Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-07 / 132. szám, péntek
Az ember érdekében vagy a saját zsebe javára? Két megvesztegetési ügy kapcsán ÚJ szú 1985. VI. 7. Egészség. Az életben hányszor kimondjuk ezt a szót. Ki felejti el azt a szorongást, amit addig érzünk, amig az orvos meg nem érkezik a súlyos beteghez... Azokban a pillanatokban a mindennapi gondok, kérdések a háttérbe szorulnak. Minden reményünket azokba az emberekbe vetjük, akik foglalkozásuknál fogva hivatottak egészségünk védelmére. Társadalmunkban az orvos szerepe minőségileg teljesen új jelleget kapott. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Nálunk az orvost általános tisztelet és megbecsülés övezi. Gondoskodásukkal, áldozatkészségükkel az orvosok túlnyomó többsége ezt a bizalmat és megbecsülést naponta erősíti. Sajnos, előfordulnak a szocialista orvosi etikával homlokegyenest ellenkező esetek is. Megkívánt „figyelmesség“ A Sokolovi járás kraslicei kórházában sok éven keresztül dolgozott mint nőgyógyász főorvos dr. Ivó Gutvirth. Ezerkilencszáz- nyolcvankettőben hasonló beosztásban a Lounyi járás podboranyi kórházába ment át. A páciensek körében jó hírnévnek örvendett. Ennek megfelelt betegeinek széles köre, amely messze meghaladta orvosi gyakorlata körzetének határait. Dr. Gutvirth ellen 1984 elején vádat emeltek azért, hogy 1980- tól 1984 januárjáig Kraslicében és Podboranyban orvosi kezelésért pénz és egyéb ajándék formájában megvesztegették, sőt ezt egyes esetekben tulajdonképpen kérte. Egy nő operációját például csak akkor végezte el, amikor az megígérte, hogy „nem marad adós“. A nő egyébként nyolcszáznyolcvan korona öregségi járadékból él. Két orvosi vizsgálatért száz-száz koronát fogadott el a betegtől, a műtétért pedig ötszáz koronát. (Az orvos rendes évi fizetése meghaladta a százezer koronát.) Egy másik beteg - aki nem tartozott körletébe - operációjának elvégzését attól tette függővé, hogy csempét szerez neki. A páciens kórházba való felvételét addig elhalasztotta, amíg - természetesen ingyen - meg nam kapta tőle a csempét. Gutvirth „megrendelése“ a betegnek ezerkétszáz koronájába került. Egy másik, szintén a körletén kívüli betegtől a kivizsgálásért mindig száz tuzexkoronát fogadott el, a műtétért pedig hatszáz tuzexkoronát, ezenkívül ötszáz korona értékű órát. A Sokolovi Járásbíróság Gut- virthot egyévi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását kétévi próbaidőre felfüggesztette. Ezenkívül ötezer korona pénzbüntetéssel és a jogtalanul szerzett tárgyak elkobzásával sújtották. Az ítélet megvizsgálása után a CSSZK igazságügyi minisztere panaszt nyújtott be a törvény megsértése címen. A CSSZK Legfelsőbb Bírósága az ítéletet megsemmisítette, kimondta, hogy a törvényt a vádlott javára megsértették, s az ügyet visszaküldte a járásbíróságnak. A március elején kihirdetett új ítéletében a vádlottat hathónapi feltétel nélküli szabadságvesztésre, nyolcezer korona pénzbüntetésre és a főorvosi gyakorlattól két évi eltiltásra ítélte. Ezt a döntést a kerületi bíróság jogerőre emelte. Elfelejtett ígéret Egy év telt el a Gutvirth főorvos elleni bűnvádi eljárás megkezdésétől, amikor a sokolovi közbiztonsági szervek tagjai őrizetbe vették dr. Václav Brachtlt, a chodovi I. egészségügyi körzet körzeti orvosát, a kibővített egészségügyi központ és orvosi elsősegélynyújtó állomás vezetőjét. Václav Brachtlnak CSKP-tag- ságával össze nem egyeztethető tevékenységére a járási pártbizottsághoz intézett levél hívta fel a figyelmet. A járási ellenőrző szervek megállapították, hogy a figyelmeztetés megalapozott, ezért az ügyet átadták a közbiztonsági szerveknek. Dr. Brachtl ellen vádat emeltek azért, mett Chodovban és a környékbeli községekben 1975 kezdetétől őrizetbe vételéig megvesztegették egyrészt pénz, másrészt élelmiszerek, italok és közszükségleti tárgyak formájában. A megvesztegetést bebizonyították, összegét kimutatták. Egy állampolgártól a súlyos beteg feleségének beadott injekciókért minden héten százötven koronát fogadott el (a bizonyított összeg legkevesebb 4950 korona).- Akkoriban nagyon rosszul éreztem magam, és mindent megadtam volna azért, hogy segítsen rajtam. A pénzt minden ellenkezés nélkül elfogadta. Az az érzésem támadt, hogy ha semmit nem adok, akkor nem segít rajtam - jelentette ki az egyik tanú. Egy másik nyugdíjas nő szavai: - Azért, mert hozzá fordultam, és mert jó volt hozzám, mindig ötven- száz koronát adtam neki, attól függően, mennyi pénzem volt. Egy nyugdíjas özvegyének tanúvallomása: - Férjem minden látogatáskor húsz koronát adott neki, hogy jobb orvosságot írjon fel. Én ezt szóvá tettem, mivel semmiféle jobb gyógyszert nem kapott, csak azt, amit mindig. Václav Brachtl egy nyugdíjastól ezerkétszáz tojást kapott, egy nyolcvanéves beteg embertől minden gátlás nélkül rendszeresen tíz koronát fogadott el stb. A nyomozás adataiból megtudhattuk, hogy dr. Brachtl pénzt kapott idős, nagyon beteg emberektől. ,A járásbíróság dr. Václav Brachtlt tizenhéthónapi feltétel nélküli szabadságvesztésre, ezenkívül pénzbüntetésre, a bűntevékenységgel szerzett tárgyak elkobzására és önálló orvosi gyakorlat végzésétől két évi eltiltásra ítélte. Az ítélet jogerős. Dr. Brachtl (akinek évi jövedelme mintegy 75 000-80 000 korona) a bűnvádi eljárás folyamán azzal védekezett, hogy úgy vélte, a pácienseknek jogukban áll „előfizetniük“ körzetük legjobb orvosát. Nyilván megfeledkezett arról, hogy mint jövendő orvos megfogadta: életét a „tiszta és minden vétség nélküli“ orvosi hivatásnak szenteli, s orvosi gyakorlatában „csakis az ember javát“ tartja szem előtt. Nyilván régen megfeledkezett erről a fogadalmáról a saját zsebe javára. Erősödik a bizalom A Sokolovi Járási Egészség- ügyi Intézetben érthetően nem örülnek azeknek az eseteknek. A járásban kevés a körzeti, az üzemi és a gyermekorvos. Tavaly a tervezett huszonhét végzős orvos és gyógyszerész helyett mindössze öten léptek be. Most meg ráadásul ez a hír az orvos börtönbe zárásáról. E népgazdasági szempontból oly jelentős járás lakossága kétségkívül megérdemli, hogy elegendő orvos legyen itt, sokoldalú egészségügyi gondoskodásban részesüljön. Erre irányul számos szervezési intézkedés, beleszámítva a vonatkozó kormányhatározatot. Sajnos, az orvosok között a megvesztegetés nemcsak a áokolovi járásban fordul elő. Az állampolgárok hasonló esetekre más kerületekben és járásokban is rámutatnak. Ha a gyanú bárhol megalapozottnak bizonyul, azonnal foglalkoznak vele az illetékes hatósági és egészségügyi szervek. Az emberek általánosságban elítélik és bírálják a megvesztegetést, ezeknek a nemkívánatos jelenségeknek a feltárása azonban nem könnyű. Kiváltképpen nehéz a megvesztegetést bebizonyítani azokban az esetekben, amikor az állampolgár az orvos arcátlan követelményét abban a hitben igyekszik „kielégíteni“, hogy ezzel javítja az egészségéről való gondoskodást. Ilyen esetekről általánosságban sokat beszélnek, de nyíltan, konkrétan nem igen mutatnak rá az emberek. Néha sokáig tart, amíg az igazság kiderül. A kivizsgáló szervek meggyőződtek erről az Ivó Gutvirth és Václav Brachtl ügye feltárásakor is. A bűnvádi eljárás során mindkét orvossal kapcsolatban egymás után érkeztek a levelek. Az állampolgárok ugyanis hinni kezdték, hogy valóban javulásra kerül sor, és igazságot szolgáltatnak. Az elnézésnek nincs helye Václav Brachtlt kizárták a kommunista pártból. Mindkét orvos börtönbüntetését tölti. Megkapták megérdemelt büntetésüket. Azonban nem az ítélkezés a cél. Ez szélsőséges, habár egyes esetekben elkerülhetetlen megoldás. A Sokolovi Járási Egészségügyi Intézetben az esetekből levonják a tanulságot. A vezetőség, a párt- és a szakszervezet intézkedéseket foganatosít. A negatív jelenségeket vizsgáló szakbizottság elemzi a panaszokat és a fogyatékosságokat mind erkölcsi, mind szakmai téren. Aktív megelőzésnek tekintik az intézetben a betegek között kiosztott kérdőíveket, amelyek főképpen azoknak a osztályoknak a tevékenységével kapcsolatosak, ahol a legtöbb fogyatékosság fordulhat elő. A válaszadók nevét természetesen titokban tartják. Hasonló kérdéseket tárgyalnak meg a szakemberek járási értekezletén, az igazgatói értekezleteken stb. Magas színvonalú a szakellenőrzés. Dr. Zdenék Vojtéch, a Sokolovi Járási Egészségügyi Intézet igazgatója kijelentette: „A történtek arra késztetik egészségügyi dolgozóinkat, hogy tudatosítsák: becsülettel helyt kell állniuk hivatásukban, amely megfelelő anyagi javadalmazásban, erkölcsi és társadalmi elismerésben részesül“. A járásban felmerültek olyan nézetek, hogy a két orvosra most mindenki rossz szemmel néz, de nem volna szabad elfelejteni, hogy ez alatt az idő alatt hány embernek adták vissza az egészségét, mennyi páciensnek segítettek. Ez kétségkívül így van. Ebben nem lehet kételkedni: mindketten jó szakemberek voltak. Azonban a jó szakember sem feledkezhet meg arról, hogy társadalmunk nem tűri el a nyerészkedést az ember egészségével kapcsolatban. A CSKP KB Elnökségének a szocialista törvényesség alapelvei, az erkölcsi normák és a fegyelem megsértése elleni küzdelem hatékonyságának növelésével kapcsolatban a pártszervekhez és -szervezetekhez intézett levele az ilyen esetekre gondolva hívta fel a figyelmet a következőkre: egyesek nem veszik figyelembe az erkölcsi és a társadalmi felelősség kritériumait, a megvesztegetést természetesnek tekintik. Rendkívül erkölcstelen dolog ez azokon a területeken, amelyekben a társadalom teljes mértékben biztosítja a betegek gyógykezelését.“ A párt- és állami szervek arra törekszenek, hogy a lehető leghatékonyabban oldják meg az egészségügyben a megvesztegetés kérdését. E harc súlypontja a tisztségviselők, az egészségügyi intézmények vezetői, valamint a beosztott orvosok mindennapi konkrét munkáján van. Az elnézés, akár a látszólag ártalmatlannak tűnő vétségek esetében is a fogyatékosságok megtűrése, a törvénytelen haszonszerzésre irányuló törekvéseket jelző jelenségek lebecsülése, a következetlenség és a félmegoldások csakis a problémák felhalmozódásához, egyének és kollektívák tudatában súlyos erkölcsi károsodáshoz, sőt személyi tragédiákhoz vezetnek. Nem könnyű dolog rámutatni a rendetlenségre, a tisztességtelenség konkrét elkövetőjére. Mérhetetlenül fontos azonban lefogni a kezét mindenkinek, aki a más kárára akar élósködni, aki nem az ember és a társadalom érdekét, hanem csakis a saját javát tartja szem előtt. KAREL WALTER Felfrissülést és kellemes tartózkodást biztosítanak a prágaiak és a főváros látogatói számára a kávéházi teraszok. A képen a Párizsi utcában levő Jadranka asztalai láthatók. (Petr Josek felvétele - ČTK) Jubilál a tervhivatal Idén hazánkban több kerek évfordulóra emlékezünk. A legfontosabbakat már megünnepeltük, de az események négy évtizeddel ezelőtti sűrű váltakozása folytán fokozatosan újabb és újabb alkalom nyílik a visszapillantásra. Ezekben a napokban Szlovákiában az intézményesített szocialista tervezés fennállásának 40. évfordulójára emlékezünk. Pontosan 1945. május 26-án hozták létre a mai Szlovák Tervbizottság elődjét, az Állami Terv- és Statisztikai Hivatalt, mint a Szlovák Nemzeti Tanács központi szervét. Hatáskörébe tartozott a szlovákiai gazdasági viszonyok tudományos kutatása, valamint az országrész műszaki és gazdasági felújítását, illetve építését elősegítő tervek kidolgozása. Már akkor érvényesült az az elv, hogy az SZNT Elnöksége által jóváhagyott tervek és irányelvek kötelezóekké váltak az érintett szervek számára. Szovjet gyakorlati tapasztalatok alapján Szlovákia gazdasági életében is bevezették az egységes tervirányításos rendszert, s az országrész gazdasági tervét összhangba hozták az egész népgazdaságéval. Abból az elvből kiindulva, hogy a csehszlovák népgazdaság tervezésénél sem hagyható figyelmen kívül a világgazdasági folyamatok alakulása. Az új társadalmi rend felépítése, s ezen belül Szlovákia iparosítása, a kollektivizálás nem egy olyan feladat elé állította a tervhivatal dolgozóit, amelyeket korántsem volt egyszerű eredményesen megoldani. Miközben a tapasztalatszerzés idején törvényszerűen a hibák is jelentkeztek, s ezekért drágán kell(ett) fizetnünk. Gondoljunk csak egy-két iparág túldimenziálására Szlovákiában, vagy a hatvanas évekre eső šik-idô- szak káros hatásaira. Egy dolog azonban változatlan maradt napjainkig: a terv döntő szerepe népgazdaságunk irányításában. Szlovákiában is nagyban megváltozott az utóbbi négy évtizedben az emberek helyzete, megerősödött létbiztonságuk, emelkedett az életszínvonal. Népgazdasági ágazataink ebben a sokáig elmaradott országrészben a szocialista építés évei alatt rendre dinamikusabban fejlődtek, mint országos viszonylatban. Csupán az elmúlt 15 esztendő során Szlovákia nemzeti jövedelme megkétszereződött. Tervszerű országépítő munkánk eredményeiről egész sor más példát lehetne még felhozni. Javában tart a nyolcadik ötéves tervidőszakra való felkészülés, folyik a 2000-ig szóló távlati elképzelések kidolgozása. Ebben a munkában nagy teher hárul a Szlovák Tervbizottságra. Elfogadható és valós programba kell foglalniuk gazdasági és társadalmi életünk alakulását az elkövetkező évekre. Számolva az intenzifikáció mind erőteljesebb meghonosításával népgazdaságunkban, a termelés értékesítés-orientáltságra való végleges átállításával, s minden olyan korszerű szerkezeti átépítéssel, amelyet a 20. század utolsó másfél évtizede megkövetel. Törekvéseikben közös nevezőt keresnek a fejlődés dinamikája és a magasabb forrásokhoz juttató intenzifikációs tényezők teljes kihasználása között. Mert a nemzeti jövedelem feltételezett 4,5 százalékos évi dinamikájához Szlovákiában csakis a gazdaság gyorsabb ütemű intenzív pályára állításával juthatunk elegendő anyagi és termelési forráshoz. J. M. K. Új bútoráruházát avattak nemrég Považská Bystricában. Összesen 1800 négyzetméter területen kínál bútort eladásra. Ez az egyik legnagyobb és legkorszerűbb ilyen létesítmény Szlovákiában. A Považská Bystrica-i Járási Építőipari Vállalat dolgozói építették 14,5 millió korona ráfordítással. A kép az áruházban készült. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)
