Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-25 / 147. szám, kedd

Vita a CSKP Központi Bizottságának 15. ülésén VILMA VRBICKÁ elvtársnönek, a CSKP KB tagjának, az Orlicei Elektrotechnikai Vállalat munkásnöjének felszólalása Mai tanácskozásunkon előtérbe kerül a XVI. pártkongresszus határozatai teljesí­tése minőségi szempontjainak értékelése. Szeretnék ezen igényes feladatok konkrét megoldására rámutatni az Orlicei Elektro­technikai Vállalat viszonyai között, ahol munkásnőként dolgozom. Teljesítjük a ter­melési feladatokat, és biztosítjuk a népgaz­daság szükségleteinek fedezését a kívánt termékekkel. A szocialista országokba irá­nyuló kiviteli feladatainkat az egész ötéves tervidőszakra vonatkozóan három év alatt teljesítettük, s a belföldi piacra a tervezett egy százalék helyett csaknem termelésünk három százalékát szállítottuk. Törvénysze­rűen felmerül a kérdés: miért vannak még mindig olyan vállalatok, amelyek még az egy százalékot sem teljesítik? A termelés növekedését a munkaterme­lékenység növelésével értük el, tehát nem emeltük a munkaerők számát, s ugyanak­kor a saját termelési érték alapján számí­tott termelékenység az ötéves tervidőszak elsó négy éve alatt 52,5 százalékkal emel­kedett. Ilyen eredmények elérése nem könnyű, s világos célt, elegendő merészsé­get, jó szervezettséget, következetességet és személyes bátorságot igényel. Mindez távolról sem könnyű és problé­mamentes. Az ellenőrzés jogának aktív és helyes érvényesítése és a párt vezető szerepének következetes érvényesítése nélkül nem értük volna el ezeket az ered­ményeket. Az igazság az, hogy nálunk is van néhány pártalapszervezet, amely nem él eléggé következetesen a pártellenőrzés jogával. Tudjuk, hogy az egyes részlege­ken, de a vállalatok igazgatóságain, s úgy vélem, a vezérigazgatóságokon és a mi­nisztériumokban is a taggyűléseken sokkal bátrabban kell megkérdezni a vezetőket, hogy milyen a munkaszervezés színvona­la, az irányítás hatékonysága, mennyire hatékony a termelés, s ugyanakkor értékel­ni kell a feladatok teljesítéséhez és a dol­gozókhoz való hozzáállásukat. Egyértelműen amellett vagyok, hogy az állami terv feladatainak teljesítése során egy átgondolt intenzív fejlesztési és tarta­lékfeltárási program megvalósításának az útján kell haladnunk. Ezt célozza az anyagi és erkölcsi elismerés összehangolása. Amikor a mi viszonyaink között feltesszük a kérdést: mi hatott a vállalatok gazdálko­dásának kedvező fejlődésére és a technika részarányának növekedésére, látjuk, hogy elsősorban a párt, a pártszervek és -szer­vezetek munkája eredményezte a bérrend­szer gazdasági hatékonyságának fokozó­dását, valamint a bérek indokolt emelkedé­sét. Sikerült bevezetnünk a műszaki-gaz­dasági dolgozók egyéni értékelését mun­kájuk minősége alapján. Minden hónapban nyilvános értékeléseket tartunk a munka­helyeken. Bevezettük az alkotó dolgozók sajátos egyéni értékelését. A technikusok prémiuma és jutalma egyértelműen a szo­cialista ésszerűsítés feladatainak megol­dásától, az anyag- és munkamegtakarítás­tól, az exporttól, a termelési költségek szintjének megtartásától, az állóalap na­gyobb kihasználásától és a minőséget ille­tő más döntő feladatoktól függ. A kedvező fejlődéshez hozzájárult az az állandó figyelem, amelyet az anyag és kapacitás felhasználása, valamint a telje­sítmények normáinak pontosítására fordí­tottunk. Ezek a normák teszik lehetővé, hogy igazságosan értékeljük az egyének, kollektívák, műhelyek és részlegek tényle­ges munkáját. A normázás bevezetése nem volt könnyű, és ma sem az. Néhány dolgozó esetében az új technika és tech­nológia bevezetése során bizonyos kon­zervativizmus nyilvánul meg, éppúgy, mint a javadalmazási rendszer módosításait il­letően. E jelenségek leküzdése érdekében rendszeresen és céltudatosan fejleszteni kell a politikai nevelő munkát, amelynek eredményeképpen a dolgozók a tények fényében a saját tapasztalataik alapján győződnek meg a határozatok helyessé­géről. Jelentős tartalékok a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás beve­zetése. Kár, hogy számos vezető vissza­húzó erőt lát benne, s nem akar változtatni a megszokott módszereken. A vezetőség, a szakszervezet és a pártszervezet úgy döntött, hogy két részlegen bevezetik a bri­gádrendszerű javadalmazást, hogy a jó gondolatok érvényre juttatásához maguk a dolgozó kollektívák is hozzájáruljanak. Továbbra is nemcsak a normák tökéle­tesítésének szükségességét látjuk, hanem annak fontosságát is, hogy a műszaki- gazdasági dolgozók igazságos értékelésé­hez megteremtsük a motivációt és az ala­pot. Ehhez tökéletesíteni kell a műszaki­gazdasági dolgozók létszámnormáját. Ez idáig azonban még nincs megfelelő állami és reszort szinten kidolgozott normarend­szer. Úgy vélem, hogy ez az egyik megol­datlan feladat, amellyel a reszortok az irányítási rendszer tökéletesítését tekintve adósak vállalatainknak. Meddig tart még ez a helyzet? Világos, pártos álláspontra kell helyezkednünk, és igényesebb szemléletet kell kialakítani. Ezeket az igényeket a ter­melési részlegek alapszervezeteiben meg­vitattuk. Az ilyen pártmunka abban tükröződik, hogy a 7. ötéves tervidőszak alatt az inno­vációt 22 százalékkal növeltük, s terméke­ink 11 százaléka magas műszaki színvo­nalú. Meg kell jegyezni, hogy termelési programunk innoválását túlnyomórészt ön­erőből biztosítjuk. Szép eredményeket ér­tünk el a drága fémek megtakarításában. A párt vezető szerepe sikeres érvénye­sítésének leglényegesebb eleme azonban a pártszervekben dolgozók szakképzettsé­ge. A szakképzettséget úgy értelmezzük, hogy a pártszerv képes legyen a helyzet elemzésére, a kivezető út megtalálására s mindemellett ne helyettesítse az irányító szférát. Ebben rejlik a párttisztségviselők felelőssége a vállalatoknál, üzemekben, de magasabb szinten is. Szerettem volna néhány olyan problé­mára reagálni, amellyel naponta találko­zom a műhelyben, és a pártszervekben végzett munkám során. Ha le akarjuk küz­deni a nehézségeket, nyíltan és elvtársi módon kell beszélnünk a hiányosságokról, okaikról, és hordozóikról. Mi is erre a he­lyes útra léptünk. Ezt erősítik meg Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának szavai. Ismét - és nem véletlenül - hang­súlyozta, hogy további előrehaladásunk szempontjából milyen szerepet játszik a rend és a fegyelem megszilárdítása min­den szinten. Ezt érezzük mi is a dolgozó­kollektívákban, s eléréséért mindent meg­teszünk. LADISLAV ABRAHÁM elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szakszervezetek Központi Tanácsa alelnökének, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa elnökének felszólalása A CSKP XVII. kongresszusának előké­szítése és programvonala a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunistákat is arra ösztönzi, hogy fo­kozzák igyekezetüket a fejlett szocialista társadalom építése fő irányvonalának megvalósításáért. Az előkészítés folyamán a céltudatos hozzáállás szavatolja, hogy a kongresszus kidolgozza a fejlett szocia­lista társadalom további építésének irány­vonalát, új kezdeményezésekkel lép fel és konkretizálja országunk további sikeres fej­lesztésének programját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra a Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XVII. kongresz- szusáig terjedő időszakban háruló felada­tokkal kapcsolatban az SZKT vezetőségé­ben dolgozó kommunisták hozzáállásával foglalkoztunk a Szakszervezetek Központi Tanácsának legutóbbi ülésén. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága, a szövetségi kormány és a Nemzeti Front Központi Bizottsága Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasá­gunk elnöke vezette küldöttségének tolmá­csoltuk köszönetünket azért, hogy nagyra becsülték a szakszervezetek hozzájárulá­sát a hazánk szocialista építésében negy­ven év alatt elért eredményekhez. Nagyra értékeljük azt a gondoskodást és figyelmet, amelyet a szakszervezetekre fordít Cseh­szlovákia Kommunista Pártja. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom továbbra is kö­vetkezetesen hozzájárul Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának megvaló­sításához, az életszínvonal megtartásához és minőségi javításához, a dolgozók lét- és szociális biztonságának szilárdításához. A szakszervezeti tagok nagyrabecsülés­sel fogadták, hogy a párt központi bizottsá­ga elnökségének javaslatára a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnöke a Feb­ruári Győzelem Érdemrenddel tüntette ki a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat. Ez az értékelés mindenkit kötelez. Mi, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom­ban dolgozó kommunisták is elgondolko­dunk afelett, hogy miképpen járuljunk hoz­zá fokozott mértékben és nagyobb felelős­séggel a társadalom fejlesztéséhez, a munkahelyeken az eredmények elérésé­hez. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a szakszervezeti munkát is az eddigi­nél sokkal nagyobb igényességgel kell vé­geznünk, hogy növeljük a dolgozók öntu­datos részvételét a szocialista társadalom építésében. E cél eléréséhez járultak hoz­zá az FSZM alapszervezeteinek évzáró taggyűlései és járási konferenciái. Sok szakszervezeti tag ismét hangsúlyozta az irányítás és a tervezés javításának, a fele­lősségérzet növelésének, a fegyelem erő­sítésének szükségességét, követelték a dolgozók kezdeményezése fejlesztésé­nek, a munka hatékonysága fokozásának és a minőség javításának útjában álló aka­dályok eltávolítását. A szakszervezeti, úgy­szintén az állami és a gazdasági szervek­nek és szervezeteknek határozottan és céltudatosan harcolniuk kell a társadal­munkban előforduló összes negatív jelen­ség ellen. Tudjuk, hogy az életünk minden területét érintő feladatok nagyon igényesek. A Szakszervezetek Központi Tanácsának a közelmúltban lezajlott ülésén ezekkel mélyenszántóan foglalkoztunk. Mindent meg akarunk tenni a CSKP XVI. kongresz- szusa programjának megvalósításáért. Színvonalasabb szervező munkával még nagyobb mértékben fejleszteni fogjuk a dolgozók kezdeményezését és ezt he­lyes irányban vezetjük, mindenekelőtt a gazdasági, a kulturális és a szociális fejlesztés meggyorsítására, az idei gazda­sági tervfeladatok sikeres teljesítésére, a nyolcadik ötéves tervidőszak jó kiindulási alapjának létrehozására összpontosítjuk. E célból teljes mértékben felhasználjuk a szocialista kötelezettségvállalások és a kollektív szerződések teljesítésének elő­készületben levő félévi ellenőrzését. Rend­kívül nagy figyelmet fordítunk a kezdemé­nyezés további fejlesztésére, s ezt fokozott mértékben összpontosítjuk a termelési fo­gyasztás csökkentésére és a munkaterme­lékenység növelésére. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának előkészítésével össze­függésben a dolgozók kezdeményezése már terjedőben van. A szakszervezeti szervek üdvözölték és terjesztik a ČKD, az Elektrotechnikai, a Technometra vállalatok, valamint a koširei Ipari Automatizálási Mű­vek dolgozóinak kezdeményezését, ame­lyet a tudománynak a termeléssel, a kor­szerűsítéssel, a kollektívák alkotó igyeke­zetével való összekapcsolásával az ötéves terv feladatainak teljesítéséért jelszóval hirdettek meg. Mérhetetlen jelentőségű az is, hogy pár­tunk és államunk vezetősége nemzetközi méretben is megegyezett a Szovjetunió és Csehszlovákia között a tudományos-mú­szaki együttműködésről a kétezredik évig terjedő időszakra. A szovjet és a csehszlo­vák szakszervezetek dokumentumot ké­szítenek elő a szakszervezetek részvételé­ről az együttműködés fejlesztésében, a ku­tatásban, a termelésben az erők összefo­gása bevált formáinak terjesztésével a szocialista országok stratégiai feladata teljesítésének: a tudományos-műszaki fej­lődés vívmányai és a szocializmus előnyei összekapcsolásának érdekében. Meggyő­ződésünk, hogy ebbe az együttműködésbe tevőlegesen bekapcsolódnak a többi szo­cialista országok szakszervezetei is. Ebben az értelemben már tanácskozott a Szakszervezetek Központi Tanácsának és a Szovjetunió Szakszervezeti Szövetsé­gei össz-szövetségi Központi Tanácsá­nak titkársága. Megegyeztünk abban, hogy igen nagy gondot fordítunk a CSKP XVII. és az SZKP XXVII. kongresszusa tisztele­tére kibontakozó internacionalista szocia­lista verseny további bővítésére és minő­ségi színvonalának emelésére. Főképpen a műszaki alkotó kezdeményezés bevált formáit fogjuk fejleszteni és céltudatosan kicseréljük a dolgozókollektívák tapaszta­latait. A Szakszervezetek Központi Tanácsá­nak szeptemberi ülése megtárgyalja a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a CSKP XVII. kongresszusáig és a képvi­selő-testületi választásokig szóló program­ját. A szövetségi kormány elnökségének és a Szakszervezetek Központi Tanácsa Tit­kárságának előkészületben levő együttes ülésén a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának a gazdasági és szo­ciális fejlesztés feladatai teljesítésének biz­tosítása érdekében követett közös eljárá­sának kérdéseivel foglalkoznak majd. Teljes mértékben támogatjuk Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának nemzetközi politikáját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden tekintetben támogatja azoknak a kötelezettségeknek a teljesíté­sét, amelyek a szocialista közösség orszá­gai, köztük hazánk védelmének szükségle­teiből következnek. JIRÍ KLÍMA elvtársnak, a CSKP KB póttagjának, a Cseh Műszaki Főiskola rektorának felszólalása A párt tudományos-műszaki politikájá­nak megvalósításában következetesebben érvényesíteni kell azt az elvet, miszerint nem a tudományos és a műszaki eredmé­nyek bármilyen vagy bármi áron történő alkalmazása a cél. Mindenekelőtt effektív eredményekre és hatékony realizálásukra van szükség, mégpedig a kiemelt állami programokban meghatározott területeken. A helyes út nem a figyelem túlzott felapró- zása vagy egyoldalú összpontosítása a tu­dományos-műszaki fejlesztés bármilyen részproblémájára. Pedig erre hajlanak egyes műszaki szakemberek főiskolánkon. Az ilyen eljárás azonban viszonylag nagy társadalmi veszteségekkel járhat. A figyel­met, az erőket és az eszközöket olyan problémákra kell fordítani, amelyek megol­dása nagyobb haszonnal jár. Nem akarom lebecsülni az új műszaki megoldások iránti lelkesedést és az ötle­tességet, amely nélkül bármilyen munka, különösen az alkotó tudományos munka elképzelhetetlen. A helyes irányvétel első­sorban a gazdasági mechanizmus ügye, amely a műszaki fejlesztés területén még mindig tökéletlenül hat. Itt nemcsak irányító szerepére, vagyis a műszaki fejlesztés ori­entálására gyakorolt befolyására, hanem ösztönző szerepére is gondolok. Sikeresen felszámoljuk vagy legalábbis korlátozzuk azokat az akadályokat, amelyek a műszaki fejlesztés útjában álltak. De nem sikerült mindeddig megfelelő intenzív nyomást lét­rehozni, amely kikényszerítené a műszaki fejlesztés realizálását. így aztán a műszaki fejlesztés e téren is inkább lelkes egyének­nek, azoknak az ügyévé válik, akik képe­sek és akarják is felhasználni az akadályok elhárítását, nem pedig azokévá, akiket gazdasági eszközökkel is kényszerítenek a műszaki fejlesztésre. Ez a lelkesedés szükséges, örömet keltő, de önmagában nem elegendő, és az egész probléma nem oldható meg pusztán lelkesedéssel. A hatékony tudományos és műszaki fej­lesztés helyes szemléletét nemcsak főisko­lánk munkatársainak, hanem minden más felsőoktatási intézményben is el kell sajátí­tania az oktatóknak, kutatóknak és hallga­tóknak egyaránt. Diákjaink nagy része a fő­iskola elvégzése után éppen a termelést előkészítő ágazatokban fog dolgozni, ame­lyeknek a fontossága vitathatatlan. A hallga­tókat és az összes többieket arra a felisme­résre kell vezetnünk, hogy a tudományos és a műszaki ismeretek alkalmazása nem automatikus folyamat vagy kényelmes séta. Még csak nem is önmegváltó folyamat, amely segíthet az olyan munkahelyen, ahol nem támasztanak kellő igényeket a mun­kával szemben, a henyélés vagy a fegyel­mezetlenség dominál. Kizárólag a tudo­mány és a technika alkalmazásával nem lehet megszüntetni minden eddigi fogyaté­kosságot. Az oktatási-nevelési folyamat­nak ez a szempontja ugyanolyan fontos, mint az egyes szakok - amelyekre a leen­dő mérnököket felkészítjük - terén a szak­mai képzés. Ráadásul a népgazdaságunk­ban dolgozók nem elhanyagolható számá­ról van szó. Csak főiskolánkon - a nappali, levelező és továbbképző tagozaton, vala­mint tudományos felkészülés céljából - csaknem húszezer hallgató és aspiráns tanul az idén, ez pedig olyan kollektíva, amely már valamit felmutathat. A központi bizottság ülésein már sok­szor hangsúlyozták, hogy jól képzett káde­rekre van szükség a munkás- és a műszaki szakmákban, valamint az irányító tisztsé­gekben. Ha arról beszélünk, hogy a tudo­mány közvetlen termelőerővé válik, s a tu­domány és a termelés szerves egységéből indulunk ki, amelyhez a szocialista társa­dalomban adottak a legjobb feltételek, ak­kor alapvető jelentőségre tesz szert azon dolgozók kiképzése, akik a tudomány és a termelés kapcsolatát biztosítják. A tízéves tankötelezettség és a középis­kolai végzettség megszerzése jó feltétele a tudományos-múszaki haladás vívmányai­nak a termelési gyakorlatban való felhasz­nálásának, mivel a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása egyre nagyobb követelményeket támaszt a mun­kások és technikusok képzettségével szemben. Ezzel kapcsolatban ugyancsak nagy jelentőségű az okleveles dolgozók tudása és száma. De milyen a helyzet az iparban például most elhelyezkedő diplo­mások számával és tudásával kapcso­latban? Gyakran vitázunk arról, van-e elegendő oklevelesünk és technikusunk vagy fölös számban vannak-e, mint egyesek állítják. Bele kell tekinteni hazánk statisztikai év­könyvébe, amelyből minden évben meg­tudhatjuk, hogy a népgazdaságban mint­egy 200 ezer vezetői tisztséget kellene okleveles káderekkel betölteni, de ezeknek (Folýtatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1985. VI. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents