Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-10 / 134. szám, hétfő
Tudatosítják felelősségüket Félezer bolt ellátói Tehergépkocsik jönnek, mennek. Az üresen érkező pilótája a kapuban udvariasan félrehúzódik, hogy utat adjon a megrakott kocsinak, amelynek fülkéjéből ismerőse, bronzjelvényes társa üdvözli. További negyven kollégájukkal együtt a szállítási részlegen versenyző Fábiánffy ödön brigádjába tartoznak. Munkahelyük a Jednota fogyasztási szövetkezet dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeméhez tartozó ekecsi (Okoč) nagyraktár. Közel félezer bolt ellátásáról gondoskodnak.- Éves átlagban havonta 50 millió korona értékű árut szállítunk a boltokba. A választék nagy, mintegy 1000-1200 féle termékről van szó. Ennek legnagyobb részét az alapélelmiszerek teszik ki, továbbá édességek, konzervek, üdítő- és szeszes italok, valamint a vidéki bevásárlóközpontok árukészletét kiegészítő piperecikkek és tisztító szerek, s néhány ipari termék - tájékoztatott a legilletékesebb, Koczkás György, a könyvelési részleg vezetője. Mindmegannyi olyan áru, amelynek hiányát azonnal megérzi a lakosság. A folyamatos szállítás és a megfelelő ellátás alapkövetelmény. Az igényeket ki kell elégíteni, még akkor is, ha ez bizonyos nehézségekkel jár. A vásárlót nem érdekli, hogy a boltok többségében kicsi a raktárterület és így az optimális 30-36 napos készlet tartása lehetetlen. Az sem, hogy a gépkocsi helyenként csak 30-50 méterre tudja megközelíteni a raktárt, hiába van szállítólapokon az áru, kézben kell hordani. És természetesen az sem a vevő gondja, hogy a nagyraktár kisebb forgalomra méretezett, némely árucsoportnál csak egy kiadó- és fogadóhely van, és az itt dolgozók is emberek, éppúgy megbetegedhetnek, mint a vásárló.- Ezek a dolgok kimutatásainkat nem befolyásolhatják. A mi munkánk egyedüli értékmérője az ezek azonosságának mértéke - mutatott két árjegyzéket a könyvelés mestere. Az egyik a bolt rendelését, a másik a kiküldött árut tartalmazta.- Esetenként van különbség?- Előfordul, de ezt nem mi okozzuk. A teljes termékválasztékunknak mintegy 10-15 százaléka hiánycikk, de alapélelmiszerből és egyéb nélkülözhetetlen termékből nincs hiány. Több fogyna például halmájkonzervból, eper- és ananászkom pótból, s néhány tartós süteményfajtából is. Időközönként és átmenetileg olyan termék is hiánycikké válik, amit felkap a vásárlói divat. Ilyen volt a kakaó, mák és lencse, a Bon-Ami és Bon- Pari cukorkák. Most van bőven belőle, talán még azok sem veszik, akik korábban naponta keresték. És itt említeném meg azt is, hogy az esetleges pánikhullám egyensúlyozására megfelelő készletekkel rendelkezünk. Az eladókkal szoros a kapcsolat, bármelyik kifogyott alapélelmiszeripari termékkel legkésőbb egy órán belül feltöltjük a boltot. Körülnéztünk az egyes részlegeken, hogy közvetlenül is lássuk, tapasztaljuk, a nagyraktár 135 fős kollektívája hogyan teljesíti feladatait.- Ezekben a napokban sokszorosan megfeszített erővel dolgozunk - kezdte Varga László, az italraktár vezetője. Kommunista, a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívát is ő irányítja. - Hét emberből hárman hiányoznak. Őket csak úgy tudjuk helyettesíteni, hogy kiiktattuk a pihenési időt, minimálisra csökkentettük az étkezési szünetet és ráhúzunk a műszakra. Más választás nincs, az árut elő kell készíteni, ha jön a kocsi, rakodni akar. A szomszéd raktárban Vajda János szinte szóról szóra megismételte társa szavait. Tizenhárom munkatársával a liszt, cukor, kon-'1 zerv és fűszer átvételét és kiadását végzik. A naponta helyet cserélő áru értéke 500 ezer korona körül van, de esetenként az egymilliót is megközelíti. Nehezíti munkájukat, hogy a raktárnak csak egy fogadó (és egyben kiadó) helye van. Ezt úgy ellensúlyozzák, hogy az árut boltok szerint rakodólapokra előre elkészítik, így a gépkocsi rövidebb ideig foglalja a helyet. A munkafeladatok teljesítésével kapcsolatosan a raktárvezető az agitációs és propagandamunka fontosságát is kiemelte.- Abban, hogy a nehezebb feltételek közepette is teljesítjük feladatainkat, az agitációs és propagandamunkának is része van. E munkát irányító bizottság tagjaként számtalanszor tapasztaltam, hogy a megfelelő és megérdemelt elismerés nagy ösztönző erő. Nem véletlen, hogy a nagyraktár területén lépten-nyomon látható faliújságokról helytállásunkról, de esetleges hibáinkról is úgyszólván mindent megtudhat. A nagyraktárban 34 kommunista dolgozik. Molnár Béla, a párt- alapszervezet elnöke, beszélgetéseinknél mindvégig jelen volt, így a kérdést nem kellett részletezni.- Mindarra, amit tapasztaltunk és hallottunk, gazdaságpolitikai munkával hogyan ösztönzi a párt- alapszervezet a dolgozókat?- Gazdasági eredményeinket a taggyűlésen részletesen megvitatjuk. Ha rendkívüli feladatok előtt állunk, mint például jelenleg a turistaidény, vagy rövidesen az aratás küszöbén, konkrétan meghatározzuk, hogy a többletmunkából mit kell vállalniuk a kommunistáknak, s mire ösztönözzék munkatársaikat. Nem feledkezünk meg a munkakezdeményezést fokozó dolgokról sem. Az öt szocialista munkabrigádnak, illetve címért versenyző kollektívának dolgozóink 80 százaléka tagja. A kollektívák a raktárak szerint alakultak, így a közösség ösztönző erejét a napi munkafeladatok teljesítésére is tudja összpontosítani. A kezdeményezésben a kommunisták az útmutatók. Minden tagunknak legalább 4-5 személyes pártfeladata van. Ezek egy része a munkahelyi kötelességekkel kapcsolatos, de nem azonos a munkafeladattal. A pártfeladatok teljesítését rendszeresen ellenőrizzük. És természetesen arról sem feledkezünk meg, hogy minden részlegen legyenek kommunisták, akik példát mutathatnak. Ezért folyamatosan bővítjük sorainkat, olyan egyénekkel, akikre támaszkodni lehet. EGRI FERENC A forradalmi platform keresése útján A Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulásának 80. évfordulójára Személyes példamutatással nevel A moszkvai VIT egyik résztvevője ÚJ szú 1985. VI. 10. Kerékpáron érkezik a laktanyába. Azt mondja, hogy ez gyorsabb és egészségesebb közlekedési eszköz, mint az autóbusz. Amíg a főkaputól az irodáig az utat megteszi, gyakran meg kell állnia, többen tanácsot kérnek tőle. Vladimír Vargaš százados az egyik repülős magasabb egység SZISZ-szervezetének az elnöke.- A SZISZ-nek 1972-ben a ko- šicei repülős szakközépiskolában lettem a tagja - kezd bele a beszédbe, miközben végignéz az íróasztalán, ahol az elintézésre váró akták sorakoznak. - Nem volt tisztségem, de századunk a sportolásban élen járt és aktív volt a szervezeti élet is. Azt követően, hogy az érettségi után az egységhez kerültem megválasztottak a SZISZ-alapszervezetének az elnökévé. Mit mondjak, a kezdet nehéz volt. Abban az időben a fegyelemmel volt a legtöbb gond. Három év alatt a fegyelemsértők száma a felére csökkent, s minden alegységnél megjavult a szervezeti munka. Nem rejtettük véka alá a hibákat, nyilvánosan megróttuk azt, aki megérdemelte, de megjutalmaztuk a legjobbakat. Érezte, hogy ha továbbra is politikai munkát akar végezni, tanulnia kell. Beiratkozott a bratislavai Klement Gottwald Katonai Akadémiára, ahol 1981-ben vörös diplomával végzett. Amikor újra visszatért az egységéhez, a propagandista teendőivel bízták meg.- Az ifjúsági szövetség munkájához a továbbiakban sem maradtam hűtlen - folytatta. - Jól emlékszem azokra az időkre, hiszen társadalmi munkában sportpályát építettünk és az egyik raktárhelyiséget tornateremmé alakítottuk át. A SZISZ-tagok a tisztségviselőkkel együtt mindent megtettek azért, hogy szebbé tegyék körletüket. Bármilyen társadalmi munkáról volt szó, mindenki szívesen segített. Emellett jó eredményeket értünk el a harci és a politikai kiképzésben is. Mire huszonkilenc éves lett újra a SZISZ munkájának irányításával bízták meg. Szívesen vállalta, jóllehet tudta, hogy szabadideje jelentős részét a laktanyában kell majd eltöltenie, mert aki irányít, annak ellenőriznie is kell. Személyesen győződik meg arról, hogyan hajtják végre a mindennapi életben az elfogadott határozatokat. Nemcsak a katonák szokták meg, hogy esténként megjelenik a szálláskörletben, hanem a családja is. A rendezvényeken a munkaszüneti napokon is ott van a katonák között.- A politikai munkában fontosnak tartom a személyes példamutatást - vallja. - Nem azt szoktam mondani, hogy ezt vagy azt csináljátok meg, hanem hogy gyerünk, megcsináljuk. Azt hiszem ez meg is látszik az eredményeinken. Ebben a kiképzési évben például a SZISZ-tagok nyolcvanöt százaléka fegyelemsértés nélkül teljesíti a kiképzési feladatokat s ami ugyancsak fontos, baleset nélkül. Különösen figyelemreméltó ez, mivel az egyes alegységek új harci technikát kaptak. Növekedett az aktivitás a társadalmi munka terén is. Az az alegység például, ahol Vladimir Turek alhadnagy, a SZISZ-alapszervezet elnöke a kazánház építését ifjúsági építkezésnek nyilvánította. Hasonlóan elismeréssel szólhatnánk arról az slapszervezetröl is, ahol Pavel Balcar alhadnagy tölti be a SZISZ alapszervezetben az elnöki tisztséget. Magáról nem szeret beszélni. Azt mondja, hogy csak a kötelességét teljesíti és ha nem volnának segítőtársai, az eredmények sem volnának figyelemreméltók. Határozottsága jó szervezőképességgel párosul, s ami a legfontosabb, kiérdemelte a katonái bizalmát. Minden körülmények között megtartja az adott szavát.- Most, hogy már magunk mögött tudjuk a katonai díszszemlét, minden időnket a spartakiád gyakorlatok tökéletesítésére fordítjuk - jelenti ki, majd így folytatja: - Készülünk a moszkvai XII. Világifjúsági Találkozóra is. Társadalmi munkát végzünk, másodlagos nyersanyagot gyűjtünk. Az egység katonái közül sokan megszerezték a fesztivál sportjelvényét is. A moszkvai Világifjúsági Találkozón ott lesz Vladimír Vargaš százados is, Csehszlovákia illetve a néphadsereg fiataljainak képviseletében.- Jobban izgulok, mint amikor az államvizsgára készültem. Azt hiszem sok élményben lesz majd részem, lesz majd miről a SZISZ- tagoknak beszámolnom, ha visz- szajövök - mondja búcsúzóul. Gyorsan átnézi a napi postát, siet, mert egy fél óra múlva az egyik alegységnél várják. Ö pedig szavát tartó és pontos ember, olyan aki ha kell, a nappalt az éjszakával toldja meg, hogy a feladatot mindig becsülettel, kommunistához méltóan teljesítse. Ezért is lesz hazánk VIT-küldöttei között. N. J. Az Oroszországban nyolcvan esztendővel ezelőtt lejátszódott történelmi események az Osztrák -Magyar Monarchiában is nagy visszhangra találtak. Országrészeinkben az első oroszországi forradalom visszhangja hatással volt a munkásmozgalom aktivitásának növekedésére. Ez a mozgalom mind forradalmibb szellemben lépett fel az uralkodó burszoá rétegek által gyakorolt nemzeti és szociális elnyomással szemben. A századfordulón az imperializmus térhódítása a szlovákiai munkásságot is fokozott kizsákmányolásnak tette ki, és korlátozta a nemzeti kulturális életet. Az oroszországi forradalmi fejlemények hatására, amelyekről 1905. március 1-i számában tájékoztatott a Slovenské robotnícke noviny című lap is, a munkásosztály egyértelműbben fogalmazta meg követeléseit, amelyeket egyebek között „orosz módon“ kívánt megvalósítani. Látnunk kell azonban, hogy a szlovákiai munkásmozgalom annak idején Ausztria-Magyaror- szág más nemzetiségű munkás- mozgalmaihoz képest szervezetileg és eszmeileg is gyöngébb volt. Az osztrák, a cseh és a magyar munkásmozgalomnál később szervezkedett. Ausztria-Magyar- országban a kapitalizmus egyenetlen fejlődése következtében Szlovákiának agrár jellege volt. Ennek következtében lassabban fejlődött ipara, és így a szlovákiai proletariátus fejlődése is lassúbb és decentralizáltabb volt. A munkásmozgalom több központja működött, pl. Budapesten, Bécsben és más városokban. A szlovákiai munkásmozgalomnak meg kellett továbbá birkóznia az uralkodó körök által gyakorolt nemzeti elnyomással is, amelynek hátterében a soknemzetiségű monarchia politikai, osztály- és hatalmi érdekei húzódtak meg. Tekintettel arra, hogy a magyar szociáldemokrácia a revizionizmus és az opportunizmus befolyása alatt állt, a nemzetiségi kérdésben sem tisztázta marxista megoldásának alapvető módját. Ennek az opportunista politikának konkrét következményét képezték azok a törekvések, hogy a nem magyar nemzetiségek létrehozzák saját, különálló szociáldemokrata pártjaikat. A nemzetiségi kérdésben az opportunizmus tehát törvényszerűen a magyar szociáldemokrácia nemzetiségi megosztásához vezetett, ami végső soron gyöngítette a magyarországi munkásság egységét és apasztotta azt a forradalmi hullámot, amellyel 1905-ben az első oroszországi polgári demokratikus forradalomra reagált. Ez betetőzte a fokozatos mea- osztásnak ellentmondásos folyamatát, amely már a magyarországi Szociáldemokrata Párt 1904- ben megtartott XI. kongresszusán kezdődött a szlovák, majd utána a szerb és a román munkásság „központi bizottságának“ megalakításával. Az egyik oldalon helyes volt az a követelmény, hogy a magyarországi Szociáldemokrata Párt nemzetiségi alapon szervezkedjék, Ausztria Szociáldemokrata Pártjához hasonlóan. Ez objektíve tükrözte a szlovák szociáldemokratáknak azt a törekvését, hogy szlovák nyelvű agitációjukkal és eszmei befolyásukkal felkarolják, szervezetileg egybekovácsolják és a szocialista mozgalomba bevonják a szlovák munkásság és a többi szlovák dolgozó legszélesebb tömegeit. A másik oldalon azonban kedvezőtlenül hatottak az elkülönülési tendenciák, amelyek gyöngítették, felaprózták és megbontották az egységes magyarországi proletariátus erejét és a növekvő forradalmi hullám idején fékezték a társadalmi haladást. Tekintettel arra, hogy a magyar- országi szociáldemokrácia nemzetiségi politikában gyakorolt opportunizmusa a munkásosztály fokozódó harca idején sem csökkent, hanem - ellenkezőleg - növekedett; 1905 elején a szlovák munkásmozgalom képviselői elhatározták a szlovák szociáldemokraták kongresszusának egy- behívását. A kongresszusi tanácskozás célját ismertette a Slovenské robotnícke noviny, amelyet 1904 október elsejétől a szlovák munkásság szervezetének központi bizottsága jelentetett meg, a Csehszláv Szociáldemokrata Párt anyagi támogatásával. Az 1905. június elsején megjelent számában, amelyben első ízben jelent meg szlovák nyelven a magyarországi Szociáldemokrata Párt programja, javasolta, a kongresszus határozza el, hogy a szlovák szociáldemokrácia „a magáénak vallja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt programját, s 4. pontja értelmében (az országban élő valamennyi nemzet teljes egyenjogúságáról van benne szó - a szerző megj.) a szlovákok önálló szervezetet hoznak létre Magyarországon. ‘ ‘ így nyolcvan évvel ezelőtt megkezdődött a szlovák szociáldemokraták első kongresszusa, amely Bratislavában, a Duna utca 48. számú épületében, a Petófi- teremben tanácskozott 1905. június 11 -1 2-én. A kongresszus jóváhagyta a párttól való különválást és az önálló Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulását. Fő feladata volt agitációs és politikai szervező munkát kifejteni a szlovák lakosság körében. A kongresszusi küldöttek attól a törekvéstől vezérelve, hogy még jobban ne bontsák meg a magyarországi munkásmozgalom egységét, nem dolgozták ki saját programjukat, hanem elfogadták a magyarországi Szociáldemokrata Párt 1903. évi programját, amelyre rányomta bélyegét az opportunista jelleg. Ez egyben bizonyította azt, hogy ilyen tendenciák nyilvánultak meg a születőiéiben levő szlovák szociáldemokrácia vezetőségében is. A kongresszusi tanácskozás azonban rámutatott arra, hogy az 1905. évi első oroszországi forradalom hatása és visszhangja következtében növekszik a szlovák munkásság aktivitása, s a küldöttek támogatásukról, ,,ro- konszenvükröl és tiszteletükről“ biztosították „a szabadságért harcoló oroszokat...“ A kongresszuson 14 városból 44 küldött vett részt. A budapesti, bratislavai, bécsi, sereďi, malackai, senicai, žilinai, myjavai, hloho- veci, chtelnicei, hodoníni, trnavai, osuskéi és sučanyi küldöttek a szociáldemokrácia 24 szervezetét képviselték. Megválasztották a végrehajtó bizottságot, amelynek élére Emanuel Lehotský került. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselője mellett a kongresszusi vendégek között ott volt a Csehszláv Szociáldemokrata Párt három képviselője is, ami a munkásmozgalomban is jele volt a cseh-szlovák barátság elmélyülésének. A magyarországi szociáldemokrácia vezetősége elutasította a Szlovák Szociáldemokrata Párt megalakulásának elismerését. Tanácskozott vezetőségével annak érdekében, hogy ne alakítson önálló szlovák szervezeteket, a pártvezetés csak a magyarországi Szociáldemokrata Párt Szlovák Végrehajtó Bizottságaként működjön, amelynek lehetővé teszik, hogy anyagi támogatással szlovák nyelvű agitációt fejtsen ki. Erre az álláspontra jutottak 1906 júniusában a szociáldemokrácia II. kongresszusának küldöttjei is. Annak ellenére, hogy 1905 júniusában a Szlovák Szociáldemokrata Párt létrejötte nem hozott fordulatot vezéreinek opportunista politikájában, ki kell emelni azt a tényt, hogy ez a párt kongresszusával tartósan belépett a szlovák politikai életbe, és első ízben foglalta szervezett keretek közé az osztályszempontból öntudatosodó szlovák munkásságot. Sok olyan ember fejlődött e párt soraiban, akik később a nagy októberi szocialista forradalom hatására keresték a munkásosztály valóban forradalmi pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításának útját-módját. Dr. FERDINAND NOGA
