Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám, csütörtök

Barátságunk alapokmánya Az 1935. május 16-án kötött csehszlovák-szovjet barátsági szerződés 50. évfordulója ÚJ szú 1985. V. 16. ŕ^ ehszlovákia létezése í Q óta számos szerződést és megállapodást kö­tött a Szovjetunióval. Ezek jellege és azok a körülmények, amelyek között megkötésükre sor került, szemléletesen érzékeltetik a tár­sadalmi rendszer fejlődését Cseh­szlovákiában és mindenekelőtt a nemzetközi életben elfoglalt helyzetét. Végigvonul bennük a csehszlovákiai helyzet alakulá­sa, kezdve attól az időszaktól, amikor teljes mértékben az euró­pai nagyhatalmaktól függött, egész addig, amíg szuverén ál­lamként lépett fel. A szovjet kormánnyal az első szerződés megkötésére 1918 feb­ruárjában került sor, tehát olyan időben, amikor sem elméletileg, sem a gyakorlatban nem létezett a csehszlovák állam, amikor csak a Habsburg-monarchia megdön­tésére, a csehek és a szlovákok önálló államának a létrehozására törekvő Csehszlovák Nemzeti Ta­nács működött. A szovjet állam a népek jogaira és önrendelkezésére vonatkozó lenini dekrétumból kiindulva tiszte­letben tartotta a csehszlovák nép­nek a saját független állama létre­hozására irányuló törekvéseit, te­kintet nélkül arra, hogy a párizsi székhelyű Csehszlovák Nemzeti Tanácsot addig még egyetlen kor­mány sem ismerte el. A népbizto­sok képviselői a tanács elnökével, Tomáš Garrigue Masarykkal az Oroszország területén tartózkodó csehszlovák egységek fegyveres semlegességéről, a nekik nyújtan­dó szovjet segítségre vonatkozó szerződés megkötéséről tárgyal­tak, amelyet 1918. február 10-én írtak alá. A csehszlovák delegátu­sok ezért a szovjetekkel szembeni lojalitásra kötelezték magukat. A szovjet küldöttek egy szuverén állam képviselőiként tárgyaltak, vi­szont a csehszlovák képviselők az antanthatalmaktól függtek. Az illetékes szovjet szervek tiszteletben tartották a megállapo­dást: ellátták a csehszlovák alaku­latokat, lehetővé tették vasúton történő áthelyezésüket és különfé­le szolgáltatásokat nyújtottak szá­mukra. A csehszlovák vezérkar azonban más eljárás mellett dön­tött. Miközben Masaryk lojalitást ígért, a csehszlovák haderők ve­zérkara szovjetellenes elemekkel kezdett alkudozni, aminek az lett a következménye, hogy a cseh­szlovák katonákat a szovjet hata­lommal szemben ellenforradalmi fellépésbe hajszolta bele. A szovjet kormány, tekintet nél­kül a csehszlovák vezérkar ellen­séges magatartására, a válság- helyzet felszámolására törekedett. Vlagyimir lljics Lenin kezdemé­nyezésére már 1918. október 31- én Prágába küldött táviratban in­dítványozta csehszlovák-szovjet megállapodás megkötését a konf­liktus elhárításáról, a háborús ha­difoglyok hazaszállításáról, a két ország kapcsolatainak normalizá­lásáról stb. Az indítvány azonban visszhang nélkül maradt. További szovjet kezdeményezések is ha­sonló sorsra jutottak. Az Irkutszk melletti Kujtun állo­máson csak 1920. február 7-én írták alá a csehszlovák-szovjet fegyverszüneti megállapodást. A szovjet kormány szavatolta a csehszlovák alakulatok számá­ra, hogy hatékony támogatást nyúj­tanak a Szovjet-Oroszország terü­letéről való kivonásukhoz. Ezzel lezárult a csehszlovák történelem egyik legsötétebb fejezete, amely­re az volt a jellemző, hogy a bur­zsoá köztársaság részt vett Szov- jet-Oroszország ellen indított el­lenforradalomban. Ez a külföldi in­tervenciós haderők vereségével és a szovjet fegyveres erők győ­zelmével végződött. 1920 júliusában írták alá a kö­vetkező csehszlovák-szovjet megállapodást. Ez ugyan csak a Vöröskereszt misszióinak cseré­jéről intézkedett az egykori foglyok kölcsönös hazatelepítése, a gaz­dasági kapcsolatok ápolása céljá­ból. Erre azonban csak a ver- sailles-i békeszerződést aláirt or­szágok beleegyezését követően kerülhetett sor. 1922. június 5-én Csehszlová­kia és Szovjet-Oroszország között ideiglenes megállapodás megkö­tésére került sor. Ez túlnyomó- részt kereskedelmi jellegű volt, jól­lehet első cikkelye kifejezetten po­litikai tartalmú volt, és ténylegesen a szovjet kormány elismerését je­lentette. A szovjetek országának nemzetközi jog szerinti elismeré­sére az akkori csehszlovák bur­zsoá kormány nem volt hajlandó. Ezt egyrészt a hazai jobboldali, szovjetellenes körök gátolták, másrészt a nyugati hatalmak sem adták beleegyezésüket elsősor­ban Franciaország, amelytől az akkori Csehszlovákia leginkább függött. Csehszlovákia jogilag csak 1934-ben ismerte el a Szovjetuni­ót. Erre csak Franciaország és a kisantant hatalmak beleegyezé­se után került sor, amikor végleg összeomlottak a szovjetellenes ,,egészségügyi övezet“ létrehozá­sát célzó tervek, amelyeknek egyik kezdeményezője többek kö­zött a csehszlovák burzsoá kor­mány volt. Csehszlovákia és a Szovjetunió végérvényesen 1934. június 9-én vette fel a sza­bályos diplomáciai kapcsolatokat, miután Franciaország ehhez bele­egyezését adta. f \ ehszlovákia a hitleri Né­I O metország részéről fe- O nyegető veszély idején kötött szövetségi szerződést a Szovjetunióval. Erre 1935. má­jus 16-án Prágában került sor. Csehszlovák részről Eduard Be- neš, akkori külügyminiszter, a szovjet kormány részéről Sz. Sz. Alekszandrovszkij, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete írta alá. A szerződés létrejötte fontos hozzájárulást jelentett Csehszlo­vákia biztonságának a fasiszta fe­nyegetéssel szembeni szavatolá­sához. Emellett szemléletesen megcáfolta a hazai és a nemzet­közi reakció azon állításait, hogy a kis országok számára az egye­düli kiutat az jelenti, ha meghátrál­nak és egyezséget kötnek a fa­siszta államokkal. A szerződés aláírása szorosan összefüggött azokkal a politikai változásokkal, amelyekre a fasiz­mus németországi hatalomra jutá­sa után került sor Európában. Amikor 1933 után nyíltan megkez­dődött a versailles-i rendszer szét­bomlása és ennek keretében lé­nyegesen rosszabbodott a köztár­saság nemzetközi-politikai hely­zete, a kormányzó burzsoá körök nem tudtak tovább ellenállni a CSKP vezette széles néptöme­gek nyomásának, amelyek a szovjet állam létrejötte óta annak elismerését sürgették és az együttműködés bővítését szorgal­mazták. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió a béke legbiztosabb szavatolója és a kis államoknak a legmegbízhatóbb védelmezője a fasiszta veszéllyel szemben. Csehszlovákia és a Szovjetunió közeledése 1934 után azonban nem lépte túl a diplomáciai kerete­ket és nem hatolt be a néptöme­gek tudatába. Annak ellenére, hogy a cseh­szlovák-szovjet szerződés ke­resztezte a nemzetközi fasizmus és a reakció terveit, a csehszlovák fél hibájából a hatékonysága mini­málisnak minősíthető. A csehszlo­vák kormány visszautasította azt a szovjet indítványt, hogy a szer­ződést katonai egyezménnyel egészítsék ki. Ezért a szerződés nem lett a fasiszta agresszió elleni harc szilárd biztosítéka, csupán diplomáciai lépésnek minősült, amelytől a burzsoázia azt remélte, hogy további előnyös kombináció­kat tesz lehetővé a számára és a náci Németországgal való tár­gyalásokon hozzájárul a köztársa­ság nemzetközi helyzetének a megszilárdításához. A csehszlovák-szovjet szerző­dés a francia-szovjet megállapo­dáshoz hasonlított. A francia és a csehszlovák kormány hibájából bilaterális és nem automatikus jel­legű volt. A mindennapi politiká­ban való gyakorlati érvényre jutta­tása a nyugati nagyhatalmak hoz­záállásától, a Népszövetségtől, de mindenekelőtt Franciaországtól függött. A jegyzőkönyv II. cikkelye kimondta, hogy a Csehszlovákiá­nak nyújtandó szovjet segítség feltételezi a francia segítségnyúj­tást is. Ez a cikkely annak meg­nyilvánulása volt, hogy a cseh­szlovák kormánykörök osztályala­pon milyen szorosan függtek a nyugat-európai tőkés rendszer­től. Franciaország révén kellett biztosítani, hogy a haladó erők a hazai burzsoázia megdöntésére ne használják ki a veszélyeztetett Csehszlovákia megsegítésére si­ető Vörös Hadsereg esetleges je­lenlétét. B elpolitikai szempontból a szerződés nagy hozzá­járulást jelentett a CSKP- nak a fasizmus ellen, a burzsoá demokratikus szabadságjogok megőrzéséért és a köztársaság védelméért vívott harcához. A csehszlovák burzsoáziának a szövetségi szerződés következ­tében rövid időre fel kellett hagy­nia a haladó erők nyílt üldözésé­vel. A kommunisták a Szovjetunió­val való szövetség lelkes védel­mezői lettek és bizonyították, hogy a csehszlovák burzsoázia nagyon megbízhatatlan partner és a köze­ledés útját csak a kedvezőtlen nemzetközi helyzetben választot­ták, viszont a Szovjetunió nem árulja el a szövetséget. 1938. szeptember 30-án a müncheni diktátum elfogadásá­val gyakorlatilag érvényét vesztet­te a csehszlovák-szovjet szövet­ségi szerződés. Mint ismeretes, erre nem a szovjet fél hibájából került sor. A müncheni konferen­cia a külpolitikai koncepciók vizs­gáját is jelentette. Csalódást oko­zott a túlsúlyban lévő burzsoá koncepció - a Nyugat irányába való orientáció. A nyugati hatal­mak osztályérdekeit, elvakultsá- guk és kormányaik képtelensége miatt elárulták Csehszlovákiát és kiszolgáltatták Hitler kényére-ked- vére. A történelem tanúsította a CSKP politikájának igazát, amelynek a burzsoá külpolitika orientációját érintő bírálata a csehszlovák biztonság új értel­mezésére, a Szovjetunió felé való orientációra épült. Dr. JARMILA BOBOKOVÁ, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa A csehszlovák porce­lángyártás világszerte jó hírnévnek örvend. Hazánk legnagyobb porcelángyára a Kar­lovy Vary-i Porcelán- ipari Vállalat 02-es számú Nové Role-i üze­me, amely porcelán- gyártásunknak egyhar- madát adja. Az üzemet a húszas években ala­pították, és 1963-ban felújították. 1975-ben és 1976-ban termelő- berendezéseit tovább korszerűsítették. Ter­mékeinek fele exportra kerül. A képen: tálak öntése; baloldalt Alena Voráčková, mellette Anna Voráčková. (Jan Vrabec felvétele - ČTK) Tanácskoztak a takarmánytermesztők A tavalyinál nagyobb termésre várnak Hagyományosan tavasszal, az első kaszálást megelőzően tartják évi tanácskozásukat a rimaszom­bati (Rimavská Sobota) járás ta­karmánytermesztői. Az elmúlt esztendő értékelése kapcsán a szakemberek megállapították, hogy a termelési programot csak részben, s nem minden növénynél sikerült teljesíteni. A vártnál gyen­gébb termés elsősorban a rendkí­vüli szárazsággal magyarázható, ám szakmai és szervezési téren is akadtak hiányosságok. Gömör mezőgazdasági üzemei­ben tavaly több mint 12 ezer hek­táron termesztettek szántóföldi ta­karmánynövényeket, ennek csak­nem a fele volt évelő növény. Lóheréből, lucernából húsz gaz­daság közül csupán kilencben ér­ték el a tervezett hozamokat. A já­rási rangelső rimajánosi (Rimavs­ké Janovce) földművesszövetke­zet 10,85 tonnás hektáronkénti át­lagtermése azonban csak köze­pesnek minősíthető, ezenkívül csak Méhiben (Vőelince) és Őafá- rikovóban értek el elfogadható eredményeket. Nem különösen jó eredmények születtek a közel hat­ezer hektáron termesztett silóku­korica esetében sem. A járási át­lag csupán 5,38 tonnás, száraz­anyagra átszámított termés volt. Ennél lényegesen jobbat csak Gesztetén (Hostice), Král’ban és Nagybalogon (Veľký Blh) értek el. E fontos takarmánynövény ter­mesztésében nagy gondot jelent, hogy a gazdaságok nem tudnak hatásosan védekezni a gyomnö­vények ellen. Az aszály miatt jóval kisebb termést takarítottak be a másodvetésű takarmánynövé­nyekből, takarmányrépából, s a cukorrépából is kevesebb mel­léktermékhez jutottak. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemeiben szárazanyagban szá­mítva 177 971 tonnányi tömegta­karmányt gyűjtöttek be, a tervezett mennyiségnek alig több, mint 88 százalékát. Tervezett termelési feladatát csupán a Klenoveci Efsz teljesítette, ám kívüle nyolc továb­bi gazdaság is önellátó volt szálas takarmányokból. A nagyüzemek felében azonban csak élelmiszer- ipari melléktermékek biztosításá­val és vásárlással tudták kielégíte­ni állattenyésztésük szükségleteit. A tanácskozáson megvitatták az idei feladatokat. Takarmánynö­vényeket több mint 64 ezer hektá­ron termesztenek, s 217 és fél ezer tonna takarmány-száraz­anyag előállítását tervezik. A fel­adatok azonban nemcsak a meny- nyiséget, hanem a minőséget ille­tően is igényesek. A legutóbbi 19 százalék helyett ugyanis legalább az előállított termék egynegyedét kell kitűnő minőségben tartósítani, s a minimálisra kell csökkenteni a harmadik és negyedik osztályú takarmánytermékek arányát. Az előjelek most lényegesen kedve­zőbbek, mint a korábbi esztendő­ben, hiszen a pillangósok és a töb­bi takarmánynövények jól teleltek, s mindössze 313 hektárt kellett újra bevetni. Kora tavasztól napja­inkig mintegy 26 ezer hektárnyi rétet és legelőt műtrágyáztak meg, s mezőgazdasági repülőgépek se­gítségével még az elkövetkező hetekben is folytatják ezt a mun­kát. -h. a­Az idősekért JÓL MŰKÖDŐ KLUBOK • A BETEGEKRŐL IS GONDOSKODNAK Az idős emberekről való gon­doskodás javításának a dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) járás­ban állandó figyelmet szentelnek, amit a 18 032 nyugdíjas tapaszta­latai is teljes mértékben alátá­masztanak. Ök a megmondhatói annak, hogy a járási szervek ezen a téren milyen rpunkát végeznek. Valamennyiünk ügye, hogy a nyugdíjba vonult polgártársaink tartalmasan, kulturált körülmények között tölthessék el megnöveke­dett szabad idejüket, hogy a rá­szorulók kellemes környezetben, egészségügyi felügyelet mellett éljék le életük hátralevő részét. A járásban 22 nyugdíjasklub van. Ezek elsősorban a pihenést és a szórakozást szolgálják. Az ekecsi (Okoč), az egyházkarcsai (Kostolné Kračany) és a bakai nyugdíjasklub étkezési lehetősé­get is biztosít az idős embereknek. A kulturális tevékenységet tekint­ve a 210 tagú nagymegyeri (Čalo- vo) klub éri el a legjobb eredmé­nyeket. A helyi szövetkezet a Mi- lex és az Agrokomplex vállalat anyagi támogatásával évente 3-4 alkalommal közös kirándulást szerveznek, emlékesteket, elő­adásokat rendeznek. A dunaszer- dahelyi nyugdíjasklub pedig in­gyenes színházjegyekkel kedves­kedik tagjainak, s a főidény alatt szabad bejárást biztosít számukra a termálfürdőbe. Somorján (ša- morín) a városi népkönyvtár dol­gozói hetente rövid könyvismerte­téssel egybekötött foglalkozással várják a klubtagokat. A kirándulá­sok megszervezéséhez - az in­gyenes szállítással - a Kék Duna Efsz járul hozzá. A nyugdíjasok azzal viszonozzák a figyelmessé­get, hogy aktívan részt vesznek a mezőgazdasági idénymun­kákban. Nem lenne teljes a kép, ha a legeredményesebb nyugdíjas­klubok felsorolásán kívül nem ej­tenénk szót - a javítás szándéká­val - a gyengébben működő klubok­ról. Nem titok, hogy a gellei (Holi- ce), patasi (Pastuchy) és palkovi- čovói klubokról van szó. A helyi nemzeti bizottságok ezt azzal ma­gyarázzák, hogy az aktívabb nyugdíjasok, főleg nyáron, bekap­csolódnak a mezőgazdasági mun­kákba, s nincs idejük klubba járni. Ezzel a problémával szorosan összefügg a nyugdíjasklubok láto­gatottsága: a városokban és na­gyobb falvakban sokkal többen kapcsolódnak be a klub tevékeny­ségébe, s az is ismert tény, hogy minél nagyobb az érdeklődés a klub iránt, annál eredményesebb a munka. A helyzet javulása csak abban az esetben várható ha a klubok vezetői felveszik a kap­csolatot a tömegszervezetekkel, a helyi üzemekkel és a szövetke­zetekkel. Hasznos, s az idős emberek szempontjából elengedhetetlen a klubok tanácsadói szolgálata. Az állandó orvosi felügyeleten, a konkrét tanácsadáson kívül elő­adásokon ismerkedhetnek meg az idős emberek életmódjának leg­fontosabb tudnivalóival. A társadalom segítségét a mun­kaképtelen és a rossz körülmé­nyek között élő idős emberek igénylik a legjobban. Járásunknak ezen a téren sem kell szégyen­keznie. Kastélyokat és régi épüle­teket alakítottunk át, korszerűsí­tettünk, s ezekben helyeztük el a nyugdíjasotthonokat és más szociális intézeteket. A járás ki­lenc intézményében összesen 753 beteg, idős emberről gondos­kodunk. A dunaszerdahelyi járás­ban nyugdíjasház is működik. 1984. március 9-én nyitotta meg kapuit a korszerű, harminchat la­kásegységből álló épület. A teljes szociális és egészségügyi ellátás minden lakó számára biztosított. A nemzeti bizottságok megalaku­lásának 40. évfordulóját járásunk szervei és társadalmunk szerve­zetei azzal szeretnék megünne­pelni, hogy a Nemzeti Fronttal, a vállalatokkal, üzemekkel, szö­vetkezetekkel együttműködve tovább tökéletesítjük, javítjuk az idős emberek társadalmi támoga­tásának anyagi és erkölcsi feltéte­leit. KOVÁCS KÁROLY, a jnb szociális osztályának vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents