Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám, hétfő
Ifjú még a vén Európa Mit ér a kosárlabda, ha csehszlovák? „Gratulálok Csehszlovákiának“ - írták a 24. kosárlabda Európa- bajnokság befejeztével a sportág legtekintélyesebb szakírói, az olasz Antonio Tavarozzi, a francia Pierre Tessier, a magyar Gyárfás Tamás, de másokat is idézhetünk. Például Robert Busnelt, a FIBA európai bizottságának francia elnökét, Raimondo Saportát, a végrehajtó bizottság tagját, vagy a szovjet válogatott edzőjét, Vlagyimir Obuhovot. Kezdjük az Európa-bajnok mesterével: ,,Nagyra értékelem csehszlovák barátaim sikerét. Nagyszerű kosárlabdát vonultattak fel, példásan küzdöttek“. Robert Busnel kijelentette: ,,Ami az ezüstérmeseket illeti, régóta cso- dáíója vagyok a csehszlovák kosárlabdázásnak. Trpkoš, Mrázek, Šíp, Baumruk idejében, majd később Zídek, Bobrovský és mások betörésével mindig intelligens játékstílust képviselt, s a jelenlegi csehszlovák csapat visszatért ehhez a játékmódhoz, ami sokat jelent az egész kosárlabdavilág számára, amelyben sajnos, az utóbbi ban is kellő csere áll az edző rendelkezésére. A szovjet csapat játékosainak dobószázaléka hetven százalék fölötti - ez óriási arány a lepattanó labdák megszerzésében, a gyorsaságban is vezetnek. Védekezésük hatásos- a helyzetnek megfelelően azonnal váltani tudnak a zónából emberfogásra. Kiforrott egyéniségei- a karmester Valters, a középjátékos Tkacsenko, a befejező Jo- vajsa - mellett ezen az EB-n olyan újoncokat vonultatott föl, akik egy csapásra berobbantak a világ élvonalába. Arvidas Sabonis, a kosárlabda jelenleg legsokoldalúbb öröm a Ruzinéi repülőtéren. Ezüstérmes kosárlabdázóink hazaérkeztek Stuttgartból (ČSTK-felvétel) 2J SZÓ 1985. V!l. 1. időben az erő, a keménység kezdett uralkodóvá válni. „Raimondo Saporta: ,,Megérdemelten győzött a legjobb csapat. Nagyra tartom viszont Csehszlovákia sikerét. Kosárlabdázásuk régi hagyományokon alapszik. Visszatérésük a csúcsra megörvendeztetett, lelkes, technikás játékot képviselnek, sportszerűen“. Gyárfás Tamás, az International Basketball főszerkesztője, a Népsport munkatársa így írt a döntőről: ,,Csehszlovákia az első félidőben méltó ellenfél volt. A játékosok távolról is bátran vállalkoztak dobásokra (Brabenec messziről sorozatban is lenyűgöző pontossággal célzott) és technikai bravúrokkal is kirukkoltak. A szovjet csapat összességében kétségkívül erőteljesebb, képzettebb, de az előzetes várakozással ellentétben azonos súlycsoportban maradt ellenfelével.“ A toliforgatók, a szakemberek véleménye egyértelmű. A csehszlovák színek képviselőinek sikere, a kitűnő kollektív szellemből született, valamennyi tagjának lelkesedéséből, küzdeni tudásából. Meglepetésnek ugyan meglepetés volt a javából, de a véletlen művének semmiképpen sem írható be. Hadd idézzük még egyszer Antonio Tavarozzit, azért is, mert olasz lévén senki sem vádolhatja elfogultsággal: „Gratulálunk Csehszlovákiának, válogatottját, személy szerint, a szó igazi értelmében a legnagyobb meglepetésnek tartom: nincsenek amerikai játékosai, nem rendelkezik az olasz klubok ,, sponsor“-jainak milliárdjaival, mégis feltámadt, az EB időpontjára tetőpontra hágott, majdnem elverte Olaszországot, Jugoszláviát és Spanyolországot viszont legyőzte. Gratulálunk Csehszlovákiának, és jusson eszünkbe, hogy amerikaiak nélkül is lehet jól dolgozni, lehet keményen edzeni, meg lehet hódítani a világranglista vezető pozíciót. Hát kérem, ennyit ér a kosárlabda Európában 1985 júniusában, ha ezüstérmes és csehszlovák! S mit ér a többi? Kétségtelenül legtöbbet a szovjet. Az a válogatott, amelyiket Obuhov Gomelsz- kijtől örökölt, nagyszerű egyéni játékosokból áll, akik minden helyzetben mesterei a sportágnak. Ereje abban rejlik, hogy a kispad szinte egyenértékű a kezdő ötössel, így a legkritikusabb pillanatjátékosa, 216 centimétere ellenére rendkívül ruganyos, mozgékony és gyors, bal és jobb kézzel egyformán jól dob (78-80 százalék dobóteljesítmény!), technikája csodálatos, utánozhatatlan. Ö volt a torna legjobbja, de szorosan ott van a nyomában Kurtinaitis, Volkov és Homicsus. Az elmúlt EB két döntőse, az olaszok és a spanyolok ezúttal csak a bronzéremért mérkőzhettek. A „squadra azzura“ jól védekező, gyorsan ellentámadásba lendülő gárdája kerekedett fölül. Előnye az erő, a technikai tudás, de érzésünk szerint Gamba edző nem tudta pótolni Meneghin hiányát. Az ifi EB-t nyert újonc Bosa tehetsége vitathatatlan, de tapasztalat híján még nem vehette fel a versenyt a legjobb centerekkel. A spanyolok játsszák látszatra a legtetszetősebb kosárlabdát, persze a szép, még nem mindig jelent eredményest. Különösen nem ebben talán a leggyorsabb, legszeszélyesebb sportágban, a kosárlabdában, ahol a másodperc töredéke is új fordulatokat tartogat. Visszatérve Miguel Diaz csapatához: játékstílusa elsősorban abban különbözik a többiekétől, hogy irányítói nagyon alacsonyak (Costa 175, Gil 178 cm), de nagyon gyorsak, technikásak, s nagyszerűen hozzák helyzetbe a centereket. A sorrendet kissé fölborítva szóljunk még a jugoszlávokról, arról az együttesről, amelyet az EB előtt sokan aranyéremre is esélyesnek tartottak. Kresimir Cso- szics, a közelmúlt legendáshírű játékosa edzőként nem tudott csodát művelni, védencei nem javítottak cannes-i névjegyükön, újra csak hetedikek lettek. Pedig tehetségekben nincs hiány a Pláviknál, a balsiker oka talán abban rejlik, hogy nem képesek csapatszellemben gondolkodni. Példa erre a kontinens egyik legtehetségesebbje, Drazsén Petrovics, aki mesteri megoldásokra képes, irányítóként is gyakran megy be a kosár alá, de néha önző módon eldobja a labdákat, megkárosítván ezzel az egész együttest. Tény viszont, ha ezek az egyéniségek kiforrnak Csoszics gárdájában, újra a világ élvonalában lehet a jugoszláv kosárlabda. Mindent egybevetve, a 24. EB a meglepetések tornájaként vonul be a sportág történetébe. De mellé olyan megjegyzés kerül, hogy ezek a meglepetések semmiképpen nem a véletlennek köszönhetők. Az élvonalba tört csapatok- csehszlovák, bolgár, NSZK-beli- a nagyokkal együtt szép játékot, ötletes kosárlabdát vonultattak fel, igazolván, hogy a vén Európa még mindig ifjúnak érzi magát, s felveszi a versenyt a csíkos-csillagos amerikaiakkal. URBÁN KLÁRA Csilizközi sportélet Hat község határában gazdálkodik a Csilizköz Egyesített Földműves-szövetkezet. A Csallóköz, sót nyugodtan elmondhatjuk, hogy az ország legjobban prosperáló mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Kiváncsiak voltunk, hogy ahol ilyen kiváló gazdasági alapok vannak, milyen eredményeket érnek el a sport és testnevelés terén. Milyen körülményeket teremt a szövetkezet a szabadidő eltöltésének olyan társadalmilag is fontos lehetőségéhez, mint a sportolás és a testnevelés? Zalka Lajos szerint, aki a csiliz- radványi (Čilizská Radvaň) Slovan sportegyesület elnöke, a szövetkezet - bár a gondoskodást kénytelen megosztani hatfelé - támogatja a sportéletet. Ennek egyik (kézzelfogható bizonyítéka, hogy a segítségével tavaly befejezték a sportpálya felújítását. Ma méltó otthona a község fejlődő sportéletének. A labdarúgók a stadion felújításával egyidőben kerültek vissza a járási bajnokság II. osztályába, és a most zárult évfolyamban a táblázat élcsoportjában végeztek.- Mint minden községben, nálunk is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág - mondja Zalka Lajos, akiről még el kell mondani, hogy a szövetkezet gépjavítója és országos hirű fiatal újító. - Annak idején sokunkat bántott a dolog, hogy lecsúsztunk a harmadik osztályba. Nálunk kizárólag hazai, saját nevelésű fiúk játszanak, s ha négyen-öten egyszerre vonulnak be tényleges katonai szolgálatra vagy elmennek tanulni, nincs akit pályára küldjünk. Éppen ezért okultunk a saját hibánkból és azóta nagy figyelmet szentelünk az ifjúság nevelésének. Az ifjúsági csapat keretében 14, a C-ifiben 18 fiatal játszik és készül gondos szakmai felügyelet alatt. Az iméntinek az öcsém, Pista, a serdülőknek Lelkes Tibor tanító az edzője. Reméljük, hogy az alapos munkának meglesz az eredménye, és lassan arra is gondolhatunk, hogy még felsőbb osztályba lépjünk. Derűlátása nem alaptalan, Csi- lizradványon ma valóban egy emberként munkálkodnak a sport és testnevelés fejlesztésén. Halász János, a szövetkezet elnöke, nagy elfoglaltsága mellett is talál arra időt, hogy a sporttal törődjön. Horváth Ferenc hnb-elnök pedig valamikor testnevelő tanár volt, és most sem tagadja meg eredeti Zalka Lajos hivatását. Az ő irányítása alatt készültek a spartakiádra. Huszonnyolc férfi és huszonnégy nő, ami egy ilyen kis szervezet esetében nem is kevés. A férfiak között a labdarúgó csapat több tagja gyakorolt, és ez magában véve is tiszteletre méltó dolog.- Arra törekszünk, hogy községünk sportélete ne legyen kizárólag futballközpontú - mondja Zalka Lajos -, hogy mások is megtalálják a kedvtelésüket. Szervezetünknek 127 tagja van, anji a község 1080 lélekszáma mellett nem kevés, viszont kevés a nő. Éppen ezért szeretnénk felélénkíteni az alapozó testnevelés és a turisztika szakosztályának munkáját. A férfiak télen is eljárnak a tornatereme egy kis teremfocira, a nők rendszeres mozgásigényének kielégítése azonban még várat magára. Tavaly már érdeklődtek, hogy szeretnének aerobikra járni. Remélem, a spartakiádra készülő csoport folytatja a gyakorlást és magával sodorja a többi nőt is. Azért mégsem annyira futballközpontú a csilizradványi sportélet. Hazánk felszabadításának 40. évfordulója alkalmából másodszor rendezték meg a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi bizottságával a Csilizközi Maratón tömegfutóversenyt, amelyen öt kategóriában 143-an álltak rajthoz. Ezzel újabb érdekes színfolttal gazdagodott Csilizköz és az egész Csallóköz sportélete. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele Aktívan pihenni... MOTTÓ: „Az ember egészségének és fizikai edzettségének megszilárdításáért, erkölcsi-akarati és eszmei tulajdonságainak formálásáért tovább kell fejleszteni a tömegsportot, a honvédelmi tevékenységet és a turisztikát...“ (A CSKP XVI. kongresszusának dokumentumából) Az igazságot, ha gyakran ismétlik, közhellyé tapossák ki, s ennél jobb sors el sem képzelhető az igazságra nézve. A káros ellenérvek lassan eltűnnek, a borsócsapások súlya alatt előb^-utóbb összeomlik a fal, s egyre gyakrabban fedezik fel az igazságot. Nem baj, minél több ember fedezi fel a spanyolviaszt, annál inkább megszilárdul a spanyolviasz helyzete. Valahogyan így vagyunk az aktív pihenéssel is. Aktuális erről a témáról meditálni, mert ez az az időszak, amikor az emberek - gyermekek és felnőttek, diákok és dolgozók - szinte minden porcikájukban érzik a fáradtságot. A tanulással, a munkával eltöltött hetek, hónapok, a mindennapi élet monoton ritmusa alaposan megviseli az emberi szervezetet, pihenésre, felfrissülésre vágyunk. Szerencsére itt a nyár, véget ért a tanítás, megkezdődött a vakáció, a szabadságok időszaka. Nemrégen olvastam egy reprezentatív felmérést. E szerint a mintegy hatmilliónyi aktív dolgozónak közel 65-70 százaléka július és szeptember között veszi ki szabadságának nagyobbik részét, családostul utazik a vállalati vagy a szakszervezeti üdülőbe, saját vikkendházába, külföldre, a tanulóifjúság csaknem négymilliós szeregéről nem is beszélve, hiszen vakációjuk jelentős részét ők is táborokban, üdülőkben töltik el. A kérdés az: megfelelően hasznosítjuk-e a rendelkezésre álló szabad időt, a két hetet, esetleg többet, vagy akár a hétvégét is? A tapasztalat azonban sajnos az, hogy a pihenésre szánt idő nem eléggé aktív. Sokan tartják még azt a megcsontosodott szokást (elnézést a frázissá vált igazságért), hogy a pihenés egyenlő a semmittevéssel, a lustálkodással, a passzív tevékenységből álló- evés, ivás, alvás, esetleg kártyázás - cselekvéssel. Az említett felmérés arról is tanúskodik: a dolgozók otven százaléka nem üdülésre fordítja a rendelkezésre álló szabad időt, hanem ,,masze- kol", dolgozik a háztájiban, a vikkendházán és így tovább. Akik rászánják magukat az üdülésre, a táborozásra azok többsége sem aktívan, hanem passzívan pihen. De hát mi is az az aktív pihenés? A szakorvosok erre röviden azt válaszolják: a rendelkezésre álló szabad időt mozgással, testedzéssel, játékkal kiegészítve töltjük el. Frázisként hangzik, de ez is igaz: a testedzéssel összekapcsolt pihenés különösen fontos napjainkban, amikor általában fokozódik a szellemi megterhelés és csökken a fizikai munka. Az emberek többsége a heti munka, a tanulás, az egész évi tevékenység közben idegileg fárad el, s csak kevesen tudják, hogy ezt a fáradtságot aktív pihenéssel, azaz testedzéssel lehet gyorsan megszüntetni. És erre ad lehetőséget a hétvége, az üdülés, a táborozás. A tudósok, az orvosok, testnevelési és sportéletünk szakemberei állítják: a tökéletes pihenés, kikapcsolódás lehetősége elsősorban a természetben - az erdőkben, a parkokban, a vizek partján található meg, a balzsamosan tiszta levegőn, a fénysugárban, a civilizáció lármájától távol. Nem véletlen, hogy az üdülőket, a táborokat, a hétvégi házakat vizek mellett, hegyek oldalában építik fel. Az sem véletlen, hogy a szakemberek a természetben végzett mozgást állítják az első helyre. Mert a természetjárás, a kirándulás gyalogosan vagy kerékpáron az egyik legelőnyösebb testedzési forma. Nincs olyan üdülő, hétvégi ház, táborhely, melynek közvetlen környékén ne lenne alkalmas hely a túrázásra, a kirándulásra. Túl azon, hogy a hegy- és völgyjárás, a kerékpáros túrázás arányosan átmozgatja az egész szervezetet, komplex kikapcsolódást, szórakozást, művelődést nyújt. A különböző útvonalakon tett túrázás alkalmával kitárul a tér, testedzés közben megismerkedhetünk hazánk természeti világával és történelmi nevezetességeivel is. Arról már nem is beszélve, hogy ehhez a tevékenységhez nincs szükség különösebb sportszerre, nagyobb társaságra, sportlétesítményre. Amikor a természetjárásról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a vízről, az úszásról, az evezésről. Nem kell különösebben magyarázni, hogy az úszás milyen előnyös testedzési forma. Edzi az összes izmot, egyenletesebbé, mélyebbé változtatja a légzést, felüdíti, felfrissíti az egész szervezetet. Az evezés talán még ennél is előnyösebb. A tiszta levegő, a gyógyító napfény, a kellemes megnyugtató víz együttesen hat üdítően. Általában elmondható: a természetben történő tartózkodás, legyen az gyalogos, kerékpáros, vízi túrázás, a hasznos biológiai hatásokon kívül a lélektani áthangolása is jelentős. Az említett testedzési formákon kívül természetesen még egyéb számos mód nyílik a pihenésre, a kikapcsolódásra, a felfrissülésre. így például a reggeli tornára, a kocogásra, az üdülőben, a táborban szervezett különböző sportversenyeken, bajnokságokon való részvételre. Bármely módját választjuk is azonban az aktív pihenésnek, két fontos szabályt be kell tartanunk: ez pedig a fokozatosság és a folyamatosság elve. Az, aki egész esztendőn át nem sportolt semmit, ne kezdje az üdülést, a táborozást kétszer 90 percig tartó futballmérkőzéssel, arra se vállalkozzék, hogy első nekirugaszkodásra kilométereket evez, túrázik és így tovább. Lényeges az is, hogy a testedzés előtt megfelelően ráhangoljuk szervezetünket a nagyobb igénybevételre, azaz melegítsünk be megfelelően. Az a néhány perces könnyed mozgás - futás, gimnasztikázás - nemcsak köny- nyebbé teszi a játékot, a mozgást, hanem megelőzi a sérülést, csökkenti az izomlázat. A mozgásnak az egészségre való hatását még inkább fokozhatjuk, ha nyáron a tiszta levegőhöz a napfény jótékony hatását is igénybe vesszük azzal, hogy napozunk. Persze itt is fontos a fokozatos hozzászokás. Az hogy ne akarjunk egy nap alatt feketére bámulni. Az írott és íratlan szabályok betartása nemcsak megkönnyíti a pihenést, hanem kellemessé, hasznossá teszi a szabadidőt. Az aktív pihenéssel, testedzéssel kiegészített üdülés, táborozás után valóban úgy érezzük majd. újjászülettünk. Igazán, persze, az jár jól, aki a mozgást, a rendszeres testedzést az üdülés, a táborozás után sem hagyja abba. Nemcsak az indulásra kész villamosra, autóbuszra fog futni, nemcsak akkor gyalogol, majd, ha elromlik a lift... (T. V.)
