesebbé váló rendzavarások gondjai a focipályák kerítésein belülre szoríthatók. Meggyőződésünk, hogy itt nemcsak futballról és nem is csak sportról van szó. Tágabb összefüggésekben kell gondolkodnunk. Azokkal kell egyetérteni, akik szerint a futball- huliganizmus az emberekben meglévő feszültségeket vezeti le. (És nemcsak részeg fiatalokra, balhét kedvelő, renitens tizenévesekre gondolunk). Olyan világban élünk, amely tele van feszültségekkel, felhalmozódott, megoldatlan problémákkal. A helyi konfliktusok állandósulása, a túszrablások, a robbantásos merényletek szaporodása, a természet pusztulása, a munkanélküliség réme növeli a veszélyérzetet, a bizonytalanságot, szétzilálja az emberek jövőbe vetett hitét. Ezek a globális problémák társadalmi rendszerenként és országonként eltérő hangsúlyúak ugyan, de hatásuk mindenütt érvényesül. A létbizonytalanság talaján jól megterem az agresszivitás, felerősödnek az indulatok, az elfogultságok, a „mindent széttörni“ érzések. S ha az ingerlékenység még párosul az alkohollal, a kábítószerrel, a rendfenntartó erők álhumanizmusával is, akkor adottak a sajnálatos és megdöbbentő következmények. E negatív magatartásjegyek megmutatkoznak persze a családban, az utcán, a munkahelyen is, csak kisebb mértékben, szolidabban. A stadionokban mindez látványosan megsokszorozódik, mert nagyobb a tömeg, fűt a tét is: itt - sokak szerint - korlátlan tere lehet a trágárságnak, a játékvezető szidalmazásának, az ellenfél becsmérlésének, az elvakult fanatizmusnak. Aggasztónak tartjuk, hogy ridegebbé, szigorúbbá válik a világ, ugyanakkor csökken a kultúra, a művészet szerepe, a humánum értéke, lazulnak az emberi kapcsolatok, esik a viselkedéskultúra szintje. A nehezebbé váló életfeltételek, a veszély- és biztonságérzet növekedése, a pénz utáni hajsza kíméletlenebbé, agresszivab- bá teszi az embereket. Kevesebb a derű, a játékosság, kisebb a türelem, a tolerancia. Nem dívik a lovagiasság, a sportszerűség, a tiszta eszközök használatának becsülete, mindinkább elüzletie- sedik a sport és a kultúra világa. Nehezen tudjuk elviselni a másik (ember, csapat, nemzet) sikerét, nem tudunk emelt fővel veszíteni. Figyelemre méltónak érezzük, hogy miközben egyre inkább durvább az élet, nem bánunk kellő szigorral azokkal, akik megérdemlik. Zavarok tapasztalhatók a humanizmus értelmezésében is. A humanizmus ugyanis nem mond ellent a vétkesek megbüntetésének, ellentmond viszont az elnéző liberalizmusnak. A humanizmus helyes értelmezése megköveteli a rendet, a fegyelmet, a felelősséget, a többség érdekeinek figyelembe vételét, a társadalmi normák tiszteletben tartását. Adminisztratív eszközökkel nem lehet ugyan mindent megoldani, ám sokat tehetünk az idejében megtett intézkedésekkel. Ez épp úgy vonatkozik a rendzavarások megelőzésére, mint a bundaügyekre s általában a sporterkölcs irritáló torzulásaira. Abban minden jóérzésű, labdarúgást szerető szurkoló egyetért, hogy meg kell fékezni a randalíro- zást, a futballbotrányokat, s vissza kell adni a játék szépségét, kellemes izgalmát, üdítő látványát Az igazi kérdés: hogyan? Miként biztosítható, hogy a futball, ez a nagyszerű kedvenc ismét szórakozást nyújtson százmilliós táborának. %Lehet, hogy az is segít, ha több lesz az ülőhely, mint az állóhely a stadionokban, az is jelenthet valamit, ha növelik a rendőrök számát, ha magasabbak lesznek a pályát övező kerítések. Igazi javulást azonban leginkább attól várhatunk, ha megszűnnek a brüsszeli tragédiát is előidéző okok, ha kedvezően változnak azok a körülmények, amelyek között élünk, ha humanizáljuk a ta>- sadalmi viszonyokat, s benne az embert. Hogy emberibbé váljék a világ is. A tribünökön és a zöld gyepen egyaránt. (K.S)
