Új Szó, 1985. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám, szerda

Sikeres verseny... AZ ÉLENJÁRÓK ÁTADJÁK TAPASZTALATAIKAT A szakszervezeti üdülők szlovákiai versenyében tavaly a Tatranská Lomnica-i Urán üdülőközpont és a hozzá tartozó Volga üdülő került az első helyre. A vendégek kellemes tartózkodásáról és hasznos időtöltéséről itt 80 alkalmazott gondoskodik, akik öt szocialista munkabrigádban tömörültek. Igyekeznek előmozdítani, hogy az üdülővendégek sokat tartózkodjanak a friss levegőn. A képen: Iveta Počtová-Mikulová az üdülőkkel egy egész napos túrán. (Svätopluk Písecki felvétele - ČSTK) Az építőipar becsületéért Javítani az irányítás és ellenőrzés színvonalát ÚJ szú 1985. VII. 17. Kevés olyan ágazata van a csehszlovák népgazdaságnak, mint az építőipar, amelynek címé­re oly sok elmarasztalás hangzott el a közelmúltban. S nem is alap­talanul. Nagyon sok tényező gá-. tolta az ágazat fejlődését, s ez rövid idő alatt sokszámjegyű kárt okozott a társadalomnak. Az okok között szerepelt a szervezetlen­ség, a gépi ellátottság gyakran alacsony színvonala, az irányítás és ellenőrzés hiányosságai, s a nem ösztönző anyagi érdekelt­ség. Közvetlenül pedig az okozott károkat, hogy sokan - gyakran ágazaton kívüliek is - „Csáky szalmájaként“ kezelték az építő­ipari vállalatok, vagy a beruházó szervek vagyonát és saját meg­gazdagodásuk forrásának tekin­tették. Nagyon is megalapozott volt te­hát a CSKP KB Elnökségének levele, amely a szocialista törvé­nyesség, az erkölcsi fegyelem megsértése elleni harcot volt hiva­tott hatékonyabbá tenni. A szövet­ségi kormány komplex intézkedé­seivel együtt lényegében ez egy összehangolt programmá vált. A társadalom és minden becsüle­tes ember kárára történő jogtalan meggazdagodás, vagyonszerzés és spekuláció megfékezését szol­gálta és szolgálja a jövőben is, de remélhetőleg az eddiginél na­gyobb alapossággal. Ennek az óhajnak adott kifeje­zést nemrégiben az SZSZK Építő­ipari Minisztériumának aktívaérte­kezlete, amelyen az ágazati ellen­őrzések tapasztalatairól tárgyaltak az említett intézkedések szelle­mében. A tanácskozáson Dušan Mikiének, az SZSZK építőipari mi­nisztere tartott terjedelmes vitain­dítót. Bevezetőjében leszögezte, hogy a szocialista társadalom egyes tagjai számára a megélhe­téshez és a mindennapi jóléthez a forrást csakis a becsületes mun­ka, s annak a mennyiség, a minő­ség és a társadalmi jelentőség szerinti jutalmazása jelentheti. Rámutatott a beszámoló az ágazati ellenőrzések során ta­pasztalt néhány kirívó esetre is. Például a tapasztalható javulás el­lenére még mindig 14 olyan építő­ipari vállalat volt Szlovákia terüle­tén, amely jelentős veszteséggel termelt. Ezzel kapcsolatban az egyik indítóokot abban látják a tár­ca vezetői, hogy nem megfelelő a vállalatok belső irányításának színvonala, a vállalaton belüli önelszámolási rendszer és az épí­tés hatásfoka sincs a kellő szinten. Ha az ágazaton belül a jogtalanul eltulajdonított berendezéseket vagy építőanyagokat vesszük számba, meglepően kis szám ke­rekedett ki az ellenőrzések során. Az elmúlt évben ez állítólag alig valamivel több, mint másfél millió koronát tett ki. Néhány példa a beszámolóból. Szlovákiában a magasépítő válla­latokból jogtalanul eltulajdonított közvagyon értéke 456 ezer koro­na. A mélyépítő vállalatoktól ennél kevesebbet, állítólag csak 321 ezer korona értékű különféle anyagot loptak el. Például a hu- mennéi Chemkostav „veszteség­listáján“ oxigénpalackok és he­gesztőaggregátor is szerepel, mindez 58 ezer korona értékben. A Bratislavai Építőipari Művektől eltulajdonított közvagyon össz­értéke 554 ezer koronát tesz ki, s épületelem-előregyártó vállala­toknál végzett ellenőrzéskor 103 ezer korona hiányt mutattak ki. Külön fejezet a bratislavai Stroj- servis konszernvállalatnál történt szervezett lopások története. A vállalat öt gépkocsivezetője munka közben megbízható infor­mációkat szerzett arról, hogy me­lyik építkezésen milyen, hiány­cikknek számító építőanyag talál­ható. Ezt a Strojservis tehergép­kocsijaival rendszeresen „gyűjtöt­ték“ és árulták. Az így eltulajdoní­tott építőanyag értékét eddig még nem sikerült fölmérni, de 32 ezer korona értékű csak a jogtalan gép­kocsihasználatból származó kár. Voltak egyéb jellegű visszaélé­sek is, mint például a Trnavai Magasépítő Vállalatnál. Az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsá­gának vizsgálata során bebizo­nyosodott, hogy a vállalat pezinoki részlegén az egyik dolgozó pana­sza jogos volt. Már 15 éve dolgo­zik a vállalatnál - írta - hiába kért, nem kapott vállalati lakást. Annak ellenére, hogy 1981-tól ugyanott a vállalat termelési igazgatóhe­lyettesének fia négyszobás lakást kapott háromtagú családja szá­mára. Sőt, a gazdasági igazgató- helyettes három fia is kapott - egyenként háromszobás - la­kást. Ráadásul az egyik lakást stabilizációs szerződés nélkül, úgy adták át, hogy nem is szerepelt későbbi tulajdonosa a lakáskérvé- nyezók között. Csak tovább sú­lyosbítja a helyzetet, hogy a pana­szosnak a lakáskérvényét elutasí­tó válaszát a termelési igazgató- helyettes felesége írta, aki egyéb­ként a lakáskérdések ügyinté­zője .., Az ellenőrzések során rámutat­tak az egyes kiváltó okokra is, amelyek lehetővé teszik a vissza­éléseket. Ilyen például az, hogy sokkal nagyobb ebben az ágazat­ban a fizikai munka részaránya, mint az iparban, és azt gyakran kevésbé öntudatos dolgozók vég­zik. Ráadásul ezek az egyének tudatában vannak annak, hogy az építóvállalatok általában kapaci­táshiánnyal küszködnek, és köny- nyen kaphatnak munkát más vál­lalatnál. Jelentős mellékkeresetre tehetnek szert a hétvégeken is. Mivel az egyes építkezéseken na­gyon nehéz biztosítani az építő­anyag biztonságos tárolását, így annak önzetlensége már magá­ban gyakran csábítóan hat azokra, akik tudják, miként lehet azt eltu­lajdonítani és továbbadni. Látszólag ellentmondást is tar­talmazott a miniszteri beszámoló, hiszen a veszteséglistán legna­gyobb összegekkel szereplő válla­latok egyúttal az ágazat legjobbjai. Hogy mégis éppen náluk állapítot­ták meg ezeket a kihágásokat, az annak a bizonyítéka, hogy ők ko­molyan is vették az elvégzett ellenőrzéseket. Vagyis máshol sokkal nagyobb visszaélések tör­ténhettek, csak éppen kimutatás nincs róluk?! Ján Bobek, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke úgy véli, hogy a kimutatott és bizo­nyítható jogtalan vagyonszerzés csak töredéke a valós kárnak. A megoldást meg kell találni- hangoztatta - és az nem lehet kampányszerű. Szerves része kell, hogy legyen minden becsüle­tes vezető beosztású dolgozó fel­adatkörének. Hiszen minden ilyen jogtalan vagyonszerzésre irányuló törekvés jelentős összegeket von el az állami erőforrásokból, ame­lyeket például az idős emberek szociális helyzetének javítására is lehetne fordítani. Kitűnt a tanácskozáson elhang­zottakból az is, hogy nem helye­sek az általában beidegződött ju­talmazási szokások, hiszen nem a valós érdemeket tükrözik. A vál­lalati egyenlősdi táptalaja a felüle­tesen végzett munkának, a nem lelkiismeretes hozzáállásnak. Ez pedig a becsületes dolgozók kárát okozza. Nagy felelősség hárul a vezetőkre, hiszen a „jobb a bé­kesség“ elve mellett, csak egy- egy kirívó eset megoldására vál­lalkoznak, és az okozatot büntetik, nem pedig a kiváltó okok eltünte­tését tűzik ki célul. Ez méginkább visszarettenti a segítő szándékú megnyilvánulásokat is, mert aki valamit kifogásol, könnyen össze­férhetetlennek minősül, pedig csak a visszásságokat kiváltó okok ellen lép fel. Szükséges- hangsúlyozták többen is -, hogy minden vállalatnál a legfőbb veze­tő is ellenőrizzen. És nemcsak „lent“, hanem közvetlen környe­zetében felelős beosztottjai kö­rében. Amikor a visszásságokról nyíl­tan esik szó, az nem azt jelenti, hogy az egész ágazat munkáját marasztalják el, hiszen az építő­iparban dolgozók túlnyomó része becsületesen végzi munkáját. Az ellenőrzés azonban szükségsze­rű, és nemcsak azért, mert így juthatnak nyilvánosságra s ma még titokban is folytatható üzel­mek. Azt is tudatosítani kell min­den becsületes dolgozónak, hogy a demokratizmus további fejlődé­se sem nélkülözheti a pontos és alapos ellenőrző munkát. MÉSZÁROS JÁNOS Autókaraván halad a myjavai dombvidék szerpentinszerű közút- ján. A völgyben elterülő falu előtt a járművek balra fordulnak. A par­kolóhelyen már besorakoztak a Senicai járás rendszámtábláit viselő személyautók. Utasaik a jablonkai Fejlődés, Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Efsz ta­nácstermébe igyekeznek, ahol a formaságok elintézése után út­baigazításokat kapnak a verseny­hez. Kell is a részletes tanács­adás, mert a járásban első ízben mérik össje tudásukat a mező­gazdasági vállalatok legjobb fejői. Tizenkilencen indulnak a legjobb helyezések eléréséért. Az előké­születre, a DZ 100-as típusú fejő- gép szétszedésére és összeraká­sára, a kenőberendezés ellenőr­zésére, a fejószerkezet tisztításá­ra, a tőgy langyos vízzel való mo­sására és száraz ruhával való tör­lésére, valamint más műveletek elvégzésére rövid idő áll a fejők rendelkezésére, így minden perc, sőt másodperc is számít a szoros mezőnyben. Verseny közben derül ki, hogy mennyire készültek fel az élenjáró fejők, milyen szintű a szakképzett­ségük és a gyakorlottságuk. Fel kell ismerniük a zöldlisztet, a ta­karmánypogácsát, a különböző tápszereket, a karbamidot és a ta­karmánysót. Tudniuk kell, hogy milyen takarmányt etetnek és a fej­adagból milyen lehet az állatok tejelékenysége. Ügyesen kell mo­zogniuk, hogy igazán jól kihasz­nálják a rendelkezésre álió időt. A fejőberendezést öt perc alatt kell szétszedniük és összerakniuk, de az egyik versenyző 3,59 perc alatt végezte el ezt a műveletet. Pedig ez a munka egyáltalán nem köny- nyű. A gumitömitések lehúzása az egyes alkatrészekről elég riagy erőkifejtést igényel. Visszahúzni sem könnyű. Jana Lokšenicová, a Myjavai Mezőgazdasági Közép­fokú Szakmunkásképző Iskola ta­nára árgus szemekkel figyeli, hogy ki hagy ki valamilyen előírt műve­letet. A korszerű istállók egyikében Jozef Blažo, szintén az iskola ok­tatója ellenőrzi a 18-as számú ver­senyző munkáját a fejésben. A szemlélők úgy vélik, hogy ez a versenyző kerülhet az élre. Az előkészületi munkákat és a fejést is rövidebb idő alatt végezte el az előírtnál. A sok izgalom után véget ér a verseny. A zsűri tagjai az értéke­léseket végzik. Közben Ladislav Vizváry mérnök, a Senicai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság fő- zootechnikusa elmondja, hogy mi­lyen célból szervezték meg ezt a nem mindennapi versenyt. Aktivi­zálni akarják a fejőket, gondozó­kat, a több és jobb minőségű tej termelésére. Egyidejűleg a veze­tőkkel is megismertetik, hogy a legjobb fejők tudásának milyen a színvonala az egyes mezőgaz­dasági vállalatoknál. A tapasztala­tok alapján megtehetik az intézke­déseket a fejők rendszeres képzé­sére. Arról is szó esik, hogy a munka- és a technológiai fegye­lem megszilárdítása már meghoz­ta az első eredményeket. Az utób­bi két évben a tehenenkénti tejho­zam 385 literrel növekedett a já­rásban. A múlt évben az első osz­tályba sorolható tej a leadott mennyiség 84 százalékát érte el. Természetesen ezzel az ered­ménnyel nem elégednek meg, és versenyt indítanak, hogy az el­adott tejnek legalább a 90 száza­léka legyen első osztályú. A leg­jobb eredményeket elérő mező­gazdasági vállalatok jutalomban részesülnek. Végre megszületett az értéke­lés. Jozef Bilka, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság igazgatója átadhatta az okleveleket és a ju­talmakat. Az első helyre Marta Harmatová, a Senicai Állami Gaz­daság fejője, a másodikra Mária Hlásnicková, a Jablonicai Efsz fe­jője, a harmadikra pedig Katarína Horniačková, a Jablonkai Efsz fe­jője került. A győztesek boldogan vették át az okleveleket és az ajándékokat. Amint az igazgató rövid beszédében megemlítette, lényegében mindenki győzött, mert hozzájárult a munka tökéle­tesítéséhez és mutatta az utat, hogyan kell a mai korszerű szocia­lista nagyüzemi termelési mód­szerek feltételei között dolgozni BALLA JÓZSEF Aratási főpróba a Mészárszék-dűlőben A nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rásban 9375 ha őszi búza, 1325 ha őszi árpa, 2283 ha tava­szi árpa, 440 ha rozs és 175 ha zab vár learatásra. Ennek betaka­rításában a 117 „hazai“ kombáj­non kívül 41 érkezik még a Közép­szlovákiai kerület északi részéből és 16 a magyarországi baráti ter­melőszövetkezetekből. Július első hetének melegebb időjárása kedvezően bofolyásolta a gabona érését, így e hét elején több mezőgazdasági üzemben már megkezdték az őszi árpa be­takarítását. Az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz-ben elsőnek a Mészár­szék-dűlőben lévő 14 ha őszi árpa aratása került sorra. A kombájno- sok egyelőre kilenc saját géppel, két E 516-os és hét E512-es kombájnnal járják a gabonaten­gert. Annak ellenére, hogy a téli fa­gyok megritkították az egyedszá- mot, jó hozamra van kilátás - tájé­koztat Zábojnik Sándor mérnök, növénytermesztési gépesítő. - A szemek nagyobbak, jobb a ga­bona fajsúlya, ami pótolja a fagy okozta kiesést.- A szövetkezethez tartozó há­rom község határában mennyi az aratni való?- összesen 800 hektárról kell betakarítani a termést. Az 550 ha búzán és 160 ha árpán kívül rozs és zab vár kaszára. Az aratást három hétre terveztük, mivel a hegyaljai társközségek határá­ban csak később ér kasza alá a vetés. Beszélgetésünk közben egy­más után villannak fel a kombáj­nok teli tartályt jelző narancssárga lámpái. Ám egyeseknek várakoz­niuk kell a szállító járműre. A gép­kocsivezetők nem fordulhatnak gyorsabban a leszenyei (Leseni- ce) tárolóból, ahol az átvevés von­tatottan halad. Ez természetesen fékezi a gabonabetakarítás üte­mét, bár még nem is kapcsoltak teljes „sebességre“ a gépek. Egyébként sem akarják „lerohan­ni“ a gabonatáblákat, hiszen mi­nél kisebb veszteséggel akarják betakarítani a termést.- Minőségi munkára hívtuk fel az aratásban résztvevők figyel­mét, erre ösztönzi őket a kilátásba helyezett jutalom is - hangsú­lyozza Zábojnik mérnök. - A za­vartalan munka biztosítása érde­kében Rados Béla és Zsigmond László szervizkocsival követi a tábláról-táblára vonuló kombáj­nokat, hogy az esetleges üzemza­varokat mielőbb elháríthassák. Nagy gondot fordítunk a tűz meg­előzésére is, vízzel teli tartálykocsi és ekével felszerelt traktor áll ké­szenlétben az esetleges tűz meg­fékezésére. Minden készen áll a szalma betakarítására is: felszedókocsik- kal, Hesston-bálázóval és hagyo­mányos présekkel nyomban meg­kezdik a betakarítását, hogy mi­előbb elvégezhessék a tarlóhán­tást. Uzsonnaidő lévén, „étkezőko­csijával“ megérkezett és a tábla szélén leparkolt Nagypál István, aki aratásban résztvevők étkezte­téséről gondoskodik. A kombájno- sok felváltva ültek „asztalhoz“, hogy jóízűen elfogyasszák a Lu­kács Lászlóné és Böjtös Lászlóné készítette kalóriadús uzsonnát és a frissítőt. A látottak-hallottak azt igazol­ják, hogy (a kezdeti problémáktól eltekintve) jól kezdődött az aratás a nyéki szövetkezetben. Ha az időjárás is kegyeibe fogadja a szorgoskodó embereket, sikeres lesz a 7. ötéves terv utolsó gabo­nabetakarítása. BOJTOS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents