Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-07 / 106. szám, kedd

Magas művészi és emberi mércével Kilencven éve született Mikuláš Galanda A modern szlovákiai festészet egyik legjelentősebb előfutára volt a kilencven éve Štubnianske Tep- licében született Mikuláš Galanda. Losoncon (Lučenec) végezte el a gimnáziumot, majd 1914-ben beiratkozott a Budapesti Képző­művészeti Akadémia rajz- és gra­fika szakára. Alkotói pályáját is grafikusként kezdte és későbbi festményein is megtartotta grafi­kust jellemző képjegyét: a vonal elsődleges képalakító jelentő­ségét. Kétévi tanulás után visszatér szülővárosába és az ottani jegy- zőségen vállal hivatalt. Közben fest és rajzol: díszleteket műked­velő színjátszók számára, illuszt­rációkat Dobšinský népmese- gyűjteményéhez. 1922-ben Brati- slavába, majd Prágába megy. Előbb az iparművészeti iskolát lá­togatja, utána a képzőművészeti akadémián fejezi be tanulmányait. Itt ismerkedik meg Ľudovít Futtá­val, akivel egy életre szóló barát­ságot köt. Már Prágában, de még inkább párizsi tanulmányúján került kap­csolatba modern európai festé­szeti irányzatokkal, főleg a francia szürrealizmussal és kubizmussal, valamint grafika Masereel és Koll- witz által képviselt haladó és szo­ciális tartalmú áramlatával. Képei és grafikái magukon viselik a konstruktivizmus jegyeit: az ala­kok vagy tárgyak ábrázolásában Galanda a szerkezeti összetevő­ket, a terek és síkok logikai-formai rendjét hangsúlyozza. Ellentétben legtöbb hazai kortársával, akik a vidéki élet folklorisztikus és gyakran idealizált szemléletét vit­ték vászonra. Galanda korai alko­tásaiban a város festője. Ezzel tágította, gazdagította a szlovákiai festészet témakörét. Bratislavába visszatérve, 1930- tól az iparművészeti iskolában ta­nít, ahol a dessaui Bauhaus min­tájára a kor képzőművészeti törek­véseivel párhuzamosan, a haladó, a historizálással szakító építészeti és iparművészeti szemlélet kialakf-. tására törekszik. Közös műterem­ben dolgozik Fullával, együtt állí­tanak ki és időszakonként megje­lenő lapot adnak ki Súkromné listy Fully a Galandu címmel, melyben az etnografikus irányzatokon vesz­teglő szlovákiai piktúrát modern, európai szintre akarják önmagu- kon keresztül emelni. Galanda a szociális-kritikai hang úttörője volt a szlovákiai kép­zőművészetben. Grafikai lapjai, a szlovák baloldali értelmiség fo­lyóiratának, a DAV-nak készített illusztrációi egyértelműen vádolják a kizsákmányoló rendszert, har­cos humanista meggyőződéssel a modern nagyváros hazugságai, a szellemi és testi nyomor ellen agitál, a proletariátus felemelke­déséért száll síkra. Olajfestményei, akvarelljei ke­vésbé indulatosak, letisztult for­mákkal, a síkok és színek belső feszültségének kidomborításával ábrázolja a szerelmet, az anyasá­got, a női szépséget (Asszony vá­zával, Rózsaszínű akt, Anya, Anya gyermekével stb.) Mikuláš Galanda gondolkodó művész volt. Pontosan megfogal­mazta, kialakította mondanivaló­ját, szüntelenül kereste a kompozí­ció törvényszerűségeit. Vallotta, hogy az alkotás csak akkor készült el, ha a művész érzi, hogy kellően kifejezte magát. Ez a kifejezés pedig kizárólag belső meggyőző­désből fakadhat. Művei - főleg grafikái, rajzai, ex librisei - számos kiállításon keltet­tek feltűnést, váltottak ki elisme­rést. Rövid életének - 1938-ban 43 éves korában halt meg - utolsó sikere volt az 1937. évi párizsi világkiállításon a könyvillusztráci­óiért kapott ezüstérem. Mikuláš Galandát joggal tartják a modern szlovákiai festészet és grafika egyik legjelentősebb úttö­rőjének, a legmagasabb művészi és emberi mércével mérhető élet­műve ma is időszerű, akkor is, ha egyes, az állandó útkeresésből fa­kadó elvei napjainkban némileg túlhaladottaknak tűnhetnek. DELMÁR GÁBOR Lýra Pragensis Ezzel a címmel láthatta a bratislavai közönség az azonos nevű művészeti társaság kiállítását, melyet a Cseh Kul­túra Baráti Köre rendezett. A Laco Novomeský kiállítóterembe sok embert csalogatott be a tárlat, ami nem is csoda, ugyanis ilyen színvona­las, szépen elrendezett kiállítás ritkán látható. A belépő látogatót mar az ajtóban megérintette valami megma­gyarázhatatlan, derűs nyugalom. A rend nyugalma. A terem levegőjében szinte érezni lehetett a művészet sze­retetét és tiszteletét. A tárlatlátogató pontos keresztmet­szetet kapott a Lyra Pragensisse\ együttműködő művészfek széles köré­nek munkásságából. Szinte lehetetlen felsorolni valamennyiük nevét, méltatni az itt látott müveket. Egy biztos: vala­mennyien sokat tettek az irodalom és képzőművészet kölcsönös közeledé­séért, a formai és tartalmi szempontból egyaránt aprólékosan kidolgozott réz­karcaik, tusrajzaik, litográfiáik közelebb hozzák a világirodalom örök értékű alkotásait. És pontosan ez a Lyra Pra­gensis célja. Megalkotni az irodalom a zene és a képzőművészet harmoni­kus összhangját. Viera Gergeľová, La­dislav Kudlik, Jozef Liesler, Albin Bru- novský, Jan Bauch, Karéi Svolinský csodálatos, az irodalmi művek hangu­latát és cselekményét hűen ábrázoló illusztrációit, Jindŕich Svoboda, Ladis­lav Hodný művészi könyvkötéseit látva úgy érzem: ez a legnagyobb mérték­ben sikerült. CSÉFALVAY INGRID CSEH KULTURÁLIS MOZAIK Könyvsorozat 40 év terméséből A Československý spisovateľ prágai könyvkiadó figyelemre mél­tó vállalkozásba kezdett. Azzal a céllal, hogy megfelelő formában közkinccsé tegye az 1945 utáni irodalmi termés legjavát, Knihovna české prózy 1945-1985 (A cseh próza könyvtára) címmel új soro­zatot indított.- Az új sorozat arra is választ kíván adni, mivel gazdagította az elmúlt négy évtized a cseh irodal­mat - nyilatkozta a Rudé právónak Jan Pilar, a kiadó igazgatója. - Tu­lajdonképpen a cseh szocialista irodalom ötvenkötetes sorozata ez, amelynek az egyes köteteit történészekből, kritikusokból és írókból álló kiadói tanács javaslata alapján választják ki. Évente tíz kötet jelenik meg, tehát 1990-ben kerülnek az olvasó kezébe a soro­zat utolsó darabjai. A cseh próza könyvtára című sorozat első kötete, Václac Ŕezáč Sorakozó című műve a napokban jelent meg. A sor Julius Fučík Üzenet az élőknek című világhírű könyvével folytatódik, mivel ez a mű már a háború után látott napvilágot, de ugyanakkor kihatott a későbbi alkotásokra is. A soro­zat további szerzői: Jirí Marek, Jan Drda, Ota Pavel, Norbert Frýd, Ladislav Fuks, Václav Kaplický, Vladimír Páral és Marie Pujma- nová. A sorozat köteteinek borítóit a modern cseh festőművészet al­kotásai díszítik. A cseh irodalomtörténet még mindig adós az utolsó négy évti­zed irodalomtörténetének össze­foglaló feldolgozásával, jóllehet egyes időszakaszokról, egyes írókról több monográfia is megje­lent. A kiadó Puls (Pulzus) elneve­zésű sorozatában az idén megje­lenik Milan Blahynka Költői szinté­zisek ideje című tanulmánykötete, illetve Hana Hrzalová A cseh pró­za változásai (1945-1985) című könyve. Ez a két könyv is, a Cseh próza könyvtára sorozathoz ha­sonlóan, hozzájárulás a felszaba­dulás 40. évfordulójának kulturális eseménysorozatához. A jubileum alkalmából a CSTA Cseh és Világ- irodalmi Intézete munkatársainak kollektív műveként megjelenik A 20. század cseh írói című kézi­könyv, valamint a Cseh irodalom szótára 1970-1981 című kisle­xikon. Hasznos kulturális együttműködés A felszabadulás 40. évfordulója a nemzetközi kulturális kapcsola­tok terén is jó alkalom a mérlege­lésre, az eredmények felmérésére. A Lidová demokrace című napilap április 9-i számában dr. Boros Fe­renc tekinti át a csehszlovák-ma­gyar kulturális együttműködés év­tizedeit. Az 1951-ben aláírt kultu­rális együttműködési egyezményt követő eredmények közt kiemeli a könyvkiadást. 1949-1956 között szlovák nyelvre 98, csehre 54 ma­gyar szépirodalmi művet fordítot­tak le, magyarországi könyvkia­dókban viszont 132 cseh és szlo­vák mű jelent meg. Ebben az idő­szakban nyílt meg Prágában a magyar, Budapesten pedig a csehszlovák kulturális központ. Az 1961-ben aláírt új kulturális egyezmény elsősorban az alkotó­szövetségek, az oktatási és tudo­mányos intézetek közti közvetlen együttműködés kiszélesítését eredményezte. A hetvenes évek második felében a két ország köz­véleményének nagy érdeklődése közepette került sor kölcsönösen kulturális napokra, 1980-ban pe­dig irodalmi napok megrendezé­sére. A cikk szerzője a továbbiakban a két ország színházi, zenei és filmművészeti kapcsolatai alapján megvalósult vendégszereplések jelentőségét méltatja. A kapcsola­tok a 80-as években is dinamiku­san fejlődnek, még kifejezőbben előtérbe kerültek a minőségi köve­telmények. Ez összefügg a nem­zetközi ideológiai harc fokozódá­sával, amikor egyre nagyobb a je­lentősége a szocialista közösség országai egységének, együttmű­ködésük széles körű egybehango­lásának. Gondolatok a gyermekirodalomról A gyermekek számára írt iroda­lom kiadásában a cseh könyvkia­dók szembetűnő eredményekkel büszkélkedhetnek. Az elmúlt negyven év cseh gyermekkönyv­kiadásáról a Kulturní rozvoj 6. szá­mában Bohumil Ŕíha nemzeti mű­vész fejti ki véleményét. Megálla­pítja, hogy az elmúlt négy évtized­ben a cseh ifjúsági és gyermekiro­dalom megszabadult a múlt esz­mei koloncaitól és szerkezetében a modern szocialista társadalom­nak megfelelő művészeti-nevelési rendszert honosított meg. - íróink és illusztrátoraink érdeme - írja -, hogy magukénak vallva ezt a fel­adatot sok értékes alkotással gaz­dagították a gyermekek könyv­tárát. A jövő feladatairól szólva, Bo­humil ňíha nagyon fontosnak tart­ja a gyermekek számára írt művek eszmei és művészi színvonalának további emelését, azt, hogy ez az irodalom egyaránt összhangban legyen a gyermekek valós életével és nevelési célkitűzéseinkkel. Nagy szükség van a gyermek- irodalommal foglalkozó intézmé­nyek zökkenőmentes működésé­re. Jó lenne, ha ezek az intéz­mények közös épületet kaonának Prágában, s Bratislavához hason­lóan itt is létre kellene hozni a Gyermekek Művészeti Házát (Dom umenia dieťaťa), amely nemcsak a bohemistákat, diáko­kat és könyvtárosokat szolgálná, hanem a fejlődő országokból érkező, s a fejlett csehszlovákiai gyermekkönyv-kiadás iránt érdek­lődő szakembereket is. SOMOGYI MÁTYÁS- ÚJ FILMEK ­■ H WM M M ■■ Mi WM WU ■ ■■ M ■■ WM WM ■■ ■■ ■ Repülés álomban és valóságban (szovjet) Oleg Jankovszkij és Ljudmila Gurcsenko a szovjet film egyik jelenetében Anyegin című elbeszélő költemé­nyének hőse céltalanul, könnyel­műen él, bolyong, értelmetlenül filozofálgat, unatkozik. A 19. szá­zad másik nagy költője, Lermon­tov, a Korunk hősében úgy rajzolta meg Pecsorint, mint akit létezésé­nek sivársága kínoz, s szeren­csétlenséget hoz mindenkire. De említhetnénk akár Goncsarov Ob- lomovját, a felesleges embert is, akinek az álmodozás, az ábránd az igazi birodalma. Makarov, Viktor Merezsko for­gatókönyvíró és Roman Báláján rendező munkájának hőse is ezeknek a szánalmas és önző embereknek a fajtájából való. Negyvenéves, úgy tűnik, mintha mindene meglenne, de igazából semmije sincs. Van munkája, de nincs hivatása, van felesége és lánya, de nincs családja, van sze­retője, de nincs, akit szeressen, mindenkinek haverja, de senkinek sem barátja. Van egy állandóan visszatérő, fantasztikus álma: re­pül. Ám a valóságban hiába szár­nyalna, ha nincsenek szárnyai... Szergej Makarov tulajdonképpen antihős; mindenkinek hazudik, a feleségének, a kedvesének, a kollégáinak, a barátainak. Még gondolatai, érzelmei, tettei is ha­misak. Ugyanakkor kedves, a nők bolondulnak érte. Okos, kifogyha­tatlan az ötletekből. De belefáradt már a rohanásba, a fejvesztett Az újdonsült férj resik, izgulnak érte, azt gondolják, vízbe fúlt, ó meg a rejtekhelyén jót nevet az emberi hiszékenységen, naivságon. „Tréfája“ felbőszíti a társaságot, ki szereti, ha bolon­dot csinálnak belőle. Kitör a bot­rány. A felbosszantott Szergej el­rohan, eltűnik a mezőn. És ekkor oldódik a feszültség: Szergej egy szénaboglyába húzódik, reszket, zokog, talán az üresség érzésétől, talán a magány tudatától... De hogyan él tovább? Ki segít neki? Boldogul-e egymaga? A film nem ad választ ezekre a kérdésekre, a nézők fantáziájára bízza a meg­oldást. Hallatlanul izgalmas, hiteles tár­sadalmi-lélektani tanulmány a film, melyben a rendező gondos orvosként vizsgálja a beteget, aki allergiás a hétköznapokra, a szte­reotip életformára, és könyörtelen diagnózist állít fel: a lélektelenség, a felelőtlenség, a gondtalanság, a könnyelműség az élet eltékozo- lásához vezet. Parádés a film szereposztása: Szergej szerepében a népszerű Oleg Jankovszkijt láthatjuk; part­nerei: Ljudmila Gurcsenko, Oleg Tabakov, Nyikita Mihalkov és má­sok. Roman Báláján örmény ren­dező munkáját számos országban bemutatták már, köztük Olaszor­szágban, Angliában, az NSZK- ban, Japánban és az USA-ban is. (francia) Szerelmi történet Bemard Stora elsőfilmes rendező munkája, Az újdonsült férj. De ne gondoljunk valamiféle idillikus, romantikus lo­ve storyra, hiszen maga a cselek­mény is szokatlan: a film fiatal hőse néhány órával esküvője után. szerelmes lesz; nem a feleségé­be, hanem egy másik asszonyba. Meglátni és megszeretni - s az újdonsült férjet oly erős vágy keríti hatalmába, hogy képtelen reálisan megítélni mind a saját, mind az asszony helyzetét. És szokatlan azért is ez a szerelmi történet, mert hőse munkás, s általa a ren­dező bizonyítani kívánta: az em­beri kapcsolatok, s főleg az érzel­mek függetlenek az egyén társa­dalmi helyzetétől (bár a nagy kü­lönbségek sok bonyodalmat okoz- (hat)nak. Nem szirupos melodráma bon­takozik ki tehát a néző elótt, ha­nem tragikomikus elemekkel át­szőtt, ironikus hangvételű szerelmi történet - jól megírt jellemekkel, remek környzetrajzzal, kiváló szí­nészekkel: Richard Berryvel, nap­jaink egyik legtehetségesebb fran­cia színészével és a törékeny, bá­jos Brigitte Fosseyval. Nem rajtuk múlott, hogy a film inkább részle­teiben érdekes, mint egészét te­kintve. -ym­Richard Berry, a francia film fő­szereplője ÚJ SZÚ 4 1985. V. 7. Ironikus hangvételű tragédia ez a szovjet film, olyan emberről szól, aki a hétköznapok szürkessége elől menekülve képtelen élni a le­hetőségekkel, s eltékozolja, ha- szontalanságokra fecsérli az éle­tét. Makarovnak, a fim hősének persze „elődei“ is vannak, hiszen a művészeket mindig is vonzotta az olyan ember ábrázolása, aki­nek megadatott a gazdag érzelmi világ, de a beteljesülés nem. Az orosz irodalomban ezt a típust először Puskin rajzolta meg. kapkodásba, az örökös szerepját­szásba. Elhatározza, hogy min­denkinek elmondja az igazat. Kör­nyezete mindig szemet hunyt a kedves hazug felett, de most felháborodik: nem kellemes, sőt kimondottan kényelmetlen egy olyan emberrel kapcsolatot tartani, akiben váratlanul felébred a lelki­ismeret. Szergej negyvenedik születés­napjára pikniket rendez, búcsú­zásnak szánja a fiatalságától. Újabb ötlete támad; a többiek ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents