Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-11 / 85. szám, csütörtök
AZ ANGOL „OLAJCSEL“ BNOC kontra OPEC Az angol kormány váratlan fordulattal úgy döntött, hogy megszünteti a Brit Nemzeti Olajtársaságot (BNOC) és ezzel az akcióval egyelőre kiszámíthatatlan reakciósorozatot indított el az olaj világpiacán. A BNOC voltaképpen egy hatalmas állami felvásárlószerv (volt), amely az Északi-tengeren gazdálkodó, az ott olajat kitermelő monopóliumokat arra kötelezte, hogy a brit olajtermelés 51 százalékát a BNOC állami hálózatának adják el, azon keresztül dobják a piacra. A magáncégek természetszerűen ezt az 51 százalékot fix áron adták át kötelezően a BNOC-nak, s ezt a fix árat általában összhangban tartották az olaj OPEC által meghatározott világpiaci árszinttel. Ez annak ellenére is így történt, hogy Nagy- Britannia nem tagja az OPEC-nek, az olajexportáló országok kartell- jének. Előre kell bocsátani a fordulat jelentőségének megértéséhez azt is, hogy nem kis mennyiségű olajról van szó. Nagy-Britannia jelenleg napi 2,8 millió hordó olajat termel. Ezzel a világon az 5. helyen áll és Szaúd-Arábián kívül až OPEC összes többi tagállamánál több olajat hoz a felszínre. Az OPEC által megállapított hivatalos ár a kartell legutóbbi, kényszerű árcsökkentése óta hordónként 28 dollár. Ezt is csak úgy lehetett fenntartani, hogy a termelés előre meghatározott kartell- szintjét is csökkentették. Sőt, ezen belül januárban Szaúd-Arábia 3,5 millió hordó alá szorította napi termelését. (Ez már valamivel alacsonyabb volt az Északi-tenger olajmezőinek teljes - tehát együttesen brit és norvég - termelésénél.) Az OPEC részéről mindig, de az utóbbi időben különösen erőteljes nyomás nehezedett Nagy-Bri- tanniára annak érdekében, hogy tartsa életben a BNOC szervezetét és hivatalos áron történő felvásárlásaival támassza alá a nehéz helyzetben levő olajkartell árstabilizálási törekvéseit. A BNOC ezt a szerepét betöltötte - de ezért egyre súlyosabb veszteségekkel kellett fizetnie. Az állami társaság ugyanis hivatalos áron vásárolta fel az Északi-tengeren dolgozó termelőktől az olajat. Ennek egy részét a nagy olaj- társaságoknak adta el, egy másik, egyre növekvő részét viszont a szabadpiacon kellett értékesítenie. A BNOC által hivatalból és kötelezően felvásárolt napi, körülbelül 1,4 millió hordónyi olajból az utóbbi időben már mintegy napi 800 ezer hordót voltak kénytelenek a szabadpiacon (spot-market) értékesíteni. Ott azonban az árak az utóbbi hónapokban hordónként 1-2 dollárral alacsonyabbak voltak a hivatalosan megállapított OPEC-árszintnél, amelyhez a BNOC felvásárlási ára is igazodott. Ennek következtében az állami vállalat egyre nagyobb veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Az utóbbi hat hónapban a veszteség megközelítette a 80 millió dollárt.A BNOC ennek során már „elfogyasztott“ egy körülbelül 40 millió dolláros állami szubvenciót. Sőt, a pótlólag rendelkezésre bocsátott további 45 milliónak is a vége felé közeledett. Az angol kormányt támadások is érték, mert magatartása - úgymond - nem felel meg a nemzetközi piacgazdaság követelményeinek. Röviddel a BNOC megszüntetéséről szóló döntés előtt egy parlamenti bizottság a kormány szemére hányta, hogy az olajár mesterségesen magasan tartásával támogatja az OPEC-kartellt és hozzájárul a munkanélküliség növeléséhez, az angol gazdasági visszaesés tartósításához. A Thatcher-kormány - feltehetően nem véletlenül a bányászsztrájk megtörése utáni hangulatban - most végrehajtotta a fordulatot. Ezzel az angol állam kivonta magát az OPEC számára nyújtott ártámogatás alól. Ezentúl az Északi-tengeren termelt brit olajat a szabadpiac által diktált árszinten, vagy annak közelében hozza majd forgalomba. Anglia ezzel sokkal radikálisabb formában követi Norvégiát, amely január óta megszüntette a negyedévenkénti olajár közlését és a piac napi ingadozásának megfelelően adja el az olajat. Nyilvánvaló, hogy a brit kormány döntése, a BNOC felszámolása újabb súlyos csapás az exportőrök kartelljére, az OPEC-re. Kétségkívül megnöveli, és talán tűrhetetlenné teszi azt a kényszert, hogy az OPEC ismét vizsgálja felül árpolitikáját. Nem véletlen az sem, hogy az angol lépést a március végétől kezdődött különböző OPEC-bizottsági értekezletek elé időzítették. Az OPEC-re mért csapáson túlmenően a BNOC megszüntetésének hatása lehet a font helyzetére is. Angliában az olajszektor csak a társadalmi össztermék 5 százalékát és az állami jövedelmek 85 százalékát szolgáltatja. A devizapiacok azonban mindenekelőtt nem ezt mérlegelik, hanem azt, hogy az olajszektornak jelentős szerepe van a brit külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásában. Ennek következtében a font mindig heves nyomás alá került és árfolyama esett - valahányszor az olajpiac a gyengeség jeleit mutatta. Hosszabb lejáratra ezért azzal számolnak, hogy a font árfolyama az akció következtében tovább gyengül. A politika területére átnyúló vitakérdés a BNOC megszűnése kapcsán a brit olajellátás biztonságával kapcsolatos. A BNOC alapításakor az volt az egyik indoklás, hogy az állami felvásárlási szervezet segítségével kell biztosítani krízishelyzetben Nagy-Britannia olajellátásának biztonságát. A szervezet megszüntetése azt jelenti, hogy ezt a koncepciót feladták. Átvették azt az elsősorban az Egyesült Államok által sugalmazott elgondolást, amely szerint a vezető tőkés országok és így Nagy-Britannia olajéi Iá tásá nak biztonságát az OPEC befolyásának további„ visszaszorítása szolgálhatja a legjobban. Az ellenzékben levő brit Munkáspárt nem fogadja el ezt a megközelítést, és ezért a kormány energiaügyi miniszterét lemondásra szólította fel. Az ellenzék azonban aligha van abban a helyzetben, hogy álláspontját érvényesítse, s így a döntés következtében az OPEC egyébként is ingatag helyzete még kényesebbé vált. A hosszú tél végén a tőkés olajpiacon szeszélyes tavaszi viharokra lehet számítani. (M) INNEN - ONNAN • A BRITISH LEYLAND állami autógyár 11,7 millió font veszteséggel zárta a tavalyi évet. Egy évvel korábban - öt év óta először - csekély nyereséget ért el a vállalat. A vezetőség az erősödő konkurenciának és a munkaügyi vitáknak tulajdonítja a tavalyi veszteséget. • A GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) titkársága által közzétett jelentés szerint tavaly jelentősen bővült a világkereskedelem az 1983-ban tapasztalt visszaesést követően, ugyanakkor a jövőben várhatóan tovább erősödik a protekcionizmus. Az adatok szerint az áruforgalom értéke tavaly 6,5 százalékkal nőtt. Szakértők ezt elsősorban A szudáni események háttere A moszkvai Pravda a szudáni zavargások, a katonai hatalomátvétel hátteréről írva megállapítja: az elégedetlenséget közvetlenül az váltotta ki, hogy a Nimeri-rezsim megvonta az élelmiszerek és közszükségleti cikkek ártámogatását. A döntést elsősorban a Nemzetközi Valutaalap sürgette az ország „pénzügyi helyzetének megjavítása céljából“. A cikk a továbbiakban leszögezi, hogy a szociális feszültség fokozódása tipikus jelenséggé vált azokban a fejlődő országokban, amelyek nyugati, legfőképpen amerikai hitelezőiktől kapnak „pénzügyi segítséget“. Példaként említi a lap az Egyiptomban 1977- ben, majd Tunéziában és Marokkóban 1983-ban lezajlott zavargásokat, amelyek előzménye szintén az volt, hogy az illető kormányok hasonló intézkedéseket hoztak az Egyesült Államok ellenőrzése alatt lévő tőkés nemzetközi pénzügyi szervezetek sürgetésére. Szudánban olyan időpontban hozták meg az említett döntést, amikor az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van, a lakosság nagy hányada példátlan nyomorban él. A katasztrofális szárazság és az ebből eredő éhínség természetesen tovább mélyítette ezeket a problémákat, amelyek gyökerei azonban ennél jóval mélyebbre nyúlnak. Szudán a világ egyik legszegényebb országa, gazdasági bázisa rendkívül korlátozott és termelő erői fejletlenek. A közelmúltban Szudánban járt George Bush amerikai alelnök a gazdaság „liberalizálásától“ tette függővé a Szudánnak nyújtott amerikai segítség fokozását. Az állami dotáció megszüntetése lényegében ennek a jegyében történt, ami azt eredményezi, hogy a gazdasági nehézségek terhét a tömegekre próbálják áthárítani. az észak-amerikai import megugrásával magyarázzák; az USA és Kanada behozatali többletének köszönhető a világkereskedelem növekményének 63 százaléka. • AZ NDK külkereskedelmi forgalmának lebonyolításában egyre nagyobb szerepet játszik a tengeri hajózás. Az ország kereskedelmi flottájának 171 hajója járja szüntelenül a tengereket. A külkereskedelmi szállítások egyötöde bonyo- lítódik íé ezen a módon. A kereskedelmi hajózás hátteréül új, korszerű kikötők szolgálnak, amelyeket nemcsak a nagy nemzetközi konszernek és üzletházak vesznek igénybe, hanem olyan európai országok is, amelyeknek nincs tengerük, például Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria és Svájc. • JAPÁN az április 1 -én kezdődött új pénzügyi évben 2,2-2,3 millió személyautót szállít az amerikai piacra, ami 25 százalékkal több a tavalyi autóexportnál, amikor mintegy 1,85 millió autót értékesítettek az Egyesült Államokban. Japán törekvésének semmiféle jogi akadálya sincsen, mivel Reagan elnök március 1-én közölte, hogy a korábbi kényszerkvóták a japán gépkocsikra nem érvényesek többé. Az USA-ban nagyon nagy a kereslet a japán kocsik iránt, minden 100 eladott gépkocsi közül 18 a távol-keleti országból származik. A washingtoni szenátus a napokban határozatot fogadott el, amely felszólította az elnököt: tegyen megtorló lépéseket Japán ellen. • AZ ALFA ROMEO olasz autógyár veszteségei tavaly több mint megháromszorozódtak, s csaknem elérték az 50 millió dollárt - bár az eladások 17 százalékkal növekedtek. Az ok: a termelés automatizálása és az új típusok fejlesztése egyre több pénzt igényel. \ Az építőipari szociális intézkedések célja A Szövetségi Gyűlés kamaráinak legutóbbi együttes ülésén az építőipari dolgozók munkajogi, illetve szociális helyzetére vonatkozólag két törvényjavaslatot is elfogadtak. Az egyik törvényjava lat a Munka Törvénykönyv két paragrafusát egészíti ki, a másik pedig a szolgálati pótlékra való igény feltételeit szabályozza az építöpar kiemelt területein. Amint azt Miloslav Bod’a elvtárs, a CSSZSZK munka- és szociálisügyi minisztere indoklásában hangoztatta, ezek a törvényjavaslatok arra irányulnak, hogy a dolgozók érdekeltségének elmélyítésével elősegítsék a munkaerő-ellátás stabilizálását az építőipari szervezetekben. A Munka Törvénykönyv 92. paragrafusának módosítása lehetővé teszi, hogy a kijelölt fontos építkezéseken, a jobb munkaszervezés, a munkaidő gazdaságosabb kihasználása érdekében tíznapos munkaidőt vezessenek be, amelyet négynapos összefüggő munkaszünet követ. Az építőipari termelési szervezetek, valamint a szerelési és javítási munkát végző szervezetek számára jogalapot nyújt a munkaszervezés ésszerűsítéséhez, hogy ahol ez lehetséges és célszerű, két vagy több munkacsoport tíznapos ciklusai kövessék egymást, azaz a munkafolyamat ne szakadjon félbe. Ez kétségkívül jobb feltételeket teremt a kitűzött feladatok időbeni teljesítéséhez, a hatékonyabb munkához és ezzel összefüggésben a keresetek növekedéséhez. Feltételezhető, hogy ez a munkarend az építőipar fontos szakaszain elősegíti a szerelési és javítási munkák idejének lerövidítését. Az építőipari termelés különösen nehéz szakaszain a családjuktól távol foglalkoztatott dolgozók szempontjából méltányos a munkatörvénykönyv 105. paragrafusának módosítása. Ennek alapján külön pótszabadságban részesülhetnek az építőipari minisztériumok hatáskörébe tartozó építőipari vállalatok dolgozói. Ez a szociális intézkedés mintegy nyolcvanháromezer építőipari dolgozótérint. A külön pótszabadság már az idén esedékes, feltételeit és terjedelmét kormányrendelet fogja szabályozni. A szolgálati pótlék bevezetéséről szóló törvény a szociális juttatások újabb formáját érvényesíti az építőiparban. Célja az ágazatban hosszú ideje dolgozók munkájának elismerése, valamint a tapasztalt, s általában magas szaktudással rendelkező építőipari munkások stabilizálása. Ezt az új szociális juttatást azok az öregségi és rokkantsági nyugdíjat élvező személyek kapják, akik nyugdíjba vonulásuk előtt tíz éven át folyamatosan olyan építőipari szakmákban dolgoztak, amelyekben a munkaerőhiány tartós jellegű. A szolgálati pótlékot - amelynek összege havi kétszáz korona - a nyugdíjtól függetlenül, de a nyugdíj folyósításával együtt kapják kézhez a jogosultak. Előreláthatólag a CSSZK és az SZSZK építőipari tárcáinál együttvéve mintegy 2200 munkás részesül szolgálati pótlékban. A szolgálati pótlékot az érvényes rendelkezések alapján az illetékes építőipari szervezetek saját pénzalapjukból folyósítják. A fent ismertetett szociálpolitikai intézkedések a hazánkban folyó nagyarányú építőipari tevékenység hatékonyságának és a dolgozók érdekeltségének növelésén túl népgazdaságunk stratégiai céljait is szolgálják. Energetikai alapunk gyors fejlesztése, elsősorban az atomerőművek építése, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, s nem utolsósorban az a körülmény, hogy építőipari vállalataink egy része bekapcsolódik a KGST-tagországok közös beruházásainak megvalósításába, rendkívüli feladatok elé állítják építőiparunkat. Ezért a szakképzett munkaerővel való gazdálkodás területére vonatkozó törvények és kormányintézkedések összességükben az építőipar munkaerő-ellátottságának lényeges javítását és teljesítőképességének kifejező emelését célozzák. SOMOGYI MÁTYÁS A handlovái (prievidzai járás) Mlaď ipari szövetkezet több mint 400 tagú kollektívája az idén 50 millió korona értékű árut termel, elsősorban plüssjátékokat, gyermekesókabátokat, irodai és iskolai segédeszközöket PVC-ből, valamint polietilén zsákokat. Ebben az évben termelésük 18 százalékát innoválják. A képen: Ladislav Kittel, a PVC-feldolgozó üzemegység vezetője és Alžbeta Vinczeová a késztermékek minőségét ellenőrzi. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 11. VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK
