Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám, szombat
A párt gazdaságpolitikájának kulcsfontosságú kérdései (Folytatás a 3. oldalról) ségeket, ami természetesen főként a KGST országaival való kapcsolatokat érinti. A beszámolóban a szónok hangsúlyozta annak sürgető szükségességét, hogy rendet kell teremteni az importált berendezések kihasználásában. Az import- berendezésekkel való hanyag gazdálkodás példájaként említette a szovjet olajfinomító és kőolajvegyészeti ipari minisztérium munkáját. Viktor Fjodorov miniszter többször is ígéretet tett arra, hogy felszámolják , a hiányosságokat. Szavát azonban láthatólag nem tartotta meg. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott arra, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet és tegyenek jelentést a Politikai Bizottságnak. A népgazdaság új műszaki rekonstrukciója hatalmas beruházásokat tesz szükségessé. Honnan teremtsük elő az ehhez szükséges hatalmas tőkét? Az elvi válasz erre: a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítására tervezett intézkedéseknek rentábilisaknak kell lenniük. Hiszen ezeket éppen azért hozzák, hogy növeljék a munka termelékenységét, vagyis meggyorsítsák a nemzeti jövedelem növekedését is. Ehhez bizonyos időre van szükség, de az eszközökre viszont azonnal. E téren is szükség van a források átcsoportosítására és a legfontosabb területekre való koncentrálásukra. Elsőrendű feladat a szervezési, gazdasági és szociális tényezők mozgósítása, a rendteremtés mindenütt, a termelés szervezésének a tökéletesítése, hogy biztosítsuk a rendelkezésünkre álló források lehető legjobb kihasználását. Minden vállalati egyesülés, minden vállalat és minden kisebb termelési egység esetében meg kell állapítanunk, melyek azok a termelési láncszemek, amelyek a legkisebb ráfordítások mellett, vagy éppen költségek nélkül, a legjobb eredményt hozzák. Minden szovjet embernek tisztában kell lennie azzal, a gazdaságosság jelenti a mi gazdaságunkhoz vezető utat, és hogy valóban ez a legsürgetőbb feladat. Ez az egész párt és az egész nép ügye. Az utóbbi években - folytatta Mihail Gorbacsov - bizonyos javulás következett be a termékek minőségénél, ami a tudományosműszaki haladás* a munkafegyelem és a termeléei folyamat korszerűségének a legfontosabb, leg- összefogóbb mutatója. Be kell azonban ismerni, hogy termékeink minősége, mJszaki-gazdasági színvonala továbbra is gazdaságunk egyik legsebezhetőbb pont-' ja, számos probléma forrása. Mindez súlyos társasalmi-gazda- sági, erkölcsi-politikai károkat okoz. Megengedhetetlen, hogy az új technika már a műszaki tervezés szakaszában erkölcsileg elavult legyen, hogy elmaradjon a legjobb mutatóktól a megbízhatóság, a gazdaságosság és az élettartam terén. Olykor még a fel-' sőbb kategóriába sorolt termékeink paraméterei sem állják ki az összehasonlítást a világszínvonallal. Szigorúbban kell ragaszkodnunk a követelményekhez a „kiváló termék“ minőségjelzés odaítélésekor. A termék minősége nemcsak szakmai ügy, hanem a nemzeti büszkeség ügye is kell hogy legyen. A minőség problémáját magától értetődően nem lehet máról holnapra megoldani. Ebben a munkában azonban nem lehet igazolni semminemű kívülállást. Senkinek sincs joga arra, hogy félreálljon - egyetlen vállalatnak, konstruktőrnek, technológusnak, tudósnak, munkásnak vagy kolhozparasztnak, tehát egyetlen becsületes dolgozónak sem. A párt cselekvő- en támogatja a szovjet védjegy becsületéért folyó harcot, és szigorúan felelősségre vonja azokat, akik passzív magatartást képviselnek és fékezik e fontos probléma megoldását. Ä tudományos-műszaki haladás meggyorsításáért folyó küzdelem progresszív irányvonala a tudományon keresztül vezet. Általánosan elismertek a szovjet tudósoknak a megismerés és a műszaki haladás legkülönbözőbb területein elért sikerei. Büszkék lehetünk a kozmikus térség kutatása, a matematika, a mechanika, a termonukleáris szintézis, a kvantumelektronika és a biológia több ágazatában elért eredményekre. A tudományos-műszaki fejlődés valamennyi területén ígéretes a fejlődés. A tudomány feladatára ugyanakkor a korunk követelményeinek megfelelő szempontból kell tekinteni. A hangsúlyt a tudománynak a társadalmi termeléssel való szorosabb kapcsolatára kell helyezni. Ebből a szempontból elemezni kell és meg kell szilárdítani a tudomány, a technika és a termelés közötti kapcsolatot. Elsőrendű figyelmet kell szentelni az alaptudományok fejlesztésének. Éppen.ezek az eszmék forrásai nyitnak utat az új területek felé, s lehetővé teszik a hatékonyság magasabb szintjének az elérését. Ezzel összefüggésben növelni kell a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szerepét. Az akadémiai intézményeket határozottan a technikai irányzatú kutatások bővítése felé kell orientálni, s fokozni szerepüket és felelősségüket az alapvetően új műszaki eljárások és technológiák elméleti alapjainak a létrehozásában. A rendelkezésünkre álló értékelések szerint a főiskolák az eddigi két-két és félszeresére növelhetik a tudományos-műszaki tevékenységet. Nagyok az igények és a követelmények az ágazati tudományokkal szemben. Tudományos kutatóintézetek, tervező, technológiai és konstrukciós tevékenységgel foglalkozó szervezetek százait irányítják az ipari minisztériumok. Ezek közül azonban soknak nincs közvetlen kapcsolata a termeléssel és munkáját nem a nagy népgazdasági eredmények elérésére összpontosítja. A Vegyipari Minisztérium például szó szerint szinte körülbástyázta magát a legkülönfélébb tudományos és kutató intézetekkel. Viszont éppen ebben az ágazatban derült fény jelentős hiányosságokra az új anyagok és technológiák kifejlesztése terén. Az erről készült jelentés több kézzelfogható példát hoz fel egyes ágazati intézetek rossz munkájára. Tökéletesíteni kell a tudomány, a technika és a termelés integrációjának szervezési-gazdasági formáit. A J. O. Patonról elnevezett elektromos hegesztési intézet, továbbá más tudományos intézetek .tapasztalatai alapján rendkívül hatékony például a komplex ágazatközi tudományos-műszaki központok létrehozása a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának keretében. Annak érdekében, hogy áthidaljuk a tudományos intézetek, fejlesztéssel foglalkozó szervezetek termeléstől való elszakí- tottságát, már most helyénvaló lenne, ha ezek közül többet az egyesülésekhez és vállalatokhoz telepítenének a vállalati kutatómunka erősítése céljából. Rendkívül fontos, hogy ösztönözzük a nagy kutatási-termelési egyesülések fejlesztéséhez vezető tevékenységet; az utóbbiaknak a tudo- mányos-műszaki haladás tényleges bástyáivá kell válniuk a Krio- genmas, a Szvetlana és további egyesülések példájára. Gondot kell fordítani a nagy tudományos-műszaki szervezetek megszilárdítására, ugyanakkor tevékenyen támogatnunk kell a feltalálók és újítók munkáját, meg kell találni a fontos műszaki javaslatok kiválasztásának megfelelő formáit és garantálni kell azok mielőbbi alkalmazását a termelésben. Sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a kidolgozás alatt álló tudományos-műszaki feladatok a lehető legrövidebb időn belül lényeges népgazdasági eredményt hozzanak. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány azzal számol, hogy tudósaink, a tudományos-műszaki értelmiség a sajátjának tekinti a párt által meghirdetett feladatokat. Maga az élet teszi szükségessé a tervezés és az irányítás, az egész gazdasági mechanizmus elvi átszervezését. A gazdaságirányítás átszervezésének fő iránya lényegében világos, a szocialista gazdaság nyújtotta előnyök teljesebb és sokoldalúbb kihasználásában rejlik. A jövőben is tovább kell szilárdítanunk és bővítenünk a demokratikus centralizmust. Fokozni kell a centralizmus elvének hatékonyságát az irányításban és a tervezésben, bővíteni kell a vállalati önállóságot és felelősséget, aktívabban ki kell aknázni a vezetés, a gazdasági önelszámolás, az áru-pénz viszonyok rugalmasabb formáit és módszereit, továbbá széleskörűen fejleszteni kell a tömegek kezdeményezését - ez a gazdaságirányítás átépítésének lényege. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a gazdasági élet teljes mértékben befogadja a tudományosműszaki haladás eredményeit, hogy ez a népgazdaság minden láncszemének létérdeke legyen. Ezeknek a problémáknak a megoldásával aktívan foglalkoznak a párt- és gazdasági szervezetek. Állandóan új ágazatok kapcsolódnak be a széles körű gazdasági kísérletbe. Ettől azonban át kell térni a gazdálkodás és az irányítás egységes rendszerének a megteremtéséhez. Ezt felülről kell kezdeni. Itt az ideje a gyakorlatban megvalósítani Leninnek azt a gondolatát, hogy a Szovjetunió Állami Tervbizottsága váljon" olyan tudományos-gazdasági szervvé, amely szervezetileg összefogja a legkiemelkedőbb tudósokat és vezető szakembereket. A tervezésben kapjanak vezető helyet a minőségi mutatók, amelyek a tartalékok kiaknázásának hatékonyságát, az újratermelés méreteit, valamint azt tükrözik, hogy a tudományos és műszaki fejlődés alapján hogyan növekszik a munka termelékenysége. Az SZKP Központi Bizottságához számos olyan javaslat érkezik, amelyek a Szovjetunió Állami Tervbizottságának szerepét és helyét abban jelölik meg, hogy elősegítse a tudományos és műszaki előrelépést. Arról van szó, felelős legyen mindon ágazatban a tudományos-műszaki színvonal ellenőrzéséért, azért, hogy a termelés alkalmazza a legújabb ismereteket, továbbá a tudomá- nyos-műszaki intézetek és tervezéssel foglalkozó szervezetek hálózatának a megteremtéséért és a tudományos-műszaki tevékenység koordinálásáért az országban. A nagyobb hatékonyság fő tartalékai az ágazatok érintkezési pontjain találhatók. Illúzió az a remény, hogy az állami tervbizottság képes lenne kidolgozni az ágazatközi kapcsolatok minden láncszemét és kiválasztani az optimális megoldást. Nem képesek erre a minisztériumok sem. Mindennek következtében napirendre kerül a nagy népgazdasági komplexumok irányító szervei megteremtésének a kérdése. Az új feltételek között meg kell változnia a minisztériumok szerepének és funkciójának. Lehetőségük nyílik arra, hogy a távlati tervezésre, az újdonságok kihasználására összpontosítsanak, amelyek elősegítik a termelés műszaki színvonalának az emelését, méghozzá a lehető legnagyobb mértékben. Az egyes ágazatokban nagyon lényegesen csökkenteni kell az irányító apparátust és meg kell szüntetni ennek felesleges elemeit. Sokat kell tenni az egyes köztársaságok irányító szervei felépítésének tökéletesítéséért is. Túl sok itt a minisztérium és a főhatóság, s számuk egye növekszik. A tudományos-műszaki haladás meggyorsítása céljából növelni kell a termelés alapvető egységeinek - az egyesüléseknek és a vállalatoknak - a szerepét. Ezeket közvetlenül a minisztériumok alá kell rendelni, és ide kell áthelyezni az egész operatív gazdasági munka súlypontját. A ránk váró munka semmi esetre sem tekinthető valamiféle „lyukfoltozásnak“, nem a szervezetek egyszerű egyesítéséről vagy szétválasztásáról, a vezetőknek az egyik székből a másikba való áthelyezéséről van szó. Az irányítás szerkezetének a tökéletesítésével összefüggő kérdéseket határozottan, a kellő alapossággal és ami a legfontosabb: átfogó módon és csakis így, a legmagasabbtól egészen a legalacsonyabb összetevőig, vertikálisan és horizontálisan kell megoldani. Az irányítás szerkezetének az átalakítása szervesen egybe kell hogy kapcsolódjon az önelszámolási rendszer, a gazdasági ösztönzők és eszközök szerepének a fokozásával. Olyan mechanizmusra van szükségünk, amely valóban előnyösebb helyzetbe juttatná azokat a dolgozó kollektívákat, amelyek eredményeket érnek el a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában. Olyan mechanizmusra van szükségünk, amely hátrányossá tenné az elavult és gazdaságtalan termelési eljárásokat. Ezért elsősorban olyan intézkedések kellenek, amelyek elősegítenék, hogy a fogyasztó hasson a termékek műszaki színvonalára és minősége. Helyénvaló az árképzés alapvető tökéletesítése, hogy az hozzájáruljon gazdaság- politikánk sikeres végrehajtásához, minden új és haladó dolog lehető leggyorsabb mértékű alkalmazásához. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak a valóságban is át kell állniuk az önálló gazdasági elszámolásra, jelentősen csökkenteni kell a központilag meghatározott tervfeladatokat. Mint tudjuk, gyakran megtörténik, hogy a minisztériumok, sót még az országos ipari egyesülések is önkényesen beépítenek terveikbe teljesen felesleges mutatókat. Itt az ideje, hogy ezt a dolgot törvényes keretek között rendezzük. A vállalatok tevékenységét egyre inkább gazdasági normatívákkal kell szabályozni. Az egyesüléseknek és a vállalatoknak lehetőséget kell adni arra, hogy ők maguk keressék meg és szabadon használhassák fel azt a pénzt, ami feltétlenül szükséges a termelés technikai színvonalának emeléséhez, az áru minőségének javításához, a társadalmi fejlődéshez. Nagyon fontos, hogy a fizetések szorosan függjenek a dolgozó kollektívák eredményeitől. Közvetlen kapcsolatra van szükség a kettő között. Úgyszintén fontos erélyesen érvényre juttatni az egyesülések és vállalatok tevékenységében a kollektív szállítási szerződések elveit, aktívabban kell létrehozni a nagyobb, komplexebb önelszámolásos rendszerrel dolgozó brigádokat. Fel kell számolni mindazt, ami már túlhaladott, hogy teljes mértékben érvényre jusson a „költségellenes gazdasági mechanizmus“, amely szó szerint körmére koppintana a hanyag gazdasági vezetőknek, azoknak, akik a lehető legtöbb eszközt és beruházást akarják kieszközölni, s emellett a lehető legkevesebbet nyújtani a társadalomnak. Egyszóval az irányítás és a gazdálkodás rendszerének tökéletesítése terén még nagyon bonyolult munka vár ránk. E teendők megvalósításának időpontját nem lehet halogatni, mert ha nem teremtjük meg az új gazdasági és szervezési feltételeket, nem leszünk képesek valóban meggyorsítani a tudományos-műszaki előrelépést. Ez a hatalmas feladat mélyreható változásokat tesz szükségessé a pártmunkában is. Ez a munka- szögezte le Mihail Gorbacsov- az emberi tényezővel függ össze, ami minden változás döntő fontosságú tényezője. Ebből ered a jelenlegi legfontosabb irányelv, minden lehetséges módon fordulatot kell elérni a vezető káderek gondolkodásmódjában és hozzáállásában, méghozzá fentről lefelé, s eközben a figyelmet a legfontosabb feladatra, a tudományosműszaki haladásra kell koncentrálni. Igényesség és még egyszer igényesség - ez a legfontosabb, amit tőlünk, kommunistáktól a mostani helyzet megkövetel. Az élet próbája a legkeményebb és a kompromisszumot leginkább nem tűrő próba. És ezt a próbát kiállja a párt és kiállják a káderei is. Hosszútávú politikai irányvonalról van szó és egyetlen problémát sem lehet holnapra halasztani, amelyeket kötelesek vagyunk ma megoldani. Fokozni kell a gazdasági vezetőinkkel szemben támasztott igényeket. Megengedhetetlen a habozás, a kivárás, mert az egy helyben topogásra nincs idő, az időt a múlt már kimerítette. Minél gyorsabban kell előre lépni. A tudományos-műszaki haladás gyorsítása megköveteli, hogy alapvetően megváltoztassuk a műszakiak, a mérnökök és a tudományos dolgozók helyzetét. Olyan intézkedéseket kell kidolgozni, hogy növelhessük a tudományos és a mérnöki munka társadalmi elismerését, fokozzuk az alkotói kezdeményezést, ösztönözzük azt, hogy kisebb létszámmal végezzenek minőségi munkát és ennek alapján emeljük a bérezés szintjét. Növelnünk kell a pártnak a tudományos és műszaki fejlesztés egészére gyakorolt befolyását, meg kell erősítenünk a pártaktívát e terület döntő területein. Különösen időszerű, hogy rendszeres munkát végezzünk a káderek képzésében és átképzésében, mindenekelőtt a műszaki fejlődés során létrejött új ágazatokban. Számos fogyatékosságnak és mulasztásnak az az oka, hogy a minisztériumi pártbizottságok helyenként nem kellő politikai aktivitással vesznek részt a legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdések megoldásában, s eltávolodtak attól az ellenőrzéstől, amelyre az SZKP alapszabályzata feljogosítja őket. Ez a hozzáállás nem felel meg országunk szociális és gazdasági fejlődése jelenlegi követelményeinek. Az ideológiai és propaganda- munkára is széles körű, konkrét és felelősségteljes feladatok várnak. E téren meg kell győzni az embereket arról, hogy a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása életbevágóan fontos, valamennyiünk érdekét szolgálja, s lehetőséget nyújt mindenki számára, hogy széles körben kamatoztathassa képességeit és tehetségét. Bízunk munkásosztályunk, mezőgazdasági dolgozóink, értelmiségünk, technikusaink és tudósaink nagy, alkotó aktivitásában és képességeiben. Sokat várunk elsősorban ifjúságunk energikus- ságától, a minden új és haladó iránti fogékonyságától. Mihail Gorbacsov a továbbiakban időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Leszögezte, hogy a szovjet dolgozók előtt az idei terv és az egész ötéves terv sikeres befejezésének felelősségteljes feladata áll. Fontos, hogy a párt- szervezetek gondot fordítsanak az (Folytatás az 5. oldalon) A rigai központi tervező és konstrukciós intézetben két olyan ipari robotegységet fejlesztettek ki, amely többek között esztergályos és lakatos munkák elvégzésére alkalmas. Ezek a korszerű berendezések képesek például olyan bonyolult műveletek végrehajtására, mint a menetvágás, fúrás stb. Felvételünkön a robotizált esztergakomplexum alkotóelemei láthatók. (Telefoto - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 15.
