Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban július 20-tól 26-ig Szombat: Addisz Abebában véget ért az AESZ csúcsértekez­lete - Nakaszone japán miniszterelnök hazatért nyugat-európai körútjáról Vasárnap: A Dél-afrikai Köztársaságban bevezették a rendkí­vüli állapotot Hétfő: A Contadora-országok külügyminiszterei befejez­ték kétnapos tanácskozásukat - Todor Zsivkov bolgár államfő a görög fővárosban kezdett tárgya­lásokat Kedd: Panmindzsonban a KNDK és Dél-Korea parlamenti képviselői találkoztak egymással - Li Hszien-nien kínai államfőt Washingtonban fogadta Reagan elnök Szerda: Moszkvában bejelentették: a jövő héten Helsinki­ben találkozik egymással Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter Csütörtök: Az OPEC miniszterei genfi tanácskozásuk befejez­tével a kőolajárak minimális csökkentéséről dön­töttek Péntek: Nairobiban véget ért a nők világkonferenciája A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea parlamenti képvise­lői - a kettéosztott ország történetében először - Panmindzsonban július 23- án a későbbi tárgyalásokat előkészítő tanácskozást folytattak Contadora- értekezlet Miközben a nicaraguai partok közelében cirkáló 30 amerikai ha­dihajó az Egyesült Államok által irányított újabb terrorakciókra utalt, s ugyanezt sejttette, hogy Washington minden alap nélkül újból megvádolta Managuát az amerikai diplomaták elleni terroris­ta cselekményekkel, a panamai Contadora szigeten a hét elején összeültek Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama külügymi­niszterei. A Contadora-csoport két és fél évvel ezelőtt alakult meg, s a kö- zép-amerikai válság békés megol­dására számos kezdeményezést tett. Elsősorban a kölcsönös biz­tonság és együttműködés erősíté­sét, a Nicaragua körül kialakult feszültség békés rendezését, a katonai szembenállás csökken­tését szeretné elérni. Erőfeszíté­seinek köszönhetően sikerült többször tárgyalóasztalhoz ültetni a térség államainak képviselőit, ami csökkentette az egész régióra kiterjedő konfliktus kirobbanásá­nak veszélyét. Az utóbbi időben azonban az Egyesült Áilamok kö­zép-amerikai szövetségeseire olyan nyomást gyakorolt, amely veszélyezteti a béketörekvéseket. Ennek nyomán nőtt a feszültség Nicaragua északi és déli határai mentén. A Contadora-csoport tavaly szeptemberben egy átfogó béke­okmányt dolgozott ki, amely azonban Nicaraguán kívül nem ta­lált megértésre egyetlen érintett országban sem. A békés rende­zés kérdése holtpontra jutott. A hét eleji contadorai ülésen ezért új - vagy inkább módosított - ter­vet fogadtak el a közép-amerikai rendezés megvalósítására: 1. fel­szólították az Egyesült Államokat, hogy újítsa fel a kétoldalú tárgya­lásokat Nicaraguával (a Manzanil- lóban folyt párbeszédet Washing­ton az év elején egyoldalúan meg­szakította), 2. ugyancsak felszólí­tották Nicaraguát és Costa Ricát, hogy kezdjenek párbeszédet a két ország' határán kialakult feszült­ség csökkentéséről (a javasolt helyszín és időpont: Panama, au­gusztus 10), 3. sürgették, hogy a térségben fogják vissza a fegy­verkezést, 4. szüntessék meg a megfélemlítést szolgáló erőfitog­tatásokat, 5. javasolták a különbö­ző „nem törvényes szervezetek“ támogatásának beszüntetését, ill. 6. a külföldi katonák távozását Közép-Amerikából. *A béketerv ismerős, ugyanis lé­nyegében megegyezik a tavaly szeptemberi okmánnyal, csak megfogalmazásai mérsékelteb­bek, általánosabbak. Az érintettek igy a maguk módján értelmezhe­tik, s talán nagyobb hajlandóságot mutatnak megvitatására. Nicara­gua saját győzelmeként értékelte a Contadora-tanácskozás ered­ményeit, mivel Managua céljai lé­nyegében megegyeznek a fenti tervben foglaltakkal. (Ismeretes, a sandinista kormány kitartóan szorgalmazza a párbeszédet Wa­shingtonnal és San Jóséval, s né­hány hónapja vállalta, nem szerez be korszerű fegyvereket, sót má­jusban a kubai tanácsadók kivo­nását is megkezdték. Miután azonban az amerikai törvényho­zás megszavazta az ellenforradal­márok támogatására szánt millió­kat, ezek az egyoldalú gesztusok értelmüket veszítették.) A Contadora-külügyminiszterek egyébként a jövő héten ismét összeülnek, mégpedig Limában, ami azt jelzi, hogy a közép-ameri­kai békefolyamatba Latin-Amerika más országai is szeretnének be­kapcsolódni. Rendkívüli állapot Dél*Afrikában Rendkívüli állapot, tömeges le­tartóztatások, halottak, tiltakozá­sok, BT-ülés - ezek lehetnének a heti dél-afrikai események cím­szavakban. A Dél-afrikai Köztár­saságban legutóbb 25 évvel eze­lőtt hirdettek ki rendkívüli állapo­tot, az emlékezetes sharpeville-i sortűz után. 159 napja alatt 11 500 személyt vettek őrizetbe. Most a napi átlag 200 letartóztatott... A múlt hét végén érvénybe lé­pett rendkívüli rendelkezések sze­rint a rendőrségnek joga van bárkit előzetes figyelmeztetés nélkül le­tartóztatni és fogva tartani, a fog­lyokkal csak felső szintű igazságü­gyi vagy rendőri hatóságok enge­délyével találkozhat más személy, a helyi rendfenntartó szervek saját hatáskörükben kijárási tilalmat ve­zethetnek be, ellenőrzésük alá vonhatnak bizonyos alapvető szolgáltatásokat, stb. Nem kétséges, mi a célja a pre­toriai kormánynak: a fajüldöző rendszerrel szemben mind erőtel­jesebben megnyilvánuló elégedet­lenséget akarja letörni. Sokak sze­rint azonban a nyomorgó, jogaitól megfosztott színes bőrű lakosság­nak már nincs mit veszítenie. A mostani polgárháborús viszo­nyok teljes meztelenségében mu­tatják be a tavaly ősszel meghir­detett „demokratizálási“ folyama­tot. 1984 novemberében lépett ér-^ vénybe az új alkotmány, amelyet a „demokrácia diadalaként“ igye­keztek feltüntetni, elsősorban kül­földön. A háromkamarás parla­menti rendszer azonban - amely­ben a fehéreké marad az igazi hatalom, s a vegyes, illetve az indiai családokból származóak csak formális jogokat kapnak - nem más, mint a demokrácia kigúnyolása. Ennek tapsoltak Wa­shingtonban, és a Pretoriával szembeni „konstruktív politikájuk“ gyümölcseként magasztalták. A durva és kendőzetlen erő­szak a Dél-afrikai Köztársaságot eddig különböző módon támogató nyugati országokban is felháboro­dást és tiltakozást váltott ki. A francia kormány - nem utolsó­sorban a hazai közvéleményre va­ló tekintettel - pl. hazahívta nagy­követét és bejelentette, felfüg­geszti tőkebefektetéseit Dél-Afri- kában. Ugyancsak Párizs kérte a Biztonsági Tanács összehívását az ügyben (itt megjegyezhetjük, hogy a Franciaországgal szoros kapcsolatban álló fekete afrikai or­szágok felé tett gesztusról van szó). Más nyugati államok egyelő­re csak szavakban ítélik el a rend­kívüli állapotot, gazdasági lépé­sekre nem szánták el magukat. Washington például azzal magya­rázkodik, hogy a gazdasági bojkott nem vezet célra (akkor más ese­tekben - pl. Nicaragua - miért jó a gazdasági nyomás?). A nyugati tőzsdék minden eset­re a maguk érzékeny módján rea­gálnak: a dél-afrikai cégek, az arany-, platina- és gyémántbá­nyák részvényeinek árfolyamai a héten jelentősen zuhantak. PAPUCSEK GERGELY KIS _______ NY ELVŐR A szólások fordításáról Tudjuk, hogy a fordítás nem könnyű munka. Különösen nem, ha szólást kell lefordítani egyik nyelvről a másikra. Ha esetleg mindkét nyelvben él az adott szólás, akkor még könnyű dolgunk van. A „ Všade dobre, doma najlepšie“ szlovák közmondást csaknem szó szerint megtaláljuk a magyarban is: ,.Mindenütt jó, de legjobb otthon“. Vannak olyan szólások is, amelyek egy kicsit különböznek ugyan egymástól a két nyelvben, de az ügyes fordító hamar felfedezi, hogy ezek egymás megfelelői. Például az „Ani ryba, ani rak“ szólást nem fordíthatjuk magyarra: „Se hal, se rák“, mert a magyarban a következő formát használjuk annak kifejezésére, hogy a szóban forgó dolog jellegtelen, semmihez sem hasonlítható: „Se hús, se hal.“ Vannak aztán olyan szólás­megfelelések is, amelyek szavak és szerkesztés tekintetében egyáltalán nem hasonlítanak. Vagyis amikor olyan szlovák szó­lással találkozik a fordító, amelynek nincs hasonló elemeket tartalmazó magyar megfelelője, keresni kell egy olyan magyar szólást, amely ugyanazt fejezi ki, mint a szlovák. Elég gyakori például a szlovákban ez a szólás: Keď je somárovi dobre, ide na ľad tancovať.“ Szó szerint magyarra fordítva: „A szamár is akkor megy a jégre táncolni, amikor a legjobb dolga van.“ Bizonyos tájakon - O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyve szerint - a magyarban is előfordul ez szólásként -, de a köznyelvben nem ismeretes, s én magam még sohasen hallottam azt magyar embertől magyarul. Ilyen esetben jobb, ha ismertebb magyar szólást választunk megfelelőként, természete­sen olyat, amelyik ugyanabban az értelemben használható, mint a szlovák szólás. Bizonyára többen ismerik ezt a közmondást: „A kutya is akkor vész meg, amikora legjobb dolga van", illetve: „A kutya is akkor vész meg, amikor legjobban megy sora.“ Régibb változata: ,,A kutya is megvész a jó életben.“ Mind a szlovák, mind a magyar változat azt jelenti: sokan nem tudják megbe­csülni, hogy jól megy a soruk, sőt éppen akkor elégedetlenked­nek, amikor legjobb dolguk van; tehát használható egymás megfelelőjeként a két közmondás. Vagy például hiába fordítanánk le ezt a szlovák szólást: ,,Ranný dážď ako ženský plač“ - szó szerint így: „A reggeli eső, mint a női sírás“, bizony nemigen értenénk meg, mit jelent. Azt jelenti a szlovák változat, hogy a kora reggeli eső nem szokott hosszú lenni. A magyarban ebben a jelentésben ez a szólás használatos: „Korai vendég hamar elmegy“, vagy „ Reggeli vendég nem marad sokáig. “ JAKAB ISTVÁN „Gondolatok ráérő időben...“ Ezt az alcímet adta Lenin egy 1919-ben vagy 1920-ban irt kis vitairatának, melyet az orosz nyelv védelmében irt. A cikk nyomtatásban csak néhány évvel később, a Pravda 1924. december 3-i számában jelent meg először Az orosz nyelv megtisztításáról címmel. A benne kifejtett gondolatok - mint azt az alcím folytatása elárulja - „gyűlési beszédek hallgatása közben“ születtek. Ezt írja Lenin: „Idegen szavakat használunk szükségtelenül. Helytelenül használjuk ezeket a szavakat. Miért mondjuk: defektusok, amikor mondhatjuk: hibák, hiányok, fogya­tékosságok?“ „Bevallom - olvassuk néhány sorral lejjebb -, bosszant, ha szükségtelenül idegen szavakat használnak (mert megnehezíti, hogy a tömegekre hassunk), de egyes újságírók némely hibái egészen kihoznak a sodromból." Noha ezek a megjegyzések a több mint ötven évvel ezelőtti Szovjet-Oroszország sajátos társadalmi viszonyai között szület­tek, s az orosz nyelvre vonatkoznak, azért a mai magyar nyelvre vonatkoztatva is igen megszívlelendők. Mert bizony a mi nyel­vünkben is és ma is bőségesen vannak olyan fölösleges idegen szavak, amilyenek ellen Lenin jó fél évszázaddal ezelőtt felemelte szavát. Ha pusztán csak azért használunk egy-egy tökéletesen megfelelő alkalmas magyar szó helyett idegent, hogy eszmefutta­tásunk tudományosabbnak lássék, ezzel nem gazdagítjuk, hanem rontjuk, szegényítjük nyelvünket. Lenin így fejezi be cikkét: ,,Nem legfőbb ideje-e, hogy hadat üzenjünk az orosz nyelv eltorzításának?“ Az ö nyomán hadd kérdezzük meg mi is: Nem legfőbb ideje-e, hogy gátat vessünk a szükségtelen, műveltségfitogtató idegen szavak elburjánzásá­nak? FEKÉSHÁZY GÉZA Túlnő a fején? Ez a gyerek túlnőtt a fejeden - jegyezte meg valaki barátja csemetéje láttán. Mi a baj ezzel a mondattal? Az, hogy a gyerek túlnőhet valakit - tehát túlnőheti apját, anyját, testvérét, bennün­ket stb., vagy a fejére nőhet valakinek - tehát apjának, anyjának stb. Mind a két kifejezés jelentheti azt, hogy a gyermek már magasabb termetű valakinél, mondjuk, az édesapjánál. A fejére nő valakinek szerkezet persze átvitt értelmű is lehet, s ez esetben a jelentése: bizalmaskodóvá, szemtelenné válik valaki iránt, akit pedig tisztelnie illenék. Például: Ez a kölyök aztán jól a fejünkre nőtt, vagyis elszemtelenedett. A vevő olyan hangnemet ütött meg, amelyet az elárusító nem köteles tűrni. Vajon jó ez a mondat? Bizony nem egészen. A hangnem szavunk jelenthet beszédmodort, stílust. Beszélhet valaki ilyen vagy olyan hangnemben, s ezt vagy azt a hangnemet nem lehet tűrni. De hangnemet megütni nem szoktunk, csak például használni. Megütni hangot lehet. Nézzük meg a pontos meghatározást: valamilyen hangot üt meg - beszédének hangjá­val, a beszéd vagy írásmű stílusával kifejezi magatartását a szóban forgó üggyel vagy a vele tárgyaló személlyel kapcsolat­ban. A vevő tehát olyan hangot ütött meg, vagy olyan hangnem- . ben kezdett beszélni, amelyet az elárusító nem köteles tűrni. MAYER JUDIT ÚJSZti 4 1985. VII. 27. Radzsiv Gandhi Indiai miniszterelnök és a szikhek politikai pártjának, az Akaii Dalnak a vezetője július 24-én Delhiben megállapodást Irt alá az észak- Indial Pandzaáb szövetségi államban évek óta tartó válság megoldásáról (Telefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents