Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-04 / 80. szám, csütörtök

szocializmusé és a kommunizmusé A a ■■ ff jovo a (Folytatás az 1. oldalról) kezni fogunk a Vörös Hadsereg dicső győzelmeire és felszabadító küldetésére. A mai nap alkalom arra, hogy ismét emlékeztessünk eskünkre: sohasem felejtjük a Szovjetunió roppant áldozatait, a szovjet és a csehszlovák nép vérrel megpecsételt barátságát. Elvtársak! Nemzeti felszabadulásunk a ta­vaszhoz kötődik. Ez a szlovák nemzet igazi tavasza volt, amely lehetővé tette egész Szlovákia fel­virágzását. A háború eleje meg­osztotta nemzeteinket és nemzeti­ségeinket, a háború vége az egye­sülést, a csehek és a szlovákok közös államának újraszületését hozta meg. Ettől a naptól fogva a szlovák nemzet a történelemben első ízben válhatott szabad, igazi gazdává s a boldog szocialista jövő építőjévé. Ezt az értéket soha semmire nem cseréljük el. Midőn feltesszük a kérdést, hogy milyen vágyaink és álmaink voltak hazánk felszabadulásának első napjaiban és ebből mi való­sult meg, habozás nélkül azt vála­szolhatjuk, hogy a legszínesebb fantáziájú ember sem remélhette - a cseh és a szlovák nemzet negyven esztendő alatt ilyen nagy történelmi átalakulást ér el. A pél­dákért nem kell messzire men­nünk. Elég egy pillantást vetni a ma Bratislavájára. Mi, akik tanúi voltunk felszabadulásának, meg­öregedtünk, de Bratislava ráncai kisimultak, megifjodott, fejlődött és erősödött. Ma a szocialista Cseh­szlovákia méltó képviselője, életé­nek jelképe. Úgy hiszem nincs egyetlenegy szlovákiai község sem, amelynek legalább egy szü­löttje ne élne Bratislavában. S ép­pen ebből fakad, ezért mélyül el tiszteletünk, gondoskodásunk és szeretetünk Bratislava, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosa iránt. Elvtársak, hazánk felszabadu­lása negyvenedik évfordulójának ünnepségei alkalmából helyénva­ló visszapillantani arra, hogy mi­lyen utat tettünk meg, hogyan si­került terveinket megvalósítani s még mit kell tennünk. Az elért eredmények büszkeségre jogosí­tanak fel bennünket. Ez azonban semmiképp sem jelentheti azt, hogy el kell kendőznünk a fogya­tékosságokat, a hibákat és a téve­déseket. Nincs élet ezek híján. A bratislavaiak is különféle fogya­tékosságokkal találkoznak. Hely­telen lenne ezeket csupán azzal magyarázni, hogy a fejlődés hiá­nyosságai. Nem minden követel­mény teljesithető, mivel megha­ladja lehetőségeinket, de néhá­nyat közülük jobb munkával elke­rülhetnénk. Ha kinőttük az ingün- N<et, újjal kell felcserélnünk, ne­hogy nevetségesekké váljunk. Vagyis, ahol fogyatékosságok ta­pasztalhatóak, bármilyen okból is, meg kell őket oldani,- ki kell őket küszöbölni s nem szabad megke­rülni őket, vagy azt színlelni, hogy nem látjuk ezeket a fogyatékossá­gokat. Köztársaságunk képes an­nak elérésére, hogy életünk gaz­dagabb, örömtelibb és elégedet­tebb legyen. Erre mindannyiunk erejéből telik. Csak az szükséges, hogy valamennyien valamit te­gyünk a közös ügyért, a lakosok maguk, kezdeményezően oldják meg a problémákat, s ne várjanak arra, hogy ezt valaki helyettük megteszi, vagy a probléma önma­gától megoldódik. A szocialista társadalmat az jel­lemzi, hogy magas fokú a szerve­zettsége és széleskörűen demok­ratikus. Ez azonban a másik olda­lon tagjaitól megkívánja a fegyel­met, a rendet és a kezdeményező megközelítést. A CSKP kongresszusai jó prog­ramokat fogadnak el, a CSKP Központi Bizottsága jó határozato­kat hoz, de a gyakorlatban sajnos még nem mindig igazodnak hoz­zájuk. Érvényesül a felületesség, a séma, a frázis. Az emberek túlnyomó többsége jó és becsüle­tes. Nem szabad eltűrnünk, hogy a különféle élősködők és a szó­szátyárok megkárosítsák az em­bermilliók lelkiismeretes, öntuda- , tos tevékenységét. A nagy történelmi változások annak köszönhetőek, hogy létre­hoztuk a csehek, a szlovákok és az itt élő nemzetiségek közös ha­záját, hogy a Szovjetunió oldalán élünk és élvezzük sokoldalú támo­gatását és segítségét, hogy a szo­cialista közösség nagy családjá­hoz tartozunk. A fasizmus legyő­zése önmagában még nem volt tényleges szabadságunk záloga, nem teremtett még olyan helyze­tet, amelyben a nép szabadon, vágyainak megfelelően élhetett munkája gyümölcseivel. Sok nép harcolt és rengeteget áldozott a második világháborúban s még­sem választhatták meg további fejlődésük útját a saját akaratuk­nak megfelelően. Nemzeteink ab­ban a szerencsés helyzetben vol­tak, hogy felhasználhatták a ked­vező külső és belső előfeltétele­ket. A csehszlovák nép szabadsá­gát a Vörös Hadsereg hozta meg és a csehszlovák ellenállás ta­pasztalt vezére, a kommunista párt tűzött ki a dolgozók elé vilá­gos programot - az új, szocialista Csehszlovákia építésének prog­ramját. Az eltelt negyven esztendő útja nem volt könnyű út. Kezdetén so­kan mindent egyszerűnek láttak. Ma azonban tudjuk, és a tapaszta­latok szüntelenül erre emlékeztet­nek bennünket, hogy a szocializ­mus felépítése nem egy nemze­dék feladata. Felismertük, hogy a szocializmus felépítése nem je­lenti csupán a kapitalizmus legyő­zését, a hatalmas szocialista ter­melési bázis megteremtését, ha­nem elsősorban egy új életszem­lélet kialakítását, önmagunk, gon­dolkodásmódunk átalakulását. Ez meg nem alkuvó harcot követel a csökevények, a kitaposott utak és a bürokrácia ellen, megkívánja az öntudatos állampolgári fegyel­met és annak tudatosítását, hogy a magunkén gazdálkodunk és Így is kell viselkednünk. Sokat elér­tünk már, de a munka dandárja még előttünk áll. Elvtársak, már négy évtizede békében élünk, de az építő igyekezet mel­lett szükséges volt és továbbra is szükséges nem csekély igyekeze­tei szentelni a béke védelmének, annak védelmének, amit népünk megteremtett. Világviszonylatban éles harc folyt a múltban és folyik ma is az új és a régi, a szocializ­mus és a kapitalizmus között. Saj­nos, a nyugati szövetségesek eloszlatták a Hitler-ellenes koalí­ció egységével kapcsolatban a háború után táplált reményeket. Megerősítést nyert, hogy nem szűnt meg a szocializmussal és a haladással szembeni gyűlöletük, nem érdekük a szocializmus fejlő- . dése. A fasizmus legyőzése után az imperializmus a zsarolás és a megfélemlítés politikáját kezdte alkalmazni a Szovjetunió és a lét­rejött népi demokratikus országok ellen. A formák és az eszközök széles skáláját használta fel, hogy elpusztítsa a szocializmust, vagy legalább meggátolja fejlődését és gyengítse. Gazdasági blokádok, hidegháború, felforgató tevékeny­ség, nyílt és leplezett beavatko­zás, lélektani háború - mindezt kipróbálták a szocializmus elleni harcban. A Szovjetunió a szocia­lizmus fő támaszaként az egész idő alatt kénytelen volt az egyik kezében az eke szarvát tartani, a másikban pedig a kardot. Az első szocialista országgal és a szocializmussal szembeni osz­tálygyűlölet e napokban is meg­nyilvánul a fasizmus vereségének negyvenedik évfordulójával kap­csolatban. Egyes tőkés országok kormányai különféle elméleteket ötlenek ki, hogy elkendőzzék az igazságot a második világháború kitörésének okairól, lefolyásáról és eredményeiről. Ha már nem hall­gathatják el az igazságot, akkor legalább természeti katasztrófá­hoz hasonlítják a második világhá­borút. Csakhogy a második világ­háború nem volt semmiféle elemi csapás, amelynek nincs'felelőse, nincs legyözöttje, sem győzője. A természeti katasztrófákat nem tervezik, de a második világhábo­rút hosszú ideig előkészítették és világos célja volt a világuralom kivívása. E cél elérésének fő aka­dálya a Szovjetunió, az első szo­cialista ország volt. Csak a szovjet nép hősi harca és mérhetetlen áldozatkészsége húzta keresztül a fasizmus terveit és határozta meg e háború lefolyását és ered­ményeit. Mi fejet hajtunk mindenki előtt, aki harcolt a német fasizmus és a japán militarizmus ellen. Be­csüljük azt, hogy a fasiszta ön­kény- és világuralom fenyegeté­sével szemben sikerült létrehozni a Hitler-ellenes koalíciót. Ez a re­alizmusnak és az értelemnek volt a győzelme, az emberi civilizáció és a haladás megóvása érdeké­ben. Amennyiben ma valaki nem érzi annak szükségét, hogy meg­emlékezzen a fasizmus legyőzé­séről és ezt megünnepelje, akkor ezzel beismeri, hogy kedvére va­lóbb lenne a haladás legyőzése. Nyugaton sajátos magatartást tapasztalunk a Teheránban, Jaltá­ban és Potsdamban megkötött szövetségi szerződések viszony­latában. Az utóbbi hónapokban fő­leg Jalta a kedvelt céltáblája azok­nak, akik nem egyeztek ki a máso­dik világháború után Európában kialakult helyzettel, elsősorban a szocialista közösség létrejötté­vel. Ezeknek az erőknek szemé­ben a szálka nem a jaltai konfe­rencia, hanem az a tény, hogy létrejött a szocialista közösség, megváltozott a világ helyzete és ez gátolja őket a töke uralmának megvalósításában. Az Amerikai Egyesült Államok vezető képviselői kijelentik, nem lesz addig béke, amíg Európa nem egyesül, s nem lesz szerintük addig szabad Európa, amíg nem szabadítják fel Kelet-Európa né­peit. Ez amerikai módra lenne szabadság, ami a gyakorlatban egyet jelent az amerikai uralom alatti új rabszolgasággal. Az Egyesült Államok vakon hisz ab­ban, hogy csak az szabad, amit ö szabadnak elismer, hogy sikerül megbontani a jelenlegi katonai stratégiai egyensúlyhelyzetet. Az eröpolitika talajáról szeretnék a szocialista országoknak diktálni feltételeiket Minél előbb megsza­badulnak ezektől az illúzióktól, an­nál szabadabb lesz a világ és annál szilárdabb a béke. Az Egye­sült Államok uralkodó körei hege- monista céljaik elérésére töreked­ve nincsenek tekintettel semmire és senkire. Nem haboznának akár egész Európát is feláldozni az atomháború oltárán, csakhogy vi­láguralomra tegyenek szert. Az ilyen politika rontja a nemzetközi légkört és nem engedi meg, hogy a népek figyelme a sürgető fontos­ságú problémák megoldására összpontosuljon. Mi mindent meg lehetett volna már oldani, ha az emberiségnek nem kellene olyan óriási eszközöket fordítania a fegyverkezésre, ha a népek - úgy mint nálunk - szabadon dönthetnének a saját ügyeikről, szabad akaratuk szerint. Hiszen korunk világában, a forradalmi műszaki és tudományos haladás időszakában az emberek milliói halnak még éhen, írástudatlanok, nem részesülnek semmiféle egészségügyi és szociális ellátás­ban. Még a legfejlettebb tőkés or­szágokban is az emberek tízmilliói élnek kilátások nélkül, emberi mél­tóságuktól megfosztva. A világnak fontos kérdéseket kell megolda­nia, amelyektől közvetlenül függ további léte. Ide tartoznak akár az ökológiai problémák, a légkör, a víz szennyezése, akár a nyers­anyagok és az élelmiszer problé­mája. Az említett fontos feladatok­ra felhasználható olyannyira szük­séges eszközöket pedig értelmet­lenül elfecsérlik a halált hozó fegy­verek végtelen halmozásával. Szinte hihetetlen, hogy az Egyesült Államoknak és a többi NATOállamnak kormányzó körei, valamint katonai-ipari komplexu­mainak képviselői nem tudatosít­ják azt, hogy a harmadik világhá­ború elpusztítaná az emberi civili­zációt s bolygónkon csak emberi roncsok maradnának. Földünk túl­zsúfolt fegyverekkel. Az Egyesült Államok számára azonban ez sem elég és a világűrben is fegyver­kezni akar. Az ember nem azért törekszik a világűr meghódítására, hogy annak segítségével elpusz­títsa bolygónkat, s hogy az ég pokollá változzon, hanem azért, hogy az boldogabb életét és felvi­rágzását szolgálja. A világ nyilvánossága mindin­kább tudatosítja, hogy az imperia­lizmus hazardőr tervei veszélyezte­tik a világbékét. Ezért mind hatá­rozottabban szót emel az újkori kalandorok tervei ellen. A NÁTO tagállamainak uralkodó körei, mi­után országaikban képtelenek el­fojtani a békemozgalmat, legalább arra a téves nézetre akarják rábír­ni, hogy nem az amerikai, hanem a szovjet fegyverek veszélyeztetik a békét. Pedig minden logikusan gondolkodó ember tudja, hogy lé­nyeges különbség van az olyan fegyver között, amelyet terrorista és gyilkos avagy a rend őre tart a kezében. Ilyen a különbség az imperialista és a szocialista álla­mok fegyverkezése között. Elvtársak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a többi szocialista ál­lam külpolitikájának fő célja népe­ink építő igyekezete békés feltéte­leinek biztosítása. Minden becsületes ember leg- sajátabb létérdeke békében dol­gozni és építeni. Nem engedhetik meg azt, hogy az atomháború füzében megsemmisüljön az, amit évezredek alatt az emberi értelem és kéz hozott létre. Társadalmi rendünk életképességét és elő­nyeit nem háborúval, pusztítással kívánjuk bizonyítani, hanem békés egymás mellett éléssel. Háborút csak az akar, aki nem hisz a békés versengésben. Mi hiszünk abban, hogy a jövő a szocializmusé és a kommunizmusé. A Szovjetunió és további szo­cialista országok, amelyek a Varsói Szerződésben tömörültek — nem­sokára megemlékezünk e szerző­dés megkötésének 30. évforduló­járól és érvényességét meghosz- szabbítjuk - kezdeményező béke­javaslataikban határozottan kicö- vekelik a háborús veszély elhárí­tásának útját. Nemcsak a fegyver­kezés megszüntetésének, hanem egyben az emberiséget fenyegető minden fegyver megsemmisítésé­nek útját is. Bolygónkon ez a to­vábbi fejlődés egyetlen módja. Népünk a béke, a haladás, boldog életünk érdekében nem fogja saj­nálni sem az erejét, sem az eszkö­zöket. Eredmények (Tudósítónktól) - A párt honvé­delmi és biztonsági politikájáról számolt be a Bratislavában meg­tartott sajtótájékoztatón Ladislav Sádovský, az SZLKP KB osztály­vezetője. Beszéde bevezető ré­szében arról szólt, hogy az elmúlt tizenöt év alatt, amikor is a párt központi bizottsága elfogadta a la­kosság egységes honvédelmi ne­veléséről szóló párthatározatot, a honvédelmi nevelés terén figye­lemre méltó eredményeket értünk el, noha nem mindenütt olyat, mint ahogy az kívánatos lett volna. Vannak üzemek, intézmények, amelyek nem végeznek konkrét munkát, megmaradnak elméleti sikon. A cél érdekében a tömeg­szervezeteknek is jobban kell a jö­vőben az erejüket összpontosítani Elvtársak, céljaink helyesek s az út is, amelyet követünk. Negyven évvel ezelőtt választottuk és nem kívá­nunk letérni róla. Amennyiben hű­ek maradunk eszményeinkhez, amelyekért harcoltunk, akkor min­den csehszlovákiai dolgozó és Bratislava előtt is kitárulnak a bol­dog jövő perspektívái. Népünk a második világháború idején a partizánosztagokban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a Cseh Nép Májusi Felkelésében fegyverrel a kezében szót emelt az új köztársaság viszonyainak olyan politikai rendezéséért, hogy ebben az államban a nép uralkod­jék, ez az állam az egyenjogú és szabad nemzetek, a csehek és a szlovákok állama, olyan állam legyen, amely minden becsülete­sen dolgozó és cselekvő ember tényleges hazája. Senkire sem kényszerítjük rá eszményeinket, életmódunkat, a szocialista építés hazai modelljét, de azt sem en­gedjük meg senkinek, hogy gátolja népünk, nemzeteink szorgos munkáját, megkísérelje nyíltan avagy leplezetten gyengíteni ba­rátságunkat a Szovjetunióval, amely megbízható támaszunk, leghűségesebb szövetségesünk volt a múltban, az ma és lesz a jövőben is. Apáink és nagyapá­ink hagyatékához híven, értel­münkhöz és érzelmeinkhez iga­zodva, a legékesebb drágakőként fogjuk oltalmazni ezt a testvérisé­get és barátságot. Tisztelt elvtársak, kedves brati­slavaiak, önöknek és a városnak is sok további sikert kívánok, hogy teljesüljön közös kívánságunk, még szebbé váljon, fejlődjön ez a kedves város, s így méltó legyen azokhoz, akik szabadságáért az életüket feláldozták. Dicsőség a szovjet hadsereg­nek, felszabadítónknak, a haladás és a béke védőpajzsának! Éljen és erősödjön a csehszlo­vák-szovjet barátság, testvéri vi­szony és szövetség! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja - a csehszlovák nép bölcs vezére! és elvárások arra, hogy a várt eredmény meg­szülessen. Az iskolákban többet és jobban kell foglalkozni a fiata­lokkal. Amint mondotta, a cseh­szlovák néphadsereg népszerűsí­tése is mindnyájunk feladata. Az állam- és a közbiztonsággal kap­csolatban azt emelte ki, hogy e té­ren nincsenek nehézségek, ám az intézményekben, üzemekben töb­bet kell tenni a bűncselekmények megelőzése és felderítése érde­kében. Nem szabad eltűrni sem­milyen mulasztást, hanyagságot, felületességet a gazdasági veze­tőknek, de az ellenőrző szervek­nek sem. A jogi propaganda elmé­lyítése terén is sok még a teendő. Á szocialista törvényesség meg­tartása minden állampolgár köte­lessége. -nj­Csökkentjük az energiaigényességet (Tudósítónktól) - Napjaink fon­tos feladatai közé tartozik a terme­lési folyamatok energiaigényessé­gének csökkentése. Arról, hogy az SZSZK Iparügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozó vállalatok mennyiben tettek eleget az emlí­tett feladatnak,' Vladimír Lexa mérnök, kandidátus, az iparügyi miniszter helyettese tegnap sajtó­tájékoztatón számolt be. A minisz­terhelyettes többek közt elmondta, hogy a legtöbb vállalatnál sikerült csökkenteni az egy termékegy­ségre eső energiafogyasztást, né­hány esetben viszont - mint pél­dául a fafeldolgozó és bútoripari üzemek némelyikében - nem ér­ték el a kívánt eredményeket. Azok az ésszerűsítési intézkedé­sek - köztük elsősorban a másod­lagos energiaforrások hatéko­nyabb kihasználása, valamint a technológiai folyamatok és az energetikai berendezések moder­nizálása amelyeknek megvaló­sítására már a 7. ötéves tervidő­szak első négy évében nagy súlyt helyeztek, az idén is fontos szere­pet kapnak. Azonkívül a fűtőanya­gokkal és az energiával való gaz­dálkodás fokozott ellenőrzése is a már említett feladat maradékta­lan teljesítését szolgálja. Jóllehet még néhány hónap áll rendelkezésre az esetleges lema­radások bepótlására, nem árt szem előtt tartani, hogy az energia­igényesség csökkentése a 8. ötéves tervidőszakban is elsődle­ges feladat lesz. -ked­Ajándék a XII. VIT-nek (ČSTK) - A közelgő XII. Világif­júsági Találkozó - amelyet Moszk­vában tartanak - tiszteletére a rozsnyói (Rožňava) járás válla­latainak SZISZ-szervezetei úgy döntöttek, hogy munkaidő után ajándéktárgyakat készítenek a küldötteknek a találkozó emblé­májával. Elhatározásukat már meg is valósították. A rozsnyói Tatrasvitben 200 trikót, a Slavo- šovcei Papírgyárban 500 csomag asztalterítőt, a revúcai Lykotexben pedig 100 gyékényszőnyeget ké­szítettek. ÚJ SZÚ 4 1985. IV. 4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents