Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám, szerda
Egy kis pihenő az üdülő előtt (Nagy Ferenc felvétele) Apu, anyu, jól vagyok! Bepillantás egy pionírtábor életébe Július elejétől gyermekzsivajtól hangos az Ida-patak felső folyásának kies völgye, ugyanis Aranyida (Zlatá Idka) határában három pionírtábor van. Mi ezek közül a minap a Vasútépítő Vállalat kassai (Košice) üzemének üdülőközpontjában jártunk. Arra -voltunk kiváncsiak, hogyan érzik ott magukat a kis nyaralók. Kékinges, vörös nyakkendős fiúk „igazoltattak“. Nevünket beírták a szolgálati naplóba, becsukták utánunk a kaput és egyikük készségesen elkísért a parancsnoki „főhadiszállásra“, ahol Éva Turčanová pedagógus, táborparancsnok fogadott.- Eddig minden rendben zajlik csupán az időjárással vagyunk elégedetlenek - mondta bevezetőül. - A múltban egyszerre száz- nyolcvan pionír töltötte ebben a táborban a vakáció egy részét ám az idén százhuszonöt nyaralónk van. Úgy érzem, ez megfelelőbb létszám, nincs túlzsúfoltság. A kis táborlakók véleményére is kiváncsiak voltunk. Az ősztől hetedik osztályba lépő Csudáky Gabriella mindenekelőtt a kosztot dicsérte. - A szakácsnénik nemcsak jól főznek, hanem eleget is. Egyébként a kosztról a további megkérdezették is elégedetten nyilatkoztak. A nyolcadikos Dagmar Kisucká- nak a környezet, az erdőrengeteg tetszett a legjobban. Kiča Gabikának meg az, hogy reggeltől estig sokat futhat, labdázhat a friss levegőn. _______________ Újd onság Felkeltik a fiatalok érdeklődését a számítástechnika iránt (ČSTK) - Újdonságnak számítanak a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság tevékenységében a számítástechnikai alapismereteket nyújtó út: törőtáborok, amelyeket az idén első Ízben szervez a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Szlovákiai Tanácsa, a SZISZ KB közreműködésével a Nyugat-szlovákiai kerületben. A nyári vakáció idején ezekben csaknem 150 fiú és leány ismerkedik a számitógép- technikával. Nem az a cél, hogy az általános iskolák tanulói megtanulják a programozást, hanem hogy játékos formában megismerkedjenek a számítógépekkel, és ily módon érdeklődés ébredjen bennük a számítástechnika iránt. Ehhez 15 PMD-85 mintájú mikroszámítógép és két szakoktató - a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Kara negyedik évfolyamának hallgatói - áll rendelkezésükre. A számítástechnikai alapismereteket nyújtó úttörőtáborok szervezésével a Csehszlovák-Tudományos-Műszaki Társaság Szlovákiai Tanácsa hozzájárul a szövetségi kormány egy 1984- ben kelt határozatának teljesítéséhez, amely a gyermekeknek és a fiataloknak a tudományos-műszaki haladás előmozdításában való részesedése növelését tűzi ki célul. A Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Szlovákiai Tanácsa a jövőben ugyanilyen táborokat szándékozik szervezni a közép és a kelet-szlovákiai kerületben is. A pioníroktól azt is megtudtuk, hogy a hűvös, esős időben sem unatkoztak. Igaz, eleinte napozásra kevés alkalmuk volt, ám helyette rengeteg műsor között válogathattak, hiszen az üdülőtelepen van foci- és röplabdapálya, lehet tollaslabdázni, asztaliteniszezni, versenyt futni, erdőt járni, mezei és erdei virágot gyűjteni. Mindemellett rendszeresek a rajok közötti ügyességi vetélkedők, énekversenyek, hol filmvetítés, hol mesedélután, kirándulás, vagy tábortűz tarkítja a napi műsort. A táborparancsnok kíséretében a szálláshelyekre is bekukkantottunk. A négyszemélyes faházikókban és a többszobás téglaépületben példás rend fogadott. Az ágyakon paplan és plécf is volt, hogy a hűvös éjszakákon senki se fázzon, a fürdőszobában pedig melegvíz is folyt a csapból. A zsibongó és gondtalanul játszó gyermeksereget ottjártunkkor meglátogatta Milan Ftabatin, a tábort üzemeltető vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke is. Rendszeresen eljár közéjük, hogy pontos áttekintése legyen a pionírok nyári üdüléséről.- A gyermekek nyaralására nagy gondot fordítunk, hiszen a tizhónapos tanulás után jól jön nekik a kikapcsolódás, ezenfelül a kassaiaknak nagyon kell a friss levegő. A három turnusban itt megforduló közel négyszáz fiatalnak igyekszünk jó üdülési feltételeket teremteni. Az idei szünidőt megelőzően például százezer koronát költöttünk az épületek rendbeszedésére, az új berendezésekre, sporteszközökre és játékszerekre. Persze, ezzel még korántsem tudtuk le a kötelességeinket, hiszen a pionírtábor egész nyári üzemeléséért is mi vagyunk a felelősek. A múltban mindig jól érezték magukat itt a gyerekek, remélem az idén is elégedettek lesznek. Az aranyidai VASUTAS pionír- táborban nemcsak az üzemeltető vállalat alkalmazottainak, hanem még közel két tucatnyi kassai üzem, illetve intézmény dolgozóinak a fiai és lányai is üdülnek. Azt tapasztaltuk, jól érzik magukat. Igaz, azok akik először vannak távol a családtól néha haza vágynak, de azért ők is együtt futkároz- nak, játszanak a többiekkel és élvezik a békés nyaralás örömeit. GAZDAG JÓZSEF KOMMENTÁLJUK A tovább dolgozó nyugdíjasokról Nagyjából másfél éve lépett hatályba a szövetségi kormánynak a dolgozó nyugdíjasok helyzetét szabályozó új rendelete. Ennek értelmében a tovább dolgozó munkások, és a szolgáltató valamint az egészségügyi dolgozók néhány más kategóriája a bére, illetve a fizetése mellett változatlan összegben megkapja a nyugdíját, ezzel szemben a többiek, a naptári évben legfeljebb 22 ezer korona kereset mellett. Milyen következményekkel járt ez az intézkedés? Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy a dolgozó nyugdíjasok száma népgazdaságunkban mintegy kilencszázezer fő, ami összes dolgozónknak csaknem a tizenkét százaléka. Másszóval, olyan termelő, alkotó erőt képviselnek, amely a jelen helyzetben nemcsak elhanyagolhatatlan, hanem nélkülözhetetlen is. Az új rendelkezést kővetően teljesen természetszerűen azokban a kategóriákban növekedett a tovább dolgozó nyugdíjasok száma, amelyekben a bér mellett teljes nyugdíjukat is élvezhetik és amelyekre - hadd tegyük hozzá - igen nagy szükségünk van. Ezzel szemben, ismét törvényszerűen, csökkent a szellemi pályák tovább dolgozó nyugdíjasainak száma. Ez utóbbi jelenség nemcsak a törvény megszorításával magyarázható. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a vállalatok és az intézmények a nagyobb fokú gazdaságosság érdekében ügykezelő, adminisztráló apparátusuk csökkentésére törekednek. így alakult ki az a jelenlegi helyzet, hogy nagyjából minden tizedik munkás egyben öregségi nyugdíjas. Viszonylag legnagyobb, csaknem tizenhét százalékos a hányaduk a mező- és az erdőgazdaságban dolgozó munkások körében. Sőt, az egységes földmüves-szövetkeze- tekben minden negyedik dolgozó nyugdíjas is egyben. Viszont a szellemi dolgozóknak nem egész négy százaléka számára bizonyult előnyösnek az adott feltételek melletti további munkavállalás. Ez a hányad a műszaki dogozók, illetve a tudományos-kutatási bázis dolgozói esetében hozzávetőleg csak 2,5 százalék, ami - a jelek szerint ítélve - népgazdaságunk szempontjából nem éppen a legkedvezőbb jelenség. Jelentős körülmény, hogy a rendelet hatására eléggé nagy mértékben gyarapodott az olyan személyek száma, akik a nyugdíjkorhatárt elérve, nem kérték nyugdíjaztatásukat, hanem továbbra is dolgoznak és ezáltal nyugdíjszintjük évente hét százalékkal növekedik. Ebben az esetben körülbelül háromnegyedrészt szellemi dolgozókról van szó. Társadalmunk természetesen nagyra becsüli a tovább dolgozó nyugdíjasok munkásságát. 'Mégpedig nem valamiféle jótékonysági törekvésektől vezérelve, hanem annak tudatában, hogy gazdaság- és társadalomfejlesztésünknek egyszerűen szüksége van rájuk. A tovább dolgozó nyugdíjasok aktivitása felkarolásának igazodnia kell az adott szervezetek és intézmények tényleges szükségleteihez. Olyan posztok betöltésére kell orientálni, amelyeken munkájuk valóban szükséges. S magától értetődően el kell kerülni az olyan helyzetet, amelyben ennek az aktivitásnak mindentől független istápolása akadályozná a produktív életkorba lépő fiatalok bekapcsolódását a munka folyamatába. Ez nemegyszer konfliktusos helyzetek megfontolt megoldását is megköveteli. S igen fontos, hogy ez a megoldás egyrészt megfeleljen a jogszabályoknak, másrészt pedig ne sújtsa sem azokat, akik még tudnak és akarnak dolgozni, s munkájukra okkal számot tarthatnánk, sem azokat, akik képesítésüknek megfelelően folyamatosan illeszkednek bele az ország építésébe. GÁLY IVÁN Az antifasiszta mozgalom eszmei és politikai jellege A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának 50. évfordulójára A Szovjetuniónak és szövetségeseinek a német fasizmus felett aratott történelmi győzelme 40. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekbe jelképesen beleillik a Kommunista Internacionálé 1935-ben Moszkvában megtartott VII. kongresszusának 50. évfordulója. A jelkép nem véletlen. Azt igazolja, hogy a kommunista és antifasiszta mozgalom eszmei és politikai jellege, amely a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának határozataiból született meg, helyes, lenini módon megalapozott és hatékony volt. Nagy mértékben hozzájárult a német fasiszták világuralmi törekvéseinek visz- szaveréséhez, a német és a világfasizmus második világháborúbeli katonai vereségéhez, a megszállt nemzetek és nemzetiségek felszabadításához, a demokrácia, a szoc(alizmus és a világbéke megőrzéséhez. Pozitív hatása hatékonyan nyilvánult meg a széles körű kommunista antifasiszta és nemzeti felszabadító mozgalomban .a háború, a partizánharcok, a nemzeti felkelések (mint például a szlovák nemzeti felkelés) és más megmozdulások idején. Tükröződött azokban a győztes nemzeti és demokratikus forradalmakban is, amelyek a felszabadulás után a népi demokratikus országokban szocialista forradalommá változtak. Ezek a forradalmak meggyőzően bizonyítják a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa határozatainak helyességét a fasiszta veszély új körülményei között. E határozatok a szocialista forradalom lenini elméletéből fakadnak, amelyet a kommunista pártoR hajtanak végre az egyes országok eltérő viszonyai között. Mussolini Olaszországban). Komolyan veszélyeztette a kommunista, a munkás- és haladó mozgalmakat, igyekezett megsemmisíteni azokat, s agresszív háborús terveivel fel akarta számolni a Szovjetuniót és meg akarta zavarni a békés életet. Az új antifasiszta irányvonal követelménye A húszas évek folyamán és a harmincas évek elején tovább erősödött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Ebben érlelődött a lenini elmélet és a forradalmi gyakorlat, melyet a bolse- vizáció idején sajátított el. A kommunista pártok vezette munkás- osztály az egyes országokban a nagy október példáját követve kiélezett harcot vív a burzsoáziával. E törekvés célja a szociális igazságosság, a nemzeti egyenjogúság, a demokrácia, a szocializmus és a béke. E forradalmi tervek útjába azonban egy erős ellenség, a fasizmus állt. 1933. januárjában Németországban Hitler került hatalomra, s nyílt, a történelemben példátlan terrorista fasiszta diktatúrát vezetett be. így végérvényesen eltemette a már amúgy is megnyirbált burzsoá parlamenti demokráciát (hasonlóan, mint A világ, de különösképpen Európa kommunista és munkásmozgalmára új feladat hárult. Reagálni kellett a világgazdasági válság és a fasizmus által kiváltott új helyzetre. A fejlődés adott szakaszának alapvető ellentéte - amelyet a kommunistáknak meg kellett oldaniuk - a fasizmus és a demokrácia közötti ellentét volt. Az egyes országokban a burzsoázia nem azt az erőt képviselte, amely képes lett volna megvédeni a nép demokratikus jogait. Ellenkezőleg. A munkássággal és osztályérdekeivel szembeni magatartásával a fasizmusnak engedett utat. Az egyedüli társadalmi osztály, amelyre az a feladat hárult, hogy megakadályozza a fasizmus előretörését és terjedését, megőrizze és kibővítse a nép demokratikus jogait, megakadályozza az új háborút, a kommunista pártok vezette - nemzeti és nemzetközi - munkásosztály volt. A kommunisták és a szociáldemokraták akcióegységét, közös és népi antifasiszta frontját kellett létrehoznia. Közösen kellett megnyerniük a kispolgárság rétegeit és a burzsoázia antifasiszta demokratikus részét, s így gátat vetni az előretörő fasizmusnak. Természetesen a kommunista mozgalom ezen új politikai irányzatának az új politikai irányvonalat tekintve a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcról szóló marxista-leninista tanításból kellett kiindulnia, s le kellett minden opportunista hibát küzdenie. A demokráciáért, a haladásért vívott harc új viszonyai között tovább kellett fejleszteni a leninizmust. Ez a történelmi feladat a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusára hárult. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa Moszkvában, a Szakszervezetek Házában 1935. július 25-én kezdte meg tanácskozását a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa. Csaknem négy héten keresztül 513 küldött tanácskozott itt a világ hatvanöt országának kommunista pártjait képviselve. A munkásosztály és a haladó emberiség élcsapatának képviselői voltak jelen. (Többek között Georgi Dimitrov, Dmitrij Zaharo- vics Manuilszkij, Palmiro Togliatti, Klement Gottwald, Bohumír Šme- ral, Kun Béla, Maurice Thorez és mások). A kommunista mozgalom alapvető stratégiai és taktikai feladatairól tanácskoztak, amelyek célja a fasiszta rendszer megsemmisítése és az új világháború veszélyének elhárítása volt. A kongresszusnak gazdag napirendje volt. Wilhelm Pieck megnyitó beszédében szívélyesen üdvözölte a Szovjetunió dolgozóit, ÚJ SZÚ 4 1985. VII. 24. /
