Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám, hétfő
Meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást (Folytatás a 3. oldalról) tásai elmaradásainak jelentős része az önök köztársasága üzemeire esik. A vaskohászat az utóbbi ötéves tervekben nem teljesiti feladatait. Ma ez az ágazat mind gyakrabban bontja meg a népgazdaság munkaritmusát. Ez nemkívánatos volt a múltban és méginkább megengedhetetlen ma, amikor gépiparunkra óriási feladatok várnak. A helyzet oka az ágazaton belül az állóalapok lassú felújítása. Javításaikra azonban óriási összegeket költenek. Nyugtalanítóak a késlekedések az új progresszív berendezések és technológiai folyamatok alkalmazásánál, a takarékosabb és magas minőségű fémipari termékek gyártásánál. Lassan épülnek az új technika objektumai. Az önök üzemében is már öt éve tart az 550-es közepes idomacél-hengermű építése, és ez alatt az idó alatt a költségvetési keretnek csak egyharmadát használták fel. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa a közelmúltban határozatot hagyott jóvá a vaskohászat új műszaki felszereléséről. Magában foglalja az intézkedések kiterjedt körét az ágazat termelő alapjai alapvető felújítására és műszaki színvonala javítására vonatkozóan az intenzív tényezők alapján. Óriási munka vár ránk. A 12. ötéves tervben kell üzembe helyezni a folyamatos tuskóöntést szolgáló gépeket, és ezzel a progresszív módszerrel meg kell kétszereződnie az acéltermelésnek; tervezik az első ötéves tervek idején épített üzemek korszerűsítését és új technikával való felszerelésüket, a Martin-kemencék felcserélését konverterekkel és villamoskemencékkel és további jelentős intézkedéseket is. Fontos, hogy ezzel együtt tervezik a szociális problémák megoldását is - a munka gépesítése színvonalának emelését és a munkafeltételek javítását. Éppen ezen az alapon kellene önöknek előkészíteniük üzemük fejlesztésének távlatait. A beszélgetések során sokszor szóba került az üzemük átfogó rekonstrukciója. Különböző változatokat és előzetes számításokat terjesztettek elő. Az évek azonban telnek és a végső változat még mindig nem végleges. A vaskohászati minisztérium és a Szovjetunió Állami Tervbizottsága mielőbb meg kell hogy oldja ezt az időszerű ügyet. Azonban az önök szerepe sem alárendelt, energikusan kell eljárniuk. Szeretném felhívni a figyelmet a nehéz fizikai és a kis szakképzettséget igénylő manuális munka arányának csökkentésére. Tudom, hogy ezzel a problémával aktívan foglalkoznak. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Az önök üzemében még minden ötödik alkalmazott manuális munkát végez. Gondoskodni kell arról, hogy ennek a munkának az aránya a minimumra korlátozódjon. Most mindenütt a tartalékok feltárására és felhasználására törekszünk - folytatta Mihail Gorbacsov. A fő eszköz, természetesen, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Most nem szabad vesztegetnünk az időt, mindent meg kell tennünk azért, hogy minden egyesülésben és minden üzemben felhasználják a tudomány és a technika legújabb ismereteit és a haladó tapasztalatokat. A termelés műszálé korszerűsítése, igaz, nem egyszerű dolog és egyidőben több helyen végrehajtani nem könnyű. Ezért a 12. ötéves tervben, főleg első éveiben ki kell használni minden lehetőséget és meg kell gyorsítani a termelés fejlesztését. Ezek a lehetőségek mindenütt megvannak, minden szakaszon és munkahelyen. Főleg jobban kell kihasználnunk azt, ami rendelkezésünkre áll - a rend . bevezetésével, a felelősség növelésével és a fegyelem' megszilárdításával. Számos üzemben minden kiadás nélkül csak így tudjuk lényegesen növelni a munka termelékenységét. Azon a napon, amikor a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala külön felmérést végzett, az ogyesszai szerszámgépgyárban például a munkatermelékenység 19 százalékkal növekedett. Képzeljék csak el, elvtársak, milyen tartalékaink vannak! Nagy tartalékok vannak a munka más szakaszain is. Ma talán nincs sürgetőbb feladat, mint a tüzelőanyagokkal, a nyersanyagokkal és alapanyagokkal való takarékosság, amelyek számunkra mind drágábbak. A termelés volumene növekedésével ezeknek a megtakarításoknak a jelentősége növekszik. Távolról sem használjuk fel a legjobb módon a tüzelőanyagot, a fát, a cementet és a különböző nyersanyagokat. Gazdaságosan kell bánnunk a fémekkel is. önöknél jelentős veszteségekre kerül sor a gyártási folyamatban. Amiért önök a fogyasztóknak nem nyújtanak megfelelő választékot, a gépipar több hengerelt anyagot használ fel. Nagy mennyiségű fémet veszítünk a korrózió és rossz fel- használása miatt. Minden pazarlás azt jelenti, hogy meglopjuk magunkat és az egész társadalmat és fékezzük a nép életszínvonalának növekedését. Tudatosítanunk kell, hogy a fűtőanyag, az energia, a nyersanyagok és az alapanyagok fel- használáséinak egyetlen százalékkal való csökkentése lehetővé tenné számunkra a nemzeti jövedelem közel 7 milliárd rubellel való növelését. Ennyiért lakások százezreit, új rendelőintézeteket, bölcsődéket és iskolákat lehet felépíteni. Lehetőségeink és a tartalékok természetesen összefüggésben állnak a termékek minőségének növelésével. A termékek alacsony minőségét minden dolgozó, minden ember érzi. A termelő egységek megbízhatatlan munkájáról, a háztartási gépek javítása miatti idó- és anyagi veszteségről és egyes új áruk kivitelezésével való elégedetlenségről van szó. Ma elsőrendű jelentőségű a termékek minőségének alapvető javítása. Az ezen a téren való tartalékaink jelentős mértékben parlagon hevernek, miközben felhasználásuk gyakran nem követel meg semmilyen lényeges kiadást. Hogy ezt a problémát megoldjuk, elsősorban szigorúan be kell tartani a technológiai fegyelmet, s hogy minden dolgozó felelősséggel teljesítse kötelességeit. Ezzel egyidőben gondolnunk kell a ráhatás gazdasági eszközeinek megszilárdítására is, amelyek hatással vannak a termékek minőségére - mondotta Mihail Gorbacsov. Röviden, bárhova is nézzünk, mindenütt óriási tartalékokat látunk. Ezek felhasználása jelentős mértékben függ az tervezéstől, az anyagi-műszaki ellátottságtól és az egész irányítástól. Ez így igaz. Csakhogy ebbe az erőfeszítésbe mindannyiunknak be kell kapcsolódnunk, mindannyiunknak foglalkoznunk kell a gyakorlati ügyekkel. Gazdaságosan kell bánni a nép vagyonával, meg kell tanulni helyesen számolni, elemezni és összehasonlítani a befektetéseket és az eredményeket, megfontoltan kell gazdálkodni. Ha a párt áldozatos és megfeszített munkára ösztönzi a szovjet népet, akkor egyetlen célt tart szem előtt - népünk életszínvbna- lának emelését. Az országnak egyetlen gazdája van, és az a dolgozó ember. Amit teszünk, mind az ó érdekében tesszük. Az emberről való gondoskodás - növekvő anyagi és kulturális szükségleteivel együtt - terveink fő tartalma volt és az is marad. Ebből indulunk ki a 12. ötéves terv feladatainak meghatározásánál is. A nép életszínvonalát magasabb szintre kell emelni. Javítani kell a szovjet emberek életkörülményeinek összességét, legyen szó lakásról, munkakörülményekről, szolgáltatásról, áruról, szociális biztosításról vagy szellemi fejlődésről. Mihail Gorbacsov a továbbiakban külpolitikával foglalkozott. A szovjet emberek jól tudják- mondotta -, milyen óriási erőfeszítéseket tesz a párt és a kormány, hogy megvédje a békét és megmentse az országot a nukleáris katasztrófától. Lenin annak idején nagyon találóan fejezte ki a szocialista állam elvi hozzáállását, amikor azt mondta: a munkásoknak és a parasztoknak azt ígérjük, hogy mindent megteszünk a békéért. Es mi ezt meg is tesz- szük. Azóta sok év telt el. Népünk nem kevés nehéz évet élt át és a legvéresebb háborúkat. Államunk évről évre szilárdul és erősödik. Ma nagyhatalom, amely kész szembeszállni minden ag- resszorral. De ma minden korábbinál nyomatékosabban ígérjük a munkásoknak és a parasztoknak, hogy mindent megteszünk a békéért. És ezt az ígéretünket meg is tartjuk. Feszült időszakban élünk. Ezt önök is látják. Attól függ az emberek százmillióinak élete vagy halála, s egyáltalán az egész emberiség sorsa, hogy sikerül-e megállítani a háborús uszítókat. Ha a jelenlegi feltételek között a világbéke megszilárdítására törekszünk, akkor elsősorban arra kell gondolnunk, hogyan szilárdítsuk meg a szocialista országok pozícióit a nemzetközi színtéren és hogyan járuljunk hozzá kölcsönös sokoldalú együttműködésük fejlesztéséhez. Arra törekszünk, hogy éppen igy járjunk el. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak gazdasági együttműködése és integrációja elmélyítésére gondolok. A helyesen alkalmazott szakosítás és gyártáskooperáció, az aktív együttműködés a tudomány és a technika fejlesztésében egész közösségünket és minden egyes tagját megszilárdítja gazdasági szempontból és megerősíti a védelem terén, elhárítja a gazdasági nyomás politikáját, amelyet ma a Nyugat aktívan alkalmaz a szocialista országokkal szemben. Jelentős esemény volt áprilisban a Varsói Szerződésnek, testvéri szövetségünk eme politikai és védelmi alapjának további 20 évvel való meghosszabbítása. Ezzel létrejöttek a feltételek még aktívabb közös harcunkhoz a békéért. El szeretném mondani, elvtársak, hogy a szocialista közösség országai közti kapcsolatok mind szorosabbak és mélyebbek, a politikai képviselőik közti kontaktusok mind gyümölcsözőbbek. Ez fontos. Ennek a folyamatnak a sokoldalú támogatására fogunk törekedni. Már volt alkalmam beszélni a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatainkról. Úgy hiszem, az idó mindkét pártnak megmutatta, hogy az elszigetelődéssel és még inkább az ellenséges és bizalmatlan hozzáállással egyikük sem nyer, s hogy a jó együttműködés lehetséges és kívánatos. Ami minket illet, készek vagyunk aktívan elősegíteni azt, hogy a negatív időszak a szovjet-kínai kapcsolatokban - amit sok múakadály idézett elő - teljesen a múltté legyen. Meggyőződésem, hogy ez végül is bekövetkezik. A jelenlegi nemzetközi helyzetet azoknak az országoknak az állandóan növekedő nemzetközi szerepe jellemzi, amelyek a közelmúltban szabadultak meg gyarmati vagy félgyarmati függőségüktől és az önálló fejlődés útjára léptek. A világ fejlődésében sok fog függeni attól, hogyan alakul ezeknek az országoknak a sorsa és milyen kapcsolatokat alakítanak ki velük a fejlettebb államok. A Szovjetunió számára ez a kérdés teljesen világos. A népeket, amelyek felszabadultak a gyarmatosítás alól, barátoknak és egyenjogú partnereknek tekintjük a békéért és a haladásért vívott harcban, és teljes mértékben szolidárisak vagyunk velük saját szuverenitásuk megszilárdítására, szabadságuk és függetlenségük megvédésére irányuló erőfeszítéseikben. Az egyenjogú együttműködés keretében és lehetőségeinkhez mérten segítjük őket saját korszerű népgazdaságuk felépítésében. Tömören mondva, megteszünk és a jövőben is meg fogunk tenni mindent a felszabadult országokkal való egyenjogú baráti együttműködés bővítéséért és elmélyítéséért. Ezt a célt szolgálták a közelmúltban megvalósult találkozóink és tárgyalásaink olyan országok vezető képviselőivel, mint India, Szíria és Nicaragua. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás összekapcsolása az emberiség jobb jövőjének garanciája. Teljesen más politikát folytatnak az imperialista államok. Évszázadokon át kizsákmányolták a gyarmatokat és rabolták természeti forrásaikat, nyomorban tartották a gyarmatok népeit. Most igyekeznek őket a kapitalista rendszerhez láncolni, mégpedig minden eszközzel - gazdaságiakkal, katonaiakkal, fenyegetésekkel és elrettentésekkel, könyöradományokkal és megvesztegetésekkel. Sokukra már rávetették az adósságok pórázát és ezt mind szorosabbra húzzák. Megpróbálnak diktálni a fiatal államoknak, hogy milyen belpolitikát valósítsanak meg. Azokat, akik nem megfelelőek és nem szófogadóak, megdöntik és gyilkolják. Ez az ún. „szabad világ“ államainak szokásos gyakorlata, amelyek gyarmatosító politikát folytatnak. A népek számára a veszély legnagyobb forrása és a világbékét fenyegető legnagyobb veszély ma az, hogy az agresszív kapitalista erők nem hajlandók elismerni minden állam reális jogát a szuverenitásra és függetlenségre, a fejlődésükről való szabad döntésre; az arra irányuló törekvéseik, hogy érvényre juttassák saját akaratukat és minden áron saját elképzeléseik szerint vizsgálják felül és változtassák meg a jelenlegi világot. Ma kulcsfontosságú feladat a lázas fegyverkezés megállítása, amely elözönlötte a világot, és a,ť felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére való áttérés- hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Hiszen a kapitalista világgal való normális kapcsolatok fejlesztéséhez lényegében nincs szükségünk nukleáris, sem más fegyverekre, persze, ha a kapitalista világ lemond a Szovjetunióval és más szocialista országokkal szembeni agresszív terveiről. Kizárólag békés, alkotó tevékenységben vagyunk készek versenyezni a kapitalizmussal. Ezért vagyunk a kapitalista országokkal való politikai párbeszéd és együttműködés fejlesztése mellett, a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági, tudományos- műszaki és kulturális kapcsolatok széles körű fejlesztésére stabil és hosszú távú* alapon. Ezeknek a kapcsolatoknak azonban tisztességeseknek és valóban kölcsönösen előnyöseknek kell lenniük mindenfajta diszkrimináció nélkül. Nem számíthat sikerre például az a törekvés, hogy a kereskedelmet a belügyeinkbe való beavatkozásra használják ki. Ilyen kereskedelemre nincs szükségük, az ilyen kereskedelmet nélkülözni tudjuk. Készek vagyunk megállapodni nemcsak a lázas fegyverkezés beszüntetéséről, hanem a fegyverzet maximális csökkentéséről is, egészen az általános és teljes leszerelésig. Mint tudják, Genfben most tárgyalásokat folytatunk az Egyesült Államokkal. ■ Céljuk- ahogyan a szovjet vezetés értelmezi - a lázas fegyverkezés megállítása a Földön és megakadályozása a világűrben. Azért kezdtünk tárgyalni, hogy valóban elérjük ezt a célt. Úgy látszik azonban, hogy az USA kormánya és a katonaipari komplexum, amelyet szolgál, nem kívánja ezt. A komoly megállapodások elérése nyilvánvalóan nem illik bele terveikbe. Folytatják annak a hatalmas programnak a megvalósítását, melynek célja a mind újabb típusú tömegpusztító fegyverek mielőbbi létrehozása és közben azt remélik, hogy sikerűi fölénybe jutniuk a szocialista országokkal szemben és rájuk kényszeríteni akaratukat. Az amerikaiak nemcsak hogy nem terjesztettek elő szeriózus javaslatokat Genfben a lázas fegyverkezés korlátozására, hanem ellenkezőleg, olyan lépéseket tesznek, amelyek lehetetlenné teszik ezt a korlátozást. Az úgynevezett „csillagháborús“ programra gondolok, a támadó űr- fegyverek létrehozásának programjára. A szavak arról, hogy ezek úgymond „védelmi jellegűek“, természetesen mese a naiv emberek számára. Az az elképzelésük, hogy megpróbálják megbénítani a Szovjetunió hadászati fegyvereit és biztosítják maguk számára a büntetlen nukleáris csapást országunk ellen. Ez a kérdés lényege és nekünk ezt figyelembe kell vennünk. Ha a Szovjetunió szembekerül az űrből fenyegető reális veszéllyel, megtalálja a módját, hogyan szálljon szembe vele hatékonyan. Teljes nyomatékkai emlékeztetek arra, hogy ebben senkinek sem szabadna kételkednie. Egyelőre egy dolog világos, mégpedig az, hogy a világűr mili- tarizálásának amerikai programja olyan akadály, amely gátolja a megfelelő megállapodások elérését Genfben. ^ Az USA kormánya militarista politikájával súlyos felelősséget vállal magára az emberiséggel szemben. Szeretném hozzáfűzni, hogy ha úgy döntene, ésszerűbb álláspontra helyezkezik, akkor egy kölcsönösen elfogadható megállapodásról lenne szó a nukleáris fegyverek tartalékainak mindkét oldalon való nagy horderejű és valóban radikális csökkentésére vonatkozóan. Megnyílna az út e fegyverek teljes felszámolása és a nukleáris háború veszélyének elhárítása felé úgy, ahogy erre a világ minden népe vágyik. Ha pannereink a genfi tárgyalásokon folytatják politikájukat, húzzák az időt, kitérnek azoknak a kérdéseknek a megoldása elől, amelyek miatt odajöttek és az időt katonai programjaik megvalósítására használják ki az űrben, a szárazföldön és a tengereken, akkor kénytelenek leszünk újraértékelni az egész helyzetet. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezeket a tárgyalásokat ismét az emberek félrevezetésére és azoknak a katonai előkészületeknek a leplezésére használják fel, melyek célja az Egyesült Államok stratégiai fölényének és világuralmának biztosítása. Meggyőződésem, hogy küzdelmünket ezek ellen az elképzelések ellen támogatják az egész világ békeszerető erői és támogat minket a szovjet nép. A párt központi bizottsága nagy megelédessel állapítja meg, hogy békeszerető külpolitikánk teljes megértésre és egyetértésre talál a szovjet népnél. Ami azonban a legfontosabb, a szovjet emberek ezt a politikát nemcsak helyeslik, hanem támogatják is tetteikkel és munkájukkal. Minél sikeresebb ez a munka, annál gazdagabb és erősebb hazánk, s annál jelentősebb hozzájárulása a világbékéhez és az emberiség haladásához. A pártnak kellő képpen fel kell készülnie XXVII. kongresszusára és sikeresen kell azt megvalósítania - mondotta az SZKP KB főtitkára. Ez a megfeszített munka és a felelősségteljes döntések időszaka. Tanulságos emlékeztetni arra, hogyan nézett a párt és az állam munkájára ilyen felelős időszakban Lenin. Erről Oroszország Kommunista (bolsevik) Pártja IX. kongresszusa előtt beszélt és végezetül azt mondta, figyelembe kell venni a gyakorlati tapasztalatokat, hogy kizárjunk minden károsat és kihasználjunk mindent, ami értékes. így értelmezzük korunk feladatait és a párt- kongresszus feladatait is. Éppen így kell hozzáállnunk a kongresszushoz minden dolgozó kollektívában, üzemben, gyárban, kolhozban és szovhozban, tudományos intézetben és konstrukciós irodában, az egész országban, Úgy kell a kongresszusra készülnünk, ahogy Lenin tanította: felesleges szavak nélkül, energikusan, szilárdan és következetesen. ÚJS7.J 4 1985. VII. 1.
