Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1985-05-07 / 106. szám, kedd

Fejet hajtok előtted, Léna! Bokáig süppedünk az avarba, lépteink alatt halkan roppan a száraz falevél, lábunk nyomát elfújja a szél. Belekap a levélbuc­kába, felborítja, odább sodorja. A meredek hegyet erdő borítja, vastag és sudár törzsű fák, egyenesek, mint a telefonpózna, és göcsörtösek, mint az öregember keze. Nem fiatal erdő; azóta, hogy történetünkben szó esik róla, több mint negyven évet öregedett. A sasokkal, horogkeresztekkel, halálfejjel díszített szürke és fekete egyenruhás rohamsisakos férfiak a dombtetőről lenézve azt suttog­ták: a halál völgye... Vacogtunk a hidegtől; az idei tél a Krímet sem kímélte. A durván gyalult deszkából ácsolt asztal kö­rül hallgatag emberek csoportja. Hallgatásuknak nem a zord erdő az oka, az enyészetnek indult le­vélréteg, amely minden lépésre megzizzen; senki sem panaszko­dik a borongős reggelre, a szürke felhők borította égboltra. A fájdalmas háborús évekről, az emlékekről vallanak házigaz­dáim - az egykori partizánok. Ók akarták így: valahol kint, a harcok színhelyén látnak vendégül, s azt a völgyet választották, ahová a fa­adatait, a fasiszta tisztek nevét, s hogy merre vonulnak a megszál­ló csapatok. Tudni annyi, mint győzni - és Léna, a felderítő a ma­ga külön harcát vívta a titkos és oly veszélyes fronton. Lerombolt házak Szimferopol- ban. S az utca végén feltűnik egy teherautó, katonák ugrálnak le ró­la, összefogdossák a járókelőket. A fasiszták megszokott módszere. Majd a Gestapón kiválasztják, aki kell. Az elfogottak között van Na- talija Deulinova is. A falon fehér vakolatmarad­vány. Arccal a fal felé fordulva fiatal Több mint negyvenéves felvétel. Középen Natalija Deulinova, Léna, a felderítő, a jobbszélen Vlagyimir Lugovoj komiszár (A szerző archívuma) siszták minden egyes alkalommal annak tudatában jöttek, hogy is­mét kevesebben lesznek. De ez a csend... ezzel aligha számoltak, az erősebb, mint elhatározásuk. Rájuk telepedett, nem tudnak elle­ne védekezni. Vlagyimir Lugovoj egyszer csak határoz. Joga van hozzá, hiszen ő volt a krími parti­zánmozgalom komisszárja, ahol 17 ezer harcos szállt szembe a fa­siszta megszállókkal. Most is kiad­ja a parancsot. Hangosan csörren a merőkanál: „Meg kell kóstolnia a főztömet. Egész éjjel főztem ezt a levest.“ Nevetése feloldja a né­maságot, szó szót követ, megindul a beszélgetés. Mellettem jobbra egy asszony áll. Az egyetlen nő a társaságban. Érzem, nem ez az oka, hogy akko­ra gyengédséggel viseltetnek irán­ta, ez nem hivalkodó tisztelet. Me­leg sapkáját az arcába húzta, riad­tan mosolyog, eleinte keveset be­szél, de aztán ömlik belőle a szó, története sebesen rohanó patakká árad. Serdülő évei boldogan teltek. Ljuba Orlovova filmjeinek idején ért felnőtté. Emlékszik az első filmre, amit látott, a pionírtáborok örömére, a Majakovszkij-versek- re. Otthon még most is őriz egy füzetet, benne Jeszenyin-versek. Akkor a fehér ruha volt a divat, s az élet csodálatos, mert remény­nyel teli. Az élet hatalmas léptek­kel haladt előre, a szeme láttára változott, érezte, hogy a szebb jövendőt tartja a kezében. A szov­jetország kora volt az, amikor a kí­vánság nem csupán álom volt. Negyvenegy júniusa. Natalija Deulinova huszonegy éves volt. A férfiak a frontra mentek, az asz- szonyok sírtak; az üzletekből el­tűnt a kenyér, az asszonyok sor­ban álltak érte. Érkeztek a hivata­los jelentések: elesett... Az asz- szonyok jajveszékeltek. A gyárak­ból és a földekről eltűntek a férfiak, asszonyok álltak a helyükre. A fiúk fegyvert kértek: mi is a frontra akarunk menni. A szovjetország vérzett, a szenvedést folyóvá duz­zasztotta az anyák, feleségek, je­gyesek könnye. A Krímet megszállta a náci had­sereg. A partizánalakulatoknál fel- feltúnt egy híres felderítő. A fedő­neve Léna. Hírei erősítették a par­tizánok rajtaütéseit. A moszkvai katonai vezérkar várta a náci tan­kok, ágyúk, a német alakulatok nő áll. Mögötte kigombolt fekete kabátos tiszt. Pisztolyt lóbál a ke­zében. Céloz. Közvelen a lány feje mellett fúródik a golyó a falba, a téglatörmelék a lány rövidre nyírt hajára hull. Ismét lövés dördül. Egy másik utána. A női fej céltáb­lája körül szétlőtt téglaglória vi­lágít. Mi a neved? Hová mentél? Ki hamisította az okmányokat? Kivel dolgozol együtt? Hová továbbítod a híreket? Zúdultak a kérdések, s utána zuhogtak a lövések. Nézem az idős asszonyt. Arcá­nak báját megjelölték a ráncok, csak a szeme maradt a régi. Mé­lyebb hangon beszél, hangja oly­kor megcsuklik. Mire gondolt a ne­héz percekben? „Harcostársaim mesélték, hogy az ember szeme előtt végigvonul az egész élete. Még egyszer átél mindent. Natalija Deulinova az er­dőt nézi. Ő a meghajló bitófára gondolt, az átlőtt testekre, a ke­gyetlen módon meggyilkoltakra. Ha egyetlen szót mond - melyet átmeneti megkönnyebbülés követ- az akasztófák további testek terhe alatt hajlanak meg, az agyonlőtt emberi tetemek na­gyobb halomban hevernek. Ami­kor megsüketült a bal fülére, min­den lövésről - amely jobbról vissz­hangzott -, azt hitte: ez az utolsó. ,.Tudja, mi a legiszonyatosabb?- sóhajtott fel. - Hogy kívántam az utolsó lövést.“ A gestapósok nem tudták, hogy a felderítő Léna került a börtönük­be. Egyike volt azon orosz nők­nek, akik a hitleristák számára érthetetlenül - elszántan és be­csületesen védték szülőföldjüket. A német tisztek számára - akiket militaristák nemzedékei neveltek - a háború kizárólag a férfiak mes­tersége, és itt, a szovjetek földjén mindenki tüzet nyitott rájuk: gyere­kek, anyák, férfiak, nők, lányok és fiúk. Léna százak, talán ezrek életét tartotta a kezében. Mint a partizá­nok és a Komszomol, valamint a pártbizottságok összekötője ne­veket, címeket tudott... Az utolsó lövés nem dördült el. A fasiszták felrakták egy transz­portra. Lassú halódásra ítélték va­lamelyik koncentrációs táborban. Még a Krím területén haladt a sze­relvény, amikor szétfejtette a mar­havagon szellőztetónyílását behá­lózó szöges drótot és kiugrott a vonatból. A náci őrség tüzet nyitott. Minden vagonból tüzeltek, s abban a tudatban távoztak, hogy a töltésen heverő női test élet­telen. Léna, a felderítő ismét feltűnt a partizánalakulatoknál. A férfiak fejet hajtottak előtte, mert az em­ber, aki végigjárja a Gestapo pok­lát és nem vall, megérdemli a tisz­teletet. Történet a rendkívüli emberi bátorságról? Nem. Szovjet földön ezer és százezer hasonló történe­tet hallani. Mégis rendkívüli törté­net. Egy asszonyról szól, egy szovjet asszonyról. Aki egyike azoknak, akik rádióüzeneteket to­vábbítottak, akik férfiak sebeit kö­tözték, véres kötéseket mostak, gyakran az utolsók voltak, akiket a haldokló látott, nekik súgták az utolsó szót - mama... - és asszo- nyi nevek tucatjait. Igen, itt va­gyok, veled vagyok... Tulajdon életükkel védték a tehetetlen se­besült férfiakat, akik a lövészárok­ban hagyták erejüket, s csak az a csekély reményük maradt, hogy élni fognak, hogy a kórházban megmentik őket. Ilyen volt Natasa Kacsujevsz- ka is. Negyvenkettő november 20- án Sztálingrádnál a hátországba kísért egy súlyos sebesülteket szállító autót. A szovjet hadsereg támadt, a németek frontvonala megszakadt. Kalkuta falunál egy fasiszta osztag rátámadt egy asz- szonyra és néhány tucat férfira. Natasának két tölténytára volt. Mi­alatt a géppisztollyal célba vette a németeket, a sebesültszállító tá­volodott. De nem jutottak még messzire, amikor a závárzat üre­sen kattant. Natasa a kabátja alá dugta a kezét, kibiztosította két gránát gyújtózsinórját, majd fel­egyenesedett, s könnyed, lassú léptekkel megindult a fasiszták csoportja felé. Azok csodálkozva felemelkedtek. Amikor Natasa odaért hozzájuk, robbanás resz- kettette meg a levegőt. Natasa Ka- csujevszka, a Szovjeunió Hőse nevét bevésték a sztálingrádi csa­ta emlékműve kupolájába. ^ Léna bólintott, s mondoťt vala­mit, felragyogott a borús ég: ,,A nő a háborúban is nő marad.“ A szovjet asszonyok nem ki­sebb áldozatot hoztak a győzele­mért, mint a férfiak, Egyikük Nata­lija Deulinova volt, Léna, a parti­zán felderítő. MILAN JELÍNEK Az intenzifikációs lehetőségek felhasználásával A komáromi (Komárno) járási pártbizottság ülésének résztvevői alaposan foglalkoztak a CSKP KB 4. és 11. ülése határozataiból ere­dő feladatok teljesítésével. Viliam Póka, a járási pártbizottság titkára, a pártbizottság elnökségének be­számolójában megállapította, hogy a járás mezőgazdasági vál­lalatai a termelés gyorsabb inten- zifikálásának útján haladnak. A pártszervek és -szervezetek nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum fejlesztésé­ért. A hatékony pártmunkának is köszönhető, hogy a földművesek a 7. ötéves tervidőszak négy éve alatt a bruttó mezőgazdasági ter­melést 11 százalékkal növelhet­ték. A múlt évben rekordtermést értek el gabonából. Az állatte­nyésztésben egyes szakaszokon szintén eredményes volt a terme­lés. Bővült a szarvasmarha-állo­mány. Az állatok termelékenysége is javult. Az egy tehénre jutó tejter­melés az említett időszakban 269 literrel emelkedett. Ez az általános kép a fejlesztési program teljesítéséről. A feladatok egy részét a mezőgazdasági vál­lalatok megvalósították, ennek el­lenére - amint az ülésen is el­hangzott - még nagyon sok tarta­lékot nem használtak fel a terme­lés növelésére. Túl nagyok a kü­lönbségek az egyforma feltételek között gazdálkodó mezőgazdasá­gi vállalatok eredményeiben és az állatok termelékenységében is. Gondot okoz, hogy számos mező- gazdasági vállalatnál még mindig idényjellegű a termelés az állatte­nyésztésben, főleg a tejtermelés­ben. Tíz mezőgazdasági vállalat nem teljesítette a tej termelési és eladási tervét. Ezzel a problémá­val részletesen foglalkozott a be­számoló és az egyes vállalatok vezetői is kifejtették véleményüket a tejtermeléssel kapcsolatban. Megegyeztek abban, hogy meg­felelő takarmányalap nélkül nem lehet egyenletes a termelés az állattenyésztésben. Ezért annyit kell belőle termelni, hogy még egy kis tartalék is maradjon a zöldta­karmányozás időszakára. Az első lépéseket ezen a téren már meg­tették. A mezőgazdasági vállala­tok általában évente a szántóterü­let egynegyedére juttatnak istálló­trágyát. A szervesanyagpótlásban a legjobb eredményeket a naszva- di (Nesvady) és nemesócsai (Ze- mianská Olča) szövetkezetben ér­ték el. A tervek szerint járási mé­retben a 8. ötéves tervidőszakban már a szántóterület 30 százaléká­ra juttathatnak évente szerves trá­gyát. Többen megemlítették az öntö­zés kedvező hatását a termés ala­kulására. A járásban eddig 21 926 hektáron építették ki az öntözőbe­rendezéseket. A tervidőszak vé­géig újabb 6404 hektárt tesznek öntözhetővé. Ha ez sikerül, akkor a szántóterület 38 százalékára jut­tathatnak mesterséges módon vi­zet. Nem sajnálják a beruházáso­kat, mert konkrét példák bizonyít­ják az öntözés kifizetődóségét. A Gyulamajori (Dulov Dvor) Állami Gazdaságban az öntözhető terüle­ten 7-8 tonna szemes kukoricát ter­meltek hektáronként. A hurbano- vói Győzelmes Február Efsz-ben az öntözött cukorrépa hektárhoza­ma 44,2 tonna volt. Az ülésen kiemelték a Csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Efsz-t, amely évek óta nagy hozamot ér el cu­Nyolc hónappal a határidő előtt, már április 30-án teljesítette a 7. ötéves terv feladatait a Banská štiavnica-l Ércbányában Jaros­lav Ihring 10 tagú munkacso­portja. A szocialista munkabri­gádnak öt év alatt 51 500 köbmé­ter ólom- és cinktartalmú ércet kellett fejtenie, ehelyett április 30-ig 51 890 köbmétert fejtett. Felajánlotta, hogy hazánk felsza­badításának 40. évfordulója tisz­teletére az év végéig még leg­alább 8500 köbméter ércet hoz felszínre. A képen: Jaroslav Ih­ring brigádvezető (jobboldalt) a munkacsoport tagjaival be­szélget. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) korrépából. Átlagosan 40 tonnát. Szintén az öntözésnek és a jó talajművelési és növényápolási munkáknak köszönheti a szövet­kezet ezeket a szép eredménye­ket. Értékelve az eddig elért ered­ményeket, az ülés előtt megtartott kukoricatermesztési konferencián az élenjáró mezőgazdasági válla­latok beneveztek a nagy hozamok eléréséért folyó mozgalomba. Ahol nagy teljesítményű Fregat öntözőberendezések üzemelnek,- a járásban 39 van belőlük - tíz tonna szemes kukoricát akarnak termelni hektáronként. A vitában többször is előtérbe került az elegendő takarmány ter­melése Kialakult az a helyes né­zet, hogy a gabonaprogram sike­res teljesítése mellett nagy figyel­met kell szentelni a tömegtakar­mányok termelésének. El kell érni, hogy tömegtakarmányok etetésé­vel a tehenek tejhozama 7-8 liter legyen, s a tervezett marhahús 50 százalékát is tömegtakarmánnyal állítsák elő. Ehhez kell igazítani a takarmánytermesztést, elsősor­ban korszerűsíteni a tárolási mód­szereket. T úrhetetlen állapot, hogy, a múlt évben a silótakarmányok 43 százaléka, a szénának pedig csak a hat százaléka volt elsőosz­tályú. Anton Hlaváč elvtárs, a járá­si pártbizottság vezető titkára részletesen foglalkozott ezzel a problémával és hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági vállalatok­nál működő pártalapszervezetek- nek hatékonyabb munkát kell vé­gezniük a jobb minőségű tömegta­karmány termelésének érdeké­ben. Rudolf Vančó elvtárs, az SZLKP KB osztályvezetője szin­tén erre ösztönözte a mezőgazda­sági vállalatok dolgozóit. Bírálta, hogy a mezőgazdasági vállalatok­nál túl nagyok a különbségek a szemes kukorica hektárhozamá­ban. Kedvezőbb feltételeket kell teremteni ennek a fontos növény­nek a termesztésére. Szintén bírál­ta, hogy egyes mezőgazdasági vál­lalatoknál alacsony a tehenek ter­melékenysége. Amint megemlítet­te, ezek példát vehetnének a búcsi (Búč), nemesócsai, naszvadi, izsai (lža) szövetkezet és a Komá­romi Állami Gazdaság állatte­nyésztési dolgozóiról, akik több mint négyezer liter tejet fejnek te­henenként évente. Ezzel szemben kis tejelékenységűek a tehenek a hetényi (Chotín), a marcelházi (Marcelová), a lakszakállasi (So- kolce) szövetkezetben, és a Gyu­lamajori Állami Gazdaságban. A tej minősége sem felel meg mindig a követelményeknek. A múlt évben az eladott tej 77 százaléka volt elsőosztályú. Ezzel a problémával több felszólaló is foglalkozott. Bírálták a lakszakál­lasi, a šrobárovoi, bátorkeszi (Voj- nice), szövetkezet állattenyésztési dolgozóit. Ezekből a szövetkeze­tekből az eladott tej 50-60 száza­léka volt csak elsőosztályú. Ezzel szemben minden szempontból ki­fogástalan tejet adtak el a vágfü- zesi (Vŕbová nad Váhom) és a du- lovcei szövetkezetből. Ezen a té­ren is akad követendő példa. Az alapos elemzés részletesen megmutatta, hol vannak a fájó pontok a komáromi járásban a mezőgazdaság fejlesztésében. A vita után elfogadott határozat arra irányul, hogy a problémákat minél hamarább megoldhassák. Elsőrendű feladat a társadalmi ér­dekek egyeztetése a vállalati ér­dekekkel. A hasznos tapasztala­tok gyorsabb ütemű alkalmazása a termelésben. A munka és a technológiai fegyelem megszi­lárdítása. Amint sokan hangoztat­ták, a termelés alakulása elsősor­ban az emberektől függ, attól, hogy milyen a hozzáállásuk az egyes feladatok megvalósításá­hoz, milyen a szemléletük az elfo­gadott termelési programmal kap­csolatban. Új termelési módsze­rekkel - ezek sikeres alkalmazá­sára számos példa van a járásban- lényegesen fokozható az egyes növények hektárhozama. Megte­remthető az egyensúly a növény- termesztés és az állattenyésztés között és ily módon háttérbe szorít­ható az idényjellegű termelés. BALLA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents