Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-01 / 102. szám, szerda

éldát mutatnak Állami kitüntetés - harmadszor Köztársasági Érdemrendet kapott a bratislavai Slovnaft Drogram szerint, )lják a talaj szer­it. A 3600 hektá- n négyévenként i terület negyed- “ a szomszédos ) Efsztől átvett ületen elért bő rvestrágyával és látták az említett íton zerűen elvégez­ni munkákat is. ina búzát takarí- iként arról a föld- még a felét sem d módjára meg- het termelni, ha Iva van. yűlnek az irodá- jazatok vezetői, jék az indulás meg véleményt ójukról. Arról az élt közel hárorrr és mindig csak t tartotta szem zony néha talán velük szemben, rt, mint bírált. Az nbán azt bizo- tlen úton haladt ' és nem sajnálta a fáradságot, ha közös érdekekről van szó. Ondrej Kupeček mérnök, üzemgazdász, Grécz Tibor se­gédüzemgazdász számadatokkal a termelés magas szintjét bizo­nyítja. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke a múlt évben hek­táronként 29 366 korona volt. Ügyeltek a gazdaságos termelés­re. Ennek eredménye, hogy 13 millió 626 ezer korona nyeresé­get értek el. Ju­tott belőle a bé­rekre és a prémi­umokra is bőven. A fizikai dolgo­zók például az év közi és az év végi prémiumokkal együtt az alap­bérekre összesen 41,29 százalé­kot kaptak fizetésükhöz. A két gazdász azt is bizonyítja, hogy a galántai (Galanta) járásban a 7. ötéves tervidőszak négy évében több mutatót figyelembe véve a leg­jobban gazdálkodtak, s ha az idén csak a tervet teljesítik, már akkor sem lesznek a 7. ötéves terv adó­sai. Erre pedig megvan minden feltétel a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. Tóth László mérnök, a növényter­mesztési ágazat vezetője is azt hangoztatja, hogy ilyen vezetővel és ilyen körülmények között ered­ményesen lehet dolgozni. Hisz kö­zös erőfeszítéssel ezen a szaka­szon is kiváló eredményeket értek MÉNYT ADVA , gyarapodván m a téren is. átszőtt szerepet lek a nem lebe- íyeknek a szüle­ssek százaival, hivatalos hang- 35, Nagymegyer < Dél-Szlovákia- ödési házakban ?kben, kulturális szabad ég alatt, tatva a közös 3it, érzékeltetve máshoz közelítő ó erejét többek Iménnyel együtt Az eredmények alább ennyit je- z, hogy a kórus része olyan kö- nűhelyre talált amelyből haza- itriájukba, szak­ismeretek birto- érezték a cse- 5 annak, hogy ss Lajos, Erkel- : Prandl Sándor) t kezdeményez- stését, karnagy- izgalmunk szép t az ő munkájuk íely legszembe- ály-napokon és isági énekkarok engő Énekszón ió'lehet szorgal- üknek a haszna létköznapokban ai Magyar Tahí- <karának a léte- 5 azonban ,,nem csupán“ ennyit jelent. Egyike azon kevés művészeti együtte­sünknek, amelyek a szlovák és cseh közvélemény előtt, valamint külföldön nemzetiségi kultúránkat képviselik. A hazai és külhoni- finnországi, írországi, bulgáriai, lengyelországi, ausztriai, angliai és több alkalommal magyarorszá­gi - sikereik, versenyeken elért előkelő helyezéseik alapján el­mondhatjuk - méltóan reprezen­tálják ezt a kultúrát, és azt hiszem, nem tévedek, amikor leírom: egyúttal az egész csehszlovákiai magyar pedagógustársadalmat, és mindnyájunkat. A zene, az ének nyelvén szólva rólunk, éle­tünkről, érzéseinkről. A Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkarának minden fellépése, mint általában a kóruso­ké, ünnepi esemény. Amelyet azonban hétköznapok előznek meg, énekkarunk esetében nem is akármilyenek, minthogy tagjai- akik önként vállalták e tevékeny­séget, és anélkül, hogy anyagi juttatást várnának vagy kapnának érte - egymástól távol eső vidé­kekről gyűlnek egybe a többnapos próbákra, és a fellépésekre. Hogy mennyi erőfeszítés, mennyi áldo­zat van az eredmények mögött, azt igazán csak ők tudják. Mi gyakran háromszáz métert nem vagyunk képesek megtenni, hogy pusztán részvevői legyünk egy kulturális eseménynek, amely ér­dekelne is bennünket, ők kilomé­terben számítva utaznak többet egy-egy próbára, szereplésre. Persze, ezt csak én jegyzem meg, egy példaként a sok közül: vállalá­suk nagyságának, lelkes odaadá­suknak, énekszeretetüknek, a va­lamiért és valakiért énekelni aka­rásuknak az érzékeltetésére, amelyek a közös élmélyekkel együtt átsegítik őket a nehézsége­ken. És ez még akkor is igaz, ha megtörténik, hogy bizonyos idő múlván egyesek megválnak, illet­ve kénytelenek megválni az ének­kartól, családi, munkahelyi vagy egyéb okok miatt. De azért arra is van példa, mint egyik kórustag mondta, amikor néhány éve ripor­tot készítettem a CSMTKÉ-ról, hogy „a szülés után visszatértek anyukák“. „Minden összejövetel feltölti az embert, és feloldja“- mondta egy másik, kifejezve egyben újabb feltételét annak a folytonosságnak, folytonos te­remtésnek, melynek gyümölcsei mindnyájunkéi. BODNÁR GYULA el a múlt évben. Tavaszi árpából például 7,5 tonnát, őszi búzából pedig 6,9 tonnát termeltek hektá­ronként. A cukorrépa-termesztés­ben is az elsők közé tartoznak. Szó esik az irányítási módsze­rekről is. Hogyan bírta ennyi ideig, milyen módon sikerült összefognia a tagságot. Elsősorban példamu­tatással. Általában reggel hét óra előtt már munkahelyén van. Több­ször a reggeli vagy a késő esti órákban ellenőrzéseket végez. Persze akadnak problémák is. Mert ilyen nagy mezőgazdasági (Stanislav Barčák felvétele) vállalatnál a termelés nem zökke­nőmentes. Azt is felrótták az el­nöknek, hogy türelmetlen. Kezde­ni akarta a tavaszi munkákat a még eléggé kedvezőtlen időjá­rásban is. Tanácsát még is megfo­gadták és előbb indultak, mint ahogy a gépesített brigádban el­tervezték. Jól jártak, mert a tava­sziakat idejében elvetették, szé­pen fejlőnek. Ilyesmivel is szembe kell nézni olykor-olykor a vezető­nek. Az a legnagyobb elismerés a számára, hogy ennyi év után is bízik benne a tagság. A társada­lom is elismeri érdemeit: most kapta meg a Munka Érdemren­det. BALLA JÓZSEF Lapozgatok a gyár krónikájá­ban. Ahány oldal, annyi érdekes bejegyzés. Mérföldkövek a brati- -slavai Slovnaft eddigi történeté­ben. Ezek közül is sok lenne az említésre méltó esemény, hisz nem egy szinte új szakaszt nyitott a hazai kőolajfeldolgozás fejlődé­sében. Most mégis a piros betűkkel teleírt oldalak fölött időzök el tovább. Időszerűségét az adja, hogy május 1 -e előestéjén a gyár­óriás kollektívája magas állami kitüntetésben részesült: megkapta a Köztársasági Érdemrendet. Ko­rábban már kétszer értékelték munkájukat magas elismeréssel. Először 1958-ban Munka Érdem­rendet, majd 1973-ban a Februári Győzelem Érdemrendet adomá­nyozták a bratislavai gyárnak. S most újabb állami kitüntetés kö­vetkezett. Közel nyolcezren dolgoznak a Slov- naftban. Mérnökök, operátorok, karban­tartók, művezetők... Fővárosiak és beu­tazók, akiknek éle­tük szinte már egy­befonódott a gyár hétköznapjaival. Nehéz lenne va­lakit is kiragadni a több ezer fős lét­számból, mert az elismerés mindnyá­jukat illeti. Eredmé­nyes munkájukkal sikeresen teljesítik azokat a feladato­kat, amelyek vegy­iparunkra a szlová­kiai köolajfeldolgo- zás terén hárulnak. Állandóan arra töre­kednek, hogy terme­lésükkel kielégítsék népgazdaságunk növekvő szükségle­teit. Vagyis hogy elég üzemanya­got, fűtő- és kenőolajat, aszfaltot, petrolkémiai anyagokat és más kőolajszármazékokat szállítsanak megrendelőiknek, s így közvetve elősegítsék népgazdaságunk egyes ágazatainak - a vegyipar­nak, a közlekedésnek, az energe­tikának, az építőiparnak és a gép­iparnak - zavartalan termelését és fejlődését. Ugyanakkor termékeik­kel alapanyagot szolgáltatnak a mezőgazdaság és az ipar kor­szerű ágazatainak fejlesztéséhez. A Slovnaft itthoni rangja szerte­ágazó nemzetközi együttműkö­déssel párosul. Éltető forrása, a kőolaj a Barátság vezetéken a Szovjetunióból érkezik. A válla­lat külső kapcsolatai azonban en­nél jóval sokrétűbbek, magukba foglalják a kutatás, a fejlesztés és a termelés számos részterületét. Tudományos-műszaki tevékeny­ségével a Slovnaft hozzájárul a szocialista közösség gazdasá­gának további fejlődéséhez. Műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak is. Csak két példa a legutóbbiakból: Irakban a Salahuddin I. és II. kőolajfinomí­tók építése és üzembe helyezése közben műszaki tanácsadó-szol­gálatot tartottak fenn, Líbiában pe­dig a Foxboro számítógépek üzembe helyezésekor működtek közre. éppen az irányításban. Többnyire névtelenek maradnak, munkájuk­kal azonban hozzájárulnak a vál­lalat állandóan növekvő feladatai­nak teljesítéséhez. „ Annak idején /van Kopernický, a jelenlegi vállalati igazgató is a termelésben kezdte. Fokozato­san került feljebb és feljebb. Mű­szaki igazgatóhelyettes volt, ami­kor a nyolcvanas évek elején megbízták a gyár irányításával. Éppen annak a területnek volt a gazdája, amely az utóbbi két- három évben döntő szerephez ju­tott a Slovnaft fejlődésében. Gyö­keret eresztett a gyárban a köny- nyűvegyipar, egyre több ered­ményt hoz a kőolaj mélyebb fel­dolgozása. Újabb beruházások valósulnak meg, fokozódik a kör­nyezetvédelem, s így a jövő is biztatónak ígérkezik. De tovább lépni a Slovnaftban is már csak A Slovnaft karbantartói a legbonyolultabb javításokat is elvégzik. Képünkön a vállalati hőerőmű turbógenerátorának szerelése közben láthatók. (Dušan Karlík felvétele) És mindezt tovább sorolhat­nánk. Területenként külön-külön, míg össze nem állna a teljes kép a vállalatról, és általa belelátnánk abba a hatalmas munkába, amelynek eredményeit csak a vo­natszerelvények számában, több millió tonna áruban és milliárdos nagyságrendű termelési értékben lehet kifejezni. S emögött mind, mind emberek vannak. A termelésben, a karban­tartásban, az energetikában vagy A Kelet-szlovákiai Vasmű első Szocialista Munka Hőse AZ ACÉL NEM TŰR MEGALKUVÁST Csaknem két évtizede dolgozik a huzonnégyezer embert foglal­koztató Kelet-szlovákiai Vasmű­ben Jozef Choma. A kohászati szakközépiskola elvégzése után, 1965-ben került ide. Kezdetben segédolvasztárként dolgozott. 1973-ban került jelenlegi munka­helyére, a 2. számú acélöntődébe, ahol első olvasztár. S ez nem akármilyen beosztás, teljes em­bert igényel. Szakmaszeretetét bizonyítja, hogy neve az évek folyamán egy­re inkább ismertté vált. Nem cso­da, hiszen eredményes munkájá­ért számos elismerésben része­sült. Megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést és két évvel később a Munka Érdemrendet. Utóbbit a prágai várban vette át. Akkor találkozott életében másodszor Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasági elnö­künkkel. Az első találkozásukra tizenegy évvel ezelőtt került sor, méghozzá annál az irányítópult­nál, ahol Jozef Choma a konverte­rek üzemelését irányítja. Akkor kezdett el működni a Vasmű 2. számú acélműve. Amint a Vasmű vezetőitől értesültünk - az ő kol­lektívájának érdeme elsősorban, hogy az új létesítmény már 1977- ben elérte a tervezett kapacitását, 1,5 millió tonna acélt gyártott. Azt is másoktól tudtuk meg, hogy mint a munkáját becsülő em­bert, Jozef Chomát mennyire bosszantják az egy kis odafigye­léssel elkerülhető problémák. De ilyenkor igyekszik palástolni felhá­borodását, s megfontoltan rendet teremteni a mindenkori cél a sike­res csapolás érdekében. O jól is­meri az acélgyártás fortélyait. Er­ről a Vasmű vezetői és munkatár­sai is meg vannak győződve. Hall­gassuk meg például Michal Hrom- jáknak, egyik legközelebbi munka­társának, a vele egy műszakban dolgozó mesterének véleményét.- Elég régen dolgozunk együtt, így alkalmam volt meggyőződni arról, hogy Jozef Choma szaktu­dásával, munkasikereivel, igé­nyességével kiváló szervezőkész­ségével rászolgált az iránta meg­nyilvánuló bizalomra. A tervtejesí- tésről csak annyit mondok, a mi kollektívánk előtt ismeretlen foga­lom a lemaradás, a sikertelenség. Jozef Choma elvtársról nagyon jól tudják munkatársai, mennyire következetes magával és a vele együtt dolgozókkal szemben is. Kezdetben ez nem mindenkinek tetszett, de ma már természetes­nek tartják. Megértették, hogy ahol folyékony acéllal dolgoznak, ott szigorú fegyelemre van szükség.- Az acél nem tűr megalkuvást- hangsúlyozta Choma elvtárs- a vele folytatott munka nem engedi, hogy saját magunk és mások egészségét, életét kockáz­tassuk. Ez íratlan törvény a mi szakmánkban. Az acélgyártásban is van,,tartozik“ és,,követel“oldal. Mi tudjuk, mit várnak tőlünk, de számunkra is biztosítani kell a jó a tudományos-műszaki ismeretek gyors ütemű alkalmazásával le­het. Ehhez pedig ezentúl is tá­maszkodnak majd az emberek kezdeményezőkészégére az újí­tók és feltalálók alkotó hozzáállá­sára. És mindenki szorgalmára, megbízható munkájára. Vagyis annak folytatására, amivel az idei május 1-e alkalmából kiérdemel­ték a Köztársasági Érdemren­det. J. MÉSZÁROS KÁROLY munkafeltételeket. Eltikkad az em­ber ebben a hőségben, de ennek ellenére rugalmasan és szaksze­rűen kell cselekednünk. Ezt veze­tőink is nagyon jól tudják, s ehhez tartják magukat.- Eddig csak a munkáról be­széltünk, önmagáról vajmi keveset szólt.- Számomra a munka a legfon­tosabb, annak örülök a legjobban, ha kollektívánk munkáját siker ko­ronázza. Mit is tudnék magamról mondani? Olvasztár vagyok. Ezt a szakmát választottam, tanultam, ezt csinálom. Ha érdekli, nős va­gyok, feleségem, Anna, a Kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat raktá­rában dolgozik. Két gyermekünk közül Ivanka 11 éves, a fiúnk, Jožko 14 éves, elektrotechnikus akar lenni. Segíteni fogom, hogy teljesüljön a vágya. Elfoglalt ember Jozef Choma, politikai és társadalmi tisztségeket is betölt. Póttagja a kelet-szlováki­ai kerületi pártbizottságnak, tagja a Vasmű vállalati pártbizottságá­nak, néhány tömegszervezetben is tevékenykedik.- Talán nem mindenkinek ada­tik meg, nekem, úgy érzem igen: gyermekkoromtól megszoktam, hogy teljes emberként tegyem, amit csinálok. Megtanultam, má­soktól csak akkor várhatok bármit is joggal, ha magam helytállók a munkában és az sem lehet kö­zömbös számomra, ami körülöt­tem történik. A legalapvetőbb kö­vetelmény a becsületes munka. Ezenkívül az embernek ott kell segítenie, ahol tud és ahol a leg­nagyobb szükség van rá. Szerin­tem csakis így van értelme és tartalma az életnek. KULIK GELLÉRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents