Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám, péntek

Századunk tükre A XIV. MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL Komor képet festett századunk­ról az idei moszkvai filmfesztivál. Háborúk, forradalmak, ellenforra­dalmak, gyarmati elnyomás, fel­szabadító küzdelmek, diktatúrák, fajüldözés, terrorizmus. Újfasisz­ták, munkanélküliség, kábitószer- kereskedelem, gengszterizmus. Haladó és reakciós erők össze­csapása, mai, zaklatott világunk emberének konfliktusai, lelki sérü­lései. Valóban ilyen komor ez a század, vagy csupán a világ­pusztulás fenyegető lehetősége elleni figyelmeztetésként sorakoz­tatják föl az alkotók századunk és jelenünk esztelen, embertelen bői lett katona szeméből és korai ráncaiból kiolvasható keserűség­ről és fájdalomról, egy falu lakos­ságának tűzhaláláról, a fasiszták kéjes tombolásáról. Két és fél órás pokoljárás, döbbenetes hatású lá­tomás, félelmetes vizió ez a film, káprázatos technikai megoldások­kal, naturalista hatáselemekkel; olyan mű, amely - eszközeinek esetleges vitathatósága ellenére is - az idei fesztivál legemléke­zetesebb produkciója. Maga a rendező a filmjéről ezt nyilatkoz­ta: A Menj és láss nem egyszerű­en a múltra kíván emlékeztetni. Figyelmeztetés ez a nyolcvanas ■ Dr. Jiri Purš, a Csehszlovák Film fő igazgatója Irina Mirosnyicsenko szovjet színésznővel a moszkvai filmfesztiválon (ČSTK felvétele) pusztításait és az ellenük folytatott harc szükségszerűségét? Bizonyára ez is, az is közreját­szik az összkép kialakulásában és az a tény is, hogy az idei moszkvai filmfesztivált a fasizmus fölött ara­tott győzelem 40. évfordulója je­gyében rendezték meg. S mert e találkozó a nemzetközi fesztivá­lok dömpingjében elsősorban azoknak a fóruma, akik az emberi­ség haladásának, a népek jobb megértésének és közeledésének az ügyét kívánják szolgálni, aligha véletlen, hogy az alkotók a pusztítás, a rombolás, a háború, az értelmet­len öldöklés, a fasizmus, a fizikai és a lelki terror ellen emelték fel szavukat. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára is a fesztivál résztvevőihez intézett üdvözlő le­velében: Az igazi művész nem szemlélheti tétlenül a kor alapvető feladatait. A becsületes, bátor, napjaink nyugtalanságaira és gondjaira érzékenyen reagáló filmművészet sokat tehet a szociá­lis haladásért, a nemzeti függet­lenségért, a nemzetközi együtt­működésért. Milyen is volt ezek után az idei, XIV. moszkvai nemzetközi film- fesztivál? E sorok írója, aki csak a szlovák, a cseh, a szovjet és a magyar lapok alapján kísérhette figyelemmel a seregszemle ese­ményeit, a tudósítók véleménye alapján megállapíthatja: az idei fesztivál egyetlen igazi élménye, átütő erejű filmje Elem Klimov Menj és láss című alkotása volt, mely aranyérmet kapott. A mű ugyan heves vitákat váltott ki, lel­kes rajongókra és kemény kritiku­sokra osztva a szakmát és a kö­zönséget, egyben azonban vala­mennyien egyetértettek: Klimov munkája a háború poklát a teljes szörnyűségében mutatja be, olyan apokaliptikus látványt nyújtva, emely alól a néző nem vonhatja ki magát. A szenvedést és kegyet­lenséget hihetetlen intenzitással ábrázoló, a nézőt helyenként szin­te az elviselhetetlenségig sokkoló alkotás mellett óhatatlanul a hát­térbe szorultak azok a tisztessé­ges szándékú és szerényebb vál­lalkozások, amelyek a filmszemlét egyébként jellemezték. Elem Klimov munkája a máso­dik világháborúban a németek ál­tal a föld színéről eltörölt belorusz falu, Hatin véres tragédiáját, f a háború esztelen tombolását 1 irtatja egy fiatal, a partizánokkal gyütt bujkáló és harcoló, majd ölük is lemaradva, egyedül kóbor­ló fij szemével. Klimov kíméletlen őszinteséggel beszél mindenről: belorusz falvak szenvedéséről és pusztulásáról, a gyerekember­évek embere, a termonukleáris vi­lágháborúval farkasszemet néző egész emberiség számára. Aranyéremmel jutalmazták Nor­man Jewison alkotását, a Katona­történetet is; az amerikai film cse­lekménye is a második világhábo­rú idején játszódik, az egyik déli katonai támaszponton. Lényegé­ben a rasszizmusnak az amerikai - éppen a hitleri fasizmus és pusz­títás ellen harcoló - hadseregen belüli hatását dolgozza fel, érzel­mesen, jól kiszámított hatásele­mekkel, látványosan, a hollywoodi mozi szakmai biztonságával, vi­szont eléggé szokványosán. Né­hány évvel később, a görögorszá­gi polgárháború utolsó napjaiban játszódik A kilencek vége című, szintén aranyérmes görög film tör­ténete. Hrisztosz Sziopahasz munkájának hősei seregtestüktől elszakadt kommunista partizánok, akik a nyilvánvaló vég elől mene­külnek - a nyilvánvaló végbe. S ezeknek a szabadságharcosok­nak nem adatik meg a tisztessé­ges halál sem. A film a kilátástalan menekülés nyomasztó, de emlé­kezetes és tisztességes krónikája. Moszkvában a játékfilmek ver­senyében az idén 43 alkotást tűz­tek műsorra. Mivel reménytelen és értelmetlen vállalkozás lenne a bemutatott művek alapján vala­mifajta filmművészeti tendenciák­ról értekezni, vagy az összes díja­zott munkát ismertetni, alább né­hány olyan filmre térünk ki, amely különböző okok miatt felhívta ma­gára a figyelmet. Ilyen volt az említetteken kivül Robert Han in munkája, A pokoli vonat. E francia film látszatra szabvány bűnügyi történet, de kü­lönleges politikai pikantériát ad a műnek az a tény, hogy egy szokványos gyilkossági ügy kap­csán a rendező az állatias fajvédő indulatok, magatartásformák ter­mészetrajzát próbálja felvázolni. Egy fiatal algériai vendégmunkás az ártatlan áldozat ebben a film­ben, s az alkotó azt feszegeti, miféle elavult fasiszta indulatok bújnak meg az ügy mögött. A zsűri különdíjával jutalmazott mű nem­csak haladó politikai állásfoglalá­sával, hanem fordulatos cselek­ményével is magára vonta a né­zők érdeklődését. Zsúfolt nézőtér előtt kiemelkedő sikerrel vetítették a csehszlovák versenyfilmet, Jiri Svoboda mun­káját, a Kérem a szikét. A Valja Stýblová regénye alapján készült alkotás témája egy idegsebészor­vos küzdelme egy gyermek életé­nek megmentéséért. Az alkotás valódi szenvedéllyel fordul a jelen valóságához, mélységesen huma­nista gondolatokat közvetítve. A közönség elismerését váltotta ki a lengyelek ezüstdíjjal kitüntetett alkotása, a Hölgy kalapban. Ren­dezője Stanislav Rózewicz. Főhő­se fiatal színésznő, csupán egyet­len szereppel a háta mögött. Gyermekien naiv, tiszta szívű, te­hetséges lány. Csak éppen nem ő kapja meg a neki ígért Shake- speare-darab női szerepét... Izgal­mas kiállás ez a film a valós em­beri értékek mellett. Nagy várako­zás előzte meg a magyar verseny- fiímet, A vörös grófnőt. Annál is inkább, mert rendezőjét, Kovács Andrást és korábbi munkáit jól ismeri a szovjet közönség. Az al­kotás Károlyi Mihályné Andrássy Katinka életét, politikai tevékeny­ségét mutatja be úgy, hogy a ren­dező századunk viharos, reményt, tragédiát és tanulságot is hordozó magyar történelmét e kivételes személyiségen keresztül ábrázol­ja. Csakhogy Kovács András az eredeti filmet lerövidítette a moszkvai bemutatóra, s ez a rö­vidítés - mint a kritikusok is meg­jegyzik - ártott. A külföldi néző igy aztán nem érthette világosan a film politikai hátterét, a magyar polgári demokratikus és proletár­forradalmat. Básti Juli sikere- a legjobb női alakítás díja- azonban mindenképpen megér­demelt. Milyen megállapításra jutottak az idei moszkvai fesztivál vendé­gei? A versenyprogram tovább erősítette a nemzetközi közvéle­ménynek azt a meggyőződését, hogy a nyolcvanas évek derekán a világ filmművészetében alig-alig akad olyan alkotás, amely a ma már meglehetősen magas techni­kai szintet ne érné el, ugyanakkor kevés az olyan film is, amely az átlagtól elütő filmnyelvi megoldá­sokkal, egyéni fogalmazásmóddal jelentősen kiemelkedne a me­zőnyből. így aztán a Moszkvában bemutatott filmek többsége is nem annyira kiváló esztétikai értékei, mint inkább tematikai érdekessé­ge miatt érdemelt figyelmet. T. M. Az örökös kísérletező Kilencven éve született Moholy-Nagy László 1895. július 20-án született Bácsborsódban Moholy-Nagy László festő, grafikus, fotómű­vész, művészeti író, tanár, száza­dunk egyik legsokoldalúbb művé­sze. Akárcsak sok más művész­társa, ő is némi kerülővel jutott el mindahhoz, ami tartalmat adott nyugtalan, hányatott életének. Jo­got tanult Budapesten, de közben kitört az első világháború és ő is bevonult katonának. 1917-ben az orosz fronton súlyosan megsebe­sült. Ogyesszában, majd Szege­den a lábadozás hosszú hónapjait rajzolással töltötte. Sajátos, a for­mák gondosan kiegyensúlyozott és szigorúan logikus megszer­kesztésével készített portréi, táj­rajzai már előrevetítették azt a művészeti irányt, amelynek Mo­holy-Nagy később egyik úttörőjé­vé vált. Amikor véget ér a háború, Mo- holy-Nagy visszatér Budapestre, ahol jogi doktorátust szerez, de építészeti oklevelet is kap a mű­egyetemen. Ekkor már végleg el­jegyezte magát a képzőművészet­tel, szabadiskolákon festészetet tanul és 1918-ban bemutatja ké­peit a Nemzeti Szalonban. Művei­vel, képzőművészeti Írásaival egyértelműen kiáll a Tanácsköz­társaság mellett, ezért annak bu­kása után az emigrációt választja. Előbb Düsseldorfba megy, ahol absztrakt képeket fest és azokat ki is állítja Berlinben a Dér Sturm galériában. Ausztriában részt vesz Kassák Lajos mellett a Ma című aktivista folyóirat szerkesztésében. A lap cikkeiben az új művészetről alko­tott elveit hirdeti. Vallja, hogy an­nak lényege a tragikus idők átér- zése és értelemmel megvilágítá­sa, célja az uralkodók kalmárspe­kulációiba veszett emberiség ön­magára ébresztése Moholy-Nagy Kassákkal együtt kiadja az Új mű­vészek könyvét, az új művészet antológiáját. Döntő fordulatot jelent Moholy- Nagy pályáján találkozása 1923- ban Walter Gropiussza\, a modern építészet egyik vezéralakjával. Gropius meghívja Weimarba, az Becses ritkaságok A moszkvai Lenin Könyvtár kincsei A moszkvai Állami Lenin Könyvtár állományát 32-33 millió­ra becsülik. Már önmagában ez is hatalmas - pénzben aligha kife­jezhető - értéket képvisel, de emellett a könyvtár ritkaságairól is híres. Az értékes régiségek száma meghaladja a 300 ezret. összesen két példány lelhető fel az egész világon abból az 1187-ben, Németalföldön kiadott imakönyvból, amelynek egyikét a Lenin Könyvtárban őrzik’. Itt ta­lálható meg az a hadvezetésről szóló kötet, amely Napóleon sze­mélyes tulajdona volt. A becses ritkaságok között szerepel Ariszto­telész összegyűjtött műveinek el­ső kiadása, amelyet a XV. század­ban nyomtattak Velencében. A kincsek sorát gazdagítja több ezer állatbórre, vagy pergamenre írott kéziratos könyv. A könyvtár büszkesége Kopernikusznak egy 1513-ból származó müve és Gali­leinek egy 1623-ból eredő könyve, valamint Giordano Bruno munkái­nak 26 kötete, XVIII. századi nyomtatásban. Különleges régi­ség Cervantes novelláinak kétkö­tetes kiadványa, amelyet parafa­kéregre nyomtattak. Marx és Engels műveinek első kiadásait, s az orosz remekírók, köztük Puskin, Tolsztoj, Gogol, Csehov, Nyekraszov és Doszto­jevszkij könyveinek ugyancsak el­ső kiadásait tartalmazza a könyv­tár „kincseskamrája“. (B) A németországi politikai helyzet alakulása, a hitleri uralom egyre fenyegetőbb jelenségei ismét me­nekülésre kényszerítik Moholy- Nagyot. 1934-ben Amszterdam­ban, 1935-ben Londonban próbál gyökeret verni. Az angol főváros­ban megjelentet néhány fénykép- dokumentum-kötetet és megkezdi szobor-festmény, illetve tárgy­festmény sorozatának készítését, amelyet space modulatomak ne­vez. 1937-ben az Egyesült Álla­mokba megy és Chicagóban meg­alapítja saját iskoláját, az Új Bau- haust. Folytatja térszemléleti kí­sérleteit, konstrukcióiban a legkü­lönbözőbb új anyagokkal (például plexi-üveggel) próbálkozik. Moholy-Nagy László a konst­ruktivizmus egyik legjellegzete­sebb képviselője volt; örökös kí­sérletező, aki a vonalak, a síkok és a színek belső feszültségeinek ellentéteiből alkotta meg képeit, szobrait, a vizuálisan felfogható természeti tulajdonságok hatását a környezet egészében vizsgálva. Sajnos túl korán halt meg - 51 éves korában Chicagóban leuké­mia következtében hunyt el - mie­lőtt még teljes egészében megva­lósíthatta volna eszményét, de közben elképzelései már szilárd gyökeret vertek. Növendékei, ta­nítványai vitték tovább gondolata­it, például Breuer Marcell vagy Kepes György és a többiek, akik tovább fejlesztették az anyagban rejlő konstrukciós- és formalehe­tőségek felismerését és felhasz­nálását, mindenekelőtt az építé­szetben. A mindig új területeken mozgó, új utakat kereső Moholy-Nagy László időnként zsákutcába is ju­tott, de mindig megtalálta a kiutat. Mai szemmel tekintve munkássá­gáról megállapíthatjuk, hogy ké­peinek, szobrainak művészi érté­ke némileg alatta áll didaktikájá­nak. Tanítása, írásainak sokasága ma is gazdag tárháza a gondola­toknak, a sziporkázóan eredeti öt­leteknek, amelyek szinte elvá­laszthatatlanok korunk képzőmű­vészeti törekvéseitől. DELMÁR GÁBOR Nyári hangulatban DJ SZÚ (Gyökeres György felvétele) 1985. VII. 26. általa alapított iparművészeti és építészeti iskola, a Bauhaus taná­rának. Moholy-Nagy ebben a mi­nőségében fotóművészettel, épí­tészeti és lakástervezéssel foglal­kozott. Könyvet írt a képzőművé- szet-film-fényképezés kérdései­ről, egy másik könyvében a térala­kítás problémáit vizsgálta, a mik­roszkopikusan észlelt anyagszer­kezetek faktúrájától a legösszetet­tebb építészeti megoldásokig. Ahogyan Pogány ö. Gábor írja: „... az egész képzőművészeti for­radalmat kizárólag a gyakorlati fel­használhatóság szemszögéből nézte... A képzőművészetből népszerű árut csinált, amivel szin­te kivitte az utcára, és nélkülözhe­tetlenné tette a műtermek forma­elemző munkáját“. Ez a kezde­ményezés lényegében megala­pozta a mindennapi környezet és a használati eszközök korszerű formálásának, díszítésének lehe­tőségeit, a korszerű ipari termelés közepette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents