Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-08 / 107. szám, szerda
AZ ELESETT HŐSÖK ÖRÖKSÉGÉHEZ HŰEH MINDEN ERŐHKKEL A BÉKÉÉRT HARCOLUNK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZERDA 1985. május 8. XXXVIII. évfolyam 107. szám Ára 50 fillér Nagygyűlés a prágai Óvárosi téren Szabadságunkat és függetlenségünket a Szovjetunió hős hadseregének köszönhetjük Jelen volt Gustáv Husák elvtárs is • Antonín Kapek és Viktor Lomakin mondott beszédet • A résztvevők felhívást intéztek az európai fővárosokhoz (ČSTK) - Nagygyűlést tartottak tegnap a prágai történelmi Óvárosi téren a főváros dolgozói éé fiataljai a prágai felkelésnek és a főváros szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére. BARÁTI TALÁLKOZÓ A PRÁGAI VÁRBAN A díszemelvényen foglalt helyet a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége Gustáv Hu- sáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének vezetésével. A delegáció további tagjai a következők voltak: Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, Vasil Biľak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josef Kordák és Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík, Josef Haman és Miloslav Hruš- kovič, a CSKP KB Elnökségének póttagjai, Mikuláš Beňo, Josef Havlín, František Pitra és Jind- ŕich Poledník, a CSKP KB titkárai, Zdenék Horení és Marie Szovjet küldöttség Milán Václavíknál (ČSTK) - Milán Václavik vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter tegnap Prágában fogadta a szovjet hadsereg küldöttségét, amely Vitalij Sabanov hadseregtábornoknak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterhelyettesének vezetésével hazánk fővárosában részt vesz a nemzeti felszabadító harc betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának ünnepségein. Jaroslav Klícha altábornagy, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnöke a küldöttség tagjainak átadta az említett jubileum tiszteletére kiadott emlékérmeket. Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagjai, valamint Tomáš Trávníček, a CSKP KB tagja, a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke. Más politikai és közéleti személyiségek is jelen voltak. A nagygyűlésen részt vett a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttsége, amely Vlagyimir Dolgihnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a KB titkárának vezetésével hazánkban részt vesz a nemzeti felszabadító harc betetőzése és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának ünnepségein. A delegáció további tagjai: (Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök tegnap délután a prágai várban fogadta a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, amely Vlagyimir Dolgihnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a KB titkárának vezetésével részt vesz a nemzeti felszabadító harc betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának ünnepségein. A fogadáson részt vett Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, Vasil Biľak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Josef Kempný, Josef Korčák és Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík, Josef Haman (Folytatás a 2. oldalon) Antonín Kapek elvtárs beszéde Prága szívében, a történelmi Óvárosi téren a főváros dicső szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának előestéjén gyűltünk össze. Valamennyiünk nevében nagy örömömet fejezem ki azzal kapcsolatban, hogy ezen a gyűlésen szívélyesen üdvözölhetem a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttségét, amelyet Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezet. Szívélyesen üdvözlöm továbbá körünkben szovjet barátainkat Viktor Lomakin elvtársnak, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetének vezetésével. Röviddel ezelőtt hangzott el a prágai rádió egykori bejelentésének hangfelvétele: e bejelentésben az emlékezetes negyven évvel ezelőtti napokban közölték az egész világgal, hogy a cseh nép Prágában felkelt, és fegyvert fogott a náci megszállás ellen, amely hat éven át fojtogatta nemzetünket, s Lidice és Ležáky sorsára kárhoztatta. Azokra a napokra emlékezünk, amikor Prága utcáin lövések dördültek, s amikor nemzetünk legjobb fiai vérüket ontották a haza szabadságáért. Nem feledjük azt a májusi reggelt, amikor a keményen küzdő, vérét ontó és segítségért kiáltó Prágába léptek a dicső, hősi, legyőzhetetlen Vörös Hadsereg katonái. Kegyelettel adózunk mindazok emléke iránt, akik nem haboztak életüket feláldozni az emberiség legnagyobb ellensége, a fasizmus és a nácizmus elleni harcban. A német fasizmussal és nácizmussal szembeni ellenállás az (Folytatás a 3. oldalon) A megbeszélések hozzájárultak a baráti kapcsolatok fejlesztéséhez Daniel Ortega befejezte hazánkban tett látogatását • Közös közleményt fogadtak el (ČSTK) - Zárótanácskozást tartott tegnap a prágai várban a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezette csehszlovák és a Daniel Ortega, a Nicaraguai Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségének tagja vezette nicaraguai küldöttség. A felek elégedetten nyilatkoztak a megbeszélések eredményeiről, amelyek hozzájárulnak a baráti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez és a két ország kölcsönösen hasznos együttműködésének elmélyítéséhez. A megbeszélések végén közös közleményt fogadtak el. (A közleményt lapunk 7. oldalán közöljük.) A Daniel Ortega vezette nicaraguai küldöttség tegnap befejezte csehszlovákiai munkalátogatását, és elutazott hazánkból. A két ország zászlóival feldíszített Ruzynéi repülőtéren a vendégek búcsúztatására megjelent Gustáv Husák, továbbá Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnök-helyettes, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter, Milán Václa- vík vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, Vratislav Vajnar szövetségi belügyminiszter, Rados- lav Klein, a CSKP KB osztályvezető-helyettese és más személyiségek. A szabad Csehszlovákia 40 éve Gustáv Husák elvtárs cikke a moszkvai Pravdában (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában közölte Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, a CSSZSZK elnökének A szabad Csehszlovákia 40 éve című cikkét. A cikk megvilágítja azt a történelmi utat, amelyet nemzeteink a szocialista jelenig megtettek. Hangsúlyozza, hogy május 9-ét, a hitleri fasizmus feletti győzelem napját a csehszlovák nép újkori történelme legnagyobb határkövének tartja. Kiemeli azt a történelmi alapigazságot, hogy a nemzetek antifasiszta koalíciójában a Szovjetuniónak volt döntő része a győzelemben, az emberi civilizáció megmentésében a fasiszta barbarizmustól. A második világháború legfontosabb tanulságaként emlékeztet annak szükségességére, hogy a nemzetek, a békeszerető emberek véleménykülönbségre és meggyőződésre való tekintet nélkül közös erőfeszítéssel megakadályozzák egy újabb világháborús tűzvész fellángolását. Ezért a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulója összefügg napjaink legfontosabb feladatával - az atomháború elhárításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért vívott harccal. A cikk jellemzi népünk nemzeti felszabadító küzdelmének fö szakaszait. Népünk a szovjet nép hősies harcából a Nagy Honvédő Háborúban vívott küzdelméből merített erőt és elszántságot. (Folytatás a 2. oldalon) e éke lett, miután több mint kétezer napon és éjszakán át tombolt a kegyetlen háború, az emberiség már úgyis sok gyászt ismert történelmének legvéresebb háborúja. Így tanultuk a tankönyvekből mi, a szerencsések, akik akkor születtünk, amikor már ,,csak“ hidegháború volt - vagy ahogyan az akkori amerikai külügyminisrter, Dulles hirdette: ,,a háború szélén való táncolás“. Oe visszatáncoltak. Sőt, a mi gyerekeink már akkor születtek, amikor egyenesen enyhe volt a világpolitikai kiima; egy melegebb, napsugara- sabb világra születtek, bizakodó emberek közé. Azért mégsem nagyon értem, miért kell magunkat szerencsés, kiváltságos nemzedéknek tekintenünk. Nem hiszem, nem merem - egyszerűen nem akarom - elhinni, hogy ez szerencse kérdése lenne. Hiszem, hogy a nagy háború áldozatai millióinak sírjai, az életben maradtak gyásza az embereket valami nagyon fontosra tanította meg: rádöbbentette őket arra, hogy a békéért a háború kitörése előtt kell megküzdeni. Hiszen ha most robbanna ki, nem ,,szelíd“ puskaropogással kezdődne, mint 1939-ben, nem olyan ,.ártalmatlan“ bombák hullanának, mint akkor... Pedig az is milyen borzalmas volt. Emlékszem, még olvasni nem tudó kicsi gyerekként rendkívül vonzottak a nagyok könyvei. Előszeretettel lapozgattam történelemtanár apám izgalmas tankönyveit. Rácsodálkoztam a régen élt embereket, a kivont karddal csatába induló nyalka huszárokat ábrázoló képekre. A már ismerős, a mai életet illusztráló rész előtti fejezetet azonban mindig kihagytam. Ha pedig éppen ott ... és béke lett nyílt ki a könyv, gyorsan továbblapoztam. Nem bírtam látni azt a sok halottat, az akasztott embereket, akiknek valamilyen tábla lógott a nyakában, a kopaszra nyirt csont-bőr gyerekeket, és gyerekésszel is rájöttem, mit jelent a nagy halom gazdátlan baba. A fejezet vége, az szép volt, ott tüzijátékos, lobogó zászlós, a romok felett ölelkező boldog katonás, orgonavirágos képek voltak. Évekkel később talán ez az emlék késztetett arra, hogy elolvassak, megnézzek mindent, ami erről a háborúról szól. Órákon át voltam képes hallgatni a háborút megjárt rokonok, ismerősök elbeszéléseit, miközben ugyanaz a szorongó érzés kerített hatalmába, mint kiskoromban. Ugyanúgy éreztem akkor is, amikor a lenin- drádi barátnőmmel kimentünk a Piszkarjevói temetőbe, és ő egy-egy szál virágot tett le a közös sírokra, migcsak el nem fogyott a nagy csokor, mert nem tudta, .melyik az a bizonyos... Vagy akkor, amikor a győzelem 30. évfordulóján a Néva parti parkban ősz halántékú veteránok könnyezve emlékeztek azokra, akik egyetlen győzelem napi találkozóra sem jöhettek el, és akik talán éppen a mi hazánk felszabadításáért áldozták életüket. És egy ma- dárcsontú töpörödött nénike megsárgult fotográfiát szorongatva egyiktől a másikig ment és kérdezgette: ,,A kisfiam, nem látta? Az nem lehet“ - ingatta hihetetlenül a fejét a sorozatos, együttérző nem-ekre. És ismerek olyan unokákat, akiknek a nagyapja örökre huszonéves maradt. És tudom, nem túlzás az az állítás, hogy gyakorlatilag nincs is olyan szovjet család, amelynek ne volna háborús halottja. Ezért felháborító, hogy azok, akik minden jel szerint nem tanulták meg a leckét, a ,,szovjet veszély“ bárgyú hazugságára hivatkozva halmozzák a pusztítónál pusztí- tóbb fegyvereket, újabb, még borzalmasabb háborúra készülődnek az ellen az ország ellen, amely 20 millió halottat siratott el és szabadságot, békét adott a fasizmus által megtiport, megalázott népeknek. Háborúra készülnek ellenünk, mert ez a számukra jövedelmező üzlet, és semmibe veszik, lenézik szerény vágyainkat: emberhez méltó módon élni és dolgozni. Szinte kicsúfolják igyekezetünket. És közben nem veszik észre, hogy gyilkos terveik éppen azért hiúsulnak meg sorozatosan, mert mi emberhez méltón élünk és dolgozunk. A négy évtizednyi békét úgy éltük meg, nem volt /» nap, hogy a Föld valamelyik csücskén ne dúlt volna kisebb-nagyobb háború. Mintegy mementóként a világégésre emlékeztetve, az újabb megakadályozására ösztönözve. Mi, a szerencsések, tudjuk, milyen békében élni. Csak békében. Nagyon jól meg kell tanulnunk azonban, hogyan kell a békéért, a béke megőrzéséért küzdeni. Hogy féltve szeretett gyerekeink, unokáink is szerencsések lehessenek. GÖRFÖL ZSUZSA
