Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban i Június 1-töl 7-ig Szombat: Jacques Chirac pártja, az RPR kongresszusa hiva­talosan is megnyitotta az 1986-os parlamenti vá­lasztási kampányt Vasárnap: Andreasz Papandreu pártja, a PASOK nyerte a gö­rög parlamenti választásokat - Alan Gardát, az APRA párt vezetőjét hirdették ki Peru új elnökévé Hétfő: A lengyel fővárosban bejelentették, a ratifikációs okmányok letétbe helyezésével érvénybe lépett a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbítása Kedd: Szerda: Kormányválság robbant ki Portugáliában - Kohl nyugatnémet kancellár Belgrádban kezdett tárgya­lásokat A mexikói államfő nyugat-európai kőrútjának elsó állomására, Madridba érkezett - Koivisto finn ál­lamfő Bukarestben tárgyalt Ceausescu elnökkel Csütörtök: A NATO külügyminiszteri tanácsa megkezdte ta­nácskozását a portugáliai Estorilában Péntek: Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök Kairóból Pá­rizsba érkezett Görög folyamatosság ,,A haladás, a demokrácia és a változás erői mérkőztek meg a reakció, a függés és a tekintély­uralom erőivel“ - így értékelte röviden a vasárnapi görög parla­menti választásokat Andreasz Pa­pandreu, a győztes Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) vezetője. Az „allaghi“, vagyis a változás jelszava már három és fél évvel ezelőtt elsöprő győze­lemre vitte Papandreuékat, s most a PASOK erra kapott megbízást, ill. lehetőséget, hogy folytassa a megkezdett program megvalósí­tását. Ami az új parlamentet illeti, eh­hez akadályok nélkül láthat hozzá, mivel (bár 12 mandátumot veszí­tett) a 160 képviselő kényelmes többséget jelent továbbra is (az ellenzéki konzervatív Új Demokrá­cia Pártja 127, a Görög KP 12 és az ún. „Belső Iroda“ 1 mandátum­hoz jutott). A szavazatveszteség azonban egyben figyelmeztetés­ként is felfogható Papandreunak, hogy viszonylag haladó politikáját következetesebben, hatékonyab­ban váltsa valóra. Nem kis gondokkal áll szemben Papandreu. Egyebek között itt van a 15 milliárd dollár körüli külföldi adósságtömeg, amelynek lefara­gása elsősorban az ipar gyorsabb fejlesztésével, exportképességé­nek növelésével képzelhető el, s persze a munkanélküliség és a jelenleg 18 százalékosra tehető infláció csökkentése is jórészt en­nek függvénye. Papandreu jelez­te. határozott lépéseket kíván ten­ni ez irányban, s ennek egyik módját a kormány munkájának hatékonyabbá tételében látja. Azt tervezi, egy hónapon belül jelentő­sen csökkenti az eddig elaprózott feladatokkal megbízott miniszte­rek számát, s tíz fős ütőképes csapatot hoz létre, amelyen belül az egyes témavezetőkre háruló felelősség is nagyobb lesz. (At­hénban egyelőre átmeneti kor­mány alakult.) A szavazók magatartásában nyilván fontos szerepet játszott At­hén külpolitikája, amely Görögor­szág függetlenségének, szuvere­nitásának, nemzeti jogainak vé­delmét tartja fő feladatának. Ezek után nem csodálkozhatunk a CBS amerikai tévétársaság tudósítójá­nak megjegyzésén, miszerint ,,Papandreu győzelme esetleg négy újabb fejfájós évet jelent az Egyesült Államoknak“. A szocialista párti kormányzat már korábban kilátásba helyezte az amerikai támaszpontok felszá­molását, bár egyes vélemények szerint Papandreu egyelőre nem fogja felmondani az 1988-ban le­járó támaszpontszerzódést. Gaz­dasági megfontolásokból aligha mondhat le a félmilliárd dolláros bérleti díjról. A kormányfő a görög nemzeti érdekek elismerésétől tet­te függővé az USA-val való kap­csolatok javulását. Szerdai sajtó- értekezletén egyébként ismételten síkraszállt az atommentes Balkán létrehozása mellett, ami azt jelenti, Athén el akarja távolítani az or­szág területén levő amerikai nuk­leáris fegyvereket. Ciprus kérdé­sében is változatlan az athéni álláspont: amíg ott idegen katonák vannak, addig a probléma nem oldható meg. Ettől függ a két szomszédos NATO-tagállam, Tö­rökország és Görögország viszo­nyának alakulása is. Ankara véle­ményét ismerve azonban ez a konfliktus továbbra is fájó pontja lesz a NATO-nak. Szélesebb nemzetközi vonat­kozásokban az sem elhanyagol­ható körülmény, hogy Athén foly­tatni kívánja eddigi aktív szerep- vállalását a béke és biztonság ér­dekében, mégpedig elsősorban a hatoknak nevezett országok kezdeményezései (delhi nyilatko­zat) keretében. Fokozódó feszültség Közép-Amerikában Közép-Amerikában tovább nőtt a feszültség a héten, mégpedig alapvetően két okból: 1. közvetlen amerikai támadás előkészületeiről tudódtak ki részletek, 2. Nicaragua déli határánál nagyobb konfliktus­sal fenyegető incidens zajlott le. Ami a Nicaragua lerohanásá- nak katonai terveiről szóló, a New York Timesban megjelent leleple­zést illeti, kétségtelenül aggasztó fejleményről van szó, bár a térség­ben régóta nem lehet kizárni a közvetlen amerikai beavatko­zást. Csakhogy míg eddig az USA katonai vezetése „készen állt a rendkívüli eseményekre", a poli­tikusok igyekeztek eloszlatni egy vietnami típusú háború gondola­tát. Most viszont már a politikusok sem tartózkodnak a harcias meg­nyilatkozásoktól, amelyek alap­hangját George Shultz május 23-i beszéde adta meg. Emlékezetes, a külügyminiszter a törvényhozás címére kijelentette: ha nem hagyja jóvá az ellenforradalmárok segé­lyezését, akkor ,,nóni fog a ve­szély, és szembekerülünk az amerikai harci alakulatok beveté­sének keserves választásával“. Washingtonban tehát „sorskér­dést“ csinálnak az ellenforradal­márok támogatásából, s a hon­atyákra gyakorolt nyomás már ho­zott is látható eredményeket. A szenátus ugyanis épp tegnap szavazta meg a kérdéses össze­Csütörtöktől új lakói vannak a világ­űrnek: Vlagyimir Dzsani'bekov (bal­ról) és Viktor Szavinih, a Szojuz T-13 űrhajó legénysége. get, illetve rá is tett egy „lapáttal“: az idén folyósítandó 14 millió dollár mellett a következő évre jóváha­gyott további 24 milliót. Ronald Reagan számára így lehetővé vá­lik, hogy a kérdést ismét felvesse a képviselóházban is, amely pedig néhány hete - az elnök egyik legnagyobb kudarcaként - eluta­sította az ellenforradalmároknak szánt összeg megszavazását. Könnyen megeshet, hogy az újabb szavazáson már a képvise­lőházi tagok is igent mondanak, úgy gondolván, hogy inkább az ellenforradalmárok kapják meg a segítséget a sandinista kormány megdöntéséhez, semmint hogy amerikai katonák rohanják le Ni­caraguát. A kérdés ilyen felvetése a Fe­hér Ház taktikájának fő eleme, ám a felelősség így sem hárulhat el Washingtonról. Minthogy egyértel­műen az USA áll a Nicaragua és szomszédai közötti konfliktusok hátterében is. Washington arra tö­rekszik, hogy fegyveres viszály robbanjon ki a térségben, s ebben szövetségesei az amerikai hadse­reg támogatását kérjék. Ebbe a tervbe illik bele a Nica­ragua és Costa Rica határán má­jus 31-én történt incidens is. San Jósé a sandinista hadsereget tette felelőssé a Costa Rica-i járőröket ért támadásért (egy ember meg­halt, kilencen megsebesültek), s átmenetileg visszavonta nagy­követét Managuából. Humberto Ortega nemzetvédelmi miniszter viszont a Costa Ricában tevé­kenykedő ellenforradalmárokra hárította a felelősséget, cáfolva, hogy a sandinistáknak bármi köze is lenne az ügyhöz. A fő cél tehát továbbra is fe­szültségben, netalán félelemben tartani Nicaraguát, hogy esetleg egy kiélezett helyzetben meggon­dolatlan lépésre szánja el magát. Managua azonban a fejlemények, az ellene irányuló sorozatos pro­vokációk és fegyveres támadások ellenére türelmes, s a héten Dani­el Ortega elnök kétoldalú tárgyalá­sokat javasolt Hondurasnak a Costa Ricának, mégpedig a leg­magasabb szinten, hogy elejét ve­hessék a „közép-amerikai véron­tásnak“. PAPUCSEK GERGELY Madridban és Spanyolország más városaiban több mint 500 ezren tiltakoztak a kormány tervezett szociális intézkedései ellen. A kép a fővárosban lezajlott tüntetésen készült. (Telefoto - ČSTK) KIS _______ NYELVŐR Ár talmas szóhalmozás „aki valamit tiz szóval is el tud mondani, de hússzal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes.“ Ezt a Carducci olasz költő nevéhez fűződő szellemes mondást ezúttal egy kissé leszűkítve értelmezem. Azokra vonatkoztatom, akik nem elégszenek meg egy fogalomnak az azt legjobban kifejező egyetlen szó által való felidézésével, hanem még valamit hozzátesznek: valami olyan szót, szóalakot, amely a másik mellett teljesen fölösleges. Mondhatnánk, hogy ezzel tulajdon­képpen nem ártanak, legföljebb az olvasók idejét rabolják, s türelmét teszik próbára, de bár az imént idézett mondás meglehetősen éles kifejezése szerint éppen ez az „aljasság“, nem is egészen ez a helyzet. Az azonos jelentéselemeket hordozó szavak ugyanis sók esetben zavarják egymást, képtelen következtetéseket sugallnak az olvasónak. Ha például azt olva­som valahol, hogy „Persze, ezt nem ésszerűtlen, gyors kapko­dással kell elérni“, bármilyen irreális is a következtetés, egy pillanatra mégis fölmerül bennem, hogy úgy látszik, lassú kapko- dásis van. Hiszen ha nem volna, nyilván semmi értelme se lett volna annak, hogy a szerző gyors kapkodásból írjon. Elég lett volna a puszta kapkodás szó. Az efféle képtelen következtetések előidézésétől akarok tehát óvni mindenkit, midőn azt tanácsolom, hogy kerüljék ezt a fajta szóhalmozást, a stilisztikában használa­tos görög nevén: pleonazmust. Sajnos, eddig az a tapasztalatom, hogy nem kerüljük eléggé. Nem szoktam ilyenfélékre vadászni, csőre töltött puskával bolyongva a hallott vagy olvasott mondatok rengetegében, mégis számtalanszor rábukkantam már egy-egy ilyen, nemesnek egyál­talán nem,nevezhető vadra. Vadászzsákmányomból, amelynek túlnyomó része nyomtatott forrásból, újságokból, folyóiratokból származik, egy kis kollekciót ezennel közszemlére bocsátok. „Mint mindennek, a szakszervezeti életnek is egyik legfonto­sabb alapvető eleme a munka.“ Ha alapvető elem-röl beszélünk, általában arra gondolunk, ami a szóban forgó dolog létrehozásá­nak legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme, alapja. Egy kissé furcsa it\ most legfontosabb, sőt egyik legfontosabb alapvető elem-rőI olvasni, mert ebből az következik, hogy több is van belőlük, sőt még kevésbé fontosak is vannak az alapvető elem­ek közt! Alig hiszem, hogy a mondat szövegezője ezt akarta volna közölni! „...egyben megtaláltam annak is a nyitját, hogy kislánya miért süllyedt erre a hangtónus-ra, amit ön panaszol.“ A szöveg egyébként sem valami szép, ezúttal csak a hangtónus kifejezés érdekel bennünket. Igaz, a tónus színárnyalatot is kifejezhet, elsősorban azonban mégis a hangra utal, s azt jelenti: hangszín, hanghordozás. Ebben a szerepében viszont fölösleges a hang szót is hozzátenni, mivel a tónus-ban már ez is benne foglaltatik., Hangtónus-ról beszélni ugyanúgy stílustalan, mintha rúgás helyett lábrúgás-ról, vagy - hogy a hang-nál maradjunk- a beszédhang jelentésű orgánum helyett hangorgánum-ró\ szólnánk. „A tudományos munka kezdeti csírái mutatkoznak a tudomá­nyos egyesületeinkben is.“ Bárki utánanézhet az értelmező szótárban; a csíra szó átvitt értelemben azt jelenti: valaminek kezdete, kezdeti állapota. Ha azonban így van, akkor mit keres ebben az általam már másutt (Szaknyelvi kalauz) is idézett, régebbi példában a csírái alak előtt még a kezdeti jelző is? „.. .ankétjainkat ott szervezzük, ahol a tárgyalt problémák helyileg, termelésileg (ez is cifra szó) a legfontosabbak, ahol a legnagyobb közérdeklődésre tarthatnak számot.“ Csalóka fogalmazás ez is. Az értelmező szótárunkban nem szereplő, de különben élő közérdeklődés szó általános érdeklődést jelent. Az idézett mondatban - egy kissé felbontva - az az értelme, hogy az ankétokon mindenki ott lesz, akit „a tárgyalt problémák“ érinte­nek. Éppen ezért meghökkentő előtte a legnagyobb jelző. Hiszen tudomásunk szerint csak egyféle közérdeklődés van, s az már eleve a legnagyobb. Kevésbé nagy vagy éppenséggel csekély érdeklódés-rő\ természetesen beszélhetek, de az már nem köz- érdeklődés. Végezetül még egy példát! A „Golden Gate“ amerikai vokál- együttes műsora egyik részének televízióbeli közvetítésekor milliók hallhatták a számaikat bevezető és összekötő szövegben ezt a részt: „Az együttes repertoárja rendkívül gazdag. Elsősor­ban a spirituálék alkotják a fő gerincét.“ A gerinc sok félét jelent. Az emberen és a gerinces állatokon kívül van - igaz, másféle- gerince a hegynek, a hajónak, a könyvnek, a hídnak és sok egyébnek, ezenkívül átvitt értelemben is többféleképpen használ­juk, de arról, hogy van fő gerinc és esetleg al- vagy mellékgerinc, azt hiszem, még egyikünk se hallott (hacsak nem tréfából, a konkrét és átvitt „gerincesség“ közti különbség érzékelteté­sére.) Nyilvánvaló, hogy az idézett szövegben is fölösleges és zavaró a fő szócska. Talán csak azért került bele, hogy e cikk írójának legyen olyan közismert (sőt: a „legnagyobb közismert­ségnek örvendő“) példája, amelyet nyomatékül, figyelmeztetőül odatehet kis írása végére? GRÉTSY LÁSZLÓ Lehet-e átjárni a betegséget? Azt hiszem, mindenki tudja, hogy az átjár ige lehet tárgyas, s ez esetben a következő jelentései vannak: bejár valamit - például: keresztül-kasul átjárta az udvart; nedvesség, góz stb. valahova behatol - például: ruháját átjárta az eső; átvitt értelemben: eltölt valami valakit vagy valamit - például: szívét melegség járta át, és végül: valami áthatol valamin - például: a golyó átjárta a szívét. Nos, ha mindezt tudjuk, mit szólhatunk ehhez a kifejezéshez: átjarta a betegséget? Akik mondják, úgy értik: az illető beteg létére járt-kelt. Ez az átjárta a betegséget nyilván a szlovákban és csehben használatos prechodil chorobu szókapcsolat teljesen rossz fordítása. Hogyan kell helyesen mondanunk, ha valaki nem ágyban fekve kúrálja a betegségét, hanem akár lázasan is jár- kel? [gy: lábon hordja a betegséget, például az influenzát vagy akár a tüdőgyulladást. MAYER JUDIT ÚJ SZÓ 4 1985. VI. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents