Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám, csütörtök
1 VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Pénzügyi „oázisok“ a fejlődő országokban A tókés világ nemzetközi pénzügyi központjai a múltban hagyományosan olyan helyeken jöttek létre, ahol a tókés termelési viszonyok fejlődése a legmagasabb szintet érte el, illetve ahol a pénztőke kizsákmányoló tranzakciói következtében létrejött gazdagság döntő része koncentrálódott. London, New York, Zürich, Párizs, Majna-Frankfurt tartozott a legismertebb pénzügyi központok közé. Az utóbbi évtizedben e tekintetben lényeges változásokra került sor. A tőkés országokban működő hagyományos centrumok mellett újabbak keletkeztek és gyors fejlődésnek indultak a fejlődő országokban is. A fejlődő országok krónikus tőkehiányának ismeretében látszólag paradoxnak tűnik ez a helyzet. Hogy mégis így van, annak a tőkés világgazdaság in- ternacionalizációjával összefüggő folyamatokban keresendő objektív okai vannak. cionális vagy transznacionális monopóliumoknak nevezik). Másrészt nagy nemzeti monopóliumok jöttek létre a fejlődő országokban, ezek aktív nemzetközi szerepre is törekedtek, és nagy hitelekért versengtek, amelyeket a hazai piac nem tudott számukra biztosítani. A fejlődő országokban működő nemzeti monopóliumok jelenleg fontos helyet foglalnak el a tőkés világ legnagyobb pénzügyi monopóliumai között. Ezek közé sorolható például a Petroleos de VeneCayman Inseln Niedertandische Antillen Britische Jungternmseln Costa Rica Panama Az osztrák sajtóból vett térkép a kedvezményes adózás tőkecsalogató központjait, az ,,adóoázisokat“ szemlélteti. A hatvanas évek derekán az úgynevezett eurodollár-piac létrejötte és bővülése jelentette a nemzetközi pénzügyi központok keletkezésének alapját a harmadik világ országaiban. Olyan időszakban történt ez, amikor az Egyesült Államok fizetési mérlege már több éven át krónikus deficitet mutatott, amelyet valamiképpen finanszírozni kellett. A washingtoni kormányzat kihasználta azt a kedvező körülményt, hogy a dollár a tőkés pénzügyi rendszer elsó számú tartalékvalutájának számított és a felhalmozódott deficiteket új dollárok kibocsátásával finanszírozták. Az amerikai dollárok külföldi bankokban összpontosultak és olyan méretekben kezdték ezeket az összegeket forgatni, amely túllépte az Egyesült Államok és a bankoknak otthont adó országok kereteit. Megkezdődött nemzetközi méretű körforgásuk, miközben a dollárt az Egyesült Államokon kívül pénzügyi csatornákba bocsátó amerikai kormányzatnak gyakorlatilag nem volt befolyása ezekre a tranzakciókra. Ezenfelül létrejött az „egyszerű“ dollár kamatlábától eltérő eu- rodollár után számított különleges kamatláb is. Hozzá kell fűzni, hogy külsőleg az eurodollár semmiben sem különbözik az „egyszerű“ dollártól. Az eurodollár olyan bankó, amely a tőkés országok bankjainak széfjeiben található és ezek forgatják a dollárkötegeket, s lényeges „ismertetőjegye“, hogy az Egyesült Államok ugyanakkor nem vesz részt ebben a pénzmozgatásban. Ez a mozgás gyakorlatilag csak papíron, az üzletben érdekelt országok dollárszámláin észlelhető. Ha például Franciaország hitelt nyújt Olaszországnak, akkor ez eurodollár-jellegű tranzakciónak minősül. A hetvenes és a nyolcvanas években a fejlődő országokban regionális eurodollár-piacok és helyi bankfiókok jöttek létre. Kialakult a latin-amerikai dollár, az ázsiai dollár és az olajdollár piaca. Ezek létrejöttére két körülmény volt döntő hatással. Először is, a legfejlettebb tőkés országok nemzetekfeletti ipari és pénzmonopóliumainak gyors expanziója (ezeket a közgazdasági szakirodalomban leggyakrabban multinazuela, a Petroleo Brasileiro, a Petroleos Mexicanos (Pemex) a Hyundai Group (Dél-Koreából), Chinese Petroleum (Tajvanból), Schlumberger (a Holland Antillákról), a Kuwait National Petroleum, stb. A harmadik világban található legnagyobb nemzetközi pénzügyi központnak a Bahama-szigetek tekinthető. Az itteni pénzügyi élet központja a főváros, Nassau, ezért gyakran nassaui dollárpiacot is emlegetnek. London után rögtön a tőkés világ második legnagyobb pénzügyi központjának tartják az utóbbi tíz évben. Utána fontosságát tekintve Panama következik, amely Latin-Amerika legjelentősebb pénzügyi centruma. Délkelet-Ázsiában a hatvanas évektől Szingapúr és Hongkong lett a legfontosabb ilyen jellegű központ. A Közel-Keleten a hetvenes években Bahrein vívta ki magának ezt a helyet, s az olajdollár központjának tekinthető. Több kedvező körülménynek köszönhető a nemzetközi pénzügyi központok létrejötte a harmadik világban. Itt ugyanis olyan törvények vannak érvényben, amelyek nagyon előnyös feltételeket teremtenek a külföldi pénzintézetek tevékenysége számára. Ezek itt mentesülnek például az adófizetéstől. Ezért nem csoda, hogy a nemzetközi monopóliumok kedvelt helyei ezek az országok. Éppen ezért gyakran nevezik pénzügyi „oázisnak" a fejlődő országokat. A fejlődő országokban található pénzügyi központok földrajzi fekvésüknél fogva is vonzóak a külföldi pénztőke számára. Köztudott, hogy ezek az országok ásványkincsekben gazdagok, s a pénzközpontok leggyakrabban ilyen lelőhelyek közelében jöttek létre. Az sem mellékes, hogy más időzónában fekszenek, mint a fejlett tőkés országok bankjai, s ezért lehetővé teszik a pénzügyi tranzakciókat olyan időpontban, amikor már más bankok zárva tartanak. Ennek köszönhetően nemzetközi méretekben a tőkés pénzügyi piac gyakorlatilag megszakítás nélkül, tehát huszonnégy órán át egyfolytában működik. A fejlődő országok pénzintézményei fontos helyet töltenek be a nemzetközi pénztőke mozgatásában, ezt legnagyobb mértékben a Közel-és Közép-Keleten elhelyezett olajdollárok nagy mennyiségű átáramlása igazolja a fejlett tőkés államokba. A harmadik világ pénzügyi központjainak jellemző vonása, hogy ezek az Egyesült Államok pénzügyi monopóliumainak hatása alatt állnak. Az utóbbi években érezhetően erősödik más tőkés országok bankjainak az aktivitása is. A fejlődő országok abban látják a náluk működő nemzetközi pénzügyi központok létezésének előnyeit, hogy ezek egyúttal vonzerőt jelentenek és itteni beruházásokra csábítják a nemzetközi monopóliumokat, s ez elősegítheti gazdasági fejlődésüket. Az sem mellékes, hogy az illető fejlődő országok állami költségvetésének fontos bevételi forrását jelentik a bankvállalkozásból befolyó jövedelmek. Ezek az előnyök a leggyakrabban csak elméleti jelentőségűek, mivel a gyakorlatban túlsúlyban vannak a hátrányok, az illető fejlődő országok gazdasági életét negatívan befolyásoló tényezők. Nem ritka eset, hogy a kis hazai bankok nem állják meg a helyüket a nagy külföldi bankokkal való konkurren- ciaharcban és tönkremennek. A külföldi bankok ugyan helyi pénzösszegeket kezelnek, ezeket azonban többnyire a nemzetközi szférába irányítják, s ezzel az illető fejlődő ország gazdasága jelentős hitelforrásoktól esik el. A harmadik világ kormányai ez ellen úgy próbálnak védekezni, hogy törvényerejű rendeletekkel vagy más intézkedésekkel a nemzeti hitelrendszert megpróbálják elszigetelni a nemzetközi kölcsön- piacoktól, hogy ezzel is a minimumra csökkentsék a nemzetközi pénztőkének a hazai gazdaságra gyakorolt negatív hatását. Különválasztják például a hazai fizetőeszköz-betéteket a dollárszámláktól. Új nemzetközi pénzügyi központok létrejötte a fejlődő országokban számos új elemmel gazdagította a nemzetközi tőkés pénzpiacot. Mindenekelőtt azonban új, kedvező lehetőségeket teremtett a nemzetközi finánctóke gyarapításához. DRAHOŠ ŐÍBL docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa INNEN - ONNAN • JAPÁN előzetes megállapodást kötött Kínával az atomerőművek építése terén folytatandó együttműködésről. Peking 2000-ig több atomerőművet is üzembe akar helyezni, összesen 10 000 MW teljesítménnyel. A kínai vezetés hasonló megállapodásokat kötött már Olaszországgal, Francia- országgal, az NSZK-val, Brazíliával, Argentínával, Belgiummal és Nagy-Britanniával. • AZ AIRBUS INDUSTRIE nyugat-európai konzorcium megkezdte az újtípusú, A 310-300-as repülőgépek gyártását. A fedélzeten 218 utast tudnak elhelyezni. Az új gép 8500 km megtételére képes üzemanyag-feltöltés nélkül. A gép fejlesztésén nyugatnémet, brit, spanyol és francia technikusok működtek közre. [ KOMMENTÁLJUK J Jövőalapozás Jaslovské Bohunice, Dukovany, Mochovce, Temelín... Atomenergia-programunk megvalósulásának egyes állomáshelyei. Olyan települések országunk területén, amelyekről korábban vajmi keveset hallottunk. Mióta azonban körzetükben üzemelnek vagy épülnek átalakulóban lévő energetikai rendszerünk korszerű bázisai, egyre többször ejtjük ki a nevüket. És a jövőben ez még gyakrabban fordul majd elő, hiszen villamosenergia-szükségletünknek fokozatosan egyre nagyobb hányadát fedezzük atomerőműből származó árammal. Egyelőre hazánkban csak hétéves múltja van az atomerőművek üzemelésének. Pontosabban ennyi idő telt el azóta, hogy Jaslovské Bohunicében villanyáramot szolgáltat népgazdaságunk számára az első Voronyezs típusú 440 megawattos reaktorblokk. Később további hármat helyeztek üzembe, legutóbb a dél-morvaországi Dukovanyban. Rövidesen befejeződik Jaslovské Bohuncében - a tervek szerint szeptemberben kapcsolják be az energiahálózatba- a negyedik, utolsó blokk építése-szerelése is. így aztán az idén hazánkban kivételesen két reaktorblokk is üzembe kerül(t), ami 880 megawattos teljesítménynövekedést eredményez, s ennek energiamérlegünkben is meg kellene mutatkoznia. Ám a helyzet mégsem ennyire kedvező. A 7. ötéves terv ugyanis azt feltételezte, hogy atomerőmüveinkben idén 15 milliárd kilowattóra áramot állítunk elő. A valós körülmények- amelyeket az atomerőmű-építés késése idézett elő azonban mindössze 10,5-11 milliárd kilowattóra legyártását teszik lehetővé. A különbözet fedezésére pótmegoldás gyanánt újra a klasszikus hőerőművekben termelünk a feltételezettnél több villanyáramot. Nagyobb szénfelhasználással, kevésbé gazdaságosan. Pedig a tüzelőanyag és energetikai tárca tavaly teljesítette beruházási feladatait a kötelező építkezéseken, s ezen belül az atomenergetikában is. Viszont maradtak még adósságai a korábbi évekből, s 1984-ben néhány, jó ideje húzódó kedvezőtlen jelenséget sem sikerült teljesen felszámolniuk. Ide sorolhatnánk az építésre szánt költségvetési kiadások növekedését, a technológiai berendezés egyes részegységeinek minőségi hibáit, és a nagy munkaigényességet. Atomerőműveink építésének munkaigényessége ugyanis két és félszer nagyobb, mint a nemzetközi átlag. Mindezek ellenére atomerőmúvi kapacitásainak építése vitathatatlan pozitívumokat is hozott magával. A legnyilvánvalóbbak közé sorolható a munka minőségének javulása, ami a legutóbbi két reaktorblokk kivitelezése során is megmutatkozott, s felgyorsította az ellenőrzési és átadási próbák folyamatát. Például a Jaslovské Bohunice-i V-2-es erőmű egyes számú blokkja tavaly november 13-ától üzemel és teljesen megbízhatón. Ugyanis az atomerőmű-építés jó vagy rossz eredményeinek okait elsősorban a kivitelezés résztvevői közti kapcsolatokban kell keresnünk. Ahol az együttműködés színvonalas, ott a munkaeredmények is kiválóak. Előfordul azonban, hogy közben a termelési, a munkatermelékenységi és a nyereségterv teljesítésére törekedve a vállalati érdekek kerülnek előtérbe, s ezek nincsenek mindig összhangban a társadalom érdekeivel. Ez a veszély fennáll mind a kivitelezők, mind a beruházó esetében. A két reaktorblokk üzembe helyezése távolról sem atom- energetikánk egyedüli idei feladata. Gyors ütemben kell folytatni a munkát a három dukovanyi blokkon, amelyek üzembe helyezése 1986-87-re várható. Ugyancsak sok a tennivaló a mochovce! atomerőmű építésén, ahol az első kettős reaktorblokkot az évtized végére fejezik be. Temelínben idén félmilliárd korona értékű munkát végeznek el. Tehát az atomprogram megvalósítása tovább folytatódik. Tudatos jövőalapozással. J. MÉSZÁROS KÁROLY Egymillió 250 ezer korona értékű az a szocialista felajánlás, amelyet a bratislavai Kožatex bőrdíszműáru-készítő szövetkezet dolgozói az idén a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére vállaltak. Ezt a vállalást az év első hat hónapjában 900 ezer korona értékben 78,3 százalékra teljesítették. A képen Etela Švárová minőségi ellenőr a kész terméket vizsgálja. (ČSTK felvétel) új szí! 4 1985. VII. 25.
