Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám, péntek
VÁROS A VÁROSBAN A múlt Valaha Ligetfalu (Petržalka) 3100 hektárral az ország legnagyobb községe volt. Lakosainak száma 12-18 ezer között mozgott és területén békésen éltek egymás mellett a szlovák, a magyar, a cseh és a német ajkúak. —A régi Ligetfalunak több mint 150 utcája volt, 3200 házszámmal, - jegyezte meg némi nosztalgiával Jaroslav Gustafík, a helyi nemzeti bizottság osztályvezetője.- Idevalósi vagyok - nem messze innen állt a szülői ház, valamivel odébb a sajátom, - mutatott ki az ablakon, miközben alattunk földgépek egyengették a talajt. Amerre a szem ellát, toronyházak magasodnak. - Milyen volt itt az élet?- tettem fel a kérdést és ő emlékezni kezdett. - Nyugodt, békés, falusi életet éltünk itt valaha. Innen jutott a városba a híres ligetfalusi- Kulturális igényeink mindig túlszárnyalták Ligetfalu lehetőségeit - gondolkodott el kissé informátorunk. - A két mozi és a művelődési ház kevésnek bizonyult. Igaz, többek között ez ma is gondunk. De ne vágjunk a dolgok elébe - mondta mosolyogva. A nagy változások kezdete- Talán így jellemezhetnénk a hetvenes éveket - folytatta visz- szaemlékezését. - Megindult a lakosok házainak, kertjeinek kisajátítása, a költözés a megszokottból az újba. Nem lennék őszinte, ha nem beszélnék arról, hogy ez gyakran nehezen ment. Ám az új, a korszerű kiszorította a régit, még ha az jó is volt... És egyre több embernek lakásra volt, van szüksége... Megtudtuk, hogy az elsőknek ÚJ SZÚ 1985. VI. 14. Petržalka egy részének panorámája (Gyökeres György felvétele) kiflikrumpli, évente 40-50 vagon sárgabarack, de szállítottunk répát és petrezselymet is. A lakosság egy része a Matadorban, a Sfinx- ben és a fafeldolgozó üzemben dolgozott. Megtudtuk, hogy valaha hét nagy játszótér állt a gyerekek rendelkezésére és több sportpálya, a fiatalok a Duna parti Lidó strandon s a két kavicsbánya tiszta vizében fürödhettek, s sétálhattak a ligeti erdő vadregényes ösvényein. A családok vasárnaponként Közép-Európa egyik legrégebben telepített (1776) parkjában sétálhattak, s megcsodálhatták az óriási platánokat, fenyőket. A kiadós séta után a 40 kis borozó, talponálló valamelyikéban csillapíthatták szomjukat. Jaroslav Gustafík a háborúról, annak borzalmairól, az 1944-es júniusi bombázásról beszélt, melynek áldozatául esett Zabos (Ovsište) egy része, a lakosokkal együtt.-A felszabadulást követő napon munkába álltam az akkori nemzeti bizottságon. Tennivalónk volt bőven, hiszen el voltunk vágva a várostól s a két fahíd csupán rövid ideig oldotta meg gondjaink egy részét. A fahidak hagyon gyorsan tönkre mentek, igaz, épült már az új híd, a németek által felrobbantott régi helyén. 1946-ban a városhoz csatolták Ligetfalut s elkezdődött a károk helyrehozatala. A természet azonban közbeszólt, 1947 tél végén nagy árvíz zúdult a falura, s rombolt, tört, zúzott. Az ár a későbbiekben is gondot jelentett, 1954- ben, majd 1965-ben is elárasztotta a Duna túlsó oldalát. Ligetfalun 450 hektárnyi területen megalakult a szövetkezet, az állami gazdaság 630 hektáron termelt. Az ötvenes évek végén már nyolc óvodába és bölcsődébe hordhatták a szülők gyermekeiket, s a négy iskola is elegendőnek bizonyult. Miután megalakult a gimnázium, a diákoknak már nem kellett a városba utazniuk. Az akkori üzlethálózat (40). megfelelt a lakosság követelményeinek, az egészségügyi ellátás úgyszintén. Sőt, az Oroszvári úton ideiglenesen még szülészet is működött. volt a legkedvezőtlenebb a helyzetük, hiszen ők a Duna túlsó oldalán jutottak lakáshoz, találtak új otthonra. A későbbiekben, amikor beindult az építkezés, már Ligetfalun és közvetlen környékén Zabosban, Óligetben (Starý Háj) telepedhettek le. - Felismerhetet- lenségig megváltozott minden - vallotta Jaroslav Gustafík. Mici néni Fehér hajával, egyenes testtartásával magára vonta a ház lakóinak figyelmét. No meg azzal, hogy a bratislavai IV. városkerület dúb- ravkai lakónegyedében levő lakásának ablakain mindig muskátlik virítottak. A ház lakói szinte valamennyien köszöntek neki, érdeklődtek hogyléte felől. így lett Va- nák Mária a ház közkedvelt Mici nénije.-Óligetből kerültem ide, ahol takaros házunk, kertünk volt. Varrodában dolgoztam valaha, a fárasztó nap után mindig a kertben matattam. Később is, amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, a kert jelentette számomra az életet. Nálunk minden tele volt virággal, nemcsak a kertben, hanem a házban is. Édesanyám kedvence ez a muskátli volt - mutat az ablakban álló cserépre. - Eleinte nem hittük el, hogy Óligetet, házunkat lebontják. Gondoltuk, csak találnak más megoldást, s mi a sajátunkban maradhatunk. Akkoriban halt meg édesanyám majd a költözködés következett. Keserves volt... A férjemmel ebbe az új lakásba csak néhány megszokott bútordarabot, kedvenc apróságot hoztunk, de a szívünk legjobban a kert után sajgott. A férjem szívrohamot kapott - azóta egyedül élek. A házban, amelyben Mici néni lakik, azért még sincs egyedül. Gyakorta csenget be hozzá kicsi és felnőtt, tanácsért, jó szóért, kedves mosolyáért. Igaz, néha a csengetésre nem nyílik az ajtó.- Még otthon megszokták a barátnőim, hogy gyakran találkoztunk. Ez a jó szokásunk megmaradt, csak a helyszín változott. Ilyenkor mindig a régi időket emlegetjük, amikor Óliget még a régi volt. Még szerencse, hogy barátnőim révén azért kijut nekem a kerti munkából is. Én vagyok a fókertész, kora reggel kimegyek a kertjükbe és csak este sötétedés után jövök ismét ide. A ház előtti kis térségen is kis virágoskertet létesített Mici néni. A szomszéd házak lakói irigykedve nézik a virító tarka virágokat, persze azt nem igen látják, hogy kora reggel Mici néni már ott áll kiskapával, locsolókannával a kezében és gondozza őket.- Múltkor az egyik ismerősöm elvitt Óligetbe. Még szerencse, hogy autóval voltunk, mert én nem tudtam volna tájékozódni. Ha ő nem vezet el a valamikori házunk helyére, ahol ma 12 emeletes panelház magasodik, nem ismertem volna meg az annyira jól ismert utcát. Hiába szépek, jók a korszerű házak, lakások, nekem a régi mégiscsak jobban tetszett... A jelen Ma már a Duna túlsó partján több mint 100 000 lakos él. Nyugodt, békés életükhöz nem elég a korszerű lakás. Meg kellett szervezni az üzlethálózatot, amely annak ellenére, hogy van még javítani való, ma már jónak mondható. A lakosok rendelkezésére áll 39 élelmiszerüzlet, 12 húsbolt, 10 zöldséges, (néhány kisebb piactér), 17 presszó, étterem, büfé. A ruházati boltoktól kezdve, bútor, vasáru szaküzleteken keresztül, az autóalkatrészt árusító üzletekig minden megtalálható itt. Majdnem ugyanez mondható el a szolgáltató hálózatról, habár ennek kiépítése még folyamatban van. S mert ezt a városrészt is többnyire fiatalok lakják, fontos a bölcsődék, óvodák építése. Több mint 6000 kisgyerek látogatja a 18 bölcsődét és a 41 óvodát és habár lassabb ütemben, mint a lakások, folyamatosan épülnek a továbbiak is. Az új lakónegyedekben több korszerűen felszerelt egészség- ügyi központ és kisebb rendelő áll a lakosok rendelkezésére.-Míg 1970-ig hét nagy, felügyelővel működő játszótér üzemelt, ma nincs egy sem. A néhány kisebb homokozóval, mászókával, paddal ellátott minijátszótér nem elegendő, hiszen figyelembe kell venni a lakosok számát. Igaz, ez minden új lakónegyed ,,gyermek- betegsége“ - közölte beszélgetőtársunk tárgyilagosan. Beszéltünk a lakosok szórakozási lehetőségeiről. Megtudtuk, hogy kedvenc sétálóhely lett a Duna holt ága melletti út, telente sífutók birtokolják, tavaszi estéken pedig a kocogók egyre népesebb tábora. Megtudtuk azt is, hogy a polgári ügyek testületének tisztségviselői hetente kb. 30 új állampolgárnak rendeznek névadó ünnepséget, egyre gyarapszik a házasulandók száma, s míg 1978- ban 180, tavaly már 297 jegyespár mondta ki ebben a városrészben a boldogító igent.- Tizenöt-húsz év elteltével nagyra nőnek majd ezek a számok, hiszen előbb felnőtté kell válniuk az itt született,,őslakosoknak“ - nevette el magát kísérőnk. - De addig is még nagyon sok dolgunk van - mondta és felsorolásba fogott. Megemlítette, hogy sürgősen megoldásra vár a lakosok kulturális igényeinek kielégítése, hiányoznak a mozik, a klubok, a szórakozóhelyek. Megoldani a több mint 100 000 lakosú városrész közlekedését nem tartozik a könnyű feladatok közé. Ennek ellenére elmondható, hogy egyre javulnak az utazás feltételei, hogy egyre több járat köti össze a városrész lakosait az „anyavárossal“. Jelenleg három híd ível át a Dunán, s nemrég tették le egy újabb alapkövét. Nagy érdeklődés kíséri a gyorsvasút építkezését, amely majd jelentősen meggyorsítja a közlekedést. PÉTERFI SZONYA A Vítkovicei Vállalati Egészségügyi Intézet dolgozói nagy gondot fordítanak a kohó- és gépipari kombinát dolgozóinak egészségvédelmére. Az intézet 184 orvosa és 549 további egészségügyi dolgozója csak tavaly majdnem egymillió beteget látott el, és több mint negyvenezer megelőző vizsgálatot végzett. A kórházban 1984-ben több mint 15 ezer személyt kezeltek. A képen: dr. Jindňch Prokop főorvos (jobboldalt), dr. Bedŕich Porzer és Véra Bočková ápolónő vizsgálat közben. (Petr Berger felvétele - CTK) Támogatjuk a nemes ügyet A Poprádi járás kommunistáinak példamutatása sikert hozott az internacionalista versenyben is Az elismerés mindig és mindenkinek jólesik. Arra pedig, ha valaki többet is kap, joggal büszke lehet, mint a Poprádi járás dolgozói és vezetői. Elég ritkán fordul elő - mint az idén a Poprádi járás esetében -, hogy több kitüntetésben is részesül egy járás egyszerre. A munka ünnepének előestéjén a prágai várban a Munka Érdemrendet és az internacionalista munkaverseny 1984. évi győzteseként az Ukrán Kommunista Párt uzsgorodi területi bizottságának vörös zászlaját vehették át a járás képviselői. A baráti Irsavai és Voloveci járások vándorzászlaját a Poprádi Magasépítő Vállalat, illetve a kež- maroki CSSZB Efsz kollektívái nyerték el. Ezenkívül kormány-, illetve ágazati kitüntetésben részesült a Poprádi Vagongyár, a járási lakáskezelő vállalat, az Inštalatér ipari szövetkezet, a magastátrai Műszaki Szolgáltatás és számos példás dolgozó. Az internacionalista munkaverseny idei győztesének járó vörös zászló átvétele után Andrej DŽU- PIN elvtárs, az SZLKP Poprádi Járási Bozottságának vezető titkára válaszolt kérdéseinkre.- Hogyan értékeli az internacionalista munkaverseny fejlődését, illetve hatását a járásban?- Mint ismeretes, a Kelet-szlovákiai kerület és a Szovjetunió Kárpát-ukrajnai területe közti, illetve az Irsavai és Voloveci járásokkal folytatott versenyünknek gazdag hagyományai vannak, évről évre bővülnek, szilárdulnak kapcsolataink. Ez a nemzetközi verseny a Tátra alatt - a járás kommunistái példamutatásának köszönhetően - már tömeges jelleget öltött. Járásunk politikai, állami és társadalmi szervei megkülönböztetett figyelmet fordítanak az internacionalista verseny fejlesztésére, s ma már járásunk 160 vállalata, üzeme és más intézménye vesz részt ebben a versenyben. A 68 vállalati, 25 üzemi és 3619 kollektív felajánlás teljesítése kedvezően befolyásolta a tervezett feladatok túlteljesítését. Járásunk gazdasági fejlesztésében elért eredményeink is ezt igazolják. Tavaly az ipari termelés tervét 102 százalékra, a nyereség tervét 111,2 százalékra teljesítettük. Nagyszerű eredményeket értek el járásunk mezőgazdasági üzemei is, a tervezett feladatokat 11,8 százalékkal túlteljesítették. Hasonló jó eredményeket értek el a járás más ágazataiban is. Újból szeretném hangsúlyozni, hogy az Irsavai és Voloveci járásokkal fenntartott kapcsolatunknak, sokrétű együttműködésünknek igen nagy jelentősége van. Nemcsak a kommunisták, hanem a párton kívüli dolgozók véleménye szerint is. Ezért támogatják ezt a nemes ügyet.- Véleménye szerint főleg miben nyilvánul meg az internacionalista verseny előnye?- Mindenekelőtt az őszinte, baráti kapcsolatokon alapuló tapasztalatcserékben, a jól bevált munkamódszerek kölcsönös alkalmazásában. Hiszen ezek a kapcsolatok egyáltalán nem formálisak, s eljutottak a testvérvállalatoknál dolgozó kollektívák munkahelyeire, ahol az egyes munkacsoportok bizonyos időszakonként kölcsönösen váltják egymást. A versenykollektívákban dolgozó kommunisták helytállásának, példamutatásának köszönhetjük elsősorban, hogy a legjelentősebb eredményeket éppen a legalapvetőbb területen, a munka és a termelés minőségének javításában észlelhetjük. Kétségtelen, hogy a termékminőség javításában jelentős segítséget nyújtott a szovjet partnereknél is jól bevált és példájuk alapján nálunk szintén elterjedt önellenőrzési rendszer, amit járásunkban már több mint 5500 dolgozó gyakorol. A Poprádi Vagongyárban, a Tatrasvitben a dolgozók csaknem 40 százaléka alkalmazza ezt a módszert. Azt is örömmel elmondhatom, hogy vállalataink már túljutottak a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetésének kezdeti nehézségein. Nagyon hasznosak számunkra a tömegpolitikai munka, a szakszervezetek tevékenysége terén szerzett szovjet tapasztalatok is.- Vannak olyan intézmények a járásban, ahol az átlagosnál eredményesebb az internacionalista kapcsolatok fejlesztése?- Általában kedvező a helyzet ezen a téren minden versenyző intézményünkben, de vannak olyanok, ahol az átlagosnál jobb eredményeket érnek el. Ezek közé tartožik a sviti Tatrasvit, a kežma- roki Tatral’an, a Poprádi Vagongyár, a Tatramat, a magasépítő vállalat, a mélyépítő vállalat, a sviti Chemosvit, a húsipari üzem, a mlynincai és kežmaroki CSSZB Efsz és más üzemek, ezeken a munkahelyeken és egyáltalán az internacionalista munkaverseny fejlesztésében - amint erre már utaltam - rendkívül példamutató munkát végeznek a kommunisták. Rajtuk kívül járásunk többi dolgozója is tudatában van, hogy a sikerek, a kitüntetések, az elismerések még jobb eredmények elérésére köteleznek bennünket. És az a jó, hogy dolgozóink ezt velünk együtt így értelmezik. KULIK GELLÉRT
