Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-27 / 149. szám, csütörtök
Az ENSZ Alapokmánya aláírásának 40. évfordulója A népek békevágyával összhangban ANDREJ GROMIKO BESZEDE (ČSTK) - Az ENSZ Alapokmánya aláírásának 40. évfordulója alkalmából a moszkvai Kremlben ülést tartott az ENSZ-év és a nemzetközi békeév megünneplését szervező szovjet bizottság. A tanácskozáson Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a kormányfő első helyettese, külügyminiszter elnökölt. Megnyitó beszédében a következőket mondotta: ÚJ SZŐ 1985. VI. 27. Negyven évvel ezelőtt, 1945. június 26-án a San Francisco-i konferencián történelmi jelentőségű aktusra került sor - aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát. Az esemény jelentőségét az határozza meg, hogy ez a dokumentum nem csupán egyike a nemzetközi megállapodásoknak. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ez a szerződések szerződése. A benne foglalt kötelezettségek jelentősebbek, mint az összes többi szerződés és megállapodás. Az ENSZ Alapokmánya negyven éve szolgálja a békét. Benne azoknak a nemzeteknek az érdekei és vágyai vannak kifejezve, amelyek túlélték két világháború tragédiáját, s az az elszántságuk, hogy nem engedik meg egy újabb háború kitörését. Az ENSZ Alapokmánya felszólítja az összes államot, hogy éljenek békében és egyesítsék erőiket a nemzetközi béke és biztonság támogatására. Ezekben a kötelező érvényű szerződéses kitételekben lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének és együttműködésének koncepciója fogalmazódik meg, amelyet már Lenin, a szovjet állam megalapitója tűzött ki. A Szovjetunió a vezető szerepet játszotta az ENSZ Alapokmányának kidolgozásában. A nehéz háborús években országunk a jövőre gondolva kitűzte és következetesen védelmezte a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszere kialakításának feladatát, amely a hitleri Németország és a militarista Japán feletti győzelem nem csupán egy újabb, két háború közötti időszak kezdetét jelentené. Meg kell itt említenünk, hogy Moszkva volt az ENSZ megalakítása gondolatának bölcsője. 1943 októberében három nagyhatalom vezetői Moszkvában első ízben jelentették be, hogy a háború után létrejön az általános biztonság szervezete. Nem kevés erőfeszítésre volt azonban szükség ahhoz, hogy ez a cél teljesüljön. Hősi hadseregünknek a frontokon aratott döntő győzelmei, s az egyetemes antifasiszta és demokratikus mozgalom példa nélküli fejlődése melett sikerült megfogalmazni azokat a normákat, amelyekhez az államoknak tartaniuk kell magukat a nemzetek békés életének biztosítása érdekében. Az ENSZ Alapokmánya a világszervezet valamennyi tagállamától megköveteli, hogy megtartsák az olyan alapelveket, mint az egyenjogúság és a nemzetek szuverenitása, az erő alkalmazásáról való lemondás, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezése és az egymás belúgyeibe való be nem avatkozás. Ezek olyan alapelvek, amelyekért a szovjet állam létének első éveitől kezdve harcolt. Az ENSZ Alapokmányában ezek az elvek törvényként, a nemzetközi élet törvényeként kerültek elfogadásra. A Szovjetunió az ENSZ megalakulása óta, a világszervezet tevékenységének minden időszakában híve volt és híve ma is azon államok közötti együttműködés erősítésének, amelyek a német fasizmus és a japán militarizmus elleni háborúban szövetségesek voltak. Az ENSZ tevékenységének ez a szempontja rendkívül fontos a béke megőrzése és megszilárdítása tekintetében. Az említett államok együttműködése feltételezi azt a szabályt, miszerint a Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúlag hozzák meg döntésüket a lényeges kérdésekben. A Szovjetunió mindig sikraszállt az egyöntetűség mellett az ENSZ Alapokmányában foglalt célok és alapelvek megvalósítása, vagyis annak érdekében, hogy az ENSZ teljesítse küldetését. Helyénvaló emlékeztetni rá, hogy szövetségeseink a háborúban, mindenekelőtt az USA és Nagy-Britannia, amelyek egyetértettek egy egyetemes biztonsági szervezet létrehozásában, nem kevés kísérletet tettek arra, hogy az új szervezetnek olyan jellege legyen, amely az ő céljaiknak felelne meg. Politikájuk eszközévé akarták változtatni, és erre a döntéshozatal módjának kérdését használták ki. Javasolták, hogy az egyhangú döntések helyett egyszerű szótöbbséggel szülessenek meg a határozatok, s nem vették figyelembe a Szovjetunió fenntartásait. Más szóval, saját döntésüket akarták ránk kényszeríteni. Világos, hogy ezt a koncepciót a Szovjetunió a leghatározottabban elutasította. A kérdés igy merült fel: vagy igazságos alapokra épül az új szervezet, tehát olyan alapokra, amikor a nagyhatalmak valamennyi fontos kérdésben egyhangúlag határoznak. vagy nem lesz semmiféle világszervezet. Ezért azonban minden felelősség a nyugati hatalmakat terheli. Szeretnék emlékeztetni arra a beszélgetésre, amelyet 1944-ben Franklin Roosevelt amerikai elnökkel folytattam. Amikor a szovjet állam nevében ismertettem álláspontunkat, megértette, hogy azok a kísérletek, amelyek az ú| szervezetet a nyugati hatalmak eszközévé kívánták változtatni, nem vezetnek semmiféle megállapodásra a szövetséges hatalmak között. Az USA elnöke látta: nem a Szovjetunióra gyakorolt nyomással kell törekedni az egyetértésre, hanem a vele való együttműködéssel, mégpedig a szovjet állam törvényes érdekeinek tiszteletben tartása mellett. Ezt követően került sor arra, hogy az amerikai elnök a jaltai konferencián maga javasolt olyan megfogalmazást, amelynek alapját a szovjet javaslat képezte. Végül is ezt fogadták el. Első pillantásra mindez ellentmondásnak tűnik. Ám legyen. Az azonban jó, hogy a három szövetséges hatalom végül egységes álláspontot alakított ki és lehetővé vált az ENSZ létrehozása. A szovjet küldöttség már az ENSZ Alapokmányának aláírásakor hangsúlyozta, hogy ez a dokumentum a nemzetközi szervezet minden tagja, valamennyi állam számára lehetóve teszi, hogy hozzájáruljon a közös ügyhöz - a béke megőrzéséhez. S hogy ez igy van, megerősítette az a tény, miszerint az elmúlt négy évtized alatt 110 új állam Iptt az ENSZ tagja. A Szovjetunió, akárcsak a többi szocialista ország, az ENSZ Alapokmányának cikkelyeihez tartotta magát és mindig arra törekedett, hogy tevékenységében a fegyverkezés, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés korlátozásának és betiltásának kérdései, a leszerelés, majd az általános és teljes leszerelés kérdései kapják a fő szerepet. Az ENSZ-alapokmány igazságos elvei érvényesítésének folyamata a nemzetközi kapcsolatokban távolról sem halad könnyen. Ez a folyamat azonban ennek ellenére fejlődött. Nem kevésbé fontos tényező volt az is, hogy az új tagokkal, mindenekelőtt a volt gyarmati és félgyarmati országokkal bővült szervezet velünk együtt az ENSZ Alapokmányával összhangban kezdett tárgyalni. Az ENSZ megalakulása óta eltelt időszakban nem kevés tapasztalat halmozódott fel, lerakodtak a különböző társadalmi rendszerű és különböző katonai-politikai szövetségekbe tartozó államok közötti .békés együttműködés jó politikai és jogi alapjai. Az ENSZ Alapokmánnyal szembeni tisztelet megnyilvánulásaként gyakorlattá vált, hogy azok az államok, amelyek más országokkal fenntartott kapcsolatok fejlesztéséről szóló megállapodásokat kötnek, elengedhetetlennek tartják, hogy megerősítsék az ENSZ Alapokmányának elvei és céljai iránti, a béke és az enyhülési politika iránti odaadásukat. Büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezéseinek köszönhetően sikerült életet lehelni az ENSZ tevékenységébe, amelyet hosszú időn keresztül a „hidegháború" fagyos légköre bénított meg. A szervezet több jelentős határozatot hagyott jóvá. Az ENSZ potenciálja azonban távolról sincs kihasználva. Kinek a hibájából? Azokéból, akik a lázas fegyverkezésre ösztönöznek. Címük jól ismert. Az ENSZ mind nagyobb szerepet játszhat a nemzetközi életben. Arra kell törekednie, hogy az Alapokmány és az ennek alapján hozott határozatok ne maradjanak csak papíron, hanem életbe is lépjenek. Épp ezen az úton lehet és kell törekedni az ENSZ hatékonyságának és tekintélyének növelésére. Túlzás nélkül elmondható, hogy a nemzetek ma, akárcsak negyven évvel ezelőtt, reménnyel tekintenek az ENSZ-re. Hiszik, hogy el lehet érni nemes céljait. Mind többen tudatosítják azonban, hogy valamennyi államnak- a többiekkel együtt és önállóan is- kitartóan kell harcolnia a békéért. Más lehetőség nincs. A passzivitás és a közömbösség ebben a harcban a béke ellenségeinek kezére játszik. Az ENSZ nem egy alkalommal a leghatározottabban szállt síkra az olyan elsőrendű feladatok teljesítéséért, mint a lázas űrfegyverkezés elhárítása, a nukleáris arzenálok befagyasztása, az atomfegyver-kísérletek betiltása, a nukleáris fegyverkészletek csökkentése, majd általános és teljes felszámolása. Ismertek az olyan barbár fegyverfajtákat is elítélő ENSZ-határo- zatok, mint amilyenek a vegyi fegyverek. Más szóval, az ENSZ következetesen és szilárdan szorgalmazza a lázas fegyverkezés korlátozását minden területen. A világszervezet joggal értékeli nagyra a Szovjetunió konstruktív lépését, miszerint egyoldalúan kötelezettséget vállalt arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Ha a többi nukleáris hatalom is hajlandó lenne követni a Szovjetunió példáját, az egész világ megkönnyebbülten sóhajthatna fel. A jubileumokban gazdag idei évben emlékeztetni kell egy történelmi határkőre: az ENSZ-közgyülés 25 évvel ezelőtt hagyta jóvá a Szovjetunió javaslatára a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozatot. Ez a döntés lényegesen megváltoztatta mai világunk arculatát. Az ENSZ-tagállamoknak tisztességesen kell törekedniük mind a háborús feszültséggócok, mind a gyarmati és faji elnyomás maradványainak felszámolására. Ezek a maradványok sajnos, még ma is megvannak. A Szovjetunió tudatosítja, mit jelent, hogy aláírta az ENSZ Alapokmányát, s minden tekintetben a dokumentumban megfogalmazott elvek valóra váltásáért száll síkra. Ezzel összefüggésben szeretnék emlékeztetni Mihail Gorbacsov szavaira, miszerint a Szovjetunió, mint a nemzetközi vitás kérdések erővel való megoldásának meg- gyózódéses ellenzője, mindig nagy jelentőséget tulajdonított az ENSZ-nek. Az adott kérdésben ez az álláspont ma különösen időszerű. Akárcsak a fasizmus elleni harc éveiben, az emberiségnek ma is közös ellensége van, ez pedig a nukleáris katasztrófa veszélye. Az ENSZ-nek és tagállamainak ezért a „kardokból ekét kovácsolunk“ jelszóhoz kell tartaniuk magukat, amely az ENSZ New York-i székháza előtti szoborba van vésve, s amely szobor a Szovjetunió ajándéka. Mi, szovjet emberek nemegyszer láthattuk, milyen sokan nézik nagy figyelemmel a békének ezt a bronzba öntött jelképét. Az SZKP KB Politikai Bizottsága megvitatta az ENSZ-év és a nemzetközi békeév szovjetunióbeli rendezvényeit, s rámutatott, ezeknek az akcióknak hozzá kell járulniuk a háborús veszély elhárításához, az ENSZ-nek a békéért folytatott harcban betöltött szerepe és tekintélye növeléséhez. Bizottságunk olyan munkatervet dolgozott ki, amely figyelembe veszi az ENSZ-közgyülés ajánlásait. E terv tartalmáról tájékoztattuk Javier Perez de Cuellar ENSZ-fótitkárt. Ma az a feladatunk, hogy megítéljük, hogyan teljesítjük ezt a tervet és mit kell tennünk a tervben foglalt intézkedések még nagyobb hatékonyságáért. Végezetül szeretnék elmondani egy rövid gondolatot: mindenütt, ahol állhatatos harc folyik a békéért és az életért, az ENSZ megtalálja a szovjet állam támogatását és segítségét. Távirat az ENSZ-fötitkárnak (CSTK) - Andrej Gromiko, A Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, külügyminiszter üdvözlő táviratot intézett Javier Pérez de Cuellarhoz, az ENSZ főtitkárához abból az alkalomból, hogy negyven évvel ezelőtt aláírták az ENSZ Alapokmányát. Teljesen megalapozottan jelenthetjük ki - állapítja meg a távirat hogy az ENSZ alapokmány kiállta az idő próbáját a nemzetközi politika legnehezebb és legveszélyesebb fordulataikor, és teljes mértékben megőrzi jelentőségét a jövőben is. Az elmúlt negyven év tapasztalatai bizonyítják, amikor az államok hajlandóságot mutattak arra, hogy az Alapokmányban foglaltak alapján járjanak el, megnyílt az út a gyümölcsöző párbeszéd és a biztonság megszilárdítása felé. Ennek élő példájaként szolgálnak a hetvenes évek, amelyek az enyhülés szimbólumává váltak. Semmit sem veszített időszerűségéből az a követelés, hogy minden ország tartsa magát az erő alkalmazásáról való lemondás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveihez, s hogy tartsák tiszteletben a népek jogait a saját fejlődési út megválasztására. Éppúgy mint negyven évvel ezelőtt, a népek ma is abban reménykednek, hogy az ENSZ elérheti az Alapokmányban lefektetett nemes célokat. A távirat végezetül megállapítja, hogy a Szovjetunió rendületlenül hű marad az ENSZ Alapokmányához. Mint azt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonit az ENSZ-nek, mint a béke hatékony eszközének és kész új lépéseket tenni annak érdekében, hogy a nemzetközi kapcsolatok tartós részévé váljanak a demokratikus elvek, melyek alapján négy évtizeddel ezelőtt létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete. Bohuslav Chňoupek befejezte hollandiai látogatását Hozzájárulás az összeurópai párbeszédhez (ČSTK) - Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter tegnap visszatért Prágába háromnapos hivatalos hollandiai látogatásáról. A Ruzynéi repülőtéren fogadására megjelent Jindrich Rehorek, a külügyminiszter első helyettese, továbbá Erik Boer, a Holland Királyság ideiglenes csehszlovákiai ügyvivője. Bohuslav Chňoupeket kedden délelőtt fogadta Ruud Lubbers holland miniszterelnök. A találkozón pozitívan értékelték a csehszlovák-holland kapcsolatok eddigi alakulását és körvonalazták fejlesztésének lehetséges irányait. A csehszlovák külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia érdekelt a politikai párbeszéd kiszélesítésében, amely nemcsak a kétoldalú kapcsolatok bővítését segítené elő, hanem hozzájárulna a jobb légkör kialakításához is a kelet-nyugati kapcsolatokban. A két ország között felélénkültek a gazdasági kapcsolatok, bővül az árucsere-forgalom és egyre gyakoribbak a hivatalos látogatások, de további lehetőségek kínálkoznak a két gazdaságilag fejlett ország együttműködésében, mindenekelőtt a harmadik piacokon való közös fellépés terén. Ruud Lubbers tájékoztatta csehszlovák vendégét országa gazdasági helyzetéről. Méltatta a Csehszlovákiával fenntartott együttműködés jelentőségét, s helyeselte a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatfelvételt, amelyet az utóbbi napokban a szocialista országok javasoltak. A nemzetközi helyzet áttekintése során Bohuslav Chňoupek ismertette a szocialista országok és a Szovjetunió elvhű béketörekvéseit a legfontosabb nemzetközi fórumokon: Stockholmban, Bécsben és Genfben. A holland kormányfő sikraszállt azért, hogy az európai kormányok ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek hátráltatnák az európai enyhülési folyamatot. Bohuslav Chňoupek látogatásának befejeztével nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának. Kijelentette, hogy most befejeződött látogatása része annak az aktív párbeszédnek, amelyet Csehszlovákia folytat több eltérő társadalmi rendszerű országgal. Hágai útja hozzájárulás az összeurópai párbeszédhez, s célja a helsinki konferenciával 10 évvel ezelőtt megkezdődött enyhülési folyamat felélénkitésének az elősegítése. Nicaraguában elrendelték az általános mozgósítást Növekszik az amerikai katonai beavatkozás veszélye (ČSTK) - A nicaraguai kormány kedden újabb katonai intézkedéseket hozott egy amerikai invázió esetére. Mangauában légelhárító ütegeket helyeztek el és néhány tartományba nehéz harci technikával felszerelt egységeket vezényeltek. Előzőleg hétfőn, harckészültségbe helyezték a hadsereg alakulatait és általános mozgósítást rendeltek el. Országszerte folytatódik a sandinista miliciák kiképzése, Managuában légvédelmi állásokat építenek és a sandinista kormányt támogató tömegszervezetek is készültségben vannak. A fővárosban azonban általában nyugalom van. A hadsereg vezérkara folyamatosan értékeli a helyzetet, s további védelmi intézkedések meghozatalára készül. A Managua stratégiai pontjain elhelyezett páncélos és tüzérségi egységeket kedden meglátogatta Daniel Ortega államfő. Ez alkalommal hangsúlyozta, hogy az esetleges agresszor nem találja Nicaraguát felkészületlenül. Ugyanakkor kijelentette, a helyzetet józanul kell értékelni és abban kell reménykedni, az amerikai invázió fenyegetése elmúlik, s mód nyílik a kö- zép-amarikai problémák békés rendezésére. A nicaraguai kormány két ok miatt feltételezi az amerikai beavatkozási tervek komolyságát: az egyik a negyven amerikai állampolgár bejrúti túszul ejtése (a grenadai inváziót is közel-keleti válság előzte meg), a másik az amerikai katonák ellen a múlt héten Salvadorban elkövetett merénylet. A Farabundo Marti Nemzeti Felsza- baditási Front közölte, partizánjai fokozzák akcióikat a kormánytisztségviselők, katonai parancsnokok és az amerikai katonai tanácsadók ellen, s a városokban és környékükön intenzívebb fegyveres tevékenységre készülnek. A Radio Venceremos által közvetített közleményükben a salvadori hazafiak leszögezik, oda is át kell helyezni a harcok helyszínét, ahol azok élnek, akik felelősek érte. Az amerikai katonák elleni múlt heti akció csak a hasonló hadműveletek kezdetét jelenti - hangsúlyozza a közlemény, s kiemeli, az amerikai állampolgárok haláláért valójában az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Kedden váratlanul San Salvadorba érkezett Harry Shlaudeman, Reagan amerikai elnök közép-amerikai külön- megbizottja. Feltételezhető, hogy a négy amerikai meggyilkolására adott válaszintézkedésekről tárgyalt Napoleon Duarte salvadori elnökkel. LIBANONI TÚSZOGY Az USA a gazdasági embargó mellett ostromzárral is fenyegetőzik (ČSTK) - Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője kedden közölte, Reagan elnök ügy döntött, hogy „néhány napig“ még folytatják a diplomáciai erőfeszítéseket a Libanonban fogva tartott 40 amerikai túsz szabadonbocsátásá- ért. Ezt követően azonban Reagan kész megtenni a „szükséges lépéseket“ a már korábban emlegetett gazdasági embargó mellett, esetleg ostromzár alá vonják azokat a területeket, ahol feltehetően a túszokat őrzik. Pentagoni források szerint az USA a libanoni partok közelében elegendő erővel rendelkezik a partvidék tengeri blokádjához. Itt tartózkodik a Nimitz nukleáris meghajtású repülőgép-anyahajó, fedélzetén több mint 90 repügép- pel és további hat amerikai hadihajó. További erőket is a térségbe irányíthatnának, hiszen ezeken kivül kedden még nyolc amerikai hadihajó tartózkodott a Földközi-tengeren. Júliusban és augusztusban kerül sor egyiptomi területen a Bright Star közös egyitpomi-amerikai hadgyakorlatra. Az UPI kommentárjában rámutat arra, hogy ha egészen a hadgyakorlat megkezdéséig elhúzódik a túszügy, és Reagan a katonai megoldás vagy a katonai megtorlás mellett dönt, akkor a térségben több ezer katona áll majd rendelkezésére. A TWA amerikai légitársaság repülőgépének elrablása adott okot az amerikai képviselőház külügyi bizottságának arra, hogy olyan törvényt hozzon, amely az USA területén megtagadja a repülőtéri szolgáltatásokat olyan országoktól, melyek repülőterei nem felelnek meg az amerikai biztonsági követelményeknek. Az érintett repülőterek jegyzékét a külügyminisztérium állítja össze. Ha 120 napon belül nem tesznek eleget az amerikai normáknak, az elnök megtiltja az amerikai légitársaságoknak az oda irányuló járatok elindítását és az érintett országok repülőgépeinek leszállását az USA- ban. Nabih Berri, libanoni igazságügyminiszter, az Amal síita mozgalom elnöke tegnap bejelentette, hogy a 40 amerikai túsz közül egyet szabadon engedtek. A döntést a Nemzetközi Vöröskereszt orvosának jelentése alapján hozták, miszerint a túsznak magas a vérnyomása és szívelégtelenségben szenved. Röviddel Berri bejelentése előtt Genfben közzétették' a vöröskereszt nemzetközi bizottságának hivatalos jelentését arról, hogy tegnapra virradóan Bejrutban egy orvos és a vöröskereszt képviselője meglátogatta mind a 37 túszt és az elrabolt repülőgép személyzetének három tagját. A túszok egészségi állapota jó, a találkozóról szóló részletes beszámolót eljuttatják az amerikai kormányhoz és a túszok hozzátartozóihoz.
