Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-09 / 108. szám, csütörtök

A világbéke legfontosabb biztosítéka a szocialista közösség (Folytatás az 5. oldalról) sával. A gazdasági integráció el­mélyítésének és a hatékony nem­zetközi munkamegosztásnak az irányvonala, amelyet ezek az or­szágok kitűztek, lehetővé teszi, hogy kedvező külgazdasági felté­teleket teremtsünk a KGST vala­mennyi országában a társadalmi termelés stabil dinamikus fejlesz­téséhez és a jóléthez. Szocialista közösségünk rendelkezik ehhez a szükséges anyagi, munkaerő- és tudományos forrásokkal. Eze­ket természetesen racionálisab­ban, eredményesebben kell ki­használnunk. Elvtársak! A Szovjetunió, úgy, mint a többi testvérország figyelmét minde­nekelőtt a békés, alkotó munkára összpontosítja. Az SZKP Központi Bizottságának idei márciusi és áp­rilisi ülése megerősítette az SZKP XXVI. kongresszusán kidolgozott bel- és külpolitika stratégiai irány­vonalának folytonosságát és meg­határozta az ország további társa­dalmi, gazdasági fejlesztésének legfontosabb feladatait. Elsősor­ban minőségi változásokat kell elérni a gazdaságban, át kell térni az intenzív fejlődés útjára, tudo­mányos műszaki szempontból korszerűsíteni kell a termelést, sokoldalúan növelve hatékonysá­gát. Tökéletesíteni kell a társadal­mi viszonyokat, mélyreható válto­zásokat kell eszközölni a munka, az élet anyagi és szellemi feltételei terén és el kell mélyíteni a szocia­lista demokráciát. Az előttünk álló feladatok meg­követelik, hogy maximális erőfe­szítéseket tegyünk, kihasználjuk a tartalékokat, minden szinten fo­kozzuk a felelősséget, következe­tesen megszilárdítsuk a szerve­zettséget, a rendet és az öntuda­tos fegyelmet. A szovjet kommu­nisták ennek tudatában készülnek XXVII. kongresszusukra, amely bizonyára történelmi jelentőségű esemény lesz a párt- és az ország életében. A kongresszuson nagy politikai és elméleti jelentőségű kérdéseket vitatunk és oldunk meg. Jóváhagyjuk az SZKP újon­nan szerkesztett programját és meghatározzuk az ország gazda­sági és társadalmi fejlődésének távlati irányvonalát. Leszögezhetjük, hogy a kom­munisták és az egész szovjet nép megbonthatatlan egységben, az intenzív alkotó munka szellemé­ben a gazdaság, a tudomány- és a kultúra fejlesztésében elért újabb sikerekkel köszönti a lenini párt közeledő kongresszusát. Elvtársak! Pártunk és államunk külpolitikai tevékenységének fő irányvonala volt és lesz a jövőben is a szocia­lista országokkal való barátságunk és együttműködésünk megszilár­dítása. Amint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az SZKP KB idei áprilisi ülésén hangsúlyozta, egyre fontosabb feladattá válik az együttműködés sokoldalú tökéle­tesítése és bővítése, a testvéri szocialista országokkal való sok­oldalú kapcsolatok fejlesztése, szoros együttműködésük szavato­lása a politika, a gazdaság, az ideológia, a védelem és más terü­leteken, valamint nagy közössé­günk valamennyi tagja nemzeti és internacionalista érdekeinek szer­ves egybehangolása. Ennek a közösségnek, a vezető haladó erőnek egyre nagyobb ha­tása van a nemzetközi esemé­nyekre. A szocialista országok legfontosabb történelmi rendelte­tése, hogy az összes békeszerető erővel együttműködve lefékezzék az új, militarista kalandok szerve­zőit. Az emberiség létét veszé­lyeztető kalandok veszélyessége tovább nő. Azok az imperialista körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok készítik ezeket elő, ame­lyek nem mondtak le viráguralmi vágyaikról A szocialista országok nemzeteire olyan rendszert akar­nak rákényszeríteni az imperialis­ták, amely nekik megfelelnek, le akarják, győzni a nemzeti felsza­badító mozgalmat és megállítani a társadalmi haladást. Ebből a célból egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a katonai erő­fölény megszerzésére. Támogat­ják a revansista irányvonalakat a Német Szövetségi Köztársaság­ban, aláásák a jaltai és a potsdami szerződéseket, amelyek az alapját képezik a háború utáni békének, az európai politikai és területi rea­litásnak. A Varsói Szerződés országai vezető képviselőinek idei április 26-i találkozója választ adott ezekre a törekvésekre. A szerző­dés egyhangú meghosszabbítása - rövidesen megemlékezünk 30. évfordulójáról - szavatolja a szoci­alizmus vívmányainak megbízha­tó védelmét, a szövetséges álla­mok határainak sérthetetlenségét, az európai békét és a nemzetközi biztonságot. Sohasem engedjük meg, hogy megbontsák a katonai stratégiai egyensúlyt és mindent megteszünk azért, hogy biztosít­suk országunk és szövetségese­ink biztonságát. A konfrontáció avanturista irányvonala helyett a testvéri szo­cialista országok a különböző tár­sadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének és együttmúködésének politikáját va­lósítják meg. A mai bonyolult és veszélyes nemzetközi helyzetben konkrét tettekkel, következetesen és konstruktívan a feszültség eny­hítésére, a nukleáris háború ve­szélyének elhárítására, hatékony leszerelési intézkedések elfoga­dására törekednek. A Szovjetunió ennek a közös irányvonalnak a szellemében új tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal Genfben a nukleáris és ürfegyverekröl. A tárgyalások első szakasza sajnos azt tanúsí­totta, hogy Washington megsérti az űrfegyverkezés megszüntetése kérdésének közös megtárgyalá­sára vonatkozó, már előbb elért megállapodást. Az Egyesült Államok kormánya félre akarja vezetni a közvéle­ményt, gyengíteni akarja a háború­ellenes mozgalmat és ezért béke­frázisokat hirdet. Konkrét tevé­kenysége azonban ellentétben áll az ilyen nyilatkozataival. Véde­lemről beszél, de tulajdonképpen támadásra készül és első csapást mérő fegyvereket készít elő. A fegyverkezési verseny meg­szüntetéséről beszél, de a való­ságban a fegyverkezést kiterjeszti további területekre és megkezdi a világúr militarizálását. A szabad­ságot és függetlenséget hirdeti, de a valóságban elfoglalta Grenadát, elrendelte Nicaragua blokádját és katonai beavatkozással fenyegeti a hős nicaraguai népet. A nemzetközi fejlemények nem engedik meg, hogy csökkentsük éberségünket. Továbbra is na­gyon időszerű a második világhá­ború legfőbb tanulsága, - a hábo­rú ellen, még kitörése előtt harcol­ni kell. A szocialista országok áll­nak ennek a harcnak az élén. Meggyőződésük, hogy a világhá­ború megakadályozható, hogy le­hetőség van a nemzetközi légkör javítására, a fordulat elérésére. Ebben a helyzetben rendkívüli jelentősége van a testvérországok egysége és felzárkózottsága kö­vetkezetes megszilárdításának és nemzetközi akciói egybehangolá­sának. Ez szavatolja a világbéke megszilárdítását, amelynek leg­fontosabb biztosítéka ma a szo­cialista közösség. A szovjet kom­munisták megelégedéssel nyug­tázzák, hogy ezen a téren az SZKP, a CSKP, a Szovjetunió, Csehszlovákia, valamint a többi marxista-leninista párt és a szocia­lista közösség országai egységes álláspontra helyezkednek. Befejezésül még egyszer őszin­te jókívánságaimat fejezem ki a csehszlovák népnek a nagy győ­zelem 40. évfordulója alkalmából. Biztosítom önöket drága elvtár­sak, hogy a Szovjetunió továbbra is a szocialista Csehszlovákia hú és megbízható barátja és szövet­ségese lesz. Éljen a testvéri csehszlovák nép és bevált élcsapata, a kommunista párt! Éljen a szovjet és a csehszlo­vák nép örök, megbonthatatlan barátsága! Éljen a világbéke! A győzelem napja valamennyiünk ünnepe Ünnepi ülés a nemzeti felszabadító harc betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója alkalmából (ČSTK) - Együttes ülést tartott tegnap a prágai Kultúr­palotában az Antifasiszta Harcosok Csehszlovákiai Szö­vetségének Föderális Központi Bizottsága, az Antifa­siszta Harcosok Csehországi és Szlovákiai Szövetségé­nek Központi Bizottsága, valamint a csehországi szövet­ség prágai városi bizottsága a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felsza­badításának 40. évfordulója alkalmából. Jelen volt a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szö­vetségi kormány küldöttsége Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának vezetésével. A delegáció további tagjai a következők: Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára, Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke, Elena Litvajová, a Szlovák Nőszövet- ség KB elnöke, Milán Václavík vezérezredes, nemzetvé­delmi miniszter, Miloslav Vácik, a Cseh Nemzeti Front KB alelnöke és Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB alelnöke. A résztvevők szívélyesen üdvözölték a Háborús Vete­ránok Szovjet Bizottságának küldöttségét, amelyet Alek- szej Gyementyev vezérezredes vezetett, a lengyel és a román ellenállási szervezet küldöttségét, valamint azon országok képviselőit, amelyek részt vettek Cseh­szlovákia közvetlen felszabadításában. Jelen voltak továbbá a szocialista országok csehszlo­vákiai nagykövetségeinek, a testvéri ellenállási szerve­zeteknek és az Ellenállás Résztvevői Nemzetközi Szö­vetségének, valamint a hazánkban állomásozó középső szovjet hadseregcsoportnak a képviselői. Ünnepi beszédében František Mišeje, az Antifasiszta Harcosok Csehszlovákiai Szövetsége Föderális Közpon­ti Bizottságának elnöke köszönetét mondott felszabadí­tóinknak, a dicső Vörös Hadsereg katonáinak, és méltat­ta az antifasiszta harcosok hősiességét. A szovjet nép hősi harca és a Vörös Hadsereg győztes előrenyomulá­sa országunkban is ösztönzőleg hatott a nemzeti felsza­badító harc kibontakozására. A küzdelemben a fő erő a kommunista párt vezetésével a munkásosztály volt. Beszédének végén František Mišeje köszönetét mondott a CSKP-nak azért a gondoskodásért, amelyben az anti­fasiszta ellenállás harcosait részesíti. Ezt követően Jozef Lenárt elvtárs mondott beszédet. Kurt Goldstein, az Ellenállás Résztvevői Nemzetközi Szövetségének titkára tolmácsolta a harcostársak üd­vözletét, és jókívánságait fejezte ki a fasiszta megszállók felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából. A je­lenlevőket Alekszej Gyementyev vezérezredes is üdvö­zölte. Ezután Jozef Lenárt elvtárs kitüntetéseket adott át, majd a résztvevők üdvözlő levelet küldtek a CSKP Központi Bizottságának, és nyilatkozatot fogadtak el a jubileum alkalmából. Jozef Lenárt elvtárs beszéde Jozef Lenárt elvtárs bevezetés­ként a CSKP KB, a szövetségi kormány, a CSSZSZK NF KB ne­vében köszöntötte az ünnepi gyű­lés résztvevőit és tolmácsolta Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a CSSZSZK elnö­kének személyes jókivánságait. Kiemelte, hogy Prágának a di­cső szovjet hadsereg általi felsza­badítása, hazánk felszabadításá­nak betetőzése jelképesen eggyé vált a Szovjetuniónak a fasiszta Németország fölött aratott győzel­me napjával. A győzelem napja- mondotta - valamennyiünk ün­nepe, s bizonyára a legbecsesebb, örökké emlékezetes nap minda­zok számára, akik személyesen részt vettünk a fasisztaellenes küzdelemben. Ezekben a pillana­tokban újból felidézzük harcainkat, szenvedéseinket, s emlékezünk azokra a barátainkra, harcostársa­inkra, akik nem élték meg a győ­zelmet. Jozef Lenárt elvtárs hangsú­lyozta, hogy kommunista pártunk, amely a nemzeti felszabadító küz­delmet vezette és a Nemzeti Front mélyen tiszteli a nemzeti felszaba­dító küzdelem valamennyi részt­vevőjét. Megemlékezett azok hő­siességéről, akik a szovjet hadse­reg oldalán Szokolovtól a Duklán keresztül eljutottak Prágába, akik a levegőben és a szárazföldön a nyugati fronton és más harctere­ken küzdöttek. Megemlítette a ha­zai ellenállás résztvevőinek hősi­ességét, akik a durva terror elle­nére az illegalitásban is folytatták küzdelmüket, átélték a koncentrá­ciós táborok és a náci börtönök poklát, a Szlovák Nemzeti Felke­lés és a Cseh Nép Májusi Felkelé­sének harcosait. Nemzeteink- folytatta - jelentős mértékben hozzájárultak a német fasizmus legyőzéséhez. Már akkor is tudtuk és ma is tudjuk, hogy népünk küzdelme csak azért vezethetett a győzelemhez, mert a fasiszta Németország elleni harc fő terhét a Szovjetunió és népe vállalta ma­gára. Jozef Lenárt köszöntötte a gyűlésen részt vevő szovjet kül­döttséget, tisztelettel és hálával beszélt a Nagy Honvédő Háború valamennyi résztvevőjéről. Kö­szöntötte a lengyel és a román ellenállási szervezetek küldöttsé­geit, ezek tagjai a szovjet hadse­reg oldalán részt vettek Csehszlo­vákia felszabadításában. Köszön­tötte a többi küldöttség tagjait is. Jozef Lenárt hangsúlyozta, hogy szüntelenül magyarázni kell a fasisztaellenes küzdelem és a jelenünkért folytatott forradalmi harc értelmét. Ez különösen fon­tos a fiatalok, a háború után felnőtt nemzedékek szempontjából, amelyek már nem élték át a hábo­rú borzalmait. Kötelességünk, hogy átadjuk nekik a fasiszta el­nyomás és a nemzeti felszabadító harc idején gyűjtött tapasztalatain­kat, elsajátíttassuk velük a forra­dalmi eszméket és Így tovább vi­gyék a forradalom fáklyáját. Nagy árat fizettünk a tanulságo­kért, sohasem szabad ezeket szem elől téveszteni. A nemzedé­keket közös célnak, közös munká­nak és a leghaladóbb, igazságos társadalom építésében elért ered­ményeknek kell összekapcsolnia. Ebben az egységben válik való­sággá a nemzeti felszabadító küz­delem hagyatéka, ez az egység alapozza meg erőnket és további haladásunkat. A forradalmi folyto­nosság kialakításában pótolhatat­lan szerepük van az ellenállás résztvevőinek, akik hatalmas esz­mei-erkölcsi erőt képeznek. Jozef Lenárt foglalkozott az im­perialista reakció ellen folytatott mai politikai küzdelmünkkel. A győzelem napjának 40. évfordu­lójával kapcsolatban tanúi lehe­tünk annak, hogy a revansizmus erői, amelyek sohasem törődtek bele vereségükbe, ismét hallatják hangjukat és ellentámadásba len­dülnek. A burzsoá propaganda ar­ra törekszik, hogy elhárítsa a fele­lősséget az imperializmusról a második világháború kitöréséért. El akarja ferdíteni a háborús ese­ményeket és támadja eredménye­it. Az utóbbi évtizedben Reagan hatalomra jutásával teljes mérték­ben megnyilvánul az imperializ­mus reakciós és agresszív jellege. A kommunizmus elleni keresztes hadjáratra vonatkozó Reagan- koncepció összhangban van azzal a törekvéssel, hogy lebecsüljék a Szovjetuniónak a második világ­háborúban betöltött szerepét. Ide tartozik Reagan elítélendő csele­kedete, amikor a bitburgi katonai temetőben meggyalázta a fasiz­mus áldozatainak emlékét. Az SS- gyilkosok előtti tisztelgés, amelyet a közvélemény előtt a megbékélés gesztusaként tálalnak, nem jelent mást, mint a német revansizmus támogatását, a jaltai és a potsda­mi szerződés revíziójára vonatko­zó törekvések támogatását. Ezek az urak szívesen számolnák fel a közép- és délkelet-európai or­szágokban végbement forradalmi folyamatok eredményeit is. Mi tud­juk, hogy országunkban a szocia­lizmus a széles néprétegek öntu­datos küzdelmének, szabad elha­tározásának eredménye és a re­akciós erők, amelyeket 1948 feb­ruárjában legyőztünk, már soha­sem jutnak nálunk hatalomra. A fasiszta Németországot a Hit- ler-ellenes koalíció államainak kö­zös erőfeszítésével győzték le. A szovjet tudomány, a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen úgy, mint a többi szocialista ország is, sohasem be­csülte le a többi nemzet és a Hit- ler-ellenes koalíció tagjainak hoz­zájárulását a fasizmus legyőzésé­hez. Éppen ellenkezőleg, nagyra becsülte azokat, akik az illegali­tásban, a frontokon vagy a parti­záncsapatokban harcoltak. A szemtanúknak, azoknak, akik ismerik a tényeket, ismét emlé­keztetniük kell azonban arra, hogy a második világháború legna­gyobb terhe a Szovjetunióra nehe­zedett, hadserege szétverte a Wehrmacht döntő erőit, moszk­vai, sztálingrádi és kurszki győzel­me hatással volt egész Európára, azon részeire is, ahol a szovjet katonák közvetlenül nem harcol­tak. Ez azt jelenti, hogy a Nagy Honvédő Háború kitörésétől a szovjet emberek nemcsak ön­magukért harcoltak, hanem küz­döttek Prágáért és Belgrádért, Varsóért és Szófiáért, Párizsért és Londonért, az egész emberisé­gért. Úgy, mint annak idején, ma is a Szovjetunió védi az egész em­beriség érdekeit a nukleáris ka­tasztrófa veszélye ellen folytatott küzdelmével. Beszéde további részében Le­nárt elvtárs értékelte az ideológiai­nevelő, valamint a politikai-szer­vező munkában elért eredménye­ket, valamint a CSKP KB, a CSSZSZK NF KB és a CSSZSZK kormánya felhívása szellemében kibontakozott mun­kakezdeményezést. Rámutatott, milyen szerepet tölt be a felhívás­ban kitűzött feladatok megvalósí­tásában az antifasiszta harcosok szövetsége. Megemlítette a szö­vetség nemzetközi tevékenysé­gét, baráti kapcsolatait a volt szov­jet frontharcosok bizottságával és együttműködését más szocialista és nem szocialista országok ellen­állási szervezeteivel. Ezzel is hoz­zájárul az újfasizmus és a revan­sizmus ellen, a békéért és a nem­zetek együttműködéséért folytatott küzdelemhez. Befejezésül Jozef Lenárt elvtárs jó egészséget, sok sikert kívánt a jelenlevőknek és a nemzeti fel­szabadító harc többi résztvevőjé­nek is. Menet indulj, lépést igazíts! (Tudósítónktól) - Kedden a dél­utáni órákban egymás után érkez­tek meg a kijelölt körzetbe a dísz­szemlére készülő egységek. Amíg várakoztak, ismerkedtünk, kik is azok, akiknek tapsolhatunk, akiket megcsodálhatunk majd má­jus 9-én. A népi milicia díszzászlóaljában a nyolcadik sorban Matúš Orgoň a bratislavai Nemzetközi Nőnap üzeme egységének a tagja, esz­tergályos menetel majd. Nem tar­tozik a legfiatalabbak közé, négy unokája van, de nem kell szé­gyenkeznie a fiatalok előtt. A má­sodik században ott van a pezinoki Ladislav Španík, aki megjegyzi.- A fiammal együtt veszek részt a díszszemlén. Igaz, Robert a ka­tonai középiskolások egységében menetel majd, igy alig találkoztunk eddig A határőrség díszzászlaja is fe­gyelmezetten várakozik. Josef Jančo százados nem fukarkodik a tanácsadással, öt évvel ezelőtt már részt vett a prágai díszszem­lén, igy hát van némi tapasztalata. A dicséret hangján szól beosztott­jairól: Farkas Attila tizedesről, Peter Fukal őrvezetőről és Miros­lav Novák közlegényről. További ismerkedésre nincs le­hetőség. Vezényszavak hangza­nak el, a sorok kiegyenesednek, mindenki keményebben markolja meg a fegyverét. Aztán újabb ve­zényszótól visszhangzik az utca. Menet indulj... Zdenék Sedláček altábornagy, a díszszemle parancsnoka így összegezi a látottakat.- Az alapos felkészülés meg­hozta a várt eredményt! (németh) ÚJ SZÚ 6 1985. V. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents