Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-21 / 117. szám, kedd
A Poprádi Vagongyár dolgozói az igényes feltételek ellenére 2,8 millió koronával túlteljesítették az első negyedév feladatait. Ebben az évben csaknem 8500 Y 25 Cs típusú vagonalvázat készítenek, amelyek megfelelnek a vasúti közlekedés január elseje óta érvényben lévő szigorított nemzetközi normáinak. A gyárban több mint 450 millió korona ráfordítással új alvázgyártó részleget építenek, amelynek évi kapacitása 15 ezer vagonalváz lesz. A képen: Milan Smo- leňák (baloldalt) és Anton Mráz a csapágyszekrényeket előkészíti a szereléshez. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) „Sonkagránát“ Önálló elszámolás - színvonalas gazdálkodás ÚJ szú 1985. V. 21. TÁRSADALMUNKBAN a mezőgazdasági termelés további fejlesztésének fontos követelménye, hogy a mezőgazdasági üzemek is a termelés intenzitásának fokozásával, a források gazdaságos és hatékony kihasználásával gondoskodjanak a társadalmi szükségletek kielégítéséről. Ebben az összefüggésben egyre jobban előtérbe kerül az önálló elszámolási rendszer jelentősége, amely a termelési folyamat minden szintjén kezdeményező és aktív hozzáállásra serkenti a dolgozókat. A Nitra-lvanka-i Felvirágzás Efsz 2704 hektáron gazdálkodik, amiből 2607 hektár a szántó. A szövetkezetben az 1974-ben történt egyesülés óta közvetlen ágazati irányítási rendszert alkalmazunk, s teljes mértékben érvényesítjük a vállalaton belüli önálló elszámolást. Mezőgazdasági termelésünk intenzitása a nyitrai (Nitra) járás feltételei között aránylag magas fokot ér el. Az 1984-es évben 21 046 korona volt a bruttó mezőgazdasági termelés egy hektárra számított értéke, az ugyancsak 1 hektárra számított teljes termelési érték pedig 27 077 koronát ért el. Szövetkezetünk a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt túlteljesítette a tervezett feladatokat, s ami nem kevésbé fontos, a gazdasági eredményt, a nyereséget is, mégpedig 4,2 millió koronával. Egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva 3816 koronás nyereséget értünk el. Ezeket az eredményeket alapvető mértékben segítette elő az anyagi ráfordításokkal, főleg az abraktakarmányokkal, az üzemanyagokkal és az egyéb energia- forrásokkal való takarékos gazdálkodás. Egy liter tej előállításához például 0,22 kilogramm abraktakarmányra volt szükség, miközben 4131 liter volt a tehenek évi fejósi átlaga. A marhahizlalásban 1 kg súlygyarapodás eléréséhez 1,65 kg abraktakarmány fogyott, a sertéseknél pedig 1 kg súlygyarapodást 3,67 kg abraktakarmány fogyasztásával értünk el. Az érvényes normatívumokhoz viszonyítva összesen több mint 450 tonna abraktakarmányt takarítottunk meg. Az üzemanyag- és az energiagazdálkodás területén a racio- nalizációs intézkedésekkel 24 ezer tonna gázolajat és 23 833 KWh villamos energiát sikerült megtakarítani. A termelési tevékenységből származó jövedelem tervét 8 millió korbnával teljesítettük túl. A JÓ TERMELÉSI ÉS GAZDASÁGI EREDMÉNYEK elérésében fontos szerepe volt a következetesen érvényesített vállalaton belüli önálló elszámolásnak, amely az egyes kollektívák és személyek anyagi érdekeltségét a szövetkezet és az egyes vállalaton belüli alakulatok gazdasági eredményeihez köti. A gazdasági eredményekben való anyagi érdekeltség úgy oszlik meg, hogy ez 40 százalékos arányban a szövetkezet összesített eredményeitől, 60 százalékos arányban pedig az egyes vállalaton belüli alakulatok eredményeitől függ. Az egyes alakulatok számára a prémiumszabályzat 5-7 mutatót ír elő. Ezek teljesítése alapján az évi gazdasági mérleg elkészítése után bizottságilag osztjuk el a részesedést az egyes alakulatok között. A terven felül elért nyereségből való részesedésnél azt is figyelembe vesszük, hogy ehhez melyik részleg járult hozzá a legnagyobb mértékben. Ezt az alapelvet az árutermelési növekményprémiumok elosztásánál is érvényesítjük. Ha viszont az egyes részlegeken a bérköltségek tervezett szintjét indokolatlanul túllépik, a részesedés aránya ennek megfelelően csökken. A gazdasági eredményekben való részesedésen kívül a fizikai munkát végző szövetkezeti tagok az év folyamán alkalmi prémiumokban is részesülhetnek, főleg a jó minőségben elvégzett mezei munkákért, az állattenyésztés termelési tervének teljesítéséért, a termékek, főleg a tej minőségéért stb. Az 1984-es évben a javadalmazás ösztönző része 16,5 százalékot tett ki, az idén ezt az arányt valamivel magasabbra emeljük. A dohánytermesztők csoportjában két évvel ezelőtt kísérleti jelleggel bevezettük a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, s a szerzett tapasztalatok alapján ebben az évben a szemes és a silókukorica, valamint az évelő takarmánynövények termesztésében is bevezetjük ezt a haladó munkaszervezési formát. A vállalaton belüli önálló elszámolás szervezésében alapvető jelentőségű az önelszámoló egységekre lebontott tervezés. Ez a szövetkezet gazdasági és pénzügyi tervéből indul ki, s a termelési feladatok ésszerű elosztása mellett az anyagi-műszaki ellátásról is gondoskodunk a tervben. A belsőleg kiegyensúlyozott terv alapvető feltétele az önálló elszámolási rendszer sikeres érvényesítésének. Ahol ez lehetséges, ott a tervet lebontjuk egészen az egyes kollektívákig és személyekig. Az önelszámoló egységek termelési eredményeire és gazdálkodására vonatkozó adatokat a nyitrai mezőgazdasági számítástechnikai központhoz továbbítjuk, ahol azokat feldolgozzák és értékelik. A gázolajfogyasztást szintén számitógép útján kísérjük figyelemmel. A vállalaton belüli elemzések kedvezően hatnak a vezetők és a technikusok irányító és szervező munkájára, mert idejében jelzik a tervtől való eltéréseket és a problémákat. Az önelszámoló egységek gazdasági elemzéseit a részlegek saját közgazdászai végzik, akik közvetlenül a részleg vezetője mellett dolgoznak. A részlegek vezetői így közvetlenül figyelemmel kísérhetik a reájuk vonatkozó pénzügyi terv teljesítését, a termékek minőségi színvonalát, valamint ezek értékesítési körülményeit, beleértve a vállalaton belüli termékforgalmat. A tervet az egyes termelési költségek szempontjából is lebontottuk, s az egyes termékekre vonatkoztatva vizsgáljuk ezek alakulását. HABÁR SZÖVETKEZETÜNKBEN jó termelési és gazdasági eredményeket értünk el a 7. ötéves tervidőszak eddigi éveiben, az elemzések ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy még jelentős tartalékaink vannak a termelés intenzitásának fokozásában. Főleg az állatállomány termelékenységében, valamint az azonos feltételek között termelő részlegek fajlagos termelési költségeiben mutatkozó különbségek felszámolásáról van szó. A részletesebb gazdasági elemzések során az is kitűnik, hogy a gyengébb termelési eredmények mögött rendszerint nem a kedvezőtlenebb istállózási feltételek, vagy a takarmánykeverékek nem kielégítő mennyisége és minősége rejlenek, ahogy azokra egyesek gyakran hivatkoznak, hanem főleg az emberekben, a feladataik teljesítéséhez való hozzáállásukban kell keresni az okokat. Jelenleg ezekre a kérdésekre összpontosítja a figyelmét a szövetkezetünkben működő pártalap- szervezet, a szövetkezet, valamint az egyes társadalmi szervezetek vezetősége, hogy hiánytalanul teljesítsük a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatainkat, ahogy arra Szlovákia más élenjáró mezőgazdasági vállalataival együtt 1983 decemberében a többi mezőgazdasági vállalatot is felhívtuk. JOZEF LUKÁČ mérnök, a Nitra-lvanka-i Felvirágzás Efsz fő üzemgazdásza A második világégés már a vége felé járt, amikor 1944. augusztusában behívtak katonának. Újonc koromban csak a visszavonulás, menekülés harci tudományát sajátítottam el. Kassától (Košice) Česká Lipáig többnyire gyalog tettük meg a több mint 800 kilométeres utat. A német megszállás alatt levő cseh városkában a gyorstalpaló kiképzés után a közeli frontszakaszra indítottak. Szerencsére a német hadvezetés már nem nagyon bízott a magyar egységekben és hamarosan visszavonultak. így 1945. május 8-án több napos „maratoni futás“ után újból a Česká Lipa-i barakktáborba kerültünk. Május 9-én, verőfényes napra ébredtünk. Úgy tíz óra tájban századunk katonái az udvaron sütkéreztek a simogató napfényben. Tankok dübörgése ütötte meg a fülünket. Az első tank a futóárok közelébe ért. Mi ijedten rohantunk a barakk bejárata felé. Mi lesz velünk? - ez volt írva az arcokra, ezt lehetett kiolvasni a szemekből. Már a harmadik tank is áttörte a kerítést. Csak akkor vettem észre, hogy a vasszörnyetegeket felvirágozták. Hát ez meg mit jelent? Azt még sosem láttam, hogy a tankokat virággal álcázzák. Kikászálódtak a szovjet katonák és előreszegezett géppisztollyal elindultak a barakkunk felé. Egy őrmester haladt az élen, s az ajtót sarkig tárva, hangosan beköszönt.- Vojna kaput! - mondta. Megértettem, s valami furcsa, jóleső bizsergés szaladt át a testemen. Vége, vége - ismételgettem magamban, holott kiálltani, ujjongani szerettem volna. Aztán borzongás futott át a hátamon. Hátha most jön a vég? Hirtelen nagybátyám, az egykori Oroszországban harcoló vöröskatona jutott eszembe, aki mindig lelkendezve beszélt az oroszok emberségéről, vendégszeretetéről. Az őrmester tömzsi, barátságos arcú volt. Intett, s aztán beszélni kezdett, amiből jóformán semmit sem értettünk. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, tolmács is akadt, egy magas, vállas legény, aki elég jó magyarsággal kezdte fordítani az őrmester szavait. így tudtuk meg, hogy véget ért a háború, s mivel nem vagyunk német fasiszták, rövidesen hazamehetünk. Azt parancsolták, hogy mindenki rakja ki fegyverét és senkinek sem szabad elhagyni a barakkot. Az egyik kíváncsi társunk megkérdezte, hol tanult magyarul a tolmács. Kiderült, az apja magyar volt, aki három évig a Vörös Hadseregben harcolt, aztán Bakuban telepedett le. Beszélgetés közben a szovjet katonák cigarettával kínáltak bennünket. Egy jó félóra múlva eldübörögtek. Felszabadultan néztünk utánuk. Másnap a tilalom ellenére is elmerészkedtünk a közeli városkába. Barátommal eltökéltük, hogy kerékpárt szerzünk, otthagyunk csapot-papot. Az egyik kapualjban két szovjet katonával találkoztunk. Amikor megláttak, ránk szegezték a géppisztolyukat. Egyikük elém lépett, s egyetlen mozdulattal szétrántotta a zubbonyom és az ingem. Két erős keze bilincsként tartott. A katona egy pillanatig vizsgálta a hónom alját, aztán mosolyogva elengedett, és jókora szivart dugott a számba. A sok magyarázkodás után végül megértettük, hogy tetovált SS- eket kerestek. Aztán mi kezdtük kézzel-lábbal magyarázni, hogy mit keresünk. „Haraso, haraso“ - mondogatták és magukkal invitáltak. A közeli téren sok autó állt. A szélrózsa minden irányából menekülők hagyták ott kocsijaikat. A magasabbik katona kirántotta az egyik kocsi ajtaját, mutatta, hogy üljünk be és menjünk. Életünkben sosem ültünk autóban, fogalmunk sem volt, hogyan kell vezetni. Két nap múlva vagonba szállítottak. Indulás előtt a szovjet őrök átvizsgálták a szerelvényt. Sajnos, több pisztolyt, puskát találtak, kiderült, hogy főleg a tisztjeink, tiszt- helyetteseink voltak a fegyverrej- tegetők. Ez megpecsételte sorsunkat, és a mozdony átállt a szerelvény másik végére: az annyira vágyott otthon helyett ellenkező irányba indultunk. Már harmadnap döcögtünk a bizonytalanságba. Igaz, szerelvényünk mindenütt sokat várakozott. Úgy látszik, nem volt sürgős az utunk. Nekünk is mindegy lett volna, ha a gyomrunk nem békét- lenkedik. Azt a kis élelmet, amit az útra kaptunk, már régen elfogyasztottuk. A fiúk között nagy volt a méltatlankodás. Valamelyik lengyel állomáson vesztegeltünk. Őreink nem sokat törődtek velünk, ezért lekászálódtam a nyitott vagonból. Már az is boldogság volt, hogy földet éreztem a talpam alatt. Ahogy ott ácsorogtam, nézelődtem, befutott egy szerelvény. Kisvártatva szovjet katonák jöttek és zsákokat kezdtek kihordani a vagonokból a teherautókra. Már egész közelről figyeltem a munkát, amikor a parancsnokféle integetni kezdett felém. Odabátorkodtam. A hívogató valamit magyarázott. Amikor látta, hogy nem értem, magával cipelt, és a vállamra nyomott egy zsákot. Világos beszéd, mondottam, azt akarja, hogy segítsek. Nekiláttam hát, és a többiekkel együtt hordtam a zsákokat. Kicsit nehéz volt, de szinte jólesett testemnek a mozgás. A kirakodás közben az egyik zsák kiszakadt, s csak úgy dőlt belőle az élet. A búza finom illata az orromba csapott. Nem sokáig tétováztam, belemarkoltam, és tömni kezdtem magamba. Ropogtattam a fogam alatt a szemeket, jólesett az őrletlen „kenyér“. A parancsnok és a többiek nevetve nézték, hogyan majszolom a búzát. Valamit kérdeztek, de nem értettem. Kézzel-lábbal magyaráztam, hogy éhes vagyok. Egymásra néztek, s arcuk elkomorult. Rosszallóan csóválták a fejüket. A parancsnok mondott valamit az egyik katonának, aki sietős léptekkel elment. Kicsit restelkedve abbahagytam a búza majszolását, s indultam az újabb zsákért. Akkor hallottam meg társaim kiabálását és láttam, hogy indul a szerelvény. Búcsút intettem zsákoló társaimnak, s rohantam a mozgó vonat után. Nagy nehezen sikerült felkapaszkodnom a vagonra.- Bolond vagy te - korholt egy szakaszvezető -, még ezeknek dolgozol. Néhány másodperc múlva a lassan távolodó sínpárra esett tekintetem. Azt vettem észre, hogy egy szovjet katona rohan utánunk. Az egyik zsákolót véltem felismerni a futóban. A vén mozdony mintha észrevette volna, hogy „üldözik“, nagyokat pöfékelve rákapcsolt. De a katona sem volt rest, még jobban szedte a lábát. Közelükbe érve valamit nagy lendülettel feldobott a vagonba. Aztán megállt, és barátságosan integetett. Volt köztünk, aki ijedten lehasalt, gránátnak vélve a váratlan tárgyat De sonka-konzerv repült a vagonba. A munkám busás jutalma. TÓTH DEZSŐ \ Az érdem szerinti javadalmazás jobb munkára serkent
