Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám, hétfő

A mordvin, a legnagyobb lé­lekszámú finnugor nép a Szovjetunió területén, július kö­zepén ünnepli nevezetes évfordu­lóját, a moszkvai fejedelemséghez való önkéntes csatlakozásának 500. évét. Ez az esemény nem­csak a mordvinok életében volt nagy jelentőségű, hanem ez jelen­tette az első állami szintű nemzeti­ségi-orosz egyesülést Oroszor­tóber előtti ősforrásoktól mai fej­lettségéig segítette, amikor is je­lentős művészi magaslatot ért el, elsajátítván a költészet és a próza epikus műfajait. Erőteljesen kifejlődött a regény műfaja, és ami még figyelemre­méltóbb, ezen belül a trilógia. A hetvenes évek közepén a mord- vin írók négy trilógiát alkottak. Az elsőség pálmája e téren Kuzma Abamovot illeti meg. Az erdő tovább susogott, Az emberek kö­zelebb kerültek egymáshoz, és a Füst a föld fölött cimű regényei alkotják első trilógiáját, amely a mordvinok életéről és tetteiről mesél a forradalomtól a negyve­nes évekig. Mihail Szajgin a frontról való visszatérése után folytatta az el­beszélések és kisregények írását. Erdei dal című kisregénye nagy példányszámban jelent meg az if­júsági kiadónál, 1978-ban Orkán című regényével lepte meg az ol­Egy finnugor nép írásbelisége Jegyzetek a mai mordvin irodalomról szág erőteljes konszolidációjának hajnalán. Olyan próba volt ez, amely később széles körű nem­zetközi jelentőségre tett szert. A mordvin nép lehetőséget ka­pott, hogy a korábbinál is tevéke­nyebben kapcsolódjék a nagy orosz kultúra kincsestárához, a korszerű termelési módokhoz, a nyelvhez. Eközben ó maga sem maradt tétlen, nem volt csupán befogadó és átvevő, hanem ne­mes költészetével - amelyről ké­sőbb Marx és Engels is tudomást szerzett -, diszitómúvészetével és más nemzeti adottságaival gazda­gította a maga részéről az orosz kultúrát. Makszim Gorkij még az önkényuralom idején egész arc- képcsarnokra való mordvin alakot ábrázolt: Aljosa Peskov gyermek­kori barátja, egy nincstelen mord­vin asszony fia, Szanyka Vjahir, akit jósága miatt neveznek ga­lambnak (vjahirnak); Gorkij ifjúkori társa, Ljonyka, az irigylésre méltó bátor fiatal ács, aki gyűlölettel is­mételgeti a Jégzajlás című elbe­szélésben: „a kapzsiságot szol­gáljuk"; a nagy erejű és remek ökölharcos Vaszilij Ivanovics, Az emberek közöttben, akinek sza­kadt daróckaftánja alatt jóságos szív dobog; Ivanyiha A javasasz- szony című elbeszélésből, aki dühösen tesz szemrehányást az istennek a szegények iránti közö­nyössége miatt; és természetesen Liza, A mordvin leány című elbe­szélés hőse, aki a forradalom felé tart. Mindez a maga egészében lét­rehozta azt az éltető hagyományt, amely a mordvin irodalmat az ok­vasókat, amely a nagy honvédő háborúról szól, és amely később trilógiává nőtt. A nagyepikában érdekes jelen­ség figyelhető meg, az elbeszélés sűrűn telítődik líraisággal és költé­szettel. A költők közül a nagyepikában sikerrel szerepel Martinov, Gye- vin, Pinyajev, Alekszandr Martinov első regénye, az Apák fiai, ame­lyet Mihail Alekszejev fordított le oroszra a hetvenes évek elején, visszavezet bennünket a Volga menti mordvin falvakba, a polgár- háború eseményeihez. Különös sorsok, bátor, átszellemült embe­rek vonulnak el előttünk. Kunyhóik szegénysége nem némította el bennük a nagy eszményeket. Második, tíz évvel később írott regénye, a Rozskenyér már az új kolhozéletról szól, ahol a kenyér költőivé, a munka és a dal szimbó­lumává emelkedik. Kétszer fordították le oroszra Hja Gyevin regényét, a Párizsfút, amely a háború utáni mordvin fa­luról, az egykori idők nagy nehéz­ségeiről és csekélyke örömeiről mesél. Szergej Larionov Meleg kézzel cimű regényét kétszer adták ki Moszkvában. A földműves megin­dító, forró vallomása ez. Váratlan sikert aratott Larionov a termelési témában is (Kristályharangok). A modern tematikát képviselik Tyimofej Jakusin regényei, a Zöld völgy, a Kopár hegy és a Körtefa az út mellett. Kuzma Abramovnak is megjelent egy új, heves vitát kiváltó regénye Egy falusi lány címmel. Az utóbbi években felbuk­kant a történelmi regény: Az orosz flotta bojárja Usakovtól és a Rum- jancev - Zadunajszkij Mihail Pet- rovtól. Miként Mihail Szajgin triló­giája, Prohorov Kiállták című regé­nye is a nagy honvédő háborúról szól. A regény mellett fejlődött a kis­regény is. Ez a műfaj dominál Fjodor Andrianov, Jurij Kuznye- cov, Jakov Pinyaszov, Vaszilij Ra- gyin és mások munkásságában, és problematikája a regényével rokon. A mordvin elbeszélést Jakov Pinyaszov neve tette ismertté, aki­nek könyve, az örökkön él, Lenin alakjának néhány izgalmas voná­sát tárja föl. Többször kiadták, mintegy nyolcmilliós példány­számban. Felkeltették az érdeklő­dést Valentyina Misanyina lírikus novellái, amelyek Az idő kapuja című kötetben jelentek meg Moszkvában 1984-ben A mordvin költészet Andrej Ku- torkin verses regénye mellett szá­mos elbeszélő költeménnyel gyarapodott. Ar­tur Moro, Mak­szim Beban, Alekszandr Mar­tinov, Vaszilij Radajev nevét a harmincas évek­től ismerik az olvasók. Az utóbbi két évtizedben új árnyalatot vitt eb­be a műfajba Anatolij Tyapajev, Szergej Kinyakin, Ivan Kalikin és mások. A mordvin és a szovjet költé­szetben kiemelkedő fejezetet kép­visel a prózairóként már említett Ivan Pinyajev költői munkássága, különösen Az apai ing című ver­seskötetével, amelyhez Szergej Szmirnov irt előszót - a kötet egy­más után kétszer is megjelent Moszkvában és a Magaslat cí­mű, sok szempontból nevezetes poémájával. Ez utóbbi hőse, Ana­tolij, egyik magaslatot a másik után győzi le élete során: gyer­mekkorában a ló hátát, a meredek hegyet, a fa csúcsát; felnőtté válá­sa újabb kapaszkodókat hoz: be­fejezi az iskolát, belép a Komszo- molba, majd a front következik, ahol ütegével megvéd a létszám- fölényben levő ellenségtől egy fontos magaslatot. És végül felka­paszkodik Anatolij az általa legin­kább óhajtott magaslatra, a párt tagjainak sorába lép. Megkapó a poéma szemléletessége. A mordvin irodalom művészi­esztétikai eredményei jelentős részben az országon belüli, illetve a határainkon túli széles körű nemzetközi kapcsolatoknak kö­szönhetők. Valamennyi köztársa­ságban frissen lépdel Erkaj Aljos- kája, sok népnek emlékezetébe vésődött az Abramov alkotta Erza- alak stb. Tavaly jelent meg ma­gyarul a mordvin népi eposz, a Szijazsar, amelyet eredetiből fordított Bede Anna. NYIKOLAJ CSERAPKIN A képzelet és a valóság határán Gondolatok egy népmesegyűjtemény kapcsán Gyermekkoruk mesevilágára sokan már csak hézagosan avagy egyáltalán nem emlékeznek. Vagy mert elfelejtették, vagy azért, mert a mesélési alkalmak megszűnté­vel már nem részesültek belőle, így gyermekeiket is rábízzák a te­levízió és az óvoda nyújtotta kész­letre. A mesemondás a kihalóban lé­vő műfajok közé tartozik (milyen jó lenne mesemondót hallani a Jó- kai-napokon!), bár funkcióját te­kintve a közösségszervező ható­elemek közt sok mással szemben elsőbbséget élvezett a nép életé­ben. Egyik és legjobban megra­gadható oka ennek a meséléssel megteremtett felnőtt-gyermek kapcsolat, a feszültség feloldása, a szókincs gyarapodása, a nyelv csiszolódása, mely közvetlenül meghatározza fejlődését és minő­ségét. Egy közösség mesevilágában fellelhetjük annak hiedelmeit, mondáit, legendáit, mítoszait és olykor rituális ősképeit is, melye­ket a közösség által megélt gaz­dasági és társadalmi változások befolyásoltak. A múlt és a jelen együttes jelentkezése ezért nem funkciótlan időzavar, hanem a néphagyományra jellemző több- rétegűség. A mesei üzenet szim­bólumrendszerét csak a nép miti­kus előzményeinek ismerete ré­vén érthetjük meg teljesen, tudva viszont azt is, hogy mítoszait az ember minden korban az adott kor társadalmi viszonyait kivetítve al­kotta meg. Tehát ez az üzenet egyben híradás a megélt társadal­makról és az általa meghatározott képzeletvilágról egyaránt. A réte- gezódés pedig a fejlődés fokoza­tairól ad számot., A mitologikus világszemléletet a fejlődés átfor­málta, a hiedelmet mesévé avatta. A mitikus fantasztikum ezáltal a hinnivalóból esztétikai élménnyé vált. A gyermeki gondolkodásmód hasonlatos az emberiség ősibb szakaszának mágikus, megsze­mélyesítő gondolatvilágához, melyben a képzelet és a valóság közt elmosódtak a határvonalak. Ez a gyermeki igény élteti tovább a csodákban és varázslatokban valamint emberi vágyakban, küz­delmekben és igazságtételekben bővelkedő mesét, s nyújt élményt, kínál magatartásformákat, közös­ségi életmodellt, s teszi egymás Új könyvek Jaroslav Šikl: Az utolsó mérkőzés A regény, melyet kézbe kap az olvasó, szabad folytatása a ma­gyarul tavaly megjelent Zuhanás' cimű regénynek. A szerző most is a futball világába kalauzol ben­nünket, de ezúttal az európai lab­darúgóvilág kulisszái mögé pillant­hatunk be. A BEK elődöntőjének visszavá­gó mérkőzésére készül a Hispania Madrid és a Spartacus Athén, s a mérkőzés délutánján halva találják szállodai szobájában a ki­jelölt svájci játékvezetőt, Hemz Maurert. Vajon kinek és miért állt útjában Maurer, s vajon hírlapi kacsa-e csupán, hogy a tudás, a sportsze­rű játék helyett a pénz dönti el a legnépszerűbb európai labdarú­gótorna eredményeit? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a madridi rendőrfelügyeló és segí­tői az izgalmas történetben, mely­ben egymást követik a leleplezé­sek, váratlan fordulatok... Milena Lukešová - Bohumil Ríha: Állatvilág képekben Természetrajz és irodalom együtt van jelen ebben az iskolá­soknak szánt kötetben. A szép kiállítású könyv minden állatot egy vers és rövid ismeretterjesztő szö­veg segítségével mutat be. Két­ségtelen, hogy az állatokat sok­szor életkörnyezetük egy-egy da­rabjával bemutató szép rajzok vi­zuálisan is magukkal ragadják a gyermekeket. mánnyá az elbeszélő monológjai teszik, amelyek a világháborús esztendők sokféle egyéni és kö­zösségi problémáját érintik. A Nem voltunk hősök mondaniva­lójának középpontjában fasizmus és kultúra, embertelenség és hu­manizmus, aktív ellenállás és nemzeti méretű passzivitás konf­liktusai állnak, nemkülönben a szlovák nemzeti felkelés utóvéd­harcaiban is rendíthetetlen szlo­vák népi ellenállás ábrázolása, mely szervesen, szólamok és nagy szavak nélkül illeszkedik be a regény szövetébe. Rácz Olivér: Nem voltunk hősök Rácz Olivér prózája - gyarapo­dó művei egyre hangsúlyosabban hívják fel rá a figyelmet - alapve­tően a második világháborús él­ményeiből táplálkozik. Új regényé­nek elbeszélője fiatal karpaszo- mányos tizedes, aki megszökik a büntetőtáborból, majd az akkori' Szlovákián keresztül bujdosva, gondjaiba vesz egy leventeként elhurcolt fiatalt, hogy eljuttassa a szüleihez. A fordulatos eseményekben gazdag regényt izgalmas olvas­iránt megértőbbé a közös mesé­ken felnövekvő nemzedékeket. Ilyen célok is vezetik mindazokat, akik a népmesék gyűjtésével kezdtek foglalkozni. így ma már Erdélyi János, Arany László, Be­nedek Elek, Illyés Gyula mese- gyűjteményei bizonyára nem hiá­nyoznak sok család könyvespol­cáról. A tudományos vizsgálódás és a már jelzett „üzenetek“ feltárá­sának igénye indította útjára negy­venöt évvel ezelőtt Ortutay Gyula szerkesztésében az Új Magyar Népköltési Gyűjteményt. Ebben a sorozatban jelent meg a bara­nyai, kalotaszegi, kakasdi, somo­gyi, rozsályi, jugoszláviai magyar, taktaszadai mesék egy-egy gyűj­teménye. Ezek folytatásaként most vehetjük kézbe a budapesti Akadémiai Kiadó gondoskodásá­ban és'Kovács Ágnes szerkeszté­sében megjelent Karosai népme­sék cimü kötetet, mely Nagy Géza mintegy huszonöt éve megkezdett gyűjtőmunkája eredményének csak reprezentatív válogatását ké­pezi, de a közölt 151 mese így is majd ezer oldalon, két kötetben jelent meg. Karcsa az egykori vízi- utat képező hasonnevű folyócska (mely a Tisza vagy a Latorca hol­tága) mellett fekszik a Bodrogköz déli részén. Szomszédos faluja a Karcsa csehszlovákiai oldalán Nagykövesd (Veľký Kamenec). A sok száz éves bezárt életformá­ban megőrizte hagyománykincsét, melyben hiedelmek és mesék még szorosan egybefonódtak ak­kor is, amikor Balassa Iván az ötvenes évek második felében mondákat gyűjtött a faluban (lásd: Karosai mondák 1963; Lápok, fal­vak, emberek 1975). Az ő mun­kássága és az ekkor kialakult sze­mélyes kapcsolatok révén kezdett gyűjteni Nagy Géza is. Bevezető­jében erről is megemlékezik, fel­sorolva a mesélési alkalmakat, módokat, adatközlői élet- és jel­lemrajzát, elemezve a mesék élet­helyzetekhez idomuló jellegzetes­ségeit. Pedagógusi végzettsége miatt csak amatőrnek nevezhet­nénk, de a felmutatott értéket te­kintve szakembereken is túltesz. A gyűjtemény első kötete kizá­rólag tündérmeséket tartalmaz, s a jegyzetapparátusból megtud­hatjuk, hogy egy-egy történet 3-4 mesetípust is magába foglal attól függően, hogy a mesélő mire em­lékszik, mennyire alkotó személyi­ség, hiszen nem könyvből és nem felmondás céljából őrizgette emlé­kezetében. A második kötetben tréfás, balladás legenda-, novella és állatmesék valamint hiedelem­mondák sorakoznak, jelezve, hogy ezekből kevesebb volt, vagy őrződött meg. A nyelvjárásban le­jegyzett szövegek külön élményt jelentenek azoknak is, akik itt él­nek. Igazi értékük, hogy nemcsak puszta történetet mondanak el, mint a gyermekek számára közzé­tett publikációk általában, de az apró részletek sem sikkadnak el. Éppen ezek a részletek őrzik leg­messzebbre mutatóan a Bodrog­köz népének múltbéli hiedelemvi­lágát, sok értékes adattal gyara­pítva a néprajzi és történeti kuta­tást. Azok, akik gyermekeik számára akarják elmondani ezeket a mesé­ket, jó, ha előtte végigolvassák, mert a beszédhú lejegyzés nem­csak nyelvjárási elemei miatt okoz néha fejtörést, de helyenként a tu­dományos hitelesség megkövetel­te teljesség miatt a vulgáris kifeje­zésektől sem mentes. Ezek után bátran ajánlhatom mindazoknak, akik mesélni akarnak, avagy a Bodrogköz népét szeretnék job­ban megismerni. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ ÚJ SZU 4 1985. VII. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents