Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám, csütörtök

/ Az SZKP XXVII. kongresszusa elé A párt stratégiai célja ÚJ szú 1985. VII. 11. Nevezetes és felelősségteljes év az 1985-ös. A célegyenesbe értünk az SZKP XXVII. kongresz- szusára való felkészülés terén. Megtárgyalja majd haladásunk ötéves eredményeit, kijelöli a so­ron következő ötéves tervre, a be­látható jövőre vonatkozó távlatot. A kongresszuson elfogadják a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak újjászerkesztett programját. Áhított célunk: a kommunizmus. Az e cél felé vezető hosszú és nehéz úton már jókora távolságot megtettünk, sok mindent elértünk a társadalmi élet valamennyi terü­letén. Helytelen volna azonban úgy vélni, hogy a szovjet társada­lom, - mivel a fejlett szocializmus társadalma, az emberi civilizáció mai legmagasabb foka -, tökéle­tes volna. Ebben a társadalomban még sok objektív nehézséggel le­het találkozni (és a jövőben is dolgunk lesz velük). Olyan hiá­nyosságok, megoldatlan feladatok is akadnak, amelyeket szubjektív okok idéztek elő. Aránytalansá­gok, hiányok, ellentmondások is vannak. Éppen ezért a fejlett szo­cializmus tervszerű és sokoldalú tökéletesítése: pártunk fő stratégi­ai feladata. A pozitív változásokat megőrizni és gyarapítani kell De milyen alapvető feladatok megoldásával foglalkozik a párt, amikor a fejlett szocializmus töké­letesítésének irányvonalát követi? Úgy látszik, három ilyen feladat, pontosabban mondva, ilyen fela­dattípus van: 1. Olyan feladatok, amelyeket társadalmunk fejlődésének előző szakaszaiban bizonyos okok miatt nem oldottak meg. 2. A fejlett szocializmus alapel­veinek és mindenekelőtt a kollekti­vizmus és a társadalmi igazságos­ság elveinek további megszilárdí­tásával és fejlesztésével össze­függő feladatok. 3. Távlati feladatok, amelyek­nek kitűzése és megoldása a fej­lett szocializmus tökéletesítésére is ,,hat" és ezt a társadalmat előbbre viszi a kommunizmus felé vezető úton. Mindhárom feladattípus - cso­port szervesen összefügg egy­mással, egységet alkot. A múlt feladatainak megoldása megte­remti az előfeltételeket a jelen problémáinak megoldásához, s ez a maga részéről az alap a távlati célok kitűzéséhez és eléréséhez. Most pedig beszéljünk kissé részletesebben a felsorolt feladat­típusokról, amelyeknek megoldá­sa éppen a pártnak a fejlett szocializmus tökéletesítésére irá­nyuló stratégiájának megvalósítá­sát jelenti. Először a múlt olyan feladatairól szólunk, amelyeket a kommunista alakzat első szakaszának bizo­nyos fokozataiban nem sikerült megoldanunk. Ezek a feladatok a gazdaság terén a legjelentéke­nyebbek. Még nem értük el a munka nagyobb termelékenysé­gét, minthogy gazdaságunkban a modern technika és technológia mellett sok elavult gép és gépi berendezés van, s nem mindenkit jellemez nálunk az öntudatos, ma- gasfokúan termelékeny, az erőnek és az ismereteknek teljes latba vetésével végzett munka: még nem szabadultunk meg a nehéz, kis szakképzettséget igénylő két­kezi munka jelentős hányadától. Előfordulnak még a múlt ma­radványai az emberek tudatában és magatartásában, társadalom­ellenes jelenségek és bűnözés, a nacionalizmus és a nepotizmus megnyilvánulásai is tapasztalha­tóak. E rendkívül nemkívánatos jelenségek közül egyeseket a múlttól örököltük, másokat ma­gunk „szereztünk“, azért, mert néhol megsértettük a szocializmus elveit, mert hiányosságok voltak a nevelésben stb. Egyszerűbben mondva, a múlt­tól ránk maradt feladatok megol­dása nem egyéb, mint „a hátsó vonalak felzárkóztatása“ a jelen kor követelményeinek szintjére. Sokkal szélesebb, változato­sabb és mélyenszántóbb azoknak a feladatokak a köre, amelyek közvetlenül a tulajdonképpeni fej­lett szocializmus paramétereinek, elveinek és tulajdonságainak tö­kéletesítésére, javítására irányul­nak. Hatalmas iparunk van, amely alapjában véve megfelel a fejlett szocializmus követelményeinek. De további tökéletesítésre, fej­lesztésre van szüksége. Ebből kö­vetkezik az, hogy az üzemeket a modern tudományos és műsza­ki-technológiai bázis alapján re­konstruálni kell. Vagy: társadalmunk megingat­hatatlan elvei az egyenlőség, a társadalmi igazságosság, a kol­lektivizmus. Ezek az elvek nálunk uralkodnak, nélkülük el sem tudjuk képzelni életünket. De itt is van mit tökéletesítenünk, annál inkább, mert ezeket az elveket itt-ott egy­szerűen megsértik. Ma az a fő feladat, hogy megőrizzük és gya- rapitsuk az iparban és a mezőgaz­daságban, a közlekedésben, a kultúra és a mindennapi élet, a nevelés terén történt, azokat a pozitív változásokat, amelyeket a legutóbbi években értünk el. A termelés és a munkatermelé­kenység fejlesztési ütemének fo­kozásáról, az állattenyésztés hely­zetének megjavításáról, a falun folytatott szociális jellegű építke­zés meggyorsításáról, a tudomány és a technika terén elért új sike­rekről stb. van szó. Ezek a válto­zások nem annyira a beruházások növekedésének, még kevésbé va­lamilyen döntő fontosságú refor­moknak az eredménye, hanem in­kább a párt részéről kifejtett az irányú erőfeszítéseké, hogy ren­det teremtsen nagy és bonyolult gazdaságunkban, hogy a párt ha­tározottan szembehelyezkedik az előrehaladásunkat akadályozó, negatív jelenségekkel. És végül, szóljunk a távlati fela­datokról. Ezek a holnapra szóló feladatok, megoldásuk alapja azonban már ma kialakul. Az ipar rekonstrukciójáról például már be­széltünk. A rekonstrukció azonban annak a megjavítása, ami van, ami már létezik. De ez kevés. Ebből következik az, hogy olyan, elvileg új, valóban forradalmi tech­nikai és technológiai megoldások­ra van szükség, amelyek nagy­mértékben, sokszorosára növelik a munka termelékenységét, meg­javítják a termékek minőségét. Ebből következik az, hogy tudási­gényes, kevés anyagot és energi­át felhasználó, az élő munkával takarékoskodó üzemeket kell lét­rehozni, amelyek kiszorítják a kü­lönösen nehéz, egyhangú, kétkezi munkát. A mikroelektronika ered­ményein alapuló automatikáról, olyan rugalmas üzemekről van szó, amelyek képesek gyorsan átállni az új gyártására, univerzális feldolgozó központokról és robot- technikáról, a magszintézis elsajá­tításáról, a biotechnológiáról, in­formatikáról, hulladékmentes üze­mekről van szó, amelyek nemcsak anyagot és energiát takarítanak meg, hanem a legnagyobb ökoló­giai igényeknek is megfelelnek. A nevelés, az új ember formálá­sa terén is valami hasonló fordul elő. Már most az a kötelességünk, hogy az embert ne csak a ma, hanem a holnap mércéjével is mérjük, a magasztos kommunista eszményeknek megfelelően ve­zessük, neveljük. Aki időt nyer, mindent megnyert A társadalom fejlődésének leg­fontosabb alapja, a két ellentétes társadalmi rendszer - a szocializ­mus és a kapitalizmus - versenyé­nek és harcának legfontosabb te­rülete: a gazdaság. A fejlett szocializmus társadalmának töké­letesítése ezért elsősorban a ter­melés tökéletesítéseként szere­pel. Az fő út itt: az intenzitás foko­zása. Csak az intenzitás fokozása révén lehet megoldani egy olyan nagy programfeladatot, mint az, hogy az ország elérje a munkater­melékenység legmagasabb világ­színvonalát. Az intenzitás növelésének leg­mélyebb lényege: az idővel való takarékoskodás. Ez a társadalom és az ember haladásának egy­aránt fontos mutatója. „Aki időt nyer - mondta Lenin-, mindent megnyert“ (V. I.Lenin: összes művei, 44. köt., 44 old.). Miért van igy? Miért az idővel való takarékoskodás végered­ményben az egész takarékosság lényege? Elsősorban azért, mert a társa­dalom anyagi és szellemi potenci­álját termelőerőinek fejlettségi szintje határozza meg, ez a szint pedig a maga részéről a társada­lom által egy időegység alatt ter­melt anyagi és szellemi értékek mennyiségével és minőségével mérhető. Minél „kihasználhatóbb“ az időegység, minél több anyagi és szellemi értéket termelnek ennek a keretében, annál magasabb a termelés, a társadalom fejlettsé­gének szintje, a társadaloméval együtt pedig minden egyéné is. A termelés magas színvonala, az idővel való nagyfokú takarékosko­dás szükséges, de még egyáltalán nem elegendő a társadalom és a személyiség sokoldalú fejlődé­sének biztosításához. A legfonto­sabb az, hogy a termelt anyagi és szellemi értékek az egész társa­dalomnak, kivétel nélkül vala­mennyi tagjának a közkincsévé váljanak. Amikor az idővel való takaré­koskodásról, mint az egyén sok­oldalú fejlettségének fokmérőjéről beszélünk, nemcsak a munka- hanem a szabadidőre is gondolni kell. Erre azért van szüksége a dolgozónak, hogy tanuljon, szel­lemileg fejlődjön, társadalmi funk­ciókat teljesítsen, érintkezzen kol­légáival, szabadon kifejthesse fizi­kai és szellemi erőit. A munkaidővel való takarékos­kodás, a szabad idő növelése, az ember és a társadalom javára tör­ténő felhasználása - ez a szocia­lista termelés intenzitása fokozá­sának, a társadalom egész hala­dásának lényege és fő iránya egy­aránt. A fejlődés irányai A fejlett szocializmus tökélete­sítése nemcsak a gazdaságot fog­lalja magába, hanem igen bonyo­lult társadalmi szervezetünk összes többi területét is. Társadalmi téren a párt arra törekszik majd, hogy minden eszközzel elősegítse az osztály nélküli társadalom létrejöttéhez, a nemzetek további felvirágzásá­hoz és egymáshoz való közeledé­séhez vezető folyamatok elmélyü­lését, igyekszik elérni, hogy a tár­sadalmi kapcsolatok mindenütt a társadalmi igazságosságnak a szocializmusra jellemző elvével szigorú összhangban épüljenek fel. Politikai téren a fő cél: a nép szocialista önigazgatásának teljes mértékű megvalósítása - ez olyan demokratikus rendszer, amely, Lenin szavai szerint, nemcsak a dolgozók számára, hanem a dol­gozók által is működik, távlatilag pedig biztosítja valamennyi és minden egyes ember közvetlen részvételét a társadalom és az állam irányításában. A szellemi élet terén továbbra is egyre intenzívebben kell növelni az állampolgárok ismereteit, kultú­ráját és öntudatosságát, hogy va­lamennyi dolgozó elsajátítsa a párt mélységesen alkotó követ­keztetéseit és irányelveit. VIKTOR AFANASZJEV akadémikus, a Pravda főszerkesztője Sokolovban április közepén két művesé­vel felszerelt hemo- dializációs központot adtak át. Plzeň után Sokolov a második a Nyugat-csehországi kerületben, ahol a ve­sebetegeket ilyen módon kezelhetik. A központ egyelőre a bányahivatal épüle­tében kapott helyet. A kórház felújítása után azonban oda költözik, s ott hat mű­vese áll majd rendel­kezésre. Felvételünk a központban készült. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) A falut szeretni kell Látogatás egy kelet-szlovákiai kis községben A dombok, erdők közé bújik Debrőd (Debrad), a Kassa-vidéki (Košice) járás főúttól távol eső kis községe. Szerpentines, lom­bos fákkal szegélyezett út vezet a községbe. A falu hosszú utcáján az autós minden pillanatban ten­gelytöréstől retteg. Szerencse, hogy nem esett, igy látni a gödrö­ket, de kikerülni lehetetlen őket. Ha kerülöm a jobboldalit, bele- zöttyenek a balba. Mégis sikerült megközelítenünk a helyi nemzeti bizottság emeletes, virágágyakkal körülvett épületét. Az épületben uralkodó rend azt bizonyítja, hogy itt nő irányítja az életet. Benyiczki Gáborné 1981- től tölti be Debródön a titkári tiszt­séget. Azelőtt pedagógus volt, ám az iskolát áthelyezték Szepsibe (Moldava nad Bodvou). Nem ment a gyerekekkel, vállalta a titkársá­got s éppen olyan szeretettel viseli gondját a községnek mint azelőtt a gyerekeknek.-A mi munkánkban - mondja - csak úgy lehet eredményeket elérni, ha szeretjük a községet, ismerjük lakosait, azok gondját, baját, vágyait, igényeit. Olyan kap­csolatot kell a vezetőknek a lakos­sággal teremteni, amely mindkét fél érdekeit szolgálja, s könnyebbé teszi a problémák megoldását. Azt hiszem nálunk ez sikerült. Minden célunk megvalósításánál segítsé­get kapunk a lakosságtól, különö­sen ami a társadalmi munkát illeti. Kicsi a településünk, a lélekszám alig éri el az ötszázat, ennek elle­nére a tömegszervezetek kitűnően működnek.- Ebben az évben a választási program utolsó évébe léptünk. Mi­lyen feladatokat kellett megoldani­uk s mi még a teendő a hátralévő hónapokban?- A legégetőbb s egyben a leg­nagyobb beruházást igénylő fel­adat a vízellátás megoldása volt. Azelőtt a Bakód forrás látta el vízzel a falut és az egységes föld­műves-szövetkezet gazdasági ud­varát is. Ez nagyon kevés volt, naponta csak néhány órára kapott a falu vizet. Segítségért fordultunk a Prágai Geológiai Kutatóintézet­hez, elvállalták a munkát, a János forrás környékén próbafúrásokat végeztek s körülbelül kétszáz mé­ter mélyen kiadós forrásra buk­kantak. Szivattyúállomást szerel­tek fel s az egész munkát alig három hónap alatt elvégezték. így megoldódott a legnagyobb gon­dunk, ma már minden házban van vízvezeték s az újonnan épített vagy épülő házakba is eljuttattuk az eddig annyira nélkülözött vizet. A többi feladat nem olyan nagy, mint a vizkérdés megoldása, de jelentős a község lakosságának kényelme, kulturális igényeinek ki­elégítése szempontjából. Az üre­sen maradt, több, mint százéves iskolaépületben kapott otthont az ifjúsági klub és a pingpong-terem. Most kezdik az épület másik szár­nyának felújítását, itt kap majd helyet a nyugdijasklub. Az időseb­bekről való gondoskodás különö­sen fontos feladata a helyi nemzeti bizottságnak, mert a községben 160 nyugdíjas él s közülük 46 szociális segélyre szorul. A rend­szeres étkeztetésüket már megol­dották.- Ezen a téren is - folytatja a titkárnő - nagy segítséget ka­punk a tömegszervezetektól, külö­nösen a Vöröskereszt és a nószö- vetség tagjaitól. A Vöröskereszt­nek huszonnégy önkéntes vér­adója van. A sportszervezet tagjai főleg a faluszépitési akcióból ve­szik ki a részüket. A sportpályán- főképpen bontott anyagból - öl­tözőt építettek s bevezették a vizet is. A nószövetség tagjai rendsze­resen rendeznek a saját munkáik­ból kézimunka-kiállítást. Ebben a kis faluban nagyon élénk a politi­kai és kulturális élet. Megemléke­zünk a jelentősebb évfordulókról s egymást érik a tömegszerveze­tek rendezvényei. Ezek szervezé­sében nagy lelkesedéssel és hoz­záértéssel élen jár a kulturális köz­pont vezetője, Szakács József, aki egyben a CSEMADOK elnöke is. Kitünően összehangolja a művelő­dési ház és a CSEMADOK mun­káját, hangulatosak a rendezvé­nyeik, ezért nálunk mindig telt ház van. Májusban a véradók tisztele­tére majálist rendeztünk a János forrásnál. Vidám, hangulatos nap volt. Nagy segítségünkre van az ifjúsági szervezet zenekara is. A hagyományápolás terén élen jár a tűzoltószervezet. Klubhelyisé­gükben állandó kiállításon mutat­ják be a szervezettel kapcsolatos tárgyakat, írásbeli dokumentumo­kat, a legrégibb 1850-ből szár­mazik.- Egy vegyesáru üzletünk van- folytatja -, az ellátás jó. A legkö­zelebbi feladatunk, amit még a nyár folyamán szeretnénk meg­oldani, a falu utcáinak portalanítá­sa. Ha ez megoldódik, nyugodtan készülhetünk az újabb választási program kidolgozására és teljesí­tésére. A nemzeti bizottságnak tizen­három képviselője van, a tanács öttagú. A képviselők a pártalap­szervezet tagjaival összefogva mindent megtesznek azért, hogy a hegyek közé bújt kis faluban nyugodt, boldog legyen az élet. FECSÓ PÁL Jó ellátást ígér a kereskedelem Az idegenforgalmi főidény a Közép­szlovákiai kerület déli járásaiban is egybeesik a nyári mezőgazdasági csúcsmunkákkal, ami fokozott megter­helést jelent a kereskedelem számára. A nyári áruellátással már április és május hó folyamán foglalkoztak a Ri­maszombati (Rimavská Sobota), Lo­sonci (Lučenec) és Nagykürtösi (Veľký Krtiš) Jnb kereskedelmi és idegen- forgalmi szakosztályai, illetve plenáris ülései. Mindhárom járásban azt állapít­hatták meg, hogy alapvető élelmisze­rekből (lisztből, étolajból, cukorból) még a legkisebb településeken sem lehet hiány, s ugyanez vonatkozik a tej és húsellátásra. Konzervekból, kész­ételekből is lesz elegendő, s csupán baromfipástétomból és tojásos füstölt­húsból igazolt vissza a megrendeltnél kisebb mennyiséget a kereskedelem. Továbbra is a hiánycikk-listán szere­pelnek a hüvelyesek, s egyes kemény sajtokból sem lesz elegendő. A sörből és az üditő italokból az áruellátás a legmelegebb napokban is zökkenőmentesnek Ígérkezik. Javul a helyzet a szódavíz- és az ásványvíz- ellátás terén is, s csupán egyes gyógy­vizekből lesz kevesebb az igényeltnél. A falvak jó áruellátása mellett július és augusztus hó folyamán megkülön­böztetett figyelem kíséri a nyaralóhe­lyek, tópartok, strandfürdők ellátását. A zvoleni járásban Kováčovában és Dubnicében számítanak csúcsforga­lomra, mig a nagykürtösi járásban a sklabinái termálfürdőnek lehet sok vendége. Mindhárom fürdőhely köz­vetlen közelében várják a vendégeket az autókempingek, s a szolgáltatások terén is kedvező változások történtek. A losonci járásban a Ružinái tó a leglá­togatottabb üdülőhelyek egyike. Az au­tókempingen kivül itt vállalati üdülők­ben és magánházaknál is fogadnak vendégeket. A rimaszombati járásban a Kurinci tó és a šafárikovói strandfür­dő áruellátása jelenti a legtöb gondot. A Jednota és a Potraviny vállalatokon kívül az előbbi helyen a Javorina, az utóbbin a Vendéglátóipari Vállalat is besegít. Mindkét nyaralóhely környé­két rendezték az elmúlt hetekben, s ja­vulás várható a szolgáltatások terén is. Az illetékesek úgy tervezik, hogy a nyaralóhelyek friss zöldséggel és gyümölccsel való ellátásában részt vesznek a környékbeli földműves-szö­vetkezetek, sőt a kistermelők is. •-h. a.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents