Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám, kedd

Emlékezetes hangversenyek A Prágai Tavasz eseményeiről Prágában tavasz van - és Prá­gai Zenei Tavasz volt. A hagyo­mányokhoz hiven Václav Neu­mann vezényletével, a Cseh Fil­harmonikusok előadásában Sme­tana Hazám cimü örök életű szim­fonikus költeménye nyitotta meg az idei fesztivált. Nagyszerű zene­karok, szólisták, kórusok, szere­peltek ez évben is a zenei sereg­szemlén. A fesztivál első napjaiban a Prágai Szimfonikus Zenekar fel­lépésének iehettünk tanúi. A Sme- tana-terem közönsége hosszabb idő után ismét üdvözölhette a ze­nekar dirigense személyében a ju­goszláv Oscar Danont. A kitűnő, túlnyomó részében 20. századi müveket (Manuš, Honegger) fel­ölelő koncerten a prágai zenei fesztiválon először szerepelt Vla­dimir Viardo. A fiatal szovjet zon­goraművész Liszt 2. A-dúr zongo­raversenyét olyan természetes csillogással adta elő, hogy játékát és személyét egycsapásra a zenei tavasz nagy felfedezéseként em­legetik. A Karlovy Vary-i Szimfonikus Zenekar ez évben ünnepli fennál­lásának 150. évét. Dvorák 6.D-dur szimfóniájával Radomil Eliška ve­zényletében ismét megérdemelt sikert aratott. A koncert bevezető­jeként a huszadik századi kortárs zenéből (Jirí Tempi) hangzott el ízelítő. Dagmar Baloghová és Mi­roslav Kejmar Sosztakovics egyes számú, zongorára, kürtre, és vo­nósok számára írt művét adták elő a Karlovy Vary-i szimfonikusok precíz kíséretével. A Cseh Filmharmonikusok első vendégkarmestere a hazánkban jól ismert és kedvelt olasz Aldo Ceccato volt. A dirigens választá­sa Krzysztof Penderecki: De natu- ra sonoris I című művére esett. A kitűnő nyitányt tovább fokozta Kocsis Zoltán, fiatal Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész Bartók 3., zongorára és zenekarra írt mű­vének értő és emlékezetes tolmá­csolása. A nagy sikerű koncertet Beethoven 5. szimfóniája zárta. A Szlovák Filharmonikusok két fellépéssel öregbítették hírnevü­ket. Mindkét koncertnek a Smeta- na-terem adott otthont. Az első hangversenyen a zenekar élén Li­bor Pešek, hazánk zenei életének egyik legkiemelkedőbb karmester­egyénisége állt. Glinka Ruszlán és Ludmilla cimü operájának belépő­je után Mozart A-dur hegedűver­senye hangzott el a tokiói születé­sű Keiko Urushihara előadásában. A huszonkét éves hegedűmű- vésznő 1981-ben Lengyelország­ban első díjat nyert a H. Wie- niawski 8. nemzetközi hegedűver­senyen. Ot a fiatal japán művész­nemzedék ígéretes tehetségei kö­zött tartják számon. Az estet Ján Cikker Milan Rúfus költeménye ih­lette Örömódája zárta. Elena Ho- ličková, Viktoria Stračenská, Fran­tišek Livora, Peter Mikuláš kultivált énekkel, Ladislav Chudík pedig szavalatával járult hozzá a Cikker- mű sikeres prágai premierjéhez. A másnapi koncerten Bystrik Režucha vezényletével Oldrich Flosman Út című, a szlovák nem­zeti felkelés 40. évfordulójának je­gyében született darabjának nyitá­nyát hallhatta a közönség. Eduard Grieg A-moll zongoraversenyét a griegi romantikus vonások érzé­keltetésével Marián Lapšanský szólaltatta meg. Bach Magnificat oratóriumával érte el tetőpontját a Szlovák Filharmonikusok hang­versenye. A Kultúrpalota hatalmas kong­resszusi termének közönsége nagy várakozással tekintett a há­roméves szünet után a fesztiválra érkező Bécsi Szimfonikusok sze­replése elé. A zenei tavasz első külföldi vendégzenekarának élén Georges Prétre francia dirigens állt, aki húsz év után másodszor lépett a Prágai Tavasz pódiumára. A hangverseny első részében Claude Debussy háromtételes spa­nyol pillanatképeit (Ibéria utcáin, Az éjszaka illata, Egy ünnepnap reggelén) vezényelte, a partitúra kínálta színek, ritmusok, részletek tökéletes átélésével és visszaadá­sával. Gustáv Mahler D-dur szim­fóniájának interpretálása részlete­iben és egészében is egyéni, a hagyományostól eltérő megol­dásokat eredményezett. A nagy VÁLASZOKAT KERESVE Duncsák Attila festményeiről Legelőször a líraian szép, a lé­giesen könnyed Nászút (1983) cí­mű festménye kapott meg azon a kiállításon, amely a Kelet-szlo­vákiai Vasmű művelődési házá­ban látható. Talán azért, mert a város felé emelkedő emberpár­ban a szárnyalás boldogságát, a szerelem erejét, varázsát festet­te meg a festő. Biztonságérzetet, nyugalmat áraszt ez a kép, azt, amire mindnyájan vágyunk. Az 1981-ben festett Don Quijote-je például egy mély 'szakadék fölött áll. Méreteire nézve a természet hatalmasságát, az ember helyze­tét sugal(hat)ja ez a kép. Azt (is) mutatja, milyen veszélyes lehet egy meggondolatlan lépés. Egy másik képén alighanem Ikarosz (1984) ripityára széttöredezett tes­te is ezt a gondolatot közvetíti. Vagy itt van a Kék Don Quijote (1983) - ő elé már egy kiégett, elpusztított táj (város?) tárul. Kata- rikus erejű a látvány. Jó, hogy itt van tőle nem messze a Mesehajó (1984), benne mindazzal, ami a vi­lágot, az életet, a múltat, a jelent jelenti, s ha nem esik szét a hajó, akkor bízvást a jövőt is. És nem eshet szét! Tudjuk, az élet él és élni akar. A küzdelem folytatódik. Az élet nagy, soha meg nem álló körhintájából nem szállhatunk ki - mondja a tárlat alighanem leg­jobb alkotása, a Körhinta II. (1984). Szavakkal szinte képte­lenség leírni ezt a művet. Olyan, mint egy szimfónia. Magasság, mélység, dinamizmus - imitt- amott megtörve kimerített emlék­képekkel - anyád apádba karolva, odébb kedvesed, életerősen, szétzilált hajjal, másutt már csak a hányát fektetett teste, lecsukott szemű, élettelen feje, vagyis az elmúlás jelképe, de bal felől - ott ahol a legnagyobb a sodrás - egy nő (a megújulás, a folytatás) úszik be a képbe, talán a rokonod, talán más ember. Az élet körforgása: örömök, gondok. Törvényszerű és irreverzi­bilis folyamatok. Duncsák Attila olyan egyén, aki igyekszik mind többet megtudni, s elmondani éle­tünkről. Szüntelenül választ keres az ismeretlenekre is. Mint minden ilyen ember, rengeteget vívódik, gyötrődik. Alkotásai tartalmasak, az emberi értelemre, érzelemre egyaránt hatnak. Ilyenek ezen a kiállításon a már említetteken kívül az Életfa, a Műterem, a Zu­hanó szobor, a Város, az Alexand­riai éjszaka, az Egyiptomi utazás, a Dinamika, a Gondolatok cimű festményei is. Vannak aztán más­félék is. A Kelet-szlovákiai Vas­műről, illetve Kassa (Košice) régi hangulatot árasztó utcáiról festett képei ugyan szintén jól sikerültek, de ezek inkább a festő mesterség­beli tudását dicsérik. Bízvást hiszem, hogy Duncsák Attila tisztában van erényeivel, s továbbra sem mond le a képzet­társításokra, gondolkodásra kész­tető, vagyis belső világunk legmé­lyebb rétegeit is megmozgató ké­pek festéséről. El kell még itt mon­dani, hogy Duncsák Attila eddig sem volt teljesen ismeretlen előt­tünk, hiszen néhány festményével a Szovjetunió Kárpátontúli terüle­tén élő festőinek csoportos kiállí­tásai alkalmával már ezelőtt is fel­hívta magára a figyelmet, s a bi­zalmat ez az első itteni önálló bemutatkozása csak tovább erősí­tette. Itt jegyezzük meg. hogy Duncsák Attila 1940-ben Ungvá- rott született. Képzőművészeti ta­nulmányait a leningrádi Iparművé­szeti Főiskolán (1961-1967) vé­gezte. Három évvel ezelőtt költö­zött Kassára. Azóta itt él és al­kot. SZASZÁK GYÖRGY közönségsikert aratott koncertet stílusosan ifj. Johann Strauss De­nevéreimül vígoperájának részlete zárta. Két kiváló együttes, a Josef Suk kamarazenekar és a Szlovák Ka­marazenekar egymást követő fel­lépése a Dvorák-, illetve a Smeta- na-teremben valódi fesztiválél­ményt jelentett. Josef Suk nemzeti művész a koncerten, mint hegedűvirtuóz és művészeti vezető és dirigens szerepelt. A talichi technikai töké­letesség, pontosság, a spontán zenei megérzés kombinációja tö­kéletesen érvényesült az előadott (Vivaldi, Bach, Vaňhal) művekben. Josef Suk méltó partnere volt Mi­roslav Kosina és Jan Damus. A Szlovák Kamarazenekar Bach és Händel egy-egy művével emlékezett meg a zene két óriása születésének 300. évfordulójáról. A műsoron szerepelt továbbá Iva­na Hrušovská Suita quasi urna fantasia című műve és Carl Philipp Emanuel Bach G-dur fuvolakon­certje. A brazil születésű fiatal svéd Manuela Wiesler fuvolajáté­ka európai formátumú fuvolamű­vésszel ismertette meg a Prágai Tavasz közönségét. A világhírű lengyel kamaraze­nekar fellépését ezúttal is na­gyobbrészt a kortárs zenének szentelte. Lutoslawski Musica fu- nebre és Bacewicz Koncert vonó­sokra című müve Wojcieh Mich- niewski vezényletével emlékeze­tes előadás volt. Mozart hegedű­koncertje Jan Stenienda értelme­zésében az újrafelfedezés erejé­vel hatott. A nemzetközi ifjúsági év alkal­mából két gyermekkórus, a Bam­bini di Praga és a libereci Severá- ček adott koncertet. Mesteri felké­szültség, hibátlan intonáció, friss hangszin, őserejű muzikalitás jel­lemzi mindkét kórust. A dalestek, melyek ritkaság- számba mennek a hazai koncert­pódiumokon, a Prágai Tavaszon kellő teret, méltó helyet kapnak. Karel Berman átgondolt felépítésű Schubert-, Mahler-, Smetana-, Dvoŕák-válogatása egyben a mű­vész önvallomása is volt, előadá­sában a dalokból mély belső áté­lés sugárzott. Kurt Moll, NSZK-beli világhírű énekes válogatott műsorával a daléneklés magasiskoláját pél­dázta. A hangszeres szólóestek közül kiemelkedett Antonio Meneses brazil csellista egyéni Prokofjev- interpretációjával, sajátos Bocche- r/n/-megoldásaival, belső érzésű Brahmsával. A Prágai Tavasz első hegedű-*- szólóestje Viktor Tretyakov nevé­hez fűződik. A szovjet iskola kiváló képviselője öt év után Mozart, Brahms, Frank és Prokofjev szo­nátáival lépett a fesztivál koncert­pódiumára. Miroslav Langer fiatal zongora- művész debütálása virtuóz képes­ségeinek újabb bizonyítéka volt. Schubert, Janáček, Szkrjabin és Liszt értelmezése élményt nyújtott a hallgatóknak. TARICS ADRIENN Kulturális hírek Japán ajándék Tomita Kazuo ismert japán szobrász Lenint ábrázoló bronz féldomborművet ajándékozott a moszkvai Lenin Múze­umnak. A japán szobrászművész már több ízben kiállította műveit Moszkvá­ban. Leningrádban és más szovjet vá­rosokban. Az ő portréja díszíti a Japán­ban kiadott Lenin-életrajz fedéllapját is. Ismeretlen Camus-kézirat Egy Nápolyban tartott Camus-kol- lokvium alkalmával a Nobel-díjas író leánya, Catherine utalt rá, hogy eddig ismeretlen Camus-kézirat van a birto­kában, címe: Az első ember, ,.Olyan kéziratról van szó - mondotta Catheri­ne Camus -, amelyről apám sokat beszélgetett a barátaival, de amelyet meg akart semmisíteni, hogy aztán újraírja. 1960-ban találták meg annak a gépkocsinak a roncsai között, amely­ben halálát lelte. Tiszteletben akarom tartani apám határozatát, a kéziratot tehát csak halálom után tehetik köz­zé.“ K.J. ÚJ FILMEK Az óriás (magyar) A budapesti televízió nézői ta­valy ősszel már láthatták Az óriást, csehszlovákiai moziforgalmazásra azonban csak most került a film, így indokolt, hogy ismertetése he­lyet kapjon az új filmbemutatókkal foglalkozó rovatunkban. Déry Tibor egyik novellájának filmváltozata a mű; cselekménye a második világháború utáni Bu­dapesten, annak egyik külvárosá­ban játszódik. Torzonborz, elesett figurák bukkannak föl, a frontról ő is megsérült a vérzivataros idők­ben, de az aligha vált előnyére. Könnyebben alkalmazkodik, köny- nyebben árulja el szerelmesét, így az óriás, a mesébe illő figura - aki azt a következtetést vonta le a há­borúból, hogy vissza kell szerezni az emberséget - megcsalattatott. Szántó Erika forgatókönyvíró­rendező balladás hangulatú filmje szép, kulturált munka. Gondosan és erőteljesen körvonalazott a negyvenötös világ, jellemei Bubik István, a magyar film főszereplője vagy a koncentrációs táborból, mindenki egyedül van, mert elve­szítette a hozzátartozóit. Különös volt negyvenöt tavasza: jó és rossz együtt kavargott. S ebben a romos világban két fiatal sodró­dik egymáshoz. Az egyik, az óriás, lassú mozgású, behemót, tisztes­séges és becsületes férfi, aki min­dig mindenkivel jót tesz. A lány légies egyénisége, filigrán termete iszonyú tapasztalatokat rejthet; egyénitettek. A színészi játék kor­rekt. A címszereplő, Bubik István pontosan érzékelteti az általa megformált figura karakterét. A lány, Pap Vera színészi teljesít­ménye kiemelkedő, akárcsak Dör- ner Györgyé és Meszléry Judité. S ha valamit netán mégis hiányo­lunk a filmből, az legföljebb a fi­nom líra, a költői megemeltség, amely Déry műveire olyannyira jellemző. Fekete varjak (norvég) Lélektani dráma ez a norvég alkotás, az európai intellektuális film legjobb hagyományait követi. A férfi és a nő viszonyával, érzelmi életük bonyolultságával, az embe­ri kapcsolatok megoldhatatlansá­gával foglalkozik egy tragikusan végződő szerelmi történet révén. Lélektani esettanulmány lehetne a film, ha az emberi kapcsolatokat, érzelmeket elmélyültebben ábrá­zolná, így azonban csak afféle etűd, vázlat. Simone érzelmi­leg független, ele­gáns, gazdag lelki életű, középkorú nő, egy párizsi könyvki­adó főszerkesztője. Határozott és ener­gikus, külseje azon­ban szorongó, kiáb­rándult embert lep­lez. A néhány évvel fiatalabb Steinar, el­vált férfi, egy oslói könyvkiadó grafiku­sa. S bár érzéke­nyebb és sebezhe­tőbb, mint Simone, fia személyében biz­tos érzelmi háttere van, hiszen ha házassága zátony­ra futott is, mégiscsak van kihez kötődnie. E két ellentmondásos egyéniség a frankfurti könyvvásá­ron ismerkedik meg. Meghitt na­pokat töltenek együtt. Hazatérve kapcsolatuk meglazul, csak egy- egy telefonhívás emlékeztet ko­rábbi idilljükre. Aztán ismét talál­koznak: a parázs felizzik, de csak­hamar kiderül, hogy bár Simone lába alól kicsúszott a talaj, s lelki­leg megtört, nem képes elviselni a szerelem konvencionális formá­it; nem tud, nem akar érzelmileg kötődni senkihez, s noha kiegyen­súlyozatlan és gyakran szenved a magány érzésétől, mégsem haj­landó kompromisszumokra. Stei­nar képtelen értelmes megoldást találni kettejük viszonyára, így a kételyektől gyötört Simone bele­roppan a valóságot kizáró idillbe. Lasse Glomm filmje helyenként ugyan érdekes, de egyediségében a saját jelentésén túlmutató törté­net nem áll össze, s a nézőnek - ahogy a jelenetek követik egy­Bibi Andersson és Bjorn Skagestad a norvég film egyik jelenetében ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 4. mást - egyre kevesebb köze van a vásznon szenvedő - vagy in­kább szenvelgő - két emberhez. A szép és a végzetbe menekülő nő alakjába Bibi Andersson vará­zsol majdnem igazi életet, érdekes egyéniségével; szerelmeseként Bjorn Skagestad valamivel unal­masabb és színtelenebb. S a vég­eredmény: egy nézhető, de túl- pszichologizált film, melyből hi­ányzik a mélylélektan, s a férfi és a nő kapcsolata bármennyire va­lósnak mutatja is magát, mégis­csak mesterkélt. -ym-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents