Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám, szombat

KIS NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: június 8-tól 14-ig Magyarországon országgyűlési és helyi választá­sokat tartottak • Sikeresen összekapcsolódott a Szojuz-T-13 a Szaljut-7 űrállomással • London­ból Bonnba érkezett a kínai kormányfő Vasárnap: A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkben bírálta a SALT-2-vel kapcsolatos amerikai magatartást • Olaszországban népszavazás kezdődött a moz­góbérskála érvényét felfüggesztett kormányrende­let sorsáról • Az Arab Államok Ligája tuniszi ülésén azonnali tűzszünetet sürgetett Bejrutban Hétfő: Fehérházi bejelentés hangzott el a SALT-2 kap­csán • Kétnapos látogatásra Berlinbe érkezett Laurent Fabius francia miniszterelnök • Varsóban tárgyalt Abe Sintaro japán külügyminiszter Kedd: Moszkvában a tudományos-műszaki haladás kér­déseivel foglalkozó tanácskozáson jelentős beszé­det mondott Mihail Gorbacsov • A szovjet kor­mány tiltakozott indónéziai kommunisták kivégzé­se ellen • Felújította munkáját a genfi leszerelési konferencia Szerda: Genfben ülést tartott a hadászati fegyverekről tár­gyaló szovjet és amerikai munkacsoport • Radzsiv Gandhit fogadta Reagan amerikai elnök • Aláírták a Portugália és Spanyolország közöspiaci csatla­kozásáról szóló okmányt Csütörtök: Budapesten magyar-svéd kormányfői tárgyalá­sokra került sor • A washingtoni képviselőház 27 millió dollárt szavazott meg a nicaraguai kontrák támogatására Péntek: Folytatódtak a diplomáciai erőfeszítések az Izrael- barát miliciák fogságába esett finn ENSZ-katonák kiszabadítására A SALT-2 „amputálása“ washingtoni módra Már a portugáliai Estorilban tar­tott múlt heti NATO-külügyminisz- teri ülés középpontjában is a SALT-2 szerződéssel kapcsola­tos amerikai magatartás kérdése szerepelt. Mint ismeretes, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok között 1979-ben megkötött fegy­verzetkorlátozási szerződés- amelyet az Egyesült Államok sosem ratifikált, de mindkét rész­ről eddig megtartották legfonto­sabb előírásait - érvénye az év végén lejár, s Reagan elnök már június 1-re készült döntést hozni az ügyben. Elhatározásának beje­lentését azonban a NATO-ülés utánra halasztotta azt a látszatot keltve, hogy-kormányzata az ügy­ben kikéri európai szövetségesei­nek véleményét, és majd ennek ismeretében dönt. Valójában azonban nem is a vélemények kiszimatolását kap­ta feladatul Shultz külügyminisz­ter, hanem azt, hogy a szerződés valószínű felmondására próbálja felkészíteni a partnereket. Shultz McFarlane nemzetbiztonsági ta­nácsadóhoz hasonlóan nem volt híve a SALT-szerzödés sutba do­básának, de például Weinberger hadügyminiszter velük ellentétben nyíltan követelte, hogy az Egye­sült Államok hivatalosan jelentse be a szerződés azonnali felmon­dását. A Pentagon vezetőjének szél­sőséges álláspontját a törvényho­zók többsége sem osztotta, s ez kézzelfoghatóan abban a kong­resszusi állásfoglalásban öltött testet, amelyben a SALT-2 meg­tartására szólították fel az elnököt, s végső soron ugyanezt szorgal­mazták az atlanti tömb európai tagállamai a már említett NATO- tanácskozáson. Lapjelentések szerint a múlt héten Thatcher brit miniszterelnök telefonon felhívta az amerikai elnököt, s ajánlotta neki: ne bántsa a szerződést. Az amerikai diplomácia vezetője ha­zatérte után arról számolhatott be az elnöknek, hogy a weinbergeri elképzelésekkel szemben a szö­vetségesek „szilárd falat“ al­kotnak. A Fehér Házban a nemzetbiz­tonsági tanácsadó ezekután is­mertette hétfőn a hivatalos dön­tést: az Egyesült Államok a jövő­ben is tartja magát a SALT-2 egyezményhez. McFarlane közöl­te, hogy az elnök lényegében a sze­nátus ajánlásának megfelelően foglalt állást, fenntartva magá­nak a kiskaput - szovjet „szerző­désszegéseket“ amerikai „vá­laszlépésekkel“ torolna meg - vállalta, hogy tiszteletben tartja az egyezmény előírásait. Szep­temberben azonban vízre bocsát egy új, Trident-rakétákkal felsze­relt tengeralattjárót. Ennek fegy­verzetével az Egyesült Államok 14 rakétával túllépné, a SALT-2-ben meghatározott felső plafont. A ta­nácsadó azt is közölte, hogy ugyanakkor leszerelnek egy el­avult, Poseidon-tipusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárót. Megfigyelők a döntést általában a kormányon belüli „héják“ vere­ségének minősítik, azonban a je­lek szerint ezek a jövőben sem hagynak fel a szerződés megtor­ÚJ SZÚ 5 1985. VI. 15. A hét elején két napon át Berlinben tárgyalt a francia kormányfő. Felvételünkön Erich Honecker legfelsőbb NDK vezető (jobboldalt) társaságában látható. . (Telefoto - ČSTK) pedózásával. Wienberger például Reaganhoz intézett levelében a SALT-2-höz való hűséget, a „Szovjetunió előtt bizonyított gyengeség“ jeleként értékelte. Több olyan vélemény is elhang­zott, hogy az elnök döntése nem tekinthető véglegesnek, és azt az év végéig még megváltoztathatja, elrendelheti a Midgetman-rakéták fejlesztésének a meggyorsítását arra hivatkozva, hogy a leszerelési tárgyalásokon nincs előrehaladás, vagy megvádolva Moszkvát a SALT-elóírások megsértésével. Moszkvában TASZSZ-nyilatko- zat formájában reagáltak az ame­rikai lépésre. A nyilatkozat kifejti, hogy az USA továbbra isa nukleáris fegyverkezési verseny megfékezé­sére hivatott egyezményrendszer aláásására törekszik, a SALT-2 felmondását is beleértve. Wa­shington a hazai és a külföldi köz­vélemény, és a szövetségesek tá­borában tapasztalható hangulat miatt tartózkodik az előírások nyílt és közvetlen elvetésétől, ezért olyan formulákat keres, amelyek ködösítik a Fehér Ház döntésének lényegét. A TASZSZ értékelése szerint a Fehér Ház olyan mérték­ben kívánja ,,amputálni“ a szerző­dést, amilyen mértékig az akadá­lyozza fegyverkezési terveit. Szovjet részről nyomatékosan leszögezték: az Egyesült Államok minden jel szerint a támadófegy­verzetek növelésére törekszik, s meg kell értenie, milyen következ­ményekkel jár a SALT-2-vel kap­csolatos álláspontja. Szovjet rész­ről nem egyezhetnek bele abba, hogy az Egyesült Államok szabja meg: a szerződés milyen előírása­it kívánja betartani, és melyeket nem. A Szovjetunió mindebből sa­ját és szövetségeseinek biztonsá­gi érdekeit szem előtt tartva levon­ja a megfelelő következtetéseket. Tízek helyett tizen ketten Lisszabonban szerdán délben, Madridban pedig a késő este írták alá azt a hivatalos okmányt, amelynek értelmében Portugália és Spanyolország belépésével sor kerül a Közös. Piac bővítésére. A belépés dátuma 1986. januári -e, s addig a tíz tagállam parlamentje­inek ratifikálni kell a csatlakozási megállapodást, ami tulajdonkép­pen már csak formális eljárási kérdés. Mindkét ibériai fővárosban két­ségtelen túlzással történelmi győ­zelemként értékelték a csatlako­zást. A két kormány ugyanis azt reméli a tagságtól, hogy a követ­kező években talpraáll országaik gazdasága. Számos megfigyelő viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy Spanyolország és Portugália előtt olyan időszakban nyílt meg a nyugat-európai közösség kapu­ja, amikor az maga is belső válsá­gokkal és ellentétekkel küzd. Spa­nyolország és Portugália társulása - lévén mindketten túlsúlyban ag­rártermelők - tovább növeli az amúgy is aggasztó mezőgazdasá­gi gondokat. Nem véletlen, hogy a rendkívül elmaradott gazdaság­gal rendelkező két országgal a kö­zösség több mint 8 éven át húzta- halasztotta a belépési tárgyaláso­kat. Végül is a határidőként kitű­zött legvégső időpontban, idén ta­vasszal jött csak létre az egyezség a két ország bebocsátásáról, ami­nek a remélt előnyök mellett két­ségtelen negatív hatásai is lesz­nek. Biztosra vehető, hogy tovább növekszik az amúgy is rendkívül nagy mértékű munkanélküliség, hiszen brüsszeli elvárásoknak megfelelően le kell állítani számos korszerűtlen üzemet. Spanyolország és Portugália csatlakozásával tehát tovább sú­lyosbodnak a Közös Piac gondjai, s ennek már a közösség június végén esedékes csúcsszintű érte­kezletén is tanúi lehetünk. P. VONYIK ERZSÉBET Magyar mondatok, de... Ha már a címben szerepel az ellentétes de kötőszó, hadd mutassunk rá két elhangzott mondat kapcsán a vele rokon azonban kötőszavunk fölösleges használatára: A tudósok már régebben is igyekeztek felfedezni az anyag legkisebb részecs­kéit, de ezek a kísérletek azonban sokáig eredménytelenek maradtak. A másik mondat válasz volt a rádióriporter következő kérdésére: Megfelel az új gyártmány az igényes követelmények­nek? - Igen, de ezt azonban nem sikerült máról holnapra elérni. Kétségkívül előnytelenebb helyzetben vannak azok, akik élő­szóban - de nem papirosról olvasva - fejezik ki mondanivalójukat azokkal szemben, akik papírra vethetik gondolataikat, mert az utóbbiaknak valamivel több idejük van a mondat ellenőrzésére. Ez azonban semmiképpen sem lehet mentség a hiba elköveté­sére. Az ellentétes mondatban, a de és az azonban közül az egyik is meg a másik is előfordulhat, a de a mondat élén, az azonban pedig a mondat belsejében, viszont mindkettőnek a használata ugyanabban a mondatban helytelen. Ha az azonban kötőszó mellett döntünk, vele ritkábban kezdjük az ellentétes mondatot, általában a mondat második szava, vagy esetleg még hátrább van a helye. Ezt a mondatban előforduló szavak által megkövetelt szórend dönti el: A technika az első világháború után is gyors fejlődésnek indult, a második világháborút követő időszakban azonban szinte ugrásszerű a fejlődése. De nem csak az élőbeszédben fordul elő, hogy két azonos szerepű szó közül az egyik fölösleges. Egy szakcikkből jegyeztük ki a következő mondatot: Ugyancsak alkalmas anyag a papír­gyártásra a lenrongy is. Mivel az ugyancsak ugyanazt jelenti, mint az is, a helyesen megfogalmazott mondatban vagy az egyiknek, vagy a másiknak van csak helye. Tehát helyesen: Alkalmas anyag a papírgyártásra a lenrongy is- vagy: Ugyancsak alkalmas anyag a papírgyártásra a lenrongy. Az utóbbi időben egyesek beszédében elég gyakran fordul elő az elkövetkezendő szó. Az illetők nyilván úgy vélik, hogy ennek a szónak a használata választékosabbá teszi beszédüket, akár­csak az ilyen szókapcsolatok: maradandó emlék, múlandó ifjú­ság, forgandó szerencse. Az utóbbiak használata ellen nem lehet kifogás, viszont kerülni kell az efféle használatot: Az elkövetke­zendő tárgyalásra mindkét fél új javaslatot készít elő. - Az elkövetkezendő időszak döntő lesz a terv megvalósítása szem­pontjából. - Az elkövetkezendő napokban minden bizonnyal dűlőre viszik a kérdést. ^ A felsorolt mondatokban az elkövetkezendő helyett a követ­keződ kellett volna használni: a következő tárgyalásra, a követ­kező időszak, vagy ha választékosak akarunk lenni, az elkövet­kező napokról is beszélhetünk az egyszerűbb következő napok helyett. Az igéből -andó, -endő képzővel képzett szó a cselekvés szükségességét fejezi ki, tehát a kitöltendő nyomtatvány olyan nyomtatvány, amelyet ki kell tölteni, a követendő példát mindenki bátran követheti - sőt ez kívánatos is -, aki pedig elmulasztotta teendőit, olyan feladatokat mulasztott el, amelyeket el kellett volna végeznie. Az -andó, -endő képzővel képzett szavaink közül néhányat, amint látjuk, a mai nyelvhasználat is helyesnek tart ugyan, de talán nem lesz fölösleges, ha az elkövetkezendő kapcsán emlé­kezetünkbe idézzük a régiek figyelmeztető megállapítását, mely szerint az ,,-andó, -endő a magyarban kerülendő“. HASÁK VILMOS A párt gazdaságpolitikájának kulcsfontosságú kérdései (Folytatás a 4. oldalról) üzemanyagok és más nyersanya­gok termelésének a növeléséré, a mezőgazdasági munkák magas színvonalú és idejekorán való el­végzésének megszervezésére, az egész termék begyűjtésére és raktározására. Arról van szó, hogy országunk jelentős tartalékokkal és szervezetten lépjen az u| öt­éves terv időszakába. Végezetül Mihail Gorbacsov ki­jelentette: új hozzáállást követelő széles körű és nem könnyű fel­adatok várnak ránk. Vajon eleget tudunk-e tenni ezeknek? A köz­ponti bizottságnak az a meggyő­ződése, hogy igen. A mi köteles­ségünk ezt bebizonyítani. Mind­annyiunktól átgondoltságot, szí­vós munkát, hallatlanul nagy összepontosítást, tudatosságot és szervezettséget követel ez meg. A pártnak nem hagyománya, s a szovjet nép jellemétől is idegen vonás félni a bonyolult kérdések­től, meghátrálni a nehézségek előtt, lazítani a munkában, önelé­gültségbe esni, legfőképpen nem az ország életének sorsdöntő, fe­lelősségteljes pillanataiban. Amikor a szovjetek állama hihe­tetlenül nehéz helyzetben megtet­te a szocializmus felé vezető első lépéseket, Lenin meggyőződéssel írta: Kijutunk ebből, mert nem szé­pítjük a mi helyzetünket. Ismerjük az összes nehézséget. Látjuk a bajokat. Kitartó rendszeresség­gel orvosoljuk ezeket és nem esünk pánikba. Pártunk jelenlegi, derűlátása a munkások, a parasztok és az értelmiségiek alkotó erejébe, nagyfokú erkölcsiségébe és a nép akaratába vetett mély hitből táplál­kozik. Az optimizmus azonban senkit sem mentesít munkakötele­zettségei alól. A mű létrehozásá­hoz olyan mértékben kell hozzá járulnunk, ahogy ez illik. Az SZKP politikáját aktívan támogatja az egész társadalom. A szovjet em­berek nagy reményeket fűznek azokhoz az eszmékhez, kezde­ményezésekhez és tervekhez, amelyekkel a párt készül XXVII. kongresszusára. A kommunisták pártjának köte­lessége beváltani ezeket a remé­nyeket, igazolni, hogy komolyan vesszük azt, amit elhatároztunk. Elegendő erőnk és elszántságunk van ahhoz, hogy a nép élő alkotó erejére támaszkodva a tudomány és a termelés közötti kapcsolat szilárdításával elérjük a szavak és a tettek egységét. Es ez a politiká­ban, valamint az életben is a leg­fontosabb.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents