Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám, péntek

Számítógépet alkalmaznak a jövőben az UNC-200 típusú rakodógép készítéséhez szük­séges 15 és 20 milliméter vas­tagságú vaslemez táblák ki­szabásához a Detvai Nehéz­gépipari Vállalatnál: igy a mini­mumra csökkentik a hulladé­kot, s ezzel egymillió koronát takarítanak meg. Az ésszerű­sítési feladat megoldásán a Štefan Leviský mérnök ve­zette öttagú komplex racionali- zációs brigád dolgozik. Az eljá­rást fokozatosan más terüle­tekre is kiterjesztik. A képen: Ján Rajčo az UNC-200-as ra­kodógép gyártási tervének mó­dosításán dolgozik. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) A békét meg kell és meg is lehet védeni! Az utóbbi időben, de főleg azó­ta, hogy több NATO-ország, köz­tük az NSZK is igent mondott az amerikai rakéták befogadására, megnövekedett az atomháború veszélye. így határaink és ezzel együtt a szocialista közösség ha­tárainak közvetlen közelében amerikai rakétákat telepítenek. Negyven évvel ezelőtt sok elv­társ azt gondolta, hogy a prágai barikádokon, a második világhá­ború legvégén utoljára dördültek el a fegyverek, s mindenkorra vége az emberiség ilyen szenvedései­nek. Remélték, hogy a világnak már sohasem kell újabb háborút megérnie. A koncentrációs tábo­rok felszabadításakor a foglyok- tekintet nélkül nemzetiségre, po­litikai meggyőződésre, vallási ho­vatartozásra - esküvel erősítették meg: soha senkinek nem engedik meg, hogy megismételje a háború borzalmait, s minden háborús kí­sérletet és törekvést csírájában fojtanak el. Pártunk azonban, de a többi kommunista párt is már akkor fi­gyelmeztetett, hogy az imperializ­mus jellege nem változott. Aho­gyan szaporodtak a szocializmus és a haladás erői, úgy csökkent az imperialista körök számára a lehe­tőség, hogy a világon olyan rab­szolgákra találjanak, akik alamizs­náért hajlandók dolgozni csak azért, hogy ők, a nagytőke urai csillagászati összegű nyeresége­ket könyvelhessenek el. A vérszomjas imperializmus- éppúgy, mint a harmincas évek idején - ismét bizonyítja dühödt, rossz szellemét, azt, hogy a tőke, az embertelen kizsákmányolás védelmében kész a világot ismét újabb katasztrófába sodorni. Az imperialista propaganda arról re­gél, hogy harcol a terrorizmus el­len, védi az emberi jogokat. A leg­erősebb, az amerikai imperializ­mus szószólói, még azt is állítják, hogy néhány kis ország veszé­lyezteti az USA biztonságát. Az igazság az, hogy a kapitalis­ta világrendszer haldoklik. A ki­zsákmányoló rendszer, ahogy mondani szokás, az utolsókat rúgja. A terrorizmusról beszélnek? Ki kit terrorizál? Talán valamelyik szocialista ország támogatja a sal­vadori nép mészárlását? Ki támo­gatja a somozistákat nicaraguá- ban? Ki ad az afgán ellenforradal­mi bandáknak korszerű fegyvere­ket? Ki támogatja a véres chilei és a dél-koreai diktatúrát? Ki szavaz az ENSZ-ben a dél-afrikai apart­heid elítélése ellen? Ki támogatja az izraeli cionisták pusztító hábo­rúit az arabok, a palesztinok, a li­banoniak stb. ellen? Talán nem terrorizmus az, hogy ily módon akarják diktátumukat más, kis népekre kényszeríteni? S talán az emberi jogok csak a gazdagokra vonatkoznak? A dolgozó embernek s a fekete, a barna és más bőrű embernek talán nincs joga az élethez? Nem akarják megérteni, hogy a történe- lecn kerekét sem dollárinjekciók­kal, sem terrorral, sem pedig atomfenyegetéssel nem lehet visszaforgatni. Nem akarják tudo­másul venni, hogy a nagy októberi szocialista forradalom győzelmé­vel a történelem új szakasza kez­dődött; hogy már megvan annak a lehetősége, hogy megakadá­lyozzuk a történelem kerekének visszafelé forgatását célzó tervek végrehajtását. Ez a lehetőség a szocialista közösség létéből adódik. Ez nem jelenti azt, hogy a szocialista közösség - bár a bé­ke legnagyobb támasza - puszta léte egymagában meg tudja aka­dályozni a kapitalisták terveinek végrehajtását. Ehhez szükséges a béke és haladás erőinek az áldozatos, közös összefogása is, világszerte. Ám az, hogy a Szov­jetunió körül tömörülő szocialista közösség a haladás és a béke legnagyobb támasza, éppen ez a tény vet fényt a szovjetellenes- ség fő okára, így találjuk meg azoknak a törekvéseknek az okát, amelyek célja a kapitalista világ egyesítése a létező szocializmus ellen. Mindeddig ez a harc főleg ideológiai téren folyik. Ellenfeleink minden erőt mozgósítanak, hogy megnyerjék ezt a harcot. Hogyan ismétlődik a történe­lem! A harmincas évek idején a nagy gazdasági válság után, amikor a tömegek erősen radikali- zálódtak, a dolgozók saját bőrü­kön tapasztalták, hogy amíg ők nem dolgozhatnak és éheznek, addig a gyárosok még jobban és gyorsabban gazdagodnak, hogy a Hitler mintájára végrehajtott mili- tarizáció sem hozza közelebb év­százados vágyuk elérését - a munkanélküliség s főleg a ki­zsákmányolás megszüntetését -, s ami még fontosabb, a félelem- mentes életet, a háborús veszély elhárítását. Ez akkor volt, amikor a második világháború már küszö­bön állt. A dolgozó nép egyes országokban megértette, hogy el­lene csak egységgel, a népfront megteremtésével lehet védekezni: népfro’nttal a háború, az éhség és a nyomor ellen. Az óriási, alulról jövő nyomás arra kényszeritette az úgynevezett munkás- és de­mokrata vezetőket, hogy csatla­kozzanak a népfronthoz. A Spanyolországban és Franciaországban lejátszódó ese­mények nagyon megrémítették a francia és az angol burzsoáziát. S mit tettek? Az első világháború előtt jól bevált módszert alkalmaz­ták: segítségül hívták a jobboldali szociáldemokratákat, és közremű­ködésükkel akarták szétverni a rendszert veszélyeztető nép­frontot. Ki akadályozta meg a spa­nyol népet abban, hogy saját sor­sáról döntsön? Többek között a szociáldemokrata Leon Blum, az, aki épp a népfront győzelmé­nek köszönhetően Franciaország miniszterelnöke lett. Ö volt az, aki javaslatot terjesztett elő arról, hogy Franciaország ,,ne avatkoz­zon be Spanyolország belügyei- be“. Nyugodtan nézte, s ezzel támogatta a fasiszták barbársága­it. S ki adta ki Hitlernek a kis európai országokat, köztük ha­zánkat is? A nyugati nagy „de­mokráciák“, a francia és az angol, akkori „szövetségeseink“. És mit látunk ma? Épp a magu­kat demokratikusnak tartó nyugat­német és brit kormány jött azzal az ötlettel, hogy Nyugat-Európába telepítsenek amerikai rakétákat. S mit tesz a „szocialista“ Mitter­rand „szocialista“ kormánya? Amit nem sikerült megvalósítani a Gaulle-kormánynak és a d’Esta- ing-kormánynak, sikerül a szocia­listáknak. A helyzet komoly, de nem re­ménytelen. A világon ugyanis ma már létezik olyan erő, amely nem­csak meg akarja, hanem meg is tudja fékezni az imperializmus ter­veinek végrehajtását. Elsősorban a Szovjetunióról és a többi szocia­lista országról, védelmi képessé­géről van szó. De nem utolsósor­ban a világszerte egyre erősödő békemozgalmakról. Ezek az erők képesek meghiúsítani a háborús terveket. FÁBRY ISTVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A gombafogyasztás előnyei és veszélyei II. Az elfogyasztott gombás ételek nyomán kétféle egészségkároso­dás keletkezhet: a) Ételmérgezés. Más romlott ételfélékhez (pl. húshoz) hasonló­an hibás nyersanyagból készült vagy helytelen tárolás közben szennyezett, illetve megromlott (állott) gombás étel okozza. Kb. 2-5 órával annak elfogyasztása után jelentkezhetnek gyomor- és béltünetei: gyengeség, émelygés, gyomorgörcs, hányinger, hányás, hascsikarás, hasmenés formájá­ban. A könnyebb lefolyású étel- mérgezés többnyire egy nap alatt elmúlik, az elsősegélyt (a keze­lést) jobb, ha az orvos dönti el. b) Gombamérgezés. Az elfo­gyasztott mérges gombák méreg­anyagai váltják ki. A mérgezés fokát a szervezetbe jutó méreg­anyag mennyisége szabja meg. A mérgezés típusa a méraganyag tulajdonságaitól függ. A gyilkosga- lóca-jellegű mérgezés első tünetei csak később, 6-36 óra után, a leg­több esetben 1'0-12 óra lappangá- si idő múlva jelentkeznek. Ezért súlyos, gyakran halálos kimenete­lű ez a mérgezés. Riasztó tünetei a csillapíthatatlan görcsös, kólikás fájdalom, a magas víz- és sóvesz­teséggel járó híg széklet és az egyre gyengülő szívműködés. Ha a beteg túléli ezt az első mérgezé­si szakaszt, néhány napos átme­neti javulás után jelentkeznek a mérgezés második (életveszé­lyes) fázisának tünetei: a májárta­lom (fájdalmas májtájék, sárga­ság) s a vese- vagy szívszövőd­mények. Ha a beteg túléli a mér­gezést, lábadozása hosszú, mun­kaképességét csak hetek vagy hónapok múlva nyeri vissza. Az elsősegélyt, illetve a hatásos és gyors beavatkozást csak gon­dos kórházi ápolással lehet elérni, a gyógyítás körülményes és hosz- szadalmas. Más mérges gombák is lehet­nek veszélyesek. Ezek esetében azonban a szervezet védekező rendszere következtében (gyor­san jelentkező hányással és has­menéssel) a mérgesgombaétel a tápcsatornából nagyobbrészt ki­ürül, még mielőtt a mérgek telje­sen felszívódnának a szerve­zetbe. A gombamérgezés megelőzé­se. Elsősorban az előírt gomba- szedési szabályokat kell pontosan megtartanunk, valamint a gyűjtés és elkészítés higiéniás szabályait. KOMMENTÁLJUK Idegenforgalom és turisztika kérdőjelekkel Idegenforgalmi és turisztikai központjaink illetékes irá­nyító és igazgató szervei az elmúlt hónapban vonták le a gazdasági és az egyéb következtetéseket az elmúlt téli idény gyakorlati tapasztalataiból. Az egyik legfontosabb megállapítás - ha nem is mindenütt, de néhány jelentős centrumban, egyebek között a Magas-Tátrában is - az volt, hogy az idegenforgalom a fogadott személyek számát ille­tően a mélypontját érte el. Jelentősen csökkent a látogatók száma nemcsak a tőkés, hanem a szocialista országokból is és részben ugyanez vonatkozik a hányadukra is. Ezt a kie­sést többnyire nem pótolta a hazai érdeklődés sem. A jelenség okai sokrétűek. Nyilván szerepe volt ebben a felette zord időjárásnak is, amely nem egy esetben vissza­fogó tényezőként hatott - főleg a hétvégeken. A külföldieket illetően elég érzékenyen éreztette a hatását általában a gaz­dasági helyzet alakulása. Más szóval az a tény, hogy potenci­ális látogatóink ma már jobban megfontolják, hol, mennyiért tölthetik el a szabadságukat. S e tekintetben a tervezettnél kedvezőtlenebbül hatott az a körülmény, hogy jó három éve elég lényegesen emelkedett nálunk a közétkeztetés és a szol­gáltatások ára. Nem is beszélve arról, hogy az elszállásolás költségei is - főleg a külföldiek számára - alaposan apasztják a pénztárcát. így azután nem csoda, hogy egyes üdülőköz­pontjainkban főként a magas besorolású, illetve az osztályon felüli szálláshelyek az idén egy részében szinte tátongtak az ürességtől. Komoly gazdasági veszteséggel jár ez, hiszen az ilyen létesítmények fenntartása és üzemeltetése nem éppen olcsó dolog. Ezen a helyzeten lehet és kell is változtatni. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy a látogatóknak nyújtott szolgáltatá­sok megfeleljenek viszonylag magas áruknak. E tekintetben akad ugyanis a legtöbb panasz s az sem vitás, hogy éppen ezen a ponton nem tudunk eléggé lépést tartani azokkal az országokkal, amelyek az idegenforgalom és a turizmus élvo­nalához tartoznak. Mire gondolunk elsősorban? A teljesség igénye nélkül hadd említsünk meg néhány olyan tényezőt, amelynek elha­nyagolása mindenképpen megbosszulja magát. Ide sorolhat­juk például egyes turisztikai központjaink ki nem elégítő kereskedelmi ellátottságát. Nemcsak az eladási terület hiá­nyát, hanem az áruválaszték igényeknek meg nem felelő struktúráját és minőségét is. Továbbá a különféle kiszolgáló intézményekben a tisztaság és a higiénia alapvető szabályai­nak meg nem tartását. A munka szervezése sem felel meg mindenütt a külföldi és a hazai látogatók igényeinek. S elég gyakran eltanácsoló körülménynek bizonyul a szolgáltatá­sokban dolgozók elhanyagolhatatlan hányadának szakmai felkészületlensége, beleértve az idegen nyelvek ismeretét, nem utolsósorban pedig az udvariasság, a kiszolgálási kul­túra hézagai. Különösképpen visszatetszőleg hat a vendégek elég gyakran előforduló anyagi megrövidítése, a nyerészke­dés szembetűnő és elkendőzött formái. Mindezen nagyobb beruházások nélkül lehetne változtanti és így vonzóbbá tenni az üdülést télen és nemkülönben nyáron is. De ezen túlmenően fontolóra lehetne venni egyéb intézkedéseket is, amelyek hozzájárulhatnának ahhoz, hogy többen éljenek a vendéglátó létesítmények nyújtotta lehető­ségekkel. Egyebek között mi akadálya lehet annak, hogy a nyári idény előtt és után, tehát a fő idényeken kívüli időszakban, amikor a legkisebb a forgalom ezeken az üdülő­helyeken, átmenetileg csökkentsék az elszállásolási, esetleg az étkezési díjakat? S valamit tenni kellene annak érdekében is, hogy a személyzet az eddiginél anyagilag érdekeltebb legyen a vendégek számának növekedésében. Mindent egybevetve, ez jóval olcsóbb megoldás lenne, mint a teljes személyzet foglalkoztatása mellett félig üresen hagyni a szállodákat és az éttermeket s beletörődni a kiske­reskedelmi forgalom jelentős megcsappanásába. GÁLY IVÁN Továbbá ismernünk kell a mérges gombák jellemzőit, főképpen a gyilkos galócáét. Ügyeljünk arra is, hogy ne tévesszük őket össze egyes ehető gombafajtákkal (zöld galambgomba - russula aerugi- nea, sárgászöld pereszke - tricho- loma flavovirens és a sampinyon -agaricus fajtákkal), azaz a gomba ismeretét ne felületes tájékozódás­ra, hanem biztos jelekre alapoz­zuk. Ha lehet, minden gombapél­dányt inkább kétszer vizsgáljunk meg. Gombás ételt csak frissen fogyasszunk. Tudnunk kell, hogy gombákat csak a gombaárusításra kijelölt helyeken (piacokon, vásárcsarno­kokban) szabad forgalomba hozni. Vásárlásnál az eladóktól kérjük el gombaismeretüket bizonyító iga­zolványukat, amelyben - fel van tüntetve, milyen gombafajták áru­sítására van engedélyük. Ne bíz­zunk a házaló árusítók kínálatá­ban, mely főleg akkor veszélyes, ha gombaismeretüket nem tudják hivatalos (és érvényes!) igazol­vánnyal alátámasztani. Elsősegélynyújtás. Ha gombá­ból készült étel elfogyasztása után bármilyen rosszullét jelentkezik, a legsürgősebben és minden esetben hívjunk orvost. A legfon­tosabb eldönteni: ételmérgezésről vagy gombamérgezésről van-e szó. Ha az utóbbira gyanakszunk, igyekezzünk megállapítani, milyen gomba okozta (kérdezés vagy az ételmaradék alapján). Ha a mér­gezés okozója gyilkos galóca (ké­sői tünetek!), akkor a beteget mi­előbb kórházba kell szállítani. A hánytatás ebben az esetben nemcsak felesleges, hanem káros is. Kis kortyokban itassunk a be­teggel jó hideg vizet, semmi esetre sem alkoholfélét. Bizonytalan ere­detű gombamérgezés tüneteinél (pl. kaparó érzés a torokban, émelygés, hányinger, szédülés, gyomorfájdalom) igyekezzünk hánytatással kiüríteni a gyomrot. Az ismételt hánytatás után szedjen a beteg hashajtót, igyék keserűvi­zet. A méreganyagok lekötésére alkalmas az 5-10 tabletta szerves (állati) szén (Carbo animalis, pl. Carbocit, Carbantox stb.). A beteg pihenésre szorul, fektessük le, ta­karjuk be. Gyomorfájdalom vagy bélgörcs esetén tehetünk a hastá­jékra száraz meleget. Ha megtartjuk az általános rendszabályokat, elkerülhetők nemcsak a gombamérgezések, hanem kiküszöbölhető a gomba­fogyasztással összefüggő bármi­lyen egészségrontás veszélye is. Dr. SZŐKE ISTVÁN Megjegyzés: A gombaismeretet bizonyító igazolványt - előzetes tanfolyam és vizsga alapján - a já­rási közegészségügyi állomások adják ki az Egészségügyi Minisz­térium 45/66 sz. törvénycikk 26. §-a 2. bekezdésének alapján. ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents