Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám, csütörtök

A párbeszéd az USA magatartása miatt topog egy helyben A küldöttség vezetők a genfi tárgyalásokról (ČSTK) - A genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője, Viktor Karpov kedden este beszédet mondott a szovjet televí­zióban. Hangsúlyozta, a Szovjet­unió következetesen törekszik a lázas fegyverkezés megállításá­ra a földön és megakadályozására a világűrben. Ha megvalósulná­nak a Szovjetunió javaslatai, akkor jelentős mértékben sikerülne csökkenteni mind a stratégiai, mind pedig a közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközök számát. Ami a világűrt illeti, a Szovjet­unió a támadófegyverek teljes be­tiltását ajánlotta. Ez lehetővé ten­né a stratégiai fegyverek jelentős mértékű - 25 százalékos, vagy még nagyobb arányú csökkenté­sét is. E téren a csökkentés mérté­két attól függően határozzák meg, hogy hogyan alakulna az európai közepes hatótávolságú rakéták kérdése, ugyanis a Nyugat-Euró- pában telepített elsőcsapásmérő amerikai eszközöknek a Szovjet­unió szempontjából stratégiai je­lentőségük van. A szovjet diplomata a továb­biakban aláhúzta, a Szovjetunió javaslatai feltételezik az újtípusú nukleáris eszközök fejlesztésének betiltását, vagyis a lázas fegyver­kezés megállítását ezen a terü­leten. Viktor Karpov elmondotta, hogy az amerikai fél a Szovjetunió kezdeményezésére egyáltalán nem válaszolt. A genfi tárgyaláso­kon az amerikai fél hibájából nem született előrehaladás. A Fehér Ház szóvivője a máso­dik forduló befejezését ismét arra próbálta kihasználni, hogy elterel­je a figyelmet az USA nem konst­ruktív magatartásáról. Azt állította, hogy az Egyesült Államok „rugal­mas“ magatartást tanúsít, s a Szovjetunió ezzel szemben „egyoldalú engedményeket" kö­vetel Washingtontól. A nyilatko­zatban elhangzottakból azonban egyértelműen kitűnik, a genfi pár­beszéd az amerikai küldöttség magatartása miatt topog egyhely­ben. A nyilatkozatban szó volt ugyan arról, hogy az Egyesült Ál­lamok az atomfegyverek korláto­zására törekszik, ugyanakkor azonban beismerte azt. is, hogy az Egyesült Államok továbbra sem Latin-amerikai szakszervezeti tanácskozás A külföldi adósságok problémájáról (ČSTK) - Latin-Amerika és a karibi térség mély gazdasági válságával, a külföldi eladósodás problémájával foglalkozik az a nemzetközi szakszervezeti kon­ferencia, amely július 15-én kez­dődött Havannában. A havannai tanácskozáson 29 ország 300 kül­dötte, valamint a Szakszervezeti Világszövetség képviselői vesz­nek részt. A tegnapi vitában Victor Tira­do, a Sandinista Nemzeti Felsza- baditási Front vezetőségének tag­ja rámutatott, égetően szükség van a latin-amerikai és a karibi térség országainak egységes fel­lépésére a külföldi eladósodás csökkentéséért, az új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért folytatott küzdelemben. A nicara­guai politikus annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy ez a tanácskozás hozzájárul a latin­amerikai dolgozók egységének erősítéséhez a szabadságért és a szociális igazságosságért vívott harcban. Vicente Villamar Cal­deron, a bankalkalmazottak Egy­séges Nemzeti Demokratikus Szakszervezeti Szövetségének képviselője a mexikói dolgozók nevében szólalt fel. Javasolta, hogy mielőbb hívják össze az ENSZ gazdasági és szociális ta­nácsát, hogy megtárgyalják a latin-amerikai és karibi országok adósságtörlesztésének befa­gyasztását. A konferencia plakátja hajlandó érdemben közelíteni az űrfegyverek kérdéséhez! A fe’hér- házi szóvivő csak homályosan utalt arra, hogy Washington ké­szen áll „részletesen megvitatni valamilyen limiteket“ ezen a terü­leten. Még nyíltabban szólt az amerikai szándékokról Max Kam- pelman, aki az USA küldöttségét vezeti Genfben. Olasz képviselők egy csoportja előtt ismét az ún. stratégiai védelmi kezdeménye­zést propagálta. Londonban Namíbiáról Holland bejelentés (ČSTK) - Afrika déli részének helyzetéről kezdtek tanácskozást kedden Londonban az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Francia- ország és az NSZK képviselői. A namíbiai ügyekkel foglalkozó ún. összekötő csoport hivatalosan hangoztatott célja elősegíteni Na­míbia függetlenségének elnyeré­sét. Mint ismeretes, Namíbiát a számos ENSZ-határozat ellené­re továbbra is törvénytelen meg­szállás alatt tartja a fajüldöző Dél­afrikai Köztársaság. A hivatalos nyilatkozattal ellentétben ezek az országok segítséget nyújtanak a fajüldözőknek politikájuk megva­lósításában. A holland kormány tegnap beje­lentette, visszahívja pretoriai nagykövetét, ha a dél-afrikai szer­vek nem engedik szabadon Klaas de Jong holland állampolgárt, a történelemtudományok profesz- szorát, akit a dél-afrikai rendőrség a múlt héten hurcolt el a holland nagykövetség épületéből. A men­telmi jog ilyen kirívó megsértésére a pretoriai szervek azt hozták fel ürügyül, hogy Jong együttműködik az Afrikai Nemzeti Kongresszus­sal (ANC). Karlsruhei tüntetés (ČSTK) - Karlsruhe nyugatné­met városban kedden tiltakozó ak­ciót szerveztek amiatt, hogy az NSZK-ban politikai meggyőződé­sük miatt üldözik az embereket. A kommunistákon kívül a zöldek és a szociáldemokraták képviselői is részt vettek a megmozduláson. Követelték, a bonni kormány hagyjon fel az eddigi gyakorlattal, amely megtilt bizonyos foglalkozá­sokat a kommunisták, a békevé­dők és a haladó szervezetek tagjai számára. Szovjet - amerikai televíziós beszelgetes (ČSTK) - Korunk legfontosabb feladata az atomháború megaka­dályozása - állapították meg egy­behangzóan szovjet és amerikai tudósok és közéleti személyisé­gek, akik televíziós beszélgetést folytattak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tv-közve- titőlánc segítségével. A szovjet televízió kedden su­gározta a beszélgetést, amelyben részt vett Georgij Arbatov akadé­mikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyesült Államok és Kanada intézetének igazgatója, Roald Szaggyejev, akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája űrkutatási intézetének igazgatója, Carl Sagan, a cornelli egyetem professzora és Noel Gayler nyugalmazott ellentenger­nagy, amerikai közéleti szemé­lyiség.- Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jelenleg 55 ezer atomfegyverrel rendelkezik - em­lékeztetett Carl Sagan. - Évente több mint ezermilliárd dollárt költ a világ fegyverkezésre, amikor emberek százezrei halnak éhen még nagyon sok helyen. Szaggyejev akadémikus ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a kor­szerű tudományos feltevések sze­rint nemcsak az emberek halnak meg az atomcsapások körzetei­ben, hanem többszörösen meg­semmisül minden élet boly­gónkon.- Az Egyesült Államok nem tud­ja jelentős mértékben megelőzni a Szovjetuniót a haditechnikában, mint ahogy a Szovjetunió sem az Egyesült Államokat - figyelmezte­tett Noel Gayler. - Egyetlen kiút marad: közösen kell megoldanunk a problémákat. Arbatov akadémikus - elfogad­va beszélgetőpartnerei érvelését - arról beszélt, hogy ha nem vál­toztatnak a tárgyalási pozíciókon leszerelési kérdésekben, akkor ezeknek a tárgyalásoknak nem lesz végük, eredményük, sót káro­kat okoznak. Ha a tárgyalásokkal egyidejűleg folytatódik a fegyver­kezési hajsza, a megbeszéléseket veszélyes nyugtatószernek kell te­kinteni. Korunkban nem enged­hetjük meg a tévedés jogát: ha most nem akadályozzuk meg a háborút, akkor végzetes hibát követünk el - hangsúlyozta Geor­gij Arbatov. Az amerikai embargó kudarca Földosztás Nicaraguában (ČSTK) - A Nicaragua elleni amerikai kereskedelmi embargó 45 napja után megmutatkozik, hogy ez az embargó nem idézett elő olyan következményeket, mint amilyeneket az Egyesült Államok kormánya várt Nicaragua-ellenes kampánya során. Ezt hangsúlyoz­ta managuai sajtóértekezletén Alejandro Martinez Quenca ni­caraguai külkereskedelmi mi­niszter. gat-Európából és Japánból szer­zik be. A nicaraguai kormány hétfőn az ország különböző részein élő föld­műveseknek 2500 hektárig terjedő földterületet juttatott abból a 125 ezer hektárból, amelyet a sandi­nista népi forradalom 6. évforduló­jának tiszteletére osztottak ki, illet­ve fognak kiosztani. Rámutatott, hogy Nicaraguának sikerült új piacokat szereznie. A hagyományos kiviteli terméke­ket, a húst, a banánt, a rákot és langusztát, amelyeket Nicaragua évi 42 millió dollár értékben adott el az USA-nak, most kanadai, me­xikói, nyugat-európai piacokra és a szocialista országokba expor­tálja. Azokat a termékeket, amelyek­ből Nicaragua behozatalra szorul, mindenekelőtt pótalkatrészeket, jelenleg a szocialista országokból, latin-amerikai országokból, Nyu­Jaime Wheelock nicaraguai mezőgazdasági és földreformügyi miniszter hangsúlyozta, hogy 1979. július 20-a óta, amikor elfo­gadták a földreformról szóló tör-' vényt, már 69 ezer parasztcsalád között mintegy 500 ezer hektár földet osztottak ki. Ez a földterület mindenekelőtt Somoza diktátor klánjának elkobzott vagyonából származik. Nicaraguában a forradalom óta eltelt hat év alatt a nagybirtokosok kezében levő mezőgazdasági földterület 60 százalékról 10 szá­zalékra csökkent. ÚJ SZÚ 1985. VII. 18. ban egyetértett. Egészében véve elmondható, hogy a potsdami konferencia megerősítette a jaltai tanácskozás eredményeit. A fő fi­gyelmet azonban a Németország­gal kapcsolatos problémákra irá­nyította. Itt a résztvevők elvetették a Németország megosztására vo­natkozó korábbi terveket, s megál­lapodtak abban, hogy tekintet nél­kül a megszállási övezetek létre­hozására, Németországra a jövő­ben úgy fognak tekinteni, mint egységes egészre, vagyis hogy a szövetséges ellenőrző bizottság közös politikát fog itt folytatni. E politika alapját a Jaltában elfo­gadott elveknek kellett képezniük. Ezek az elvek: Németország de- militarizálása, demokratizálása, nácitlanítása és a kartellek felszá­molása. V áltozik a világ, változik Euró­pa arculata is... de a múlt­hoz hasonlóan megmaradt az im­perialisták jellemző vonása: nem az ész, hanem az erő előtt hajta­nak fejet. A Hirosimára és Naga- szakira ledobott atombombák után most az Egyesült Államokban ütötte fel a fejét a vak hit a „csoda- fegyver“ erejében. Az atombom­báktól a hidrogén- és a neutron­fegyverig, a rakétáktól a kozmikus rendszerekig - ez az az út, ame­lyen az amerikai militaristák halad­nak, hogy megvalósítsák a katonai világuralom elérését célzó vágyai­kat. S ezek a vágyak erősebbnek bizonyultak a potsdami konferen­cián vállalt kötelezettségek teljesí­tésénél. Nem tartották be Német­ország egységének elvét, a fran­cia, a brit és az amerikai megszál­lási övezetben 1949-ben kikiáltot­ták a új burzsoá államot, a Német Szövetségi Köztársaságot. Az NSZK-ban a gazdasági és a politi­kai hatalom kezdettől fogva a nagyburzsoázia kezében volt, s ez azt jelentette, hogy az előbb említett elvek, mint például a kar­tellek felszámolása, az élet de­mokratizálása stb. nem valósultak meg. És a nácitlanítás? Már a há­ború utáni első években megala­kultak az első újfasiszta szerve­zetek ... A potsdami konferencián kímé­letlen diplomáciai harc folyt Né­metország keleti határai körül. A szövetségesek nem szívesen, de végül is elfogadták az Odera -Neisse vonalat, s beleegyeztek abba, hogy egyes területet Lengyelország és a Szovjetunió kapjon meg. Abba is belementek, hogy Csehszlovákiából, Lengyel- országból és Magyarországról ki­telepítsék a német lakosságot. Az NSZK megalakulásától kezdve e szocialista országok ellen revan­sista politikát folytat, amit még az alkotmánya is rögzít. Az NSZK alkotmányának 116. Cikkelye sze­rint Bonn igényt tart arra, hogy mindazoknak az ügyét képviselje, „akik a német birodalom 1937. december 31 -én megállapított ha­tárain belül élnek“ - ez természe­tesen szöges ellentétben áll a nemzetközi joggal. „A német kérdés nyitott... Németország ke­leti határait nem oldotta meg sem a potsdami megállapodás, sem a helsinki konferencia...“ - ilyen és ehhez hasonló jelszavakat hangoztatnak a különböző revan­sista szervezetek az ún. „örökös jogok védelmében“. Hol kell keresni ezeknek a kö­veteléseknek a gyökereit? Mind­járt a háború után, az első újnáci csoportok megalakulásakor, bár az a folyamat, hogy az újfasizmust a lehető leghatékonyabban hoz­záigazítsák a háború utáni feltéte­lekhez, lényegében 1964-ben te­tőzött a Nemzeti Demokrata Párt (NDP) megalakulásával. Ennek 1968 végén már hozzávetőleg 40 ezer tagja volt és hét szövetségi államban képviselői mandátumo­kat is szerzett. A hetvenes évek­ben az újfasizmus taktikája válto­zott, ekkor már nem a saját politi­kai pártjukra összpontosítottak, hanem az NSZK vezető burzsoá pártjainak jobbszárnyaira. Az újfa­sizmus a maga módján igy az egész jobboldali politikai áramlat részévé vált. Az NDP fokozatosan elvesztette tagságát is (a nyolcva­nas évek fordulóján már csak 7000 tagja volt). Sorai később konszolidálódtak, s vezetőik be­vallása szerint a párt tízezres tag­sága jól szervezett, megszabadult a nemkívánatos emberektől. A po­litikai sarkitottság a jelenlegi NSZK-ban egyre kontrasztosabbá válik, s nem csupán az NDP jelenti a neonáci mozgalmat. Az ország­ban hozzávetőleg még 80 más újfasiszta csoport tevékenykedik, beleértve a nyíltan terrorista szer­vezeteket is. A régi és az új nácik­nak. akiket az NSZK bírósági szer­veinek, sőt a vezető politikusoknak a liberális magatartása ösztönöz, meggyőződésük, hogy elérkezett a megfelelő pillanat ahhoz, hogy tisztára mossák a harmadik biro­dalom vezetőit, azokat, akik milliók legyilkolását szervezték meg. Jelenleg az NSZK-ban hozzá­vetőleg 50 millió brossúra forog közkézen, amelyek a újfasizmust propagálják. A 36 bestseller közül nyolcnak Hitler a főhőse. A neofa- sizmus tevékenységének egyik újabb területe a nacionalista és soviniszta hangulatok keltése a la­kosság körében, a külföldi munká­sok iránti gyűlölet szitása. Mind­ennek nyilvánvaló a célja: meg­tanítani, hozzászoktatni a közvé­leményt, főleg a fiatalokat, hogy revansista kategóriákban gondol­kodjanak. Mind gyakrabban hallatszanak olyan hangok, amelyek a második világháború eredményeinek, a jal­tai és a potsdami konferencia ha­tározatainak a felülvizsgálását kö­vetelik, érvénytelennek nevezve ezeket. Stratégiai célokat követő manőverek ezek, céljuk az egész háború utáni békés elrendezés felborítása. Léteznek olyan erők, amelyek érdekeltek abban, hogy a revansizmus és a militarizmus az NSZK-ban az állami politika elválaszthatatlan része legyen. A „barnákat“ mindenekelőtt a ha­diipari komplexum és a Bundes- hwer tiszti karának egyes képviselői támogatják. Azonban nemcsak az NSZK- ban, hanem egész Nyugat-Euró- pában ösztönzi a neofasizmust az amerikai imperializmus konfrontá- ciós irányvonala. Az USA jelenlegi vezetése határtalan tisztelettel adózik a fegyverek erejének; nem más ez, mint a saját lehetőségek patologikus túlértékelése és a má­sik fél lebecsülése. Az új taktika - amely egyben nagyon hasonlít a fasiszta Németország háború előtti, Kelet felé történő terjeszke­désének ösztönzésére - valósul meg jelenleg az egész Nyugat- Európa iránti viszonyában. A Nyugat-Európában tapasztal­ható neonácizmus és revansiz­mus összekapcsolása az USA mi­litarista politikájával csak fokozza a békét fenyegető reális veszélye­ket. A revansisták provokatív összejövetelei, amelyeken a kor­mány magas rangú vezetői is részt vesznek, figyelmeztetnek a komoly veszélyre, amelyet még inkább fokozott az a tény, hogy az NSZK területén elsőcsapásmérő amerikai eszközöket telepítettek. Ezzel Európában rendkívüli mér­tékben megnőtt a háborús ve­szély. Itt emlékeztetni kell a pots­dami konferencia egyik céljára: német területről többé nem indul­hat ki háború... N em véletlen az sem, hogy éppen a mi földrészünkön születtek a leghatalmasabb hábo­rúellenes mozgalmak. A revansiz­mus és újfasizmus elleni határo­zott harc a béke megvédésének egyik elengedhetetlen feltétele. Az amerikai imperializmus lázas fegyverkezése és konfrontációs politikája következtében a jelenle­gi kiélezett nemzetközi helyzet sokkal inkább megköveteli, mint bármikor korábban, az összes bé­keszerető erő összefogását, öt­ven évvel ezelőtt a munkásosz­tály, a kommunista pártok voltak azok, amelyek rámutattak, hogy mozgósítani kell a tömegeket az imperialista háború ellen, a béké­ért vivott küzdelemre. Ma ennek a harcnak az élén a szocialista országok állnak, a Szovjetunió vezetésével. A szocialista közös­ség országai sikraszállnak a teljes leszerelésért, azért, hogy az em­beriség életét ne keserítsék többé háborúk. F. PRÔČKOVÁ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents