Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám, szombat
Csúcsjavítás és takarékosság Még ma sem tudom, miért nevezik Gólyaháznak a Spišská Nová Ves-i Vasércbánya egyik korszerű üzemi üdülőjét, amely Rudňany közelében fekszik. Csaknem tiz esztendővel ezelőtt, az akkori vállalati igazgató, Alexander Bar- čak mérnök kezdeményezésére itt találkoztunk először a rekordmozgalomban élenjáró bányászkollektívák tagjaival. Emlékszem még azokra a nagyszerű emberekre, akik társadalmunk, népgazdaságunk számára az átlagosnál, a tervezettnél többet nyújtottak. Akkor meggyő- • zödhettünk arról, hogy a rekordmozgalom nem csak pillanatnyi fellángolás, hanem folyamatosan terjedő, egyre több kollektívát mozgósító kezdeményezési forma, amely a becsületesen dolgozó bányászok körében terjed. Azóta több élenjáró, a vasércjö- vesztésben számos rekordot megdöntő kollektívát mutattunk be olvasóinknak. Ezúttal a Spišská Nová Ves-i Vasércbánya Nižná Slaná-i bányaüzemében dolgozó Štefan Kováč vezette bányászokhoz látogattunk. Más kollektívákkal együtt ők is továbbléptek a kezdeményezés útján, bevezették és érvényesítik a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Ez a jelenleg 15 tagú kollektíva 1973 óta dolgozik Štefan Kováč vezetésével a bányaüzem Gábriellé részlegében. Ott kovácsoló- dott össze, ott érte el első vállalati rekordját. Azóta több mint húszat mondhat magáénak. Ezért aztán Árpád Kavečansky mérnöknek, az üzem igazgatójának a választása a Kováč-kollekti- vára esett, amikor 1982-ben a vállalati igazgatótól feladatul kapta, hogy próbálja ki a brigádszerű munkaszervezést és javadalmazást üzemükben. Ha Kováčéknál beválik, akkor a többi kollektívában is alkalmazható, gondolta az üzemigazgató és Ivan Plačko mérnök, a Gabrielle bányászrészleg vezetője. Amikor a Kováč-brigád tagjai tudomást szereztek erről a döntésről, cseppet sem örültek. Ladislav Burčik, Tomáš Kováč és Peter Ivančo műszakvezetők igy méltatlankodtak: „Vége a jó keresetnek!“ Addig ugyanis a jövesztett vasérc mennyiségének arányában volt anyagilag érdekelt a kollektíva. Ekörül pedig nem volt probléma, hiszen rekordokat javítottak meg, és nem volt ritkaság a havi hatezer koronás •kereset sem. Hogy hogyan lesz később, arra Štefan Kováč akkor még nem tudott teljesen meggyőző választ adni. Társainak csupán ennyit mondott:- Ha károsodás érne bennünket, nem hagyjuk annyiban, az üzemvezetés bizalmának fejében viszont meg kell próbálnunk. A Kováč-kollektiva tagjai tudatában vannak annak, hogy vezetőjük semmi olyasmibe nem viszi őket, ami kárukra lenne, ezért egyetértettek az új munkaszervezési és javadalmazási rendszer bevezetésével. Bár egy kicsit megriadtak, amikor a kész szerződés eléjük került. Abban ugyanis pontosan fel volt tüntetve, mennyi robbanóanyagot, fúrórudat, üzemanyagot használhatnak fel egy- egy tonna vasérc jövesztéséhez. Természetesen, a feltételezett takarékosság arányában meghatározták a jutalom összegét is. Az 1983-as év első hónapjaiban forróbbá vált a légkör a Ko- váč-kollektívában, változásokat hozott az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben. A kollektíva tagjai közül egyre többen kezdtek számolgatni: hol és hogyan lehet takarékoskodni?! A még használható, csak részben megkopott szerszámokat, fúróru- dakat és más munkaeszközöket nem dobálták a hulladékba, mint korábban, hanem azon gondolkodtak, hogyan lehet meghosz- szabbitani élettartamukat. Mert megértették, ettől is függ, milyen lesz a keresetük. Kezdetben az is előfordult, hogy valaki mégis eldobott ilyen használható szerszámot. Ezt éreztették is vele, mert kevesebbet vagy semmit sem kapott a megtakarításokból származó nyereségből, jutalomból. így a bányászkollektíva tenni- akarása nemcsak rekordokat, hanem korlátokat is döntött, s megtörtént az, amivel talán nem is számoltak. A Kovács-kollektiva, amely korábban havonta húszezer koronával is túllépte a termelési önköltségeket, elég rövid időn belül már 20-30 ezer koronás megtakarításokat ért el. Az ebből eredő, a kollektíva tagjai részére kifizetett kiegészítójutalom havonta elérte a 260 koronát. A jó példa követőkre talált. Ugyanebben az üzemben még 1983-ban Jozef Benedik kollektívája is alkalmazni kezdte a brigádszerű munkaszervezést és javadalmazást. Mindez azonban nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan leírtam. Igen sok vitafelszólalás, kérdés hangzott el a Kováč-kollektiva termelési értekezletein. Többek között az is, vajon lehet-e takarékoskodni, ugyanakkor rekordokat javítani? Rájöttek, hogy lehet! Csak akarni kell.- Ezt tények bizonyítják - hangoztatta Štefan Kovács. - A múlt évben négyszer megjavítottuk a vállalati rekordot, s közben az önköltségekből megtakarítottunk 174 ezer koronát. A tavalyi tervet már november 25-én teljesítettük, s ezen felül 9600 tonna vasércet jövesztettünk. Az idén újabb rekordokat ért el a Kováč-kollektiva a vasércjö- vesztésben, és a takarékosság terén is jelentős eredményeket mutathat fel. Sikeres munkájuk eredményeként már ez év áprilisában teljesítették a 7. ötéves tervidőszak feladatait. Štefan Kováč és Jozef Benedik bányászkollektivái eredményes munkájukkal bizonyították, hogy a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás a népgazdasági és egyéni érdekek egyeztetésével eredményesen alkalmazható a vasércbányában is. Ennek tudatában vannak nemcsak az al- sósajói bányaüzemben, hanem a Spišská Nová Ves-i Vasércbánya más üzemeiben is. Ezért remélni lehet, hogy az említett két kollektíva példáját mások is követik. KULIK GELLERT Miroslav Volný, a Prága 6. varoskerületi pártbizottsága titkárának A munkastílus egyeztetése a kor követelményeivel című írásából megtudhatjuk, hogy a városkerületi pártbizottság ülésén már nem tárgyalnak meg aránytalanul sok írásbeli jelentést, mint ahogy az a múltban volt, hanem csak az elnökség tevékenységéről szóló jelentést, az előző ülés vitájában elhangzott észrevételek és javaslatok megoldásáról számot adó tájékoztatást és az alapszervezetek további eljárását pontosító irányelvet. Ezekre a tanácskozásokra gyakran hívják meg egyes kiválasztott területek tisztségviselőit, akik hozzáértően fejtik ki véleményüket a napirenden szereplő kérdésekről. A városkerületi párt- bizottság bizottságai is korlátozták az írásbeli anyagokat. A bizottságok megtárgyalják a városkerületi ellenőrző és revíziós bizottság felméréseinek eredményeit és foglalkoznak az alapszervezetek tevékenységével. A városkerület pártbizottságának az a célja, hogy korlátozza a fölösleges adminisztrálást, ugyanakkor megteremtse annak feltételeit, hogy a tisztségviselők és politikai dolgozók gyakrabban kerüljenek sžemélyi kapcsolatba az alapszervezetekkel. Slavomír Dostál, a CSKP Brec- lavi Járási Bizottságának titkára Semmit sem hagyhatunk a véletlenre című írásában a kádermunka kérdéseivel foglalkozik. Rámutat, hogy a kádermunka színvonalának emeléséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kádertartalékok rendszeres felkészítése. E feladat végrehajtása során gyakran felmerülnek még tisztázatlan kérdések, sok esetben gondot okoz, hogy nem érvényesül egységes szemlélet, sőt, helyenként adminisztratív úton próbálják a feladatokat teljesíteni. Ez végül oda vezethet, hogy a jóváhagyott kádertartalékokat nem használják ki. A járásban működő nemzeti bizottságok rendkívüli figyelmet fordítottak a CSKP KB 6. ülése határozatainak végrehajtására. A feladatokat ütemterv konkretizálja. A lap további írásai közül az alábbi címekre hívjuk fel a figyelmet: Továbbra is intenzíven fejlesztjük a mezőgazdaságot; Minden munkahelyen a tehetetlenség és a hanyagság ellen; Pártcsoportok a mezőgazdaságban; Újszerűén dolgozni és élni. -füMinden órát kihasználva KIEGÉSZÍTIK A TAKARMÁNYALAPOT Meleg, párás reggel köszöntötte ezen a hétvégi napon az Ipoly menti földműveseket. A korán kelők gombával teli táskákkal jöttek haza a közeli erdőkből. Mások a gyors reggeli után kaszákkal igyekeztek a határba. Csoportokban kezdték a munkát, hogy minél nagyobb területről takaríthassák be a füvet. Amint felszállt a harmat, a takarmánybetakarító gépek is bekapcsolódtak a munkába. A gépesítő csoportok szervezetten kaszálták a lucernát, aztán a forró levegős szárítóba hordták, ahol zöldlisztet készítettek belőle. Péli Vilmos agrármérnök, az ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó Efsz főagronómusa déltájban verejtékező arccal érkezett haza. A vadászszövetség ipolyviski (Vyškovce nad Ipľom) egyesületének többi tagjával együtt a szőlődombon kézi kaszával vágták a füvet. Az Ipoly az idén többször is kilépett medréből, mintegy 160 hektár rétet elárasztva, ezért erről a területről csak almozásra alkalmas szénát gyüjthettek be. Nehéz megteremteni az állatállomány számára a szükséges takarmányalapot, ezért a vezetőség úgy döntött, hogy a legeltetési idényre 350 növendékállatot a losonci (Lučenec) járásban gazdálkodó Ábe- lovói Efsz-be szállítanak. A sok kárt okozó folyó 450 hektár szántóföldet is elöntött. Miután levonult a víz, megkezdték a talajművelési munkákat. Kalácska János, a magyarországi Berneceba- ráti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet traktorosa az együttműködés keretében tárcsás boroná- val készíti elő a talajt vetésre. A réteket műtrágyázzák, remélve, hogy a második kaszálást már nem teszi tönkre az ár. Az árokpartokról és az erdei tisztásokról begyűjtött szénát felvásárolják. A közeli erdőgazdaság hegyvidéki rétjein Bilcsik József csoportvezető irányításával Misko József, Tóth Péter és Breznyicsek Lajos traktorral kaszálja a füvet. Úgy egészítik ki a takarmányalapot, ahogy lehet, hogy egyenletessé tehessék az állatok etetését. Az első eredményeket már el is érték. A lóbab etetésekor a tehénállomány napi tejhozama ezer literrel növekedett. Már állandósult a tehenek tejelékenysége. A napi átlagos tejhozam 13 liter. Ezt a szintet továbbra is szeretnék tartani. Csak alkonyatkor tértek haza a határból a dolgozók. A jó munka végzésének tudatával pihenget- tek, hogy másnap újra kezdhese- sék a nyári munkákat. Hajnalban azonban sötét felhőkből zúdult le a zápor. Hiába várták, hogy kitisztuljon az égbolt, egész nap esett. Kényszerpihenőre ítélve szerszámaikat hozták rendbe, hogy kedvező időjárás esetén minél nagyobb teljesítményt nyújtva dolgozhassanak. BALLA JÓZSEF APRÓHIRDETÉS ADÁSVETEL ■ Eladó 20 család méh. Cím: Szabó Jenő, Jánovce 66, galántai (Galanta) járás. Ú-1987 ÁLLJÁK A SZAVUKAT A fiatalok tettekkel üdvözlik a Világifjúsági Találkozót KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ahogyan közeledik a moszkvai XII. Világifjúsági T alálkozó időpontja, úgy növekszik a Fel- só-Garam vidékén, a Banská Bystrica-i járás fiataljainak aktivitása. Azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket a járás SZISZ-tagjai tettek hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére, majdhogynem maradéktalanul teljesítették. Az ifjúsági szervezetek tagjai, főleg az ifjúsági szocialista munkabrigádok emelték vállalásaikat, több esetben új kezdeményezésekkel jelentkeztek a XII. Világifjúsági Találkozó tiszteletére. Példaképül szolgálnak ezen a téren a podbrezovái Šverma Vasmű, a piesoki gépgyár, a brez- nói hídelemgyár és a dubovái Pet- rochema fiataljai. A négy vállalat ifjúsági szervezetei május végén 11 millió korona értékű új közös szocialista kötelezettségvállalást fogadtak el, amelyben megígérték, hogy közösen látnak hozzá a Garam némely szakaszának kitisztításához, 60 ezer fácska kiültetéséhez, és segítenek a földműveseknek a termés betakarításában. A szénakaszálásban, aratás közben és a burgonya begyűjtésekor T2 ezer órát dolgoznak. További 50 ezer órát önkéntes műszakokban munkahelyükön a terv túlteljesítése érdekében és szülófalvaikban a választási program teljesítése érdekében töltenek munkával a fiatalok. Időközben művelődnek, szórakoznak is. Két koncertet rendeztek a VIT tiszteletére, a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Müvek fiataljai pedig „Mit tudsz a moszkvai XII. Világifjúsági Találkozóról?“ címmel vetélkedőt szerveztek, amelyen közel négyszázan vettek részt. Nemcsak a fiatalok, hanem a tapasztaltabb kollégák is bekapcsolódtak a versenybe. Szép példával állt elő Pavel Zauška komplex racionalizációs brigádja: a múveletközi ellenőrzés munkahelyén kifejlesztették és elkészítették a tesztelórendszerek hűtóboxainak manipulációs berendezését. Ezzel megszüntették az addigi fáradságos kézi munkát, és a komponensek kihasználtságát az addigi 45-ről 90 százalékra növelték. Négy hétig tartó munkájuk évente 50 ezer korona megtakarítást hoz a vállalatnak. Figyelemre méltó a harmaneci papírgyár fiataljainak kezdeményezése is. Ök Peter Bačíknak, a SZISZ üzemi bizottsága elnökének a vezetésével az első negyedévben megtakarított papírból 3500 kis csomagban ízléses papír- abroszokat készítettek a moszkvai fesztivál valamennyi csehszlovák küldöttjének. Mivel az abrosz- készítő gép két műszakban üzemel, a gyár fiataljai éjszaka végezték el ezt £ munkát, természetesen térítésmentesen. A fesztivál emblémájával díszített abroszok ára megközelíti a 14 ezer koronát. A Banská Bystrica-i járás, s velük együtt a Közép-szlovákiai kerület fiataljai is hozzájárulnak ahhoz, hogy a moszkvai fesztiválra a fejlődő és a távoli országok ifjúsága is eljuthasson. A társadalmi munkáért és az összegyűjtött hulladékanyagokért kapott pénzt ők is a szolidaritási alapra ajánlották fel. Ebben főleg a Martini járás fiataljait érdemes kiemelni, akik 300 ezer koronát adtak a szolidaritási alapra. Mögöttük a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás következik. Szokatlan ajánlat érkezett a Losonci (Lučenec) járásból, ahol az ottani autóközlekedési vállalat fiataljai a fesztivál tiszteletére elvégezték egy autóbusz generáljavítását, és a felújított járművet a SZISZ KB rendelkezésére bocsátották. örvendetes az is, hogy a Közép-szlovákiai kerület fiataljai a XVII. pártkongresszus tiszteletére újabb értékes javaslatokat és kötelezettségvállalásokat tettek. Legelsőként a losonci nehézgép- gyárban működő Ján Viazanica vezette Klement Gottwald ifjúsági szocialista munkabrigád adott hírt magáról. A szervezet minden tagja jelképesen 17 tett elvégzésére vállalkozott a következő hónapokban. BÁTORI JÁNOS ■ Fájó szívvel mondunk hálás köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak és ismerősnek, akik 1985. május 28-án elkísérték utolsó útjára a sa- jószentkirályi (Kráľ) temetőbe a drága jó édesanyát, anyóst, nagymamát, dédmamát, id. Gecse Antalné Ondrejcsák Jolánt, és virágaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1778 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. V. 22-én elkísérték utolsó útjára a marcelovái temetőbe a felejthetetlen, szerető férjet, drága jó édesapát és nagyapát, id. Moravcsik Sándort, akit a halál hirtelen, búcsúszó nélkül, 50 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejezzük ki a polgári ügyek testületének a megható búcsúbeszédért, továbbá a rokonoknak, szomszédoknak, a kikötőben dolgozó munkatársaknak, a mosoda alkalmazottainak, a jó barátoknak és ismerősöknek, a falu lakosságának, akik koszorúikkal, virágaikkal, részvét- nyilvánitással igyekeztek enyhíteni mélységes fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1781 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, az SZLKP JB vezetőinek és dolgozóinak, a vnb vezetőinek, a szomszédoknak és mindazoknak, akik 1985. május 23-án elkísérték utolsó útjára a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) temetőbe a felejthetetlen férjet, édesapát, apóst, nagyapát, testvért, sógort és nászt, Slovák Mihályt, akit a halál 61 éves korában hirtelen kiragadott szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk volt kezelőorvosának, dr. Kasaiénak és az osztály egészségügyi nővéreinek. Köszönjük a virágokat, vigasztaló búcsúszavakat, részvétet, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és családja Ú-1799 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédoknak, a jó barátoknak, a falu lakosságának, a munkatársaknak, a zenekarnak, a ház lakóinak, akik 1985. VI. 11 -én elkísérték a topo- l'oveci temetőbe a 41 éves korában elhunyt Nagy Istvánt. Külön köszönjük a gyár vezetőségének a búcsúbeszédet, a polgári ügyek testületének és Simon tanítónak a megható búcsúbeszédet. Köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilváni- tást, amelyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, két gyermeke, édesanyja, testvérei és az egész rokonság Ú-1801 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. június 7-én elkísérték utolsó útjára a párkány-ná- nai (Štúrovo-Nána) temetőbe a szeretett férjet, édesapát és nagyapát, id. Moravcsik Lászlót. Köszönjük a sok szép virágot, koszorúkat és az őszinte részvétnyilvánitáso- kat. Külön megköszönjük a garamkö- vesdieknek (Kamenice n/Hronom) és a volt utcabelieknek, hogy fájdalmas gyászunkban együtt éreztek velünk. Felesége, családja és az egész gyászoló rokonság Ú-1813 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves testvérnek, rokonnak, a szomszédoknak, ismerősöknek, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) pénzügyi szakosztály tisztviselőinek, a dunaszerdahelyi Jednota elnökségének, hogy a felejthetetlen, drága jó édesapát, nagyapát, déd- nagyapát, Turza Rudolf nyugdíjas tisztviselőt, akit a halál búcsúszó nélkül, 76 éves korában kiragadott szerettei köréből, elkísérték utolsó útjára 1985. május 22-én az albári (Dolný Bar) temetőbe és részvétükkel, koszorúikkal virágokkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Külön köszönet Póda Ilonának, az Albári Hnb elnöknőjének a szép búcsúbeszédért. örökké gyászoló családja Ú-1818 ÚJ SZÓ 1985. VII. 6. A Pártélet 13. száma
