Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám, hétfő

Meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást (Folytatás a 3. oldalról) tásai elmaradásainak jelentős ré­sze az önök köztársasága üzeme­ire esik. A vaskohászat az utóbbi ötéves tervekben nem teljesiti feladatait. Ma ez az ágazat mind gyakrabban bontja meg a népgazdaság mun­karitmusát. Ez nemkívánatos volt a múltban és méginkább megen­gedhetetlen ma, amikor gép­iparunkra óriási feladatok várnak. A helyzet oka az ágazaton belül az állóalapok lassú felújítása. Ja­vításaikra azonban óriási össze­geket költenek. Nyugtalanítóak a késlekedések az új progresszív berendezések és technológiai fo­lyamatok alkalmazásánál, a taka­rékosabb és magas minőségű fém­ipari termékek gyártásánál. Lassan épülnek az új technika objektumai. Az önök üzemében is már öt éve tart az 550-es közepes idomacél-hengermű építése, és ez alatt az idó alatt a költségvetési keretnek csak egyharmadát hasz­nálták fel. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa a közelmúltban határozatot hagyott jóvá a vasko­hászat új műszaki felszereléséről. Magában foglalja az intézkedések kiterjedt körét az ágazat termelő alapjai alapvető felújítására és műszaki színvonala javítására vo­natkozóan az intenzív tényezők alapján. Óriási munka vár ránk. A 12. ötéves tervben kell üzembe he­lyezni a folyamatos tuskóöntést szolgáló gépeket, és ezzel a prog­resszív módszerrel meg kell két­szereződnie az acéltermelésnek; tervezik az első ötéves tervek ide­jén épített üzemek korszerűsítését és új technikával való felszerelé­süket, a Martin-kemencék felcse­rélését konverterekkel és villa­moskemencékkel és további je­lentős intézkedéseket is. Fontos, hogy ezzel együtt ter­vezik a szociális problémák meg­oldását is - a munka gépesítése színvonalának emelését és a munkafeltételek javítását. Éppen ezen az alapon kellene önöknek előkészíteniük üzemük fejleszté­sének távlatait. A beszélgetések során sokszor szóba került az üzemük átfogó rekonstrukciója. Különböző válto­zatokat és előzetes számításokat terjesztettek elő. Az évek azonban telnek és a végső változat még mindig nem végleges. A vaskohá­szati minisztérium és a Szovjet­unió Állami Tervbizottsága mie­lőbb meg kell hogy oldja ezt az időszerű ügyet. Azonban az önök szerepe sem alárendelt, energiku­san kell eljárniuk. Szeretném felhívni a figyelmet a nehéz fizikai és a kis szakkép­zettséget igénylő manuális munka arányának csökkentésére. Tu­dom, hogy ezzel a problémával aktívan foglalkoznak. Ennek elle­nére nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Az önök üzemében még minden ötödik alkalmazott manuális munkát végez. Gondos­kodni kell arról, hogy ennek a munkának az aránya a mini­mumra korlátozódjon. Most mindenütt a tartalékok fel­tárására és felhasználására törek­szünk - folytatta Mihail Gorba­csov. A fő eszköz, természetesen, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Most nem szabad vesztegetnünk az időt, mindent meg kell tennünk azért, hogy min­den egyesülésben és minden üzemben felhasználják a tudo­mány és a technika legújabb is­mereteit és a haladó tapasztala­tokat. A termelés műszálé korszerűsí­tése, igaz, nem egyszerű dolog és egyidőben több helyen végrehaj­tani nem könnyű. Ezért a 12. öté­ves tervben, főleg első éveiben ki kell használni minden lehetőséget és meg kell gyorsítani a termelés fejlesztését. Ezek a lehetőségek mindenütt megvannak, minden szakaszon és munkahelyen. Főleg jobban kell kihasznál­nunk azt, ami rendelkezésünkre áll - a rend . bevezetésével, a fe­lelősség növelésével és a fe­gyelem' megszilárdításával. Számos üzemben minden kiadás nélkül csak így tudjuk lényegesen növelni a munka termelékenysé­gét. Azon a napon, amikor a Szov­jetunió Központi Statisztikai Hiva­tala külön felmérést végzett, az ogyesszai szerszámgépgyárban például a munkatermelékenység 19 százalékkal növekedett. Kép­zeljék csak el, elvtársak, milyen tartalékaink vannak! Nagy tartalékok vannak a mun­ka más szakaszain is. Ma talán nincs sürgetőbb feladat, mint a tüzelőanyagokkal, a nyers­anyagokkal és alapanyagokkal való takarékosság, amelyek számunkra mind drágábbak. A termelés volumene növekedé­sével ezeknek a megtakarítások­nak a jelentősége növekszik. Tá­volról sem használjuk fel a legjobb módon a tüzelőanyagot, a fát, a cementet és a különböző nyers­anyagokat. Gazdaságosan kell bánnunk a fémekkel is. önöknél jelentős veszteségekre kerül sor a gyártási folyamatban. Amiért önök a fogyasztóknak nem nyújta­nak megfelelő választékot, a gép­ipar több hengerelt anyagot hasz­nál fel. Nagy mennyiségű fémet veszítünk a korrózió és rossz fel- használása miatt. Minden pazarlás azt jelenti, hogy meglopjuk magunkat és az egész társadalmat és fékezzük a nép életszínvonalának növeke­dését. Tudatosítanunk kell, hogy a fűtőanyag, az energia, a nyers­anyagok és az alapanyagok fel- használáséinak egyetlen száza­lékkal való csökkentése lehetővé tenné számunkra a nemzeti jöve­delem közel 7 milliárd rubellel való növelését. Ennyiért lakások száz­ezreit, új rendelőintézeteket, böl­csődéket és iskolákat lehet felépí­teni. Lehetőségeink és a tartalékok természetesen összefüggésben állnak a termékek minőségének növelésével. A termékek alacsony minőségét minden dolgozó, min­den ember érzi. A termelő egysé­gek megbízhatatlan munkájáról, a háztartási gépek javítása miatti idó- és anyagi veszteségről és egyes új áruk kivitelezésével való elégedetlenségről van szó. Ma elsőrendű jelentőségű a ter­mékek minőségének alapvető ja­vítása. Az ezen a téren való tarta­lékaink jelentős mértékben parla­gon hevernek, miközben felhasz­nálásuk gyakran nem követel meg semmilyen lényeges kiadást. Hogy ezt a problémát megold­juk, elsősorban szigorúan be kell tartani a technológiai fegyelmet, s hogy minden dolgozó felelős­séggel teljesítse kötelességeit. Ezzel egyidőben gondolnunk kell a ráhatás gazdasági eszközeinek megszilárdítására is, amelyek ha­tással vannak a termékek minősé­gére - mondotta Mihail Gorba­csov. Röviden, bárhova is nézzünk, mindenütt óriási tartalékokat lá­tunk. Ezek felhasználása jelentős mértékben függ az tervezéstől, az anyagi-műszaki ellátottságtól és az egész irányítástól. Ez így igaz. Csakhogy ebbe az erőfeszítésbe mindannyiunknak be kell kapcso­lódnunk, mindannyiunknak foglal­koznunk kell a gyakorlati ügyek­kel. Gazdaságosan kell bánni a nép vagyonával, meg kell ta­nulni helyesen számolni, ele­mezni és összehasonlítani a be­fektetéseket és az eredménye­ket, megfontoltan kell gazdál­kodni. Ha a párt áldozatos és megfe­szített munkára ösztönzi a szovjet népet, akkor egyetlen célt tart szem előtt - népünk életszínvbna- lának emelését. Az országnak egyetlen gazdája van, és az a dol­gozó ember. Amit teszünk, mind az ó érdekében tesszük. Az emberről való gondoskodás - növekvő anyagi és kulturális szükségleteivel együtt - terveink fő tartalma volt és az is marad. Ebből indulunk ki a 12. ötéves terv feladatainak meghatározásánál is. A nép életszínvonalát magasabb szintre kell emelni. Javítani kell a szovjet emberek életkörülmé­nyeinek összességét, legyen szó lakásról, munkakörülményekről, szolgáltatásról, áruról, szociális biztosításról vagy szellemi fejlő­désről. Mihail Gorbacsov a továbbiak­ban külpolitikával foglalkozott. A szovjet emberek jól tudják- mondotta -, milyen óriási erőfe­szítéseket tesz a párt és a kor­mány, hogy megvédje a békét és megmentse az országot a nukleá­ris katasztrófától. Lenin annak ide­jén nagyon találóan fejezte ki a szocialista állam elvi hozzáállá­sát, amikor azt mondta: a munká­soknak és a parasztoknak azt ígérjük, hogy mindent megteszünk a békéért. Es mi ezt meg is tesz- szük. Azóta sok év telt el. Népünk nem kevés nehéz évet élt át és a legvéresebb háborúkat. Álla­munk évről évre szilárdul és erő­södik. Ma nagyhatalom, amely kész szembeszállni minden ag- resszorral. De ma minden koráb­binál nyomatékosabban ígérjük a munkásoknak és a parasztok­nak, hogy mindent megteszünk a békéért. És ezt az ígéretünket meg is tartjuk. Feszült időszakban élünk. Ezt önök is látják. Attól függ az embe­rek százmillióinak élete vagy halá­la, s egyáltalán az egész emberi­ség sorsa, hogy sikerül-e megállí­tani a háborús uszítókat. Ha a jelenlegi feltételek között a világbéke megszilárdítására tö­rekszünk, akkor elsősorban arra kell gondolnunk, hogyan szilárdít­suk meg a szocialista országok pozícióit a nemzetközi színtéren és hogyan járuljunk hozzá kölcsö­nös sokoldalú együttműködésük fejlesztéséhez. Arra törekszünk, hogy éppen igy járjunk el. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagországainak gazdasági együttműködése és integrációja elmélyítésére gondolok. A helye­sen alkalmazott szakosítás és gyártáskooperáció, az aktív együttműködés a tudomány és a technika fejlesztésében egész közösségünket és minden egyes tagját megszilárdítja gazdasági szempontból és megerősíti a vé­delem terén, elhárítja a gazdasági nyomás politikáját, amelyet ma a Nyugat aktívan alkalmaz a szo­cialista országokkal szemben. Jelentős esemény volt április­ban a Varsói Szerződésnek, test­véri szövetségünk eme politikai és védelmi alapjának további 20 év­vel való meghosszabbítása. Ezzel létrejöttek a feltételek még aktí­vabb közös harcunkhoz a békéért. El szeretném mondani, elvtársak, hogy a szocialista közösség or­szágai közti kapcsolatok mind szorosabbak és mélyebbek, a po­litikai képviselőik közti kontaktu­sok mind gyümölcsözőbbek. Ez fontos. Ennek a folyamatnak a sokoldalú támogatására fogunk törekedni. Már volt alkalmam beszélni a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatainkról. Úgy hiszem, az idó mindkét pártnak megmutatta, hogy az elszigetelődéssel és még inkább az ellenséges és bizalmat­lan hozzáállással egyikük sem nyer, s hogy a jó együttműködés lehetséges és kívánatos. Ami min­ket illet, készek vagyunk aktívan elősegíteni azt, hogy a negatív időszak a szovjet-kínai kapcsola­tokban - amit sok múakadály idé­zett elő - teljesen a múltté legyen. Meggyőződésem, hogy ez végül is bekövetkezik. A jelenlegi nemzetközi helyze­tet azoknak az országoknak az állandóan növekedő nemzetközi szerepe jellemzi, amelyek a közel­múltban szabadultak meg gyar­mati vagy félgyarmati függőségük­től és az önálló fejlődés útjára léptek. A világ fejlődésében sok fog függeni attól, hogyan alakul ezeknek az országoknak a sorsa és milyen kapcsolatokat alakíta­nak ki velük a fejlettebb államok. A Szovjetunió számára ez a kérdés teljesen világos. A népe­ket, amelyek felszabadultak a gyarmatosítás alól, barátoknak és egyenjogú partnereknek tekint­jük a békéért és a haladásért ví­vott harcban, és teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük saját szuverenitásuk megszilárdítására, szabadságuk és függetlenségük megvédésére irányuló erőfeszíté­seikben. Az egyenjogú együttmű­ködés keretében és lehetősége­inkhez mérten segítjük őket saját korszerű népgazdaságuk felépíté­sében. Tömören mondva, megteszünk és a jövőben is meg fogunk tenni mindent a felszabadult országok­kal való egyenjogú baráti együtt­működés bővítéséért és elmélyíté­séért. Ezt a célt szolgálták a közel­múltban megvalósult találkozóink és tárgyalásaink olyan országok vezető képviselőivel, mint India, Szíria és Nicaragua. Meggyőző­désünk, hogy a társadalmi hala­dás és a nemzeti felszabadulás összekapcsolása az emberiség jobb jövőjének garanciája. Teljesen más politikát folytatnak az imperialista államok. Évszáza­dokon át kizsákmányolták a gyar­matokat és rabolták természeti forrásaikat, nyomorban tartották a gyarmatok népeit. Most igyekez­nek őket a kapitalista rendszerhez láncolni, mégpedig minden esz­közzel - gazdaságiakkal, katonai­akkal, fenyegetésekkel és elret­tentésekkel, könyöradományokkal és megvesztegetésekkel. Sokukra már rávetették az adósságok pó­rázát és ezt mind szorosabbra húzzák. Megpróbálnak diktálni a fiatal államoknak, hogy milyen belpolitikát valósítsanak meg. Azokat, akik nem megfelelőek és nem szófogadóak, megdöntik és gyilkolják. Ez az ún. „szabad vi­lág“ államainak szokásos gyakor­lata, amelyek gyarmatosító politi­kát folytatnak. A népek számára a veszély legnagyobb forrása és a világbé­két fenyegető legnagyobb veszély ma az, hogy az agresszív kapita­lista erők nem hajlandók elismerni minden állam reális jogát a szuve­renitásra és függetlenségre, a fej­lődésükről való szabad döntésre; az arra irányuló törekvéseik, hogy érvényre juttassák saját akaratu­kat és minden áron saját elképze­léseik szerint vizsgálják felül és változtassák meg a jelenlegi vi­lágot. Ma kulcsfontosságú feladat a lázas fegyverkezés megállítása, amely elözönlötte a világot, és a,ť felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére való áttérés- hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Hiszen a kapitalista világgal va­ló normális kapcsolatok fejleszté­séhez lényegében nincs szüksé­günk nukleáris, sem más fegyve­rekre, persze, ha a kapitalista világ lemond a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szembeni agresszív terveiről. Kizárólag békés, alkotó tevé­kenységben vagyunk készek versenyezni a kapitalizmussal. Ezért vagyunk a kapitalista orszá­gokkal való politikai párbeszéd és együttműködés fejlesztése mel­lett, a kölcsönösen előnyös keres­kedelmi, gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális kapcsolatok széles körű fejlesztésére stabil és hosszú távú* alapon. Ezeknek a kapcsolatoknak azonban tisztes­ségeseknek és valóban kölcsönö­sen előnyöseknek kell lenniük min­denfajta diszkrimináció nélkül. Nem számíthat sikerre például az a törekvés, hogy a kereskedelmet a belügyeinkbe való beavatkozásra használják ki. Ilyen kereskedelem­re nincs szükségük, az ilyen keres­kedelmet nélkülözni tudjuk. Készek vagyunk megállapodni nemcsak a lázas fegyverkezés beszüntetéséről, hanem a fegy­verzet maximális csökkentéséről is, egészen az általános és teljes leszerelésig. Mint tudják, Genfben most tárgyalásokat folytatunk az Egyesült Államokkal. ■ Céljuk- ahogyan a szovjet vezetés értel­mezi - a lázas fegyverkezés meg­állítása a Földön és megakadályo­zása a világűrben. Azért kezdtünk tárgyalni, hogy valóban elérjük ezt a célt. Úgy látszik azonban, hogy az USA kormánya és a katonaipari komplexum, amelyet szolgál, nem kívánja ezt. A komoly megállapo­dások elérése nyilvánvalóan nem illik bele terveikbe. Folytatják an­nak a hatalmas programnak a megvalósítását, melynek célja a mind újabb típusú tömegpusztító fegyverek mielőbbi létrehozása és közben azt remélik, hogy sikerűi fölénybe jutniuk a szocialista or­szágokkal szemben és rájuk kény­szeríteni akaratukat. Az amerikaiak nemcsak hogy nem terjesztettek elő szeriózus javaslatokat Genfben a lázas fegyverkezés korlátozására, ha­nem ellenkezőleg, olyan lépése­ket tesznek, amelyek lehetetlen­né teszik ezt a korlátozást. Az úgynevezett „csillagháborús“ programra gondolok, a támadó űr- fegyverek létrehozásának prog­ramjára. A szavak arról, hogy ezek úgymond „védelmi jellegűek“, ter­mészetesen mese a naiv emberek számára. Az az elképzelésük, hogy megpróbálják megbénítani a Szovjetunió hadászati fegyvereit és biztosítják maguk számára a büntetlen nukleáris csapást or­szágunk ellen. Ez a kérdés lényege és nekünk ezt figyelembe kell vennünk. Ha a Szovjetunió szembekerül az űrből fenyegető reális veszéllyel, megtalálja a módját, hogyan szálljon szembe vele hatéko­nyan. Teljes nyomatékkai emlé­keztetek arra, hogy ebben senki­nek sem szabadna kételkednie. Egyelőre egy dolog világos, mégpedig az, hogy a világűr mili- tarizálásának amerikai programja olyan akadály, amely gátolja a megfelelő megállapodások elé­rését Genfben. ^ Az USA kormánya militarista politikájával súlyos felelősséget vállal magára az emberiséggel szemben. Szeretném hozzáfűzni, hogy ha úgy döntene, ésszerűbb álláspontra helyezkezik, akkor egy kölcsönösen elfogadható megálla­podásról lenne szó a nukleáris fegyverek tartalékainak mindkét oldalon való nagy horderejű és valóban radikális csökkentésére vonatkozóan. Megnyílna az út e fegyverek teljes felszámolása és a nukleáris háború veszélyének elhárítása felé úgy, ahogy erre a világ minden népe vágyik. Ha pannereink a genfi tárgyalá­sokon folytatják politikájukat, húz­zák az időt, kitérnek azoknak a kérdéseknek a megoldása elől, amelyek miatt odajöttek és az időt katonai programjaik megvalósítá­sára használják ki az űrben, a szá­razföldön és a tengereken, akkor kénytelenek leszünk újraérté­kelni az egész helyzetet. Egy­szerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezeket a tár­gyalásokat ismét az emberek félrevezetésére és azoknak a katonai előkészületeknek a leplezésére használják fel, melyek célja az Egyesült Álla­mok stratégiai fölényének és vi­láguralmának biztosítása. Meg­győződésem, hogy küzdelmünket ezek ellen az elképzelések ellen támogatják az egész világ béke­szerető erői és támogat minket a szovjet nép. A párt központi bizottsága nagy megelédessel állapítja meg, hogy békeszerető külpolitikánk teljes megértésre és egyetértésre talál a szovjet népnél. Ami azonban a legfontosabb, a szovjet emberek ezt a politikát nemcsak helyeslik, hanem támogatják is tetteikkel és munkájukkal. Minél sikeresebb ez a munka, annál gazdagabb és erősebb hazánk, s annál jelentő­sebb hozzájárulása a világbéké­hez és az emberiség haladá­sához. A pártnak kellő képpen fel kell készülnie XXVII. kongresszusára és sikeresen kell azt megvalósí­tania - mondotta az SZKP KB főtitkára. Ez a megfeszített munka és a felelősségteljes döntések idő­szaka. Tanulságos emlékeztetni arra, hogyan nézett a párt és az állam munkájára ilyen felelős idő­szakban Lenin. Erről Oroszország Kommunista (bolsevik) Pártja IX. kongresszusa előtt beszélt és vé­gezetül azt mondta, figyelembe kell venni a gyakorlati tapaszta­latokat, hogy kizárjunk minden károsat és kihasználjunk min­dent, ami értékes. így értelmez­zük korunk feladatait és a párt- kongresszus feladatait is. Éppen így kell hozzáállnunk a kongresszushoz minden dolgo­zó kollektívában, üzemben, gyár­ban, kolhozban és szovhozban, tudományos intézetben és konst­rukciós irodában, az egész or­szágban, Úgy kell a kongresszus­ra készülnünk, ahogy Lenin taní­totta: felesleges szavak nélkül, energikusan, szilárdan és kö­vetkezetesen. ÚJS7.J 4 1985. VII. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents