Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám, hétfő

A Seliko lltoveli üzemében az elmúlt napok­ban megkezdő­dött a gyü­mölcsfeldolgo­zási idény az el­ső eper konzer­válásával. Az üzem hat auto­matizált gépso­ráról naponta körülbelül tíz tonna eperkom- pót, vagyis húszezer kon­zerv kerül le. Képünkön - balról - Zden­ka Cepová, Re­náta Kamarádo- vá és Dobromi- la Odehnalová látható az egyik gépsor mellett. (Vladislav Gal- gonek felvétele - ČSTK) Elmozdultak a holtpontról Maradéktalan tervteljesítés az első félévben Itt senki sem unatkozik A tábor kapujában két fiú állt elém:- Kit tetszik keresni?- A tábor vezetőjét - vála­szoltam.- Ott az autók mellett áll - mu­tattak a dombra. A bemutatkozás után elmond­tam jövetelem célját. A vezető megjegyezte: itt először a hóhért akasztják! Látván, nem értem a célzást, hozzátette: - Készül egy tábori lap, s jövendő kolléganői minden alkalmat megragadnak, hogy látogatóinkkal elbeszélges­senek, riportot készítsenek. Ez te­hát a feltétel. Ez utóbbit persze már mosolyogva tette hozzá No­vák Imre, táborvezető. Idő sem jutott a magyarázatra, körülvettek, s szinte vittek maguk­kal, a „szerkesztőségi szobába“. Varró Jánosné, pedagógus köz­ben elárulta, hogy Útravaló cím­mel készül a lap, ugyanis az itt táborozók többsége szeptember­től nyolcadikos lesz, s igy azt akarják, hogy az itt eltöltött néhány nap adjon valamit útravalóul a pá­lyaválasztás elótt álló fiataloknak. Leültettek, bekapcsolták a mag­netofont és már záporoztak is a kérdések. A három „kolléganőt“ minden érdekelte. Amikor aztán úgy gondolták, megtudtak rólam mindent, elköszöntek és én vet­tem át szerepüket. Ismét a tábor vezetőjéhez fordultam.- Van ennek a táborozásnak előzménye, esetleg története?- Természetesen. Tizenkét év­vel ezelőtt voltunk itt a Somos pionirtáborban először. A fóti 3-as számú és a nagymarosi alapisko­la, valamint az Ipolysági (Šahy) Pionír- és Ifjúsági Ház közti baráti kapcsolat egyik megnyilvánulása ez. A gyerekek nagyon szeretnek idejárni. Versenyeznek, kinek si­kerül bejutni a csoportba. Vannak, akik már több alkalommal töltöttek itt néhány napot. Gazdag programot állítottak össze az úttörőknek. A pihenésen, kikapcsolódáson kívül az a céljuk, hogy minél több ismeretet szerez­zenek a gyerekek, minél sokrétűb­ben, hasznosan töltsék el az időt.- Megismerkedünk Szlovákia nevezetességeivel, több kirándu­lást szervezünk. Ellátogatunk töb­bek között Bojnicébe, Banská Štiavnicába, Losoncra (Lučenec), Rimaszombatba (Rím. Sobota). A táborban pedig kisebb csopor­tokban foglalkozunk a gyerme­kekkel. Ottjártamkor a lányok egy cso­portja szalmából dísztárgyakat ké­szített, á fiúk asztaliteniszeztek. Számítógépeket is hoztak maguk­kal, néhányan a gobelin készíté­sével is megpróbálkoznak és ter­vezik Molier Fösvényének átírását úgy, hogy napjaink fonákságait mutassák be. Ezenkívül sok-sok ismert művész, érdekes foglalko­zású ember a vendégünk.- Sport- és honvédelmi verse­nyek is szerepelnek a programban ÚJ SZÚ 3 1985. VII. 22. A tanév utolsó napjaiban tör­tént. Ravasz Ödönt kerestem a Nemesócsai (Zemianska Ol- ča) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskolában.- A pionírvezetőnk úszótanfo­lyamon van a szomszédos járás­ban - mondja egy tíz-tizenkét év körüli kislány, akit még az udvaron megszólítottam. Ez elég baj, gondolom magam­ban, mert nincs időm visszafordul­ni. Nem tudom mi adta a gondola­tot, a kislányt kezdtem faggatni.- Hányadikos vagy?- Hetedikes - mondja teljes kö­zönnyel. Bizonyára már sokszor megkérdezték tőle.- Akkor te már nagy lány vagy, talán még azt is tudod, hogy mi lesz július végén Moszkvában?-Tudom hát! Világifjúsági Ta­lálkozó. A pionírvezetó tanító bá­csit azért keresi, mert ő is ott lesz? - veszi át a kérdező szerepét.- Igen, s te ezt is tudod?- Tudom hát. A csapatgyúlésen mondta, és még azt is megkérdez­te, hogy mit üzenünk a világ fiatal­jainak. Ödönnel végül is sikerült talál­koznom. Az első az volt, hogy elmondtam, milyen talpraesett kis­lánnyal találkoztam az iskolá­jukban.- Nem csináltam titkot abból, hogy Moszkvába készülök, mert úgy éreztem, az örömömet meg kell osztanom másokkal is. Első­sorban azokkal, akiknek a kikülde­tésemet köszönhetem. Én úgy gondolom, hogy valamennyi kollé­gámnak, sőt még a legkisebb pio­níroknak is nagyon nagy érdemük van abban, hogy ott lehetek azok között, akik a világ haladó ifjúsá­gát képviselik.- Ezek szerint büszke vagy a pionircsapatotokra.- Ezerkilencszázhetvenhét óta irányítom a csapat munkáját, s úgy érzem, kiválóak az eredmé­nyeink. A Komáromi (Komárno) járásban e téren a legjobbak közé tartozunk. Évek óta nagyon ered­ményesen tevékenykednek az ifjú tűzoltóink, akiket közvetlenül én irányítok. Ugyancsak a legjobbak közé tartoznak a labdarúgóink is, de nem kell szégyenkeznünk a „szellemi“ erőpróbákon elért eredményeinkért sem. Több első helyet nyertek már a pionírjaink matematikai, fizikai és kémiai olimpiákon is. A járási szervek elismerik munkánk eredményes­ségét, amit a „Pionír dolgozók pél­dás kollektívája“ megtisztelő ki­tüntetés odaítélése igazol a leg­jobban.- Hogyan készülsz a találko­zóra?- Kettős küldetésnek tartom a VIT-en való részvételt. Fontos, hogy minél jobban megismerjem a világ ifjúságának gondolkodás- módját, problémáit, örömeit, célja­it, de szerintem az is fontos, hogy a világ minél többet megtudjon rólunk. Az én esetemben például a pionirszervezet munkájáról, ar­ról, hogy hogyan élnek nálunk a gyerekek, mit tesz értük a társa­dalom. És még sorolhatnám tovább. Szóval ez olyan komoly- folytatta a vezető. - Erre kiváló­an alkalmas ez a környék. Ha jó idő lesz, az Ipolyban is fürödhe- tünk. Novák Imre iskolaigazgatónak kedves, felejthetetlen emlékei vannak az itteni táborozásokról. Ipolyságon járva gyakran találko­zik olyan fiatalokkal, akik pionír­ként a csereüdüléseken Vácdukán nyaraltak, s most lassan már az ő gyermekeik táboroznak. Bár a gyerekek és vezetőik ott­honosan érzik magukat az Ipoly fölötti dombon, Nagy Sándor, a pi- onirház munkatársa segítőkészen jár-kel a táborban.- Pionírjaink augusztusban vi­szonozzák ezt a látogatást, de a Somos egész nyáron foglalt- mondotta. - Tanfolyamokat szervezünk itt rajvezetőknek, juta­lomüdülést a szakkörökben leg­jobb eredményeket elérőknek, a pionírszervezetek instruktorai­nak pedig továbbképzést. Egy hé­tig olyan ipolysági gyerekek tábo­roznak itt, akiket a szülők másutt nem tudtak elhelyezni. Amíg beszélgettünk, a főépület környéke elcsendesedett. Vacso­rára mentek a gyerekek. Elárulták, hogy igen ízletesen főznek az itte­ni szakácsnénik. Vacsora után megkérték a vezetőt, kapcsolja be a televíziót. Akiket a műsor nem érdekelt, más elfoglaltságot talál­tak. Egy bizonyos: itt senki sem unatkozik. DEÁK TERÉZ feladat, amitől félek, nem is tudok tökéletesen felkészülni, pedig na­gyon igyekszem.- Mit szeretnél majd hazahozni magaddal?- Mindenekelőtt azt az érzést, hogy jelenlétemmel én is hozzájá­rultam a találkozó sikeréhez,. A VIT célkitűzéseinek eléréséhez. E mellett remélem, hogy nagyon sok hozzám hasonló fiatallal talál­kozom, esetleg olyanokkal is, akik szintén a gyermekek nevelésének szentelték életüket. Tőlük sok-sok ötletet, tapasztalatot szeretnék szerezni. Nem magamnak aka­rom. Úgy érzem, a kiváló eredmé­nyeink ellenére még sokat lehetne javítani a pionircsapatunk munká­ján. Ehhez szeretnék új ötleteket hozni Moszkvából. KAMOCSAI IMRE Országos viszonylatban is köz­ismertek voltak a bútoripar gondjai az elmúlt évtizedben. Ez az idő­szak nem múlt el nyomtalanul a főként konyhai berendezéseket- bútorokat gyártó Béke nemzeti vállalat füleki (Fiľakovo) üzemé­ben sem. A hiányos alapanyagel­látás, a korszerűtlen gyártástech­nológia és az iparágnak tömegé­vel hátat fordító szakmunkások hi­ánya oda vezetett, hogy egy idő­ben képtelenek voltak megbirkóz­ni feladataikkal. Az utóbbi egy-két évben a helyzet ugyan némiképp normalizálódott, ám az iparágon belül még ma is sok a bizonytalan- sági tényező.- A probléma összetettebb an­nál, mintsem hogy egyetlen hatá­rozattal változtatni tudnánk a hely­zeten - mondotta František Jáno­šík mérnök, az üzem termelési és műszaki osztályának vezetője ám abban szinte általános az egyetértés, hogy a válságból kive­zető egyik út a műszaki fejlesztés, a termékfelújítás lenne. Üzemünk­ben az idén az innovációs prog­ram a FINA bútortípusra irányul, melyet immár két változatban gyártunk. A hazai piacon történő értékesítés mellett a szovjet meg­rendelők módosítást kértek tőlünk, s mi ehhez rugalmasan alkalmaz­kodunk. Az idén hazai piacra mint­egy hatszáz, exportra több mint 900 együttes készül, melyet határ­időre szeretnénk leszállítani. Kife­jezetten tőkés piacra - francia és angol megrendelésre - gyártunk különböző ebédlői és gyermek­szobai állványokat, melyek rend­kívül élőmunkaigényesek. Hazai értékesítésre készítjük elő egy másik termékünk, a bérhá­zak előszobáiba beépíthető inno- vált szekrénysort. A panelházakba gyártott bútorok termékfelújítása terén gondot okoz, hogy az építő­ipar ragaszkodik a régi, olcsóbb típusokhoz. Megrendelőink arra hivatkoznak, hogy korszerűbb bú­torok vásárlása esetén a lakásépí­tés költségei is növekednének, ehhez pedig nem kapnak hozzájá­rulást a felsőbb szervektől. Egyébként az elmúlt évi gazda­sági elemzésből kitűnik, hogy az üzemben a minőség terén is javu­lás történt. Elenyésző (1,37 szá­zalékos) a reklamáció, ami főként a belső ellenőrzés következetes­ségének köszönhető. A gyárban mindennaposakká váltak a tech­nológiai ellenőrzések, s a hiányos­ságokat a mesterek jelenlétében operatív módon számolják fel. Nem vitás, hogy a minőség javulá­sában szerepe van az anyagi ér­dekeltség fokozásának és a dol­gozók kezdeményezésének is.- Minden elismerésünk a dol­gozóké - mondotta ezzel kapcso­latban Jánošík mérnök -, hiszen olyan félév áll mögöttünk, amire nagyon sokáig fogunk még emlé­kezni. Az idei kemény tél ugyanis nemcsak az üzemünk termelését hátráltatta, hanem a háttériparét is. Az első negyedévben csak igen rendszertelenül kaptunk alap­anyagot, s bizony február végén a tervteljesítésben már közel 5 és fél millió koronás lemaradásunk volt. A dolgozók azonban megér­tették nehéz helyzetünket, s ami­kor partnereink szállítani tudták az anyagot, nem ismertek fáradtsá­got; hétvégeken is zokszó nélkül bejártak dolgozni, a keddi napo­kon pedig általában 12 órás mű­szakokat tartottunk. Ennek a lel­kes, öntudatos hozzáállásnak kö­szönhetjük, hogy első féléves ter­melési feladatunknak maradékta­lanul eleget tettünk, és így már kedvező kilátásaink vannak az évi terv teljesítésére. -h. a­Javítják a munkafeltételeket A termelékenység fokozásának egyik feltétele a jó munkahelyi lég­kör megteremtése, a munkafelté­telek javítása, a dolgozókról való színvonalas gondoskodás. Tuda­tosítja ezt a Tornai (Turňa nad Bodvou) Cementgyár szakszerve­zeti bizottsága és személyzeti osztálya is. Éva Penxovával, a CSKP KB póttagjával, a szak- szervezeti bizottság elnökével és Szabó Benjáminnal, a személyzeti osztály vezetőjével az ezen a té­ren elért eredményekről és felada­tokról beszélgettünk.- Pártalapszervezetünknek, az üzem vezetőségének, a szakszer­vezeti bizottságnak egyik elsődle­ges feladata - tudtuk meg Éva Penxovától, - hogy négyszázti- zenkét dolgozónk számára jó munkafeltételeket teremtsünk. Az utóbbi években a munkavédelem és szociális ellátás terén jó ered­ményeket értünk el, de ez nem jelenti, hogy minden tökéletes. Bő­ven van teendőnk. Rendszeressé tettük a munkavédelmi előírások megtartásának ellenőrzését s ez az üzemi balesetek csökkenésé­ben is megmutatkozik. Az ellenőr­zést különösen a veszélyes mun­kahelyeken fokoztuk. Tökéletesít­jük a porelszívó berendezések működését, csökkentjük a zajt. Az egészségvédelemben a megelő­zés a legfontosabb, ezért rend­szeres az orvosi ellátás. Az üzemi orvosunk minden héten egy napot a gyárban tölt.- A szakszervezeti bizottsággal karöltve - veszi át a szót Szabó Benjámin - szervezzük a dolgo­zók üdültetését. Saját üdülőnk van a Magas-Tátrában. Dolgozóink el­jutnak a Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Bulgáriába, Magyarországra, Ju­goszláviába és az NDK-ba is. Dol­gozóink gyermekei közül ebben az évben harmincat pionirtáborba küldtünk. A dolgozókról való gondosko­dás egyik fontos része az üzemi étkeztetés. Ezen a téren a ce­mentgyárnak is vannak gondjai, de a dolgozók étkeztetéséről szín­vonalasan gondoskodnak. A gyár­nak saját konyhája, büféje és ét­terme van. A konyha élén már tizenhárom éve Kurfürszt László áll.- Feladatunk a dolgozók jó ellá­tása - mondja - ennek érdekében sem időt, sem fáradtságot nem sajnálunk. A dolgozóknak mintegy negyven százaléka veszi igénybe az üzemi konyhát. Ez az arány nem rossz, ha figyelembe vesz- szük, hogy három műszakban fo­lyik a termelés. A Cevaservis dol­gozói is nálunk étkeznek. Naponta több, mint 180 ebédet főzünk. Folynak a tárgyalások a gyár és a Jednota között a konyha bővíté­séről, de míg megegyeznek, ne­künk addig is főznünk kell. Napon­ta két, sokszor három főételből választhatnak a dolgozók, akik elégedettek a mennyiséggel és a minőséggel is. Igyekszünk ízle­tesen főzni és esztétikusán tálalni. A büfé áruválasztéka meglepett minket. Itt egész nap kapható friss kenyér, péksütemény és az alap- élelmiszerek. Ottjártunkkor tízféle sajtból válogathattak a dolgozók, de volt zöldpaprika, paradicsom, őszibarack, többféle szalámi.- Segíteni szeretnénk az itt dol­gozó háziasszonyoknak - mondja az üzletvezető -, hogy munka után ne kelljen még az üzletekbe szaladgálniuk. Itt mindent besze­rezhetnek, ami a főzéshez szük­séges. FECSÓ PÁL KETTŐS KÜLDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents