Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám, szerda

Ki viseli gondját? Szombat délelőtt van, vakítóan süt a nap, szinte kihaltak a zsélyi (Želovce) utcák. Aki csak mozogni bir, a kertben tesz-vesz, vagy a porta körül foglalatoskodik. Megszólítom a virágágyásban gyomláló nénit: - Holnap majd kipihenheti magát. Jó kóhajitás- nyira, a falu határában a fürdő és úgy hallottam, sokféle bajt gyógyít a vize, ráadásul nagyszerű fáradtságűzó is...- Az magának fürdő? - csodál­kozik rám. - Hiszen maholnap összeroskadnak az épületei, az udvarát meg fölverte a gaz!- Úgy ám! - kontráz a szom­szédasszony. - Jó víz az, csak sajnos ezidáig nem akadt gondját viselő, jóravaló gazdája. De, magyarázzák, ha nekik nem hiszek, járjak utána magam. Szót fogadok, s nekivágok az út­nak. A sósári forrás - legalábbis a zsélyi, mindentudó Böhm Józsi bácsi szerint - a környező terüle­teket gyakorta elöntő sós ártól kapta nevét. Miután az emberek kitapasztalták a viz kiváló, gyógyí­tó tulajdonságait, megszelídítették a kis völgykatlant és fürdőt emeltek. Lehangoló látvány Közvetlenül a bejárat előtt meg­állnak a Szécsénykovácsi (Ková- čovce), Ipolyvarbó (Vrbovka) és Nagykürtös (Veľký Krtiš) irányába közlekedő autóbuszok. A hűs ár­nyékot adó lombos fák alatt míves faragású pad. Pár méterrel arrébb már sivár kép fogad. Kapunak, idegent, hivatlan ven­déget távol tartó kerítésnek nyoma sincs. A zúzalékkővel tömített föld­út jókora kátyúiban ebihalak lu­bickolnak. A kádfürdők házikója leginkább jószág nélkül maradt is­tállóra emlékeztet. A pihenóhelyi- ségnek is rongyos az inge: a fel­ázott tégla számos helyütt „lerúgta magáról“ a vakolatot. A zsinde­Nagy Sándor: Nem nézhettem már ezt a rendetlenséget lyes tekepályát tavalyi avar borítja, a szebb napokat látott szabadtéri színpad csupasz oldalfalaira feke­te fóliát dobott valaki. A levegő viszont tiszta. Madár­daltól zeng, hangos a környék. Az épületromok előtt fiatalember ka­szálja a majd kötésig érő füvet. Nagy Sándornak hívják, harminc esztendős, helybéli lakos, böki ki egy szuszra.- Nem nézhettem már ezt a nagy rendetlenséget - magya­rázza, közben kaszakövet húz elő és akkurátus mozdulatokkal fenni, élesíteni kezdi szerszámát. Kovács József: Nincs rá keret (A szerző felvételei)- Tíz, tizenöt évvel ezelőtt még takarosak voltak az épületek - mutat körbe. - A sétányok men­tén gondozott pázsit díszlett. Egy- egy hétvégén százötven, két­száz ember is szórakozott itt. Megmártóztak a vízben, aztán sütkéreztek estig. Üdítővel is jól ellátott kocsmában olthatták szomjukat, az étteremben pedig ínyenc falatok vártak mindenkit. Főleg vasárnap, egész családok vonultak a fürdőhöz.-A varbói Richter Józsi bácsi például - jegyzi meg Sándor két kaszasuhintás közbent - idős kora ellenére még most is elbiciklizik ide minden hét végén. Reumás csontjainak, váltig állítja, csak a sósári víz használ. De nagyon sokan bizonygatják: valóságos csodaszer a forrás vize. Gyalogosan, kerékpáron, vagy személyautókkal sokan látogatják a fürdőt. Akik hirét vették hatásá­nak, akár száz kilométernyi távol­ságról is elzarándokolnak Sósár­ba. Ifjúsági találkozók, népdales­tek zajlottak itt egykoron kora nyártól az őszi esőkig. Most, jobb híján, a fiatalok a kocsmában ta­nyáznak hétvégéken, az időseb­bek pedig odahaza ücsörögnek, egyszerűen nincs hová menniük. S a jövő? Személyautó fékez mellettünk. Fiatalember pattan ki a kormány mögül, jókora műanyag flakont az ásványvizet adó kúthoz tart. Fü- zessy András a neve, hazafelé, Varbóra tart. - Apu a telkemre kötötte - magyarázza ha errefe­lé visz az utam, merjek neki az itteni vízből. A gyomra, esküszik rá, azóta nem rakoncátlankodik, mióta ezt issza. Egyébként két nyomókút szol­gáltatja a pezsgó italt, egy pedig állandóan ontja a vizet. A dombnak támaszkodva befe­jezetlen emeletes épület áll. Hét­nyolc éve kezdték el építeni, bizo­nyára nem kevés pénzért. Négy esztendeje maradtak félbe a mun­kálatok. Azóta az enyészet az úr a falak között. Felújítása most már talán többe kerülne, mint amennyit eddigi építésére áldoztak. Vajon felelősségre vontak egyáltalán va­lakit ezért a nagyfokú pazarlásért? Kovács József, a helyi nemzeti bizottság elnöke nem igen örül kérdéseimnek. Mindazonáltal ker­telés nélkül beszél a „kényes té­máról“.- Kerek perec kimondom: mi A Nyugat-cseh­országi Kerámia­ipari Vállalat kazn éjovi üze­mében a napok­ban fejezik be egy szuprave- zetó-mágneses szeparátor fel­szerelését, amely a jó mi­nőségű papír gyártásához szükséges kao­lin tisztítására fog szolgálni. A berendezés kivitelezői a dé- číni Ferox, a Hradec Králo- vé-i Győzelmes Február Üzem, a Plzeňi Škoda Művek és az Elektromont. Az irányításhoz szükséges számítógépet a prágai Automatizációs Eszközök Kutatóintézete szállítja. A szeparátor üzembe helyezésé­vel a kivitelezők teljesítik kutatási feladatukat. A képen a szeparátor látható. (Jin Vlach felvétele - ČTK) ezt a fürdőt, bármennyire hasznos gyógyforrásból táplálkozik is, nem bírjuk fenntartani, nincs rá pénz, keret. A falugyűléseken szinte ál­landó beszédtéma. Felkínáltuk a kürtösi járás szinte valamennyi üzemének, vállalatának megvétel­re, de senki nem hajlandó áldozni a rendbehozatalára. Pedig valami­kor - csillan meg a szeme - na­gyon híres volt a sósári fürdő. Már a századforduló előtt messzi földről is jártak ide szóra­kozni. A zsélyíek 1976-ban össze­fogtak, lebontották a kiszolgáló helyiségeket, az emeletes szállo­da is kapa alá került. - Meghalt az öreg Sósár - jegyzi meg fanyar humorral a hnb-elnök -, de az új azóta sem akar, vagy tud megszü­letni. Kilenc esztendeje 15 millió ko­rona elég lett volna az újjávará­zsolásához. Szép tervek alapján, nagy lendülettel el is kezdődtek a munkálatok, aztán egyszer csak kiderült, máshová jobban, sürgő­sebben kell a pénz, félbe maradt az építkezés. A fürdő iránt érdek­lődő szervezetek többnyire üres bugyellárissal kopogtatnak Ko­vács József hivatali szobájának ajtaján. Ján Lackótól, a nagykürtösi Já­rási Nemzeti Bizottság elnökétől tudtuk meg zsélyi látogatásunk után: „Eldőlt végre, sikerült meg­egyezésre jutnunk, a Banská Bystrica-i Autóközlekedési Válla­lat birtokába került Sósár, utóke­zelő központtá akarják átalakítani. Egyelőre bizonytalan, élvezhetik-e majd az alkalmazottaikon kívül mások is az újonnan létesített szolgáltatásokat. Különben, nincs szó hévízről, vagy gyógyforrások­ról, kósza hír az egész, mindössze brómot és jódoldatot tartalmaz a víz...“ Ezt követően jártunk a járási közegészségügyi állomáson is. Idézzük Emilia Hupková mérnök- nő, osztályvezető szavait: - A nagykürtösi járás fennállása, tehát 1968 óta tudtommal nem készült a sósári vízből vegyelem- zés. Sőt, a mai napig a kádfürdők üzemeltetésére engedélyt sem kért - és így nem is kapott! - tő­lünk senki. Több kérdés vár tehát még tisz­tázásra. ZOLCZER LÁSZLÓ ( KOMMENTÁLJUK } Védjük, ami megtermett A napokban Szlovákia déli járásaiban megkezdődött az aratás, de a munka dandárja még hátra van. A kedvezőtlen időjárás késlelteti a termés folyamatos beérését, ami nem egy mezőgazdasági üzemben gondot okoz. A kombájnosok és a betakarítási munkálatok többi résztvevője türelmetlenül várja a „nagyüzemet“ hiszen a jónak ígérkező termést gyorsan és minél kisebb veszteséggel kell betakarítani. A mezőgazdaságnak minden évben nagy károkat okoz a tűz, amelyet gyakran az emberi hanyagság, a tűzrendészeti szabályok durva megsértése idéz elő. A múlt évben csupán ebben az ágazatban 336-szor ütötte fel fejét a vörös kakas, csaknem huszonkilenc millió korona értéket pusztított el, s öt ember a lángokban lelte a halálát. Annak ellenére, hogy az előző évhez viszonyítva tavaly ötvenöttel kevesebb volt a tüzesetek száma, az anyagi kár közel tizenhárom millió koronával volt nagyobb. A legnagyobb kárt a múlt év február­jában a šuranyi gabonasiló robbanása okozta, amelynek oka a nem megfelelő ellenőrzés volt. A termés és a takarmány betakarítása idején nagy a tűzve­szély. Tavaly ilyenkor százhat esetben riasztották a tűzoltó­kat, de minden igyekezetük ellenére a lángok közel három millió korona értéket pusztítottak el. Több mint ötszáz tonna szalma, s közel száz tonna szálastakarmány vált hamuvá. Bár tavaly az előző évhez viszonyítva a takarmány és termés betakarítása során kisebb károkat okozott a tűz, elégedett­ségre ez nem adhat okot. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy tavaly az ebben az időszakban végzett ellenőrzések során kétezerötszázhetvenhárom esetben tártak fel hiányosságo­kat. A mezőgazdasági üzemek több esetben bírságot fizettek. Ám nem árt azt sem megemlíteni, hogy huszonegy tűzesetet gyufával játszadozó gyerekek idéztek elő. A legtöbb mezőgazdasági üzemben a múlt hibáiból levon­ták a tanulságokat, megszigorították a tűzrendészeti előírá­sokat. Szikrafogókkal látták el a traktorokat, a kézi tűzoltó­készülékeket feltöltötték. A megelőzés fontosságát a felső­szeli (Horné Saliby) Csehszlovák Szovjet Barátság Szövetke­zet példázza a legjobban, ahol az utóbbi tíz év alatt a betakarí­tás alatt nem fordult elő tűz. Amikor a múlt napokban az őszi árpa aratását megkezdték, nem hiányzott a parcelláról a víz­zel teli tartály, az ekével ellátott traktor. A parcella szélén, a mezei út túlsó oldalán pedig tábla adta mindenki tudtára, hogy csakis azon a helyen engedélyezett a dohányzás. Ebben a szövetkezetben tehát komolyan veszik a tűzrendé­szeti előírásokat, s mindent megtesznek azért, hogy az idei termést ne vámolja meg a tűz. Ezekben a napokban a mezőgazdasági üzemekben az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani a gépek karbantartására, arra, hogy a betakarított szálastakarmány hőfokát rendszeresen ellenőrizzék, a gyúlékony üzemanya­got megfelelően tárolják. Ide sorolhatjuk azt is, hogy csakis a kijelölt helyen szabad a dohányzás. Tavaly ugyanis csupán a Nyugat-szlovákiai kerületben nyolc tűzesetet a felelőtlen dohányzók idéztek elő. S mivel a termés egy részét szükség­raktárakban kell elhelyezni, mindent meg kell tenni azért, hogy csökkenjen a tűzveszély, hogy ami megtermett, a rak­tárba is kerüljön. Óvatosságra, elővigyázatosságra int az a tény, hogy az év első felében a mezőgazdaságban száztizennégy tűzesetet jegyeztek fel, amelyek több mint hét millió kárt okoztak a mezőgazdasági üzemeknek, a népgazdaságnak. NÉMETH JÁNOS Ott lesznek a VIT-en A néphadsereget képviselik Már csak néhány nap van hátra a moszkvai XII. Világifjúsági Találkozó megnyitásáig. A küldöttek maholnap csomagolnak, szabad idejükben a tér­kép segítségével gondolatban végigjárják a világ­város utcáit, ajándékokat készítenek, nyelveket tanulnak. Hazánk VIT-küldöttei között ott lesznek a néphadsereg képviselői is, többek között Bálint Zoltán, a martini katonai szakközépiskola harmadikos tanulója és Petr Kozánek főtörzsőrmester, a Liptovský Mikuláš-i Katonai Műszaki Főiskola negyedik évfolyamának hallgatója. Érettségi után indulás Zoli mosolygós, vidám fiú. Sze­reti a társaságot, mindenkor kész másokon segíteni. Még az alapis­kolában döntött úgy, hogy tanul­mányait katonai iskolában folytat­ja. Nagybátyjával gyakran megfor­dult a laktanyában, megtetszett neki a katonás rend, a jó közössé­gi szellem. Harckocsizókhoz ké­szült, végül mégis a tüzérségi szakközépiskolába iratkozott be.- Néha még ma is eszembe jut, hogy talán a harckocsizókhoz kel­lett volna jelentkeznem - mondja vidáman. - De igyekszem itt is helytállni, ha egy év múlva csapat­testhez kerülök, tüzérként se vált­ják szégyent. Az iskolában az első évtől tagja a szemléltető agitációval megbí­zott csoportnak. A faliújságon min­dig van friss, időszerű anyag, amely hűen tükrözi az osztály, a század mindennapi életét.-Az utóbbi hetekben számos rendezvény volt iskolánkban - folytatja. - A helyi pedagógiai szakközépiskolával karöltve fesz­tiválestet rendeztünk, amelyről nem hiányzott a vetélkedő sem. A társadalmi munka sem idegen számunkra. Hogy ó is eljut a VIT-re, arra gondolni sem mert. Amikor meg­tudta, azt hitte, ugratják. Csak ak­kor nyugodott meg, amikor haza­jött a küldöttek prágai megbeszé­léséről. A hír hallatán szülei is meglepődtek, de egyben büszkék is voltak a fiukra. Amikor a közel­múltban hazalátogatott, édesapjá­tól fényképezőgépéhez olyan fel­szerelést kapott, aminek hasznát veszi majd a nagy eseményen.- Még mielőtt vonatra ülhetek, le kell érettségiznem szlovák és orosz nyelvből - jegyzi meg jóked­vűen. - A vizsgától nem félek, azt hiszem jól felkészültem. Főleg an­nak örülök, hogy az érettségire készülve felfrissítettem az orosz nyelvtudásomat, jól jön ez majd Moszkvában. A tizennyolc éves Bálint Zoltán mosolyogva búcsúzik. Amint mondja minden gondolata a vizs­gán, no meg az utazáson jár. Születésnapi ajándék Ezekkel a szavakkal fogad Petr Kozánek főtörzsőrmester. Ugyan­is a fesztivál megnyitása előtti na­pon tölti be huszonharmadik élet­évét. Gyermekkorában, amelyet Kynšperk nad Ohn'ban töltött el, nem gondolta, hogy katonai főis­kolára kerül. Az alapiskola elvég­zése után elektroműszerésznek tanult s miután leérettségizett, je­lentkezett a katonai műszaki főis­kolára.- Az ifjúsági szövetség tagja a szakmunkásképző intézetben lettem - emlékezik. - Amikor a tagsági igazolványt átvettem, engem választottak meg az alap­szervezet elnökévé. örültem a megbízatásnak, annak, hogy végre olyasmit csinálhatok, ami­hez kedvem van. Amikor búcsút vett a szakmun­kásképző intézettől már számos szakkör tevékenykedett eredmé­nyesen. A katonai főiskolán is kü­lönböző tisztségeket tölt be. Ó ve­zeti a harci és forradalmi hagyo­mányok szakkörét, a járási testne­velési szövetség turisztikai bizott­ságának a tagja.- Tevékenységünk sokrétű, eredményesen dolgozunk, de a tanulásról sem feledkezhetünk meg - mondja. - Jelenleg a diplo­mamunkámon dolgozom. Jövőre befejezem a főiskolát, s bizony az utolsó évben rá kell kapcsolni a ta­nulásra. Meg akarom állni a he­lyem majd a csapattestnél, jó pa­rancsnok akarok lenni. Bárhová, bármilyen beosztásba is kerül majd Petr Kozánek főtörzs­őrmester, bizonyára nem vall szégyent. Szorgalomból, ember­ségből és szervezőképességből eddig is mindig jelesre vizsgázott. Ezért is lesz ott a Világifjúsági Találkozón, s tegyük hozzá, meg­érdemelten. Ennél szebb születésnapi aján­dékot nem is kaphatna. N. J. ÚJ SZÚ w 4 1985. VII. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents