Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám, szombat

Csúcsjavítás és takarékosság Még ma sem tudom, miért ne­vezik Gólyaháznak a Spišská No­vá Ves-i Vasércbánya egyik kor­szerű üzemi üdülőjét, amely Rud­ňany közelében fekszik. Csaknem tiz esztendővel ezelőtt, az akkori vállalati igazgató, Alexander Bar- čak mérnök kezdeményezésére itt találkoztunk először a rekordmoz­galomban élenjáró bányászkollek­tívák tagjaival. Emlékszem még azokra a nagyszerű emberekre, akik tár­sadalmunk, népgazdaságunk szá­mára az átlagosnál, a tervezettnél többet nyújtottak. Akkor meggyő- • zödhettünk arról, hogy a rekord­mozgalom nem csak pillanatnyi fellángolás, hanem folyamatosan terjedő, egyre több kollektívát mozgósító kezdeményezési for­ma, amely a becsületesen dolgo­zó bányászok körében terjed. Azóta több élenjáró, a vasércjö- vesztésben számos rekordot megdöntő kollektívát mutattunk be olvasóinknak. Ezúttal a Spišská Nová Ves-i Vasércbánya Nižná Slaná-i bányaüzemében dolgozó Štefan Kováč vezette bányászok­hoz látogattunk. Más kollektívák­kal együtt ők is továbbléptek a kezdeményezés útján, bevezet­ték és érvényesítik a brigádrend­szerű munkaszervezést és java­dalmazást. Ez a jelenleg 15 tagú kollektíva 1973 óta dolgozik Štefan Kováč vezetésével a bányaüzem Gábri­ellé részlegében. Ott kovácsoló- dott össze, ott érte el első vállalati rekordját. Azóta több mint húszat mondhat magáénak. Ezért aztán Árpád Kavečansky mérnöknek, az üzem igazgatójá­nak a választása a Kováč-kollekti- vára esett, amikor 1982-ben a vál­lalati igazgatótól feladatul kapta, hogy próbálja ki a brigádszerű munkaszervezést és javadalma­zást üzemükben. Ha Kováčéknál beválik, akkor a többi kollektívá­ban is alkalmazható, gondolta az üzemigazgató és Ivan Plačko mérnök, a Gabrielle bányászrész­leg vezetője. Amikor a Kováč-brigád tagjai tudomást szereztek erről a dön­tésről, cseppet sem örültek. Ladis­lav Burčik, Tomáš Kováč és Peter Ivančo műszakvezetők igy méltat­lankodtak: „Vége a jó kereset­nek!“ Addig ugyanis a jövesztett vasérc mennyiségének arányában volt anyagilag érdekelt a kollektí­va. Ekörül pedig nem volt problé­ma, hiszen rekordokat javítottak meg, és nem volt ritkaság a havi hatezer koronás •kereset sem. Hogy hogyan lesz később, arra Štefan Kováč akkor még nem tu­dott teljesen meggyőző választ adni. Társainak csupán ennyit mondott:- Ha károsodás érne bennün­ket, nem hagyjuk annyiban, az üzemvezetés bizalmának fejében viszont meg kell próbálnunk. A Kováč-kollektiva tagjai tuda­tában vannak annak, hogy vezető­jük semmi olyasmibe nem viszi őket, ami kárukra lenne, ezért egyetértettek az új munkaszerve­zési és javadalmazási rendszer bevezetésével. Bár egy kicsit megriadtak, amikor a kész szerző­dés eléjük került. Abban ugyanis pontosan fel volt tüntetve, mennyi robbanóanyagot, fúrórudat, üzem­anyagot használhatnak fel egy- egy tonna vasérc jövesztéséhez. Természetesen, a feltételezett ta­karékosság arányában meghatá­rozták a jutalom összegét is. Az 1983-as év első hónapjai­ban forróbbá vált a légkör a Ko- váč-kollektívában, változásokat hozott az emberek gondolkodásá­ban és cselekedeteiben. A kollek­tíva tagjai közül egyre többen kezdtek számolgatni: hol és ho­gyan lehet takarékoskodni?! A még használható, csak részben megkopott szerszámokat, fúróru- dakat és más munkaeszközöket nem dobálták a hulladékba, mint korábban, hanem azon gondol­kodtak, hogyan lehet meghosz- szabbitani élettartamukat. Mert megértették, ettől is függ, milyen lesz a keresetük. Kezdetben az is előfordult, hogy valaki mégis el­dobott ilyen használható szerszá­mot. Ezt éreztették is vele, mert kevesebbet vagy semmit sem ka­pott a megtakarításokból szárma­zó nyereségből, jutalomból. így a bányászkollektíva tenni- akarása nemcsak rekordokat, ha­nem korlátokat is döntött, s meg­történt az, amivel talán nem is számoltak. A Kovács-kollektiva, amely korábban havonta húszezer koronával is túllépte a termelési önköltségeket, elég rövid időn be­lül már 20-30 ezer koronás meg­takarításokat ért el. Az ebből ere­dő, a kollektíva tagjai részére kifi­zetett kiegészítójutalom havonta elérte a 260 koronát. A jó példa követőkre talált. Ugyanebben az üzemben még 1983-ban Jozef Benedik kollektívája is alkalmazni kezdte a brigádszerű munkaszer­vezést és javadalmazást. Mindez azonban nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan leírtam. Igen sok vitafelszólalás, kérdés hangzott el a Kováč-kol­lektiva termelési értekezletein. Többek között az is, vajon lehet-e takarékoskodni, ugyanakkor re­kordokat javítani? Rájöttek, hogy lehet! Csak akarni kell.- Ezt tények bizonyítják - han­goztatta Štefan Kovács. - A múlt évben négyszer megjavítottuk a vállalati rekordot, s közben az önköltségekből megtakarítottunk 174 ezer koronát. A tavalyi tervet már november 25-én teljesítettük, s ezen felül 9600 tonna vasércet jövesztettünk. Az idén újabb rekordokat ért el a Kováč-kollektiva a vasércjö- vesztésben, és a takarékosság te­rén is jelentős eredményeket mu­tathat fel. Sikeres munkájuk ered­ményeként már ez év áprilisában teljesítették a 7. ötéves tervidő­szak feladatait. Štefan Kováč és Jozef Benedik bányászkollektivái eredményes munkájukkal bizonyították, hogy a brigádrendszerű munkaszerve­zés és javadalmazás a népgazda­sági és egyéni érdekek egyezteté­sével eredményesen alkalmazha­tó a vasércbányában is. Ennek tudatában vannak nemcsak az al- sósajói bányaüzemben, hanem a Spišská Nová Ves-i Vasércbá­nya más üzemeiben is. Ezért re­mélni lehet, hogy az említett két kollektíva példáját mások is kö­vetik. KULIK GELLERT Miroslav Volný, a Prága 6. va­roskerületi pártbizottsága titkárá­nak A munkastílus egyeztetése a kor követelményeivel című írá­sából megtudhatjuk, hogy a város­kerületi pártbizottság ülésén már nem tárgyalnak meg aránytalanul sok írásbeli jelentést, mint ahogy az a múltban volt, hanem csak az elnökség tevékenységéről szóló jelentést, az előző ülés vitájában elhangzott észrevételek és javas­latok megoldásáról számot adó tájékoztatást és az alapszerveze­tek további eljárását pontosító irányelvet. Ezekre a tanácskozá­sokra gyakran hívják meg egyes kiválasztott területek tisztségvise­lőit, akik hozzáértően fejtik ki véle­ményüket a napirenden szereplő kérdésekről. A városkerületi párt- bizottság bizottságai is korlátozták az írásbeli anyagokat. A bizottsá­gok megtárgyalják a városkerületi ellenőrző és revíziós bizottság fel­méréseinek eredményeit és fog­lalkoznak az alapszervezetek te­vékenységével. A városkerület pártbizottságának az a célja, hogy korlátozza a fölösleges adminiszt­rálást, ugyanakkor megteremtse annak feltételeit, hogy a tisztségvi­selők és politikai dolgozók gyak­rabban kerüljenek sžemélyi kap­csolatba az alapszervezetekkel. Slavomír Dostál, a CSKP Brec- lavi Járási Bizottságának titkára Semmit sem hagyhatunk a vélet­lenre című írásában a kádermun­ka kérdéseivel foglalkozik. Rámu­tat, hogy a kádermunka színvona­lának emeléséhez elválaszthatat­lanul hozzátartozik a kádertartalé­kok rendszeres felkészítése. E fel­adat végrehajtása során gyakran felmerülnek még tisztázatlan kér­dések, sok esetben gondot okoz, hogy nem érvényesül egységes szemlélet, sőt, helyenként admi­nisztratív úton próbálják a felada­tokat teljesíteni. Ez végül oda ve­zethet, hogy a jóváhagyott káder­tartalékokat nem használják ki. A járásban működő nemzeti bi­zottságok rendkívüli figyelmet for­dítottak a CSKP KB 6. ülése hatá­rozatainak végrehajtására. A fel­adatokat ütemterv konkretizálja. A lap további írásai közül az alábbi címekre hívjuk fel a figyel­met: Továbbra is intenzíven fej­lesztjük a mezőgazdaságot; Min­den munkahelyen a tehetetlenség és a hanyagság ellen; Pártcsopor­tok a mezőgazdaságban; Újszerű­én dolgozni és élni. -fü­Minden órát kihasználva KIEGÉSZÍTIK A TAKARMÁNYALAPOT Meleg, párás reggel köszöntöt­te ezen a hétvégi napon az Ipoly menti földműveseket. A korán ke­lők gombával teli táskákkal jöttek haza a közeli erdőkből. Mások a gyors reggeli után kaszákkal igyekeztek a határba. Csoportok­ban kezdték a munkát, hogy minél nagyobb területről takaríthassák be a füvet. Amint felszállt a har­mat, a takarmánybetakarító gépek is bekapcsolódtak a munkába. A gépesítő csoportok szervezet­ten kaszálták a lucernát, aztán a forró levegős szárítóba hordták, ahol zöldlisztet készítettek belőle. Péli Vilmos agrármérnök, az ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó Efsz főagronómusa déltájban ve­rejtékező arccal érkezett haza. A vadászszövetség ipolyviski (Vyškovce nad Ipľom) egyesületé­nek többi tagjával együtt a szőlő­dombon kézi kaszával vágták a fü­vet. Az Ipoly az idén többször is kilépett medréből, mintegy 160 hektár rétet elárasztva, ezért erről a területről csak almozásra alkal­mas szénát gyüjthettek be. Nehéz megteremteni az állatállomány számára a szükséges takarmány­alapot, ezért a vezetőség úgy döntött, hogy a legeltetési idényre 350 növendékállatot a losonci (Lu­čenec) járásban gazdálkodó Ábe- lovói Efsz-be szállítanak. A sok kárt okozó folyó 450 hek­tár szántóföldet is elöntött. Miután levonult a víz, megkezdték a talaj­művelési munkákat. Kalácska Já­nos, a magyarországi Berneceba- ráti Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet traktorosa az együttmű­ködés keretében tárcsás boroná- val készíti elő a talajt vetésre. A réteket műtrágyázzák, remélve, hogy a második kaszálást már nem teszi tönkre az ár. Az árok­partokról és az erdei tisztásokról begyűjtött szénát felvásárolják. A közeli erdőgazdaság hegyvidéki rétjein Bilcsik József csoportveze­tő irányításával Misko József, Tóth Péter és Breznyicsek Lajos trak­torral kaszálja a füvet. Úgy egészí­tik ki a takarmányalapot, ahogy lehet, hogy egyenletessé tehes­sék az állatok etetését. Az első eredményeket már el is érték. A lóbab etetésekor a tehénállo­mány napi tejhozama ezer literrel növekedett. Már állandósult a te­henek tejelékenysége. A napi átla­gos tejhozam 13 liter. Ezt a szintet továbbra is szeretnék tartani. Csak alkonyatkor tértek haza a határból a dolgozók. A jó munka végzésének tudatával pihenget- tek, hogy másnap újra kezdhese- sék a nyári munkákat. Hajnalban azonban sötét felhőkből zúdult le a zápor. Hiába várták, hogy kitisz­tuljon az égbolt, egész nap esett. Kényszerpihenőre ítélve szerszá­maikat hozták rendbe, hogy ked­vező időjárás esetén minél na­gyobb teljesítményt nyújtva dol­gozhassanak. BALLA JÓZSEF APRÓHIRDETÉS ADÁSVETEL ■ Eladó 20 család méh. Cím: Szabó Jenő, Jánovce 66, galántai (Galanta) járás. Ú-1987 ÁLLJÁK A SZAVUKAT A fiatalok tettekkel üdvözlik a Világifjúsági Találkozót KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ahogyan kö­zeledik a moszk­vai XII. Világifjú­sági T alálkozó időpontja, úgy növekszik a Fel- só-Garam vidé­kén, a Banská Bystrica-i járás fia­taljainak aktivitása. Azokat a köte­lezettségvállalásokat, amelyeket a járás SZISZ-tagjai tettek hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére, majdhogynem mara­déktalanul teljesítették. Az ifjúsági szervezetek tagjai, főleg az ifjúsá­gi szocialista munkabrigádok emelték vállalásaikat, több eset­ben új kezdeményezésekkel je­lentkeztek a XII. Világifjúsági Ta­lálkozó tiszteletére. Példaképül szolgálnak ezen a téren a podbrezovái Šverma Vasmű, a piesoki gépgyár, a brez- nói hídelemgyár és a dubovái Pet- rochema fiataljai. A négy vállalat ifjúsági szervezetei május végén 11 millió korona értékű új közös szocialista kötelezettségvállalást fogadtak el, amelyben megígér­ték, hogy közösen látnak hozzá a Garam némely szakaszának kitisz­tításához, 60 ezer fácska kiülteté­séhez, és segítenek a földműve­seknek a termés betakarításában. A szénakaszálásban, aratás köz­ben és a burgonya begyűjtésekor T2 ezer órát dolgoznak. További 50 ezer órát önkéntes műszakok­ban munkahelyükön a terv túltelje­sítése érdekében és szülófalvaik­ban a választási program teljesíté­se érdekében töltenek munkával a fiatalok. Időközben művelődnek, szóra­koznak is. Két koncertet rendeztek a VIT tiszteletére, a Banská Bystri­ca-i Számítástechnikai Müvek fia­taljai pedig „Mit tudsz a moszkvai XII. Világifjúsági Találkozóról?“ címmel vetélkedőt szerveztek, amelyen közel négyszázan vettek részt. Nemcsak a fiatalok, hanem a tapasztaltabb kollégák is bekap­csolódtak a versenybe. Szép példával állt elő Pavel Zauška komplex racionalizációs brigádja: a múveletközi ellenőrzés munkahelyén kifejlesztették és el­készítették a tesztelórendszerek hűtóboxainak manipulációs be­rendezését. Ezzel megszüntették az addigi fáradságos kézi munkát, és a komponensek kihasználtsá­gát az addigi 45-ről 90 százalékra növelték. Négy hétig tartó munká­juk évente 50 ezer korona megta­karítást hoz a vállalatnak. Figyelemre méltó a harmaneci papírgyár fiataljainak kezdemé­nyezése is. Ök Peter Bačíknak, a SZISZ üzemi bizottsága elnöké­nek a vezetésével az első negyed­évben megtakarított papírból 3500 kis csomagban ízléses papír- abroszokat készítettek a moszk­vai fesztivál valamennyi csehszlo­vák küldöttjének. Mivel az abrosz- készítő gép két műszakban üze­mel, a gyár fiataljai éjszaka végez­ték el ezt £ munkát, természete­sen térítésmentesen. A fesztivál emblémájával díszített abroszok ára megközelíti a 14 ezer koronát. A Banská Bystrica-i járás, s ve­lük együtt a Közép-szlovákiai ke­rület fiataljai is hozzájárulnak ah­hoz, hogy a moszkvai fesztiválra a fejlődő és a távoli országok ifjú­sága is eljuthasson. A társadalmi munkáért és az összegyűjtött hul­ladékanyagokért kapott pénzt ők is a szolidaritási alapra ajánlották fel. Ebben főleg a Martini járás fiataljait érdemes kiemelni, akik 300 ezer koronát adtak a szolidari­tási alapra. Mögöttük a Nagykürtö­si (Veľký Krtíš) járás következik. Szokatlan ajánlat érkezett a Lo­sonci (Lučenec) járásból, ahol az ottani autóközlekedési vállalat fia­taljai a fesztivál tiszteletére elvé­gezték egy autóbusz generáljaví­tását, és a felújított járművet a SZISZ KB rendelkezésére bo­csátották. örvendetes az is, hogy a Kö­zép-szlovákiai kerület fiataljai a XVII. pártkongresszus tiszteleté­re újabb értékes javaslatokat és kötelezettségvállalásokat tettek. Legelsőként a losonci nehézgép- gyárban működő Ján Viazanica vezette Klement Gottwald ifjúsági szocialista munkabrigád adott hírt magáról. A szervezet minden tag­ja jelképesen 17 tett elvégzésére vállalkozott a következő hónapok­ban. BÁTORI JÁNOS ■ Fájó szívvel mondunk hálás köszö­netét minden kedves rokonnak, jó ba­rátnak és ismerősnek, akik 1985. má­jus 28-án elkísérték utolsó útjára a sa- jószentkirályi (Kráľ) temetőbe a drága jó édesanyát, anyóst, nagymamát, dédmamát, id. Gecse Antalné Ondrejcsák Jolánt, és virágaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1778 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. V. 22-én elkísérték utolsó útjára a marcelovái temetőbe a felejthetetlen, szerető férjet, drága jó édesapát és nagyapát, id. Moravcsik Sándort, akit a halál hirtelen, búcsúszó nélkül, 50 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejezzük ki a polgári ügyek testületének a megha­tó búcsúbeszédért, továbbá a rokonok­nak, szomszédoknak, a kikötőben dol­gozó munkatársaknak, a mosoda al­kalmazottainak, a jó barátoknak és ismerősöknek, a falu lakosságának, akik koszorúikkal, virágaikkal, részvét- nyilvánitással igyekeztek enyhíteni mélységes fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-1781 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, barátnak, ismerősnek, az SZLKP JB vezetőinek és dolgozóinak, a vnb vezetőinek, a szomszédoknak és mindazoknak, akik 1985. május 23-án elkísérték utolsó útjára a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) temetőbe a fe­lejthetetlen férjet, édesapát, apóst, nagyapát, testvért, sógort és nászt, Slovák Mihályt, akit a halál 61 éves korában hirtelen kiragadott szerettei köréből. Külön kö­szönetét mondunk volt kezelőorvosá­nak, dr. Kasaiénak és az osztály egészségügyi nővéreinek. Köszönjük a virágokat, vigasztaló búcsúszavakat, részvétet, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége és családja Ú-1799 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszédoknak, a jó barátok­nak, a falu lakosságának, a munkatár­saknak, a zenekarnak, a ház lakóinak, akik 1985. VI. 11 -én elkísérték a topo- l'oveci temetőbe a 41 éves korában elhunyt Nagy Istvánt. Külön köszönjük a gyár vezetőségének a búcsúbeszédet, a polgári ügyek tes­tületének és Simon tanítónak a meg­ható búcsúbeszédet. Köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilváni- tást, amelyekkel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, két gyermeke, édesanyja, testvérei és az egész rokonság Ú-1801 ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1985. június 7-én elkísérték utolsó útjára a párkány-ná- nai (Štúrovo-Nána) temetőbe a szere­tett férjet, édesapát és nagyapát, id. Moravcsik Lászlót. Köszönjük a sok szép virágot, koszorú­kat és az őszinte részvétnyilvánitáso- kat. Külön megköszönjük a garamkö- vesdieknek (Kamenice n/Hronom) és a volt utcabelieknek, hogy fájdalmas gyászunkban együtt éreztek velünk. Felesége, családja és az egész gyá­szoló rokonság Ú-1813 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves test­vérnek, rokonnak, a szomszédoknak, ismerősöknek, a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) pénzügyi szakosztály tisztviselőinek, a dunaszerdahelyi Jed­nota elnökségének, hogy a felejthetet­len, drága jó édesapát, nagyapát, déd- nagyapát, Turza Rudolf nyugdíjas tisztviselőt, akit a halál búcsúszó nélkül, 76 éves korában kiragadott szerettei köréből, elkísérték utolsó útjára 1985. május 22-én az albári (Dolný Bar) temetőbe és részvétükkel, koszorúikkal virágok­kal igyekeztek enyhíteni mély fájdal­munkat. Külön köszönet Póda Iloná­nak, az Albári Hnb elnöknőjének a szép búcsúbeszédért. örökké gyászoló családja Ú-1818 ÚJ SZÓ 1985. VII. 6. A Pártélet 13. száma

Next

/
Thumbnails
Contents