Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám, hétfő
A Seliko lltoveli üzemében az elmúlt napokban megkezdődött a gyümölcsfeldolgozási idény az első eper konzerválásával. Az üzem hat automatizált gépsoráról naponta körülbelül tíz tonna eperkom- pót, vagyis húszezer konzerv kerül le. Képünkön - balról - Zdenka Cepová, Renáta Kamarádo- vá és Dobromi- la Odehnalová látható az egyik gépsor mellett. (Vladislav Gal- gonek felvétele - ČSTK) Elmozdultak a holtpontról Maradéktalan tervteljesítés az első félévben Itt senki sem unatkozik A tábor kapujában két fiú állt elém:- Kit tetszik keresni?- A tábor vezetőjét - válaszoltam.- Ott az autók mellett áll - mutattak a dombra. A bemutatkozás után elmondtam jövetelem célját. A vezető megjegyezte: itt először a hóhért akasztják! Látván, nem értem a célzást, hozzátette: - Készül egy tábori lap, s jövendő kolléganői minden alkalmat megragadnak, hogy látogatóinkkal elbeszélgessenek, riportot készítsenek. Ez tehát a feltétel. Ez utóbbit persze már mosolyogva tette hozzá Novák Imre, táborvezető. Idő sem jutott a magyarázatra, körülvettek, s szinte vittek magukkal, a „szerkesztőségi szobába“. Varró Jánosné, pedagógus közben elárulta, hogy Útravaló címmel készül a lap, ugyanis az itt táborozók többsége szeptembertől nyolcadikos lesz, s igy azt akarják, hogy az itt eltöltött néhány nap adjon valamit útravalóul a pályaválasztás elótt álló fiataloknak. Leültettek, bekapcsolták a magnetofont és már záporoztak is a kérdések. A három „kolléganőt“ minden érdekelte. Amikor aztán úgy gondolták, megtudtak rólam mindent, elköszöntek és én vettem át szerepüket. Ismét a tábor vezetőjéhez fordultam.- Van ennek a táborozásnak előzménye, esetleg története?- Természetesen. Tizenkét évvel ezelőtt voltunk itt a Somos pionirtáborban először. A fóti 3-as számú és a nagymarosi alapiskola, valamint az Ipolysági (Šahy) Pionír- és Ifjúsági Ház közti baráti kapcsolat egyik megnyilvánulása ez. A gyerekek nagyon szeretnek idejárni. Versenyeznek, kinek sikerül bejutni a csoportba. Vannak, akik már több alkalommal töltöttek itt néhány napot. Gazdag programot állítottak össze az úttörőknek. A pihenésen, kikapcsolódáson kívül az a céljuk, hogy minél több ismeretet szerezzenek a gyerekek, minél sokrétűbben, hasznosan töltsék el az időt.- Megismerkedünk Szlovákia nevezetességeivel, több kirándulást szervezünk. Ellátogatunk többek között Bojnicébe, Banská Štiavnicába, Losoncra (Lučenec), Rimaszombatba (Rím. Sobota). A táborban pedig kisebb csoportokban foglalkozunk a gyermekekkel. Ottjártamkor a lányok egy csoportja szalmából dísztárgyakat készített, á fiúk asztaliteniszeztek. Számítógépeket is hoztak magukkal, néhányan a gobelin készítésével is megpróbálkoznak és tervezik Molier Fösvényének átírását úgy, hogy napjaink fonákságait mutassák be. Ezenkívül sok-sok ismert művész, érdekes foglalkozású ember a vendégünk.- Sport- és honvédelmi versenyek is szerepelnek a programban ÚJ SZÚ 3 1985. VII. 22. A tanév utolsó napjaiban történt. Ravasz Ödönt kerestem a Nemesócsai (Zemianska Ol- ča) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában.- A pionírvezetőnk úszótanfolyamon van a szomszédos járásban - mondja egy tíz-tizenkét év körüli kislány, akit még az udvaron megszólítottam. Ez elég baj, gondolom magamban, mert nincs időm visszafordulni. Nem tudom mi adta a gondolatot, a kislányt kezdtem faggatni.- Hányadikos vagy?- Hetedikes - mondja teljes közönnyel. Bizonyára már sokszor megkérdezték tőle.- Akkor te már nagy lány vagy, talán még azt is tudod, hogy mi lesz július végén Moszkvában?-Tudom hát! Világifjúsági Találkozó. A pionírvezetó tanító bácsit azért keresi, mert ő is ott lesz? - veszi át a kérdező szerepét.- Igen, s te ezt is tudod?- Tudom hát. A csapatgyúlésen mondta, és még azt is megkérdezte, hogy mit üzenünk a világ fiataljainak. Ödönnel végül is sikerült találkoznom. Az első az volt, hogy elmondtam, milyen talpraesett kislánnyal találkoztam az iskolájukban.- Nem csináltam titkot abból, hogy Moszkvába készülök, mert úgy éreztem, az örömömet meg kell osztanom másokkal is. Elsősorban azokkal, akiknek a kiküldetésemet köszönhetem. Én úgy gondolom, hogy valamennyi kollégámnak, sőt még a legkisebb pioníroknak is nagyon nagy érdemük van abban, hogy ott lehetek azok között, akik a világ haladó ifjúságát képviselik.- Ezek szerint büszke vagy a pionircsapatotokra.- Ezerkilencszázhetvenhét óta irányítom a csapat munkáját, s úgy érzem, kiválóak az eredményeink. A Komáromi (Komárno) járásban e téren a legjobbak közé tartozunk. Évek óta nagyon eredményesen tevékenykednek az ifjú tűzoltóink, akiket közvetlenül én irányítok. Ugyancsak a legjobbak közé tartoznak a labdarúgóink is, de nem kell szégyenkeznünk a „szellemi“ erőpróbákon elért eredményeinkért sem. Több első helyet nyertek már a pionírjaink matematikai, fizikai és kémiai olimpiákon is. A járási szervek elismerik munkánk eredményességét, amit a „Pionír dolgozók példás kollektívája“ megtisztelő kitüntetés odaítélése igazol a legjobban.- Hogyan készülsz a találkozóra?- Kettős küldetésnek tartom a VIT-en való részvételt. Fontos, hogy minél jobban megismerjem a világ ifjúságának gondolkodás- módját, problémáit, örömeit, céljait, de szerintem az is fontos, hogy a világ minél többet megtudjon rólunk. Az én esetemben például a pionirszervezet munkájáról, arról, hogy hogyan élnek nálunk a gyerekek, mit tesz értük a társadalom. És még sorolhatnám tovább. Szóval ez olyan komoly- folytatta a vezető. - Erre kiválóan alkalmas ez a környék. Ha jó idő lesz, az Ipolyban is fürödhe- tünk. Novák Imre iskolaigazgatónak kedves, felejthetetlen emlékei vannak az itteni táborozásokról. Ipolyságon járva gyakran találkozik olyan fiatalokkal, akik pionírként a csereüdüléseken Vácdukán nyaraltak, s most lassan már az ő gyermekeik táboroznak. Bár a gyerekek és vezetőik otthonosan érzik magukat az Ipoly fölötti dombon, Nagy Sándor, a pi- onirház munkatársa segítőkészen jár-kel a táborban.- Pionírjaink augusztusban viszonozzák ezt a látogatást, de a Somos egész nyáron foglalt- mondotta. - Tanfolyamokat szervezünk itt rajvezetőknek, jutalomüdülést a szakkörökben legjobb eredményeket elérőknek, a pionírszervezetek instruktorainak pedig továbbképzést. Egy hétig olyan ipolysági gyerekek táboroznak itt, akiket a szülők másutt nem tudtak elhelyezni. Amíg beszélgettünk, a főépület környéke elcsendesedett. Vacsorára mentek a gyerekek. Elárulták, hogy igen ízletesen főznek az itteni szakácsnénik. Vacsora után megkérték a vezetőt, kapcsolja be a televíziót. Akiket a műsor nem érdekelt, más elfoglaltságot találtak. Egy bizonyos: itt senki sem unatkozik. DEÁK TERÉZ feladat, amitől félek, nem is tudok tökéletesen felkészülni, pedig nagyon igyekszem.- Mit szeretnél majd hazahozni magaddal?- Mindenekelőtt azt az érzést, hogy jelenlétemmel én is hozzájárultam a találkozó sikeréhez,. A VIT célkitűzéseinek eléréséhez. E mellett remélem, hogy nagyon sok hozzám hasonló fiatallal találkozom, esetleg olyanokkal is, akik szintén a gyermekek nevelésének szentelték életüket. Tőlük sok-sok ötletet, tapasztalatot szeretnék szerezni. Nem magamnak akarom. Úgy érzem, a kiváló eredményeink ellenére még sokat lehetne javítani a pionircsapatunk munkáján. Ehhez szeretnék új ötleteket hozni Moszkvából. KAMOCSAI IMRE Országos viszonylatban is közismertek voltak a bútoripar gondjai az elmúlt évtizedben. Ez az időszak nem múlt el nyomtalanul a főként konyhai berendezéseket- bútorokat gyártó Béke nemzeti vállalat füleki (Fiľakovo) üzemében sem. A hiányos alapanyagellátás, a korszerűtlen gyártástechnológia és az iparágnak tömegével hátat fordító szakmunkások hiánya oda vezetett, hogy egy időben képtelenek voltak megbirkózni feladataikkal. Az utóbbi egy-két évben a helyzet ugyan némiképp normalizálódott, ám az iparágon belül még ma is sok a bizonytalan- sági tényező.- A probléma összetettebb annál, mintsem hogy egyetlen határozattal változtatni tudnánk a helyzeten - mondotta František Jánošík mérnök, az üzem termelési és műszaki osztályának vezetője ám abban szinte általános az egyetértés, hogy a válságból kivezető egyik út a műszaki fejlesztés, a termékfelújítás lenne. Üzemünkben az idén az innovációs program a FINA bútortípusra irányul, melyet immár két változatban gyártunk. A hazai piacon történő értékesítés mellett a szovjet megrendelők módosítást kértek tőlünk, s mi ehhez rugalmasan alkalmazkodunk. Az idén hazai piacra mintegy hatszáz, exportra több mint 900 együttes készül, melyet határidőre szeretnénk leszállítani. Kifejezetten tőkés piacra - francia és angol megrendelésre - gyártunk különböző ebédlői és gyermekszobai állványokat, melyek rendkívül élőmunkaigényesek. Hazai értékesítésre készítjük elő egy másik termékünk, a bérházak előszobáiba beépíthető inno- vált szekrénysort. A panelházakba gyártott bútorok termékfelújítása terén gondot okoz, hogy az építőipar ragaszkodik a régi, olcsóbb típusokhoz. Megrendelőink arra hivatkoznak, hogy korszerűbb bútorok vásárlása esetén a lakásépítés költségei is növekednének, ehhez pedig nem kapnak hozzájárulást a felsőbb szervektől. Egyébként az elmúlt évi gazdasági elemzésből kitűnik, hogy az üzemben a minőség terén is javulás történt. Elenyésző (1,37 százalékos) a reklamáció, ami főként a belső ellenőrzés következetességének köszönhető. A gyárban mindennaposakká váltak a technológiai ellenőrzések, s a hiányosságokat a mesterek jelenlétében operatív módon számolják fel. Nem vitás, hogy a minőség javulásában szerepe van az anyagi érdekeltség fokozásának és a dolgozók kezdeményezésének is.- Minden elismerésünk a dolgozóké - mondotta ezzel kapcsolatban Jánošík mérnök -, hiszen olyan félév áll mögöttünk, amire nagyon sokáig fogunk még emlékezni. Az idei kemény tél ugyanis nemcsak az üzemünk termelését hátráltatta, hanem a háttériparét is. Az első negyedévben csak igen rendszertelenül kaptunk alapanyagot, s bizony február végén a tervteljesítésben már közel 5 és fél millió koronás lemaradásunk volt. A dolgozók azonban megértették nehéz helyzetünket, s amikor partnereink szállítani tudták az anyagot, nem ismertek fáradtságot; hétvégeken is zokszó nélkül bejártak dolgozni, a keddi napokon pedig általában 12 órás műszakokat tartottunk. Ennek a lelkes, öntudatos hozzáállásnak köszönhetjük, hogy első féléves termelési feladatunknak maradéktalanul eleget tettünk, és így már kedvező kilátásaink vannak az évi terv teljesítésére. -h. aJavítják a munkafeltételeket A termelékenység fokozásának egyik feltétele a jó munkahelyi légkör megteremtése, a munkafeltételek javítása, a dolgozókról való színvonalas gondoskodás. Tudatosítja ezt a Tornai (Turňa nad Bodvou) Cementgyár szakszervezeti bizottsága és személyzeti osztálya is. Éva Penxovával, a CSKP KB póttagjával, a szak- szervezeti bizottság elnökével és Szabó Benjáminnal, a személyzeti osztály vezetőjével az ezen a téren elért eredményekről és feladatokról beszélgettünk.- Pártalapszervezetünknek, az üzem vezetőségének, a szakszervezeti bizottságnak egyik elsődleges feladata - tudtuk meg Éva Penxovától, - hogy négyszázti- zenkét dolgozónk számára jó munkafeltételeket teremtsünk. Az utóbbi években a munkavédelem és szociális ellátás terén jó eredményeket értünk el, de ez nem jelenti, hogy minden tökéletes. Bőven van teendőnk. Rendszeressé tettük a munkavédelmi előírások megtartásának ellenőrzését s ez az üzemi balesetek csökkenésében is megmutatkozik. Az ellenőrzést különösen a veszélyes munkahelyeken fokoztuk. Tökéletesítjük a porelszívó berendezések működését, csökkentjük a zajt. Az egészségvédelemben a megelőzés a legfontosabb, ezért rendszeres az orvosi ellátás. Az üzemi orvosunk minden héten egy napot a gyárban tölt.- A szakszervezeti bizottsággal karöltve - veszi át a szót Szabó Benjámin - szervezzük a dolgozók üdültetését. Saját üdülőnk van a Magas-Tátrában. Dolgozóink eljutnak a Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Bulgáriába, Magyarországra, Jugoszláviába és az NDK-ba is. Dolgozóink gyermekei közül ebben az évben harmincat pionirtáborba küldtünk. A dolgozókról való gondoskodás egyik fontos része az üzemi étkeztetés. Ezen a téren a cementgyárnak is vannak gondjai, de a dolgozók étkeztetéséről színvonalasan gondoskodnak. A gyárnak saját konyhája, büféje és étterme van. A konyha élén már tizenhárom éve Kurfürszt László áll.- Feladatunk a dolgozók jó ellátása - mondja - ennek érdekében sem időt, sem fáradtságot nem sajnálunk. A dolgozóknak mintegy negyven százaléka veszi igénybe az üzemi konyhát. Ez az arány nem rossz, ha figyelembe vesz- szük, hogy három műszakban folyik a termelés. A Cevaservis dolgozói is nálunk étkeznek. Naponta több, mint 180 ebédet főzünk. Folynak a tárgyalások a gyár és a Jednota között a konyha bővítéséről, de míg megegyeznek, nekünk addig is főznünk kell. Naponta két, sokszor három főételből választhatnak a dolgozók, akik elégedettek a mennyiséggel és a minőséggel is. Igyekszünk ízletesen főzni és esztétikusán tálalni. A büfé áruválasztéka meglepett minket. Itt egész nap kapható friss kenyér, péksütemény és az alap- élelmiszerek. Ottjártunkkor tízféle sajtból válogathattak a dolgozók, de volt zöldpaprika, paradicsom, őszibarack, többféle szalámi.- Segíteni szeretnénk az itt dolgozó háziasszonyoknak - mondja az üzletvezető -, hogy munka után ne kelljen még az üzletekbe szaladgálniuk. Itt mindent beszerezhetnek, ami a főzéshez szükséges. FECSÓ PÁL KETTŐS KÜLDETÉS
