Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-09 / 108. szám, csütörtök

TÁRSADALMUNK INDOKOLT BIZALOMMAL TEKINT A JÖVŐBE (Folytatás a 3. oldalról) népünk egyre több formában kap­csolódjon be a politika kimunkálá­sába, megvalósításába és ellenőr­zésébe. Jogosan szögezhetjük le, hogy rendszerünk a dolgozók szem­pontjából összehasonlíthatatlanul demokratikusabb, mint bármelyik burzsoá demokrácia. Még akkor is, ha azt a látszatot keltik, hogy a burzsoá demokráciában a nép dönt, a valóságban a burzsoázia, a kiváltságos osztályok és a töke uralkodik ezekben a rendszerek­ben. Álnokság, amikor a demokrá­cia és az emberi jogok harcosai­ként szerepelnek azoknak az or­szágoknak a képviselői amelyek évszázadokon keresztül rabszol­gasorba hajtottak egész világré­szeket és ma sem tudják állampol­gáraik számára szavatolni legalább a legalapvetőbb jogot - a munka és a tisztes megélhetés lehető­ségét. Fejlett gazdaságunk szocialista rendszerünk megbízható alapja Elvtársak! Az elmúlt negyven év folyamán erőfeszítésünk mindenekelőtt a népgazdaság fejlesztésére irá­nyul. Ezt annak tudatában tettük, hogy mindenekelőtt ezen a téren dől el hogy ki tudjuk elégíteni az emberek növekvő igényeit, ered­ményesen tudjuk fejleszteni a szo­cializmust. A szocialista termelési viszonyok teljes győzelme alapján fejlett gazdaságot teremtettünk, amely szocialista rendszerünk megbízható alapja. Átépítettük az állam ipari alapját, számos új ipari központot és korszerű iparágat te­remtettünk. Annak ellenére, hogy a háború előtti Csehszlovákia az iparilag aránylag fejlett országok közé tartozott, iparunk ma nem egészen egy hónap alatt termel annyit, mint a háború előtt egy év alatt. A nemzeti jövedelem 1937- hez viszonyítva több mint hatszo­rosára növekedett, ami szilárd he­lyet biztosított számunkra a gaz­daságilag fejlett országok között. Az eredmények eléréséhez mindenekelőtt a munkásosztály járult hozzá, amely fejlődésünk valamennyi szakaszában társa­dalmunk vezető erejeként tevé­kenykedett. Számbeli növekedé­se, műveltségi szintjének és szak- képzettségének növekedése, poli­tikai és szervezeti fejlettsége, je­lentős társadalmi kezdeményezé­se megteremti a feltételeket ah­hoz, hogy egyre fontosabb szere­pet töltsön be a tudományos mű­szaki haladásért, a népgazdaság intenzív fejlesztéséért és a társa­dalom további eredményes fejlő­déséért folyatott küzdelemben. A szocialista építés nagy si­kerei közé tartozik az egyik legbo­nyolultabb, de legfontosabb fela­dat megoldása: a mezőgazdasági kistermelésről a szövetkezeti nagy­üzemi termelésre való áttérés. A mezőgazdasági dolgozók a gya­korlatban győződtek meg arról, hogy az az út, amelyet a kommu­nisták a lenini szövetkezetesítési ♦érv szellemében határoztak meg, számukra is, és az egész társada­lom számára is nagyon hasznos. Korszerű, gépesített mezőgazda­ságot építettünk ki, amely jelentő­sen növelte a termelést és a mun­ka termelékenységét. Sikeresen biztosítja a nép élelmezését és oldja meg az élelmiszer-önállátás feladatát. Már a múlté a nyomor és a nincstelenség, amelyre a kapita­lizmus a kisparasztokat, a földnél­külieket és a mezőgazdasági munkásokat ítélte. Felszámoltuk a múltból örökölt mély különbsé­geket a falu és a város között. A vidéknek ma már egészen más aruclata van: teljes, aktív, nyugodt életet él, amiről a kapitalizmus­ban álmodni sem mert. Törekvéseink célja az állampolgárok életének szüntelen javítása Elvtársak! A stabil és gyors gazdasági nö­vekedés megteremtette a forráso­kat ahhoz, hogy fokozatosan meg­valósíthassuk törekvéseink fő cél­ját: javítani az emberek életét, ki­elégíteni növekvő anyagi és szel­lemi szükségleteiket, s megterem­teni az ember sokoldalú fejlődésé­hez szükséges feltételeket. A nép­hatalom forradalmi intézkedései­vel eltűntek a burzsoázia osztaly- privilégiumai, leküzdöttük a szociá­lis különbségeket, s helyrehoztuk a burzsoáziának azokat a súlyos igazságtalanságait, amelyeket a széles néptömegek ellen elkö­vetett. Nagy erőfeszítéseket tet­tünk és nagy eszközöket fordítot­tunk arra, hogy az egész államból eltűnjenek az elmaradott területek, amelyek a nyomorúságtól szen­vedtek, s mindent megtettünk azért, hogy hazánk valamennyi te­rülete egyenletesen fejlődjön. Az elmúlt negyven év fő ered­ményének azt tartjuk, hogy a nép minden rétegének életszínvonala jelentősen emelkedett.. A szocia­lizmus megmentette őket a nyo­masztó bizonytalanságtól és a jö­vőtől való félelemtől. A munkához való jog természetessé vált. A személyi fogyasztás növekedé­sével együtt különösen jelentősen emelkedett a társadalmi fogyasz­tás, amely a szocialista társada­lom elengedhetetlen jellemzője. A szociális biztonságok széles kö­réhez tartozik az anyaság és a'gyermekes családok támogatá­sa, az öregekről és a betegekről való gondoskodás fejlett rendsze­re, az ingyenes egészségügyi gondoskodás és egyéb vívmá­nyok. Ezekre a célokra jelenleg társadalmi forrásból évente 160 milliárd koronát fordítunk. Ez hoz­závetőleg a nemzeti jövedelem egyharmadát képezi. Ez az összeg kilencszerese annak, amit erre a célra 1948-ban fordítottak. Folytattuk Prága, Bratislava, valamint más városok és vidékek nagyszabású építését és átépíté­sét. A háború óta felépített több mint 3 millió új lakással - amely­ben jelenleg több mint 9 millió ember él - jelentős lépést tettünk előre a dolgozók lakáskörülmé­nyeinek javításában. Hozzájárult ehhez a már meglevő lakások nagyarányú korszerűsítése, főleg a falvakban. Hasonlóan szólhat­nánk más területek eredményeiről is. Ma mindez természetesnek tű­nik, azonban az eltelt negyven év eredményeinek összegezésekor szólnunk kell róluk. Az emberek életének javítására és harmonikus fejlődésükre való törekvés a jövőben is a kommu­nista párt, a Nemzeti Front és a szocialista állam figyelmének középpontjában lesz. Nagy hang­súlyt fogunk helyezni az erőforrá­sok képzésének dinamikájára, a munka termelékenységének nö­velésére, hogy kielégíthessük a növekvő igényeket, reagálhas­sunk az új problémákra, gondos­kodhassunk az emberek életének és munkakörülményeinek további javításáról, beleértve a környeze­tet is. Egyre nagyobb jelentőségű a munka szerinti javadalmazás szocialista elvének következetes érvényesítése. Az életszínvonal emelését következetesen össze kell kapcsolni a társadalom javára végzett munkával, le kell küzdeni az egyenlösdiséget, meg kell erő­síteni a jó minőségű és becsületes munka anyagi érdekeltségét. Úgy vélem, hogy ülésünk ünne­pi jellegével nem lesz ellentétben, ha hangsúlyozzuk, hogy lényege­sen meg kell szigorítani az ellen­őrzést a munka mennyisége és a fogyasztási közötti arány terén, határozottabban kell fellépni a szocialista rendszer vívmányain és humanizmusán való élősködés valamennyi megnyilvánulása el­len, s mindaz ellen, ami ellentét­ben áll a szocialista elvekkel, le­gyen szó munka nélküli jövedel­mekről, spekulációkról és egyéb jelenségekről. Tegyünk meg min­dent azért, hogy ezek a jelensé­gek nálunk sehol ne verjenek gyö­keret. A szocializmus építése mindig kapcsolódott az új emberért vívott küzdelemhez. Ez szüntelen harcot követelt meg az önzés és az indi­vidualizmus, a különféle előítéle­tek ellen, amelyeket az emberek­ben évszázadokon át a kizsákmá­nyoló társadalmak tápláltak. Az építés folyamán az emberek foko­zatosan elsajátítják a szocialista értékeket, a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméit. Ki­fejlődik a kollektív szellem iránti érzék, a társadalmi szükségletek iránti viszony, s kialakul a szocia­lista életmód. Napjaink szellemi arculatát döntő mértékben a szo­cialista humanizmus és a marxiz- mus-leninizmus eszméi határoz­zák meg. Tudjuk azonban, hogy milyen nehéz az emberi tudat megváltoztatása, milyen bonyolult folyamat, míg a dolgozók megértik új helyzetüket és új felelősségü­ket, s milyen sok igényes munka vár még ránk ezen a téren. A szocializmusnak a művelő­désről és a kultúráról való gondos­kodását bizonyítja, hogy nagymér­tékben fejlődött és demokratizáló­dott az oktatás, erős tudományos­kutató bázis épült fel, s virágzik a szocialista kultúra. Nagyszámú népi értelmiséget neveltünk fel, amely jelentős mértékben hozzá­járul az eredményekhez az élet minden területén. Mindent megfo­gunk tenni azért, hogy tovább nö­vekedjen szerepe és felelőssége az egyre igényesebb feladatok megoldásában. A csehszlovák hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében Elvtársak! Nemzeti felszabadító küzdel­münk idején, mindkét nemzetünk egyértelműen kifejezte szilárd meggyőződését, hogy örökre együvé tartoznak, hogy állami éle­tük legjobb formájának a közös csehszlovák államot tartják. Azon­ban még a nemzetiségi kérdés megoldásában sem térhettünk vissza a München előtti köztársa­sághoz, amelyben az uralkodó burzsoázia nem akarta és nem is tudta igazságosan rendezni nem­zeteink viszonyát. A kommunista párt történelmi érdeme, hogy a burzsoá képvise­lők tiltakozása ellenére elérte: a felújított államban a két nemzet viszonya a szlovák nemzet önren­delkezési jogának tiszteletben tar­tására, az egyenjogúság és a tényleges testvériség elveire épül­jön. Viszonyuk államjogi elrende­zése a szövetségi elrendezéssel érte el tetőpontját, amely az elmúlt tizenöt év alatt teljes mértékben bevált. A lehető legjobb feltétele­ket teremti meg a két nemzet sok­oldalú fejlődéséhez ugyanakkor hatékonyan elősegíti államunk és a csehszlovák nép egységének megszilárdítását. A szocialista építés idején a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet minden térületén nemzeteink szoros együttműkö­dése alakult ki. A cseh dolgozók testvéri segítségével Szlovákia gyors szociális-gazdasági fejlődé­sen ment keresztül, amely lehető­vé tette a két nemzeti köztársaság közötti, a történelem folyamán ki­alakult különbségek felszámolá­sát. Jelenleg közös erőfeszítéssel biztosítják az egységes csehszlo­vák gazdaság fejlődését. Szocialista államunk egyenlő jogokat, érvényesülési lehetősé­geket, szociális és kulturális fejlő­dést biztosít az itt élő nemzetisé­gek számára is. Élvezik népünk vívmányait, s hozzájárulnak társa­dalmunk fejlesztéséhez. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy kellő érzékkel, a csehszlovák ha­zafiaság és a szocialista internaci­onalizmus szellemében a jövőben is megoldjuk a nemzeteink és nemzetiségeink viszonyának fej­lesztésével kapcsolatos feladato­kat. Minél szilárdabb lesz együtt­működésük, annál erősebb lesz közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Sikerült nemzetközi téren megbízhatóan szavatolni önállóságunkat, szocialista rendszerünket, népünk békés életét Elvtársak, a külpolitikában az eltelt négy évtized legfőbb eredményének számít, hogy sikerült nemzetközi téren megbízhatóan szavatolni önállóságunkat, szocialista rend­szerünket, népünk békés életét. Olyan bizonyosság ez, amelyből mindig és mindenben kiindulha­tunk, s teljes mértékben igazolta a Szovjetunióval és más baráti országokkal folytatott együttműkö­désünket, barátságunkat, a hoz­zájuk fűződő szövetségünket. A szocialista közösség, amely­nek tagjai vagyunk, új típusú nem­zetközi szövetség, mely az álla­mok közötti kapcsolatokat a törté­nelemben először helyezte az egyenlőség, az egyenjogúság, a kölcsönös együttműködés és segítségnyújtás elveire, az esz­mék, érdekek és célok egységére. Politikai, gazdasági és védelmi fel­adataink megoldásában e szövet­séghez való tartozásunk pótolha­tatlan támaszt jelent. Népünk lét­érdekeivel összhangban és inter­nacionalista felelősségünk tudatá­ban továbbra is minden lehetsé­ges módon hozzá akarunk járulni egységének és összeforrottságá- nak megszilárdításához, részt kí­vánunk venni a békéért és haladá­sért vívott közös harcban. Szövetségesi kapcsolataink kulcsfontosságú elemének tartjuk a Varsói Szerződést. Az érvé­nyességének meghosszabbításá­ról szóló jegyzőkönyv közelmúlt­ban történt aláírása a lengyel fő­városban történelmi jelentőségű lépés nemcsak népünk és a szo­cialista országok biztonságának, létfontosságú érdekeinek szem­pontjából, hanem az egész euró­pai és világbéke szempontjából is. Ezzel összhangban folytattuk Var­sóban a legfelsőbb szintű megbe­széléseket is. A jelenlegi nemzetközi fejlődés teljes mértékben alátámasztja, mi­lyen fontos számunkra az, hogy jó barátaink, megbízható szövetsé­geseink vannak. Az imperializmus reakciós erői folytatják a nemzet­közi feszültség fokozására irányu­ló politikát, igyekeznek aláásni a szocialista rendszert és a hábo­rús konfliktus anyagi előkészülete­it is növelik. Rendkívül veszélye­sek azok a céljaik, hogy a fegyver­kezést kiterjesztik a világűrre, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy meghiúsulnak a fegyverkezés kor­látozása érdekében kifejtett sok éves igyekezet eredményei, éle­ződik a katonai és a politikai szembenállás. A szocialista országok senkit sem fenyegetnek, nem töreked­nek katonai fölényre, sikraszállnak a lehető legalacsonyabb szinten fenntartott erőegyensúlyért. A Varsói Szerződés tagországai­nak békekezdeményezései, a Szovjetunió kitartó béketörekvé­sei a háborús veszély elhárítását, a nemzetközi légkör javulását, a helsinki megállapodások szelle­mében történő konstruktív nem­zetközi együttműködés fejleszté­sét szolgálják. A Szovjetunió a je­lenleg Genfben az atom- és űr­fegyverekről folytatott tárgyalá­sokhoz, az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatok általános fej­lődéséhez való hozzáállásával is számtalanszor bizonyította már és bizonyítja, hogy készen áll a prob­lémák becsületes megoldására,- az egyenlőség és egyenlő bi/- tonság alapján megállapodni a fegyverkezés, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezés korláto­zásáról, a világűr militarizálásának megakadályozásáról. Sajnos, erő­feszítései eddig a másik félnél nem találtak megfelelő vissz­hangra. A Varsói Szerződés tagállamai fokozni kívánják offenzív béke­igyekezeteiket. Nem engedhetik meg azonban a fennálló stratégiai erőegyensúly megbontását, amire az imperialisták törekednek. Ezért a béke és saját biztonsá­gunk szempontjából is alapvető jelentőséget tulajdonítunk a közös védelmi intézkedéseknek, ame­lyeknek aktív résztvevői vagyunk- ez saját és közös érdekünk is. A világ békemozgalma hatal­mas potenciállal rendelkezik. A nemzetek minden kontinensen békében kívánnak élni. Meggyő­ződésünk, hogy a békeerők közös igyekezetével - tekintet nélkül po­litikai orientációjukra - végül is sikerül a háborús veszélyt elhárí­tani. A mi népünk ehhez minden lehetséges módon hozzá kiván já­rulni. A szocialista Csehszlovákia a békés egymás mellett élés alap­elveinek szellemében a fejlett ka­pitalista országokkal a politikai di­alógus és a konstruktív együttmű­ködés fejlesztésére, a kölcsönös kapcsolatok elmélyítésében meg­lévő lehetőségek jobb kihasználá­sára törekszik. Természetesen a másik félnek is jóakaratot kell tanúsítania. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk Ázsia, Afrika, és Latin- Amerika népeinek az imperialista elnyomás és beavatkozás ellen vívott forradalmi küzdelmével Ebben a szellemben tanácskoz­tunk az elmúlt napokban a hazánk­ban járt nicaraguai küldöttséggel. Hisszük, hogy ezek a nemzetek igazságos harcukban győzni fognak. Egységesen a fejlett szocialista társadalom építése programjának teljesítéséért Elvtársak, amikor az eltelt negyven évet mérlegeljük, joggal kiemelhetjük a szocialista építés történelmi si­kereit. Ezek egyértelműen bizo­nyítják, hogy az út, amelyet a csehszlovák nép választott, he­lyes, szükséges és igazságos volt. Emellett nem hagyjuk figyel­men kívül a nehézségeket, hibá­kat és az egyes deformációkat, amelyekre sor került. Szembe kel­lett szállni az imperializmusnak a belügyeinkbe való beavatkozás­ra irányuló kísérleteivel. A dolgozó népnek menet közben kellett meg­tanulnia az államigazgatást, a gazdaság irányítását. A kommu­nista pártnak is fokozatosan kellett összegyűjtenie a tapasztalatokat, legyőzni a szocializmus építésével kapcsolatos bizonyos leegyszerű­sített elképzeléseket, a fejlődés megelőzését célzó törekvéseket, amelyek az egyes időszakokban megnyilvánultak. A párt képes volt az akadályok leküzdésére, a hibák orvoslására, s talált erőt a további előrelépéshez. Rendkívül komoly következmé­nyei voltak a szubjektivizmusnak és a voluntarizmusnak, a marxis- ta-leninista alapelvektől és az osztályszemponttól történő elhaj­lásnak, ami a hatvanas évek má­sodik felében a mély válság kiala­kulásának táptalaja volt. A testvéri országok internacionalista segít­sége szilárd hátországot teremtett a marxista-leninista erők számára az antiszocialista és jobboldali erők ellen folytatott küzdelem ki­bontakoztatásához, legyőzésük­höz. A CSKP Központi Bizottsága ennek a harcnak a tapasztalatait A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kia­lakult válság tanulságai című do­kumentumban összegezte, amit 15 évvel ezelőtt fogadtunk el. A párt új vezetésének elvi hoz­záállása, amely elnyerte a töme­gek egyre szélesebb körű támo­gatását, 1969 áprilisa után lehető­vé tette a válság politikai leküzdé­sét, és a fejlődés új szakaszának megkezdését. A fejlett szocialista társadalom építésének programja, amelyet a XIV. kongresszus dol­gozott ki, s a CSKP XV. és XVI. kongresszusa továbbfejlesztett, a fejlett szocialista társadalom építése szakaszának hosszú távú jellegéből indult ki. Igazságos és világos választ adott a társadalom szükségleteire, szavatolta az em­bereknek az élethez és munkához szükséges biztonságot. Ezért az egész Nemzeti Front elfogadta ÚJ SZÚ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1985. V. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents