Új Szó, 1985. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám, hétfő
Elmaradott országrészből - igazi Aranykert A társadalmi és internacionalista segítség kimagasló eredményei A Csallóköz, s benne a Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) járás természeti környezetét évszázadokon át csaknem kizárólag a víz formálta. Éltető vizet hozott az erdőnek, mezőnek, a rétnek- és egy napon mindezt elsodorta, magával ragadta az örvénylő áradat. Védelmet nyújtott az itt élő embernek, de ha árhullám jött az Alpok felől, kíméletlenül szedte áldozatait, nagy pusztítást hagyva maga után. Az Aranykert dúsan termő gyümölcsösei, gazdag legelőt kínáló rónaságai és aranyló gabonaföldjei gyakran szenvedtek a Duna szeszélyes járásától. A csallóközi ember éltető eleme volt a viz, sorsa a vele folytatott szakadatlan küzdelem. Évszázadok alatt, kisebb-na- gyobb árvízvédelmi és szabályozási munkálatok eredményeképpen alakult ki fokozatosan e táj sajátos vízrajzi képe. A gátak közé szorított Duna ugyan egyre ritkábban okozott pusztítást a környező földeken és falvakban, ám a magával sodort hordalék leülepedésével a folyó medre mind magasabbra emelkedett, növekedett a folyó átlagos vízszintje. E folyamat ma is tart. Egyre magasabb és erősebb gátakat kellett építeni, hogy a tavasszal és a nyár elején rendszeresen megjelenő árhullám baj nélkül levonulhasson. Megfeszített erővel Amikor már úgy tűnt, hogy sikerült az embernek legyőzni a Dunát- minden eddiginél nagyobb csapással sújtotta. 1965 tavaszán a szokatlanul hosszú ideig tartó magas vízállás és a csapadékos időjárás teljesen átáztatta a gátakat. Minden épkézláb ember éjt nappallá téve, erejét megfeszítve dolgozott a gátakon, szembeszállt a hömpölygő árral, kemény csatát vívott a feltörő buzgárokkal és belvizekkel. A Duna vízgyűjtő területén ismétlődő felhőszakadásszerü esőzések keltette újabb árhullám nyomásának engedve először június 15-én Pat község (Patince) mellett, majd június 17-én 10 óra 30 perckor Kulcsod (Kľučovec) és Csicsó (Čičov) között átszakadt a gát. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás területén az árvíz részben vagy teljesen elöntötte Balonyt (Balon), Csilizradványt (Čilizská Radvaň), Izsapot (lžop), Nagymegyert (Čalovo), Kulcsodot (Kľúčovec), Medvét (Medveďov), Ekecset (Okoč) és Apácaszakállast (Opatovský Sokolec). Belvíz okozta károkat szenvedett Somor- ja (Šamorin) város néhány területe. Több mint 26 ezer hektárnyi terület vált a víz martalékává. Teljesen megsemmisült 2 iskola, 1 egészségügyi központ és művelődési ház, számos középület pedig erősen megrongálódott. Súlyos csapás érte a mezőgazdasági üzemeket és a lakosságot is. Bár a lakosság tervszerű evakuálása és az anyagi javak mentése már korábban megkezdődött, továbbra is szinte emberfeletti teljesítményt követeltek a mentési munkálatok. A kommunisták mindvégig élen jártak és például szolgáltak a fegyelem és a rend fenntartásában, a körültekintő, határozott intézkedésekben és cselekedetekben. A járási pártbizottság és az árvízvédelmi bizottság irányításával tervszerűen és folyamatosan haladtak az élet- és vagyonmentő munkálatok. Rendkívül felelősségteljes munkát végeztek a nemzeti bizottságok is, amelyek a védelmi és kármentő munkálatok közvetlen irányítói és szervezői voltak. Elmondható, hogy a nemzeti bizottságok tisztségviselői a kritikus pillanatokban eredményesen helytálltak. Önfeláldozó segítség Kezdettől fogva, a helyi lakossággal karöltve segítettek néphadseregünk alakulatai is. Példás összmunkáról és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot a szovjet és a magyar fegyveres erők egységei. A fenyegető veszély és a legnagyobb szükség óráiban tettekkel bizonyították, hogy a nép hadserege mindenkor és önfelál- dozóan kész a népét szolgálni. A cikk terjedelme sajnos nem teszi lehetővé, hogy részletesen szóljak mindazokról, akik életüket és egészségüket kockáztatva, minden ellenszolgáltatás nélkül részt vállaltak e hősies küzdelemben. Járásunk lakossága most is hálával gondol azokra, akiknek nemcsak megmenekülésüket, hanem az otthonaik újjáépítését is köszönhetik. A sajtódokumentumokban tallózva ma is megható érzés felidézni azt az önzetlen segítőkész - séget, amely szerte az országban az árvízkárosultak iránt megnyilvánult. Társadalmi munkával, pénzzel, építőanyaggal és önfeláldozó munkával segítettek a károk felszámolásában, valamint a gyors újjáépítésben. Konkrét formában igazolták a régi mondás bölcsességét: Kétszer ad az, aki gyorsan ad. Kassa (Košice), Cheb, Žilina, Olomouc, Tŕebíč, Prievidza, az egész ország egy emberként ajánlotta fel segítségét ... Az árvíz elvonultával egy időben megindult a szervezett újjáépítés. Rendbe kellett hozni a megrongálódott belvízszabályozó csatornarendszer jelentékeny hányadát, új vízátemelő állásokat építeni, és természetesen az eddigieknél tökéletesebb védelmet nyújtó gátrendszert kellett létrehozni a Duna mentén. Nagy áldozatok árán és egész szocialista társadalmunk hathatós segítségével aránylag rövid idő alatt sikerült helyrehozni a súlyos természeti katasztrófa okozta károkat. Az eltelt húsz esztendő szorgalmas munkájának köszönhetően járásunk szocialista építése és fejlesztése nagy léptekkel haladt előre. Erre az időszakra tehető járásunk legjelentősebb termelési ágazatának, a mezőgazdaságnak intenzív fejlesztése is. Szemléltetésként néhány kiragadott példa. Húsz év alatt a búza átlagos hektárhozama és az egy tehénre jutó tejtermelés megháromszorozódott. Az 1984-es évben több mint 41 ezer tonna húst, 101 millió liter tejet és 75,5 millió tojást adtunk a közösségnek. A mezőgazdasági termelés értéke csaknem 2,4 milliárd koronát képviselt, s a 82 ezer hektárnyi mezőgazdasági területből ma már több mint 37 ezer hektár öntözhető. Mezőgazdaságunk kiváló eredményeinek elismeréséül járásunkat Köztársasági Érdemrenddel és Munka Érdemrenddel tüntették ki. Dinamikus fejlődés Közvetlenül az árvizet megelőző években kezdődött el nagyobb mértékben a járás iparának tervszerű és egyre progresszivebb fejlesztése. A fő hangsúly továbbra is a járásban megtermelt mező- gazdasági termékek korszerű feldolgozásán volt. Példaként megemlítem a nagymegyeri Milex üzemet, a dunaszerdahelyi cukorgyárat és a baromfifeldolgozó vállala- latot. Azóta járásunk modern hús- feldolgozó kombináttal gyarapodott. Az élelmiszeripar mellett egyre nagyobb jelentőségű lett az épí- tő-, a nehézgépipar és az elektronikai ipar is. Iparunk fejlesztése napjainkban sem szünetel. A meglevő üzemek bővítésével tovább növekszik a tejfeldolgozó üzem, a borászati kombinát és a nehézgépgyártás kapacitása. Még ebben az évben elkezdődik a Tesla új üzemegységének építése, s a tervek szerint a közeljövőben sor kerül a Nemzetközi Nőnap Üzem dunaszerdahelyi üzemegységének létrehozására is. Az 1,6 milliárd korona értékű ipari termelés és exporttermékeink egyre növekvő kereslete a bizonyítéka annak, hogy járásunk mezőgazdasága mellett mind jelentékenyebbé .válik iparunk. A CSKP Központi Bizottsága 6. plenáris ülésének határozataival összhangban nagy gondot fordítunk a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítésére és minőségének javítására. A nemzeti bizottságok által irányított üzemeknek a lakosságtól származó bevétele a tavalyi évben meghaladta a 76 millió koronát s további 13 millió korona értékű szolgáltatást nyújtottak az ipari szövetkezetek. Az eltelt húsz esztendő alatt jelentékenyen bővült és korszerűsödött a közellátási és a kereskedelmi hálózat. A kiskereskedelmi forgalom állandó növekedése egyben a járás dolgozói életszínvonala emelkedésének egyik mutatója. Az eddig elért eredmények ellenére a kereskedelem és a szolgáltatások színvonalával nem vagyunk teljesen elégedettek. Fejlesztési terveinkben a lakásépítés és a közműhálózat bővítése mellett kiemelt helyet foglal el a lakosságot szolgáló középületek építése. Az árvíz által megrongált lakások és a járás dinamikus fejlődése megkövetelte a nagyarányú, intenzív lakásépítési program végrehajtását. Elmondható, hogy mára lakosságunk döntő többsége új, korszerű és egészséges lakással rendelkezik. Nemcsak a városokban, hanem falvainkban is egyre több helyen épült, és épül ma is, központi vízhálózat. Annak ellenére, hogy lakosságunk mintegy 53 százaléka élvezheti a vezetékes víz előnyeit, sürgős feladatunknak tartjuk a Felső-Csallóköz és a Kis- Duna mentén fekvő községekben a vízvezeték kiépítését. Míg 1965- ben az árvíz okozta szennyeződés jelentette a Duna menti községek ivóvízellátásának problémáját, addig a jelen időszakban az ipar, a mezőgazdaság és a Kis-Duna szennyvize teszi elodázhatatlanná az ivóvízellátás megoldását. Környezetünk megóvását és javítását célozza az üzemi és a városi szennyvíztisztítók fokozatos építése, a háztartási és az ipari hulladék környezetszennyezést elkerülő tárolásának megoldása, a szélvédő erdősávok létrehozása és nem utolsósorban a vezetékes földgáz eljuttatása mind több lakásba. A szocialista ember formálása, a lakosság műveltségi színvonalának emelése, a magas szintű egészségügyi ellátás és a dolgozók szociális biztonságának szavatolása kiemelt helyet foglal el a járási párt- és állami szervek tevékenységében. Joggal lehetünk büszkék a jól felszerelt és színvonalas oktatást biztosító iskoláinkra, a tartalmas és pezsgő tevékenységnek helyet adó kulturális intézményeinkre, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások egyre gyarapodó hálózatára. Célunk továbbra is az, hogy járásunk dolgozói szorgalmas társadalomépítő munkájukért megfelelő gondoskodásban részesüljenek, és biztosítsuk számukra az aktiv pihenés feltételeit. Az ember szolgálatában Járásunk Duna menti része 1978 óta nagyarányú építkezés színhelye. Úgy, mint eddig, ismét a víz, a folyó megzabolázása és az ember szolgálatába állítása a feladat. Az olvasók többször találkozhattak az Új Szó hasábjain a Gabčíkovo-Nagymaros vízlépcsőrendszer építésének eddigi eredményeivel csakúgy, mint a Csallóköz mélyében rejtőző kiváló minőségű ivóvízkészlet hasznosításának kérdéseivel. A minden eddiginél tökéletesebb árvíz- védelem, az olcsó vízi szállítás, a folyamban rejlő hatalmas energia megcsapolása és nem utolsósorban az éltető vizet szállító öntözés feltételeinek javítása további fejlődést biztosít járásunknak. Csallóköz a szocialista társadalmi rendben vált virágzóvá, igazi Aranykertté. Dr. DUDÁS KÁLMÁN, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság elnöke Összefogott az ország népe A Duna Európa második legnagyobb folyója, a Fekete-erdőtől eredve, nyolc országot átszelve, érintve, ömlik a Fekete-tengerbe. A hatalmas folyam nemcsak közlekedési út, hanem a rajta épült vizi erőművekben aránylag olcsó energiát is termel. Hazánk és a Magyar Népköztársaság között a Duna 150 kilométeres szakaszon határt képez. A két baráti ország között hömpölygő folyamon a hatvanas években kötött megállapodás szerint Gabčikovo és Nagymaros között vízlépcsőrendszert építenek, amely lehetővé teszi Közép-Európa hajózási rendszerének korszerűsítését és nagy mennyiségű villamos energia termelését. Az építkezés teljes ütemben halad, néhány év múlva új mederbe terelik a vén folyót, és gond nélküli lesz a hajózás. A Duna mindig befolyásolta a folyó két partján élőket, de egyben sok bosszúságot, szenvedést is okozott. Sőt, a két Dunával körülölelt Csallóközben, Európa legnagyobb folyami szigetén a gyakori árvíz emberéletet is követelt. Ezért már a múlt század első évtizedeiben gondoltak a szabályozására, védelmi intézkedéseket tettek az árvizek megakadályozására. Később védógáta- kat is építettek, de azért a víz sokszor kilépett a mederből. A gátakat századunkban többször megerősítették, mégis főleg a tavasz végén, a nyár elején nagy károkat okozott a szeszélyes folyó. A nagy árvíz A Duna a harmincas évektől ötször okozott nagy károkat. A legnagyobb árvíz húsz esztendővel ezelőtt, 1965 júniusában volt. A víz tavasztól emelkedett, vagyis már áprilistól magas volt a vízállás, július első napjaiban már elérte a hét méter körüli szintet. Az alacsonyabban fekvő területeken feltört a talajvíz, elöntötte a gabonatáblákat. A hosszú ideig tartó magas vízállás miatt a gátak egyre jobban eláztak. Hiába küzdöttek napokig a lakosok, a katonák, hiába erősítették a gátakat, megtörtént a tragédia. Június tizenötödikén Patnál (Patince), majd tizenhetedikén Csicsó (Čičov) közelében szakadt át a gát, és ömlött a szennyes ár a csallóközi rónákra. Több mint hetvenezer hektárnyi területet öntött el a megállíthatatlan áradat s közel ötven faluban rongálta meg a lakóházakat, gazdasági épületeket. Több mint ötvenezer ember vált hajléktalanná. Száznyolc napon keresztül folyt a hősies küzdelem, míg végre Csi- csónál sikerült a gátat elzárni. Bajban ismerjük meg barátainkat Az ország irányítói, dolgozói együtt éreztek a főleg magyarok lakta terület népével, igyekeztek sokoldalú segítséget nyújtani a családoknak. Az egyik legjelentősebb feladat a lakóházak, a családi fészkek rendbehozatala volt. Hazánk minden részéről fölajánlották segítségüket az üzemek, a szövetkezetek, az állami gazda ságok és intézmények, és rövidesen megindult az újjáépítés. Fiatalok, katonák, szakemberek ezrei siettették az építkezést, s mire a tél beköszöntött, rendbehozták a megrongált házakat, és újakat is építettek. Alig telt el két esztendő, és a csallóközi falvak utcáin szebb házak álltak, mint a katasztrófa előtt. A külföld is segítségünkre sietett. A Szovjetunió négyszáz összeszerelhető faházzal segítette a lakásgondok enyhítését. A lakóházak építésével egyidőben hozzáláttak a közutak rendbehozatalához, a szántóföldek műveléséhez, és néhány éven belül a csallóközi földek adták a leggazdagabb termést az országban. Rövidesen megkezdték az árvíz- védelmi rendszerek megerősítését. A védelem szempontjából nagy jelentősége lesz a dunai lép- csőrendszer építésének. Elmélyült emberi kapcsolatok Felejthetetlen volt a kitelepítettek fogadása az ország többi részében. Mindenütt szeretettel várták őket, és igyekeztek mindent elkövetni, hogy otthonosan érezzék magukat. Sok család között őszinte barátság szövődött, amely napjainkig tart. A diákok ezreit vitték nyaralóhelyekre, hogy befejezzék a félbemaradt iskolai évet. Az itt látott fényképen csicsói tanulókat láthatunk, akik a Nová Ba- ňa-i iskola vendégei voltak, és a ragyogó nyári napsütésben a domboldalon tanultak. Ma már meglett emberek, családanyák és apák. Csemetéikkel szívesen látogatnak el abba a városkába, ahol kedves embereket ismertek meg a nehéz időben. Sem ók, sem mások, soha nem felejtik el a jókor jött, fontos segítséget, a szlovák, a cseh nép baráti kéznyújtását, amely a párt, a népi szervek felhívása alapján jött létre. TÓTH DEZSÓ ÚJ SZÚ 3 1985. VI. 17.
